[gazolós] Chance :P

by **Kuradeel** Kedd Jan. 12 2016, 13:50

Yui tan

Egy erdőben vagy. Mily meglepő. Van melletted egy folyó, egy kidöntött fa, alatta pixelek szállnak a magasba. Te nem sérültél, viszont valami más igen Suspect

Meg valamiféle pukizós hangokat hallasz. Tudod, mint amikor kipukkan melletted valami. Puk puk Suspect

Írd le nekem, hogy hogy jutottál ide, és mi a helyzet veled! Én adtam a szituációt és most te meséld köré az okokat! Jó agyalást!

by **Hayashi Yuichi** Szer. Jan. 13 2016, 18:31

17+

Átléptem újfent a virágmező portálján. Amerre a szem ellát sehol egy szál fa sem. De ez bizony a mezőn nem megy mindig így, ahol mező is van, ott szakadék is, mélytengeri örvény na és persze, magas sziklás hegységek, sűrű erdővel borítva, ami messziről nem látszódik. A hegyen mendegéltem fel, mert már megint nem találtam azokat a növény komponenseket, amiket keresek. A sárga két heréjű pipacsvirág magjait, na meg a kotton harangvirág szirmait. Hogy ezeket miért egy erdőben rejti a mező egy hegyén? Kitudja..

Talpam minden lépéssel süllyed és süllyedt az iszamós talajon. Valami hegyi forrás kifakadhatott, hisz olyan, mintha sírna a hegy és olyan távol akarna engem tartani magától, mint a mező magát a portáltól. Nem tudom mennyi ideje dolgoztam már magam előrébb a sárban, de ahogy haladtam, a hegyes tűlevelek is rám szórták a kövér esőcseppeket, hogy látásom is akadályozza még a nehéz terepviszonyok ellenére is. Rendületlenül haladtam tovább, mint egy fáradhatatlan gőzgép. Persze az első szikláig, ami kikandikált annyira a sárból, hogy hegyes vége is kényelmes ülőszéknek tűnjön a sárban csúszkálásnál. A durva talajon még nem nőttek a virágok, de messze elől, amit még a hegy aljáról láttam, ott kell legyen az a virágos rét, amire csak úgy vetült a felhők között a napfény. Az a kétheréjű pipacsvirágok gyűjtőhelye, a kotton harangvirágokéval egyetemben. Pont mint egy természetfilmben, ahol megnézhetjük, hogyan élik a napjaik a növények. Felgyorsítva.

Kitöröltem a szememből a vizet és azon tanakodtam, hogyan tudnám felgyorsítani a a lehetőségeim, hogy oda jussak. Sehogy. Haladtam tovább, míg a fentről érkező víztömeg már egész szép vájatot faragott a hely meredek oldalába, már-már sebesen folyó folyóval akad dolgom. Csak ne kelljen átmennem azon a medren, az aljáig meg sem állok, aztán kezdhetem elölről az egészet a zuhogó esőben. Hátrapillantottam, hogy most itt jár-e a drog díler, de nem volt sehol. Biztos lepippant egy párat. Visszatekintettem előre felfelé, ami még most sem kecsegtetett semmi jóval, csak még több nehezítéssel. Kicsavart fák hevertek minden felé, mintha egy tornádó szabott volna szép ösvényt a hegy amúgy is időtlen bevásott oldalába alig egy pillanattal ezelőtt.

Az egyik ilyen fa alól pixel felhő szállt magasba és némi villámlás utáni pukkanás hangja.
- Ne! - kiáltottam nem törődve, hogy a magányos hegyen, meghallja-e valami majom-mutáns-növény a hangom, vagy csak szimplán most halt bele valaki abba a vágyába hogy kezében tarthasson egy két levelű herét, lóherét.

by **Kuradeel** Csüt. Jan. 14 2016, 09:30

Felejtsd el a pixeleket! Sírás hangjára leszel figyelmes a közelből. Még a pixelek maradványai szállingóznak felfelé lágyan, mikor meghallod. Ki lehet az? Mi lehet az? Ha közelebb mész a hang irányába, azt veszed észre, hogy nem látsz semmit, senkit. A hang nagyon nagyon közel van, szinte mintha melletted szólalna meg, de senki nincs a közeledben! És mégis sírnak.

// Újra ugyanaz a feladat. Válaszold meg te, hogy mi történik. És ne feledd, hogy a pixelekről még nem hullott le a lepel :3 //

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jan. 14 2016, 11:39

A folyó áztatta hegyi-mezei kalandom váratlan fordulópontba torkollott. Ugyan ugrottam, de közel s távol sem derült ki, mi pixeleződött darabjaira. Lehet csak egy fa, vagy az a szent kézigránát, de akár lehet egy farkas mob, ami a sártengerben ragadt. Hozzá nyúltam a fához és újdonsült erőmmel vetettem az hátam mögé a lejtő irányába. Nem aggódtam érte, hogy kárt okozhat bármiben, hisz alig pár métert görgött és úgy bele ragadt a sárba, hogy azt onnan már semmi ki nem mozdítja.

A pixelfelhőt azonban követte némi más hang is a villám pukkanása után. Sírás. Velőt rázó, idegesítő monoton sírás. Hogy miért is idegesítő? Azon bőven túl vagyok már, hogy sajnáljam. Hiába kiáltozok utána, mindig csak mellőlem tér be a hang a fülembe. Szomorú és hátborzongató, de ez is csak egy olyan trükkje a játéknak, mint amit a hallucinogén virágok okoztak. Asszem itt is akad egypár, és körülöttem vannak. Már csak az a kérdés ez alkalommal hogyan töröm meg a pollenük okozta mérgezést. Legutóbb, mielőtt felfaltak volna elvétették azt a hibát, hogy belesebeztek az életerőnkbe aztán pedig egyszerűen csak lekaszaboltuk. Most mi tévők lesznek, egyből a főfogásra térnek, vagy most is játszadoznának? Na azt már nem!

Kitörtem a bokáig érő sárból és kardommal vágtam egy íves kört. Meg is ríkattam az egyik ilyen virágot, ami gyerek sírást utánozva vonult hátra és egy ponton megszakadt az illúzió képe. Ezt a rést felhasználva kidugtam fejem, de a tüskés inda azt majdnem elválasztva a törzstől csak a hűlt helyén söpört végig. - Azt már nem! - hőköltem vissza a nyaktiló elől, és egy újabb ponton támadtam ki, ahol feltételeztem a nyüves növény szárát, gyökerét.

Elhibázott támadásom böjtje egy tüskés ölelés lett, majd a hozzá csatlakozó újabb pollen por anyag, ami marta szemem. Az illúzió foltja kezdett halványodni, ahogy látásom is ködösödött. Elkezdte kiszívni az elmém a nem valós testemből. Mondhatnám, hogy fincsi, de nem szeretném. Kezem cséphadaró módba állítottam a síró jajgató virágok között, akik ki tudja (nyolcan) mennyien lehettek. Agyam utolsó parancsa, az volt "pusztítsd el az ártót és védd a gyengét". Kezem tette, aminek programja már oly rég óta fut bennem. Összerogytam, a meghasított illúzióban a sírásnak vége volt, és a sárnak, sőt még az esőnek is. Az erdő szemem elől párolgott el, mint egy délibáb. Gyomrom zuhanni érezte magát a sík talajon, kitaccsoltam.

//Kirigaya Suguha illúzió keltő virág mobját használtam fel a kis történetben.

by **Kuradeel** Csüt. Jan. 14 2016, 12:29

Már egy mező adod ki a reggelit. Surprised

A mező tele van azaz volt illúziókeltő virágokkal. Most már csak a maradványuk látható.
Fölöttük egypár szivárvány színeiben pompázó ki buborékszörnyecskék lebegnek. Olyan mintha az ormányukhoz hasonló szívókájukkal szürcsölnék a virágok nedveit. Egy feléd néz. Odalebeg! és kigülleszti a szemeit majd eldurran ><
A távolban halk kuncogás hallatszik. Alattad zsenge zöld fű árasztja a hányás szagot. Mindenfelé virágocskák. Veled meg forog a ~~virág~~ világ. Surprised

^^

[gazolós] Chance :P Sz_rnyik_www.kepfeltoltes.hu__www.kepfeltoltes.hu_

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jan. 14 2016, 14:14

A mező a látó teremben színes pixelekkel gazdagodott, de alig rövid ideig. Úgy szállt tova az ismeretlen eredetű folyékony halmaz állapotú reggelim, mint az éhségérzet, amikor megettem.
Úgy markolásztam két feanó virágot, mintha az életem függne tőlük, a többi tucatnyit pedig magam alá temetve lovagoltam meg émelyegve a mezőn fekve. Felhúztam magam valamennyire a földről, ahol is körülöttem a halomra kaszabolt növények fetrengtek még alig pár pillanatig, hogy pixeleiket eregetve visszatérjenek oda, ahonnan aztán visszatérnek ide valamikor. A rendszer működése nyilván való és ez ellen fellázadni olyan eredménytelen lenne, mint összegyűjteni ezen a mezőn az összes virágot. Lehetetlen.
Ahogy feljebb néztem, újabb furcsa teremtmények nyaldosták a az őrület halovány vékony határait. Halovány kék lufi szörnyek, gyűjtötték a virágok legfinomabb részeit. Kókadt bágyadt tekintettel néztem a szavakban nem kifejezhető történést, miszerint az egyik odajön hozzám és rendesen rám robbantja magát. Színes lufik nagy gülü szemekkel. Csapdából csapdába estem?
Ahogy ez megesett visszatért a hely kegyetlen humora ezúttal egy ember gyermeki hang, kuncogott. Feltehetőleg tetszett neki, amit lát. Nekem egyáltalán nem. Téptem a hányás szagú zöldséget alattam, addig, amíg fel nem téptem egy újabb szintet, az őrület megmagyarázhatatlan mezsgyéjén. Elakartam tűnni, csak növényt szedni jöttem, nem akartam semmi mást mint kaszálni kettőt aztán húzni haza innen az ember evő, növényekből nem akartam többet sőt még a perverz lányokkal incselkedő indás növényekből sem. Sőt a perverz növény imádó perverz növényekből sem, akik egymás indáit egymásba akasztva fajtalankodják el, kétszikű életük.

Kinyitottam szemem azonban hiába akartam elhitetni magammal az egészet, hogy csak álmodom, nem. Nem így volt. Minden valós, a kacaj, a hányás szag, amivel megvannak töltve ezek a lufi lények, a mező és én. A kezemben a sarló szerű eszköz nem tudom hogyan és mikor került. De megtettem az első lépést, hogy ignoráljam a horrorisztikus kacajt. Lecsaptam két növényt a sarlóval.

by **Kuradeel** Pént. Jan. 15 2016, 09:00

Egy hitetlen hang szólal meg mögüled. - Te meg mit csinálsz? o.O - Ha megfordulsz, mert miért ne tennéd, egy alacsony zöld ruhás fiú néz fel rád dühtől vörösen. - Vandál! - Ebben a "jelmezben" olyan, mint egy kis béka, bár rendes mob, sőt, üthető...

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jan. 15 2016, 11:09

Kezemben a két virág, amit eddig sikerült megszereznem, erre a kuncogást váltva az illető egy pixelfelhőbe bújtatott érdeklődő kérdést tesz fel. Legalább már nem kuncog a kékes-lilás polip pukikon.
- Virágot szedek, a virágmezőn - mondtam egy hosszút sóhajtva. Szednék, ha nem volna minden ilyen irracionálisan.. idegesítő. - Nem de? - kérdeztem vissza csak úgy az ismeretlen felé. Lenéztem a lábamra, a hányás tovaszállt de a hányás szagú fű még továbbra is itt illatozik a virágok között. Nem rég még sárban loholtam fel egy hegyen. A ritka virágokért, erre megint nem hagynak virágot szedni. Hátra néztem a kuncogó emberkére.. egészen addig, amíg meg nem láttam. Cseppet sem volt emberi. A zöld ruhája az extra karokkal és lábakkal furán állt rajta. Álla körül a a jelmez alja kissé elcsúszott, biztosan a kiáltása okozta, a változást. Ugyan nem értettem egy virág mező kellős közepén miiből gondolja, hogy vandál vagyok egy szál sarlóval a kezemben. - Hallottál már a mezőgazdasági gépekről? Na az vandalizmus! - mondtam neki és fordítottam hátat, a szerencsétlen "jószágnak". Szegényt fura dolgokkal sújtotta az ég, de hogy ezt máson akarja levezetni? Pont mintha magamat látnám. Egy kicsit meg is sajnáltam a béka kölyköt, remélem megtalálj a hangát és inkább kuncog a puki hangokon, amik minduntalan szopikálják befelé a virág nektarint. - Nem zavar téged, azoknak a valamiknek a cselekedete? - kérdeztem az újdonsült beszélgető partnert. Lényegesen kedvesebb eddig az illúzió virágoktól. Azok meg akartak enni. Ez meg csak lehet rám lövi a nyelvét Rolling Eyes

by **Kuradeel** Pént. Jan. 15 2016, 12:13

Utolsó kör. :3

A gyerek felvisít. Azzal a színtiszta magas c fejhanggal amitől órákig cseng az ember füle, és legszívesebben ütne ha tudná, hogy azzal véget ér. - ADD VISSZA! - Hirtelen száznál is több buborékszörny szivárványol feléd, de ez még nem minden. A fiú eltűnt, lehet hogy lesben akar támadni? A mező, a mező... az ugyanolyan maradt mint eddig. Rolling Eyes

Viszont a kis dögök rád pukkannak, te pedig ha vágod is őket, hiába teszed. Több van annál, mintsem elbírj velük egymagad.
Hírtelen émelyegni kezdesz, és elhalucinálod magad a JL palotáig.

Azaz, halucinálni kezdesz, de úgy néz ki, hogy mindeközben is rájössz, hogy menekülnöd kell.

//A feladat megint csak az, hogy írd le nekem mi történt, míg a JL palotába nem értél. tehát agyament halucinációkat kérek :3 //

Meglepetés: Azt veszed észre a palota előtt, hogy egy adagnyi virágot szorongatsz a kezedben.
Tehát volt termése a mai napnak is, \o/ viszont rájöhettél, hogy a Virágmező mégsem olyan ártalmatlan mint azt elsőre hitted. Suspect

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jan. 22 2016, 10:06

A béka-gyerek kiakadása egy pillanat erejéig elrettentett. A mezőgazdasági gép említése vagy maga a cselekedet, hogy a virágmező növényeit szedem, akaszthatta ki? Egymagam biztosan nem fogom learatni az egész virágmezőt, hogy egy kopár „síkság” maradjon utána. Egy lépést hátrébb tettem a furcsa robbanásig feszült szerzet elől. Majd még egyet, ahogy a mezőt szipolyozó szörnyetegek, nagy sebességgel rám akartak kapcsolódni. Nem fogom, hagyni, hogy kiszívják az életerőm. Futottam, ahogy tudtam, mély vájatokat hagyva a virágmező pompás felületén. Nyomomban egy lila csáptengerrel. Láttam egy fát, majd még egyet, mögötte pedig az erdőt, pedig még csak nem is gondoltam arra a játékra. De ott volt mind, egy menekülési esély? Talán!
Hátrapillantottam vállam fölött, de a pukizás már egészen a hátam mögül volt érezhető, hallható. Mégsem a fű volt, ami kiadta a szagot, hanem ezek az epe szörnyetegek. Fujj! Ezt a bűzt már nem lehet bírni, fojtogatott az émelyítő szag. Megtorpantam épp arra az egy pillanatra, amikor is a csápos sokaság megkapta a lehetőségét, mind befedett és pukiztak. Azt hiszem elájultam.
Mint oly sokszor már, amikor valami kiveri a biztosítékot, keres a szervezetem egy lehetőséget, hogy megszabaduljon a fájdalomtól, ez egy önregeneráló mechanizmus, talán a lélekhez lehet köze, ami az egyetlen, ami csak megmaradt belőlünk, hisz minden más digitális, közel sebezhetetlen. A legtöbben elérzéktelenedtek, és hisznek a stat pontjaiknak. Pedig ez nem így működik. Ha a stat pont nincs egyensúlyban a lélekkel, akkor bárki elveszhet. Vajon most mi történt velem? Emlékszem még, amikor a színes áradat elsodort, de mégsem fáj semmi. Furcsa érzés kerített hatalmába. Valami folyik az arcomról. Víz, bélnedvek, vagy hányás? Ez eső! Lassan kopácsolt arcomon, a víz, hideg volt, de nem okoz rossz közérzetet. Láttam szürkét és semmi mást, éreztem a vizet az arcomba, de semmi mást. Valami van a kezembe fogom. Úgy éreztem lenéztem, de nem láttam semmit, csak szürkeséget és vizet. ADD VISSZA! Elengedtem bármi is volt a kezemben, a hang késztetésére. Nem tudtam hol van a kezem, vagy hogy tényleg elengedtem-e valamit, egészen addig, míg egy fény nyaláb nem adott utat a szürke látótérben. Egy mező került a szemem elé. A mezőn folyó jelenetismerős volt valahogyan. Kannibalista polip szörnyek téptek pixeleire valami nagyot. Egy hatalmas kékes polip szörnyet, ami éppen egy fa összes virágát szipolyozta. A megtermett szörnyeteg számtalan szájából szívta a fa virágainak nedvét, addig, amíg a kisebb társai, fel nem zabálták. Egy béka állt mögöttük csípőre tett békatalpakkal. És kegyetlen fény csillant meg bugyuta szemében, terve láthatóan kibontakozott, a virágmező teljes széltében. Majd ez a fény és a kép eltűnt és jött egy újabb homályosabb kép. Hatalmas kiterjedésű tó szegélyezte a mező egy szegletét. Egy pontján a víz felfelé folyt a „vízesésen” egy lebegő szigetre. A szigeten, megannyi virágforma szörnyeteg ugrott a vízbe, hogy aztán visszavigye a víz a szigetre. Minden egyes ugrással az épp adott virágszörny színt váltott és növekedett. Rengetegen lubickoltak így, a sziget oltára előtt a felfelé folyó vízben. A béka öltözékes kis gyerek ekkor közvetlen előttem jelent meg, majd távolodott az arc képe. Úgy éreztem le van csukva a szemem, és képesnek éreztem magam, az émelygés ellenére felnyitni. Kezem alatt a kövek érzete hirtelen nehezedett rá, és egy pillanatra úgy éreztem, mintha kizuhantam volna a világból. A kövek megcsúsztak alattam és kapálóztam zuhanás közben, egy korláton megfeneklett a zuhanásom, majd ahogy kezem görcsösen belekapott az anyagba egy pillanatra, majd a lendület vitt is tovább, úgy éreztem lefelé, mígnem megállapodott testem. Felnyitottam a szemem és hópelyhek lomha hullása fogadott. A kép alsó felében a céhház díszes méretes kapuja állt már megannyi ideje, és a tetőről lassan potyogott a hó, ahonnan alá zuhantam. A díszterem korlátjára lerakodott hó tökéletes formájába belemart az idő vasfoga, de jobbára az inkább én voltam, míg magammal rántottam a havat, kapaszkodó keresésem közepett. Úgy éreztem képes vagyok felkelni, felültem. Tényleg a földön feküdtem a radarom bejelzett, hogy közel hazaért mindenki a céhházba, ketten vannak csak távol. Lesepertem nadrágomról a havat és megpillantottam a tasakot, ami mellettem hevert. Megborzongtam.

A céhházba betérve kiszedtem belőle a nekem kellő komponenseket, a tasakot, meg szó szerint bevágtam a céhbankba. Az biztos, hogy többet, oda nem megyek egyedül. Nio vajon velem tartana egy újabb körre? Eszembe jutott a béka, a polip.. nem most inkább veszek egy forró fürdőt, nem biztos, hogy akarom tudni, mi történt, amíg nem voltam eszméletemnél. Nem akarom tudni.

Zuhanyozás közben, megtámasztottam a hátam a zuhanyzó falának, és egy kicsit hagytam a kettős érzetet, had kényeztessen. A meleg víz és a hidegebb anyag. Vajon, mit akarhatott a virágmező alkotója elmondani, az odatérő játékosoknak? Hisz egyértelműen csak arra vágyik az ember egy farmolós helyen, hogy farmoljon, max más játoknak is megtetszik ugyan az a növény és el akarja venni, ezért jobb, ha megvédem magam és másokat, de ezekkel a lényekkel, mire gondolhatott az alkotó? Mi célja egy rendszerbe, egy történetbe beleillesztenie, egy ilyen cselekvést? Felnéztem a lefelé folyó vízre. A fizika törvényeinek megmásítását, én magam is szeretem, hisz bámulatos. De félelmetes is. Akármit megírhattak azoknak a lényeknek programba és más lényeknek is.
Bárcsak egyszerűbb lenne, minden. Kezdtem mosni a hajam.

by **Kuradeel** Vas. Jan. 24 2016, 19:28

5 kör, 50 arany! Surprised

És egy tasak gaz, do itashimashite ^^

A küldetést lezárom.
Várunk vissza! Wink

by Ajánlott tartalom

[gazolós] Chance :P

[gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P

Re: [gazolós] Chance :P