KezdőlapA remélhetőleg most már tényleg utolsó karim: Yue
2 posters
1 / 1 oldal
A remélhetőleg most már tényleg utolsó karim: Yue
by Yue Vas. Márc. 20 2016, 17:09
Adatlap:
Név: Shiba Yue / Játékosnév: Yue
Nem: nő
Kor: 15
Kaszt: harcművész -fegyver: konyhakés-
Kinézet: Hosszú, feneke közepéig érő rózsaszín haj, amit elől két szalaggal, hátul két gumival fog össze. Rózsaszín szemek. Tiszta, nagyon világos bőr, közepesen hosszú, ápolt körmök. Iskolai egyenruha, fehér zokni és barna cipő.
http://ami.animecharactersdatabase.com/uploads/chars/4758-90645612.jpg
Jellem: Kedves, segítőkész, aranyos, szereti az állatokat, az édességet. Általában nem előítéletes az emberekkel. Kicsit butuska és hiszékeny. Nem szereti a vért.
Képességek: 1) Yua: Félénk kis nyuszi vagy aki még a saját árnyékától is megijed, harcoktól elfutnál, idegenek megölnének tehetetlenséged és félénkséged miatt? Ekkor jön elő a másik feled, Yua, aki a teljes ellentéted. Neki köszönhetően nem kell félned attól, hogy egyből meghalsz, mert "helyetted" harcol,"megvéd" és tanácsokkal is ellát, míg tart a játék. Viszont nem kell félned, indikátorod ártatlan zöld színe megmarad, ha Yua meg is öl valakit, indikátorodra nincs hatással, mikor helyet cseréltek, egyben indikátort is. Ha képessége(i)det nem használhatod, hangját akkor is hallod.
http://static.tumblr.com/tyqflui/Hqsmc3thw/gasai.yuno.full.874894.jpg
Előtörténet:
Hol is kezdjem? Mondjuk, kezdem azzal, hogy anyukám 4 óra és 20 perc alatt hozott a világra. Mivel apám ügyvéd, anyám pedig bankár, így nem szenvedtünk hiányt semmiből. Apropó, van egy nővérem, Yoriko, becenevén Yori. Jó viszonyban vagyunk, lehet azért mert csak 2 év korkülönbség van köztünk. Az osztályomban sok lány mondja, hogy nem jön ki jól a nővérével vagy a húgával, szóval szerencsés vagyok! A nővéremmel egy jó nevű leányiskolába jártunk. Szerettünk odajárni, jó volt a hangulat, kedvesen voltak a tanárok és a diákok egyaránt. Még a hajam és a szemem miatt sem nevettek ki vagy hitték azt, hogy festem és kontaktlencsét hordok, kiskoromban a játszótéren volt, hogy megszólták anyukámat, hogy képzeli, hogy ilyen kicsinek mint én, befesteti a haját rózsaszínre, a szemeimről nem is beszélve. Kicsit fájt, de idővel megszoktam és megszokták az emberek. Szabadidőmben rajzoltam, írtam, zenét hallgattam, és természetesen finomakat ettem, olvasni valamiért sosem szerettem, szüleim "nagy sajnálatára". Világ életemben ügyetlen voltam, kiskoromban elég sokszor ejtettem le a dolgokat, illetve botlottam el a saját lábamban. Gondolták a szüleim, beíratnak táncra, hátha kevésbé leszek ügyetlen, de végül az lett, hogy rögtön a második órán kificamítottam a bokámat, utána rájöttek, hogy a balett nem nekem való. Testnevelésórán kívül csak néha néha futottam a ház körül, akkor valamiért nem botlottam el. Mindig is szerettem volna egy cicát vagy egy kutyát, de anyuék sosem engedték, mivel szerinte nem tudnánk eleget törődni az állattal. Iskolából hazafelé volt pár srác akik cukinak neveztek és olyanokat kérdeztek, hogy van e gazdám, ekkor gyors tempóra váltottam. Szívesen beszólnék nekik, hogy hagyjanak békén, de nem merek, mert egy félős nyuszi vagyok a fiúkkal és a bunkó emberekkel szemben.
Egyik nap tesiórán futás közben valakiben megbotlottam és kificamítottam a bokámat. Az orvos azt mondta, hogy 1 hétig ne menjek iskolába, polcoljam fel a lábamat és pihenjek. Eléggé szomorú voltam emiatt, szerettem otthon lenni de a bokám miatt nem tudtam még kikelni sem az ágyból, és az egész napi rajzolást könnyen meg lehet unni, végén már az volt a szórakozásom, hogy fel-le kapcsoltam a kis villanyomat. Apukám és anyukám ezt már nem bírta nézni, és a villanyszámlát is feleslegesen növeltem ezzel egy kicsit, így kerestek egy játékot. Megkérdeztek egy eladót, hogy milyen játékot ajánlanak. Az eladó egy most piacra került játékot, a Nerve Geart ajánlotta, apa és anya hosszú sorban állás után megvették. Szerencséjük volt, mert csak tízezret dobtak piacra, és már majdnem elfogyott. Este, amikor hazaértek, bejöttek a szobámba és odaadták a játékot. Kicsit furcsán néztem, mert még gépen se játszottam túlzottan. Kellett egy kis segítség, hogy bedugjam a konnektorba a játékot, a többit már 10 perc szenvedés után meg tudtam csinálni. Anyuék kimentek, hagytak érvényesülni. Bekapcsoltam a játékot. Meglepődtem, nagyon élethű volt, pedig még csak az adatokat kérte a játék. Játékosnévre beírtam, hogy Yue. Kor, nem is simán ment, viszont a kasztoknál gondban voltam. Árnyharcos nem szerettem volna lenni, az íjász, lovag, kardforgató pedig unalmasnak tűnt, mivel ha megunnám a fegyveremet akkor sem tudnék cserélni. Végül csak a harcművész és az állatidomár kasztok maradtak. Állatidomárra akartam nyomni, viszont valami belül azt súgta, hogy a harcművészre nyomjak, így hát arra nyomtam rá, a fegyverem egy konyhakés lett. A regisztrálással, vagy minek nevezik ezt, megvoltam. Tátott szájjal néztem meg a Sword Art Online világát. Gyönyörű és élethű volt. A város közepére kerültem. Elvoltam jó 2 órát, utána kiléptem, és aludtam. Másnap ismét beléptem a játékba. 1 órája szerencsétlenkedtem, amikor hirtelen a város közepére teleportáltak, és ahogy láttam, mindenkit. Megjelent a játékmester, Kayaba Akihiko. Dióhéjában azt mondta, hogy addig nem juthatunk k, míg végig nem visszük mind a 100 szintet, és akiről lekerül a konzol, az meghal. Minden ember meglepődött, illetve valaki félt és dühös volt. Annyira leblokkoltam, hogy nagyra nyílt szemekkel sétáltam el szótlanul.
~Egyedül, ebben a világban... küzdeni, harcolni... egyedül...
A történtek hatására egy kis ideig megtörtem, de nem őrültem meg. Megijedtem. Én, aki a valóságban is egy szerencsétlen kislány volt, hirtelen bekerültem egy játékba, amiben a tét nem kisebb, mint az életem.
Egy nap, amikor már azt hittem meghalok, a semmiből felbukkant... Yua, aki megváltoztatta az egész idebent töltött életemet.
Név: Shiba Yue / Játékosnév: Yue
Nem: nő
Kor: 15
Kaszt: harcművész -fegyver: konyhakés-
Kinézet: Hosszú, feneke közepéig érő rózsaszín haj, amit elől két szalaggal, hátul két gumival fog össze. Rózsaszín szemek. Tiszta, nagyon világos bőr, közepesen hosszú, ápolt körmök. Iskolai egyenruha, fehér zokni és barna cipő.
http://ami.animecharactersdatabase.com/uploads/chars/4758-90645612.jpg
Jellem: Kedves, segítőkész, aranyos, szereti az állatokat, az édességet. Általában nem előítéletes az emberekkel. Kicsit butuska és hiszékeny. Nem szereti a vért.
Képességek: 1) Yua: Félénk kis nyuszi vagy aki még a saját árnyékától is megijed, harcoktól elfutnál, idegenek megölnének tehetetlenséged és félénkséged miatt? Ekkor jön elő a másik feled, Yua, aki a teljes ellentéted. Neki köszönhetően nem kell félned attól, hogy egyből meghalsz, mert "helyetted" harcol,"megvéd" és tanácsokkal is ellát, míg tart a játék. Viszont nem kell félned, indikátorod ártatlan zöld színe megmarad, ha Yua meg is öl valakit, indikátorodra nincs hatással, mikor helyet cseréltek, egyben indikátort is. Ha képessége(i)det nem használhatod, hangját akkor is hallod.
http://static.tumblr.com/tyqflui/Hqsmc3thw/gasai.yuno.full.874894.jpg
Előtörténet:
Hol is kezdjem? Mondjuk, kezdem azzal, hogy anyukám 4 óra és 20 perc alatt hozott a világra. Mivel apám ügyvéd, anyám pedig bankár, így nem szenvedtünk hiányt semmiből. Apropó, van egy nővérem, Yoriko, becenevén Yori. Jó viszonyban vagyunk, lehet azért mert csak 2 év korkülönbség van köztünk. Az osztályomban sok lány mondja, hogy nem jön ki jól a nővérével vagy a húgával, szóval szerencsés vagyok! A nővéremmel egy jó nevű leányiskolába jártunk. Szerettünk odajárni, jó volt a hangulat, kedvesen voltak a tanárok és a diákok egyaránt. Még a hajam és a szemem miatt sem nevettek ki vagy hitték azt, hogy festem és kontaktlencsét hordok, kiskoromban a játszótéren volt, hogy megszólták anyukámat, hogy képzeli, hogy ilyen kicsinek mint én, befesteti a haját rózsaszínre, a szemeimről nem is beszélve. Kicsit fájt, de idővel megszoktam és megszokták az emberek. Szabadidőmben rajzoltam, írtam, zenét hallgattam, és természetesen finomakat ettem, olvasni valamiért sosem szerettem, szüleim "nagy sajnálatára". Világ életemben ügyetlen voltam, kiskoromban elég sokszor ejtettem le a dolgokat, illetve botlottam el a saját lábamban. Gondolták a szüleim, beíratnak táncra, hátha kevésbé leszek ügyetlen, de végül az lett, hogy rögtön a második órán kificamítottam a bokámat, utána rájöttek, hogy a balett nem nekem való. Testnevelésórán kívül csak néha néha futottam a ház körül, akkor valamiért nem botlottam el. Mindig is szerettem volna egy cicát vagy egy kutyát, de anyuék sosem engedték, mivel szerinte nem tudnánk eleget törődni az állattal. Iskolából hazafelé volt pár srác akik cukinak neveztek és olyanokat kérdeztek, hogy van e gazdám, ekkor gyors tempóra váltottam. Szívesen beszólnék nekik, hogy hagyjanak békén, de nem merek, mert egy félős nyuszi vagyok a fiúkkal és a bunkó emberekkel szemben.
Egyik nap tesiórán futás közben valakiben megbotlottam és kificamítottam a bokámat. Az orvos azt mondta, hogy 1 hétig ne menjek iskolába, polcoljam fel a lábamat és pihenjek. Eléggé szomorú voltam emiatt, szerettem otthon lenni de a bokám miatt nem tudtam még kikelni sem az ágyból, és az egész napi rajzolást könnyen meg lehet unni, végén már az volt a szórakozásom, hogy fel-le kapcsoltam a kis villanyomat. Apukám és anyukám ezt már nem bírta nézni, és a villanyszámlát is feleslegesen növeltem ezzel egy kicsit, így kerestek egy játékot. Megkérdeztek egy eladót, hogy milyen játékot ajánlanak. Az eladó egy most piacra került játékot, a Nerve Geart ajánlotta, apa és anya hosszú sorban állás után megvették. Szerencséjük volt, mert csak tízezret dobtak piacra, és már majdnem elfogyott. Este, amikor hazaértek, bejöttek a szobámba és odaadták a játékot. Kicsit furcsán néztem, mert még gépen se játszottam túlzottan. Kellett egy kis segítség, hogy bedugjam a konnektorba a játékot, a többit már 10 perc szenvedés után meg tudtam csinálni. Anyuék kimentek, hagytak érvényesülni. Bekapcsoltam a játékot. Meglepődtem, nagyon élethű volt, pedig még csak az adatokat kérte a játék. Játékosnévre beírtam, hogy Yue. Kor, nem is simán ment, viszont a kasztoknál gondban voltam. Árnyharcos nem szerettem volna lenni, az íjász, lovag, kardforgató pedig unalmasnak tűnt, mivel ha megunnám a fegyveremet akkor sem tudnék cserélni. Végül csak a harcművész és az állatidomár kasztok maradtak. Állatidomárra akartam nyomni, viszont valami belül azt súgta, hogy a harcművészre nyomjak, így hát arra nyomtam rá, a fegyverem egy konyhakés lett. A regisztrálással, vagy minek nevezik ezt, megvoltam. Tátott szájjal néztem meg a Sword Art Online világát. Gyönyörű és élethű volt. A város közepére kerültem. Elvoltam jó 2 órát, utána kiléptem, és aludtam. Másnap ismét beléptem a játékba. 1 órája szerencsétlenkedtem, amikor hirtelen a város közepére teleportáltak, és ahogy láttam, mindenkit. Megjelent a játékmester, Kayaba Akihiko. Dióhéjában azt mondta, hogy addig nem juthatunk k, míg végig nem visszük mind a 100 szintet, és akiről lekerül a konzol, az meghal. Minden ember meglepődött, illetve valaki félt és dühös volt. Annyira leblokkoltam, hogy nagyra nyílt szemekkel sétáltam el szótlanul.
~Egyedül, ebben a világban... küzdeni, harcolni... egyedül...
A történtek hatására egy kis ideig megtörtem, de nem őrültem meg. Megijedtem. Én, aki a valóságban is egy szerencsétlen kislány volt, hirtelen bekerültem egy játékba, amiben a tét nem kisebb, mint az életem.
Egy nap, amikor már azt hittem meghalok, a semmiből felbukkant... Yua, aki megváltoztatta az egész idebent töltött életemet.
A hozzászólást Shun összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 23 2016, 15:42-kor.
Yue- Harcművész
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2014. Jan. 06.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: A remélhetőleg most már tényleg utolsó karim: Yue
by Cardinal Kedd Márc. 22 2016, 22:16
Osu!
A remélhetőleg utolsó kariddal egy komoly probléma van: nem derül ki, hogyan kerül egy hang a fejébe. Csak úgy nem jelenhet meg, az előtörténet pedig egyáltalán nem utal rá, hogy mentális betegsége alakult volna ki a karakternek, nincs is miért. Ezzel kezdj valamit mindenképpen.
A remélhetőleg utolsó kariddal egy komoly probléma van: nem derül ki, hogyan kerül egy hang a fejébe. Csak úgy nem jelenhet meg, az előtörténet pedig egyáltalán nem utal rá, hogy mentális betegsége alakult volna ki a karakternek, nincs is miért. Ezzel kezdj valamit mindenképpen.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: A remélhetőleg most már tényleg utolsó karim: Yue
by Cardinal Szomb. Márc. 26 2016, 12:43
Konyhakések mestere, akkor várom a pályázatot. Az előtörténetet pedig elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. Kezdésnek 12 pontot oszthatsz rá a harcművész alapra, azaz erre:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2
Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. Kezdésnek 12 pontot oszthatsz rá a harcművész alapra, azaz erre:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2
Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|