[Hardcore] Egy lépés

by **Hinari** Csüt. Szept. 22 2016, 14:47

Nem is tudom, miért Oziriszt hívtam ki már megint. Talán látni akartam, mennyit fejlődött, vannak-e már új képességei, meg tud-e lepni valamivel? Igazából most csak a pont kellett. Nem bonyolítottam túl, több játékost is foglaltnak jelzett a rendszer, céhtársam pedig jó kedvvel állt hozzá egy ilyesfajta, újabb küzdelemhez. Akkor meg miért ne?
Ez a reset legalább biztosította, hogy idővel én is kiálljak a pálya közepére újra.
Mégha amúgy nem túlzottan voltam oda érte mostanában.
Így tehát ott vártam rá az aréna lelátóján a megbeszélt időpontban, egy könnyed mobozásból sétálva el az épületig, azon gondolkozva, hogy vajon volt-e értelme mindannak, amit a mai nap folyamán csináltam: szintet nem léphettem többet. Ideje lett volna már átvariálni a megszokott rutint…
- Szia – köszöntöttem a fiút, ha hallótávolságba ért, s fel is álltam, hogy elébe menjek – Készen állsz, kezdhetjük? Most nincs előttünk senki – vetettem fel, majd ha rábólintott, elindultam lefelé. Kicsit zavart ez a helyzet, de inkább nem tettem szóvá, nem akartam egyikünk gondolatait sem elterelni, csökkentve ezzel a koncentrációt a harcban. De úgy éreztem, minden kezd túlzottan is monotonná válni mostanában. És én is tehettem róla – különben nem lettem volna itt. Mint kihívott, a pályát és az itemhasználatot is Ozirisz szabta meg, így nekem nem volt más dolgom, mint átmenni a küzdőtér másik oldalára és felszerelkezni, amíg a visszaszámláló egyre kisebb és kisebb számokat írt ki felettünk. Ezzel fejlődhetsz te is – én pedig talán rájövök, mit is szeretnék pontosan – mondtam hangtalanul a kezemben lévő Katanának, majd felnéztem a lelátóra: időközben megérkezett Yuuki is; még Ozi válasza és a pontos idő megbeszelése után írtam neki, hiszen mondta, hogy szeretné látni a meccseim. Igaz, kicsit hamarabb kezdtünk most, de örültem neki, hogy itt van. Mosolyogva integettem neki, kíváncsian várva, hogy ezúttal milyen terepen fogunk harcolni, s hogy vajon lesz-e lehetőségem használni a legutóbbi mérkőzésünk óta felfejlesztett Lopakodásomat.

Lv50:

by **Ozirisz** Csüt. Szept. 22 2016, 15:28

Kicsit meglepődtem, amikor Hinari kihívott egy aréna küzdelemre. Illetve annyira nem is meglepettség, hanem inkább a hirtelenség a helyes szó. Számítottam rá, hogy fogunk még harcolni, és nagyon is jól tudtam, hogy van még mit tanulnom. És akárhogy is vesszük, egy párbaj során fejlődhetek a legjobban. Nem a szintek, hanem inkább az olyan dolgok, mint taktika, reflexek, az a fajta higgadtság ami nélkülözhetetlen a harcban. A kinti beidegződésektől való apránkénti megszabadulás. Nem szabad megijedni, váratlan helyzetben sem, ahogy a barlangban a sárkánytól. A váratlan helyzetek pedig pont, ahogy a neve is sugallja, nem várjuk őket, csak előállnak. Nem számítunk rá, nem tudjuk, mikor és mi fog történni. És bár az itt-ott előforduló fegyverforgató, humanoid mobok hasznosak a napi gyakorlás szempontjából, gyakorolhatjuk rajtuk az alap vagy bonyolultabb támadó mozdulatokat, a blokkolást, a hárítást, a kitérést, és még jó pár hasznos dolgot. A váratlan, véletlenszerű dolgokat viszont nem produkálják. Túl kiszámíthatóak...
A megbeszélt időpontra odasétáltam az arénához. Hinari pedig már sietett is elém, ahogy odaértem. Késtem volna? Mióta várhat rám? Valahogy hirtelen olyan deja vu érzésem támadt. Mintha már valami hasonló megtörtént volna... Valahol... Valamikor... Talán egy másik életben? Nem tudom, már az előző életemben se hittem a reinkarnációban...
- Szia! - köszöntem a lánynak – Részemről rendben – válaszoltam a felvetésre, hogy kezdjük egyből a harcot. Most valahogy nincs az a baromi nagy tömeg, mint szokott. Nem kell sorban állnunk, és az sem egy utolsó szempont, hogy kevesebben látják, hogy ismét szépen feltörlik velem az arénát.
Ami viszont furcsa volt, az Hinari szótlansága. Múltkor egy kicsit még beszélgettünk a harc előtt, meg utána is. Most viszont nincs túl beszédes kedvében. Lehet még a Floriában történtek miatt neheztel rám? Nem, nem hinném. Azt mondta akkor, nem haragszik. Akkor miért ilyen szótlan? Lehet, hogy csak szimplán rossz napja van? Vagy valami történt? Majd harc után rákérdezek.
Közben lementünk a küzdőtérre, felszerelkeztünk, felkészültünk, miegymás. Amire felfigyeltem, hogy Hinari intett valakinek. Elnéztem abba az irányba, és megláttam Yuukit. Nofene...
Közben ideje nekiállnom megalkotni a terepet. Állítólag megkönnyíti a helyzetet, ha az ember olyan terepen harcol, amin jobban kiismeri magát. Állítólag. Legutóbb Hinari elég rendesen ellenem fordította az egész játékteret. Egy szál obeliszk árválkodott a pálya közepén, és pont ez az egyetlen oszlop járult hozzá ahhoz, hogy nem tudtam kitérni a lány támadása elől. Na, most valami jobb helyszín kellene...
Az égbolt szép fokozatosan elsötétült, és enyhe köd szállt le a környékre. Ami a talajt illeti, kisebb-nagyobb kövek és fűcsomók borítják. Valamint egy-egy fa idább-odább. A pálya közepén pedig egy aránylag nagy, omladozó faház állt. Mint egy kísértettanya a tipikus horrorfilmekben. A háttérben pedig hol károgás, hol huhogás hallatszik, néha ezen madarak repdesése egyik fáról a másikra.

Pontozás
Élet: 33 (+7) =40
Fegyverkezelés: 49 (+31) =80
Erő: 33 (+40) =73
Kitartás: 31 (+4) =35
Gyorsaság: 38 (+52) =90
Spec. Képesség: 21 (+8 ) =29
Páncél: (+85) =85

Spec. felszerelés
Lángoló Nodachi ( +12 Erő +4 Spec. Képesség ): Támadásonként 1/6 esély 6-os lángsebzésre.
Agni ( ): 8 tűz alapú sebzés és 8 (9) szabadon elosztható pont
Obszidián Burgonet ( +12 Erő +30 Páncél ): Minden további ritka/egyedi/legendás felszerelés/fegyver után +1 erőt ad.
Villanás ( +20 Gyorsaság ): A cipő halvány villámokat szór magából futás közben.
Szivárvány Köpeny ( +4 Erő +4 Irányítás +4 Kitartás +4 Fegyverkezelés +4 Gyorsaság +4 Spec. Képesség +10 Páncél ): Egy harcban egyszer egy célpontot 3 körre megvakít, a megvakult célpont csak 4 vagy afölötti dobással találhat el.
Mennydörgés Gyűrű ( +18 Gyorsaság ): +4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve

Dobások és miegymás
Hinari (Sebzés: 96, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Ozirisz (Sebzés: 73, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.)

Hinari (50. szint): 250/250 HP, 55 páncél, 300/300 CSP
Ozirisz (35. szint): 200/200 HP, 85 páncél, 175/175 CSP

http://ozirisz.xyz/sao/arena.php?u_select=1&u_send=1&u_max=1&nev%5B1%5D=Hinari&nev%5B11%5D=Ozirisz&nevd%5B1%5D=0&nevd%5B11%5D=123&kaszt%5B1%5D=Kardforgat%F3&kaszt%5B11%5D=Kardforgat%F3&szint%5B1%5D=50&szint%5B11%5D=35&fegyv%5B1%5D=86&fegyv%5B11%5D=80&kit%5B1%5D=60&kit%5B11%5D=35&gyors%5B1%5D=119&gyors%5B11%5D=90&spec%5B1%5D=70&spec%5B11%5D=29&elet%5B1%5D=50&elet%5B11%5D=40&pancel%5B1%5D=55&pancel%5B11%5D=85&sebzes%5B1%5D=96&sebzes%5B11%5D=73&sebzes2%5B1%5D=0&sebzes2%5B11%5D=0&rejtoz%5B1%5D=4&rejtoz%5B11%5D=0&eszl%5B1%5D=4&eszl%5B11%5D=3

by **Hinari** Pént. Szept. 23 2016, 14:13

- Kíváncsi vagyok, mennyit kell még várnom, hogy valami vidám terepet kapjak tőled – jegyeztem meg enyhe mosollyal, szétnézve az igencsak borús környezetben: sötét ég, köd, romos elhagyatott ház és ijesztő madárhangok. Merthát, ez van a fiúban. Azóta is… hiába vagyunk ott neki, én is és a többiek is. Mondjuk maga a házikó egészen nosztalgikusnak hatott az én szemszögemből nézve, s keserédes emlékekben bujkálva néztem meg magamnak jobban, az árnyharcos lánykára gondolva, aki nem igazán értette akkor a Katanát még. Boszorkány – hallottam is hangját, és akkor is harcoltunk, odabent a poros bútorok között - most azonban nem mentem be, nem várt rám ott senki már. Inkább elindultam céhtársam felé, találomra választva egy fát magamnak; elijesztett varjak repültek tova, s én voltaképpen nem tudtam, hogy éjjel van-e nekik vagy nappal. Megint nehezen látni, pedig Ozirisznek nincs látása, vagy azóta váltott s vett ő is? Bekapcsoltam az enyémet, a többivel együtt.
Reverse. Pont úgy, ahogy az előző harc alkalmával is tettem, de most más lesz a folytatás, mást kellett elővennem, ha meg akartam lepni. Halkan, lopakodva haladtam tovább, meglátva e fekete sziluettet a távolban, lángolón, vörösen izzó karddal kezében. Kéken fénylő ezüst válaszolt neki, hirtelen csattanva levegőn és érve egészen közel hozzá egy nem sejthető oldalról, vállai mögött emelkedve fel és zuhanva rá az éjfekete sisakra, könyörtelenül. Játsszunk hát így. Egy ütés csupán s már léptem is el tőle megint, nem maradva ott mint ezelőtt, keressen csak, keressen ő. Őt nézve némán; vártam rá pár méterrel arrébb, szótlan ködbe burkolózva, két kézben a magam elé tartott, jéghideg pengével. Egy eggyel sötétebb harc mit megszokott, de nem baj, így tanul, így tanított Yuichi engem is. Lássuk hát, hogyan képes ellene menni, mit tesz vajon, fénybe borítja szellemét vagy megszokja, otthon érzi magát e sötétségben?

Reverse majd támadás, lopakodás pluszsebzéssel (96+50=146)
CSP: 300/225

by **Kayaba Akihiko** Pént. Szept. 23 2016, 14:13

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Hardcore] Egy lépés 4767244252_11aeb0c585_s

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 24 2016, 04:33

Átalakult az aréna, az ég elsötétült, és megjelentek az előre beállított dolgok, mint a fák, a köd, a házikó, meg minden. No meg persze a madarak. Közben amíg a rendszer dolgozott, és nagy erőkkel építette fel a játékteret, Hinari is megjegyezte, hogy mikor fog tőlem vidám terepet kapni...
- Eljön majd annak is az ideje, ne aggódj. Túl sok minden kavarog bennem, és még egyelőre túlságosan is hullámzok. Vannak pillanatok amikor jól vagyok, és vannak pillanatok amikor elveszek a múltban... - válaszoltam Hinarinak, egy bíztató mosollyal. - Rendbe fogok jönni, ne félj!
Valami lehet abban amit mondott. Nekem eddig fel sem tűnt, hogy ösztönösen valami sötét, valami borongós pályát választok. Vagy mint általában, a hideg, fagyos szinteken farmolom össze a mobokból a mindennapi expét. Bár nem mondta ki, de egyből rájöttem, miért is jegyezte meg valójában az általam kiválasztott terepet. Bár már nagyjából túl vagyok Judy elvesztésén, de még időről időre eszembe jut. Van, hogy még mindig álmodok vele. Van, hogy egy pillanatra káprázik a szemem, és mintha őt látnám a tömegben. Aztán pár pillanatnyi ledermedés után tudatosul bennem, hogy csak a tudatalattim játéka volt mindez, és folytatom a napi teendőimet. Mintha elvesznék a múlt és a jelen között, valahol félúton, ami meg határozottan nem jó.
Majd kezdetét vette a harc. Hinari el is tűnt a fák közt egy szempillantás alatt. Körbenéztem, majd találomra megindultam az egyik irányba. Tettem egy kört a ház körül, arra számítottam, hogy első körben ott talál fedezéket. Majd miután a házikónál nem találtam meg, irány a közeli fa. Egyik fától a másikig, onnan egy harmadikig mentem, próbálva figyelni mindenre. Minden mozgásra, minden zajra, de mégsem vettem észre semmit. Csak amikor már késő volt. Épp az egyik fa tövében álltam, és néztem körül, hogy merre tovább, amikor meghallottam a penge suhanását. De akkor már nem tudtam mit tenni, szinte azonnal koppant a fejemen. A páncélpontjaimtól azonnal megszabadított, sőt az életpontjaim is elég rendesen megcsappantak. Még egy ilyen, és vége a küzdelemnek...
Majd ahogy megfordultam, láttam Hinarit elsuhanni a fa tövéből. Megindultam a lány után abba az irányba, míg végül meg is pillantottam alig pár méter után. Most nem bújt el egy újabb fa mögé, hanem védekező állásban várta, hogy mit fogok tenni. Felkészülten, és aligha tudnám meglepni. De azért megpróbálom. Egy kis kitérőt tettem, egy pár méterrel mellette levő fát vettem célba, ahonnan egy másikat, majd egy harmadikat, hogy lehetőleg a lány mögé kerüljek, és ne szemből érkezzek. Aztán akár észrevette a mesterkedésem, akár nem, egy vágást próbáltam bevinni hátulról. Nem a legszebb vágás, kissé talán hanyag, de a gyorsaság volt itt a lényeg. Majd akár sikerült, akár nem, indultam tovább, vissza a ház felé. Közben aktiváltam a szivárvány köpeny bónuszát, aztán a fal mellett megálltam, és onnan figyeltem céhtársam vajon merre indult el?

// egy támadás, szivárvány köpeny bónusz aktiválás
// alsó kocka a nodachira megy

HP: 139/200
CSP: 140/175

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Szept. 24 2016, 04:33

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4767251444_0f76bf2817_s

by **Hinari** Vas. Okt. 02 2016, 16:02

Csendesen bólintottam Ozi szavaira: egészen biztos voltam benne, hogy rendbe fog jönni. Mert muszáj lesz neki - ha ki akar jutni. Mi csak segíteni tudtunk, ahogy ők is segítenek nekem, ez így megy, ennek így kell mennie. Elegen voltak már, akik egyedül maradtak.
A harc pedig oly némán folytatódott, mint ahogy elkezdtük, halkan surranva a ködben, éjfekete madarak károgása alatt. Nem számított ilyesféle csapásra. Ezt rögtön láttam, máshonnan várta talán, vagy másmilyen küzdelmet? Eltűntem, ő pedig jött utánam, vártam rá, s ő jött is. Az életcsíkját figyeltem, s felmerült bennem a gondolat, talán érdemes lenne erőre is építenem mostmár: a lopakodás bónusza nem volt éppen kevés, ha az előző párbajt és az ottani életpont-alakulásokat nézzük. Persze ebből akár ki is találhatta a szintem körülbelüli értékét, feltéve ha tudta a sebzésem és gyorsan számolt fejben, ám kételkedtem benne; szinte senkinek sem adom ki a pontos statjaimat. De talán a következő találatom megadja neki e választ.
Közben Ozirisz eltűnt, fekete ruhájával beleolvadva a helyszín adta hangulatba. Óvatosan haladtam előre pár lépést, megpróbálva meghallani, észrevenni őt idő előtt, s a Katanával együtt már ketten figyeltünk, minden egyes apró neszre, mit e pálya nem adhatott ki természetéből adódóan. Céhtársam pedig hátulról szökkent felém, s már hiába szólt a fegyverem – mély, figyelmeztető hang e terepen -, mire hátrafordultam, a nodachi elsuhant a feléje igyekvő Katana mellett, vörös csíkot húzva végig a vállamtól a karomig. Egy szép találat, a harc viszont csupáncsak most kezdődött még.
- Okos taktika – szóltam bele a hely lassanként fojtogató mozdulatlanságába mosolyogva, s szemeimben a fiú köpenyének megszámlálhatatlan színe kavargott. Inkább be is csuktam azokat, s egy mély levegővétel meg pár magamban kimondott gondolat után ugrottam ellenfelem után, immáron nem hagyva időt neki az elrejtőzésre. Rábíztam magam a Katanára, mozdulataimat pedig a magamé helyett a sárkány szemei tartották összhangban.
- Fél méter, vágás alulról, jobbfelé – mondta a Katana azonnal, s ahogy megbeszéltük, mindent úgy is tettem, ahogy ő mondta – mindent, kivéve az utolsó parancsot. Így tehát a fiú vélhetően bal oldala helyett (ami ugyebár nekem jobbfelé volt) a jobbjára irányítottam a pengét, s ha éreztem, hogy szilárd testet talált, felgyorsítottam a csapást, végül hátraugorva egy keveset, ezt már találattól függetlenül, természetesen. S igaz a Reverse nem sikerült, de egyelőre nem álltam rosszul, így bár felnevetett a gyűrű jelt adva, hogy itt van ő is, mégsem használtam még. Nem, most nem - azt csak akkor, ha feltétlen szükséges, ha máshogy már nem lehet folytatni a harcot. Ozirisz jó volt, tetszett így a párbaj és éreztem, hogy nem fogok pár perc alatt végezni itt. De nem volt baj. Kinyitottam szemeim, és kiválasztottam őt célpontnak. Lássuk melyikünk lát kevésbé, most, hogy a sötétséget átvette a szivárvány.

Támadás majd szintúgy köpenyspec aktiválás.
CSP: 300/175
HP: 250/239 (rúna itemképi miatt)
Vakság (köpeny spec): 3/1
Illetve ami az előző hsz fehér részéből kimaradt: Katana spec védekezésre állítva.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 02 2016, 16:02

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Ozirisz** Csüt. Okt. 06 2016, 20:25

Szerencsére a sietve megejtett vágásom betalált, amin kissé meglepődtem. Lehet, mégsem állok olyan rosszul FK terén? Vagy leszoktam volna időközben a folyamatos luftolásról? Vagy csak átmenetileg mellémszegődött a szerencse? Nem tudom, és igazából nem is lényeg. Fontosabb az, hogy most valószínűleg sikerült meglepnem Hinarit, főleg a köpeny képesség aktiválásával. Azonban ez a meglepettség legfeljebb a másodperc törtrészében kerekedhetett felül rajta, hisz rögtön megtette a szükséges ellenlépéseket. Szinte azonnal jött is az ellentámadás, mondjuk mást nem is várhattam volna. Túl könnyű lett volna, hogy beviszek egy sikeres támadást, és mint aki jól végezte dolgát, eltűnik a házikó felé. Mondjuk a találat nem befolyásolta volna a tervem, de más már annál inkább. Alig, hogy megtettem az első pár lépést, hirtelen bevillant valami. Valami, amit már korábban is láttam, és akkor is ugyanúgy a hátam közepére se kívántam. A szivárványszínű foltok, és az azzal együtt járó homályos látás. Pláne, hogyha amúgy is sötét van, és az ember szeme a sötéthez alkalmazkodott a harc eleje óta, és hirtelen azok a vakító fényes foltok, villanások... Még a korábbinál is zavaróbbak. Akkor legalább fényes nappal volt, és úgy is alig láttam valamit...
Be kellett látnom, amit szépen elterveztem, céhtársam egy laza mozdulattal keresztülhúzta, és így, hogy alig-alig látok, eléggé megnehezítette a dolgom. Megálltam ott, ahol vagyok, ami még mindig jobb, mintha lefejelem az egyik utamba eső fát. Vagy vakságomnak hála egy az egyben belesétálok egy hirtelen előttem termő Hinari kardjába.... vagy valami hasonló. De akkor is, valamit tennem kell. Hátrafordultam, körbenéztem, amennyire a lehetőségeim engedték, és igyekeztem a felvillanó foltok közül egyet megkeresni. Hinarit. Aztán ha ezzel megvoltam, akkor egy életem, egy halálom, ezt még akkor is megpróbálom. Egy utolsó roham céhtársam felé, és megpróbálva ismét egy találatot bevinni. Már, ha sikerül. De most ebből a szempontból az esélyek kiegyensúlyozottabbak, hisz ő is a köpeny debuffjától szenved. Talán nem védi le. Talán mégis. De veszteni nem sokat vesztek. Az egyetlen igazán rossz döntés az lenne, ha csak itt állnék, és várnám a végzetem. Várnám az utolsó támadást. De az a feladással egyenértékű lenne, ami meg hát... mostanában elég távol áll tőlem...

// egy támadás, az alsó kocka a nodachira megy

HP. 43/200
CSP: 105/175

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Okt. 06 2016, 20:25

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4766610511_dda12706fc_s

by **Hinari** Vas. Okt. 09 2016, 17:02

A lelátóról sötétség, nekünk viszont színkavalkád. Éreztem a találatot, noha előszörre még nem láttam, s ahogy hátrébb ugrottam, kinyitva végül szemeim a célpontbeállításhoz, észrevettem céhtársam, aki alighogy életbe lépett nála is a vakság, csakúgy megállt. Aztán kivárt kicsit, majd megindult felém. Hagyva időt, hogy átgondoljam a következő lépéseim én is.
- Balra-hátra ki!
A vörös tűzben csillogó kard által keltett légáram meglengette tincseim, engem azonban nem talált el, hála a Katana utasításainak. Úgy léptem, ahogy azt a kard javasolta, s úgy tűnt ezúttal megvolt hozzá a gyorsaságom, ám nem gondolhattam, hogy máris vége: a szivárvány színeiben, előttem játszó-kacagó foltok még mindig üres foltokat hagytak látóteremben, nehezítve még a következő másodperceket. De most nem volt vesztenivalóm. Nem egyetlen csapáson, egyetlen támadási próbán múlott a párbaj, nem voltam tehát olyan helyzetben, amilyenbe ő ezzel került. Én pedig gyakorlásra használtam fel ezt a lehetőséget. Innentől rád hagyom magam – mondtam ki gondolatban, s behunytam szemeim, teljesen a kezemben lévő fegyverre támaszkodva a harc ezt követő szakaszán. Mert ilyet is kellett. Mennyiszer fordult már elő, hogy nem láttam, s vajon mennyiszer kerülhetek még ilyen helyzetbe? Meg kellett tanulnom bánni vele. Meg kellett tanulnom, hogy ne essek kétségbe, hogy bízzak a fegyver szavában, és hogy ezáltal a kettőnk közti csapatmunka gyorsabbá és hatékonyabbá váljon - hogy kérdés és kétely nélkül kövessem, amit mond. Mégha jól tudtam, hogy nem fog könnyen menni, akkor is.
Elkezdtük.
A Katana mondta, merre lépjek, merre találom az ellenfelet; mondta azt is, hogyan tartja magát és merre áll a fegyvere. Közelebb léptem, először még bizonytalanul, de aztán egyre inkább elképzelve, látva magam előtt a szituációt. És támadtunk. Ezúttal az első utasítást cseréltem a fordítottjára, oldalt és irányt is, hirtelen gyorsultam fel és szúrtam Ozirisz felé, majd léptem egyet oldalra, lélegzetvisszafojtva hallgatva a környezetem zajait. Vajon betalált, vajon véget ért a párbaj? Vagy céhtársam elkerülte, és ha igen, merre mozog, hol van most ő? Megannyi kérdés, én azonban nem nyitottam ki a szemem, nem szabadott. Bíztam benne, hogy a Katana mindre megadja a választ, s nem is csalódtam benne. Végtére is, ő nekem segített, ezért volt itt.

Támadás.
CSP: 300/125
HP: 250/239
Vakság (köpeny spec): 3/2

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 09 2016, 17:02

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Egy lépés 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Ozirisz** Csüt. Okt. 13 2016, 06:15

Az előbbi támadásom szépen mellément. Mondjuk várható is volt, pláne úgy, hogy alig-alig láttam valamit. Aztán a következő pillanatban hangokat hallottam: „ Balra-hátra ki!”
Mi az ördög volt? Először nem tudtam hová tenni, de aztán beugrott, hogy Hinari kardja. Annyira gyakran nem hallottam beszélni, hogy azonnal felismerjem a hangját, de végül, kis fáziskéséssel, de rájöttem. Mondjuk nem is ez volt a legfontosabb, jelenleg nagyobb problémáim is vannak. Például az, hogy nem látok. Illetve látok, de csak hol sötétet, hol szivárvány színű fényes foltokat. És ez utóbbi, pláne, hogy egy sötét pályán vagyunk, különösképp zavaró. Hirtelen fény, ami majd kisüti a sötéthez szokott szemet, majd újra sötét, és mire megint alkalmazkodna a sötéthez a szemem, megint villan. Idegesítő, és nagyon-nagyon zavar. Talán lejár ennek is az ideje. De ha jobban belegondolok, ez csak az a tipikus „visszanyal a fagyi” jelenség. Először én aktiváltam a köpenyem képességét, aztán céhtársam a sajátját. Akció-reakció. Ennyire egyszerű. Csak tudnám, miért csodálkozom ezen. Logikus döntés volt a részéről. Ha esetleg Yuukival beszélt erről korábban, akkor valószínűleg ő is elmesélte, hogy a párbajunkkor többek között ő is ugyanezt használta ellenem, és ahogy most, akkor sem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
Aztán a következő képkocka az, hogy kaptam egy szép nagy szúrást. Egy tiszta találatot, csak úgy a semmiből. Pontosítva, a számomra jelenleg érzékelhetetlen környezetem valamelyik szegletéből. Majd egyszerre, mintha elvágták volna a debuffot, hirtelen visszatért a látásom, és az első dolog, amit láttam, az a lila fal. Majd a párbaj vége értesítés.
- Gratulálok, ügyes voltál! - mondtam Hinarinak, majd elmosolyodtam – Mondjuk az is nagy segítség, ha valaki mondja a háttérben a taktikát, és segít tisztán látni a szivárvány közepén is... - utaltam a beszélő kardra, majd egy kis hezitálás után rákérdeztem – Amúgy, tudsz adni tanácsot arra, hogy mit tehetnék az átmeneti vakság ellen? Mármint, hogy hasonló helyzetben hogyan tudnék helytállni... Most ismét rájöttem egy újabb hiányosságomra, egy újabb dologra, amire fel kell készülnöm. És gyanítom, magasabb szinten még lesznek olyan kristályok, mérgek is, amik hasonlóképp működnek, amik hát... nem valók vörösek kezébe... - lehet, hogy egy kicsit túlkombináltam, de valamit ki kell találnom a vakság ellen. Lehet az ember akármilyen ügyes és gyors, elég egy ilyen dolog, és máris könnyű préda. Legalábbis, ha nincs rá felkészülve...
- Nincs kedvetek valahová beülni egyet sütizni? Ha már Yuuki is eljött, és így hárman itt vagyunk... - néztem el a lelátó felé, ahol a lány ült, majd attól függően, hogy céhtársaim hogy értek rá, tartottam velük, vagy csak vissza a Palotába, vagy ahogy éppen alakul...

by **Hinari** Csüt. Okt. 13 2016, 22:44

Igazság szerint nem vártam semmit. Puszta gyakorlásnak fogtam fel, amit mindenképpen igazítani-módosítani kell még, bárhogyan is legyen most – ettől függetlenül nem kellett kinyitnom a szememet, hogy megérezzem a lökőerőt, amit a lila fal okozott. Nyertünk.
Szinte azonnal tűnt el a sokszínű villogás is a látóteremből, s ahogy a pálya szépen lassan visszaállt az alaphelyzetbe, megdörzsöltem szemeim, hogy szokjam a hirtelen jött világosságot. Majd egy pillantás az eredményjelzőre, biztos ami biztos.
- Köszi – feleltem enyhe mosollyal a fiúnak – Valóban – bólintottam aztán, megemelve a még a kezemben lévő Katanát – Bár van még mit tanulnunk – tettem hozzá, s ahogy azt illik, főleg egy ilyen párbaj után, megköszöntem a fegyvernek is a segítséget. Igaz, addig most sem jutottunk el, hogy használhassam az újonnan megkapott képességét, de talán majd később. Leszerelkeztem, és a kardot is visszacsúsztattam a tokjába.
- Ha tiltva van az itemhasználat, sokmindent nem tudsz tenni – ingattam a fejem a kérdésre – Vörösök ellen mondjuk megfelelő itemekkel ki lehet húzni azt a három kört. Leginkább a Démonszem Potionnal. Az rendes párbajban is jól jöhet, immunissá tesz a vakításra – mondtam, le is hívva egyet az említett potionból, hogy céhtársam lássa, miről beszélek - A megfelelő item-ismeret fontos, és az sem elhanyagolható, hogy ne csak ismerd őket, de legyen is nálad belőlük, a legkülönbözőbb alkalmakra készülve fel általuk. Van pár egészen jó kombináció, persze ehhez sok növényt kell gyűjteni – zártam be végül a menüt, időközben a lelátón eleddig üldögélő Yuuki felé indulva, s ha a lány csatlakozott hozzánk, Ozirisz invitálására mindhárman beültünk egy aréna-levezető süteményezésre. De persze, még véletlenül sem szivárványhabot választottam az étlapról: abból egy időre, finomság ide vagy oda, de elég volt.

Köszi a játékot Smile

by **Cardinal** Csüt. Okt. 20 2016, 20:34

Osu!

Lezárom a párbajt, jutalmatok 120 exp és 320 arany, a katana 30 expet kap. Legközelebb november 13. után küzdhettek meg egymással.

Hinari: +10 pont
Ozirisz: +2 pont

by Ajánlott tartalom

[Hardcore] Egy lépés

[Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés

Re: [Hardcore] Egy lépés