Kezdőlapkirop_sama
2 posters
1 / 1 oldal
Re: kirop_sama
by Kuradeel Kedd Jún. 28 2016, 12:08
Üdv az oldalon! 
...
....rendhagyó elbírálás következik, mert általában valamelyik admin sama szokott itt ügyködni, viszont annyira megihlettél, hogy kikértelek magamnak! ^^
Először is az avatárod lenyűgöző. (bár halkan megjegyezném, hogy a cégek hazudnak. Mindig.)
Úgy érzem, hogy a neved melletti sama megszólítás összhangban van a minimál előtörténeteddel. Mindez véleményem szerint egy nagyobb összhang elérése érdekében van,... nem de?
Bizonyára ezzel akartad kifejezni a karakter összetettségét és végtelen bonyolultságát!
Ahogy a huszadik század elején kis ideig virágzó kubizmus is mindent egyszerű testekre igyekezett lebontani. Az egyszerűségre törekedtek ahogy te is. Már feltételezem az írásstílusodból. ^^
Én nem vagyok ilyen kifinomult de engedd meg, hogy egy kicsit tovább költsem neked a történetet, hogy meglegyen az az 500 szó. Fránya szabályok, mi?
Meleg volt és sötét, de nem félt. Bizony nem. Tudta hova került. Az anyja helyezte oda óvón, minden feltűnés nélkül. Még maga az alvó őr sem vette észre egészen addig amíg nyálkás, savas érzetet nem hagyott maga után anyja. De ne beszéljünk egyes számban. Ők mind egy nagy család része. Anya tagjai. Ő is, aki most bent fejlődik a gyomor és a máj mellett betokozódva. Még kicsi, de már megjelent és elkezdett fejlődni. Mint gyermek az anyaméhben. Mint pici kenguru a nagyobb kenguru zsákjában. Lélegzett, táplálkozott. Mindabból amit anyja neki szánt ezen a borostás, kissé túlsúlyos, vérszegény férfin keresztül. Közvetlen összeköttetése volt a gyomor alatti patkóbélhez a gumójáig. A férfi felriadt és leválasztotta magáról anya egy részét, belelőtt egyszer, majd még egyszer. Aztán egy hirtelen elhatározás után egy egész tárat beleeresztett, pedig fölösleges volt. Anyja azon része már halott volt az első golyónál is. Neki nem tartott tovább az élet ennél. Bevégezte a feladatát. Eljuttatta őt a férfi testébe. Nem volt feltűnő, hiszen az ember aki sokat evett és sok jó sört megivott, amúgy is hasonlított egy bajuszos vénanyára. Mondogatták is neki, hogy "Jack, felpuffadtál mint egy lufi", meg "Jack, le kéne szoknod arról a szaros puffasztott rizsedről". Természetesen egyre többször, de az igazság az volt, hogy Átlag Jack, mivel így hívták azt az őrt, akibe anyja beletette, nem volt jó bőrben. Nem hízott meg még jobban, mint ahogy azt hitték róla. Ő növekedett szépen lassan a maga tempójában a férfi helyett. És a férfi tudta ezt, vagy talán érezte, de nem szólt egy szót sem erről. Sem a támadásról, sem arról, hogy émelyeg időnként. Állandóan éhes mégsem lakik jól sohasem és ugyan nem merte megfogalmazni magában, de érezte azt is, hogy nincs egyedül. Sohasem. Akkor sem ha magára zár két ajtót. Mert ott volt benne ő, és napról napra erősebb lett. Kifejlődtek a második állkapcsai is, szép hosszúra nyúlt a pofája. A vére savas lett, aztán a nyála is. A férfi pedig egyre inkább szenvedett tőle de mindenre ráfogta csak hogy ne keljen szembenéznie azzal a ténnyel, hogy talán az egész bázist veszélybe sodorhatja. Meg kéne halnia.
Gondolta egyszer Jack.
De az túl fájdalmas és ő még élni akart.
Őt pedig elfogta a halálfélelem a férfi testén belül. Megérezte annak gondolatát. A rezgései elárulták. Ekkor Jack még inkább úgy gondolta, hogy semmi szükség még meghalnia. Az az arctámadó hím is lehetett és csak kajára vágyott, amit nem kapott meg! De nem ám, mert ő kinyírta a pcsába! De ha mégsem, akkor már úgyis mindegy nem? A holttestéből is kimászhat a dög nem? Nem?
Az igazság az volt, hogy napról napra nehezebb volt a létezés, de Jack nem adta fel. Állandóan mosakodott, mert a karmai belülről karcolták, amit enyhíteni akart. Mindenütt átjárta a viszketés, aztán a rettegés.
Ott van belül! Él bennem! Pisztojt szegezett a homlokához, aztán inkább a szívéhez, hátha átlövi a férget is. Remegni kezdett a keze. Hőhullám lepte el a férfit. Jack, Jack "én ezt nem akarom".
És nem akarta. Még egyszer utoljára elhitette magával, hogy csak hallucinál. Hogy az arctámadó megmérgezhette. Eldöntötte, hogy a következő szolgálat után elmegy az orvoshoz és kér valami gyógyszert. Az lesz a legjobb...
Aztán, mikor a haverokkal épp kártyázni készültek, gondolt egyet és előtört. Átszakította a férfi szegycsontját, darabokra tépte a bordáit. Jack nem halt meg azonnal, üvöltözni kezdett, de ő ezzel nem foglalkozott szemernyit sem. Levegőt vett. Friss emberszaggal átitatott, szobaszaggal vegyítve. És éhes lett....
Noh.
Az előtörténetedet így lehetne folytatni pl.
Viszont ez a sao, és Alieneket sajnos nem tudunk elfogadni, így kérlek írj egy másikat.
Másolni úgysem ér
...
....rendhagyó elbírálás következik, mert általában valamelyik admin sama szokott itt ügyködni, viszont annyira megihlettél, hogy kikértelek magamnak! ^^
Először is az avatárod lenyűgöző. (bár halkan megjegyezném, hogy a cégek hazudnak. Mindig.)
Úgy érzem, hogy a neved melletti sama megszólítás összhangban van a minimál előtörténeteddel. Mindez véleményem szerint egy nagyobb összhang elérése érdekében van,... nem de?
Bizonyára ezzel akartad kifejezni a karakter összetettségét és végtelen bonyolultságát!
Ahogy a huszadik század elején kis ideig virágzó kubizmus is mindent egyszerű testekre igyekezett lebontani. Az egyszerűségre törekedtek ahogy te is. Már feltételezem az írásstílusodból. ^^
Én nem vagyok ilyen kifinomult de engedd meg, hogy egy kicsit tovább költsem neked a történetet, hogy meglegyen az az 500 szó. Fránya szabályok, mi?
Meleg volt és sötét, de nem félt. Bizony nem. Tudta hova került. Az anyja helyezte oda óvón, minden feltűnés nélkül. Még maga az alvó őr sem vette észre egészen addig amíg nyálkás, savas érzetet nem hagyott maga után anyja. De ne beszéljünk egyes számban. Ők mind egy nagy család része. Anya tagjai. Ő is, aki most bent fejlődik a gyomor és a máj mellett betokozódva. Még kicsi, de már megjelent és elkezdett fejlődni. Mint gyermek az anyaméhben. Mint pici kenguru a nagyobb kenguru zsákjában. Lélegzett, táplálkozott. Mindabból amit anyja neki szánt ezen a borostás, kissé túlsúlyos, vérszegény férfin keresztül. Közvetlen összeköttetése volt a gyomor alatti patkóbélhez a gumójáig. A férfi felriadt és leválasztotta magáról anya egy részét, belelőtt egyszer, majd még egyszer. Aztán egy hirtelen elhatározás után egy egész tárat beleeresztett, pedig fölösleges volt. Anyja azon része már halott volt az első golyónál is. Neki nem tartott tovább az élet ennél. Bevégezte a feladatát. Eljuttatta őt a férfi testébe. Nem volt feltűnő, hiszen az ember aki sokat evett és sok jó sört megivott, amúgy is hasonlított egy bajuszos vénanyára. Mondogatták is neki, hogy "Jack, felpuffadtál mint egy lufi", meg "Jack, le kéne szoknod arról a szaros puffasztott rizsedről". Természetesen egyre többször, de az igazság az volt, hogy Átlag Jack, mivel így hívták azt az őrt, akibe anyja beletette, nem volt jó bőrben. Nem hízott meg még jobban, mint ahogy azt hitték róla. Ő növekedett szépen lassan a maga tempójában a férfi helyett. És a férfi tudta ezt, vagy talán érezte, de nem szólt egy szót sem erről. Sem a támadásról, sem arról, hogy émelyeg időnként. Állandóan éhes mégsem lakik jól sohasem és ugyan nem merte megfogalmazni magában, de érezte azt is, hogy nincs egyedül. Sohasem. Akkor sem ha magára zár két ajtót. Mert ott volt benne ő, és napról napra erősebb lett. Kifejlődtek a második állkapcsai is, szép hosszúra nyúlt a pofája. A vére savas lett, aztán a nyála is. A férfi pedig egyre inkább szenvedett tőle de mindenre ráfogta csak hogy ne keljen szembenéznie azzal a ténnyel, hogy talán az egész bázist veszélybe sodorhatja. Meg kéne halnia.
Gondolta egyszer Jack.
De az túl fájdalmas és ő még élni akart.
Őt pedig elfogta a halálfélelem a férfi testén belül. Megérezte annak gondolatát. A rezgései elárulták. Ekkor Jack még inkább úgy gondolta, hogy semmi szükség még meghalnia. Az az arctámadó hím is lehetett és csak kajára vágyott, amit nem kapott meg! De nem ám, mert ő kinyírta a pcsába! De ha mégsem, akkor már úgyis mindegy nem? A holttestéből is kimászhat a dög nem? Nem?
Az igazság az volt, hogy napról napra nehezebb volt a létezés, de Jack nem adta fel. Állandóan mosakodott, mert a karmai belülről karcolták, amit enyhíteni akart. Mindenütt átjárta a viszketés, aztán a rettegés.
Ott van belül! Él bennem! Pisztojt szegezett a homlokához, aztán inkább a szívéhez, hátha átlövi a férget is. Remegni kezdett a keze. Hőhullám lepte el a férfit. Jack, Jack "én ezt nem akarom".
És nem akarta. Még egyszer utoljára elhitette magával, hogy csak hallucinál. Hogy az arctámadó megmérgezhette. Eldöntötte, hogy a következő szolgálat után elmegy az orvoshoz és kér valami gyógyszert. Az lesz a legjobb...
Aztán, mikor a haverokkal épp kártyázni készültek, gondolt egyet és előtört. Átszakította a férfi szegycsontját, darabokra tépte a bordáit. Jack nem halt meg azonnal, üvöltözni kezdett, de ő ezzel nem foglalkozott szemernyit sem. Levegőt vett. Friss emberszaggal átitatott, szobaszaggal vegyítve. És éhes lett....
Noh.
Az előtörténetedet így lehetne folytatni pl.
Viszont ez a sao, és Alieneket sajnos nem tudunk elfogadni, így kérlek írj egy másikat.
Másolni úgysem ér
_________________
- Épp neked mesélek? - Akkor ezt olvasd el! xP:
- A meséim egy gamer szóhasználattal élve, Open World típusú játékot próbálnak szimulálni. Ez annyit jelent, hogy bármi, de tényleg bármi amit megemlítek fontossággal bír(hat). Mégpedig onnantól bír, hogy te, aki játszol benne, fontossá teszed. Tehát könnyű példával élve, mindig több út lehetséges, és mindegyik visz valahová. Persze mindig lesznek észrevehetőbbek és kevésbé észrevehetők, amin járhatsz. Te rajtad múlik melyiket választod.
Ismizárásért püben zargassatok ^^
Kuradeel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 441
Join date : 2014. Apr. 20.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: Knights of Blood
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.