A Szafari Szörnye [Játékos Küldetés]

A hirdetésen egészen elborzadok, hiszen nem azt kérik, hogy győzzünk le egy veszélyes szörnyet, esetleg egy minibosst, hanem egy egyszerű szafari állatot. o.o Az egyértelmű, hogy ezt nem hagyhatom, akár öl játékosokat, akár nem. Bár aki olyan bolond, hogy egymaga próbálja meg leteríteni, az meg is érdemli.
Számítok arra, hogy az olyan önérzetes szafari kedvelők, mint Shuu, biztosan ott lesznek, valamint arra is, hogy még rengetegen fognak elmenni azért, hogy megpróbálják kicsinálni szegénykét. Pedig biztosan oka van annak, ha megbolondult. Vagy tényleg miniboss, de azt nem így szokták beközölni, meg amúgy is csak egy helyen szokásuk lenni. Jó, az a csótány Madonna elég durva volt, meg fújfújfúj, de azért az mégis más.
Úgy éreztem viszont, hogy erre a kora esti kalandra szükség lesz még tapasztalt vadászra. A boss óta pedig tudom, hogy Malcolm már készen áll a szocializálódásra, hiszen már Shuuval is sikerült megismerkednie. Ezt ő maga mesélte el. Így hát, a hirdetés elolvasása után elküldöm az üzenetet Malcolmnak, hogy milyen küldetésről is van szó, s hogy számítson Shuura. Jól ismerem az idomárt, és biztosan nem fogja hagyni, hogy egy megbetegedett, megvadult mobot leöljenek. :3
Este hét órára megérkezek én is a megadott koordinátákra. Fura, mert elég sokan összegyűltünk itt, s köztük olyanok is, akiket még csak nem is ismerek. Ráadásul pont egy vita kellős közepére jövök meg. Nem tetszik nekem az a nagydarab ember, hiszen láthatóan tapasztalt harcos. Talán van olyan jó is, mint én.
- Szia, Shuu! Szia, Timi! Tudtam, hogy itt lesztek. :3 Szerintetek mit csináljunk? – a küldetésre magára célzok ezzel, valamint a sokaság felé is biccentek. Még Malcolm is megérkezik, akit természetesen most látok életemben először. Még akkor is, ha Shuu tudja, ez nem így van, túl sok a figyelő fül. Picit kínosnak érzem, hogy most Shuu előtt kell ezt tennem. Vagyis úgy, hogy ő tisztában van azzal, hogy ez csupán egyfajta játék a részemről és színészkedés. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Mindenesetre ez van, ezzel kell dolgoznom. A sokaság felé fordulok, s egy gyors és illedelmes meghajlást ejtek meg feléjük.
- A nevem Asuka, és azért vagyok itt, hogy a szafari állatnak ne essen bántódása. Aki ezzel nem ért egyet, akkor sajnálom, de nem fogom hagyni, hogy egy ártatlan lényt bántalmazzatok. ^^ Úgy hiszem, oka van annak, hogy az állat megbolondult, és az állat megölése nem oldaná meg a problémát. – igyekszem rövidre fogni, azonnal kiteregetve a lapjaimat, hogy mire számítsanak. Meg némi megfélemlítési szándék. A szavaimnak a vörös indikátorom mellett azért súlya is van. Ezután eszembe jut még valami, ami fontos lehet.
- Emellett T3-as potionfőző vagyok. Hoztam is magammal a tartalékaimból. – ezzel a dolog letudva. Malcolm felé fordulok, hogy neki is köszönjek külön.
- Szia! Mi már találkoztunk egyszer. Bocsáss meg, hogy nem tudtam segíteni... ketten próbáltunk utánad menni, de nem sikerült. Úgyhogy a potionokat ma ingyen kapod tőlem. – ez a többiekre persze nem feltétlenül igaz. Rengeteg energia elegendő nyersanyagot összeszedni, mostanában viszont annyi új receptem van, s annyi hasznos, hogy gyakorlatilag majdnem minden tartalékomat feléltem.
Jun ezután a melák után rohan. S ami azt illeti, nekem is szándékomban áll megkeresni az illetőt. Még mielőtt valami problémát okozna.
- Valamint a szólósok is kapnak tőlem egy potit... nem lenne jó, ha valami baj történne. – sajnálkozó fej, aztán egy kacsintás Shuura, hátha felismeri, miféle potiont akarok adni neki. Biztos vagyok benne, hogy az a nagy melák meg akarja ölni azt az állatot, akkor pedig akadályozza az én missziómat. Úgyhogy Jun után rohanok, aki pedig nagy valószínűséggel utolérte a férfit.
- Várjatok! Egy pillanat... – odarohanva fáradtan kapaszkodok bele a legelső, legstabilabb dologba, amit találok, ez pedig az idegen férfi vaskos karja. Természetesen más szándékom is van azzal, hogy így viselkedek. Egy kis flörtölés, és hasonlók... hátha akkor nem kételkedik a szavaimban. Ráadásul még azelőtt elrohant, hogy bemutatkoztam volna a nagy társaságnak.
- Hű, hogy te milyen izmos vagy! *-* Biztosan nagyon erős is... én pedig szeretem az erős és határozott férfiakat. – kis bájolgás, szempillarebegtetés. Kell az, hogy ne az indikátorommal, hanem inkább a dekoltázsommal foglalkozzon.
- Mit szólnál hozzá, ha a küldetés után meginnánk valamit? Mondjuk Taftban, a Rezes Macskában. Ó, és még valami... Ezt pedig neked hoztam. Mindenkinek adtam egyet. – az inventorymat gyorsan megnyitom, és odanyújtom neki. Ahol ennyi izom van, ott biztos nincs elég ész. Bár azért a testfelépítése tényleg meggyőző. @_@ Ha pedig nem T3-as potionfőző véletlenül, s ugyancsak véletlenül nincs meg neki ez a recept, akkor nem fogja felismerni, hogy milyen italt adtam neki. Ha a tulajdonságait megnézi, és a leírását elolvassa, akkor is azt fogja tudni róla, amit én odahazudok neki.
- Nem lenne jó, ha elhaláloznál... engem csak a győztesek érdekelnek. Perfekt Frissítő Potion. Ha csökken az életed, nem csak felgyógyít, de még a gyorsaságodat is megdobja. – átnyújtom neki a potiont, ami valójában egy Katyvasz Potion, csak ő nem annak hiszi. Ez azt hiszem, elég lesz ahhoz, hogy belemenjen a legnagyobb marhaságba, és megölesse magát. Ha pedig ilyen nagy harcos, akkor biztosan van burka, szóval nem lesz semmi probléma.
- Szia, Jun! Láttalak a Viadalban, nagyon jók voltatok Shuuval. Shuu pedig kérdezi, hogy hol vagy, azt mondta, veled akarja csinálni a küldit. – megpróbálok belé karolni, s célzásokkal a tudtára adni, hogy egyedül hagyhatjuk az izmos melákot. Itt most nincs szükség ránk.

Egészen biztos vagyok benne, hogy ezért még meg fogom hálálni kedvességét a meláknak. A karma az én oldalamon áll, mindenki azt kapja, amit érdemel. Én pedig minden bizonnyal nem érdemeltem ki az ilyesfajta bánásmódot, ahogyan az sem volt szép, ahogyan Junnal beszélt. Mégis kinek képzeli magát ez a melák? Mit gondol, kicsoda ő, hogy kisajátítsa a szafarit, s vele együtt a küldetést? Nem, nem, nem, nem, nem. Itt tévedés van. Hatalmas tévedés. Szóval ezért még fizetnie kell.
Drámatagozatos sohasem voltam ugyan, de ahogyan egy bizonyos kedves pszichodoki is rávilágított, különleges képességem, hogy szimpátia elnyerése céljából könnyeket fakasszak szememből, olcsó segédeszközök nélkül. Nem tudom azt sem, hogy Malcolm hol tanult meg ilyen gyorsan és ilyen jól színészkedni, de zseniálisan csinálja. Pityeregve fogadom el a segítséget, s míg felállok, esetlenül újra elbukdácsolok.
- Nem, nem, kedves lovag úr, biztosan én csináltam valamit rosszul. Talán nem tetszett neki a díszítés az üvegen. Vagy az i-i-i-indikátorom miatt volt ilyen. De te ugye nem vagy olyan, mint ő? – bevallom, élvezem a külön figyelmet, amit kapok. Miután Malcolm segít feltápászkodni, hálómat Joeyra vetem ki. Neki azonban nem szándékozom rossz potiont adni, ő ugyanis a csapat kompetensebb felének tűnik. Még így is túl sokan vagyunk, és nem tudom, hogy lesz ebből csapatmunka. A bossokon sem megy, ezért lehet, nem is megyek többé, meg a sok veszekedés miatt. Értelmetlen. Jó lenne, ha sikerülne elkerülnem ezeket a balhés társaságokat a jövőben.
Malcicc valamiért rosszul lesz. o.o Uhh, remélem, nem hagytam szét a potit, és nem itta meg. :S Pedig tisztán emlékszem arra, hogy hattyúkat megzavaró halálomban még eszembe jutott eltenni a potiont egy későbbi alkalomra. Vagy csak azt hittem, hogy elraktam? o.o Nem, annyira nem lehettem ki. Mert az ütés még csak nem is fájt. Malcolm pedig csak nem annyira ostoba, hogy felvegyen egy potiont a földről, és csak úgy megigya. o.o Bár aztán... ki tudja. Képes megdöbbentő és elképesztő dolgokra. Azon se lepődnék meg, ha egyszer csak beállítana azzal, hogy ő igazából a fogtündér.
- Timidus jól beszél... mármint szerintem igaza van. Én megpróbálom összeszedni magam, cserébe jó lenne, ha nem lenne veszekedés. Mert a bossokon is mindig az megy, ezért haladnak ilyen lassan. Láttam... – szempillarebegtetés, és mindenféle jóság. Aztán villámgyorsan haza is szállítják a bosszúszomjas Volkot, vagyis azt hiszem, ez a neve. Annyi ismeretlen, annyi név, nem tudom, hogy fogom tudni őket megjegyezni. @_@ Bár gyanús az is, hogy sehogy.
- Először is, fel kell építenünk egy működő stratégiát. Hoztam térképet papíron, és arra gondoltam, hogy összeszedhetnénk, mi az, amit tudunk a mobról. Ezek itt... – inventorymból előhalászom a szafari térképét, meg néhány gombos tűt.
- Ezekkel tudjuk jelölni, hogy nagyjából milyen helyeken látták eddig a mobot. Lehet, hogy van egy saját vadászterülete, de az is kiderülhet, ha célirányosan mozog valamerre. Joey és Westbow, tudtok segíteni? – a térképet ki kéne teríteni a földön, és gyorsan bejelölgetni a helyeket. Nagyon sokat segíthet.
- Jun pedig okos lány, nem fog belerohanni a biztos meghalásba. Viszont Shuu, Timi, ha tudjátok, kérdezzétek meg tőle, a szafari melyik területén lehet égtájegységileg. A szafari úgy van felépítve, hogy minden szekció más és más, mert bizonyos vadak ott érzik jól magukat. A térképen külön színekkel jelöltem is ezeket. – remélem, ez így megfelel. A térképet amúgy a szafarizásra csináltam, látni is cuki rajzolt kisállatfejekkel, hogy miért van nekem ilyenem. :3 Ezen jelölöm ugyanis, hogy egyes vadakat meg halakat hol kaptam el. Igaz, sok szinten csak az éghajlat látszik, azokon a helyeken ugyanis még nem tudtam vadászni.

Eredetileg csillagtérképekkel próbálkoztam, de nem volt az igazi egy sem, hiszen annyira másképp néz ki az égbolt bizonyos szinteken, hogy alig-alig azonosíthatóak ugyanazok a csillagképek. Aztán rájöttem, hogy sokkal hasznosabb, ha a növényeket, valamint a különböző szafari állatokat jelölöm be, és akkor már rendes szint térképeket használok. Így aztán, ha éppen kifogyok például az Óriás Pitypangból, akkor tudom, hol keressem. Még azokat a helyeket is bejelöltem, ahol ritka növényeket találtam. Lényegesen egyszerűbb így az élet.
Most viszont sajnos össze kell firkálnom hozzá kicsit a papírt, amire egy halvány rózsaszín rúzst használok. Talán úgy nem lesz olyan vészes majd leszedni róla, és használható lesz a térkép továbbra is. Ráadásul a kellő figyelmet is megkapom. Nem is olyan vészesen borzalmas ez a társaság.
- Ebben nem is kételkedem, Lovag-chan. Az ilyen nemes jellemek nem alacsonyodhatnak le a barbarizmus szintjére. – szempillarebegtetés, és “én hősöm” tekintet. Nem tűnik amatőrnek a Joe nevű – azt hiszem, így hívják, nem jegyeztem meg még senki nevét, és a térkép böngészése jobban leköt, mintsem hogy a nevüket olvassam le az indikátoruk mellett - , mintha tudná is, mit csinál.
- Azt mondod, sáska? Kyaaaaa~! *.* Azok aranyosak. Nem értem, miért félnek tőlük. A legyek! Na, azok már undorítóak! Örülök, hogy eddig még nem láttam ilyet a sao-ban. – azóta undorodom tőlük, hogy tizenévesen megnéztem egy állatos dokumentumfilmet az Animal Planeten, ami a bogarakról szólt. Gusztustalan, ahogyan beleesznek az ember kajájába. Főleg, ha pontosan tudod, hogyan teszik azt. Nem is vagyok hajlandó hozzányúlni a kajához, ha rászállt egy légy. Az első nagy szerelmemmel is azért szakítottam, mert viccből megpaskolt egy légycsapóval, és én persze kiborultam. Pedig azt hittem, megért.
- Hmm... mit esznek pontosan a sáskák? Van valakinél egy wikipedia? Ha jól veszem ki, csak a túlélés ösztöne motiválja, így pedig könnyedén csapdába csalhatjuk. Aztán pedig ki kell vizsgálni, hogy mitől vadult meg, és megszüntethetjük az okot. – ez lenne a legjobb, nem szívesen zárnám karanténba szegényt.
A gombostűkkel bejelölgetjük a megfelelő területeket – legalább nem csak én voltam felkészült - , aztán a rúzzsal bekarikázom azt a helyet, ami a fő vadászterülete. Aztán Joey utolsó mondata adja meg az igazat. Azt hiszem, ezzel sikerült elég jó ötletet adnia.
- Timi, Shuu! Ti elég magas szintűek vagytok. Váljunk ketté. Ti keressétek meg Junt... használjatok Csillag Kristályt, ha van. Mi felkutatunk egy helyet, hátha van ott valami. Ha bajba kerültök, és erősítés kell, azonnal írjatok, Csillag Kristállyal megkeresünk Daliás-channal és barátaival. :3 – jó, igazából felesleges mondanom, mert látom, hogy Shuu már a sárkány hátára készül felszállni. De ne legyenek ennél vakmerőbbek, az nem lesz jó. Miután pedig elrepülnek, a csapathoz fordulok.
- Megnézzük a jelölt területet. Addig egy kis infó megosztás? Ha esetleg meg kell védenünk magunkat. :3 – azzal a kezembe veszem a térképet, és a rúzzsal bekarikázott, telegombostűzött hely felé indulok, valószínűleg a kis csipet csapattal a nyomomban.

Hagyom, hogy Shuu elinduljon, különben sem hiszem, hogy vissza tudnám tartani. Nem is ez a célom. A legjobb döntés, ha ők ketten Timivel megkeresik Junt, addig pedig mi a küldetés másik felével foglalkozunk. Ha esetleg mégis találkoznának a cukisággal, mert biztosan cukisággal lesz dolgunk, szerintem elintézik azt, hogy ne kelljen feltétlenül bántaniuk. :3
Igaz, nem nekem szólt a kérdés, de Jun nincs fent a barátlistámon, sőt, tulajdonképpen elég kevesek neve szerepel ott. A legtöbben már mind halottak. De még Shuut sem vettem fel. Illetve ők nem akarták, hogy barátlistázzunk, mert Timidus kissé túlságosan is paranoiás. Pedig még Cearcsimercsit is sikerült felvennem rá. Na mindegy, ez nem fészbúk, ha lesz valami, akkor úgy is szólnak. Megbízom Shuu képességeiben ahhoz, hogy ezt tudjam. :3
Végül aztán elindulunk a csapattal a bekarikázott részre. Bár sajnos úgy tűnik, teljesen félreértették, amit mondtam. Ennél egyértelműbbnek hittem azt, amit kértem.
- Nem, nem, Sabimabi, nem a mobra gondoltam. Hanem rátok... rólatok szeretnék tudni valamit. Nem lenne jó, ha harcba keverednénk, és nem tudnánk együtt dolgozni. Nem akarok olyan lenni, mint a frontosok. – a frontból eléggé elegem van. Nagyon, de nagyon csúnyán viselkedtek a boss harcon. Főleg az a Szophie. Gusztustalan volt minden, amit leműveltek.
Megcsóválom a fejem menet közben. Gondolni sem akarok rá, mert csak ideges leszek. Pedig igen kevés dolog van, ami ki tudja váltani belőlem ezt az érzést.
- Például, amit nem mondtam igazán. A szintem harminc körül, a sebzésem 150 felett. A képességeimmel tudok páncélt törni, és több ellenfelet is stunolni. – ami a front hibája, hogy nem osztanak meg elég információt. Tudjuk, hogy Iwao nagyon gyors, deeeee körülbelül ennyi. Ez nem túl sok.
- Egyébként ti miért jelentkeztetek erre a küldire? Miért vállaltátok? ^.^ – kérdezem meg tőlük cseverésző hangon. Remélem, hamarosan megérkezünk a megfelelő helyre.