Kék Kövek

by **Szophie** Pént. Feb. 20 2015, 22:28

Ott álltam a kis patak mellett, melyben apróbb - nagyobb kövek nyújtottak átjárót. Ezen a szakaszon kiszélesedett, hogy két részre szakadva elkerüljön egy kisebb földszigetet, melyet egy terebélyes fa uralt, hogy aztán mögötte újra csak összeszűküljön, és mélyüljön, sodrása erősödjön, már amennyire egy pataknak van sodrása.
Nem volt olyan messze a hely, ahol előbukkant a földből, tiszta és mindig jéghideg vízként folydogálva végig az erdőn. Ám ezen a szakaszon már talán nem merném belemeríteni a kulacsom, ha a való világban lennénk. Sőt, ott talán a forrás eredeténél sem merném már. Ki tudja, mivel szennyezték meg, mi szivárgott bele a földbe. Ám itt nincsenek betegségek, sem káros anyagok, semmi ilyesmi az égegyadta világon.
Igaza volt valahol. Ez egyfajta tökéletes világ. Sem az öregedés, sem a betegségek nem jutnak el hozzánk. sok mindenben jobb, ám mégis.. Mégis annyi minden hiányzik belőle.
Igen, élhet itt boldogan rengeteg ember. Beláthatja, hogy mennyire jó. Én is kezdem belátni, kezd magába olvasztani egyre jobban. De még mindig kapaszkodom, fogalmam sincs, miért. Itt lebegek a menni és a maradni kettősségében.
De ez mégsem az én igazi testem. Nem a saját bőrömön érzem a hatásokat. A változások pedig szükségesek. Akarom látni a ráncok gyülemlését az arcomon. Akarom a körmöm és hajam folyamatos növekedését, a bőröm kopását, az élet ilyen formáját. És másokon is szeretném ezt látni. A barátaimon. A szerelmemen.
És persze, itt nincs testi fájdalom, lelki bezzeg ugyanúgy - persze Shukaku elmélete szerint mindez majd eltűnik. Arra vagyok kíváncsi. Egy ok, hogy maradjak. -, nincs pénzem, hatalmam, és még gyereket sem szülhetek. Igen. Talán, esetleg.. Majd.. Egyszer azt is szeretnék. Persze elképzelni sem tudom, hogy valami élő mozogjon a hasamban. O.o Ez egészen furcsa és véleményem szerint undorító dolog. De talán megbarátkoznék vele..
Szóval. Visszatérve a jelenhez, és a patakhoz, melyben jéghideg víz futott végig, le a dombról, a sűrű fák és bokrok között. Ott álltam, és vártam. Igazság szerint nem voltam biztos benne, hogy a lány ráér. Hallottam róla, hogy dojot vezet, amiben a kicsiknek segít, és közben arénázik, és a jelvényei számát elnézve biztos rengeteg időt tölt a szafariban is. Hogy neki honnan van ennyi ideje, azt én nem tudom.. Nekem a nap 24 órájába nem fér bele fele ennyi dolog sem.
Vezér valamivel lejjebb ácsorgott, teljes farkas alakban, jókedvűen csóválva a farkát. Nemrégen beütött a változás. Legalábbis félig. Azt hiszem, sikerült kicsit összeszednem magam, habár a vidám gondolatok ugyanúgy elkerülnek, mint én a céhházat továbbra is. csak ha tényleg nagyon muszáj, akkor teszem be a lábamat oda. Vezér pedig pozitívan élte meg ezt a változást.
Egy kicsit megváltoztam. Volt időm gondolkodni. Most pedig, hogy végre összeszedtem magam, ideje volt megadni a tartozásomat Shukakunak és Timidusnak egy barátságos párbaj keretein belül.
Az órámra pillantottam. nemsokára ide kell érniük, ha a megadott időpontban jönnek.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 21 2015, 06:25

Olyan csodálatosan zajlott minden! Na jó, a céhélet nem volt a toppon még mindig, de Shu úgy döntött, hogy nagyon nem tudja érdekelni. Az Atoruval való beszélgetés ráébresztette, hogy a hülyékkel valóban nem kell foglalkoznia, és ha az Artes fele fogja magát, és bedurcizik azon a tényen, hogy Timidus egy sárkány, és sárkány létére is többet tesz az emberekért mint jó néhány ember, hát akkor meg is érdemlik. Az emberi irigységgel nem lehet mit kezdeni, és még örüljenek, hogy nem tolta az orruk alá, hogy mennyi mindent ért el Timidus. Na meg persze ő is örült ennek, hiszen Cearso intelmei, amit a sárkány megosztott vele, valóban hasznosnak tűntek. Ez is egy fontos löket volt ahhoz, hogy elhatározza, ő már nem akar megváltoztatni senkit, mindenki haladjon a maga kis buta útján, amerre akar, és ha majd kiesnek a játékból, akkor lehet szomorkodni amiért nem hallgattak Shura. A lényeg úgyis az volt, hogy ott van nekik Anatole, Jun és Atoru. Ők hárman valamiféle biztos pontot jelentettek a lánynak. Na meg persze ott volt neki Kayaba Akihiko, és a vele való levelezgetésbe most már Jun is bőszen bekapcsolódott. Ejj, ha ezek a buták tudnák, hogy Shu már hányszor járt el az érdekükben az Adminnál, biztosan megváltozna a véleményük… de hát nem tudnak ezek semmit. Azt hiszik még mindig, hogy ők az erős frontharcosok, és ők tesznek a legtöbbet az emberek túléléséért, mert a kijutásért küzdenek. A fiatal idomár ezen is csak nevetni tudott. Senkit nem védett még meg az a kieséstől, hogy eljutottak a tizenkilences szintre. Az viszont, hogy megkérték Kayabát, hogy csináljon védett területeket a szafarin, na az már igen… már csak meg kellett várni az Admin döntését. Szerencsére a mostani páros, akihez igyekeztek más volt, mint a többi beképzelt frontos. Kedvesek, aranyosak, barátságosak. Azt pedig nem nehéz megválaszolni, hogy miként jutott mindenre idejük. Egyrészt ott volt a kis ninja hatalmas segítségként, másrészt pedig Shu mellett egy négy lábon járó projektmenedzsment szakértő volt. Szóval volt ok a mosolyra, és ezzel a hatalmas mosollyal érkezett meg a kislány, és oldalán a sárkány a megbeszélt helyre.
-Sziasztok! Látom már sokkal jobban vagy mint legutóbb, nagyon örülök! Csodaszép helyet választottatok!
Oh… nem mondtam volna? Shu szinte Szophie nyakába ugrott, és csillogó szemekkel köszöntötte a lányt. A szerelem ereje… ugye-ugye? Timidus persze kimértebb volt, és meghajlással üdvözölte mindkettejüket.

by **Szophie** Vas. Feb. 22 2015, 20:18

- Sziasztok. - integettem, és Vezér is biccentett egyet-egyet feléjük köszönésképp. Már messzebbről észrevettem alakjukat, és mire mellém értek, már egészen mosolygós kedvem lett az újratalálkozástól.
- Azta Shukaku, ragyogsz! - jegyeztem meg, és szinte kedvem támadt nekem is a lánnyal együtt vigyorogni. Ám végül csak egy szimpla mosolyt küldtem irányába. Egyszerű volt, de őszinte, komolysággal teli, de nyitott.
- Te pedig még a sokkal jobbnál is jobban vagy. - jegyeztem meg, végigmérve őt.
- Micsoda jó dolog történt veletek? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal, és talán némi örömmel is, hogy ennyire boldognak láthatom a lányt. Meg is öleltem volna, de végül nem vetemedtem erre, mivel nem tartottam még olyannak a viszonyunkat.
- Habár Timidus mintha nem osztozna ebben veled.. Ő csak a szokásos. - jegyeztem meg a sárkányra pillantva. Persze Timidus alapvetően az érzelmeket nem értette, így hát annyira nem is furcsa ez. De mégis honnan tudhatnák én erről az egészről?
Vezér csak figyelte a patakban lezúduló vizet, egyre csak követve tekintetével. Fentről le. Végül egy falevél úszott el előtte, így hát gyorsan mancsával a vízbe csapott, és a levelet ki is szedte a partra. Újonnan gyakorlásba kezdett: a horgászat gyakorlásába. Ő is részt akart venni ebben, ne csak én szórakozzak a pecabottal. Én pedig engedtem neki, hisz mókásnak tartottam. Főleg úgy, hogy a farkas alapvetően nem kedveli a vizet. A horgászat érdekében mégis képes összevizezni a bundáját, hacsak a mancsánál is. Arra természetesen ügyelt mindvégig, hogy a szőre a lehető legkevésbé érintkezzen a nedvességgel - a végén még ázott kutya szaga lesz. És a víz után a sár is beleragad felséges hófehér bundájába, és órákig tisztogathatja.. Eleget hallgattam, hogy tudjam, hogy megye ez nála.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 23 2015, 07:42

-Hogy… ragyogok?
Egy pillanatra meghökkent a kijelentésen, hiszen ilyet neki még soha senki nem mondott, de a pillanatnyi pirulás mellé, hiszen mégiscsak dicséretet kapott, azonnal a kis büszke mosoly jelent meg az arcán.
-Húúú! Köszönöm szépen! De… ennyire látszik? És… izé… Hát persze, hogy ragyogok! Rengeteg rengeteg dolog történt ám! A dojoba egyre több és több kezdő játékos érkezik, és már olyanoktól is hallottam vissza azt, hogy mi mennyit segítünk a kicsiknek, akiről én még csak nem is hallottam, és igazából ő már magasabb szintű is. Meg ugye Junnal is nagyon sok időt töltök mostanában, és mellette nagyon nehéz nem vidámnak lenni, meg ugye… hát… izé…
Itt egy újabb pirulás következett, ám ezúttal már sokkal hosszabban, és sokkal erőteljesebben.
-Meg… szóval ott van még Akira-san, akinek egy hatalmas ajándékot küldtem Valentin-napra, és bizti nagyon fog ízleni neki. És… és úgy érzem, hogy vele együtt még többet tehetünk majd Aincradért. ♥
Szinte látható volt a szívecske még Szophie számára is a mondat végén. Na igen… kinek is lehetne nagyobb befolyása, mint Kayabának? Mirika is igyekezett céhvezérek körül sündörögni, de azért Shu választottját egy céhvezér sem tudta lekörözni.
-Meg ugye nemrég jelent meg Kayaba Bácsi…
Nagyon ügyelt, hogy másoknak még úgy beszéljen az Adminról, mintha semmi sem történt volna közöttük.
-…és szerintem ha mindenki nagyon figyelt a szavaira, akkor talán majd fognak történni jó dolgok. Azért… elég vacak lehet a frontosoknak, hogy már Kayaba Bácsinak esik meg a rajtuk a szíve, és próbál nekik segíteni… ez körülbelül olyan, mintha intőt kapnék az iskolában… vagy valami…
Timidus megemlítésére csak halkan kuncogott, és a sárkány háta mögé szökkent.
-De igenis osztozik, csak nem sokan látják! Neked könnyű Vezérrel, a kutya jelzéseit sokan ismerik, de a sárkányokét nem. Például ha megnézed a…
-Ez titok. A jelzésekből következtetni lehet az állapotomra, így ezt az információt nem adhatod ki.
Vágott a szavába a sárkány, mire Shu csak megvonta a vállát, majd hátrébb lépett.
-Hát… hát akkor nem… de neki is jó kedve van. Szereti a harcokat, és most azért jöttünk ide… azt hiszem…
Nos… a kedv az erős szó Timidusra, és a sárkány sem véletlenül használta az állapot kifejezést. Inkább így lehetne leírni, de valóban szoros kapcsolat volt e között, és az emberi érzelmek között. Az új információk szerzése, a tanulás mindig felpezsdítette Timike programját, hiszen azzal közelebb jutott a lány teljes védelmének biztosításához. Ellenben az, ha Shuval valami rossz történt, és esetleg ezt ő meg is előzhette volna, vagy ne adj isten ő okozta (Shu nagyon figyelt arra, hogy ha Timidus véletlenül meg is bántja, természetesen nem szándékosan, akkor azt ne érzékeltesse vele drasztikusan), rendkívül rossz hatással volt a pet rendszerére.

by **Szophie** Szer. Feb. 25 2015, 18:31

Mosolyogva hallgattam végig a lányt, és valami derű rám is átragadt róla. Így pedig még jobb ötletnek tűnt a mai napi harc, habár a harcoktól maguktól továbbra is izgulok. De egy vidám lánnyal még ez is biztos sokkal mókásabb és vidámabb lesz, habár Timidus biztosan nem engedi, hogy elkomolytalankodjuk. Legalábbis nem nagyon. És én sem akarom félvállról venni a párost, habár tény, hogy nem is nyerni jöttem. A harcokban tapasztalatlannak tartom magamat, hiába a magas szint, és némi gyakorlás rám fért, a párost pedig kiválónak tartottam minderre. És legutóbbi találkozásunk után úgy éreztem, szívesen beszélgetnék Shukakuval újra. Most pedig időm és kedvem is volt rá, és úgy tűnik, neki is. Pompás, minden tökéletes!
Vezér persze megsúgta nekem, hogyan s hol is állnak ők kettecskén, de ettől függetlenül nem féltem. Ha nálam erősebbekkel harcolok, az is csak a fejlődésemet segíti elő minden téren. Fontos, hogy igazi kihívást találhassak, de úgy, hogy az kockázatmentes is legyen közben.
Egy mondatocska viszont különösen megragadt a fejemben.
- Nocsak.. Akira-san? - kérdeztem rá különös mosollyal arcomon, kedvesen kuncogva a valentín-napi sütemény dolgán. Ez igazán aranyos. Ha jól értelmezem.. szerelemről lehet itt szó. Vagy ilyesmi. Legalábbis a szeméből, meg a pirulásból ítélkezve. Ha azt érzi, amit én annak idején.. Nem, ő jóval határozottabbnak tűnik. Máris jobban csinálja, mint én tettem. Felsóhajtottam. Látod Shukaku, ezért vagyok én érzelmileg analfabéta. Hisz hiába a több év különbség, máris ügyesebb vagy, mint én.
Fejben sok sikert kívántam neki Akira-sanhoz, és boldogságos kék érzéseket. Ez bizony tényleg szép dolog. Az én fejemben is választottam jelent meg, hogy szinte hallottam a hangját. Elgondolkodva döntöttem fejem oldalra, és cseppnyit elpirulva elmosolyodva sóhajtottam. Ez a feleség dolog még mindig felkavart valamit ott fent, közvetlen a gyomrom felett. Olyan örök érvényű volt, valamifajta biztos pont. Abban a pillanatban mindennél jobban találkozni akartam vele, de aztán a következő pillanatban elvetettem az ötletet. Tudni akartam, mit csinál, de közben mégsem. Ez az érzés viszont már kevésbé volt felemelő. Mármint.. nem épp azt fogadtam meg, hogy nem leszek többé bizonytalan?
Következő elgondolására Kayabával kapcsolatban viszont csak hümmögtem. Hosszan, elgondolkodva. Valahol igaza van, főleg belegondolva az ő álláspontjába. És rá kellett arra is jönnöm, hogy tényleg nem kedveli a frontharcosokat.
- Szerinted.. Az jó cél, ha azért nyitjuk meg a szinteket, hogy minél több helyet fel lehessen fedezni? - kérdeztem tőle elgondolkodva. - Ha nem is a kijutás.. Ez elég ok lehet arra? - egy kicsit másik oldalról próbáltam megközelíteni a dolgokat, habár korántsem voltam biztos benne, hogy ezt elfogadható indoknak tartja. Sőt, a lány ebből a szempontból úgy hiszem, egész érdekesen látja a világot. De.. nem is tudom. Valahol igazolni akartam magamat. És a boss harcokat sem akartam otthagyni, még ha a legutolsót ki is hagytam. Nem mondhatom, hogy nem akarok kijutni. De nem is ez a legfőbb ok, amiért harcolok ott. És most még fontosabbá vált, hogy kimenjek... Ott erőt lehet statuálni, nekem pedig arra van szükségem, hogy egy kicsit komolyan vegyenek.
- Értem. - mosolyogtam a párosra vidáman. Nem is kell elmondani. Ejnye, a végén még meg is érteném a sárkányt.. Rolling Eyes

No de, egész jópofa kis pet, azt be kell vallani.
Vezér közben végzett a levelek horgászásával, és csak elterült a földön egy ponton, ahol a lombok között be tudott sütni a fény.

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 19:22

-Mhmm! Akira-san! De ez titok, és nem is mondok neked többet. Viszoooont…
Itt egy kis szünetet hagyott, hogy elgondolkozzon, hogy bele is vágjon-e ebbe az egészbe. Amíg Shu gondolkozik, gondolkodjunk el mi is Szophie fejtegetésén, hiszen talán még ő sem tudta, hogy mennyire igaza van azzal a kijelentéssel, amikor azt mondja, Shu szeméből látszik, hogy szerelemről lehet szó. Igen, csak úgy csillogott! Ám az volt a baj, hogy a szerelem nagyjából csak Shu szemszögéből volt meg… legalább is nem tudhatjuk, hogy mik Akira-san érzelmei, hiszen nekem megsúgta, hogy még ő maga sem tudja. Jun szerint a férfiak nyuszik, és úgy tűnik ez igaz is. Szegény Admin csak örült annak, hogy valakinek tetszik a játéka, erre a nyakába kapott egy szerelmetes tinit. Hát… nem irigylem… viszont emiatt igen erős kijelentésnek gondolom azt, hogy Shu jobban csinálná. Főleg most nem, hogy már ki is találta, hogy hogyan csalja lépre Szophiet, és hogyan marad titokban. Először másra fog válaszolni, és akkor majd nem tudja összekötni a szerelmet Kayabával. Legjobb terv evör!
-Hát… érdekes, hogy pont most kérdezed ezt. Nemrég én is azt beszéltem Timivel, persze csak viccelődve, hogy a húszas szinttel annyit szenvednek, hogy talán segítenünk kéne. Tudod, az elsőn van a Kezdetek városa, a tízesen a Szafari, biztos a húszason is lesz valami érdekes. Meg… meg kéne az a szint is az egyik jelvényemhez. Vagyis… többhöz is. De… az a baj, hogy ha segítenénk, akkor Timi szerint eltanulnának tőlünk egy csomó mindent, meg amúgy sem hiszem, hogy elhinnék, hogy segíteni akarunk. Múltkor is olyan ellenségesek voltak, amikor megjelentünk. Biztos azt hinnék, hogy hátba támadjuk őket vagy valami. Ráadásul Timi nem is akar belépni egy olyan harcba, ahol nincs normális összeszokott csapat, plusz még a gyilkosokat is odaengeditek… szóval elég izé ez az egész…
Kicsit elgondolkodott és a ruháját kezdte igazgatni.
-Szerintem ha te bossolni szeretnél, akkor ugyanúgy nem haragudhatok én rád, ahogy te sem haragszol rám, amiért én nem bossolok… ha… ha erre gondoltál. De… de kérdezni is szerettem volna még valamit a múltkor. Te mesélted, hogy gazdagok vagytok kint… vagy csak te… vagy nem tudom… de a vállalatos bigyuszból erre gondoltam… és… és gondolom akkor te már eleve tervezted, hogy megveszed a NerveGiert, és nem véletlenül jutottál hozzá, ahogyan én. És… és izé… szóval biztosan Kayaba Bácsi is gazdag, a tévében pedig a gazdagok ismerik egymást… szóval… tudsz valamit Kayaba Bácsiról?
A sárkány megcsóválta a fejét, majd lassan Shu mellé sétált.
-Amíg ti beszélgettek, mi talán el is kezdhetnénk a harcot. Mit gondolsz, Vezér?

by **Szophie** Hétf. Márc. 02 2015, 19:49

Bólintottam. Rendben, ha nem akarja, nem fogom faggatni. Így is épp eleget tudok, hogy drukkoljak a lánynak. Habár remélem, egyszer majd lesz alkalmam megismerni ezt a bizonyos Akirát. Természetesen Shukaku oldalán. Hehehh, hisz ki másén?
Egy kedves, biztató mosolyt küldtem a lány felé.
- Tényleg, ebbe még nem is gondoltam bele.. - gondolkodtam el. Igen, a húszasnak is valami csudi jó helynek kell majd lennie, ha folytatódik a megszokott tendencia.
- Én nem segítek ebben a bossban. - ráztam meg a fejem. Nincs az az Isten, hogy önként és dalolva pókok közelébe merészkedjek. Pláne nem, ha ekkora pókokról van szó. Jó, mondjuk a kicsike, ujjnyi méretű is ugyanennyire félelmetes csak. De az halálosant jelent. Arra pedig biztosan nincs szükség, hogy sírni meg remegni kezdjek a boss terem kellős közepén. Értem én, hogy a félelem legyőzése nagyon jó dolog, meg minden, de én nem vagyok hajlandó szembenézni vele.
- Értem. - bólintottam. - Az ellenérveitek meggyőzőek. De szerintem ha menni szeretnétek, hát menjetek akármikor. Ne a többiek tántorítsanak el ettől. És ha mégsem tetszik, ott a teleport kristály, és uccu kifelé. - mosolyogtam rájuk. - A csapat meg sosem lesz jobb, az az igazság. - legyintettem. Persze törekvések lehetnek rá, de amíg különálló szervezetek, céhek tagjai tömörülnek oda, olyan emberek, akik alapvető jellemükből fakadóan sosem fognak tudni kijönni egymással, addig sosem lesz jó a csapatmunka.
- Ami azt illeti, azt hiszem, az elején talán beszélnének veletek pár szót, aztán mintha ott sem lennétek, senki sem foglalkozna veletek. Csak ha véletlenül nem követitek a parancsnok utasításait, na mert akkor még hónapok múlva is azt hallgathatod. Vagy ha valamit nem csinálsz jól.. - felsóhajtottam. - Vannak hátulütői.. De amíg van motivációm rá, addig elmegyek. Kivéve, ha pókok vannak. - beleborzongtam, és rosszallóan megráztam a fejem. Így persze még jobban aggódom az ott harcoló barátaimért, de mégis.. képtelen vagyok elmenni.
Elmosolyodtam. Igen, ilyesmire gondoltam, aztán meglepődtem a kérdésén.
- Nos, igen, gazdag vagyok. De sosem terveztem a játék megvásárlását, a bátyámtól kaptam ajándékba. Kayabával nem volt igazán kapcsolatom, a játék piacon két teljesen különböző ágat képviselünk, habár elég sokat hallottam annak idején a fejlesztéseiről, és hogy mibe is akar belevágni. De akkoriban annyira nem érdekelt.
- Nem nagyon tartottam a kapcsolatot odakint az emberekkel, és mindig más intézőket küldtem magam helyett. Egy hozzám hasonló kislányt aligha vettek volna komolyan. És tényleg nem szerettem kimozdulni. De azt hiszem, voltam egyszer valami.. rendezvényen, ahol ő is jelen volt. De ha kijutunk, biztosan fel fogom keresni. Most már érdekel, és nagyon bánom, hogy akkoriban elmulasztottam a vele való találkozás lehetőségeit. Nos persze ha nem tettem volna, akkor talán előre tudom, hogy bent ragadhatok a világban, és úgy nem jöttem volna ide, és úgy egy teljesen más ember lennék most..
- Vagy talán befejezhetnék, és úgy kezdhetnénk. - pislogott rám Vezér azzal a tipikus "ez amúgy csak egy tanács volt, nem noszogatás" fejével. Felsóhajtottam, és Shukakura pillantottam.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 20:30

Nya igen, sok mindenbe nem gondolnak bele azok, akik csak átfutkosnak a szinteken. Szophie nem tűnt ilyennek, de igazából Peterről sem így képzelte el Shu, aztán jött a nagy rácsodálkozás a világra, amikor a kislány megmutatta a céhvezérnek, hogy az nem csak a bosstermekből áll. Persze most Shun volt a sor, hogy elcsodálkozzék. Ennyire rossz lett volna már a helyzet, hogy Szohie ki is marad a bossról? De miért? Összevesztek volna? A legutóbb is igen kemény véleményeket fogalmazott meg, de azt egyszer nem gondolta volna Shu, hogy kimarad a bossról. Persze nem szólt semmit, inkább tovább hallgatott, és mint utóbb kiderült, jól is tette. Persze azért egyszer elhúzta a száját, és megjegyzést kellett tennie.
-Nem mintha nagyon menni akarnánk, de nem hiszem, hogy a többiek eltántorítanának. Szerintem be sem engednének. Legalább is Timidust biztosan nem. Nélküle meg amúgy sem megyek sehova, szóval nem kell ezen aggódni.
Legyintett a kezével, és még nevetett is. Szophie ne tudná a nagy hírt? Ez azért egy picit megdöbbentette, és a nevetés is elhalkult… de vajon neki kell ezt elmondania? Hát úgy tűnik a céhe nem tette meg, szóval ezek szerint ez is Shu feladata.
-Te nem is tudod? Ezen a bosson nem működik a Hazatérés kristály. Szerintem ezért is mennek ilyen kevesen. Mármint… mi másért húzódna ennyire? És az a baj, hogy attól félek, hogy ha a parancsnok valami rossz utasítást adna, akkor Timi nem követné.
-Amennyiben hibás az utasítás, és az életedet veszélyezteti, akkor természetesen nem vagyok köteles követni.
-Látod? Nekünk meg aztán nincs kedvünk hallgatni, hogy miattunk nem sikerült. Inkább kivárjuk szépen amíg megnyitják, és megyünk akkor a jelvényért.
És mint kiderült, akkora baj még sincs, csak az a baj, hogy pókok meg vannak. A mérgespókoktól persze Shu is óvakodott, de sohasem értette azt, amikor valaki a világból is kimenekül egy kis kaszáspók miatt. De… ez sem az ő dolga. Egy dolog viszont az ő dolga volt, és meg is osztotta Szophieval.
-Hát akkor jobb is, hogy nem találkoztál vele. Teljesen jó vagy így, ahogy most vagy, és nem kéne más embernek lenned.
Majd Vezér Szopiera, Szophie Shura, Shu pedig Timidusra nézett, aki pedig egy csipogással jelzett a lánynak, így Shu azonnal küldte is a párbajfelkérést, majd várta, hogy Szophie elfogadja, és leteljen a felkészülési idő is. A páncél már egy gombnyomással rajta volt, utána pedig csak Timi előrelépett, és felkészült a támadásra.

by **Szophie** Pént. Márc. 06 2015, 18:38

- Jajj, dehogynem tudom! - kaptam a fejemhez. - De nem is erre a bossra értettem. Habár fogalmam sincs, hogyan lehet, hogy most nem működik. - megingattam a fejem.
- Lassan oda jutunk, hogy a pánik burok sem fog működni. - pedig a játék készítőinek biztosan nem céljuk, hogy meghalljunk. Akkor nem csinálták volna megoldhatóra a küldetéseket. Tehát a bossnak is legyőzhetőnek kell lennie, halál nélkül is. Jó, persze, most még van a burok, mint megoldás.. Most még. És remélem, ez az egy legalább meg is marad. Habár azt is el tudnám képzelni, hogy Yoshiaga maga korlátozza le valahogyan a hazatérés kristályok működését, hisz neki ez az üzlet. Rendben. Ebben a pillanatban elhatároztam, hogy meg fogom látogatni ezt a bizonyos Yoshiagát a boltjában, és beszélni fogok vele ez ügyben.
Nem mondom, hogy nem értettem meg, amit Shukaku mondott. Igen, igaza volt. De mindenképpen mutatni akartam, hogy ha jönnek, az engem aztán tényleg nem zavar, és a többiek is biztosan be fogják őket engedni. Megoldjuk valahogy. Hiszen Makotot is beengedik. És Zut is. Akkor pont őket miért ne? De végül inkább nem mondtam semmit. Nem volt mit. Ha nem is akarnak menni, akkor lényegtelen lenne győzködni őket.
Az utolsó mondatára viszont egy félénk kis köszönömöt muszáj voltam mondani. Habár fogalmam sincs pontosan, mi lenne ha.. Viszont tényleg talán.. talán ez volt a legjobb út a választási lehetőségek közül. Legalábbis most már kezdem én is így érezni. És ha a lány is így gondolja, akkor talán.. talán nem is lehetek én olyan rossz ember.
Lejárt a visszaszámlálás.
Én pedig fogtam magam, és egy Halvány Füst Kristályt a földhöz vágtam. Amíg az kifejtette a hatását, sietve bekapcsoltuk Vezérrel a lopakodásunkat, majd mind a ketten egy-egy bokrot céloztunk meg, két egymástól teljesen eltérő oldalon. Én Shukaku jobb felén, Vezér pedig a bal részen, egy kicsit srégen, közelebb az idomárhoz. Természetesen épp keresztbe futottunk előző állásunkhoz képest, hogy ez még egy kicsit megkeverje az ellenfelet, és engem a másik oldalon keressen - már ha nincs észlelésük eleve. Na persze az is könnyen előfordulhat, hogy erre számítanak, és ott keresnek, ahol vagyok. Fogalmam sincs. De ha tovább komplikálnám, akkor meg ott tartanék, hogy és mi lenne, hogy ha arra számítanék, hogy arra számítanak, hogy arra számítok, hogy... Szóval az sem lenne egy nagy megoldás. A lényeg az igyekezet. Persze ebből a távolságból nem tudtunk teljesen jól kommunikálni Vezérrel, ám erre azt hiszem mi kettőnk esetében annyira nincs is szükség. Mármint, ő mindig ügyesen harcol, habár néha nem látja át a terveimet, nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetet ne értené. Ő pedig nem nagyon szokott utasítani, mostanában főleg nem, régebben még hozzá volt szokva, na de persze akkor még szükséges is volt, hisz egyáltalán nem is törődtem a harccal. De azóta én is belerázódtam, sőt, kifejezetten szeretnék picit előrébb jutni benne.

/1 halvány füst kristály elhasználva./

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 21:04

Shu-chan halkan nevetni kezdett. Ennyire nem értik az emberek Kayaba Bácsit? Vagy nem is akarják érteni? Azért Szophie igazán megpróbálhatta volna, hiszen ő nem volt olyan frontharcos, mint a többiek.
-Jajj pedig olyan egyszerű! Az életük ugye nincs veszélyben a frontharcosoknak, így azt nem kell félteniük. Hinari persze azt hazudta azon az eventen, hogy veszélyben van, de mindenki tudja, hogy ez butaság. Mármint ugye a szintek nem véletlenül vannak úgy kialakítva, ahogyan, és a mobok is szintenként vannak, és aki nem megy direkt veszélyes helyre, annak nem eshet baja. Ezért nem védenek a Burkok a mobok ellen. Kayaba Bácsinak teljesen igaza volt abban, hogy csak az emberek jelentenek veszélyt az emberekre. Amit ugye mondtam is, hogy már neki kell segítenie a frontosokat, mert már bizti ő is uncsizik, amiért ilyen lassúak. Meg gondolom kedves, és akar nekik egy kis sikerélményt is adni.
Ja meg Shu azt is tudta, hogy Kayaba az Yoshiaga. Ki más készíthetne olyan itemet? Ki más vehetett volna részt azon a küldetésen? Ki más menthetné meg Aincradot?
-Szóval mi az amit a frontosok olyan nagyon féltenek, ha az életüket nem? Hát a pénzüket! A pénzüket meg az itemeiket. Tudom jól, hogy irigy az összes, Ayani még egy napra sem volt hajlandó kölcsönadni nekem a kesztyűt, hogy kipróbálhassam, és az én boltomon, meg Kokoroén kívül sehol nincsen becsületkassza. Szóval Kayaba Bácsi csak a tárcájukon keresztül tud hatni rájuk, és ezt is teszi. Így már pénzbeli következménye van annak, ha elbohóckodják a bosst, meg mindenkit odaengednek, és nem veszik komolyan. Ilyen egyszerű. Kayaba Bácsi nekik segít. Szerintem nem fog sokáig tartani, csak egy kis lökést ad nekik, mert nagyon ellustultak.
Ekkor persze még nem tudta, hogy a Sayonara is be fog szállni a bossozásba. Persze már most is úgy érezte, hogy a frontharcosok leszerepeltek. Szégyen volt, hogy a világ alkotójának kell megharcolnia saját maga ellen, mert a frontosoknak csak a szája nagy, hogy ők a kijutásért küzdenek, de ha már valóban küzdeni is kell, akkor már annyira mégsem…
-A Burok meg működni fog. Kayaba Bácsinak nem az a célja, hogy kiessünk a világból. Még akkor is felélesztett valakit, amikor nem is volt burok. Jóóó… a frontharcosok persze nem fogják elismerni, hogy kamu az egész meghalós bigyuszka, de ezzel tulajdonképpen már maga Kayaba Bácsi elismerte. Azt mondta, hogy aki meghal, annak azonnal megsüti az agyát a NerveGear… azután meg kiderült, hogy mégsem.
És amire a kuncogása véget ért, addigra a számláló is lejárt. Adatok. Timidusnak csak ennyit jelentett a páros megmozdulása. Információk tömkelege. Szophie gyorsabb, de nem sokkal. És nem akarnak támadni. És vagy nincs jobb füstkristályuk, vagy nem akarják erre a meccsre pazarolni. A sárkány lecsüccsent a földre, majd a szárnyaival elkezdte ellegyezgetni a füstöt Shu körül. A két bokor egyértelmű volt, és észlelték a lopakodás jártasság aktiválását is. Pár gyors csipogás, majd egy-egy dobozka landolt a két bokor tövében, ami azonnal tábortűzzé változott, és felgyújtotta az ellenfél búvóhelyét. Ha esetleg valamelyiküket el is találta, az még sebzést is okozott… ha pedig véletlenül a bunda vagy a ruha is meggyulladt, az pedig plusz tűzsebzés. És közben még egy első képi aktiválásával is megpróbálkozott a lányka. Volt egy tervük. Egy közös tervük, amit az előző beszélgetés szült, és ahhoz az kellett, hogy Vezér akarjon harcolni. Hogy Vezér akarjon valamit. Nem szívesen gyújtja fel persze az ember a kedves ismerőseit… de ez csak egy játék, és egy magasztosabb, nemes cél érdekében…

by **Szophie** Vas. Márc. 15 2015, 19:52

Csak pislogtam párat a hallottakra, próbálva értelmezni a mondottakat. Voltak olyan dolgok, amikben tökéletesen egyezett a véleményünk, és amire már én is gondoltam többször is. És volt olyan, amin el kellett picit gondolkodnom.
Habár számomra különös volt, ahogy megszemélyesíti Kayaba bácsit. Mármint, olyan érzést keltett, mintha egy olyan személyről beszélnénk, aki tényleg figyel, és tényleg belefolyik az életükbe. Mintha csak itt lenne körülöttünk. Ez pedig lehetetlen, hiszen több programozó segítségével alkotta meg a világot. Mind mást és mást tett bele magából, ezért is lett ennyire sokszínű az egész. És mégis miért avatkozna bele a mostani, elkészült művébe? Mármint, az világos volt, hogy figyelik a rendszert, azért is képesek frissíteni, újítani, néha megváltoztatni a dolgokat. Mégis, nem irányíthatja ilyen szinten a boss harcot. És biztosan a kristály nem léte is eleve bele volt tervezve... Vagy mégsem? Tényleg figyelné ezeket? Tényleg direkt csinálná az egészet?
- Ayani.. - legyintettem rosszallóan. Az a lány furcsa és különös, és ok nélkül megbántott. Nem nagyon lepett meg, hogy nem adta kölcsön a kesztyűt a lánynak. Habár az új információ volt, hogy nála ilyesmi van egyáltalán.
- Nem szokták elbohóckodni a bosst. - kivéve ugye én. Én teáztam már egy párszor..
- Épp ezaz, hogy nagyon komolyan veszik. - felsóhajtottam. Furcsán állt hozzá ehhez megint a kislány. Nagyon nem szerette a frontharcosokat, ez látszott rajta.
- Egyébként.. ezek alatt a frontosok alatt pontosan kiket értesz? - tettem fel hirtelen a kérdést. Mert ugye vagyok én. De azt mondta, hogy más vagyok.. Van ugye Hinari, akiről már megállapítottam, hogy nincsenek jó viszonyban. És vajon ki az, akit még látott? Anatole. Őt sem kedvelné? Pedig a céhében van.. És a többiek? Alex, aki szintén céhtag? Raven, Enheriel, Chancery? Tényleg ennyire szörnyű emberek lennének mind? Vagy annak látja őket? Miért? Hogyan?
Aztán újra nagyokat pislogtam. Hallottam már erről a nézetről korábban.
- Szóval te azt hiszed, hogy aki idebent meghal, az amúgy nem hal meg? - kérdeztem meg óvatosan. - Szerinted akkor mi történik vele? - mélyet lélegeztem. Na igen. Sok mindent el lehet képzelni a folytatással kapcsolatban. És egyszer én is kijutottam.. Úgy, hogy nem sütötte meg az agyam a gép. Ezek után pedig kételkedem a halál ténylegességében. De ezt azért nyíltan sosem mondtam még ki, és szerintem nem is fogom. A történetről alapvetően nem beszéltem még másnak, csak talán Zunak.
Végül kezdetét vette a harc. Vezér nem sokat teketóriázott, már osont is előre csendesen, a földhöz lapulva, ám a tüzes doboz érkezése már ugrasztóan hatott rá. Egy gyorsa előre ugrás lett az eredménye. Onnantól pedig nem állhatott meg, futott tovább előre a bokrok között, oldalt. Hangos volt, hallható, így nem nagyon foglalkozott bekerítéssel, hisz úgyis ismerik a helyzetét. Shukaku mellett hirtelen kirontott a bokorból, és a lány felé rontott morogva. Ám végül megtorpant, és Timidust vette a lány helyett célba. A szárnyait próbálta elkapni, és a földre lenyomni őt.
Közben én nagyon megijedtem a hirtelen fölgyulladó bokortól, és a tüzet elkerülve kigurultam oldalra, a patakba. Jól megáztattam magam a vízben, úgy léptem ki közel a tűzhöz. A vizes ruha már megvédett valamennyire. Elhaladtam a parázsló levelek mellett, és Shukaku felé rohantam a másik irányból. Nem kellett teljesen a közelébe mennem, mint ahogy az idomárpálcámmal kellett volna. Előkaptam övtáskámból az ostorom, és az idomár felé csaptam vele. Remélem, a távolság előnyömre van. Hátha azt feltételezi, hogy pálcával vagyok.. Hátha arra számít, hogy még közelebb kell mennem.

by **Shukaku** Vas. Márc. 15 2015, 20:31

Kezdjük ott, hogy Kayaba Bácsi az évnyitón (Shu már csak így hívta, vagy A Nagy Nap, vagy Nagy Bejelentés néven emlegette) azt mondta, hogy egyedül ő uralja a világot. Ez persze kiderült, hogy nem teljesen így van, de mivel a Játékmesterek felett is ő áll, és közvetetten mégis. Na meg persze Shunak azt is elmondta, hogy már találkoztak is, szóval egyáltalán nem kellett még csak következtetni sem a dolgokra… bár az idomár még nem osztotta volna meg Szophieval, hogy milyen jól ellevelezget az Adminnal. Ezt még csak Jun tudta. A legyintésre egy egyetértő félmosolyt kapott a másik. Tehát Ayani nem csak vele ilyen fura. Ezt jó tudni. A kérdésre viszont már megvolt jó előre a válasz.
-Az a baj, hogy rosszul veszik túl komolyan. Ahelyett, hogy játszanának, túlgondolják, meg túlaggódják, mintha az életük múlna rajta. Mindenki tudja, hogy nem múlik, de ők mindig olyan feszülten mennek bossozni. És ahhoz képest, hogy annyira nagyon aggódnak, bárkit odaengednek, aki csak úgy magas szinten előkerül a semmiből, és azt mondja, hogy segíteni akar. De mindegy, mi ezt már elmondtuk egyszer Timidussal, ahogy elmondtuk azt is, hogy a céhvezérekre is vadásznak. Nem tudom, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy észbe kapjanak, de akkor már késő lesz. De én csak egy buta kislány vagyok, úgysem tudhatom…
Ismét megvonta a vállát, és egy kicsit rúgott egyet a lábával a föld felett, csak úgy levezetésképpen.
-A frontharcosok meg… hát nincsen olyan állandó… éppen melyik. Amikor Ayani mond hülyeségeket, akkor ő, amikor Hinari, akkor ő, amikor meg Yuichi, akkor meg ő. De mindegyikük tud normális is lenni, legalább is azt hiszem, de valahogy ha oda jutnak, vagy olyanról van szó, akkor elveszi az eszüket.
A kérdésre halkan kuncogott.
-Szo… nem azt hiszem, hanem tudom. Ha meghalnánk, akkor meghalt volna az a valaki a bosson is. Meghalt volna Ken is meg az az idomár is az én egyik első küldimen. Nem halt meg. Kayaba Bácsi akárkit vissza tud hozni, ha akarja. De egyébként ugye te sem hiszed el, hogy két év alatt senki nem tudta leszedni a fejünkről a sisakot? Gyártottak egy játékot, és jobb lett, mint a legjobb bomba, amit egy tűzszerész sem tud hatástalanítani. És ebből legyártottak tízezer darabot, és senkinek nem tűnt fel, hogy az aksi egyébként megsüti az agyadat. Butaság. Szerintem az történik, hogy ugyanabba a sztázisba kerülünk vissza, mint amiben azok vannak, akiket később léptet be a rendszer. Meg szerintem nem is telik el olyan sok idő, hanem ugyanúgy többnek érzékeljük, mint az álomban. Az is lehet, hogy a kinti világban csak egy-két perc telt el.
Ezután jött a meglepetések pillanata. Timidus nem adott nagy esélyt annak, hogy Vezér őt fogja támadni, Shu pedig nem gondolt arra, hogy Szophienak ostora van. A farkasnak sikerült megragadnia Timi szárnyát, és bár a lila fal azonnal felvillant, így a sárkány nem sebződött, mégis lerántotta picit a földre. Az ostor pedig csattant a lányon. Ez ugyan egy pillanatra elképeztette, ám Timi csipogása visszazökkentette, és egy fejrázás után újra magabiztosan állt, és Vezér felé fordult. Krákogott párat, majd a sokat gyakorolt módon, igyekezett minél jobban utánozni Szophie hangját.
-Figyelj rám Vezér! Én, Szophie, parancsba adom neked, hogy nem támadhatod Shut és Timidust. Azonnal engedd el a sárkányt, mert ez is támadásnak minősül!
Majd bekapcsolta a harmadik képijét, és reménykedett, hogy működni fog. Az első simán átment, és ha ez is sikerül, akkor megtaníthatja nekik, hogy milyen veszélyes játékot is űznek ezzel az alá-fölérendelt szereppel. Ha mindez megvolt, már pedig működnie kellett, tehát Vezérnek el kellett eresztenie Timit, akkor a feltételezhetően elképedt Szophiet rohamozták meg. Nem volt a támadásban semmi szépség, csak együtt lerohanták, és igyekeztek sebzést bevinni.

170/45 (-11) = 170/34

Első képesség első kör a háromból. -> Szophie sebződik (11/4) hármat.

Shu használja a harmadik képességét, Vezér egy körig nem támadhatja őket.

by **Szophie** Pént. Márc. 20 2015, 22:03

- Jajj már, ne legyél ilyen.. - néztem rá felfújva az arcom durcásan. - Mintha tényleg lenéznének téged, meg ilyeneket gondolnának rólad! Akkor vagy buta kislány, ha ezt csinálod. A céhvezérek veszélyben vannak, ezt tudják is magukról. És biztosan élvezik ezt a helyzetet. A bossolás is mindenkinek a maga dolga, mindenki eldöntheti, milyen érzésekkel megy oda. Az, hogy túl komolyan veszik, az ő bajuk. Ismerek olyat, aki csak szórakozásból megy, vagy biztosan van, aki csak pontokért. Én például sokáig a társaságért mentem. Aztán most már nem... Néha nem is akarok menni. De voltaképp nem vesztek semmit egy harccal. - reagáltam a lányt, kicsit kiakadva azon az utolsó "én csak egy buta kislány" vagyok szóhasználaton.
- Ha szeretnéd, akármikor megmutathatnád, hogy nem vagy az. Én is kislány voltam, amikor a vállalkozás a nyakamba zúdult. Hidd el, képesek komolyan venni téged is, de sosem hátrány, ha csak egy buta kislánynak hisznek. Mégis, ha szeretnéd, hogy ne így legyen, akkor minden eszköz megvan benned hozzá. Én sem nézlek annak. Egyszer megnéznélek szívesen egy céhvezéri pozícióban is akár. Biztos vagyok benne, hogy jó irányító lennél, főleg Timidussal az oldaladon. - mehh, már megint túl sok a szöveg, és még csak nem is olyan fontos a téma. Viszont késztetést éreztem arra, hogy mindezt elmondjam. Muszáj volt.
A következő gondolatfelvetésre viszont csak hümmögtem egyet. Jó, van benne logika. És már el is vagyok képes picit hinni. Picit. De azért a sztázist sem kívánom senkinek. Amikor úgy öregedik az ember, hogy még csak eszénél sincs.. Nem, annál rosszabb nem is létezhet a földön. De van rá reális esély. Csupán csak a szívem szakad meg ugyanúgy, ha azokra az ismerősökre gondolok, akik fekete betűvel vannak írva a Black Iron kapuján. Elhiszem, de át nem tudom igazán érezni ezt az eszmét. Pedig jó lenne.. Csak egy picit is bízni, hogy...
A harc pedig közben elkezdődött, és miután majdnem megpörkölődtünk, Vezérnek sikerült leterítenie Timidust, én pedig gondtalanul támadhattam a lányt. Ekkor jött azonban az, amire én is csak pislogva álltam, hát még Vezér. Mármint, nem értettem hirtelen ezt a furcsa hanghordozást, amit SHukaku használt, azt pedig végképp nem, amit mondott. De amikor Vezér megállt a mozgásban, na az aztán végképp különös volt.
A farkas pedig leengedte farkát, ám még mindig mancsaival lefelé nyomta Timidust. Shukakura nézett, kérdés csillant szemében, és valamilyen megbabonázott nyugalom. Mintha nem is ezt a világot nézte volna. A gondolatok is eltűntek a fejéből, és nem cselekedett tovább. Engedelmeskedett, és elengedte a sárkányt.
Persze meglepődtem. Ám sosem voltam elkeseredett Vezér nélkül sem. A lány csapása betalált ugyan, de ez észhez is térített, így hátrálásba kezdtem. Előnyöm volt, hogy az ostor messzebbre ért, mint az idomárpálca. Hátrány, hogy nehezebb vele találatot eszközölni. Ám én megpróbálkoztam vele, újra az idomárra célozva, miközben észrevettem szemem sarkából, hogy Timidus is közeledik felém. De nem foglalkoztam vele. Kitárni már nem volt időm. A csapás eszközölése fontosabb volt.
Vezért egyelőre békén hagytam. Van ugyan az ostornak egy különös képessége, ám morbidnak tartom a használatát.. Még ebben a helyzetben is.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 21 2015, 20:20

Shu egy kicsit meghökkent a hirtelen nem várt reakción, és meg kell mondani, nagyon jólesett neki, hogy Szophie így gondolkodik, ám abban már egyáltalán nem volt biztos, hogy más is így gondolja. Sőt, abban sem volt biztos, hogy Szophie valójában így gondolja-e, vagy csak most hirtelen felindulásból mondja ezeket. Viszont ez egy picit magabiztosabbá is tette, szóval kihúzta magát, és a szava bár továbbra is halk volt, és egyáltalán nem kihívó, de azért magabiztos.
-Nem néznek le. Szerintük az nem lenézés, ha engem gyerekként kezelnek, mert szerintük én gyerek is vagyok, azt pedig nem látják, hogy egyébként mindjárt tizenhat éves leszek, meg azt, hogy mi mindent értünk el. Ez ugyanolyan, mint Timidus esete. Ő csak egy pet, ő nem lehet okosabb mint az emberek, így nem adnak a szavára. Azután meg csodálkoznak, ha legyőzi őket valamiben, vagy mégis okosabb náluk. Főleg Alex. De…
Kicsit elgondolkodott, és egy pillanatra megtört a magabiztossága, de utána folytatta.
-Van bizonyítékom is. Mielőtt Hisame… szóval mielőtt kiestek volna, azelőtt én beszéltem… valakivel. Mondtam neki, hogy segítsen, mert látom Peteren, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem történt semmi. Most is mondtuk, hogy gond lesz abból, ha akárkit beengednek a bossra, ott sem történt semmi. Mondtuk, hogy vadásznak a vezérekre, meghalt Judy is, és még mindig nem történt semmi. Többször volt igazunk, de még mindig senki nem hallgat ránk, mert…
Megvonta a vállát.
-Szerinted miért nem, ha csak az számít, hogy ki mit tett le az asztalra, és nem az, hogy kislány-e, vagy pet-e? Nem azt kellene nézniük, hogy mindjárt a negyvenes szinten vagyunk, és Arénabajnokok vagyunk, meg nem is tudom, hogy még micsodák? Nem dicsekszem… nem is szeretek… de nagyon kevesen adnak a szavunkra a nagyok közül.
Az irányító dolgon elmosolyodott, ám erre már Timidus válaszolt.
-Az emberi gőg soha nem engedné meg számukra, hogy egy pet céhvezér legyen. Azzal nemhogy az egyenlőségünket, de valamelyest egyfajta felsőbbrendűséget is el kellene ismerni legalább a vezetői képességben, és ezt nagyon kevés ember tudja belátni eddigi tapasztalataim alapján.
Mivel minden eddigi támadásuk talált, statisztikai alapon lassan el kellett kezdeni esélyt adni annak, hogy a következő már nem fog találni, hiszen Szophie pontjai nem lehettek olyan alacsonyak, hogy azért ne találjon. Shu életpontjai egyáltalán nem álltak vészesen, így Timidus megnyalta a száját, egy kis Túlpörgés potiont juttatva a szervezetébe. Shu ezalatt ismételten beengedte a támadást, de annyira, hogy még meg is kísérelhesse elkapni az ostor végét, és ha ez sikerült, akkor rá is tekerte a kezére, hogy Szophie ne tudja használni.
-Egyébként pedig te is egy buta kislánynak tartasz. Legutóbb beszéltem arról, hogy mennyire veszélyes az, ahogyan Vezért kezeled. Feltettem azt a kérdést, hogy honnan tudja majd Vezér, hogy te parancsolsz neki, és milyen parancsot kell követnie. Fölényesen válaszoltál, és el sem gondolkodtál azon, amit mondtam, mert nem is gondoltad, hogy nekem igazam lehet veled szemben. Látod, most Vezér az én parancsomat követte. Érted már, hogy miért gondolom, hogy nem vesznek komolyan?
Na és persze ami még komoly volt az az, hogy Shunak sem pálcája van, hanem sípja, méghozzá kötélen, amit valamiféle buzogányként, vagy nunchakuként használhatott, és bár így azért közelebb kellett kerülnie sokkal, mint egy ostornál, de azért a pálcához képest ez is nagy előny volt. Ha sikerült megragadnia az ostort, akkor annál fogva igyekezett önmagát közelebb lódítani, és csapást mérni a lány kobakjára, miközben Timidus megkerülve Szophiet, hátulról próbált támadni.

170/34 (-11) = 170/23

Első képesség második kör a háromból. -> Szophie sebződik (11/4) hármat.

by **Szophie** Szomb. Márc. 21 2015, 21:58

- Én is tizenhat éves testben rekedtem, pedig már csak fél év választ el a tizenkilenctől. - sóhajtottam végignézve magamon. Persze rajtam talán már nem lehet akkora változás, míg Shukaku pont a fejlődés egy jelentősebb szakaszában került a játékba, ami azért elég mélyen megérinthette. Na jó, azért én is reménykedem egy kis növekedésben itt-ott.
- Én sem vagyok egy fontos személy, és az én szavam sem számít sokat. Pedig.. nem szeretem ezt hangoztatni, és egyáltalán nem is érzem, hogy annyira nagyon ügyes lennék, de.. elvileg.. a legjobbak között vagyunk mi is. Mégis nagyjából ugyanazt a megbecsülést kapjuk, amit tíz szinttel alattunk állók. Néha egészen rosszul is érzem magam azért, ahogy kezelnek az emberek. Mármint.. mindig is ahhoz voltam hozzászokva, hogy kitüntetett figyelmet kapjak, és a szavamra adjanak. Hogy a parancsaimnak engedelmeskedjenek.. Nehéz megmagyarázni. De jelenleg valami elképzelhetetlen hanyatlást érzek.. És mintha az önbizalmammal elszállt volna a valódi erőm is.
- De hiszem, hogy csak az elkeseredettségem mondatja ezt velem! Azt hiszem.. Csak össze kell picit kaparnom magam. Ha odakint sikerült elérnem a figyelmet, itt is menni fog. Talán megijedtem a bezártságtól és a harctól, de az már régen volt. Ideje megmutatni. - a számba haraptam. Te jó ég, erről még nem túl sok embernek beszéltem, azoknak is csak burkoltan.
- Na jó... talán ez mégsem ilyen egyszerű. - ráztam meg a fejem. - De bízom benne, hogy lehetséges. És hogy nem a kor az, ami számít.
- Úgy hiszem, a boss parancsnokság lehet egy dolog, ami számít, és a céhvezérség. Mármint.. nézd csak meg! Ott van Hinari és Mirika. Közvetlen kapcsolatot ápolok velük, nem olyan különlegesek, mármint a maguk módján azok, de nem vezetőként.. Ezek miatt tisztelik őket az emberek. A hírnevük miatt. Míg rólam csak olyasmik terjengenek, mint hogy a vörösek barátja vagyok, meg szórakozott kislány.. Igaz, hogy nem veszem túl komolyan a harcokat. És igaz, hogy van három vörös ismerősöm, akik közül kettővel közelebbi kapcsolatot ápolok. De nem vagyok sem szórakozott, sem vörös barát, sőt, kifejezetten próbálom kerülni őket. Talán még úgy emlegetnek a viadal óta, mint a "magányos harcos", mivel úgy győztem, hogy nem társultam senkivel. Ez valamivel talán közelebb is áll az igazsághoz..
- Viszont végső soron én sem tudom, hogyan tudnád elérni, hogy komolyan vegyenek.. Talán ha tényleg céhvezér lennél.
- Timi, te pedig akkor nem vagy jó vezetőnek. Mert ha az lennél, nem azt néznék, mi vagy. Akkor nem foglalkoznának ilyesmivel, figyelmen kívül hagynák azt. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot, vagy éppen sárkány alakban, petként is. Csak el kell érni, hogy az emberek elfelejtsék a tényt, hogy pet vagy, vagy legalábbis az elméjük hátsó zugába száműzzék. Esetleg ha tudják is, akkor azt kell elérned, hogy szeressenek ezért. Ennyi az egész.. Na persze a megvalósítás már nehezebb dolog.
Újabb sóhaj hagyta el a számat, majd legyintettem. Talán kicsit átestem a ló túloldalára a véleménykifejtésemmel. Kicsit hosszú lett..
Majd a komolyabb témákról a harcra terelődött a szó. Elmosolyodtam.
- Nem azért, mert nem vettelek komolyan. De most sem hiszem, hogy a hangelváltoztatás miatt nem engedelmeskedik. Illetve nem esek kétségbe általában nélküle sem. Ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor egyszerűen megszívtam.
- És nem azért, mert kislánynak néznélek. Értem és logikusnak tartom az érveidet. De nem jellemző rám ez az elővigyázatosság. De. Igazad lehet, persze. Akkor sem tudok mit kezdeni egy ilyen helyzettel. - vállat vontam, miközben kifújtam magam. Aztán elvigyorodtam Shukaku felé. Persze én sosem harcot ígértem neki.. Hanem játékot. Így nem is harcot terveztem végső soron, vagy legalábbis nem teljesen azt. A bokorba ugrottam hirtelen oldalt, és egy vízipisztollyal jöttem elő, meg egy vízibombával, avagy mit lehet kezdeni egy nagy adag vízzel töltött lufival.. És azokkal rohamoztam meg Shukakut. Persze a bokorban volt még belőlük szép számmal, hogy neki is jutott, és Timidusnak is, ha be akarna szállni, és persze Vezér is vehet.. De ő nem szereti a vizet. És most amúgy sem rám hallgat..

Pihi: 4/4
Élet: 83

by **Shukaku** Vas. Márc. 22 2015, 06:38

Shu majd csak akkor kezd el azon gondolkodni, hogy milyen testben rekedt, amikor Arata mellé kerül. Most jelenleg egyáltalán nem úgy gondolja, hogy ez az ő, vagy a kinézetének, és pláne nem Kayabának a hibája. Ez kizárólagosan az emberek hibája, akik csak a külsőségekre adnak, és nem képesek meglátni a belső értékeket. És ekkor még nem is tudja, hogy mennyire megdobogtatja majd a szívét az, hogy Arata ellenben igenis képes erre. Ez egy hatalmas piros pont lesz a fiúnak. Szophie szavaira pedig csak bólogatni tudott, sőt, egy kicsit közelebb is húzódott, és tervezett valamiféle ölelésfélét, ám a végén nem került rá sor. Elbizonytalanodott. Na meg persze egy harc közepén voltak.
-Nem tudom. Én soha nem akartam parancsolni senkinek, és kitüntetett figyelmet sem akarok, csak annyit, amennyit szerintem mindenki megérdemel. Hogy ha mond valamit, akkor fontolóra veszik azt, hogy igaza is lehet. De ez amúgy ez sem a mi hibánk, hanem azoknak a buta embereknek a hibája, akik ezt nem veszik észre.
Egy kis cinkos mosoly, összekacsintás, legalább is az ő oldaláról.
-Legalább mi tudjuk, hogy nem a kor számít, és már ezzel is okosabbak vagyunk, mint sok magukat felnőttnek hívő akárkik.
A beszélgetés pedig egyre érdekesebb mederbe terelődött, hiszen fontos információ került a birtokukba. Szophie nem vörösbarát, csak pár vöröst kedvel.
-Hát én nem tudom, hogy mi vagy, és nem is érdekel. Jó, nem fogok hazudni, picit fura volt, amikor azt hallottam, hogy a bűnüldöző céh tagja ilyen sok vörössel jóban van, de te biztos ismered őket… vagy… nem tudom. De ha szeretnéd, akkor elmesélheted, hogy te milyennek látod Kazumát, Tachibanát, és a többieket.
-Hallgattassék meg a másik fél is.
-Pontosan! És azt is láthatod, hogy nem kell mindig egyedül lenned. Most mondd, hogy nem esik jól velem beszélgetni.
Egy kis nyelvkiöltés, kuncogás.
-Én pedig nem akarok se céhvezér lenni, se bossvezető. Elég nekem az a felelősség, amit már így is vállaltam. Játszani akarok, meg élvezni az életet.
A vezetős kérdésre mind a ketten elhallgattak, és elgondolkodtak. Persze a sárkány szólalt meg előbb.
-Nem diktátor akarok lenni. Megtörni az embert nem bonyolult, de az az ember haszontalan lesz. Egy jó vezető nem megmondja, hogy mit csinálj, hanem megmutatja, hogyan csináld, és veled együtt csinálja. Azt elérni, hogy maguk felett gondoljanak sokkal könnyebb, mint azt, hogy magukkal egy szinten, és egy jó vezetőnek kevés dologban kell a csapat fölé emelkedni. Az emberek pedig makacsak. Néhányotok már elismerte a képességeimet. Kéri a segítségemet. A te céhedből is. A többiek is, megítélésem szerint kizárólag makacsságból nem teszik, mert akkor el kellene ismerniük, hogy nem magasabb rendű élőlények nálam.
-Előítélet. Az előítéleteket a legnehezebb legyőzni, Szophie.
Ezután csak pislogni tudott jó nagyokat a másik szavaira, majd a fejét csóválta.
-Hát… erre nem gondoltam. Bocsánatot kérek. De… igenis tudsz tenni ellene. Te is, és Vezér is. Igazad van, nem a hangelváltoztatás miatt volt, hanem egy képesség miatt, de például Timire nem hat ez a képesség. Kipróbáltam. A parancs alapján működik, de Timidusnak nem parancsolok. Látod az indikátorát? Saját döntései vannak, és mindent azért tesz, mert ő úgy gondolja, hogy azt kell tennie, vagy azt szeretné tenni. Te is arról beszélsz, hogy az embereknek háttérbe kéne szorítaniuk azt a gondolatot, hogy Timi egy pet, mégsem akarod Vezért olyan egyenlő félként kezelni, ahogyan mi kezeljük egymást Timivel. Nincs idomár és pet, hanem barátok vagyunk, és megvédjük egymást.
Szophie egyre nagyobb meglepetéseket okozott. Vízipisztoly és lufik? Ennyire jó idő azért még nincsen. Persze ez is mind betalált, ám talán pont emiatt, Shu nem tudott jelezni Timinek, hogy már irányba kanyarodjék a harc, mint ahogyan egy harc kanyarodni szokott. A sárkány ismét támadásba lendült, és képességet is használt, így kétszer támadhatott, és ez, ha mindkét csapás talált, el is döntötte a mérkőzést, ami után meghajlással köszönte meg a harcot az ellenfeleinek. Shu persze egy pillanatra leblokkolt, ám utána átfutott az agyán, hogy miként is kéne megoldani a problémát. Odaszaladt az egyik bokorhoz, felkapott egy pisztolyt, és ő is elkezdett tüzelni. Egyébként… vajon hol szerez ilyeneket Szophie? És még neki nincs hatalma amikor ilyen összeköttetései vannak.
-Nesze! Nesze! Még nincs vége a harcnak! Visszakapod!
És nevetett, és próbálta nevetésre késztetni a másikat is. Játszott, és nem nagyon foglalkoztatta, hogy mit írt ki a rendszer. Persze egy jelzést kapott Timidus is, hogy értse a szituációt, és a sárkány bólintott, majd odasétált a másik pet mellé.
-Jól harcoltál. Mit tanultál a küzdelmünkből? Ritkán harcolok olyan ellenféllel, mint te vagy, akivel a végén érdemes lenne megbeszélni a harcot.

by **Szophie** Hétf. Márc. 23 2015, 11:25

Bólintottam. Igen, az ember azt azért elvárhatná, hogy komolyan vegyék a szavait. Hisz Shukaku ilyenkor biztosan nem arról beszélt, hogy tegnap milyen jót pancsolt. Ami kicsit szomorú is, mármint hogy ennyit foglalkozik ilyesmivel. Na persze elég sok időt tölt szafarival is, mint ahogy rá kellett jönnöm, tehát csinál más dolgokat is, ami jó. De ez a lány biztosan sokkal komolyabban eszi a játékot, mint akárki más. Vagy legalábbis nekem így tűnik ez. Mondjuk egy Timidus mellett ezt azért annyira nem csodálom.
- Kazumát.. Zut még akkor ismertem meg, amikor köze sem volt a vörösséghez. Nehezen nyílik meg, de alapvetően nagyon rendes és kedves fiú. Csak az idegenekkel rettenetesen hideg és távolságtartó. És amióta... szóval.. van egy.. furcsa dolga. És azóta agresszívabb lett. És biztos vagyok benne, hogy attól van ez. A pirosodás is ehhez köthető. Persze abban nekem is volt szerepem sajnos.. - felsóhajtottam. Nem szerettem ezt a történetet. És változtatni akartam, jóvá tenni, vagy ilyesmik. De nem lehet már. Ez a teher örökre a nyakamon fog maradni. Elszomorodtam egészen.
- Üldözték őt, és engem is. Valaki azt mondta neki, hogy engem meg fog ölni.. Így csapdába csalták, és... Küldözgettem neki az üzeneteket, mert oda akartam menni, meg akartam állítani, segíteni akartam neki.. És az egyik üzenetnél hirtelen.. fekete volt a neve. - tényleg elszomorodtam egészen, de már nagyjából talpra álltam ebből a krízisből, és éppen azon voltam, hogy teljesen ki is jussak belőle, így gyorsan folytattam inkább a mesélést.
- Makoto, hát.. - mit mondjak? Hogy egy hülye, és utálom, és szeretem, és a férjem?
- Nem olyan, amilyennek mutatja magát általában. Szoktunk játszani meg vidám dolgokat csinálni. És mindig segít, minden hülyeségemet elnézi, és... neki mindent elmondhatok. Egyébként művelt és okos is. Csak azért kezelik ilyen negatívan, mert direkt ilyen képet alakít ki magáról. Néha direkt kerül konfliktusba. Máskor pedig azért, mert máshogy látja ezt a világot, meg sok helyzetet.. És.. én ezt akkor még nem tudtam. De.. hiába voltam tisztában vele, hogy nem kellene vele barátkoznom, beszélgetnem.. Még féltem is tőle. Ezt viszont nem tudtam irányítani.. - tettem a kezem a szívemre és újra mélyet sóhajtottam. Pedig mennyi nyűgtől megkíméltem volna magam. Nem kellett volna mást tennem, mint elzárnom magam a világtól, az emberektől, a kapcsolatoktól. A megfelelő időben. De nem, még ezt sem sikerült jókor kiviteleznem. Most meg is nézhetem magam.. Feleség.
- Ja hogy te így akarsz irányítani. - kuncogtam. - Pedig ez egyáltalán nem tűnik nehéz dolognak. Te csak azt akarod, hogy vegyenek be maguk közé, mint egyenrangú társat.. - már mindent értek. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy értek. De aztán lehet, mégsem. Sokszor megesik velem ez..
- Én sosem kezeltem Vezért magam alatt! - csattantam fel, mert nem szeretem, ha ezt hiszik. De aztán visszafogottabban folytattam. - Nem parancsolok neki, nem követelek semmit. Szoktunk sétálni, játszani, beszélgetni, és ha akar, akárhová elmehet egyedül. És csak miatta szoktunk egyáltalán mobozni vagy kazamatázni, és a bossolást is csak ő miatta vállaltam be. Jó, azért néha miattam is, de leginkább ő miatta. Igyekszem egyenlőnek kezelni, de.. De ő ilyen. Mármint, csendes és visszahúzódó, és.. nem is tudom. De sosem parancsoltam neki. Vagyis.. igyekszem nem azt tenni. Jó, amikor rákényszerítettem a ruhát akarata ellenére.. én csak játszottam. És igazán sosem sértődik meg. Ahogy én sem, amikor egyszer csak feltűnik, és elrángat harcolni. Múltkor rávett, hogy írjak egy üzenetet RenAi-nak, hogy harcoljunk. Meg arénát is csináltunk miatta Hinarival meg Suzuméval. Pedig meg sem kérdezett, csak úgy.. kész tények elé állított. De persze visszakozhattam volna.. Szóval nekünk ilyen furcsa kapcsolatunk van. - próbáltam megmagyarázni a dolgot.
De aztán folytatódott a harc. Igazából nem is ez a harc volt a fontos, ami eddig volt. Én azt mondtam Shukakunak legutóbb, hogy játszani szeretnék vele. Így tehát azt tesszük. Látod, az eleje is a petek miatt volt.
És persze nem volt jó idő, ám a saoban nem lehet megfázni, így nyugodt szívvel mertem a lányt támadni. És a víz is pár perc múlva szép kis pixel darabokban fogja elhagyni a ruhánkat.
Örültem, hogy SHukaku is bekapcsolódott a játékba, és küldtem egy mosolyt még Timidus felé, aki közben sikeresen győzött.
Vetültem, megpróbálva kikerülni a lány támadását, majd én is célba vettem őt, lőttem kettőt, végül futásnak eredtem, mert mozgás közben nehezebben talál el. Közben végig nevettem.
- Hogy az a képesség félelmetes. - bólintott Vezér Timidus felé. - És hogy van hármas szintű észlelésetek. Szophie pedig egy harcban ónállóan is képes megállni a helyét, habár onnantól már nem volt túl sok esélye. Többet kell majd raknunk erőre, hogy nagyobb biztonságban legyen. És kitartásra is. A fáradtság miatt is előnybe kerültetek. A speciális képesség pedig egyébként is gyengénk.. Ezt ki kellene küszöbölni. - válaszolt Vezér Timidusnak készségesen, még olyan kérdésekben is, amit amúgy nem kellene megosztania senkivel, na persze a sárkány talán nagyjából ismeri ezek után a ponjaik arányát. És habár tudta jól, hogy a sárkány talán valamilyen más választ is vár, de Szophie az mester. Akármit mond a lány, nem kezelheti egyenlőként! Ezt Vezér nem engedheti meg.
- Legközelebb viszont többet akarok látni belőletek, és kevesebbet a képességből. - vigyorodott el, amennyire egy farkas képes ilyesmire.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 23 2015, 14:55

Kezdjük inkább azzal, hogy csata, hiszen csata közben igen nehéz dumcsizni. Szóval rövidesen lekerültek a nehéz felszerelések is, amiben kényelmetlen volt tigrisbukfenceket csinálni, és ha már van akrobatika jártasságunk, meg vízipisztoly a kezünkbe, akkor miért is ne vessünk tigrisbukfencet? Szóval felkerült valami kényelmesebb ruha pár mozdulattal az inventoryból, és folyamatos tűzharc alakult ki, egészen addig, amíg a tár bírta. Csak ezután következhetett a megpihenés, és a beszélgetés. Vagyis először egy kérdés, ahhoz pedig meg kellett adnia magát, szóval feltartott kezekkel lépett ki a fedezékül szolgáló bokor mögül.
-Kifogyott a tár, te győztél. De… hol töltjük fel? Vagy… akkor most vége? És honnan szereztél pisztolyokat? Vagy... van másod is amivel megküzdhetnénk, mert most döntetlenre állunk...
Persze amíg ezt Szo eltervezte, addig válaszolt a többi kérdésére is, én pedig válaszolhatok a felfogására vonatkozó kérdésre. Hogy komolyabban vette volna a játékot? Szerintem pont, hogy könnyedebben? Mármint attól függ, hogy melyik részét, hiszen ha úgy tekintjük, a kötödése erősebb volt, hiszen itt akart élni... tehát így lehet, hogy valóban komolyabban. Bonyolult. Shu sokszor pont, hogy úgy érezte, hogy sokan túl komolyan veszik ezt az egészet. Mint ahogyan mondta is Szophienak, mintha az életük múlna rajta. Furák, nagyon furák, hiszen direkt odamennek a veszélyes helyekre, azzal a címszóval, hogy a veszélyt szüntetik meg, amikor meg valóban meg lehetne szüntetni a veszélyt, akkor pedig lapítanak. Mindegy is, mert akkor most már foglalkozhatott Kazumával. Így már sokkal érthetőbb volt a dolog, ha Szophie olyan nagyon régről ismeri a fiút. Shu már hallani is csak úgy hallott róla, mint a vörösről, szóval elég régen lehetett az, amikor még zöld volt.
-Igen, azt észrevettük, hogy hideg és távolságtartó. Pedig mi nem akartunk tőle semmit, csak beszélgetni vele. Szerintem sem lehet olyan nagyon rossz, csak őt is biztosan sokan bántották. Fura ez az egész. Ha gondolod, egyszer majd beszélgethetnénk vele úgy együtt. Te, ő, én, és Timi meg Vezér. Főleg emiatt a feketedés miatt. Nem egyszer láttam már olyat, hogy emberek visszajönnek a halálból, és mások is mondták már, de ha végre összeszednénk az ilyen embereket, és bizonyítani tudnánk, akkor talán többen is hinnének nekünk, és végre nem kellene rettegniük az embereknek annyira. Sokan azért nem mernek játszani, meg normálisan élni, mert még mindig elhiszik, hogy meghalnak, ha kiesnek a játékból.
Makotora csak ingatta a fejét.
-Nem tudom. Velem is nagyon kedves volt, de többen meg… hát… izé…
Leszegte a tekintetét, és halkabbra vette a szavát.
-De.... akkor ő is szeret téged ugyanúgy? Mármint… hogy akkor együtt vagytok? És… ilyen… szóval…
Kis szünet, egy hatalmas gombóc lenyelése a torokból.
-Szóval akkor ti ilyen nyitott kapcsolatban éltek? Sokan mondták már… meg én is láttam párszor, hogy Tachibana… erősen udvarol más lányoknak… meg… szóval érted… nem baj, ha igen, és ti ilyenben vagytok, nem ítélem el, csak… mindegy… inkább nem is szóltam… felejtsd el… bocsánat… semmi közöm hozzá…
És talán ezért is, talán azért, mert örült Szophie reakciójának, csak egyet kérdezett, azt is halkan, de ez volt a legfontosabb.
-És ezt Vezér is tudja?
Ezalatt Timidus csak bólintott.
-Kevés képességünk épül kifejezetten a harcra, de jól kell használni. Ezek után, hogy hallottad Shut, ezek után sem akarod megváltoztatni a hozzáállásodat Szophiehoz? Ha az ő képessége épülhet a petek és az idomárok erős kapcsolatára, akkor ezt más képesség is megteheti.

by **Szophie** Hétf. Márc. 23 2015, 17:45

- Nem, nincs. - válaszoltam, miközben örültem, hogy ő adta fel előbb, mivel.. hát, nekem is már csak pár lövésem maradt, és duplán veszíteni nem lenne jó. Nem mondom, hogy szégyen lenne, hiszen nem vérre menő a küzdelem, de azért annyira jó érzést sem kelt bennem.
- A Kezdetek városában van egy hely, ahol mindenféle játék van, de valójában enni lehet ott.. Nos, én rájöttem, hogy ott a játékok ugyanúgy elhasználódnak egy idő után, például ha valaki leszedi egy maci kezét, az elpixeleződik. Tehát szükséges utánpótlás, hisz ott mindig sok a játék, és mindig tiszták és szépek. Innentől kezdve nem volt nehéz kideríteni, ki a beszállító, és beszerezni tőle pár mókás kis vízipisztolyt. Ha van kedved, meg is tarthatod.. A sakk készletet is tőlük szereztem Karácsony előtt. Egy ilyen világban szükség van ilyesmire is, még ha a középkori hangulatba nem is illik bele. Ezt tudta jól Kayaba is, biztosan. Már a buborékfúvó eleve feltűnő volt, hisz a középkorban az sem hiszem, hogy létezett ilyen formában. Bár én ezt nem tudom biztosra.. De.. szóval.. Vannak ilyen elemek azért itt is. - magyaráztam a kérdéseire válaszul.
- El tudom képzelni róla, igen.. Mindig ilyen. Az is véletlen volt, hogy nekem megnyílt. Aztán már csak a személyiségemnek köszönhettem, hogy sikerült őt végül megismerni, és közel kerülni hozzá.. - tetem hozzá még ennyit gyorsan a Zu témához, aztán már léptem is tovább, hisz ez nekem fájdalmas téma volt.
- És a saját véleményedre hallgatsz, vagy a többiekére? - kérdeztem meg a lánytól mosolyogva. Amikor folytatta viszont.. Hát.. Nem tudtam, milyen reakciót is adjak ezekre. Vagyis annyi biztos volt, hogy zavarba jöttem, pedig ennek annyira nem volt mos jogosultsága.
- Nyugodtan megkérdezheted. - válaszoltam először erre, mélyet lélegezve.
- Én szeretem. - fogalmaztam meg azt, amiben ezer százalékig biztos voltam.
- Az előbb mondtam, hogy... ő furcsán gondolkodik dolgokban. Veled ellentétben én elítélem ezt, és.. Emlékszel legutoljára a szafarinkra? Azért voltam szomorú, mert.. előtte összevesztem vele. Ezen. De rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobban fájna, ha szakítanék, mint ez.. Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Már akkor is szeretném, ha ő egyáltalán nem érezne semmit irántam.. De.. De szeret. És.. - eddig is kisebb-nagyobb szünetekkel beszéltem, de most picit hosszabban megtorpantam, és közelebb hajoltam Shukakuhoz, úgy mondtam el neki bizalmasabbra véve a hangsúlyt, de mégis kicsit gyermekies lelkendezéssel.
- Megkérte a kezem. - suttogtam, majd mosolyomat már a másik irányba küldtem, mivel hirtelen elfordítottam a fejem, hogy ne lássa ezt a bamba ábrázatot rajtam.
- Miért ne tudná? Hisz átéli. - pislogtam nagyokat a kérdés hallatán Shukakura.
- Egyébként neked van valami becézésed, amit szeretsz, és ahogy hívhatlak? Vagy jobb így, teljesen, Shukaku? - kérdeztem aztán. Nem akartam túlságosan közvetlen lenni, de még gondolatban kimondani is hosszú volt a neve. Nekem még a Kazuma is hosszú volt ahhoz, hogy kimondjam.
- Mégis hogy változtathatnék ezen? - kérdezte Vezér értetlenül Timidust. - Hogyan, ha egyszer ő a mesterem?

(folytatás)

by **Cardinal** Vas. Márc. 29 2015, 12:58

Ossu!

Lezárom a párbajt, a jutalmatok 110 exp és 320 arany. És ne tessék új KT-t kezdeni, amíg nem zártam le az előzőt, Miss Szophie Razz

by Ajánlott tartalom

Kék Kövek

Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek

Re: Kék Kövek