Arisa Miyu

Név: Arisa Miyu
Nem: lány
Kaszt: Állatidomár
Kor: 17
Kinézet: Iskolai egyenruháját viseli. Haja hosszú, dereka alá ér, sötét színű, egyenes, melyben egy piros, hosszú szalag van. Homlokát frufru takarja, mely 2 oldalt álláig ér, míg középen egyenes, és nagyjából a szemöldöke magasságában van levágva. Szeme barátságos, kék-lila árnyalatban játszik.
Bőre hófehér, kisasszonyra jellemző. Teste arányos, csinos.
Jellem: Kedves, barátságos, de nem túlnyitott. Csendes, nem beszél túl sokat, nyugodt természete van, általában inkább másokat követ, mintsem saját maga cselekedne, persze csak ha egyetért vele. Inkább megfigyelő típus, nem túl forrófejű. Ha valaki gratulál neki, vagy bókol neki, csak csendben elpirul, nem szól semmit. Ilyenkor sokszor elfut, vagy elfordul.
Képességek:
Erős széllökéseket tud kibocsátani, amivel képes a felé irányuló támadót/támadást arrébb lökni, de nem minden esetben, ez egy bizonyos súlyig hat.

Előtörténet:
Hatalmas pelyheket hozott a tél vége, senki sem mondta volna meg, hogy én pont akkor érkezem. Márciusra vártak, de előbb jöttem. Nevem bátyámtól kaptam, Rintől. Szüleim azt mesélték ő várt a legjobban, és amikor éjjel anya felébredt miattam, ő volt az első, aki ott állt anya mellett, hogy rákérdezzen mi történt. Persze szegény alig volt akkor négy éves, így anyának sem tudott volna sokat segíteni, ha kellett volna. Azt rebesgették nekem mindig, hogy a fivérem minden este lefekvéskor benézett hozzám, mosolygott, ha rá motyogtam valamit és addig ott maradt amíg el nem alszom. Természetesen reggel ott találták őt az ágyam mellett pizsamában a földön fekve, anya és apa megdorgálta őt a tette miatt, hisz fel is fázhatott volna, ha nem vigyázik. Ki gondolta volna akkor, hogy ő csak biztonságban akar tudni engem? Senki. Nos ahogyan egyre jobban cseperedtem és meg tanultam járni meg beszélni, Rinnel jól összeszoktunk, olyannyira, hogy már semmi sem állt annak az útjába, hogy életem legfontosabb embere legyen. Tőle tanultam mindent, amit tudok s, talán ha mondhatok ilyet ő volt a példaképem akkor. De az idők változtak és én egyre jobban ez ő árnyékába kerültem, anya és apa új bejelentést tettek a számunkra.
Anya kisbabát vár – már megint – és mindenképpen tudatni akarta gyerekeivel. Legelőször fogalmam sem volt mit jelent ez, azonban amikor anya hasa nőni kezdett azt hittem elhízott, de tévedtem. Egy új gyerek vette át a helyemet, jobban mondva egy kislány, Karin. Az ő születésétől kezdve éreztem magam a kéretlen harmadiknak, még ha én voltam a második szülött, akkor is. Valahogy semmi sem passzolt a képbe, ha három gyerek van akkor a középső mindig szenved, hát ez nálunk is meglátszott. Rin kevesebbet foglalkozott velem és inkább Karinnak próbált segíteni úgy ahogy régen nekem. Féltékeny lehettem, emlékszem egyszer még el is bújtam azért, hogy senki se találjon meg. Mindig szerettem a sötét és zárt helyeket, ezt általában meg találtam a szekrényünkben. Az ötödik életévemre visszaemlékezve talán azt mondhatnám legszívesebben annak örültem volna, ha nagyiékhoz költözhetnék, távol Karintól. Rájöttem, ott sem lenne olyan jó, hisz amikor látogatóba jöttek hozzánk, úgy éreztem engem sosem keresnek csak Rint és Karint.
Olyankor éreztem magam egyedül és számkivetettnek a családból, hiányzott az a nap, amikor csak velem törődnek Karint meg ott hagyják, ahol van. Életemben legelőször akkor voltam dühös, amikor elrontotta a hatodik születésnapomat, a tálcán lévő hatalmas tortát rám húzta. Persze kisgyerek volt anya és apa szemében, az enyémben azonban minden baj okozója volt. Hangosan sírni kezdtem, amikor a tortámnak annyi volt Karin miatt és még akkor sem hallgattam el, amikor sikerült újat szerezni. Vigasztalhatatlan voltam, halványan még arra is emlékszem, hogy azt kívántam Karin bár ne született volna meg.
Késöbb egyre jobban elszigetelődtem a családomtól, inkább a MMORPG-k világba menekültem, ami nem túl lányos, de hát ez van. Szüleim mindennel elhalmoztak, amit csak akartam, minden eszközzel megpróbálták mutatni, hogy engem is nagyon szeretnek stb. , de ez már nem érdekelt. Persze ezek után is az ő kis hercegnőjükként viselkedtem, mind kinézetben, mind viselkedésben, ha kellett. Felvettem a nekem szánt, „cuki” ruhákat, és eljártam a szokásos bálokra is.
Az iskolában-ami persze elit iskola volt- csak egy barátom volt, de ő helyettesített egyszerre vagy száz másikat. Folyton pörgött, és nem lehetett leállítani. Teljes ellentétem volt, de nagyon jól kijöttünk. Mindezek mellett mindenkivel jóban voltam az osztályból, mindenkivel váltottam pár szót, de nem jelentettek nekem sokat. Osztályelső voltam, főleg a matematika érdekelt az összes tantárgy közül leginkább. Otthon persze tanultam vívni is, amit egész magas szinten űztem, és sokat festettem, főleg tájképeket, ezek mellett hegedültem, és rendszeresen jártam úszni, ezeket főleg szüleim miatt, akik nem hagytak békén az „egészséges életmód” projektükkel. Folyamatosan salátával és egyebekkel tömtek.
Szabadidőmben sokat jártam könyvtárba is, és minden adandó alkalmat kihasználtam arra, hogy külföldre utazhassak, még több tudás és tapasztalat szerzés reményében. Nagyon szerettem a misztikus dolgokat is, sokat jártam olyan helyeken, ahol állítólag sárkányokat, főnixeket, és hasonlókat láttak. Igazán minden érdekelt, ami nem köthető ehhez a világhoz. Elmondható rólam, hogy szélsőséges az érdeklődési köröm, hisz hogyan jön a matematika, mitológia, és az MMORPG össze?
Amikor először hallottam az új játékról, rögtön ki akartam próbálni. Még szerencse, hogy gazdag családból származtam, mert nem volt egyszerű megszerezni a Nerve Geart, tekintve, hogy már csak 100 példány maradt, és amúgy is igencsak limitált példányszámban forgalmazták. Amikor megkaptam, olyan boldog voltam, hogy azon még a szüleim is meglepődtek. Rögtön ki is próbáltam, pedig éppen akkor értem haza az iskolából, és még csak át sem öltöztem.Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon milyen kasztom legyen? A kardforgató tűnt célszerűnek, de abból már annyi volt, s nem akartam én is tömegkarakterként végezni, így –főleg kíváncsiságból- inkább az állatidomárt választottam. Egy furcsa tojást kaptam a kezembe, rajta különös rajzokkal. Ebből kel ki majd az állatom? Érdekes. Fehér, de mintha itt-ott ezüstösen csillogna. És ezek a különös jelek? Ezután hirtelen sok karakter teleportált a főtérre.
Nemsokára egy furcsa alak jelent meg, aki –mint kiderült- az admin, személyesen.
-A játékból nem lehet kilépni, a halál a való életben is halál, ahhoz, hogy kiszabadulj, ki kell, hogy vigyed mind a száz szintet.-mondta.
Teljes pánik lett úrrá rajtam. Most akkor mi van? És én ilyen semmilyen kasztot választottam.. Mire megyek én egy tojással?

Szia!
Én nem ugyanaz a személy vagyok, az unoka testvéreméknél lakom, és ugyanazt a gépet használjuk, nem tudtam, hogy ő már regisztrált, ezért fordulhatott elő a dupla regisztráció. Nagyon sajnálom, de szeretnék én is játszani, ezért akkor kérhetek engedélyt multira?