Re: Tundra

by **Ozirisz** Kedd Márc. 31 2020, 23:58

A szerencséről kezdtünk el beszélgetni - Van benne valami – gondolkodtam el kicsit a lány meglátásain. - Igen, az is ismerős érzés sajnos... - komorodtam el, ahogy belegondoltam. Sosem voltam ott, ahol kellett volna. Igaz, ha ott lettem volna, sem biztos, hogy tudtam volna tenni bármit is. És a maga kifacsart módján ezt próbálta sugallni a mindenható rendszer is, amikor álmomban egy végtelennek tűnő időhurokban sodródtam, Mindig ugyanarról a végzetes reggelről indult, amikor éreztem, hogy valami történni fog. És mindig ugyanúgy is ért véget: Judy halálával. Persze lehet, hogy csak a tudatalattim pótolta ki a hiányzó réseket, a fene se tudja. De a rendszer is egyértelműen okosabb, mint amilyennek hisszük...
Majd a Fagyvárosi sztorik felemlegetését boncolgatva kicsit vidámabb vizekre eveztünk, nevettük. Ez az, amire leginkább szükségünk volt, mindkettőnknek: egy kis önfeledt nevetés, egy perc, amikor kizökkenhetünk a valóságból. És gondolatelterelés, mert az előbbi téma említésével valószínűleg nem csak nekem villantak be szomorú emlékek...

Majd a taktikázásról kezdtünk el ötletelni. Érdeklődve figyeltem az íjászlány elgondolását, de azért az aggodalmamnak is hangot adtam – Valóban, gyorsabb, de sajnos kicsit kockázatosabb is. Azt pedig nem szeretném, ha emiatt a plusz kockázat miatt bajod esne – néztem a lány szemébe, komolyan, és aggódva érte. - A bekapcsolt jártasság mindenesetre nem árt, a pluszsebzés mindig jól jön – és az is, hogy nem targetelik őt a mobok az első támadásáig. Legalábbis a mamutoknak nem erősségük az észlelés. Egy kobold hadosztálynál viszont van rá esély, hogy felfedezzék, koboldja válogatja.
Amikor a mamut hazacipelésén kezdtünk el poénkodni, eleinte csak nevettem, meg bólogattam, majd hozzátettem még egy dolgot is – Sőt, ez utóbbi esetben akár még spórolnánk is elég sokat – egy másodperc hatásszünet után kifejtettem, széles vigyorral – Ki akarna lovat bérelni, amikor lesznek kismamutok? - aztán remélhetőleg sikerült még egy kicsit megnevettetnem a lányt.
Majd amikor a karácsonyi patcchel bekerült játékossegítő rendszer került szóba, kicsit elgondolkodtam. Egy kicsit megnyugodtam, hogy legalább Chaknának megvan az a tudása ezügyben, amire én dacból és makacsságból rá se hederítettem. Viszont még mindig bizonytalan voltam, amikor megszólaltam – Velem... velem nem lenne kockázat... - kezdtem bele – És nem hagynám, hogy bántódásod essen... - majd egy kicsit össze kellett kapnom a gondolataimat – Szóval, ha van kedved, és méltónak találsz rá, belevághatunk – mondtam a lány szemébe nézve, kicsit még talán zavarba is jöttem a témát felhozva. Hiszen nem tudhatom, hogy mit fog mondani, vagy egyáltalán belemenne-e az egészbe. A kétségeit viszont próbáltam eloszlatni...