Yuuki VS Yuki és társa(i)

A két állat vitáját halva kuncogni kezdtem, vicces volt őket hallgatni. Néha én is el tudnák viselni hasonló társaságot bár én annyira nem szeretem az állatokat. Sok velük a baj, rengeteg türelmet és figyelmet igényelnek amit viszont a saját edzésem és az emberek segítése köt le maximálisan. Talán egyszer ha majd férjhez megyek és lesz saját otthonom akkor majd lesz egy szép nagy kutyám és egy macskám és majd együtt fognak játszani, de addig is az egyetlen társam a fegyvereim lesznek.
- Énekelni? – Nem igazán értettem de segond. – Én is a maximumot fogom nyújtani Yuki-chan. – Mosolygok rá és bizony ez így is lett. A thousand Needles egy nehéz ám erős technika ellenben Yuki-chan mondhatni könnyedén kivédte de folyamatos hátrálásra kényszerítettem. Igazából nem is volt célom, hogy megsebezzem őt, a szúrások könnyebben áthatolnak a páncélon, mint egy vágás és eszem ágában sem volt komolyan megsebesíteni. Ahogy hátrált egy picit lemaradtam, hogy némi távolságot engedjek magunk között és felvegyem az újabb technikámhoz szükséges pózt de épp csak annyira, hogy lehetőleg még ne tudjon rögtön ellencsapásba lendülni. A bal térdemelőre kicsit előre lépve teljesen behajlítom még a jobbat magam mögé kinyújtom a kardot egy kézzel oldalra tartom és fordítok egyet a csuklómon, hogy az most az ellenfél felé nézzen. Amint ez megvan a bal lábammal előre lendülök és szökkenve egy nagyot Yuki felé támadok egy vízszintes vágással ami a gyomrát találná el.
- Gurasuhoppā Giri! – A támadásba beleviszem a teljes testsúlyom és mivel nem a kard pengéjét hanem a lapját használom a csapásnak hátra kellene löknie és felöklelnie őt.


/ az előző támadásom írtam, hogy nem fog eltalálni ^^ és a sebeződést is rosszul számoltad. Ha négyszer eltalállak akkor már vége lenne a küzdelemnek mert az 170 sebzést jelentene. Most viszont ha a csapás eltalál akkor 31 pontnyi sebzést jelent/

A Támadásom pontosan úgy sikerült ahogy én azt szerettem volna. Nem csak eltaláltam de még fel is löktem. Ha most egy szörnnyel harcoltam volna egy Meteor Crash támadással kivégezném azáltal, hogy a levegőből támadok és beledöngölöm a földbe de mivel Yuki-chanról van szó így ez csak futó gondolat volt a fejemben és nem folytattam tovább hanem megálltam.
- Köszönöm! – Mosolyodom el. Tényleg nagyon boldoggá tett a dicsérete, ritkán vált ki egy-egy támadásom ilyen reakciót. – Nagyon-nagyon sokat gyakoroltam a különféle mozdulatokat és technikákat. Ugye azért nem ütöttelek meg nagyon? – Eszem ágában sem volt nagyon megsebesíteni. Azonban a következő mondata enyhe fejrázásra késztet.
- Ez kicsit úgy hangzik mint ha már feladtad volna. De persze ettől független szívesen kiállok ellened máskor is. – Majd felvettem egy védekező állást. – Lássuk mire vagy képes Yuki-chan. – Vigyorodtam el. Valami energiagömbre vagy más hasonló mágiára számítottam azonban Yuki-chan énekelni kezdett méghozzá nagyon szépen. Ekkor azonban Airis felrepült emeltem volna a kobakom, és hátra akartam ugrani de a testem nem mozdult.
- Nem tudok mozogni! – Kétségbe esetten igyekeztem kitörni a paralízisből de hiába ekkora már penge éles toll eső zúdult rám több helyen is felkaristolva a bőröm. A támadás alatt behunytam a szemem mert nem szerettem volna ha a támadás megvakít. Ekkor már éreztem, hogy a ismét tudok mozogni és egy lépést hátra is tettem, ám ahogy kinyitom a szemem a lány már közvetlen előttem volt és a fegyverével az oldalamat célozta meg. A támadás elég erős volt, hogy kibillentsem az egyensúlyomból és elessek (amire egy ugrással rá is segít) és párat gurulva a földön elterültem. Erre egyáltalán nem számítottam.
- Gihihi… - Nevetem el magam és kissé nehézkesen ugyan de feltápászkodtam a földről. – Ez nagyon ügyes volt. – Dicsérem meg a sérült jobb karomat szorongatva teljesen leengedve a kardom. A tollpengék ugyan csak apró sebeket ejtettek és a páncélom a nagy részét felfogta azonban az egyik jóval mélyebben belevágott a karomba. Így a kétkardos stílust elfelejthettem. Nem volt súlyos sérülés de pont eléggé fájt, hogy egy kézzel már ne tudjam megtartani a katanát. – Nagyon kevés ember képes használni hangmágiát és még kevesebben tudnák teljes mértékű paralízist okozni vele. Nagyon erős és nagyon ritka mágia fajta. Nagyon sokáig tartott megtanulni? – Érdeklődöm felőle. Ritkán találkozik az ember olyanokkal aki ilyen hatalmas varázslatokra képes, közben pedig előszedek egy kis adag kötszert amit rátekerek a sebesült karomra és a fogaim segítségével jó szorosan megkötök. Majd a katanát két kézbe fogva tarom magam előtt ismét felvéve egy támadó állást.

Hp: 150
Páncél: 56

/Yuuki igazából nem sérül meg úgy mint a valóságban csak eljátssza :3 /

Yuki-chan megnyugtatott, hogy nem esett semmi komoly baja ennek örültem és kicsit szégyelltem is magam amiért azt feltételeztem, hogy ilyen könnyem kiüthetem őt. Azonban a lelkesedése már annál nagyobb örömmel töltött el és széles vigyorral nyugtáztam, hogy ebben bizony hasonlítunk.
- Ez esetben nekem is mindent bele kell majd adnom. – Felelem ám erre nem most kerül sor, hisz elég brutális mágiát használt rajtam ami ellen még védekezni is képtelen voltam.
- Nem. – Ez mondjuk így nem volt teljesen igaz. A hajszál vágások jobban fájtak mint ha keresztül szúrtak volna egy csatabárddal. Ezek az apró sebek a legidegesítőbbek, de igyekeztem minél jobban leplezni a fájdalmat. Mialatt bekötöztem a sebeim Yuki-chan mesélt egy keveset a képességéről.
- Lenyűgöző! – Csillan fel a szemem miközben újra kiegyenesedem. – Ezek szerint te egy angyal leszármazottja vagy! – Olvastam már róluk de még soha nem találkoztam eggyel sem. – Az angyalok vele született képességük a különféle hang és ének alapú mágiák. Álmomban sem gondoltam volna, hogy találkozhatok velük. – Lelkendeztem. Idő közben pedig odasétált hozzám ami eléggé meglepett de leengedtem a kardom és hagytam, hogy megossza velem a titkát. Úgy tűnik az ereje nagyon korlátolt ami bizonyítja, hogy nem tisztavérű angyal de biztos vagyok benne, hogy idővel az ő hatalma is sokkal jobban kiteljesedik majd.
- Bízhatsz bennem. Mindenképpen megőrzöm a titkod. – Mosolygok rá. – Igaz én nem értek a mágiához és nincsenek különleges képességeim, de cserébe megmutatom neked a legerősebb technikámat, ha megengeded. Csak egy percet kérek. – Mondom és ha nincs ellenére a kardomat leszúrom a földbe majd lecsatolom az oldalamon levő katanát, kihúzom a tokjából és ezt a fegyvert is szintén a földbe szúrom majd a harmadik kardal is eljátszom ugyan ezt. Bár a kezem nagyon fájt így a valódi kardokkal most képtelen lennék bemutatni a mozdulatokat, a kardhüvelyek elég könnyűek, hogy megcsináljam meg aztán nem is akarnám élesben használni rajta ezt a támadást. Az egyik tokot a számba teszem még a másik kettőt függőlegesen, keresztbe tett kézzel tartom a lábaimmal pedig egy szélesebb terpeszt állást veszek fel.
- Santoryu… - Sziszegem a fogaim között. – Oni… - Ebben a pillanatban elrugaszkodom a lány felé és a három hüvellyel egyszerre sújtok le rá. – Giri!

Oni Giri

/Ha a támadás sikeres akkor Yuuki nyert de ez esetben is még pár kört letolhatunk, karim szívesen beszélget még a tieddel :3/