Gólem Szurdok

Visszavonult napjaim kellemes semmittevése épp a babzsákomban talált meg, a vizipipám csokoládés mentás dohányát pöfékelve, s miközben Lily az ölembe fészkelve magát dorombolt, magam is igen csak az álomok mezsgyéjén ingotam már, amikor ismerős pittyegés térített magamhoz.
- Mi a ...' ?! -zsörtölődtem, s ahogy felemelkedtem Lily is álmosan nyújtózott ki
- Üzenet, mi? - intettem le a menüt, s köv pillanatban már értetlenül futottam át a sorokat
- Üm, kazamata... jóóó

Danee írta:Megyek.

- Jártam már itt - szólaltam meg, amint hallótávba értem
- Gólem szúrdok, kicsit sötét hely, de ha van Látás képességed, akkor nem lesz gond, és tényleg jó lesz nyitva tartani a szemünk, mert sose lehet tudni mi ugrik ránk, vagy mi értékes mellett megyünk el, anélkül, hogy észre vennénk
Közben előhívtam komótosan, egyessével a felszerelésemet.
- Nekem nincs javított észlelésem, csupán nyomkövetés, súlyemelés, úgyhogy remélem nálad jobb a helyzet ezen a téren
- Ja és csináltattam a mi Miunknál egy remek kis pajzsot - került a kezem ügyébe végül a hó borította kristálypajzs
- Mindkettőnket be tudom védeni vele, ha minden igaz
- Ha van nálad elég poti akkor neki is indulhatunk!

---

Kristálypajzs (+32 páncél +1 személy védelem, minden a használóra vagy a védettre irányuló sebzés 2-vel kevesebbet sebez, míg a pajzs szét nem törik)
"A pajzs széle tömör hó, a közepe átlátszó kristály és a pajzs maga akkora, hogy nem csak egy személy fér el mögötte... és mindemellett kemény, mint a szikla. Kitűnő darab."

Látom, nem csak engem tölt el önbizalommal az új szerzeményem, megfertőzve Kazura mosolyától, nem is szólva a büszkeségről és magabiztosságról hasonló vonások űlnek ki az én arcomra is, s az amit hallok csak tetézi a dolgokat:
- Akkor bizton állíthatom te leszel a céh szeme és füle!
- Meg bizony, én is hasonló megoldást akartam javasolni - ráztam a fejem egyetértően
- Vágjunk bele - kongattam meg a pajzsom a fegyveremmel
Kedves vendégeink se várakoztattak minket sokáig
- Oh, elfek, megint! - nevettem fel a kellemes meglepetés láttán
Biccentettem feléjük, és már rájuk is rontottam volna, de Kazura megelőzött, fűrgén lecsapva egyikükre
- Bocs srácok, most nincs fotózás, tudjátok, új harcrendszer... - szabadkoztam, majd ahogy Kazura visszaszökkent az elfek halálosztó fegyverei elől, magam is megrohamoztam négyüket.
A sérültet figyeltem, s ha még nem rogyott össze pixelekre esve, hát felnyársalom én is, vagy ha ezt már nem érte meg, hát a következőt tisztelem meg a kopjámmal, s közben a jobbján lévőnek adok egy maflást a pajzzsal
- Na lássuk azokat az életcsíkokat!

//1-1 támadás 2 külön elfnek, az egyiket a sérültnek, ha még megvan, majd a Kristálypajzzsal bevédem Kazurát

Lehengerlő. Ez a szó jutott eszembe, miután megtörtént a legelső adok-kapok. Már ha ezt annak lehetett nevezni. Természetesen az erőink közti különbség-amire számítottam is-rögtön kiviláglott, mikor Danee egy-egy csapásból elintézett két elfet, míg nekem mindkét támadásomra szükség volt egy szétpixelezésére. De örömmel töltött el a tény, mely szerint jelenleg én vagyok a céh leggyorsabb tagja. Elvégre, ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Azonban nem volt idő az önsztárolásra, ugyanis maradt még egy utolsó ellenfelünk. Akinek sikerült is megkarcolnia Danee páncélcsíkját. Ezt nem hagyhattam annyiban!! Azonban azt is szem előtt tartva, hogy kínos lenne már az első hullám után lihegni a fáradtságtól új taktika után néztem. Elvégre nem hiába választottam azt a bizonyos másodlagos jártasságot. Gyorsan előgördítettem a menüm, lehívtam egy potit, majd felhajtva újfent az első sorba ugrottam. Ezúttal a hegyesfülű fegyvertartó kezeit céloztam meg és két íves vágással meg is szabadítottam tőlük.
-Na ezzel meg is vagyunk, mehetünk tovább-fordultam vissza Danee felé.
-Csak utánad-engedtem újfent előre céhtársam, kíváncsian várva az újabb kihívást.

/Támadások előtt megiszok egy Vörös Bika Potiont./

- Ez meglepően könnyű így - és tényleg sokkal nagyobb ellenállásba és nagyobb nehézségekre emlékeztem, bár tény hogy a legútóbbi alkalommal nem vándor, hanem sötét elfek álták kis csapatunk útját. A kis csapatét, ami már a második szörnycsoporttal folytatott harc során szétesett és sorra villantak a teleport kövek.

- Hát, akkor viszlát, Mr. Elf - integettem neki, mielött még Kazura visszadta volna a pixeleit a rendszernek - A legközelebbi újra spawnolásig!
- Mehetünk, persze, legalább ki tudom pihenni magam, bár ez nem volt túl megerőltető, csak az a fránya csp... - bosszankodtam kicsit a rendszeren
- Kíváncsi vagyok, hogy újra farkasokat hajt-e elénk a sors, mint a legutóbbi alkalommal, mikor itt jártam!


//pihenő kört tartok

Nem-nem, nem farkasok jönnek. Most egy szűkösebb részen, ahol ketten épp csak elférnétek egymás mellett, na ott kaptok társaságot. A falakon lévő apró lyukakból gyíkok bújnak elő, és villás nyelvüket öltögetve próbálják kitalálni, merre leledzetek.

Kazura (Sebzés: 20, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Kazura
Kazura
Danee (Sebzés: 45, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Danee
Danee
6 Barlangi Gyík


Kazura (20. szint): 75/75 HP, 40 páncél, 90/90 CSP
Danee (22. szint): 150/150 HP, 85 páncél, 105/105 CSP

-Valóban, én is nagyobb megmérettetésre számítottam. Vagy elszámoltak valamit amikor összehangolták a nehézségi szinteteket a tierekkel vagy mi vagyunk túlzottan erősek ehhez a szinthez. Persze az is lehet, hogy az első hullám csak bemelegítés és legközelebb már fel kell kötnünk a gatyánkat, szóval ne lankadjon a figyelmünk-válaszolom, miközben beljebb merészkedünk a szurdokba. Ami nevéhez híven hamarosan elkeskenyedik, annyira, hogy lassacskán ha akarnánk is csak szűkösen férnénk el egymás mellett. Pár lépés után meg is torpanok.
-Mintha hallanék valamit-intem óvatosságra az előttem járót.
Néhány pillanatig kémlelem a környéket, majd mikor megpillantom a falakon lévő lyukakat ráeszmélek honnan is jön az apró lábak okozta neszezés. Mielőtt azonban megszólalhatnék már elő is bukkan fél tucat gyíkszerű lény. Úgy tűnik mégiscsak nő a kihívás mértéke, mert ellenfeleink ezúttal mindkét oldalról körbevesznek minket, felborítva ezzel korábbi stratégiánkat.
-Nincs mit tenni, enyém ez a három, tiéd a többi-vetem hátam Danee-nak. Ha pedig nagyon nem bírok velük, majd fordulunk egyet-teszem még hozzá, mielőtt rárontok ellenfeleimre.
Ismét elmosolyodom, amint tapasztalom, hogy szegény kis gyíkocskák a közelébe sem érhetnek a gyorsaságomnak, így nem is tervezek egynél több vágást pazarolni egyikükre sem. Azonban, ha valamelyik kétéltű még talpon marad a kombóm végére lesz neki nemulass, ugyanis az a pár beszűrődő fénysáv ami idáig elér bőven elegendő lesz arra, hogy megfürdessem benne pengém, majd túláradó energiájával befejezzem amit elkezdtem.

/1-1 támadás a gyíkokra, majd ha a három közül valamelyik életben maradna használom a speciális képességem is./

The member 'Kazura' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

- Akárhogyis, inkább csalódjunk kellemesen, minthogy letaglózzanak minket a mobok, már a legelején! - örültem a sikerünknek
- Amúgy legutóbb nem éppen vándor elfekkel találkoztam, ha nem csal az emlékezetem, azok akikkel korábban akaszkodtam össze hatodmagammal az oldalamon, még igencsak sötét elfek voltak, és akkor sajnos nem is sikerült az akció, tán pont az elfekkel folytatott pengeváltások közepette fújtunk végleges visszavonulót, ahogy lassan elapadt a csapatunk az egymást követő elteleportálások végett - idéztem fel korábbi kalandomat, ami eme helyhez kötött és adott némi helyismeretet is, bár ugyan nem sokat
- Viszont... - folytattam volna tovább a mondandóam, de Kazu megállított
- Én nem hallok semmit, de... - látást, nyomkeresést erőltetve igyekeztem feltérképezni az elöttünk leselkedő veszélyforrást, mire a célkijelőlöm végre befogta a célpontokat, úgy, hogy a nevük is megjelenjen elöttem
- Gyííííkok - konstatáltam undorral és némi megvetéssel vegyes hangon
- Ámen, barátom, ámen! - értettem egyet fennhangon, épp csak a vállcsapkodás hiányzott, de most nem volt ilyesmire idő, se hely igazán, oda kellett csapni a nyelvöltögető hidegvérű gyilkosoknak
Szépen visszalapogatom a pajzsommal, vagy épp visszaszúrkálom a kopjámmal az üregeikbe a kíváncsi hüllőket.

//megcsapdosok 3 sértetlen barlangi gyíkot és ha tehetem, igyekeszem továbbra is védeni Kazurát a pajzzsal

- Na ez is gyorsan megvolt!
Kopja helyett akár lufikalapácsot is hozhattam volna, erre az "üsd le a lyukakból kikandikáló aranyos kis hüllőket" játékra, de végül is a kopja, pajzs kombó se kutya
- Mind megmurdált? - nézek szét, és akkor veszem észre, hogy az egyik megszökött a végzete elől és most nagyon a zoknimra fáj a foga
- Ezt nem így kell csinálni, barátocskám - szólok a gyíkhoz, majd lő'szúrom és még rá is taposok, hogy a kopja végét könnyebben ki tudjam rántani a koszos kis testéből. Nehogy már valami rajta maradjon belőle, és utána végig rajta éktelenkedjen!
- Remélem találunk valami keményebbet is errefelé, mondjuk valami boss szerű izét, és ha már a gólem szúrdok nevet viseli a hely, akkor nem lepődnék meg ha épp valami túlméretezett gólem állná az utunkat legközelebb
- Te mit gondolsz?

//ofc végzek az egy túlélő gyíkocskánkkal is

Újabb pixelhalom jelzi utunkat. Bár,mintha az enyém nem állna arányban a három legyőzött gyíkkal. Vagy csak nem figyeltem eléggé? Megvonom a vállam és újfent menetirányba fordulok. Ekkor veszem észre a Danee lábán csüngő kis fickót.
-Hé, ez meg hogy került ki??-elégedetlenkedem. Azonban láthatólag csak pillanatokkal tudta így is meghosszabbítani életét. Ettől függetlenül kissé bosszankodva eresztem le a kardom.
Figyelmesebbnek kell lennem! Igaz, hogy itt alacsony a veszélyességi szint, de éppen ezért remek gyakorlás a nagyobb kihívást jelentő helyzetekre.
-Hát, elvileg most következik az utolsó hullám, úgyhogy nagyon remélem hogy tartogat valami meglepetést. Egy nagy és lassú monstrum mondjuk nekünk kedvezne, annyi szent. De igazából nekem mindegy, hogy mi jön legközelebb, csak ne egy körig húzza ellenünk. Az eddigiek alapján azt mondanám, hogy idáig még egyedül is nagy valószínűséggel eljutottam volna-elmélkedem, miközben még beljebb nyomulunk a szurdok főszörnyét keresve.


/pihenő kört tartok/

- Semmi gond, már kezeltem is a problémát. Probléma egy szál se! - csaptam össze kesztyűs kezeimet elégedetten, spersze, hogy leporoljam róluk a homokot
- Na én is pont ilyenben reménykedem! - értek egyet nem lankadó derűvel
Aztán megremegett a világ körülöttem.
- FÖLD-R-E-N-G-É-S?! - kiáltottam a hangvzavarba értetlenül és zavartan, miközben hiába igyekzetem kapaszkodót találni a minden irányban remegő és széthasadó sziklafalban, de mindhiába, végül csak levert a lábamról a földindulás, az volt tán az egyetlen szerencsénk, hogy minket nem súlytott agyon egyetlen lezúduló szikla sem
A jelenség nem múlt el csak úgy: alig ocsúdtam fel az egyikből, már a másik taglózott le újra: A fal repedései mentén egy lény kelt életre s toppant elénk
- Atya, Ég! - nyújtottam a nyakam a monstrum feje felé
- Ez aztán a Gólem! - kiabáltam torkom szakadtából, s éreztem, ahogy a félem fagyos markából a az izgalom bizsergető érzése, a fanatsztikum látványának hatására újra éleszti testem, lelkem
- Szevasz nagy testvér! Hogy ityeg a fityeg? Nem rokonod tán a Radusz? Az is akkora darab lehet, mint tenmagad! - kiáltottam immár csak azért, hátha meghallja, s talán kőkoponyájában nem csupán visszhangként kongnak majd szavaim
- Na ez jó lesz! - fordultam izgatottan Kazura felé, majd benyakaltam egy VBP faska teljes tartalmát és megrohamoztam a kolosszus lábait

//megiszok egy Vörös Bika Potiont és támadom kétszer a Gólemherceget, valamint a Kristálypajzzsal védem Kazurát

A próféta szólt Danee-ból. Ez fut át az agyamon, miközben azon igyekszem, hogy a ránk zúduló törmelék ne tegyen ugyanígy. Szerencsére sikerül megúsznunk a szétkenődést, csakhogy megcsodálhassuk azt amiért idáig siránkoztunk. Túlméretezett-pipa, monstrum-pipa. Hirtelen kifejezetten örültem, hogy nem én állok legelöl.
Na elég a hülyeségből, a látszat nem minden. A való életben biztos egyetlen ütéssel kicsinálna egy ilyen, de idebent más a felállás. Ha nagy gáz lesz van nálam gyógypoti, és egyébként sem kell záporozó ütésektől tartanunk. Elvégre ekkora mérettel nem lehet valami gyors.
Láthatólag céhtársam sem rezel be, így miután megsorozza a gólemet én is igyekszem lefaragni belőle pár darabot. Mielőtt pedig visszasasszéznék a biztonságot jelentő pajzs árnyékába még viszek némi fényt a szörny egykedvű mindennapjaiba.
-Figyi, pont a napokban gondolkodtam rajta, hogy kellene egy nagy vitrin a céhházba a trófeáinknak. Ami azt illeti az a sziklakorona pont jól mutatna nálunk, ha érted a célzást-vetem fel az ötletet, miközben az ellencsapást várjuk.


/két támadással, majd a speciális képességem használatával próbálkoznék/

The member 'Kazura' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

- Értem én! - :thumbsup:
Neki is kezdtem a bontásnak, annak rendje módje szerint, de úgy tűnt, hogy bár ebben siker övezett, az első kapcsolatfelvétel nem éppen olyan eredményt hozott mint vártam. Volt némi nehézségem a kommunikáció terén, talán a szövegértéssel, netán az egyetemes fordítónál léphetett fel egy nem várt hiba, de ez még hagyján, mert az etikett terén is jelentős eltérést tapasztalat, s az első vállon veregetés, vagy nem is tudom, minek kellene betudnom a csontzúzó dupla manővert, szóval az első fizikai kontaktus némiképp megrázó, és helyenként igen kellemetlen, már, már fájdalmas élménnyel jelentkezett nálam.

De semmi gond!

Azt viszont csak az első felocsúdásnál észleltem, hogy nem az én látásommal van baj, valahogy a kettős kép nem akart elmúlni, és bizonyos eltéréseket is látni véltem köztük.
Egészen pontosan, a név, termet... igen talán ennyi.
- Ezekeből kettő is van! - kiáltottam fel, majd igyekeztem alrébb kotródni, nehogy újra a kettejük édes ölelésének csapdájában ragadjak
Alrébb gurultam pár métert hát, mielött féltérdre, majd lábra áltam volna
- Lehet végig kéne csapdosnunk a nagyobbikat, mert ki tudja, ha a kicsit kiütjük, nem jelenik-e meg másik a helyén, mint a szint bossoknál, de van egy olyan érzésem, hogy nem ezzel állunk szemben, és mindekettejüket le kell szednünk, ígyis, úgyis, úgyhogy amondó vagyok, koncentráljuk az inas nevezetűre minden erőnket!

S hogy kisérletünket további mintákkal tudjam ellátni a fajismeret terén, lelkiismeretesen folytattam áldásos munkámat, csak épp most pácienst váltva: a Góleminas nevezetű mozgó sziklaemberre vetettem magam, megszúrkálva kicsit, lábtájékon, ha már mellkason nem érhetem, hisz olyan nagyra nőtt szegényke.

//támadom a Góleminast 1x, a 2. kiskörömet beáldozom pihenésre/csp töltésre

Hát ez nem lesz a mélyenszántó eszmecserék párbaja. Legalábbis ami az ellenfelünket illeti. Szerencsére sikerül jó első benyomásokat tennünk és jócskán megbontanunk a gólem páncélját, cserébe Danee kap egy szép kis maflást. Az ezzel járó sebzés sem annyira vészes, az újonnan előkerülő inas azonban annál inkább.
Végül is kettővel még valószínűleg elbírunk. Időkorlát már nincs, de ha több is előkerül akkor annyira már nem lesz rózsás a helyzet. De ha a herceg még egy ugyanilyen kört bekap valószínűleg úgyis térdre rogy.
Végighallgatom Danee gyors helyzetfelmérését és kissé meg is lepődök a végén elhangzó megoldásán.
Ha úgyis le kell verjük mindkettőt célszerűbb lenne azzal kezdeni, amelyik már sérült. Na mindegy, ő fogja fel a sebzéseket, kövessük akkor az ő stratégiáját. Aztán majd meglátjuk.
Nem mondok hát ellen a lovagnak és a herceg helyett annak szolgáját veszem célpontba.
Még szerencse, hogy a fegyverek nem amortizálódnak, mert akkor nem sokat érnék egy vágófegyverrel ilyen kemény kőpáncél ellen.

/Két támadás az inasra. Ja igen az inasnak is ugyanolyan értékei vannak, mint a hercegnek? Dobok a biztonság kedvéért, de azért érdekel. /

The member 'Kazura' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :