[VM] Fűnyírás

Fűnyírás

-Gyere Árnyék kalandozzunk egyet.
Hagyjuk itt ezt az átkozott helyet.
Persze a második mondatot nem mondtam ki hangosan, de van egy halvány érzésem, hogy a szürke farkas pontosan tudja mennyire is elszomorít, ha a szafari környékén járok. Sokat veszítettem a közelmúltban...
Ez viszont nem a gyász ideje. A számomra fontos tiszteletet már leróttam, innentől kezdve a jelenben kéne élnem a múlt helyet, és a jövőre koncentrálni.
Így is fogok tenni. Habár részben Árnyék is a múltra emlékeztett.

Ritkán jártam Árnyékkal a szafarin kívül. Fogalmam sincs, hogy nélkülem is elhagyta-e már a szafari területét, de most hívtam, és jött. Próbáltam nem jelezni ezt semmivel, de nagyon örültem, hogy lesz társaságom a mai napra.

Persze azt azonnal elvetettem, hogy valami komolyabb küldetésre viszem el magammal. Azok alatt túl sok minden történhet. Legrosszabb esetben a küldetés maga küldi el mellöllem, hiszen a rendszer szerint semmilyen kötelék sincs kettőnk között. Én sem igazán örülnék, ha valaki elhívna egy buliba, valaki más pedig rám csapná az ajtót.

Maradtak tehát azok a lazább küldik, ahol nem kellett sokat csinálni. Az esetek többségében csak néhány itemet kellett biztonságban elcipelgetni egyik NPC-től a másikig. Ezzel bejártuk a nagyobb és fontosabb városokat, ahova beengedtek, és nem szállták meg a "gonosz" koboldok. Ezeket a városokat egyesével bemutattam Árnyéknak. Egy kivételével. Taftot szándékosan kerültem.

A küldetés a húszadik szinten ért véget. Árnyék a nevéhez hiven viselkedett a városokban, és olyan helyeken, ahol több ember is megfordult. Néha el is vesztettem a szemem elől néhány pillanatra, de biztos voltam benne, hogy a közelemben marad, és nem esik semmi baja.

Viszont azokon a mezőkön, ahol nem jár sok ember, és elbújni sem nagyon lehet, teljesen máshogy viselkedett. Futkározott, szaladgált körülöttem, minden új dologhoz odarohant. Ha veszem az időt és a fáradságot, biztosan be tudnám idomítani arra, hogy mellettem sétáljon, de számomra elég volt, ha odajött hozzám, mikor hívtam.

Az idős nőt is ő veszi észre hamarabb, és leül mellé addig , míg én is odaérek. Gyorsan végighallgatom miről lenne szó. Ránézek a farkasra.

-Kertészkedni akarsz? Felőlem...

Majd elfogadom a felkérést.

A nyomok már alig voltak megkülönböztethetőek a környezettől: haloványan derengtek a járdaköveket, padka fölé behajló fűszálakat megfestve. A házak falain a sarkokon, a vásárosok portékáinak egyikén-másikán.
Önmagában ezzel az alacsony szintű a nyomolvasással nem sokra mennék, ez a keskeny kis időintervallum, ez az éppen hogy öt percecske pont csak arra volt jó, ha az üldözöttemnek sikerült elérnie, hogy az éleslátásom ellenére is szem elől tévesszem.
Más volt persze a helyzet a térképpel. Már, ami a céhen belüli jelzéseket illeti. Ott minden világosan látszott, így ha valaki a céhből most Floria városát figyelte volna, biztos hamar feltűnt volna neki az a két bizonyos mozgó pötty egymástól lényegesen lemaradva, és ha igazán érdekli, még a nevek is egy-kettőre kiderülhetnének.

Hogy miért követtem? Nehéz megmagyarázni olyasmit, ami kicsit minden miatt van és semmi miatt sem egyszerre. Afféle kíváncsiság. Persze az a szint már leginkább beteges. Nem mintha a céhháztól egészen idáig követtem volna... nekem Floriában tűnt fel, hogy neki is épp erre van dolga. Mármint a térképen fedeztem fel.

A nénivel is így találkoztam össze: a lábnyomok itt megsokasodtak, volt sok toporgás, nyilván ez lehetett a következő lépés, talán éppen a kulcs mozzanat. A jelzés a feje felett nyilvánvalóvá tette, hogy számomra is elérhető küldetést ajánl, ha szóba elegyedek vele. Ha az embernek van ideje, mindig érdemes meghallgatni, mivel is kecsegtetnek, és hogy mi a feladat mindehhez, aztán persze legtöbbször következmények nélkül ki is lehet lépni a küldetésből, ahogy azt tettem talán már százszor is, mióta csak bekerülte Aincradba.

De ez nem tűnt túlbonyolítottnak, ráadásul alapanyag-küldetésnek tűnt.
- Oké, rendben, elfogadom az ajánlatot - válaszoltam szívélyesen miközben leokéztam az felugró ablakot. Persze nem lett volna szükség megszólalnom, de olyan kedvesen tukmálta a küldit, akármennyire is csak egy npc, nem tudtam hűvösen, szó nélkül hagyni az ajánlatát.

A helyszín itt volt egy kőhajításnyira, nem különben az, akit egész idáig követtem a városon át. Ezt, hogy magyarázom ki?
Nem csápoltam, meg hangoskodtam már messziről, helyette szépen lassan sétáltam végig az úton mely a rétre vitt. Nem volt egyedül, ami egyszerre oldhatta volna a helyzetet, de ugyanakkor bonyolíthatta is.
- Sziasztok - mondtam nem túl hangosan, de azért remélhetőleg még hallható volumenen
A srác,aki most Chan társaságának tűnt, már rémlett valahonnan, de ha nem hallom a lánytól a totál átlagos, sőt kissé már gyöngének számító hallásommal az elhangzó nevet, akkor bizony még messzebb lennék a megoldástól, hogy mégis kivel van most dolgom.
- Öm, izé, mind a ketten küldiztek? - igyekeztem megragadni a lehetőséget, hogy a gyanúnak még az árnyékát is elkerülhessem
- Ismerjük már valahonnan egymást, ugye? - kérdeztem a srácot - Cear, igaz? - dobtam fel az imént hallott nevet - Danee vagyok, nem emlékszem, hogy korábban bemutatkoztam volna - nyújtottam kezet
- Mert ha ti rátok is rátukmálta a városszéli öreganyó a küldit, akkor csinálhatnánk együtt is, mármint nem tűnik bonyolultnak, csak hosszúnak és fárasztónak...
Idő közben kicsusszant a kardom a hüvelyéből, és szórakozottan suhintgattam a sárgálló gizgazok ragadós kalászai alá.

- Deee... ez így hosszadalmas lenne, csupán kardokkal, még itt Aincradban is - méregettem a pengém
- Akárhogy is nézem, ide profibb eszköz kell, munka-specifikus, hogy ilyen rondán fejezzem ki magam - dugtam vissza a hüvelyébe
- Akkor viszont minimum kasza kellene, viszont nem vagyok harcművész, hogy effélét forgassak - néztem fel, végig a mezőn
- Ráadásul azt már kovácsolni kellene, ami ugyan nem áll túl messze tőlem, de nem is vagyok éppen fegyverkovács - szedtem elő az invetroyból mindenfélét: kerek pajzsokat, tőröket, kardokat, hosszú botot, s miegymást
- Ellenben ha nem fegyvert készítek, hanem csak egy eszközt -  szedtem szét sorjában három kardot, megszabadítva a pengét a markolattól és a keresztvastól
- Akkor talán sikerülhetne - 3 pengét sorjában a végeiknél 2 kerek pajzs karimái közé szegecseltem
- Nem egy tartós megoldás ... - a pajzsok közepét kilyukasztva rudat vezettem át, majd két egyenlő hosszú rudat szegecseltem azok végeihez, egy egyenlő szárú háromszöget alkotva belőlük
- De a célnak talán megfelel - gurítottam meg a gyepen
- Kézi fűnyíró, Danee módra, készítek nektek is ha kértek
Szavamat megtartva, addig nem is kezdek neki a fűnyíráshoz, amíg van kereslet, hanem azután belevetem magam a végtelen búzamezőbe
- Chocapic, csupa csoki - futok a fűnyíróm magam előtt tolva, az aranyló táblán végig, amíg csak programhiba nem jön szembe
- Hééééj! - kiáltok a többieknek - Hiba van a Mátrixban, vagy összeverték a füvet, mert ez itt már csúnyán be is lilult! - azért a kiabálás mellett már le is guggolok a lilákok mellé, közelebbről is szemügyre venni az érdekes anomáliát
- Lehet, hogy milka tehenek jártak erre, vagy ez egy ufó leszálló pálya egyik jelölése - mindenesetre leszakítok egyet, megszagolgatom, hátha mégis csak egyszerű levenduláról van szó.

-Persze, hogy nem zavarsz.
Válaszolom a lánynak, mikor az megérkezik mellém. Semmi kifogásom a társasága ellen, és ahogy nézem Árnyékot is eléggé megnyugtatta a macska jelenléte az ember mellett. Meg aztán, ezen a mezőn nem is igazán tudna elbújni a kiváncsi szemek elől.
Ezek után Árnyékkal az oldalamon elindultam a megjelölt koordinátákra, és hamarosan egy újabb alakba ütköztünk.

Végül közösen kezdtünk bele a "kalandba"

Hamar eljutottam ugyanarra a következtetésr, mint Danee... Ez hosszú lesz a megfelelő eszköz nélkül. Még megfelelő eszközzel is hosszadalmas egy mezőn lévő fű lenyírása, ha a kerteket is órákig tart lenyírni. Ráadásul az én kezemre nem igazán áll a közelharci fegyver. Mért nincs erre egy külön opció a menüben, vagy bármi... poénból azért megnéztem, hátha akad valami, de az alap beállításokon kívül sajnos semmi hasznos nem volt.
Vagyis valamit azért találtam...

A szemem sarkából látom, hogy a lovag is ügyeskedett, és elutasítom az ajánlatát.
Mást veszek elő. Egyszerű fizika az egész, ha igazam van, akkor ez a fű sem másmilyen, mint ami odakint van, tehát a legegyszerűbben  úgy szabadulhatunk meg tőle, ha egyszerűen kiirtjuk az egészet...

Szinte biztos vagyok benne, hogy müködne a dolog, hisz már láttam, hogy Aincradban is müködik a valódi világ törvénye, ha a fizikáról van szó.

Egy ideig még vacilálok, hogy helyes lenne megtenni a lépést, vagy tényleg el kéne fogadnom a lovag ajánlatát.

Shu biztos nem örülne neki, ha látná, amit most csinálni akarok... Kit érddekel most Shu, ha annyira érdekelné, hogy mi van velem, nem lépett volna le köszönés nélkül.

Már épp azon vagyok, hogy egy égő gyufát dobjak a fűszálak közé, hogy gyorsan leégessem a nagy részét, mikor Danee kiáltása elvonja a figyelmemet, és inkább az ő csapása nyomán, én is közelebbről szemügyre veszem a lila növényeket.

Nem virág.
Lila, de nem virág.
- Hm... nem tudom mi lehet ez, de nem harapta le a kezem amikor hozzáértem. És mini-boss se bújt elő belőle, úgyhogy ártalmatlannak tűnik.
- Mivel nem virág, csak a talaj ilyen színű, ezért levágni se lehet, meg gondolom más módon se eltüntetni
Felnézek nagyot sóhajtva, szemügyre venni a sárga virágos mezőt, a homlokom elé tapasztva a tenyerem élét, hogy ne vágjon a szemembe a nap
- Még rengeteg van, biztos hogy egy nap alatt kell ezzel mind végezni?
Elég kilátástalannak tűnik, és a fűnyíró tologatás se olyan egyszerű, mint hittem: simán lefárasztott, mire idáig jutottam. Jól is esik kicsit húzni az időt, és pihenni
- Ti hogy haladtok? - nézek Chanra, majd Cearra.
Chan-chan kezében tőr, Cear meg valami apróságot szorongat...
Szótlanul nézem és próbálom kitalálni. Chan valószínűleg kaszált, legalábbis mintha hajolni meg guggolni láttam volna. A tőr valószínűleg ahhoz kellett. Példás igyekezet. Kemény munka.
Igazából a saját ötletemmel is lassan haladunk. Ide már mezőgazdasági gép kellene, de legalább is egy fűnyíró-kisautó, az a golf-autó szerűség, amire elég csak felpattanni, nyomni a gázpedált, és végighasítani vele a terepen.
És Cear? Ő mit? Mi az a kezében? Fogpiszkáló? Olyan apró... Piros a vége.
- Mi? Jól látom, hogy az egy gyufa a kezedben?
Nézek Chanra is, hogy ő is azt látja-e amit én
- Fel akartad gyújtani? A gazt? - nézek egyenest a srác szemében
Ez nekem, mint múltbéli piromániásnak, miért nem jutott az eszembe?
És Chan. Ő meg tőrrel, úgy, hogy közben nála nagyobb hőfokon élő tüzeskedővel idebent még nem találkoztam...
- Te is fel akartad gyújtani? Igaz? - fordulok a lány felé.
Kicsit hülyén érzem magam. Azt hittem kitaláltam egy hatékony megoldást, de annál hatékonyabbat, hogy átadjuk az egészet a lángoknak, egyszerűen nem tudok elképzelni.
- Ha csak miattam fogtátok vissza magatokat, ne tegyétek! Imádom a tüzet, de tényleg!
- Max, ha gondoljátok, körbenyírom ezt a lila izét egy sávban, végig mellette, hogy ne terjedjen át a tűz rá, bár nem hinném, hogy gyúlékony...
- Szóval, ha gondoljátok ...

(Elnézést, kissé szétszórt vagyok mostanában)

Mikor a Danee nevű srác észrevette, hogy mit is forgatok a fejemben, azonban a hátam mögé kaptam a kezem, és szabadkozni kezdtem.
-Igen, az jutott az eszembe, a tűz végül is csak gyorsabb megoldás lenne, sajnálom...
Úgy néz ki, félreértettem valamit.
-Téged nem zavarna?
Kérdően néztem vissza, majd Chanra, aki úgy néz ki elég gyorsan alkalmazkodott a helyzethez.
-Igazából....
Nem, egyáltalán nem szükséges tudniuk, hogy mért hezitáltam.
-Gyere Árnyék, jobb he nem vagyunk láb alatt.
Jeleztem a farkasnak, és elindultam a nagy gazos terület legszélére, azon a sávon, amin be is jöttem.
Ők elintézik, hogy bent ne terjedjen tovább a tűz, én meg megpróbálom megoldani, hogy kint ne terjedjen tovább semmire.
Most már nem húztam sokáig az időt. A legelső alkalommal meggyújtottam a gyufát, és bedobtam a fűre.
Viszlát Shu... Lejárt az az idő, mikor vissza tudtál tartani.
Nem éreztem bűntudatot, vagy megbánást, ahogy a tűz keletkezett. Sokkal furább, és erősebb érzés kerített a hatalmába. Felszabadultnak érzem magam. Egy olyan kapocs szakadt most el, ami nagyon erősen visszatartott hosszú ideig. Mindenkinek megvannak a saját szabályai, és mindenkinek maga kell rájönnie, hogy hol van az a hatr, amit még elég biztonságosan megközelíthet. Egy csomószor visszafogtam magam, mert arra gondoltam, hogy Shu haragudna, ha megtudja mit csináltam. Most átléptem ezen a ponton. Persze nem akarok én mániákus gyújtogató lenni, de az már egy másik határ...
Árnyék reakciója sokan jobban érdekelt, mint a többieké. Ő szerintem életében most először láthat tüzet ilyen közelről. Úgy néz ki a reakcióinkból elég gyorsan leszűri, hogy hiába hasznos dolog a tűz, nem szabad túl közel merészkedni hozzá.

- Nem, nem zavar - ráztam a fejem Cearso kérdésére
- Sőt, igazából, nagyon tetszik az ötlet, kisebb koromban sokat tüzeskedtem. Miután kis híján felgyújtottam a saját szobám és elolvadt a műanyag papírkosaram... - (amit Obi-wan bácsi majdnem a fejére borított, csak nem volt fekete, ezért nem tette)
- azóta van fém szemeteskukám - húztam mosolyra a szám nagy büszkeséggel. Mintha erre büszke kéne, hogy legyek...

Well-well, akkor vettem észre, amikor elhangzott a név: Árnyék. Keresem, és lám, tényleg ott egy farkas. Eddig észre se vettem, fogalmam sincs hogy történhetett, hogy eddig fel se tűnt o.O
Dehát Cearso nem idomár, hacsak azóta nem váltott kasztot. Lehet, hogy nem harci pet?
Hümmögtem egy sort magamban a farkast nézve, aztán inkább elengedtem a dolgot. amíg nincs velük dolgom ellenfélként, addig nem érdekes...

- Oké, már itt sem vagyok - követve Chancery utasítását mentem is utamra, hogy ne akadályozzam a munkában, meg persze az se baj, ha lángok elkerülnek.

Nagyon szép látvány volt, igazából még sosem láttam ennyire közelről és ekkora területen égni a mezőt. Igazi felejthetetlen élmény, hogy pattog a tűz, hullámzik a táj, a lángok járják táncukat. De persze egyszer minden jónak vége szakad.

Én a magam részéről, a többiekkel, vagy akár nélkülük is visszasétálok a küldetést adó npc-hez, és türelmesen megvárom míg a kezembe nyomja a tasakot. Remélem lesz benne mindenféle jó

A küldetést lezárom.
Jutalmak: 40 arany fejenként, illetve:

Chancery: 1 tasak

Cearso: 1 [T1] Kis Tövisgyökér 3 [T1] Faeno Levél 1 [T1] Tövisgyökér 4 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Vörös Gomba 1 [T2] Nihil Levél 2 [T2] Óriás Pitypang 3 [T3] Nihil Ág 2 [T3] Gyilkos Galóca 1 [T3] Gigantikus Pitypang 1 [T4] Faeno Virág 1 [T4] Eknier Ág 1 [T4] Fekete Gomba 1 [T4] Nihil Bogyó 2 [T4] Fagyott Pitypang 3 [T5] Magnum Levél 1 [T5] Kék Tulipán 1 [T5] Havasi Pitypang

Danee: 3 [T1] Kis Tövisgyökér 1 [T1] Faeno Levél 2 [T1] Barna Gomba 2 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Faeno Ág 2 [T2] Nihil Levél 3 [T3] Nihil Ág 1 [T3] Gyilkos Galóca 1 [T3] Ezüst Százszorszép 1 [T3] Gigantikus Pitypang 1 [T4] Faeno Virág 1 [T4] Fekete Gomba 2 [T4] Nihil Bogyó 2 [T4] Fagyott Pitypang 3 [T5] Magnum Levél 1 [T5] Kék Tulipán 1 [T5] Szarvasgomba 2 [T5] Havasi Pitypang