Hűvös Rengeteg

Hűvös Rengeteg:

Egy Fehér Rózsa Kastély északi oldalán található parkszerű erdő a céh területén, melyet hosszú köves utak metszik végig, néhol fából faragott. Azok számára alkalmas ez az erdő, akik nem éppenséggel Pillangókertben, a színes virágok és pillangók között akarnak megnyugvást találni, hanem itt. Les és rejtőzködő gyakorlatok végrehajtására is nagyszerű hely. Nevét onnan kapta, hogy az erdő tele van tölgyesekkel, ráadásul egész évben itt mindig hűvös van, főleg télen. BRRR! Gyakorlópályán kívül még ez az egyetlen hely, ahol céhen belül lehet KT-zni.

//résztvevők: Eldrie, Mamoru, Wardowar, Momiko, valamint a petek, Lulu és Snowcat//

Ezúttal a céhünk rengetegébe hívtam a céh régebbi és új tagjait, illetve egy jelentkezőt piknikezni, illetve ha szeretnének, akkor rejtőzködést is gyakorolhatunk közösen. Snowcat már elkészítette Luluékkal az italokat, én meg a szendvicseket, salátát, s süteményt, már csak az kell, hogy Villámlás megmutassa, merre kell menni a céhházhoz, illetve a helyszínhez vezesse őket, miközben megmutatja az útba eső gyakorló pályát, a pillangókertet, s végül az erdőnket. Vagyis nem egészen a mi erdőnk, csak annak a közelében vagyunk. Kicsi izgulok, mert az utóbbi se sikerült túl fényesre, s félek, hogy ez is rossz lesz a tagok számára. Nem akarom ilyesmi miatt elveszteni a céhet, mert az nagyon fájna nekem. Azonban kedvesem észrevette rajtam az aggodalmat, amit egy puszival elhessegetett. Aaaw… ^^

Felhangzott a hívás csatakürtje, menni kell, érkezett a céhvezértől! Na jó, igazából ami nem hangzott semmifél kürt, csak egy üzenet érkezett, ami inkább értesítő volt semmint kimondott parancs, de akkor is, ha menni kell hát menni kell. A kastély melletti erdő lett kijelölve helyszínnek, ami nem volt túlságosan nagy távolság, lévén a céhházban töltötteim napjaim legalább egy részét mostanában. Megindultam tehát a rengeteg felé, azonban, nem sokat kellett járnom már az erdő szélén érdekes látvány fogad. Egy lány, kivont fegyverrel áll Villámlás, Enheriel pet-je előtt. A barna (szőkésbarna, talán?) hajú lány beállása azonban valahogy furának, nyugtalannak látszik. Ideje hát közbelépni, még mielőtt baj történne! Óvatosan, kezeimet kissé feltartva, jelezve hogy nem jelentek veszélyt, és barátságos arckifejezést felvéve próbálok közel kerülni.
-Heló! Minden rendben? - teszem fel a kérdést, felváltva nézve a griffre és a lányra, akin így közelebbről mintha láttam volna feszültséget, de nem voltam benne teljesen biztos. Úgy emlékeztem, mintha Enheriel üzenete említett volna új jelentkezőt, úgyhogy próbáltam a lehető legbarátságosabb kifejezéssel feltenni a kérdést.

//oké, Wardowarra nem várunk tovább, bocsánat érte

Villámlás meglepve tett hátra egy lépést, mikor a lány harci állásba állt.
- Nyugalom, pet vagyok! Én fogadom a tagokat. - ekkor jött szerencsére Eldrie is, hogy megkérdezze, minden rendben-e - Nálam igen. Csak a lány mobnak nézett. Ha készen álltok, gyertek utánam. - s elkísérte hozzánk a rengetegbe, ahol mosollyal vártam őket:
- Sziasztok, s isten hozott a White Rose rengetegében. ^^ Üljetek le nyugodtan, s kérjetek ételt s italt. ^^ - közben Villámlás megint kiment az épület elé, hátha jönnek még esetleg tagok a piknikre. Meglepetéssel is szolgáltam a céh tagjainak, egy activity formájában, remélem ismerik s szeretik is ezt a játékot, de egyenlőre még várok vele. ^^

A lány meglehetősen idegesnek nézett ki ahogy Villámlással szemben állt kivont fegyverével állt. Elsőnek Villámlás válaszolt a kérdésemre, amire bólintottam egyet, majd a lány felé pillantottam, aki amikor megszólalt, még felém sem fordult, mint aki bármelyik pillanatban arra vár, hogy megtámadják.
-Nem, ő a céhvezérünk, Enheriel petje, de nem akar ártani - válaszoltam meg a kérdést, bár úgy éreztem nem igazán lényeges válaszolni, a lényeg a kérlelősen hangzó felszólítás volt. Na mindegy, így vagy sikerült elindulnunk a rengetegbe. Ahogy a lány kicsit közelebb került, és már nem kellett fennhangon beszélnem hogy biztos jól halljon, újra megszólaltam.
-Eldrie vagyok - mivel a lány továbbra is idegesnek tűnt, próbáltam egy megnyugtató(nak szánt, legalábbis) mosollyal indítani a bemutatkozást. Végül Villámlás vezetésével megérkeztünk a kijelölt helyre.
-Heló-heló - köszöntem a jelenlévőknek együttesen, majd miközben elhelyezkedtem, próbáltam mindenkivel váltani egy-két szót a közös köszönésen felül. Enheriel felajánlására, hogy nyugodtan kérjünk enni-inni csak elmosolyodtam.
-És mit ajánl a séf? Mindegy is, nekem jó lesz az, bármi is legyen - próbáltam kicsit poénkodva tudtára adni, hogy nekem mindegy mit kapok, nincs különösebb preferenciám.

Észrevettem, hogy a lány kissé ideges.
- Minden rendben? O.o - közben Lulu szívesen ajánlott a lánynak gyümölcslevet, amilyent szeretne, illetve Snowcat Eldrie-nek ha kért, Bloody Mary koktélt kevert. Igaz, nem mesterfokon sikerült neki hála a jártasságok új szabályainak, de iható volt szerencsére. ^^ Villámlás kapott Lulutól egy nagy halat, amit boldogan fogyasztott griffem. Vajon mások is jönnek majd, vagy csak ennyien leszünk? Végül is elegen vagyunk az Activity-hez így is, de inkább várok még egy kicsit, hátha mégis jönnek.
- Amúgy megtudhatjuk a neved? ^^ - kérdeztem a lányt - Az én nevem Enheriel, én vagyok a céhvezér. ^^ A macskafülű fiú a jobb kezem s egyben kedvesem, Snowcat, a másik lány pedig Lulu, az asszinsztensem. ^^ Ő pedig Eldrie, az egyik tag, de gondolom bemutatkozott már neked. ^^

Úgy tűnt, a megnyugtatónak szánt mosolyom nem vált be túlságosan, a lány továbbra is elég idegesnek nézett ki. Valószínűleg a sima mosolygás nem volt elég ellensúly a griffel való félreértéshez mérten. Mondjuk, inkább "szinte biztos", mint "valószínűleg". Miután bemutatkoztam, a lány felém fordult, majd szimplán mondta a nevét. Kicsit vártam, hátha mondatba önti, vagy valami, de ez nem történt meg, úgyhogy egy kis meghajlással megszólaltam.
-Örülök a találkozásnak, Momiko-san - mondottam tehát fenntartva a mosolyt. Nem erőltettem tovább a beszélgetést, gondoltam, ha beszélgetni akar, majd megszólal. Nem szólalt meg, vagy mert nem akart beszélgetni, vagy idegességében, ki tudja, így csöndben érkeztünk meg. Miután lepacsiztam mindenkivel, Snowcat jóvoltából kaptam egy koktélt. Belekóstolva nem volt rossz, bár ha teljesen őszinték akarunk lenni, azért világklasszis sem. Persze, ezt nem osztottam meg vele, inkább egy vigyorral megköszöntem az italt. Végül Enheriel kérdése után a lány bemutatkozott, ezúttal egy teljes, egész mondatban. Végül a céhvezér végigment a teljesen névsoron, amikor pedig a végén hozzám ért, csak biccentettem még egyet, hiszen már bemutatkoztunk. Aztán a mint kiderült Momiko nevű lány belekezdett egy mondatba, de még az elején megállt, majd máshogy kezdte előröl. Magára a mondatra nem reagáltam különösebb, mindössze egy amolyan "ismerem az érzést" biccentés jött részemről, hiszen én is pont azért vagyok itt, mint amit a lány mondott.

Lassan már azt se tudom megmondani, hogy mennyi ideje annak, hogy ebben a világban ragadtunk. Miközben ezen töprengtem egy csilingelésre lettem figyelmes. - De megijedtem. Amikor megnéztem az üzenetet amit Enheriel  küldőt eldöntöttem, hogy elmegyek. Alig vártam, hogy megismerkedjek másokkal is, hátha lesznek végre barátaim. Nem is húztam tovább az időt azonnal indultam. Szerencsére a térképen megvolt jelölve az a hely is ahova nekem kellet mennem. Vegyes érzések voltak bennem, egyrészt boldog voltam. Jó végre kimozdulni és másokkal is megismerkedni. De félelem is volt bennem. És ha ők is olyanok? Nem, nem butaságokon gondolkodom. Enheriel-el már beszéltem és nagyon aranyos volt.–Azta már így elszaladt az idő ? Nem akartam késni a piknikről, de ha már megtörtént,  akkor nem kellene túl sokat. Az erdő szélen megláttam egy petet, amikor közelebb értem hozzá már sejtettem, hogy jó helyen járok. –Szia a piknikre jöttem.

- Gyere akkor velem – kísérte el Villámlás újabb tagunkat, Mamorut a helyszínre.
- Nem kell szégyellni, ha első szintű vagy csak, mások is azok a hibernálás után – mosolyogtam Momiko-ra – a White Rose feladata, hogy a kicsiket segítség a fejlődésben küldetésekkel, kazamatákkal, bankban lévő itemekkel, egyebekkel, hogy remélhetőleg egy nap a frontosok szintjéig juthassanak el. Ha esetleg van valami ötleted, ami fejleszthetné a céhet, nyugodtan mondjad csak, s ez a többiekre is érvényes. ^^
- Nya, úgy bizony! :3 – Regina közben Snowcat mellett aludt dorombolva, úgy látszik a kis piknik már most kifárasztotta a kis drágát, pedig nem is olyan kimerítő. ^^


Ahogy halad a piknik, egyszer csak érdekes dolog történik. Egész pontosan egy Ragu Nyúl bukkan fel, kezében valami pirossal, fején mikulássapka. Gyorsan, ahogy csak tud, feléd robog, rád ugrik, valamit a fejedre ragaszt, majd iszkol tova a sűrűbe, eltűnve a szemetek elől, még mielőtt elkaphatnátok.
A tárgy, amit rád rakott egy egyszerű Piros Masni. Eladhatatlan, elpusztíthatatlan, eldobhatatlan, és másnak sem tudod átadni.
:3

Argo

Szörnyen ideges vagyok, vajon haragszanak rám amiért késtem? Az biztos, hogy Enheriel és Villámlás nem úgy néznek ki, mint akik mennyire dühösek lennének. Vajon most mit kellene tennem, a többiek mit fognak szólni? Bátorság, szedd össze magad,minden rendbe lesz. Remélem. Enheriel kedvesen fogadott, elmagyarázott pár fontos dolgot és közben valami módon sikerült megnyugtatnia. -Renden,igyekezni fogok. Eközben oda értünk a többiekhez.Hát akkor, most vagy soha. -Sziasztok, bocs a késéssé, Mamoru vagyok.Meg lepődtem azon, hogy mennyien összegyűltek már. Újra eszembe jutott, hogy én még soha nem voltam ilyen eseményen, ismeretlen emberek társaságában. Mindenféleképpen igyekezni fogok, hogy legyenek végre barátaim.Mivel jelenleg ez az amit szeretnék.

A bizarr Ragu Nyulas jelenetnek pedig még nincs vége! Pár pillanattal később egy [Róka] jelenik meg, villámgyorsan a nyúl után rohanva, ő azonban nem Enherielt, hanem téged választ ki magának, Mamoru. Olyan sebességgel rohan el tőled csupán pár centire, hogy majdnem fellök, és ha felocsúdtál a meglepetésből, te is találhatsz egy Piros Masnit a ruhádba akadva. Egy alig látható M betű van rajta, ezt leszámítva viszont pont olyan, mint Enhié.
By Strea