Rikomono

by **Rikomono** Pént. Jún. 24 2016, 19:10

Adatlap

Név: Kobayashi “Rikomono” Riko
Nem: nő
Kaszt: árnyharcos
Kor: 18

Kinézet: Nem túl meglepő módon semmi japános nincs a külsejében. Haját és szemét az első adandó alkalommal beszínezte, előbbi így lett ezüst színű, utóbbi meg tengerkék. Bubifrizurát hord, mely egészen a szemébe lógna, ha legalább a bal oldalon nem fogná meg egy hajcsattal. Helyes arca van kicsi, lapos orral és keskeny állal.
155 centis magassága valamivel átlag alatt van, a hosszú lábai és a széles csípője miatt kicsit aránytalan az alkata. Mondjuk úgyse erre fogsz figyelni, ha az álla alá csúszik a tekinteted. Öltözködésében nem szereti a rikító, élénk színeket, gyakran hord feketét vagy szürkét fehérrel. Jellemző rá a zárt felső, a szoknyája viszont rövid, mivel a harisnyás lábaira büszke.

Jellem: Flegmaság és nyers stílus jellemzi a leginkább. Alapvetően elég barátságtalan, kritikus és nem fél kimondani, amit gondol. Szereti a saját útját járni, kifejezetten zavarja, ha mások tempójához kell alkalmazkodnia, vagy kicsúsznak a kezéből az irányítás. Türelmetlenségéről regényeket lehetne írni, egyszerűen gyűlöl várni, pazarolni az idejét. Megszokta, hogy mindig csinál valamit és ha nem alszik, vagy eszik, akkor mozgásban van, szóval ha randizni akarsz vele, akkor ne piknikezni vidd. Bár… enni éppenséggel szeret, csak akkor minimum kétszer annyi ételt készíts be, mint amennyit egyébként vinnél. Gyűlöli a hazugságot is, szóval ha jót akarsz, légy vele őszinte, a kegyetlen igazságot sokkal jobban csípi, mint a kegyes hazugságot. Lehet, hogy párszor megsértődik, de hamar a bizalmába fogadja azokat, akik őszinték vele. Legyen bármilyen pokróc is, kétségtelenül megbízható és ha megígér valamit, akkor azt betartja. Szeret, imád harcolni, és éppen ezért ha kötözködni kell érte, akkor megteszi azt is.

Képességek

Név: Disarming Demon
Típus: aktív
Leírás: Fegyver nem sokáig maradhat kézben ellene. Ha a képességpróbára sikert dob, és a fegyverkezelése magasabb, mint az ellenfélé, akkor ezzel a skillel ki tudja ütni a célpontja kezéből a fegyvert, aki ezzel elveszíti a fegyverből származó sebzéspontokat és puszta kézzel kénytelen folytatni a harcot. Amíg nincs az ellenfél kezében fegyver, addig a támadásokat védeni nem, csak elkerülni tudja, ez pedig energiába kerül: Riko minden elvétett támadása után az ellenfél a szintjével megegyező CSP-t veszít. A játékos egy körrel az elvesztését követően felveheti az elveszített fegyverét, ha áldoz rá egy mellékcselekvést és koronát dob. Értelemszerűen a képesség nem működik olyan fegyverek esetében, amit nem lehet a kézből kiütni, és egy támadással csak egy fegyvert tud kiütni, így ha a célpontnak több fegyvere is van kézben, mindegyikhez külön-külön támadás és képességpróba szükséges. Ha a célpont elveszítette az összes kézben lévő fegyverét, onnantól a képesség nem használható újra a következő harcig. Amíg az ellenfélnek van kézben fegyvere, addig a CSP-debuff nem működik.

Név: Martial Arts Demon
Típus: passzív
Leírás: Fegyverrel vagy fegyver nélkül egyaránt veszélyes. Ha késeit elteszi, cselgáncsozó múltjából táplálkozva indít támadásokat pusztakezes sebzéssel. Mivel kimerítő dolog, ha valakit földhöz vágnak, ezért sikeres támadás esetén a célpont az akrobatika szintjétől függően CSP-t veszít: legfeljebb 1. szintű jártasság esetén a szintjével, 2. szinten a szintje felével megegyező mennyiségű cselekvéspontja fogy. 3. vagy magasabb szintű jártasság esetén a képesség hatástalan, mivel nem tudja kibillenteni az egyensúlyából az ellenfelét. A képességpróba elhibázása esetén, ha a támadás sikeres, a célpont ugyanúgy földre kerül, de CSP-t nem veszít. Ha a képességpróba sikertelen, nem kell egy kört várni ahhoz, hogy újra próbálkozzon. Hátránya, hogy elrontott támadás esetén védtelenné válik, így az ellenfél biztos találatot vihet be ellene, továbbá egy körben csak egyszer támadhat gyorsaság különbségtől függetlenül.

Név: Energy Demon
Típus: passzív
Leírás: Harcművészeti képzésének hála képes egyfajta transzba kerülni küzdelem közben, lelke nyugalma pedig energiát spórol neki. Sikeres dobás esetén támadásai és mellékcselekvései is feleannyi CSP-t fogyasztanak. Ha mégis sikerül tétlenségre bírni, türelmetlenné és kapkodóvá válik, így a következő körében csak eggyel magasabb célszám esetén sikerülnek a támadásai, és a felesleges mozdulatok miatt a kitartása is normál értékben fogy. További hátrány (?), hogy kötelezően legalább a szintjével megegyező mennyiségű pontnak kell lennie a kitartásán.

Név: Boost Demon
Típus: aktív
Leírás: Van, hogy a szokottnál nagyobb elánnal veti bele magát a harcba, ilyenkor a látványa emelheti a csapat morálját. Szörnyharcokon sikeres képességpróba esetén az utána következő három csapattársa első támadása (vagy idomárok és árnyharcosok esetében támadáspárja) nem fogyaszt CSP-t. Sikertelen képességpróba esetén rájön, mennyire ciki harci kiáltásokat üvöltözni, ami elbizonytalanítja, és így veszít egy támadást abban a körben.

Név: Forger Demon
Típus: permanens
Leírás: Küldetések után nem kap receptet. A kovácsolásai csak feleannyi pontot dobnak a másodlagos jártasságain. A céhbazárból kitiltották. Cserébe minden hónapban kap egy páncél- vagy fegyverreceptet az alvilági kapcsolatainak hála.

Előtörténet

Enjou kousai, vagy enkou. Ez a két szó elég csúnyán belenyúlt az életembe, bár csak néhány évvel ezelőtt ismertem meg a kifejezést és a jelentését. Nem tudom pontosan, anyám hogy keveredett bele, de valahol az összes történet ugyanúgy kezdődik: van egy fiatal csaj, pénzre van szüksége valamilyen random okból, és belebotlik ebbe a lehetőségbe. Eleinte csak ártatlan dolgokban vesz részt, egy vacsora, egy kis autókázás, üldögélés a sakurafák alatt, könnyű és gyors kereset. Aztán a szerencsés esetben helyes pali felajánlja, hogy kicsit többet is tud adni bizonyos… szolgáltatásokért cserébe. Előbb tapi, aztán dugás, majd jönnek a balesetek, mert a fazon egy köcsög, és nem védekezik. Na valahogy így lettem én is. Mondom, a részleteket nem tudom, nem is érdekelnek, mi vette rá anyát erre. Nekem bőven elég volt annyit megtudni, hogy akit az apámnak hiszek, annak semmi köze hozzám, anyám lényegében egy kurva volt, az igazi apámat meg megválaszthatom három bűnöző közül. Nyilván egy DNS-vizsgálat ki tudná deríteni, de semmi kedvem nem volt megtudni, melyik az a seggfej, akit utálnom kell.
Pedig egész jól indult az életem. Éppen csak megéltünk egy kis lakásban, de úgy összességében nem mondhatom, hogy bármiből is hiányom lett volna, vagy nem kaptam volna meg mindent, amit akartam. Nem voltam mohó gyerek, úgy neveltek, hogy értékeljem azt, amim van, szóval igazából nem is akartam sok mindent. Néha persze megirigyeltem jó esetben egy klassz telefondíszt, rossz esetben meg mondjuk egy menő tabletet, de semmi olyasmi nem volt, ami miatt különösebb áldozatot kellett volna hozniuk értem. Hétköznapi életem volt, ahogy annak a mi társadalmunkban lennie kell, egészen addig a nevezetes napig, amikor anya és “apa” leültettek és elmesélték, mi újság velem. Az, hogy sokkolt a dolog, az nem kifejezés, nyilván mindenkinek az az álma, hogy kiderüljön, komplett hazugság és képmutatás vette körbe vagy 15 éven keresztül. És akkor ehhez csapd hozzá a stresszt, amit a suli jelentett, és kész is van a katasztrófa receptje. Az új sulit már úgy kezdtem, hogy a jegyeim meredek zuhanórepülésbe kezdtek az előző évhez képest, és három hónap se kellett, hogy felfüggesszenek, mert szekáltam egy másik csajt. Valahogy le kell vezetni a stresszt ugye, én ezt úgy oldottam meg, hogy aki hagyta magát, azt bántottam. Verbálisan, fizikálisan, mindenhogy. Az egyik beköpött, lett is belőle ügy a fenti eredménnyel.
Anyám tett helyre, de igazából azt, akivé váltam, annak a személynek a magját nem befolyásolta a szentbeszéd. Változott pár dolog, sokkal szorgalmasabb lettem, mert nem akartam úgy végezni, mint anya. Igazából elég sok minden érdekelt, általában fiús dolgok, a haverkodásaim eredménye, hogy félig-meddig háborús otaku lettem, és ráfüggtem pár konzolos játékra. A bandázás viszont maradt, csak most sokkal okosabban csináltam, közel nyaltam magam a hierarchia tetejéhez, úgyhogy ha le is bukott valaki, mert mondjuk védelmi pénzt szedtünk, vagy ilyesmi, akkor azok csak az áldozati bárányok voltak, akik menőségből akartak velünk lenni. Gyűlöltem a hazugságot, és a gyenge jellemeket, azokat szekáltam, akik a könnyebb utat választották és nem volt merszük a sarkukra állni. Az ilyenek meg is érdemlik, hogy kihasználjuk őket. Gyűlöltem a szüleimet, úgy intéztem, hogy ne nagyon kelljen őket látnom, szóval baromi elfoglalt lettem. Tanultam, dolgoztam egy gyorsétteremben, eljártam cselgáncsozni, ami önvédelemnek is jó volt, mértékkel pasiztam, kockultam a különféle háborús játékokon és MMO-kon, mindegy volt, csak hadd ne kelljen velük lenni.
Azt most szögezzük le, hogy én nem voltam úgy elájulva se a NerveGearért, se a SAO-ért, de mivel egy másik játékban volt egy céhem, és közösen úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk ezt is, így került hozzám egy példány a cuccból. Hát azóta meg is bántam, de cseszettül. Nem ecsetelem, miért, ezeket az okokat még a hülyéknek se kell szájba rágni. Megharagudtam a srácokra, szóval faképnél is hagytam azt a céhet, jártam a saját utamat. Vagyis először kerestem társaságot, de a sok nyomorék között nem maradt sok választásom, inkább lettem magányos harcos, aki csak egy-egy kalandra csapódik hozzá másokhoz, és közben kihasználtam, amit a játék adott. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy nem kellett anya és “apa” pofáját látnom.
Elég jól haladtam, de sose jutott eszembe az, hogy mondjuk a frontosokkal összehaverkodjak, sőt, amikor kovácsnak álltam csak úgy, mert valamit kezdeni akartam magammal, akkor is erősen megválogattam, hogy kivel üzletelek. Nincs miért titkolnom, de inkább a vörös pofákkal szemeztem még akkor is, ha nekem eszembe se jutott, hogy más játékosokba mártsam a késeimet. Lehet, hogy ez cinkossá tesz, de kurvára nem érdekel, azoknak a fazonoknak legalább van konkrét célja, és nem holmi álomvilágot kergetnek.
A játék kezdete óta már rájöttem, hogy azért annyira nincs elcseszve az életem, mert vannak sokkal rosszabb szituk is az enyémnél. Például valaki már halott Rolling Eyes

Azt nem mondom, hogy ráébredtem, mennyire szeretem az őseimet, mert továbbra is gyűlölöm őket, de legalább már magamat nem sajnáltatom, és nem állítom be magam holmi mártírnak. Megvannak a saját bajaim, de ezek rám tartoznak, és nem arra kell használjam őket, hogy rálicitáljak a másik szerencsétlenre, vagy kicsikarjak pár együttérző mosolyt és ölelést, meg szimpátiát. Ezen már túl vagyok, nincs rájuk szükségem, hogy jobban érezzem magam. Kicsit szánalmasnak is tartom, hogy ilyesmire vetemedtem, de hát mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb és saját maga áll a világa közepén. Én is így voltam… vagyok? vele. Csak hát láttam már egyet s mást. Tök nyilvánvaló, de sok emberrel találkoztam. A legtöbbet megvetettem, egyik-másik viszont szimpi volt. Igazából a két végletet akarom elmesélni. Szóval volt egy fazon, akivel belekeveredtem egy kalandba. Már halvány lila gőzöm sincs, mit kellett megszereznünk, talán egy ritka növényt, de a lényeg az volt, hogy elcsesztem egy ponton, és az a debil hülyegyerek olyan elánnal próbált megvédeni, mikor én voltam az erősebb, hogy végül én basztam pofán, miután ki kellett húznom a csávából. Komolyan, tiszta kétségbe esetten játszotta a hőst, mintha nem is lenne más értelme az életének, elcseszett egy figura volt, megszállott, én mondom. Viszont az egész egy színjáték volt, és ahogy kiderítettem, csak azért csinálta, hogy elrejtse a kis szánalmas kudarcát, ami az élete volt. Bazira irritált, nem csak nekem, de saját magának is hazudott, és a legrosszabb az volt, hogy emiatt a játék miatt akár az életét is hajlandó volt eldobni. Tudom, mert megtette értem, egy vadidegen csajért. Ráadásul tök szükségtelenül, azután, hogy már nyilvánvaló volt, én vagyok a táposabb csibe és nincs szükségem a segítségére. Szerintem fel se fogta, hogy ő tényleg meghalhat.
A pozitív oldalon meg ott volt ez a csaj. Nem akárki volt, már hallottam róla egy csomót, bossokat nyiffantott ki, híres kovácsműhelye volt, kereskedő céh, meg minden, és amikor először beléptem az üzletébe, hogy tapogatózzak kicsit egy esetleges együtt működés terén, eléggé előítéletes voltam vele szemben, mondván biztos ugyanolyan arrogáns bunkó ribanc, mint a többi. Nem is volt zökkenőmentes az a találkozás, nem téptük meg egymást, de azért volt véleménykülönbség bőven. Egy ponton viszont tök meglepő módon megtört, és a fülét-farkát behúzva visszavonulót fújt, pedig addig eléggé parázslott a levegő. Nem is értettem, de érdekelni kezdett. Nehezen, de kihúztam belőle, hogy mi baja, és egy kurva erős és tiszteletre méltó valakire találtam ezzel. Csak jó gombokat kellett nyomogatni nála, és mivel volt szerencsém pár lelkibajos baromhoz, nagyjából tudtam, merre induljak és mit keressek. Én tuti nem tudtam volna józan maradni, ha így hullottak volna körülöttem az emberek, akiket szeretek, de ő itt volt, és lenyelt mindent, és ment tovább, egyenesen előre és példát mutatott, miközben belül kábé szétszakadhatott. Ilyenkor jövök rá újra és újra, hogy az én bajaim mennyire semmiségek mondjuk az övéivel szemben, és én is mennyire szánalmas tudtam lenni.
Egy szó, mint száz, barátságot kötöttünk, és a céhe tagja lettem, bár nem sokat közösködtem a többiekkel. Ebből a szempontból elég laza hely volt, úgy vettem észre, hogy nem feltétlenül keresik egymást, és ez nekem is jó volt. Viszont a kis barátságunk nem tartott sokáig, pár hónap múlva jött egy üzenet. Egy búcsúlevél volt, egy szükségesnél hosszabb bocsánatkérés, hogy nem tudja folytatni azt, amit elkezdett, és hogy neki nem itt van a helye. Nem csak nekem szánta, de valószínűleg minden közeli ismerősének. Azt írta, hogy az ő fején nem NerveGear van egy ideje, úgyhogy ne aggódjunk miatta, de hogy ez mennyire volt hihető… az biztos, hogy ő nem az a típus volt, aki megfutamodik, és meg akartam bízni benne. Ő is talán megbízott bennem, végül rám hagyta mindenét… Pfff, mit kezdjek én ennyi mindennel?

Örökség:

by **Argo** Vas. Jún. 26 2016, 14:56

Hai~

Na nézzünk csak meg... hmmm :F *feledkezik kicsit bele nyak alatt*
Elfogadlak, üdv köztünk \o
Rem, Miri fog tudni olykor visszalogolni, vagy üzenni *oops smiley*

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. Összesen 5 pontot oszthatsz rá az árnyharcos alapra, ami így néz ki:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Rikomono

Rikomono

Re: Rikomono