Raygart Arrow

[img]https://2img.net/h/oi67.tinypic.com/2eohez8.png[/img]


Adatlap



Név: Raygart Arrow

Nem: Férfi

Kaszt: Lovag

Kor: 22 ( 2022 indulás idején a teste 28 éves )



Kinézet: Szőke hosszú haj egy fonattal a hajában. A többi száll, kénye kedve szerint kalandozik. Tenger kék szemeiben ott lapul a vadság, a zabolázatlan szabadság vágy. Ezért nem érdekli a divat, fekete bakancsot és fekete farmert visel. Felsője szintén fekete vagy sötét színű ruhadarab. Ami általában csak egy póló vagy valami bőrből készült ruhadarab.


Jellem: Nála nincs az, jaj de cuki és ezért mindenem a tiéd. Inkább kotródj innen mihaszna a válasza a cukiságra. Lehet valaki aranyos, ha nem a nyálas változatott adja elő, de akkor sem esik hasra. Hiszen ha le is áll beszélgetni valakivel, nem fog hasra esni azonnal. Talán bolondnak tűnik egyesek előtt, de kinek nincsenek meg a saját bolondságai? Alapvetően magányos alkat, aki szomjazza a szabadságot. Miközben titkon lelkének egyik fele vágyódik a társaság után. Barátokat akar és tartozni valahova, mindezt úgy szabadon szárnyalhat a lelke és szabad lehet a teste is. A múltja miatt bizalmatlan az idegenekkel szemben.

Képeség: (Majd a jövöben pályázat utján ha ki ismertem a forumot )

Elötörténet:


Csak egy csattanást hallok, majd izzadságban úszva fel riadok álmomból. Csak fekszem mozdulatlanul az ágyamban fehére meszelt plafont bámulva. Na, igen mit is tehetnék ilyen állapotban? Táncolni, esetleg futni, szaladni biztosan nem fogok, de még zongorázni sem. Persze nem mintha eddig szerettem volna egy széken ülve pár billentyűt fanatikusan püfölve hangokat kicsikarni egy asztalból.  Egyesek ezt várnák, olyan is van, aki azt, hogy majd szépen valami munkát keresek és élem az életem. Élem nem ez nem a jó szó inkább vegetálok. Szürke egérként elveszek a birkák tömegében és másokat követek. Haladok a csordával és csak fenekek lenének előttem. Mert aki másokat követ csak seggeket lát, az csak egy szürke pont a csordában. Nem akarok egy lenni a tömegből nem akartam sose a birkanyáj egy tagja lenni. Inkább járjam egyedül magányosan az utam, minthogy elvesszen a lelkem, a személyiségem az egyéniségem a feneketlen szürke mélységben.
-A franc vigye el, hogy van időm ezeken a dolgokon gondolkodni!
Legszívesebben felállnék és elsétálnék valami kellemes helyre. A hely pedig a kedvemtől függene, és most nem vágyok másra csak egy dologra. Nem inkább bizonyos érzésekre vágyom, a melengető napsugárra az arcomon. Mi után meg untam az arcomba csapó szelet és a motor zúgását. Még is most itt fekszem szinte mozdulatlanságra kárhoztatva. Meg próbálok felülni, de éles fájdalom hasit testembe. Vicces, pedig csak egy pohár vizet szeretnék meg inni és szinte még ez sem megy segítség nélkül.
-Na hajrá meg tudod csinálni, ne legyél már ennyire puhány. Csak egy kicsit te sírós hercegnő csak egy kicsit erőltesd meg magad.
Végül is sikerül felküzdenem magam, hogy igyak, egy pohár vizet majd hanyatt fekszem újra az ágyba.
-Ez az és még a hajam sem kócoltam össze, egy újabb sikeres mozdulat. Végén még az esti bálba is eltipegek. Az volna csak az igazi mulatság!
Azért igazán meg érdemelnék egy cigit, sört vagy egy szebb nővérkét. Persze se sör se cigi és a nővérke inkább az intézeti konyhás nénire hasonlít.
-Hé azt hiszem még bajsza is volt! Igen határozottan emlékszem bajsza volt és még … na ne azért pödörni nem pödörte. Inkább csak borotválta azt hiszem.
Furcsa da az, aki az ágyban fekszik nem volt ennyire kattant mindig. Egészen normálisnak lehetett mondani az elmém. Hogyan is kerültem ebbe a helyzetbe? Erre a helyre ahol hallgatom a nyöszörgéseket, amihez én is hozzá teszek, mint egy rossz asztmás vén kéjenc. Elmesélem, ha kíváncsi vagy kedveském.
Huszon két ével ezelőtt kezdődött minden, egyedül feküdtem egy lépcsőn és nem vágytam másra, mint melegre és kajára. Meg egy pelenka csere sem ártott volna oda lent, mert valami nem stimmelt a liberóban. Szerencsémre valaki volt olyan kedves és egy árvaház lépcsőjére pottyantott. Így indult hát az életem, nem ismertem a szüleim csak a nevelőket a zaciban. Meg a többieket, akik szintén ott laktak. Mint mindenki én is abban reménykedtem majd jön egy kedves apa és anya, aki haza visz. Na, ez nem volt más, mint egy cukor mázas léggömb álom. Amit a kedves élet jól szét is pukkasztott, ahogyan azt illik. Elég kellemetlen nézni az ablakból, ahogy mások el mennek és tudod, hogy nekik már jobb lesz az életük. Lassan valami furcsa érzés kúszik fel a lelked mélyéről, ami be fészkeli magát a fejedbe. Ugyan ekkor ott vannak a többiek, van akinek a szemében még ott csillog az a bizonyos, a nagyobbak pedig már rég elvesztették. Van aki korán fel ismeri, van aki később jön rá kevés az esélye egy családhoz kerüljön. Nem tudni ki a szerencsés, akiben még él a remény, vagy aki rá eszmél erre a dologra. Ez engem sosem érdekelt igazán tudtam, hogy az, aki ott hagyott a lépcsőn nem fog vissza jönni. hiszen ha kidobtak, mint a szemetet ugyan kinek kellenék?
A fel ismerés talán tízen két éves koromban hasított belém. Addig azt tettem, amit elvárnak tőlem, tanultam és tanultam. Jó gyerekként viselkedtem, de miért? Csak egy vagyok, a tömegből mikor jobbra nézek, mintha magam látnám a másik bentlakóra pillantva. Kezdet ebből a dologból nagyon elegem lenni. Lassan sejteni kezdtem, nem számíthatok másra csak magamra. Ugyan ki egyengetné az utam? Ki karolna, fel mikor elesem senki! Hasra esve csak várnám a csodát, mint a többiek körülöttem. Na, azt már nem és nem leszek én rózsaszín selyemfiú, bár biztosan nem lehet rossz dolog akkor sem. Így történt hát nem érdekelt többé az eminens kis jó diák legyek, pusztán azért mert a tömeg ezt várja. Miért nézem, végig mig mást megvernek, mikor tehetnék ellene, mert a birka csorda aztt várja csak nézzem csendben? Habár nem bíztam túlzottan senkiben sem vannak dolgok, amiket nem tudtam elviselni. Nem érdekelt az sem ha utána csak nekem volt rosszabb. Egy gondolat egy érzés ott volt nekem ez pedig a nem vagyok egy a szürkeséggel, nem vagyok egy a csordából volt.
Ez miatt történt, hogy én meg szívtam, miközben akaratlanul is egy barátra vagy micsodára tettem szert. Takashi volt eme egyed neve a mai napig. Takashi Hidetora a teljes neve annak, akit az nap nem vertek péppé. Helyette nekem verték be a képem, mert nem bírtam végig nézni azt, ahogy bánnak vele. Mi volt a gonoszkodás oka? Egy kis kilöttyent leves, ami a sértettet érte és haragját a cimboráival együtt Takán vezeték volna le, akié a leves volt. Mondanom se kell a birka csorda ezt is tétlenül nézte volna végig. Egy szempillantás alatt hirtelen egy hős lettem, na, hü ha de jó nekem.
Csak ez a Takashi nevű srác volt az, akiben kezdtem meg bízni szépen apránként. Most neki köszönhetem, hogy itt fekszem egy korházban. Azért térjünk, vissza a meséhez gyorsan lásd hogyan alakult a közkedvelt Takashi és Rayga kalandja.
Nem tágított a bolond még akkor, sem ha úgy viselkedtem vele, ahogy még egy kutyával sem szokás. Nem ez volt az amiért meg kedveltem. Hanem észre vettem valamit a szemében. Kedves olvasó nem vagyok meleg Raygart nem egy forró virsli a hot dogosnál! Most hogy ezt a virslis dolgot tisztáztuk, azt vettem észre a szemeiben, hogy hozzám hasonló. Nem arra vágyik, hogy egy legyen azok közül, akik a tömeggel haladva csak seggeket lát. Ez volt az a pillanat, amikor szert tettem máig egyetlen és igaz barátságra.
Szóval mi ketten voltunk azok, akik össze fogtak a világ ellen. Chö mint két rokonlélek vagy testvér, vagy valami ilyesmi. Védtük egymást és nem hagytuk, hogy égbe kiáltó disznóságok történjenek. Ha valakit megvertek, de meg érdemelte hát hordja csak a monoklit. Na de ha nem érdemelte meg a tettest cipóra vertük. Általában Taka beszélt és én cselekedtem, nem vagyok a szavak embere nem is voltam és talán nem is leszek. Így éltük az életünk a kóterben néha békeségben néha igaságot szolgáltatva, ha kellett.
Egy valamit mindenki tudott vagy sejtett, aki innen kikerül, nem igen számíthat gazdag sikeres életre. Nagyon megkell küzdenie érte, hiszen az, akinek meg volt mindene születése óta tisztességtelen előnyel indult minden téren. Ez engem nem igazán érdekelt, ami kell azt meg szerzem ilyen egyszerű. Nem kell más, mint egy hely ahol meghúzom magam. Egy motor, hogy élvezhessem a száguldás adta szabadság érzését. A nők meg majd jönnek, nem vágytam gazdagságra, eleve a pénzéhes libák kilőve.
A nagy betűs életbe való kilépés után pár évig meg szakadt a kapcsolatom Takával. Az élet más fele sodort minket. Meg fogadtuk egymásnak nem tűnünk el némán a semmiben. Nem olvadunk bele a szürkeségbe, mert az annyit tesz, mintha feladnánk az életet és csendben meghalnánk.
Mit hoz a sors húszon egy évesen találkoztam vele újra. Azóta, hogy elszakadtunk egymástól két év telt el. Annak a mázlistának barátnője volt, akinek megkérte a kezét. Persze egy mondattal reagáltam le. Mi mással lehetne válaszolni egy ilyen dologra, mint: Gratulálok, önként vonulsz kalitkába barátom.
Most érünk, a részhez ahol kiderül miért is fekszem én egy korházban. Takashi miatt kerültem ebbe a helyzetbe. Nem is inkább az én hülyeségem miatt azt hiszem. Az utcán csomagokkal sétálva a boltból, amiben az esti ünnepi vacsora kellékei vannak. Amit a jövendőbeli felesége főz majd nekünk, részben a találkozást ünnepeljük és más felöl pedig az öröm teli eseményt. Az élet közbe szolt mint mindig ilyen helyzetekben.
-BUMM na ti nem ünnepeltek semmi húzás a sarokba kölykök!
Egy balfék sofőr, aki betintázott alaposan felhajtott a járdára. Nem cselekszem, most lenne egy szép Takashi bélyegem, de utálok levelet írni ezért nem kellenek a bélyegek. Na meg Hinamorinál hogyan számolnék el? El megyek egy Takashival és egy bélyeget viszek haza, ami a vőlegénye volt egykor?
Egyébként is ki az, aki nem cselekedne, ha azt a személyt veszély fenyegeti, akire testvére ként tekint?
Így lettem hát én a bélyeg és kerültem korházba. Vagy is inkább egy szörnyű helyre ahol bajszos nővérkék zaklatják a csodás szöszi férfit. Talán ha a bajszúkat szőkére festenék, még rájuk is fanyalodnék. Azért egy szőke bajusz szebb, mint egy fekete kócos bajusz.
Most tétlenségre vagyok kárhoztatva meg lepet az ifjú pár egy aprósággal…..
-Ez mi a franc?
Fakadtam ki magamból, amikor kicsomagolták az idétlen sisakot.
-Ez egy nerve gear segítségével beléphetsz egy virtuális világba.
Jött a magyarázat, amire szemöldök felhúzott idétlen tekintett volt a válaszom. Mi van, és mibe kell belépni meg hova? Persze tudom, szép a technika meg minden nem vagyok egy pc zseni. azért ennél több magyarázat kell nekem. Takashi kettő vagy is Hinamori meg is válaszolta a kimondatlan kérdéseket.
-Egy mesterséges világban sétálhatsz, kalandozhatsz. Azt csinálhatsz szabadon, amit csak akarsz korlátok nélkül.
Na a dolog kezdett érdekes lenni korlátok nélkül mi? Jól hangzik ez a virtyuális vagy is virtuális világ izé. Valami játékról volt szó, amit a tévé is nagyon felkapót és még a csapból is ez folyt.
-Taka mondta menyire szereted a szabad életet. Szeretnénk, ha a lábadozásod alatt sem kellene hiányolnod ezt. Az esküvőre helyre kell jönnöd minél előbb, amíg nem az ágyban ugrálsz, hanem egy másik világban gyorsabban forrnak a csontjaid.
Végül is kedves ajándék, pedig igazán nem kellett volna. Elvoltam én így is az életem csupa izgalom egy akció horror film. A címe lehetne menekülés a bajszosok elöl.
-Köszönöm, azért segíthetnétek ezt az izét be kapcsolni.
A segítség persze jött is és hálás voltam, hogy valahova el lehet menekülni nagydarab nővérkék, elöl meg a hatalmas és hideg kesztyűs kezük elöl. Szerintem életem végéig maradandó sérülést szenvedtem, amikor az első napon az egyik puszit dobott. Szinte láttam, ahogy orra alatt a bajsza felkunkorodik, és közbe cuppogva kacsint. Bezzeg ha az a bajusz nem lenne vagy legalább szőke lenne…..
Most Végre egyedül vagyok és Taka Hina páros is elment beléphetek az emlegetett világba…..
Mind ez még 2022-ben történt.
Csatlakozás és a játék kezdete viszont más volt már. 2026 vagy is talán én vagyok az első virtuális idő utazó! Te, csak aki szavaimat olvasod, haladj csak tovább itt nincs semmi érdekes. Az pár sorral lejjebb van, amit te keresel.

Közben mi volt a világban oda kint sejtésem se volt. Beléptem a karakter alkotás menüpontba majd a lovag kasztot választottam. Igazán hősiesnek tűnt, meg elsőre ez nyerte el a tetszésem. Nagy levegőt vettem képzeletben és csatlakoztam a játékhoz. Az indulás napján természetesen, de valójában csak akartam volna meg tenni a csatlakozást arról fogalmam sem volt. Csak színes fényeket minden féle dolgot láttam villogni. Majd nagy sötétséget, mintha a fekete semmiben lebegnék. Fogalmam sem volt a dologról, hogy a világban eközben évek telnek el. 2022 volt mikor csatlakoztam és 2026 volt, amikor valóban be is léptem a játékba. Az egész egy pillanat volt a számomra, hiszen egy kóma szerű állapotba kerültem. Végül csak négy év múlva engedélyezte a rendszer csatlakozzam. Más talán bele örült volna abba, amikor megtudtam az igazságot. Talán egy kicsit így is történt, ha vissza gondolok a dologra. Lassan egy hónap telt el azóta ide kerültem a virtuális pokolba. Végre van elég merszem anélkül fel fedezni bele roppanjak mentálisan.