Re: Félhold öböl

by **Hinari** Pént. Okt. 01 2021, 08:41

Fotóhorgászat
első felvonás

- Natehát. Lehet fogni tengeri sünt, hódot, lazacot, levesteknőst, szivacsot és féregcsigát – olvastam fel a vadonatúj szafari kézikönyvemből az adatokat – Illetve ha szerencsénk van, akkor láthatunk kacsacsőrű emlőst is – tettem hozzá, majd egy könnyed mozdulattal becsuktam a könyvet és Ozirisz felé nyújtottam azt, hátha bele szeretne ő is nézni egy kicsivel később, persze nem menet közben – Egy jó füstölt lazac valami mártással… - sóhajtottam aztán és még a gyomrom is megkordult a gondolatra, noha még bőven dél előtt jártunk; a nap éppenhogy feljött csupán a virtuális égboltra. Úgy terveztük, hogy egy bőséges reggeli után, pár szendvicset bekészítve vágunk neki a mai napnak és éppen ezért – bár nem kedd vagy szombat volt – tegnap mégis a palotában aludtunk Allal. Nem mintha a teleport túl hosszú időt vett volna igénybe, egyszerűen csak… így kényelmesebb volt. Meg át tudtam kopogni este Oziriszhez és meg tudtuk beszélni, miket is lenne érdemes elpakolni másnapra, egy közös, céhes vacsora után pedig kicsit élveztem még az erkélyről a naplemente színeit és a hegyeket, amelyek a harmincegyes szintről hiányoztak, azután én is nyugovóra tértem párom mellé. Ma pedig… ma pedig egy egész napos fotózás, beszélgetés és semmittevés várt rám, horgásztársam oldalán.
- Amúgy mindig meg akartalak már kérdezni, nincs meleged ebben a sok fekete ruhában? – fordultam a srác felé vidám mosollyal és megigazítottam a vállamra dobott táskát, ami nagyjából roskadásig volt rakva szafarifotó-kristállyal; annyival, hogy Ozinak is bőven jut belőle egész napra. Szóltam is neki, hogy hagyjuk a sorban állást a sátrak előtt és rögtön a szafari déli része felé vegyük utunkat: először a Félhold öböl felé, majd délután a Nagy Tó irányába.

Aktív dixi: Bébi Axolotl

by **Ozirisz** Vas. Okt. 03 2021, 22:21

Nagy lelkesen vágtam bele a mai napba. Szinte kidobott magából az ágy, és olyan könnyedén magamhoz tértem, hogy ez még engem is meglepett. Persze nagy szerepe volt benne Hinari tegnap esti látogatásának, és hogy elhívott horgászni, tekintve hogy ismét egy új event van a láthatáron. A legutóbbi pecázás alkalmával már eldőlt, hogy a horgászás jártasságomat fejlesztem a következő szintig - amit még biztos ami biztos csekkoltam is, hogy ne koppanjak a kapást várva mert elfelejtettem elosztani azokat a bizonyos pontokat. És vagy kétszer is ellenőriztem még este, hogy mindent elraktam-e. Meg persze reggel is, főleg ha már nem ásítozással indult a reggel.
Ezúttal nem feledkeztem meg a bőséges reggeliről sem - avagy a múltkor is kicsit beégtem azzal a gyomorkorgással, nem? - de ennek ellenére azért szendviccsel is készültem. Meg persze nasival - avagy ha már van csokiszobánk, miért is ne? Talán még a halak is jobban jönnek rá - legalábbis attól a színes csalitól, amit a gépi karakter a legutóbb is ránk sózott, csak jobb lehet, nem?
- Van választék bőven - állapítottam meg, ahogy Hinari felsorolta a déli részen fellelhető halakat és halnak kezelt dolgokat - Odakint valószínűleg nem sűrűn láthatnánk, az biztos. - kérdés, hogy amióta idebent vagyunk, mennyit változott a kinti világ? Vajon tovább romboltuk a Földet, pusztítva az élővilágot és gyarapítottuk a kihalt fajok amúgyis hosszú listáját? Vagy egy szép, új világ fogad minket, amikor felébredünk a századik után? Azonban a gondolatmenetemből a füstölt lazac említése zökkentett vissza a jelenbe. - Előételnek meg lehetne mondjuk... Teknősleves? - vetettem fel az ötletet céhtársamnak, csak úgy a poén kedvéért. - Az biztos, hogy a lakoma után a mosogatáshoz elkél majd egy-két szivacs, szóval a déli részen gyakorlatilag minden megvan, ami kellhet, nem igaz? - vittem tovább a magasröptű eszmefuttatást a kifogható "halak" listájából kiindulva, miközben áttanulmányoztam a szafaris könyvet.
- Őszintén szólva, időnként szidtam is magam emiatt, hogy nagyon nem az alkalomhoz illően öltöztem - kezdtem bele a magyarázatba, ahogy a tőlem már szinte megszokott, fekete öltözetről kérdezett a lány - Főleg egy forróbb, napsütötte vagy épp sivatagos szintre vezetett az utam. - majd sóhajtottam egyet - A fagyos szinteken valahogy nem okozott különösképp problémát, viszont a harmincas szintet elkerülve, nos... lehet ideje lenne már színt vinni az életembe, ilyen téren is - nevettem el magam.
Már épp be akartam sorolni az egyik sátorhoz, ahol az eventhez való, speciális fotókristályokat lehetett volna beszerezni, amikor céhtársam szólt, hogy van nála bőven. Ami azt illeti, jócskán több, mint elegendő - Köszi szépen - mondtam hálásan és nem kevésbé megkönnyebbölve a lánynak - Megkíméltél egy hosszú sorbanállástól és jópár ősz hajszáltól - tettem hozzá, ahogy elnéztem az éppen a sor elején levő, határozottnak és fürgének nem mondható játékost - Nem is tudom, mi lenne velem az előrelátásod és a gondoskodásod nélkül... - és itt nem csak erre az apróságra gondolok, hogy előre felkészült. Hanem úgy mindenre, ami a céh életét érinti...

by **Hinari** Hétf. Okt. 04 2021, 12:46

Valahogy úgy néztem Oziriszra az ötletét hallva, mint a sértett természetimádó, amikor ki akarják vágni a kedvenc fáját:
- Teknősleves? Én nem ennék még akkor sem, ha egy játékban nincsenek a kihalás szélén, nem úgy, mint odakint – ráztam meg a fejem határozottan és bár ez némileg logikátlannak tűnhetett, de valahogy… nem lett volna szívem bántani őket – A szivacs viszont kell a konyhába. Azzal talán rá lehetne venni a fiúkat, hogy mosogassák is el a tányérokat és ne várják meg, amíg nagyjából tíz másodperc múlva amúgyis elpixeleződik róluk a maradék – kuncogtam erősen szarkasztikusra véve a figurát, de mosolyom azért elárulta, hogy Ozi semmi rosszat nem mondott. Most csak… jó időnk volt, jól éreztem magam és megengedtem magamnak, hogy kicsit felengedjek és elbeszélgessünk, kötetlenül, mint azt a céhes közös ebédeknél és vacsoráknál szoktuk. A következő kérdésemmel viszont úgy tűnt, megfogtam őt kicsit; szélesebbé is vált a mosolyom, amikor elkezdett magyarázkodni, mondandója végét pedig egy újabb, határozott bólintás követte: igen, abszolút ráfért volna már a srácra egy kis szín.
- Csak nehogy szavadon fogjalak és karácsonyra kapj tőlem egy rikító pink felsőt, undorító rózsaszín-fehér pöttyökkel – vigyorogtam rá – Ha egyáltalán kapható ilyesmi Aincradban – tűnődtem el egy pillanatra és bele is borzongtam a lehetőségbe.
- Tuti megkérném Nestort, hogy szedje le rólad… - tettem hozzá félhangosan, amit szerencsére vagy nem szerencsére lehet céhtársam nem hallott már, eddigre ugyanis odaértünk a sátrakhoz és az ottani hangzavar egy kis időre elterelte a figyelmünket a párbeszédről. Ozirisz köszönetmondására csak derűsen biccentettem és szinte meg sem állva haladtunk el a tömeg mellett, hogy nem sokkal később már a déli rész játékosok által kevésbé túlterhelt területein sétáljunk a Félhold öböl felé.
- Hát, valószínű akkor kénytelen lennél sorban állni – kuncogtam – Legalábbis először. Utána megtanulnád és te is előrelátó lennél – mosolyogtam rá – Minden csak tapasztalat kérdése.
És ami azt illeti, pontosan ezen voltam már egy jó ideje; hagyni a céhtársaimat maguk fejlődni és ahogy azt Leo tanácsolta, elengedni kicsit a kezüket. Nem mintha a harmincegyes szint tengerpartjáról - ahova Allal kiköltöztünk a bagoly után - olyan nagyon részt tudnék venni a napi problémamegoldásokban, de hát pont erről szólt ez az egész. Hogy a céh mindennapi élete működjön egy kicsit nélkülem is.
- Oh, nézd, mintha valaki pont nekünk állította volna be a töketetőt – mutattam a víz felszínére pár méterre előttünk, ugyanis meglepően hamar és ezúttal vadak nélkül jutottunk most el az öbölig – Ez egy jó bázisnak tűnik – néztem körül és még jó, hogy egy szafarifotó-kristály éppen a kezemben volt, ugyanis megmozdult valami az egyik úszó tök mellett és én már törtem is szét a kristályt anélkül, hogy megnéztem volna, mi az. De hát éppen ezért jó, ha van bőven egy itemből nálad, nem igaz?

Tengeri sün

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 11 2021, 12:44

A lazacoktól eljutottunk a teknőslevesig, ami nem úgy tűnt, hogy hatalmas sikert ért volna el Hinarinál - Csak tudod, levesteknős-teknősleves... - kezdtem bele a mentegetőzésbe, de teljesen feleslegesen. Valószínűleg ha nem mondtam volna, céhtársam ismer eléggé, hogy az effajta asszociációkat nem tudom kihagyni. - Feltéve, hogyha kéznél van a szivacs, mert hogyha úgy kell előásni az inventory mélyéről, akkor ugyanott tartunk. Legfeljebb a szándék az, ami meglenne - nevettem el magam, ahogy vizualizálódott a képzeletemben a jelenet.
Majd rövidesen a szinte már hozzám tartozó, örök fekete öltözékemre terelődött a beszélgetés - annak hátrányaival együtt. Azonban a "színt vinni az életbe" témakört kezdtük el boncolgatni, a kezdeti egyetértés után a lány elgondolásától instant elsápadtam. Eszembe jutott az a karácsonyi kazamata az agyament itemekkel és Shota alakításával. A Hinari által felhozott példa pedig... túlságosan is hasonlított ahhoz, amit a srác leművelt még a végén. - Inkább... ne... - szólaltam meg, elcsukló hangon, ahogy belegondoltam a lehetőségekbe. Őszintén szólva, nem tudom, melyik lenne a rosszabb: megperzselődni és ropogóssá sülni, amikor Nestor "leszedi" rólam a pink-rózsaszín hacukát. Vagy az utána következő fagyoskodás, amíg visszaér az ember a fűtött, meleg palotába - mert ugye az épület belseje valahogy nem teljes mértékben sárkány-kompatibilis, nem igaz?
Aztán céhtársam szerencsére egy relative hosszas sorbanállástól megkímélt - Van benne valami - értettem egyet a lánnyal, ami a tapasztalatot illeti - Ha egyszer belefut az ember valami ilyesmibe, utána már eszébe jut jobb esetben, hogy még egyszer ne kövesse el ugyanazt a hibát - majd egy levegővétel után folytattam - elvileg. Gyakorlatban meg elég sűrűn előfordul, hogy ugyanazon a banánhéjon elcsúszik az ember, csak mindig egy kicsit másképp... - tűnődtem el. Legyen szó akár egy sorbanállásról, vagy épp a világ sziklaszilárdnak hitt alap törvényszerűségeiről, hajlamosak vagyunk benézni dolgokat. Legalábbis én egyértelműen. - Te hogy jársz mindig legalább egy lépéssel mindenki előtt? - tettem fel a kérdést kíváncsian, miközben a nyakunkba vettük a déli részt. Miközben haladtunk egyre beljebb az úton, megcsodáltam a szafari ezen részét, elvégre ez az első alkalom, hogy erre járok. - Furcsa ez a nagy nyugalom. Nincs az a nyüzsgés, mint az északi részen - állapítottam meg, majd hamarosan az öbölhöz és az ottani töketetőhöz értünk - Akkor érdemes itt letelepedni, legalábbis egy időre biztosan - értettem egyet a lánnyal. És lám, mit ad Isten, igaza volt. Hinari szinte egyből lőtt is egy jó képet a tengeri sünről. - Ez könnyen ment - mondtam mosolyogva, majd kértem egyet azokból a bizonyos kristályokból én is. Majd vártam, vártam - persze biztos voltam benne, hogy ennyire gyors egymásutánban nem fognak jönni az állatok. Úgy pár perc hiába várás után megpillantottam egy teknőst, ami kijött egyet sütkérezni az egyik kiálló kőre - Na, azt hiszem megvan a kiszemelt... csak le kell kapni, lehetőleg tökkel együtt - állapítottam meg, és bizony ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre hangzik. Helyezkednem kellett, jó tíz méterrel odébb, leguggolva, ahonnan még a háttérben látszik a töketető. - Mehetett volna kicsit közelebb is hozzá. De így is jó lesz, csak egy kicsit tökölni kell vele... - mondtam, majd kattintottam is el a kristályt.

Levesteknős

by **Hinari** Pént. Okt. 15 2021, 10:43

Viszonylagos jókedvben telt az idő, mialatt végül odaértünk a szafari bejáratához és megálltunk a sortól nem messze. Ozirisz reakciója - már ami a pink ruhát illeti - kicsalt belőlem egy kuncogást, hiszen pont valami ilyesmire számítottam és nem is csalódtam; a srácnak nem igazán tetszett az ötlet.
- Akkor maradunk a férfiasabb színeknél - bólintottam - Majd kérd meg Himét, hogy menjetek el vásárolni. Ő tuti tudna ajánlani valami kevésbé komor összeállítást, mint a jelenlegi - ajánlottam és csak azért nem mondtam neki, hogy elviszem én, mert az... hát, enyhén szólva is furán vette volna ki magát. Felpillantottam az időközben körülöttünk megszaporodó, izgatott játékosokra és elnéztem még egy darabig, ahogyan az esemény részleteit beszélik ki és igen, mialatt továbbsétáltunk, azért többen is összesúgtak a hátunk mögött, amitől csak méginkább mehetnékem támadt. Meg is szaporáztam lépteimet és bár közben azért folytattuk az előrelátásról szóló beszélgetésünket, én azért többször is hátrapillantottam és elsősorban az Észlelés által küldött jeleket figyeltem, nem-e követ valaki.
Szerencsére azonban hamarosan kettesben maradtam a céhtársammal.
- Hát, nem hinném, hogy mindenki előtt - fordultam végül a fiú felé, arcomon fanyar mosollyal - Pedig néha jó lenne. De egyszerűen csak átlátom a dolgokat, azt hiszem. Tudom, hogy nagyjából mire kell készülnöm egy-egy esemény, szituáció kapcsán és még mielőtt beleugranék, megteszem azokat a lépéseket, amik kellenek. Szafari fotózáshoz például a kristályok beszerzését, egy kazamatához potionokat és kristályokat, egy mentőakcióhoz pedig például Folyosó Kristályt, Mégnes Kristályt és hasonlók. Bár sokat segít, ha minden létező itemből legalább egy van nálad, akkor indulás előtt elég előrepakolni őket a listán vagy beletenni egy külön szütyőbe - veregettem meg az övemen lógó kis táskát, ami jelenleg szafarifotó-kristályokkal volt tele. Aztán ha Oziriszt érdekelte, megosztottam vele pár saját tapasztalatot is egy-egy kalandomról, de szándékosan a vidámabbakat, poénosabbakat részesítettem előnyben, hisz nem azért voltunk itt, hogy bármi komor dologról társalogjunk.
Végül pedig megérkeztünk az öbölhöz, én pedig csak bólintani tudtam a srác szavaira és mosolyogva hallgattam a csöndet és a nyugalmat, ami szinte tapintható volt ezen a helyen.
- Kihelyezhetünk kisebb csalitököket is, abból is szereztem párat. A horogra akasztjuk őket és bedobjuk, és ha valami állatnak felkelti az érdeklődését, máris ott a tök is a képen - feleltem Ozirisz szóviccére könnyedén és megnéztem magamnak a frissen elkészült fotómat, miközben céhtársam a teknőst igyekezett becserkészni. A sün beleragadt az egyik tökbe és éppen azt sikerült lefotóznom, ahogyan erejét megfeszítve próbál szabadulni és sikerül is neki végül. Egészen aranyos, már amennyire egy mérgező tengeri sün képes az lenni.
- A tied hogy sikerült? - fordultam eztán a fiú felé, miközben eltettem a sünös képet az inventorymba.

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 18 2021, 22:08

Mint amikor a hóhért akasztják - ez jellemezné a legjobban az elmúlt egy-két percet, ahogy Hinari jobbnál jobb ötletekkel állt elő a színesebb öltözetek terén. Végül azonban egy tényleg jó gondolata támadt, amiben se sárkányok nem szerepeltek, se hupirózsaszín ruhadarabok - Jó ötlet - értettem egyet, megkönnyebbülten - Neki biztosan jó érzéke van az ilyesmihez. Nálamnál egyértelműen jobb, ahogy kb mindenkinek - poénkodtam el a végét, kissé erőltetve, de ez azon a tényen cseppet sem változtat, hogy általában a fekete, szürke és hasonló színű holmik után szoktam kapkodni. Vagy azért, mert kissé elvesztem a bőség zavarában. Vagy pedig nemes egyszerűséggel nem tudtam, mi az ami jól állna nekem és mi az amivel csak kiröhögtetném magam. Ez utóbbi esetet pedig véletlenül sem szerettem volna megkockáztatni - ha ez lenne a cél, akkor vennék bohóc kristályt, nagyságrendekkel olcsóbban.
Majd továbbsétáltunk a sátraktól, be a déli részre, ahol úgymond magunk maradtunk. Elfogytak a körülöttünk nyüzsgő játékosok, és az ösvényen is elég hamar lemaradoztak, másfele fordultak a többiek. Közben pedig a kristályos-sorbanállós témától indulva eljutottunk az előrelátásig, és hogy hogyan képes Hinari mindig egy lépéssel mindenki előtt járni. Mint kiderült - jobban belegondolva eddig is tudtuk - hogy a "mindenki" az kicsit túlzás. Hisz mindig akadnak kivételek, amikor éppenséggel olyan körülmények adódnak, ami teljesen váratlan helyzetet eredményez, ami ellen csak a szerencse segít - vagy annak hiánya teszi fel a pontot az i-re. Figyelmesen hallgattam a lány szavait, hogy pontosan mikre is gondol. - Áh, így már érthetőbb - bólintottam, majd konstatáltam magamban a dolgokat. - Ha időben gondolkozok rajta, például tegnap, akkor már a nagy tömeg előtt betárazhattam volna a szafaris fotókristályból. Ami a "sima" potis-kristályos dolgot illeti, azt hiszem gyakrabban kellene növényeket farmolnom a huszadikon - állapítottam meg a nyilvánvalót. Hisz egy-egy item simán felemészt féltucat hozzávalót, és nem egy-két forduló lenne, azt hiszem. És ez még csak az első lépés, ha megvannak a füvek, még el kell ballagni velük a szakmabeliekhez, akik itemekké varázsolják őket...
Azonban a beszélgetés rövidesen vidámabb, poénosabb történetekkel folytatódott - Az szép lehetett - nevettem meg egy kicsit a mágnes kristályos mókushalászatos sztorin, amit ha akartam se tudtam volna nem levizualizálni - Gondolom a mókus wtf-elt egyet, hogy most akkor mi történik - bár, őszintén szólva még mindig ez a jobb eset. Ha én próbálkoztam volna hasonlóval, minimum a múltkori angolna, vagy rosszabb esetben egy nagy fehér cápa keveredett volna a kristály hatósugarába, ami őszintén szólva is megrázó élményt vagy súlyos problémát jelentett volna. Az árvaházas sztorinál csak bólintottam - Azt hiszem, kezdem kapisgálni, nagy általánosságban mire gondolsz - értettem egyet a lánnyal. - Mindig a helyzetnek megfelelően felkészülni... - tettem hozzá. Így példákkal együtt nézve jobban célbaért a dolog. Hányszor volt már, hogy eszembe jutott valami nagy ökörség, csak épp nem volt nálam az a bizonyos item, amivel igazán nagyot üthetett volna... De komolyabb szituációkban is ugyanez, csak ott nem egy mókás pillanat a tét... Ráadásul, idebent még ez a "minden itemből egyet" dolog is könnyebben kivitelezhető. Nem szakad le az ember karja-háta, pedig az inventoryban simán lehet többszáz kilónyi válogatott és kevésbé válogatott kacat. Lehet ideje lenne a kacatok helyett/mellett valami hasznos cuccokkal feltölteni?
Végül megérkeztünk az öbölhöz, majd hamarosan némi mozgás keltette fel a figyelmünk a töketető környékén. Míg Hinari játszi könnyedséggel kapta kristályvégre a sünt, nekem kicsit meg kellett küzdenem az első fotómért. Beletelt vagy egy percbe, míg megtaláltam a megfelelő helyet, és szerencsémre a teknősnek sem támadt időközben hirtelen mehetnékje. - Nem a legjobb, de kezdésnek szerintem annyira nem rossz - mutattam a lánynak a frissen készült képet. A teknős ugyan szépen ott sütkérezik a közepén, de a tök a szélén kicsit homályos lett. - Ha jól sejtem, ezeken a dolgokon segítenek majd a jobb kristályok, ugye? - kérdeztem vissza, mert nekem ugyebár csak rémlik ez-az, míg Hinari rendesen utánajárt és olvasott a dolgoknak velem ellentétben. Készült szafarifotó-kristályokkal, csalitökökkel... csalitökökkel? - Jut eszembe, csalitökökből mennyire táraztál be? - néztem a lányra kérdőn és kérőn - Legközelebb ha horgászunk, majd én hozom a csalikat-kristályokat-miegymást... - tettem hozzá. Avagy amíg csak magának fogadja meg az ember, gondolatban, hogy felkészült lesz, vagy megtesz valamit, az csak egy dolog. És magunkat olyan könnyen át is tudjuk vágni, anélkül, hogy észrevennénk egyáltalán. Viszont ha már valaki másnak is megemlíti az ember, nos, azt már nehezebb elmismásolni. Lehet, hogy ez a fajta kis húzóerő kell az első lépések megtételéhez, míg egyszercsak megszokottá, természetessé válik?

by **Hinari** Kedd Okt. 19 2021, 10:21

Úgy tűnt, Ozirisznak egyszerűbb úgy elmagyarázni a dolgokat, hogy azokat példákkal illusztrálom; így jóval egyszerűbben megérti és ki tudja, legközelebb talán tényleg előre fog készülni ő is, ha felidézi mondjuk a mai beszélgetést. Nem is gondoltam volna, hogy csupán ennyi kell a fejlődéshez, egy egyszerű mókusmentés a folyóból vagy éppen egy árvaház látogatás előtti készülődés példája - de éppen ezért fontosak az ilyen beszélgetések, hogy meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatainkat és tudjunk tanulni belőlük.
- Örülök, hogy így már tisztább - mosolyogtam rá a céhtársamra és ez volt a végszó is, mivel ahogy kiejtettem a szavakat, a következő pillanatban tárult elénk a félhold öböl, annak ragyogó hullámaival és meredek szikláival. A hely viszont, amit találtunk, kicsit sem volt veszélyes: homokos part, lágyan ringó víz, barátságos szellő és nem utolsó sorban pár tök, ami tőlünk éppen a megfelelő távolságban úszkált. Meg egy tengeri sün és egy teknős; az első látogatók a mai fotóhorgászatunk során.
- Kezdésnek egyáltalán nem - pillantottam rá a srác fotójára, miután eltettem az enyémet - Egész ügyesen használod a kristályt már elsőre is. Én tegnap növényeken és egyéb dolgokon gyakoroltam, hogy elsajátítsam a technikáját, hogyha elém kerül egy vad vagy egy hal, már ne hibázzak bele - meséltem és mosolyogva helyezkedtem vissza a takaróra - Igaz a teknős megvárta, hogy átgondold - kuncogtam aztán, mivel tényleg, nem egy hirtelen eseményről volt szó. A kérdésre viszont elgondolkodva hümmögtem és végül elővettem egy Zoom-in szafarifotó-kristályt is, hogy megmutathassam a fiúnak - Ezzel itt például közelíteni lehet, de ilyenből nem tudok adni, mert a használata leadott fotókhoz kötött. A homályosságon mondjuk még ez sem segít; de arra ott lesz majd az Éles szafarifotó-kristály - magyaráztam - Ezeken felül van még olyan, amivel éjszakai fényképeket lehet készíteni, meg egy olyan, ami egyszerre tudja az összes funkciót. Bár nem hinném, hogy odáig eljutok. Ahhoz rengeteg fotót kell készíteni és nem úgy tűnik, mintha gyakran lenne kapás - nevettem el magam, de szavaimat szinte azonnal megcáfolta a horgászbotom előre lendülése, aminek végét alig tudtam elkapni, mielőtt a tökcsalin lévő valami végleg behúzta volna a tengerbe.
- Abból is van pár - mosolyogtam Ozira - Ezt kihúzom és lefotózom, utána adok belőlük - tettem még hozzá és elkezdtem felfelé tekerni a damilt, a srác ajánlatára csak a munka közben bólintva rá.

Hód

by **Ozirisz** Csüt. Okt. 28 2021, 00:05

- Én is. És köszönöm. - mondtam a lánynak mosolyogva. Most, hogy így példákkal is kifejtette az "előre felkészülni" dolgot, így legalább lett egy alapom, amit a lány tanácsaival kiegészítve már-már rendben is lennék. Csak majd a következő démonomat kell száműzni, amit lustaságnak hívnak. Bár, így jobban belegondolva, hogy gyakran tényleg csak egy párperces dologról van szó - avagy például a csomagolás, készülődés. Na ezeket eddig mindig az utolsó pillanatra hagytam, amikor már esély se nagyon van a hiányzó itemek pótlására...
Időközben azonban megérkeztünk a félhold öbölhöz, ahol aztán rövidesen gazdagabbak lettünk egy-egy fotóval. - Köszi. - mosolyodtam el - Azt hiszem ez a kezdők szerencséje - tettem hozzá. Szerencsére ezt a fajta fotó kristályt is ugyanúgy kell használni, mint a hagyományost, szóval nem egy atomfizika. Abban viszont igaza van a lánynak, hogy az sokat segített, hogy a teknős csak sütkérezett. - Ha tekikomának mehetnékje lett volna, akkor valószínűleg csak egy elmosódott foltot kaptam volna le - értettem egyet a lánnyal - Szerencsés esetben az az elmosódott folt legalább teknősszínű lenne - nevettem el magam a végére.
Aztán, mint kiderült, jól sejtettem - illetve jól értelmeztem az eseményről szóló híreket. Céhtársam elmagyarázta rendesen a jobb kristályokat, a közelítésre képes kristályt pedig meg is mutatta. - Na igen. Pedig a SAO ilyen téren lazább, mint a legtöbb játék - reagáltam arra a részre, hogy a Zoom-in kristályt nem tudja csak úgy átadni, mert feltételhez kötött. - Másutt például a felszerelést nem lehet átadni, ha már felpróbáltad - egészítettem ki a gondolatmenetet. Őszintén szólva eléggé bajban lennénk, ha itt is így működnének a dolgok. Valószínűleg egy-két tierrel lejjebb lennénk, és nemhogy epikus, hanem még ritka cuccunk sem nagyon lenne. És valószínű a front sem itt tartana, hanem jóval lejjebb, és jóval kevesebben lennénk...
- Okés, és köszi szépen - mondtam a lánynak mosolyogva. Majd rövidesen, miután végzett a zsákmányállat kifogásával és lefotózásával, immáron én is nekikezdtem a horgászatnak a céhtársamtól kapott tökcsalival. - Jó ötlet amúgy, tényleg - lelkesedtem fel - Avagy ha messze van, vagy nincs a közelben töketető, akkor legalább a horgon lesz, ami ráadásul pont helyben is van. - állapítottam meg a nyilvánvalót, újra.
- Amúgy... az elmosódott képeknél még mindig jól jöhet, ha az ember meg tudja magyarázni. Tudod, mint az a rajz, ami ránézésre kalap, de bele lehet látni az kalapba az elefántot emésztő óriáskígyót is. - gondolkodtam el egy kicsit, azonban rövidesen valamiben megakadt a horog. - Azt hiszem, lesz valami - mutattam céhtársamnak a feszülő damilt. Első gondolatom az volt, hogy biztos valami nagy lesz, mert eléggé nehezen adja magát. Igaz, súlyemelést nem adtam bele, csak úgy simán meghúztam. Majd rántottam egy nagyobbat, aminek hatására az a valami feladta a harcot. Ennek pedig két következménye lett: a hirtelen rántástól egy kicsit vizesebbek lettünk - szerencsére nem vészesen. A másik pedig, hogy az a valami az szép nagy ívet leírt a levegőben, majd a mellkasomnak vágódott. Ekkor néztem meg, hogy mit is fogtam - Na, az esti mosogatáshoz a kellék megvan - nevettem el magam, ahogy kézbe vettem a szivacsot, majd a kihúzott horog és tökcsali mellé tettem egy kép erejéig. - Ez is épp olyan, mint a teknős. Nem siet sehova - nevettem el magam mondat végére.

Szivacs

by **Hinari** Csüt. Okt. 28 2021, 19:13

A damilt egyre feljebb tekerve, annak végén először egy elmosódott, barna foltot pillantottam meg a víz alatt, ahogyan egyre közelebb húztam és ő mégis egyre távolabb szeretett volna úszni. A tenger vize fel-felfröccsent, ahogy az állat kapálódzott, a következő pillanatban pedig elpattant a zsineg és én hátraestem a lendülettől; arcom előtt az elszakított damil vége himbálódzott a szellőben. Mögötte viszont, a hullámok közül hamarosan felbukkant a tettes, mancsaival a horgot igyekezett kipiszkálni a két hatalmas metszőfoga közül, majd miután ezzel megvolt, rámnézett, megfordult és eltűnt a víz alatt.
- Hát ez elmenekült... - állapítottam meg a nyilvánvalót, arcomon viszont mosoly bujkált, ahogyan visszatelepedtem a takaróra és eligazgattam az eséstől meggyűrődött ruhám - Vagy... talán mégsem - tettem hozzá, mert a hód rövidesen előkerült újra, csak most nem ennyire közel: a víz tetején úszó tökök mellé telepedett egy fatönkre és hamarosan munkába is fogott. Fogaival elkezdte az egyik nagyobb, ép tököt faragni, én pedig, kezemben a Zoom-in kristállyal márcsak a megfelelő pillanatra vártam. A várakozás pedig nem volt hiábavaló.
- Hát, néha pedig hiába van tökcsalid, akkor is a töketető lesz a nyertes - kuncogtam Ozi szavain és megmutattam neki a képet - Aranyos, ugye?
Az elefántos-kalapos példára csak bólintottam.
- Ha valami frappánsat találsz ki, még modern művész is lehet belőled - tettem hozzá a gondolatmenethez a magam részét, majd nevetve figyeltem, ahogyan céhtársam az ölébe kap egy jókora darab szivacsot - Az egyszer biztos - mosolyogtam - De azért ne tarts túl sokáig a levegőn, nehogy kiszáradjon - mondtam még, majd miután elkészült ez a kép is, még megnéztem, amíg a férfi visszadobja azt a tengerbe, utána pedig elővettem egy kis harapnivalót az inventorymból és elkezdtem kipakolni a plédre. Két szendvics, egy kis gyümölcs, meg persze sütemény a csokiszobából.
- Mielőtt továbbindulunk - szolgáltam magyarázattal és azzal a lendülettel el is vettem egy sütit, hogy elfogyasszam még a következő kapás előtt.

by **Ozirisz** Szomb. Okt. 30 2021, 00:25

Megmosolyogtatott, ahogy a hód első körben elmenekült - Kicsit morci lett szegény - állapítottam meg - mondjuk fordított helyzetben én sem nagyon örülnék, ha csak úgy kirángatnának az otthonomból - tettem hozzá. Még elevenen él bennem az érzés, hogy egyik pillanatban még a céhházban karácsonyozunk, majd hirtelen valaki a főtérre rángat mindannyiunkat.
- Nem lehet, hogy lejárt a csali szavatossága? - tettem fel a kérdést, persze csak poénból. Hisz köztudott, hogy aminek lejár a tartóssága, azt a rendszer automatán eltakarítja - Vagy csak nemes egyszerűséggel a fa jobban passzol az ízléséhez - nevettem el magam, természetesen csak azután, hogy a kép elkészült. Azt véletlenül sem szerettem volna, hogy idejekorán elriasszam a lány fogását. - Kifejezetten aranyos. - értettem egyet céhtársammal - És ez a kép nagyságrendekkel jobban sikerült, mint az én teknősösöm - állapítottam meg.
Majd az elmosódott képeken és a kalapos kígyós elefántos dolgon át eljutottunk a modern művészetekig - Hát, az azért elég meredek lenne - reagáltam a lány felvetésére Bár, jobban belegondolva, nem lenne sokkal "meredekebb", mint a bossteremben dalra fakadás. Igaz, Rosie nem is volt igazi "boss", legalábbis nem úgy, mint például a Világok Harcából szökött akármicsodák.
Közben valamiben megakadt a horgom, aminek eredménye egy szivacs lett. Majd kicsit bajlódtam a kép elkészítésével, de szerencsére a szivacsok sem izgága jószágok. - Jogos. Amúgy, mit tudsz ezekről a szivacsokról? - néztem meg még utoljára a furcsa teremtményt, majd visszadobtam a vízbe - Nem hasonlítanak a konyhában "élő" névrokonaikra, legalábbis olyan... másabb a tapintása. - őszintén szólva a vízi élővilággal kapcsolatos tudásom meglehetősen hiányos. Oké, vannak halak. Kis hal, nagy hal, egyszínű hal, csíkos hal. Ha a halon kívül más vízi lényt kellene mondanom, még talán a rák és a polip beugrana, de a szivacs? - Hát, ez totál szívás - avagy a kihagyhatatlan, ám kissé erőltetett szóvicc a szivacs után.
- Látod, idáig fajul a világ. Megint semmi ehetőt nem fogtunk, épp mint legutóbb - nevettem el magam, majd kicsit komolyabban belegondolva folytattam - Nos, levesteknőst emlegettük a bejáratnál, az megvolt. Szivacsról is volt szó, az is pipa. Most már a lazacnak kell következnie, hisz az is volt említve. Vagy az a csiga-akármicsoda lesz a következő? - tettem fel a kérdést, közben én is elkezdtem kotorászni az inventorymban, végül előbányásztam két bögrét és egy termoszt - Forrócsokit? - kérdeztem a lányt, sejtelmes mosollyal az arcomon. Persze mondani nem mondtam, de a nyakamat rá, hogy tudja, hogy rumost hoztam magammal és nem simát. Természetesen igenlő válasz esetén egyből töltöttem is egy-egy bögrére valót.

by **Hinari** Vas. Okt. 31 2021, 09:53

Kuncogva néztem a hódot, ami eltűnt a vízben, majd nem sokkal később mégis megjelent.
- A fa, meg úgy néz ki, a tökök is - feleltem céhtársam szavaira és miután megköszöntem neki a dícséretet, eltettem az elkészült fotót az inventorymba. Ha kitalálok neki egy jó címet, még nevezhetném is a legcukibb kategóriában, persze csak ha a napokban nem lövök jobb képet ennél.
- A szivacsokról? Hát nem sokat. Régen volt bioszórám és akkor sem tanultunk sokat róluk - gondolkoztam el a kérdésen és egy kicsit lejjebb is esett a hangulatom az iskola említésére: mire innen kikerülünk, már nem sok esélyem van rá, hogy bármilyen sulit is elvégezzek és ezzel valószínűleg nem csak én leszek így. Ozinak persze szerencséje van, hogy azután lépett be, hogy ezeken túl volt és már szerzett egy képesítést, bármilyet, amin továbbhaladhat. A hangulatváltozás pedig jól látszott rajtam; sóhajtottam is egy rövidet, majd mint aki erőnek erejével akar jobb kedvre derülni, végül inkább előhívtam pár sütit és elkezdtem majszolni az egyiket.
- Az most kifejezetten jól esne, igen - mosolyogtam rá halványan a srácra és átvettem tőle a rumoscsokit, nagyokat kortyolva belőle - Úgy tűnik, tényleg nem fogunk semmi ehetőt, ha ketten jövünk - folytattam én is az eszmecserét - Bár egy lazacnak valóban örülnék - bólintottam és mire elfogyott a sütemény és a bögre forrócsoki egy része, újra megmozdult a horgászbotom.
- Tippelj, mi lesz - nevettem fel és elkezdtem kihúzni a halat, ami mint kiderült, ezúttal egy polip volt - Esetleg ezt vacsorára? - emeltem fel a tiltakozó csápost - Szerinted Fuwa mit szólna hozzá? Egy életre megharagudna, azt hiszem - kuncogtam és ekkorra már nyomát sem láthatták a korábbi, pillanatnyi letargiának. A polip persze nem hasonlított Tengerszemre, de azért én sem ettem volna meg - nem, a lazac sokkalta jobban hangzott. Vagy például egy harcsa, igen. Leszedtem a nyolckarút a horog végéről és mielőtt még visszaengedtem volna a vízbe, készítettem róla egy közelit, ahogyan dühösen csápjait emelgetve fújkod. A kristály eltörése után pedig még kilőtt felénk egy kis tintát, majd beugrott a vízbe és elmenekült.
- Hát, ebből se lesz tízórai - sóhajtottam, amint észrevettem, hogy a tinta beterítette a plédre kirakott süteményeket - Mit szólnál hozzá, ha más területet keresnénk? - tettem fel a kérdést és elkezdtem én is összepakolni - Megnézném a Nagy tavat is - mondtam és ha Ozinak is tetszett az ötlet, összepakoltunk és elindultunk arrafelé.
Akkor persze még nem tudtam, hogy ott éppenséggel egyetlen tök sem lesz, így jópár órát igénybe fog venni, mire összeállítunk egy szép hátteret és miután ez megtörtént sem fogunk fogni semmi értékelhetőt, de a szafarizás csupa türelem és meglepetés, ugyebár. Nem alakulhat minden úgy, ahogy eltervezzük, de legalább addigis jókat beszélgettem céhtársammal, a hosszú várakozások és tökpakolások alatt.

Polip
Köszi a játékot!

Bébi Axolotl Lv0 --> Lv1

by **Ozirisz** Vas. Okt. 31 2021, 22:58

- Igaz. De legalább rendes tőle, hogy visszajött egy fotó erejéig - egészítettem ki a gondolatmenetet, miközben az újfent előbukkanó és falatozó hódot néztem. Majd a cuki hód után jött az annyira nem cuki szivacs. - Szerintem ezzel még sokan így vagyunk - válaszoltam céhtársam bioszórás megállapítására, azonban mire észbe kaptam, valami lehangolta a lányt. Hogy mi juthatott eszébe, azt nem tudom. Elhallgattam én is - elvégre nem akartam még tovább húzni az éppen negatív tartományba csúszó hangulatot. Szerencsémre a rumos forrócsoki bevált, és rövidesen már ismét a fogásokról folytattunk valamelyest vidámabb hangulatú eszmecserét. - Hát látod. Nem lehet, hogy a jómultkori gyomorkorgásom futótűzként terjedt a szafari állatai közt? - fűztem tovább a szót, kicsit lazább, kevésbé logikus magyarázatot keresve a rejtélyre. Elvégre többé-kevésbé mindannyian vizuális lények vagyunk, és ideális esetben lejátszódik lelki szemeink előtt a jelenet, ahogy a nyuszi a másik nyuszinak elnyuszogja, hogy "menekülj! itt van megint az a nagy, fekete ruhás ember, akinek idáig korog a gyomra..." majd fejvesztve menekülnek a legtávolabbi bokorig. Elmosolyodtam, ahogy végigfutott a gondolat az agytekervényeim között. Hinari újabb kapása zökkentett vissza a jelenbe, a valóságba. - A visszadobott szivacs! - vágtam rá körülbelül kéttized másodpercnyi fáziskéséssel. - Nem lenne gyenge amúgy... - tettem hozzá, viszont a következő pillanatban már a lány egy polipot húzott ki a vízből.
A vacsorát említve megráztam a fejem. Elsőre nem is tengerszemre asszociáltam, hanem a polip rágós mivoltjára, azonban Silt említve már kapcsoltam én is - Szegény... - hangzott el tőlem a reakció, persze csak megjátszott sajnálkozással. Hisz azt tudtam, hogy Hinarinak esze ágában sem lenne hasonló gaztettet elkövetni Fuwa ellen. - Vajon megélne a céh udvarán a tóban? - tűnődtem el egy kicsit, aztán el is vetettem az ötletet: túl macerás lenne elcipelni, még vödörrel is. Meg egyébként is, elég más az éghajlat egy-egy szint között is, és nem feltétlenül örülne neki, amikor befagy a tó...
- Mintha csak egy rossz ómen lenne, hogy szafarizunk - nevettem el magam egy kicsit - Nem elég, hogy ehető mobot nem találunk, még a hozott sütit is tönkreteszi... - fakadtam ki egy kicsit, persze egyáltalán nem komolyan - Oszthatott volna kicsit kevesebbet FK-ra... vagy Specre... - tettem hozzá. Egyáltalán a rendszer képességnek veszi a tintakilövelléseket?
- Jó ötlet - válaszoltam Hinari felvetésére - Remélem elég nagy a Nagy tó ahhoz, hogy halak is legyenek. Meg lazacok. Talán ott több szerencsénk lesz. És kevesebb tintapacánk - nevettem el magam, majd elkezdtem én is összepakolni. Majd épp indultunk volna tovább, amikor egy kisebb csobbanást hallottam. - Várj csak - szóltam a lánynak, közben mutatva a hangforrás irányába - Azt hiszem, ő is visszajött - mosolyodtam el, ahogy a látás jártasságnak hála észrevettem egy teknősméretű szürkés foltot, ahogy a töketető felé evickél. Egy újabb kristályt vettem elő, majd féltérdre erszkedve vártam a megfelelő pillanatot. Amikor pedig kimászott a teknős a töketetőhöz, úgy el is kattintottam a kristályt. - Kezdek belejönni - állapítottam meg, majd Hinarinak is megmutattam a friss szerzeményt. - Szerinted ugyanaz a teknőc? - gondolkoztam el, majd előhívtam az első, kicsit homályosabb képet. Első ránézésre kicsit másabb az árnyalata, de simán lehet a fényviszonyoktól is. Ez olyan dolog, amit képtelen vagyok eldönteni - de úgy igazából nem is lényeg. A fontos az, hogy jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk. Bár a Nagy Tónál sem voltunk sokkal sikeresebbek, viszont az, hogy van-e kapás vagy sincs, másodlagos. Ami igazán fontos, hogy értékes időt tölthettünk együtt. Cseppet sem bántam, hogy feleslegesen raktuk össze a szafarifotózáshoz a hátteret. Mégsem éreztem hiába elvégzett munkának - hiszen semmi értékelhetőt nem sikerült kristályvégre kapnunk. Épp ellenkezőleg: ez egy olyan nap volt, amire nagy szükségünk volt. Kizökkentünk egy kicsit a szürke, monoton hétköznapok világából. Magunk mögött hagytuk egy kicsit az unalomig farmolt területeket, az arany és az alapanyagok hajkurászását - helyette éltünk egy kicsit, és nem csak túléltünk.

// Levesteknős

Köszi a játékot Smile

by Ajánlott tartalom