Radley Linkin

Név: Radley Linkin

Nem: Férfi (Fiú)

Kaszt:Kardforgató

Kor:15

Kinézet : Közép magas ,szemig érő haj.  Kékes lilás szemekkel.

Jellem: Vissza húzodó de az emberek miatt rákényszerült a beilleszkedésre..
Eléggé negatív gondolkodásu de másokra mindig pozítivan néz. Szeretne egy igaz barátot
,de eddig nem jött össze neki akárhogy próbálkozott. Úgy tartja hogy ö más mint a többi még pedig azért mert mindenki furtsának
hívta és már ö is úgy tekint magára mintha egy hiba lenne földön. Ezért régóta próbál elmenekülni a világ elöl különzböző módokon.

Képességek: Társulás: Permanens:
Ha Radley egy vagy több emberrel van eggyütt akkor mindent bele ad a harcba hogy ne is vetödjön fel az hogy valaki meghal (+20 % dmg.)


Elő történet:
Japánban Tokyo-ban születtem. 3 éves koromban elhagyott az apám. Nem voltunk gazdagok de eléldegéltünk.
Lehet azért mert nem volt aki férfiasságot neveljen belém vagy más okok miatt de egy vissza húzodó ember lettem.
Az iskolában szinte senkivel se beszélgettem, mindig valami olyanon járt az eszem hogy mi lenne ha.. Én lehettem az űrhajós és én lehettem a gazdag ember akinek mindene megvan.
Más világokban éltem és ez nagy kihatással lett mindenemre. Kigúnyoltak és megvetettek azért mert nem voltam szociális. Ez mégjobban elvette mindentől a kedvemet..
Ezt 5. koromra sokalottam meg és iskolát váltottam. Próbáltam szociális lenni és bohócot csináltam magamból. Csak az ment de így legalább volt 1-2 barátom aki
nevetett az eléggé gyenge vicceimen. De ilyenkorra már benne voltam jó pár gépes játékban. Ott lehettem egy hös és lehettem űrhajós is. Az volt az én menedékem
az iskola elöl.Minden héten a hétvégét vártam hogy végre játszodhassak..
És akkor jött a hír hogy pár hét múlva meg fog jelenni a nervgear. Én azt hittem hogy csak egy áll hír volt.. Besokkaltam. Tudtam hogy arra vártam egész életemben.
Végre élhettem volna pár órát hetente egy másik világban és nem csak fantáziálnom kellett volna róla. És gépen játszani.. Minden hírt elolvastam a gear-röl és az elsö játékról..
Amikor megjelent minden pénzemmel egy napon át ültem egy bolt elött. Amikor haza értem öröm könnyekkel kapcsoltam be és kezdtem el a játékot.
Kiválasztottam a nevemet és a kasztomat. És ott voltam. Abban a hatalmas városban. le rogytam a térdemre és csak néztem a város tökéletes falait.
Feláltam és el kezdtem futni. Egy mezöre értem és tudtam hogy valahol erre kell legyen egy mob. Bár mivel én lassan kezdtem el a játékot ezért több játékos is a mezön volt már.
Gondolkodtam hogy csatlakozok egy csapathoz de végül nem tettem. Az elsö mob egy vadkan volt. Neki rohantam és addig párbajoztam vele ameddig pixelekké változott.
Ekkor képedtem el igazán mert éreztem hogy valóra vált egy régóta dédelgetett álmom. Ezután még kaszabolgattam egy kicsit. Aztán hirtelen minden kék lett. Gondoltam hogy ráléptem valamire
és egy titkos helyre teleportálódok el. De a főtéren találtam magam. Az égböl lejött e játék istene és elmondta hogy nem lehet kilépni. És hogy meghalunk ha itt meghalunk.
Erre vágytam egész életemben.. Hogy egy ilyen helyen élhessek de... Mégis szomorú vagyok. Nem akartam ezt.. Mi fog történni édesanyámmal és a hugommal?
Mások hangos sikolya között sírni kezdtem. Ekkor azt mondta a játék admin hogy van egy ajándéka. Én meghalottam de nem érdekelt. Csak az járt a fejemben hogy egy hiba vagyok.
Hogy most ezzel megkeserítettem a kettö számomra fontos ember életét. Megnéztem az ajándékot. A saját arcomat láttam egy kis kézi tükörben. És ekkor elofgadtam hogy az lesz a sorsom
hogy itt éljek addig ameddig ki nem jutok.
Az elsö gondolatom: kell egy társ... Mivel én egy kardforgató vagyok kéne mellém egy íjász vagy egy lovag.. Mindig is szerettem gyors karakterekkel játszani. Bár általában egy életöltő volt a szerepem
De ez volt a legkézenfekvöbb.
Egy nagyon hosszú és fájdalmas felnézés után elindultam fejlödni. Mindenki körülöttem ordibált és sírt. Tudtam hogy itt nemfogok társat találni. Midenki be volt sokkolva. Bár megértettem öket.
Nem mindenkinek ért annyira keveset az igazi élete mint nekem. Elkezdtem szaladni és átgondolni hogy mi is történik velem..
Erre vágytam és most mégis összetörve  és fájdalmasan az átkozott multamba tekintek.. El kell fogadnom hogy mostantól itt élek.

Ui: bocsánat ha nagyon nyárs lett.  Ez az első probálkozásom. Na mindegy remélem jó ez így ahogy van. ^^