[Játékos Küldetés] A Bestiakirály - Part 1

Részvevők:
- Chancery
- Matushi Astan
- Akario
- Salem

Határidő: Január 16.

Valahol a városon kívül vagytok, a vadonban. Vadászat, horgászat, séta, állatok megfigyelése, bármi lehet indok, hogy nem a város biztonságában vagytok. Békés szabadidőtöket csupán az zavarja meg, hogy megjelenik előttetek egy szivárvány színeiben pompázó pillangó. Akármi is rá a reakciótok, amikor egy pillanatra nem figyeltek oda, megszúr a szájszervével. Szédelegni kezdtek, majd összeestek, s ahogy elveszítitek az eszméleteiteket, még látjátok, ahogy a lepke saját magának gonosz változatává változik vissza...

Bizonytalan idő után magatokhoz tértek, ám egy sötét Kazamatában. Sehol egy kijárat. Semmi fény, kivéve az egyik falnál. Az falon egy kőtábla, amire ezt vésték rá:

"NEM JUTSZ KI ÉLVE, FŐLEG HA "IDOMÁR" VAGY!"

A fiúk ugyan nem látnak semmit a sötétben, de Chan igen, hála a látásnak, ám így is csak a falat: több lámpást is talál. Ha egyhez odamegy, látja, hogy ráadásul tele is vannak olajjal. Ám ha ezt teszi, érzi, hogy valami eltörik a lába alatt, de hogy mi, valamiért nem meri megnézni. Amikor sikerül meggyújtania akár a képességével (kivéve egyet, mert valami ragadós vacak van rajta), akár mással, mindenkit ez a látvány fogad:


Egy barlangban vagytok, ami tele van szebbnél szebb kristályokkal. Egész tűrhető hely lenne, ha nem csúfítaná a képet az a sok emberi csontváz. Észre is veszitek, hogy az egyiknek el van törve néhány bordája, valószínű, hogy Chan arra lépett rá. De legalább ebből tudjátok, hogy nem fognak nektek támadni. Ugye? A terem közepén van egy gömb, amit nem lehet levenni a helyéről, ám a peremén van 6 kicsi lyuk, s a lyukak alatt egy felirat, aminek a vésése sokkal másabb, mint a falon lévő kőtábláé:

"Ha megtalálod a rúnáimat, szabad vagy"

PETEK:
Ti valami suttogás szerű hangot hallotok, de éppen hogy halljátok, olyan halk. Ha megkérdezitek az embertársaitokat, ők nem hallják a hangot. Az irányát se tudjátok behatárolni.

Reagáljatok rá a helyre, illetve írjátok meg hogy mit tesztek.

-Naszóval... Kettő lesz belőle, fára is kell mászni, meg lesz megint sok pók. Az azt fogja jelenteni, hogy megint használhatom majd a Wildfire-t *.*
~Hát, ha elég kicsi lesz hozzá a pókok élete, még imádni is fognak érte. Nem értem, téged miért nem válogattak be a felderítő egységbe, főleg, hogy még azóta se indultak neki emberhiány miatt.~
-Ez van, így jártam. Azután, hogy elbuktam az előzőt, én inkább nem csodálkozom a dolgon. -legyintek mosolyogva. Worg alaposan a fejembe verte, hogy ne törődjek ilyen kicsike dolgokkal, nem érdemes rágódni a múltbéli hibáimon. Kár, hogy nem mindig vagyok képes ezt tiszteletben tartani és hasznosítani, de máris sokkal jobb eredményeket értem el, mint mikor még egyedül próbáltam a dolgaimat helyrehozni. Valahogy mégis van egy olyan előérzetem, hogy helyettem valaki más került hasonló bajba és segítségre van szüksége, de hogy ki lehet az, nem tudom. Egész egyszerűen csak érzem, mintha a hideg futna végig a hátamon.
~Hallottad?~
Álomkelő megtorpan és egész feje egy irányba fordul, fülei pedig szinte az égig nyúlnak, ahogy hallgatózik velük. Nekem is ugyan van hasonló képességem, de nem látok semmit a mezőn, hiába meresztem a szemem.
-Nem. Mit kéne hallani?
~Valami sutyorgás...~
-Ha gondolod, nézz utána nyugodtan.
~Nem. Nagyon rossz előérzetem van.~
Az már rég baj, ha a macskám ezt mondja  Maradok is a helyemen, a pillangóval csupán egy picikét törődve, miszerint milyen szép, majd hagyom, had menjen a dolgára, én arrafelé nézek, amerre a macska is. Majd elsötétül minden, hogy alig egy pillanat múlva a földön fekve térjek magamhoz. Minden homályos, alig látni valamit, és azt is jelzi a rendszer, hogy csak a Látásomnak köszönhetem, tehát a szemem színe most elég fura árnyalatú lehet. Még három embert számolok magamon kívül.
-Hogy a pusztulat jönne néha az előérzeteidbe... -fakad ki a számon magyarul és talpra kecmergek valahogy, leporolom magam, végül valamiféle berendezést keresek, amivel világost gyújthatok. Sajnos Gyertya kristályom nincs, ezen kívül maximum a tavalyelőtt karácsonykor kapott különlegességet használhatnám, de én azt meg akarom tartani, mert emlék. Igaz, még Petertől, akiben nagyon csalódtam még utólag, de sebaj.
Ahogy forgok, valami reccsen alattam, és a Mesélő véleményével ellentétben én biza lenézek, hogy mi lehetett ez
-Hogyaszentségit!
Nojó, nem érdekel. Az első lámpást, amit meglátok, meggyújtom a Pirokinézissel; a jelek szerint nem gátolja semmi a képességhasználatot, mert rögvest némi világosságot kapunk, még ha nem is teljeset. Egy bizonyos labirintusban már megtanultam, hogy jobb spórolni az ilyesmivel, a Csillag Kristály pedig nem tudom, meddig tartana ki.
-Megvagytok? -kérdezem a többieket, már akiről látom, hogy ébredezik, aki még eszméletlenül fetreng, ahhoz a csontok között ugrálva odamegyek, hogy ellenőrizzem az állapotát. Magát a barlangot ezután kezdem felfedezni, amennyire csak tudom... tehát rúnákat kell keresni, nekem pedig idomárként nem lesz esélyem túlélni.
-Azzal a jó édes mézes puszedliddel szórakozzál már Kayaba légyszives! Ilyet se láttam már, kaszt-rasszizmust. Úgy tudom, tíltja a játékszabályzat, na majd adok én nekik.
És még mielőtt tennék bármit, lenyitom az üzenetküldőt és a GM részlegnek címezve leírom, hogy olyan küldetést találtam, ami diszkriminálja az idomárokat.

//Van már küldihelyem :3
Ezen kívül ami dőlt betű, azt magyarul mondja a kari :3//

Jó ez a nap, jó ez a nap. Vagy mondjam inkább azt, hogy jó lenne? Miért lenne rossz? Talán azért, mert jelenleg félkómában fekszek egy vaksötét veremben, ahova fogalmam sincs, hogyan kerültem? Áh, hogy képzelsz ilyen hülyeségeket? Nem, nem semmi ilyesmi nincs. Hiszen most is kint vagyok a réten, mint mindig, ölöm ezeket a kis gennyedékeket, hogy megihassak egy italt, mert hogy kifogytam. De rendesen. Elég lusta voltam a napokban, nem csináltam semmit egész nap, csak a várost jártam. De nem haladtam, nem léptem a szinteket, egyszerűen nem volt kedvem. Ennyi, és kész. Igen, igen.
No, de amint mondtottam vala, bezony félkómába fekszek. Mert hogy rámtámadt valami nem evilági színű, vagyis szivárványszerű lepke. Egy ***** lepke. Hihetetlen. Inkább harapta volna meg az apjának a valamijét a szájszervével, minthogy engem itt izélgessen. Elmehet a.. oda.
Amint magamhoz térek, azt látom, hogy nem látok semmit. Nagyon jó. Aztán mégiscsak látok, mert hogy valami bige, aki ráadásul magyar, legalábbis a beszédéből ítélve, felgyújtja a helységet. Mármint az abban levő fáklyákat.
-Közöd?- mondom a kérdésére a csajénak. Nekem csak ne kérdezősdödjön itt semmit. - Egyébként meg semmi bajom azon kívül, hogy egy liberális lepke megharapta a seggem.
-Igazán beszélhetnél úgy is, hogy mások is értsék. Na mi van, azt hitted, te vagy az egyedüli magyar ebben a tetves játékban, he? - vonom fel szemöldököm, széttárt karral. Még mit nem!
Csak úgy mellékesen körbejárom a helyet és elolvasom a dolgokat, elmélkedve közben. Mert hogy én aztat is tudok ám!
-Na. Nézzük át ezeket a csontvázakat, vagy valami. Te, bige, te nézzed az állatoddal azt, amire ráléptél, én is megnézem ezt a másikat.- már cselekszem is.
-Egyáltalán hogy a francba kerülünk ide? Soha a büdös életben nem láttam még ilyen lepratelepet. Ti itt éltek, vagy mi? - teszem fel kérdezősködően a kérdéseket.
Ha találok valamit a csontvázaknál, akkor elteszem, ha meg felélednek, akkor leverem a kezüket. Meg megnézem magamnak azt a tükröt is.

/RPG-maker-játékos kép Imádom az ilyet \o/ /

Csak egy nyugis és szép napsütéses délután. Több ilyet szeretnék, amikor kint mászkálok az erdőben, a mobok között, amik meg akarnak enni. Mondjuk azt azért megnézném, hogy ezek vacsit csinálnak belőlem, pláne, hogy jelenleg egy olyat sem látok, aminek támadó szándéka lenne, illetve jobban mondva egyetlen egy mobot nem látok. Mi van itt? Valaki kitakarította mostanság őket, vagy csak én nem látok, mert olyan vaksi vagyok, hogy nem veszem őket észre? Tuti nem én vagyok a hülye, itt már valaki randalírozott a délelőtt folyamán. Szenyaság, mert így nekem semmi sem maradt és gyalogolhatok vissza, ráadásul most olyan szinten lusta vagyok… megállok egy tisztásnál és látványosan, ahogy azok szokták, akik szeretnék, ha látná rajtuk a másik, hogy unatkozik, ásítok egyet, olyan szépen színpadiasan. Tökéletes alakítás, csak minek, mert senki nincs itt. Körülnézek és még mindig semmi, majd egy lepke pofátlankodik bele a személyes szférámba.
- Menj már innen! – hessegetem el, de ez a dög baromi kitartó, ismételten az arcomat veszi célba, ott is az orromat. Tuti valami orrfétise lehet, viszont nagyon nem akar lekopni addig, amíg el nem éri a célját, én meg zavarhatom, mert nem nagyon rendíti meg a lecsapás gondolata. Addig-addig szórakozunk, amíg belém harap. Nem igaz, hogy pont…
Jó, mi a fene történt?! Tényleg, nem emlékszem és azt sem tudom, most hol vagyok. Miközben nagy nehezen teljesen magamhoz térek, hangokat hallok. Oké, szóval nem vagyok itt egyedül, bár ennek nem tudom, hogy örülni kellene, vagy nem, attól függ, kik ezek. Gőzöm nincs arról, hogy egyáltalán mit mondhat az a valaki, mert nem értem. Lassan felkaparom magam a földről, leporolom a ruhámat és rájövök, hogy baromira nem látok semmit. Ez egyre jobb lesz, komolyan mondom, hogy be kellene szereznem olyan jártasságot, amivel ez kiküszöbölhető, mert azt hiszem van olyan. Majd ismételten nem látok semmit, mert valaki lámpást gyújt. Először az a bajom, hogy sötét van, majd aztán, hogy világos… döntsem már el.
- Fogjuk rá. Egyébként hol vagyunk? – nézek körül és magamon kívül még három embert látok. Na szép, csoportos emberrablás ez, aztán a nagy körülnézegetés közben megakad a szemem egy faliraton. – Ez meg mi? – odamegyek, hogy el tudjam olvasni, közben próbálok nem rátaposni a tankcsapdákra, majd felvonom a szememet. – Oké, aki ezt kitalálta, az egy kincs… el kéne ásni…
Igen, körülbelül ez a véleményem erről. Mondjuk ezek szerint kevesebb veszély fenyeget, mert nem vagyok idomár? Most akkor örülnöm kellene? Öregem, ez ma egy ilyen nap lesz, előre látom.
- Jótól kérded, gondolom én a ragaszkodó lepke miatt. – lassan visszagondolok arra az eseményre, ami nagyon úgy néz ki, hogy az idekerülésemet okozta. Most vajon csak beképzeltem, hogy az a dög átalakult? Már ezen sem lepődnék meg. – Ja, persze, azért nézelődünk körbe folyamatosan, hogy gyönyörködhessünk a kecóban. – morgom, majd tovább nézelődök és próbálom megfejteni a rúnás szöveget.

OFF:
Hoppá, csúsztam! Elnézést a késést!

ON:
Akario 500 szóval pótolhat.

Chan:
Amikor elküldenéd a panaszlevelet, az jön ki, hogy ezen a területen nem lehet üzenetet küldené, s a szöveget is teljesen törli, amit írtál. MEGLEPETÉS! Na most mit teszel? Van terved esetleg? Maradsz, vagy megpróbálod valamelyik folyosót?

Matushi:
A Csontok között nem találsz semmit, hacsak nem valaminek számít az, hogy az egyik csont arra a sarokra mutogat, ahol a piros és világoskék kristály van. Mint korábban említve lett, nem kell félni, hogy hirtelen felpattannak, legalábbis az már biztos nem, amelyikre Chan rátaposott akaratlanul... Ami a tükröt illeti, nem látsz benne semmi furcsát. Hacsak az nem furcsa, hogy a helyhez képes kiváló állapotban van. Ha el akarnád tenni, nem megy, mert falitükör méretű.

Salem:
Ahogy nézelődsz, észreveszel az egyik falon (ami a képen naná, hogy nem látszik, mert azon a falon van, amit nem mutat ) az alábbi szöveget:

"A sárkány addig el nem ereszti a vért, míg nem kap cserébe valamit, ami fontos számára"

Nohát, nohát, forgatom a szememet körbe-körbe, itt bezony semmi se nincsen. De van, a csontvázak, de az meg ki a retket érdekli? Már-már azon voltam, hogy áttapogatom a sarkokat, amikor hirtelen fazék. Ja. Merthogy semmi.
-Ti se találtatok semmit se, mi? Te se, bige?- kérdezem pofátlanul. Hát igen, ez már csak én vagyok. Nem is én lennék, ha nem így szólnék másokhoz. Kit érdekel, hogy mit gondolnak rólam? Ha beszólnak, kapnak egy pofont, aztán kész. Az itt úgyse viszi le az életcsíkot.
Viszont az a tükör nekem nagyon gyanús. Ez a hely egy lepukkant leprafészek, ez a tükör meg olyan, mint hogyha most hozták volna ki a királykisasszony palotájából. Apropó, királykisasszony...
-Tükröm, tükröm, mond meg nékem, hol a francban vagyunk?!- érdeklődöm meg nem valami kedvesen az egyedül álldogáló személy- és tárgy-kép visszaverő szerkezettől. Ja. Ha meg nem válaszol, akkor meg megfogok egy nagyobb követ vagy valamit, ami a közelemben van, és széttöröm. Ne hogy már ne válaszoljon nekem valami, amikor én azt kérdezem? Hát hogy képzeli ezt?! Én vagyok itt a Jani, nem a többi kis valami. Aztán majd csak kijutok innen, levadászok pár szörnyet és megyek vissza a városba, a kedvenc helyemre, a szökőkút vizéhez. Ja!

- Aha, szóval magyarok vagytok. – nyugtázom bólogatva, mikor megemlítik. Most vágjak fel vele, hogy tudom, merre van? Nem kéne, mert közvetlenül utána égnék, mint a Reichstag, ugyanis csak annyi gőzöm van róla, hogy az kb. Európa. Ezzel ki is merül a tudományom, nuku, semmi, nada. És mivel mások előtt nem szeretek beégni, így inkább elkezdek keresgélni én is. Arra már elég hamar rájöttem, hogy hármunk közül ki az, aki rövid úton fel fog húzni valakit, ugyanis a másik társam… mekkora égés már, hogy ide kerültem két vadidegennel, akiknek még a nevét sem tudom? – Mindenesetre, ha már ilyen szépen összegyűltünk itt, akkor bemutatkozom. A nevem Salem. – szeretem tudni és nevén nevezni az embereket. Szóval, visszatérve az előzőhöz, azt már tudom, hogy a srácnak van egyfajta stílusa. Arra ugyan még nem jöttem rá, hogy most direkt bosszantja a bigével, vagy teljesen véletlenül ilyen a jelleme és nem tud magával mit kezdeni. Ám legyen, amíg nem köt belém és nem durvul el miatta a helyzet, addig én egy árva szót nem fogok szólni ezzel kapcsolatban. Különben sem vagyok a rendre utasítgatások híve, megteszik azt helyettem mások… meg aztán a személyes konfliktust sem keresem szánt szándékkal, nem az én világom.
- Eddig még semmi. – válaszolok vállvonogatva. Oké, ez a srác tutira direkt bigézik, ez már lejött. Csak azt nem vágom, mit akar vele elérni. – Csak tudnám, ez a sok csontváz mi a fenét jelent. – nézek szét ismét, majd céltalanul elindulok az egyik fal felé, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se tapossak rá senkire. Igen, szerintem egy pettyet hullagyalázás lenne. – Valakinek vagy nagyon pocsék az ízlése, vagy ezek itt haltak meg. Már csak az a kérdés, hogy mitől… Egymástól, valaki mástól, esetleg az unalomtól… Wow! – igen, egy pillanatra meglepődtem, miközben nagy nézelődésem közepette szembe találtam magam egy felirattal. Nem mondhatnám, hogy aki írta, törte volna magát az egyértelműségért. - A sárkány addig el nem ereszti a vért, míg nem kap cserébe valamit, ami fontos számára… - olvasom fel félhangosan a szöveget, miközben odalépek hozzá. – Oké, kezd realizálódni, hogy ezek itt mitől dobhatták fel a bakancsot. – húzom el a számat, majd teljesen a falhoz lépek és elkezdem tapogatni, hátha találok egy rejtekajtót, vagy valamit, ami közelebb visz a megoldáshoz.

//Elnézést a késésért és köszönöm, hogy megvártatok. //

OFF: Akariot ki kell írnom, mert túl sokkal tartozna már, s a helyére Ryutoshi Kurasai jön!

ON:
Hirtelen azt látjátok, hogy Akario, aki eddig eszméletlenül feküdt, hirtelen állatiasan felüvölt petjével együtt, s elteleportálódik, s a helyére egy Ryutoshi Kurasai nevű játékos jelenik meg eszméletlenül. a pici folt a nyakán egyértelművé teszi, hogy találkozott ő is a pillangóval, s valószínűleg azért cserélődött le Akario, mert nem tért magához, s talán csak 4 embert fogad a kazamata. A távolban mintha kuncogást hallanátok...

Chan:
Ahogy a kristályok között tapogatsz, találsz egy papírt (amit a képen is látsz), amin igen furák állnak a betűk:
The password to the cell's door: Cujo, Stephen King, 1981; backward 

Akárhogy próbálod, nem fogod simán elolvasni, hacsak nem egy született zseni vagy.

Matushi:
Nem válaszol a tükör, viszont amikor megdobod, kiírja, hogy Immortal Object. Majd felszólalt egy hang:
- Ugyanolyan öntelt túlfejlődött féreg vagy, mint az összes többi ember! - a hang irányát nem tudod behatárolni, annyi azonban bizonyos, hogy nem embertől származott.

Salem:
Ahogy nyomogatod a falat, hirtelen az egyik kő kipottyan a helyéről. Nahát, túl erősen nyomtad talán? Minden esetre a résben, ami a kő mögött rejtőzött eddig, van egy papír, vélhetően egy naplónak az egyik oldala a rajta leírt szöveg alapján:

Keresés 1. napja
Időpont: 2024. December 10.

Ma indul a csapat felfedezni ezt az úgynevezett "Bestiakirályt", hogy igazi-e vagy csak sületlen és pofátlan tréfa. Körülbelül November 22-e óta mennek a pletykák egy olyan mobról, ami állítólag minden állat/bestia mob ura és parancsolója, illetve hogy állítólag ki akarja iktatni az egész Idomár kasztot, hogy "felszabadítsa a fogságba tartott alattvalóit az emberektől, vagy ahogy nevez minket, csupasz kétlábúak kegyetlen bánásmódjából". Nem tudom, hogy másnak mi a véleménye, de szerintem lenyűgöző egy mob, az biztos. Ki gondolta volna, hogy Kayaba-nak van annyi esze, hogy egy mobnak ilyen gondolkodás módot és személyiséget adjon? Bár nincsen semmiféle leírás a külsejéről, de abba biztos vagyok, hogy fel fogjuk ismerni. Hiszen ha ilyen egyedi a jelleme, akkor biztos a külseje is az. Talán egy kiméra lehet, mivel abban több állatot is lehet felfedezni, így logikus szerintem, hogy egy kiméra legyen minden állat/bestia mob királya, s nem egy vacak oroszlán. A csapat tagjait én magam válogattam meg nagy gondossággal a saját céhemből. Egy ilyen mob esetében nem fogok egy olyanban megbízni, aki vagy a mobot vagy a társait ölné le elsőre.

A csapat:
- Lightshield; Lovag (ez lennék én)
- Ariel; Papnő(Igazából Idomár, de minden képessége gyógyító és erősítő, így Papnőnek becézzük), Pet: Anivia; Tojó Főnix (különlegessége, hogy kék színű)
- Patkányfogó; Íjász (vele lesz némi probléma, ugyanis hiába tud nagyszerűen lopakodni, rejtőzködni és hallgatózni, viszont iszonyat büdös, de nem tudjuk, miért!)
- Cassie; Idomár, Pet: Renekton, Hím Alligátor (vigyázni kell vele, mert mindenben beleharap)
- Xena; Harcos

Az Idomárok nagyon fontosak, hisz egyrészt talán előjön a keresett mob, másrészt pedig talán sikerül bebizonyítani neki, hogy nem minden Idomár olyan, amilyennek gondolja. Bár legbelül félek, hogy tragédia lesz a keresésből...

Álomkelő:
A suttogás megint megjelenik pár percre, majd elhalkul.

Végighallgatom a bemutatkozást, majd hasonlót teszek, de csak röviden, csak azért, mert. Mert én ilyen vagyok. Ja.
-Matushi.
Heh, na, ebből találjátok ki lúzerek, hogy mit is akartam mondani, ha nem csak a nevemet! Egy kis fejtörő. Na.
A bigéhez meg csak úgy félvállról szólok oda:
-Na, bige, vagyis Chancery bige, akkor örülhetsz, hogy nem én vagyok az első magyar. Mellesleg mi a tököm az a MOBA?!
Nem mintha érdekelne. Sőt. De azért csak higyjék azt, hogy érdekel, mert hogy én ilyen intellektuális vagyok. Ja.
A tükör meg beszólt. A kis szemét. Bezzeg amikor kérdeztem, akkor nem válaszolt. Vagy nem is ő volt?
-Te tükör hangja, vagy ki a fene is vagy te, te nekem ne szójjá' be! Ha annyira nagynak gondolod magad, akkor gyere ide és mutasd meg azt a rohadt kiutat. Ja!
Kezdek egyre türelmetlenebb lenni, mégegyszer körbejárom a helyet, a plafont meg mindent átnézve.
Aztán szúrós szemmel a macskára nézek:
-Te pedig ne nagyon nézegess, mert nincs nálam se tej meg se hal. Semmi kaja, szal csak ne kuncsorogjál, vili?
Remélem érthető voltam, vagy tüzetesebben kell kifejeznem magam az engem bámuló négylábú szőrös nem-ebnek. Na. Akkor most mire is várunk még? Merthogy nem történik semmi sem. Azon kívül hogy az eszméletlen negyedik ordít egyet meg eltűnik, meg helyette lesz még valaki. Meg valaki kuncog. Biztos az izmos testemen. Lol.
Mellesleg még megszólalok egyszer:
-Tudtommal az emberek itt szétpixeleződnek a halálukkor, így mégis mit keresnének itt csontvázak? Ezek vagy mobok, vagy csak díszek.

// Joey engedélyével felosztottam azt a 750 szót, ami a becsatlakozáshoz szükséges //

*kopp* *reccs* *csett*
Nagyjából ezek a hangok hallatszódik körülöttem. Páncélcsíkom lassú tempóba araszol lefele, ahogy egy-két vaddisznó próbál felöklelni. Persze nem én vadásztam rájuk. Három kis szintű játékossal az oldalamon tértem a Kezdetek Erdejébe. Szerettek volna valakit, akik segít nekik fejlődésben, így én magamra vállaltam a tank szerepét, hogy ezzel is segítsem őket. Bár őszintén szólva, másba nagyon nem is vagyok túlontúl hasznos, csak a tankolásban. A kis csapatom viszonylag elég jól haladt, A vaddisznókból hamarosan csak egy rakat pixelhalom maradt, így én is lejjebb vehettem a védelmemet. És ezzel a mai edzésünk véget ért. Megköszönték a segítségemet, és egy meghajlást követve különváltak útjaink. A hátamra helyeztem a pajzsomat, majd nézem a távolodó alaklyukat. A White Roseban megváltoztak a dolgok… tényleg több dolog változik mostanában, mint kéne. Bár most még úgy tűnik, hogy ez egyelőre most nem rossz változás, azért figyelnem kell, nehogy valami balul üssön ki. Veszek egy nagy levegőt, és páncélomnak hála nagy zörrenést kísérve leülök a földre. Bal lábamat kinyújtom, míg jobbamat behajtom, és végül térdemre hajtom a karomat. Hátamat az egyik fának vetem, és én már csak nézek ki a sisakom alól fel az égre. Sóhajtok egyet, ahogy eszembe jut, hogy a java még csak most lesz. A tagok többsége reakcióját még nem ismerem, így nyitva kell tartanom a fülem. Ráadásul napról, napra egyre kevesebb játékos marad életben, és úgy érzem így a kisebb szintűkre is oda kell figyelnem. Szemem sarkából egyszer csak egy színpompás foltot veszek észre. Odakapom a szememet, és végigkövetem a pillangó mozdulatát. Szép színekben pompázott eme szárnyas bogár. Viszonylag csodálatosnak is mondható. Kinyújtom a kezemet, mire a lény a kezeimre száll. Nem maradt nyugton. Forgatnom kellett a kezeimet, miközben ő türelmetlenül sétálgatott a kezemen. Ekkor egy ág reccsen mellőlem. Kezem automatikusan lendült lerázva magáról a bogarat, a fegyverem után nyúlt, mire én felpattanva, az ellenfelet keresem. És ekkor egy tompa nyomást érzek a nyakamnál. Kezemet odakapom, mire a lepke elszáll a kezem mellett, és elém repül. Tekintetem elhomályosul, és egyet lépek előre, miután elvesztettem az egyensúlyomat. Majd a föld a másik oldalról kezd el húzni. Egyet-kettőt még hátrálok, végül elődőlök. Fél térdre rogyok, és fegyveremmel próbálom magam megtartani, de egyre gyengébbnek érzem magamat. Végül a karom is megadja magát, és én a földre dőlve, meredek magam elé. Majd a szemhéjam is kezd lecsukódni. Még látom a pillangót magam előtt, végül minden fekete lesz. Mikor kinyitom, a szemeimet gyenge fény vesz csak körbe. A környezet leginkább egy barlangra emlékeztetett, bár még csak a mennyezetet látom. A fejemet fogva, felülök, és nézek magam elé, végül körbepillantok. Valóban egy barlang szerűségben voltunk, amelyet gyéren világított meg egy-két olajlámpa. Ha tudok, felkelek, majd jobb karomat megmozgatva némán végigmérem a társaságot. 2 férfi és 1 nő. Végül, ha mindegyiküket megnéztem, egy meghajlást csinálok, és a szokványos hideg hanggal kísérve bemutatkozok.
- Hölgyem…. Úrfik. Ryutoshi Kurasai vagyok Örvednek a találkozásnak. – végül felegyenesedek, és üres tekintettel folytatom – Meg tudná valamelyikük mondani, hol vagyunk? Esetleg valamit, ami nyomra vezetne.
Úgy tűnt, hogy egy event kiválasztottjai lettünk, esetleg egy Miniboss területére tévedtem. Mind a kettő lehetséges, de inkább előbbi.

Az az igazság, hogy a faltapizás csak azért jutott eszembe, mert kínomban már nem tudtam mihez kezdeni. Igen, a helyzet abszurditásával, meg ezzel a kazamatával… nem, egyszerűen nem jött össze a dolog, szóval vettem a bátorságot egy ötlet kipróbálására. Láttam már egy-két régebbi filmben, főleg régészesekben, vagy azokat kalandfilmnek nevezzük? Jól van, baromi művelt vagyok ilyen téren, nesze nekem, így jártam. Szóval, láttam filmben, hogy amint a főhős beragadt egy fáraó sírjába, vagy egyéb más „hátam közepére sem kívánom” helyre, majdnem az első dolga volt végigtaperolni a falat, hátha talál valami titkos gombot, ami nyitja a kijáratot. Közvetlenül az után persze, miután egy gyors eszmefuttatás kíséretében bajusz pödörgetve megállapítja, hogy ja, nyakig benne vagyok a lecsóban. Mivel most nekem is sikerül ilyen szituba kerülni, hát, mit lehet ilyenkor tenni, neki kell állni a falnak. Mindenesetre ezt a termet végignézni nem lesz egy könnyű feladat, az biztos, hogy elleszek egy darabig. Ugyan nem csinálom régóta, de már elegem van, mikor a negyedik, eddig eszméletlen társunk egy baromi nagy ordítás közepette egyszerűen eltűnik, majd valahonnan kuncogás.
- Jól van, ez a hely most már nem sűrűn lehetne furább. – morgom, majd visszafordulok a fal felé. – Persze, elpixeleződnek, de én már őszintén szólva, semmin nem lepődnék meg. – pontosan így van, vagyis azért egy kicsit mégis, mert a „nagy” lelkesedéssel folytatott ügyködésem közepette valaki az imént eltűnt arc helyére érkezik. Jól van, még mindig meg tudnak lepni, a franc essen bele. – Salem. – mutatkozom be, de most már rövidre fogom. – Éppen ezt próbáljuk mi is kideríteni. – válaszolok, majd rájövök, hogy eddig többet pofáztam, mint melóztam. Jól van, innentől akkor száz százalékot bele a melóba és… Basszus… Hogy esett ki innen ez a rohadt kő? Ennyire nem erősködtem vele, vagy mégis? Majd az is leesik, hogy nyomot találhattam, így csinálok egy diadalittas mini levegőbe boxolást. Haladok, kérem szépen, vagy csak a falat bontom meg. Próba cseresznye alapon benyúlok a keletkezett résbe és lám csak, egy papír van benne. Jackpot, asszem megütöttem a főnyereményt.
- Azt hiszem, találtam valamit. – jelentem be, pedig felesleges lenne szerintem, majd odamegyek az egyik fáklyához és széthajtogatom a papírt. Mi a fene ez? Miután átfutottam, elkezdem felolvasni. – Ez egy naplóbejegyzés. Azt írja, hogy: Ma indul a csapat felfedezni ezt az úgynevezett "Bestiakirályt", hogy igazi-e vagy csak sületlen és pofátlan tréfa. Körülbelül November 22-e óta mennek a pletykák egy olyan mobról, ami állítólag minden állat/bestia mob ura és parancsolója, illetve hogy állítólag ki akarja iktatni az egész Idomár kasztot, hogy "felszabadítsa a fogságba tartott alattvalóit az emberektől, vagy ahogy nevez minket, csupasz kétlábúak kegyetlen bánásmódjából". Nem tudom, hogy másnak mi a véleménye, de szerintem lenyűgöző egy mob, az biztos. Ki gondolta volna, hogy Kayaba-nak van annyi esze, hogy egy mobnak ilyen gondolkodás módot és személyiséget adjon? Bár nincsen semmiféle leírás a külsejéről, de abba biztos vagyok, hogy fel fogjuk ismerni. Hiszen ha ilyen egyedi a jelleme, akkor biztos a külseje is az. Talán egy kiméra lehet, mivel abban több állatot is lehet felfedezni, így logikus szerintem, hogy egy kiméra legyen minden állat/bestia mob királya, s nem egy vacak oroszlán. A csapat tagjait én magam válogattam meg nagy gondossággal a saját céhemből. Egy ilyen mob esetében nem fogok egy olyanban megbízni, aki vagy a mobot vagy a társait ölné le elsőre.

A csapat:
- Lightshield; Lovag (ez lennék én)
- Ariel; Papnő(Igazából Idomár, de minden képessége gyógyító és erősítő, így Papnőnek becézzük), Pet: Anivia; Tojó Főnix (különlegessége, hogy kék színű)
- Patkányfogó; Íjász (vele lesz némi probléma, ugyanis hiába tud nagyszerűen lopakodni, rejtőzködni és hallgatózni, viszont iszonyat büdös, de nem tudjuk, miért!)
- Cassie; Idomár, Pet: Renekton, Hím Alligátor (vigyázni kell vele, mert mindenben beleharap)
- Xena; Harcos

Az Idomárok nagyon fontosak, hisz egyrészt talán előjön a keresett mob, másrészt pedig talán sikerül bebizonyítani neki, hogy nem minden Idomár olyan, amilyennek gondolja. Bár legbelül félek, hogy tragédia lesz a keresésből... – nagyszerű, tényleg, király. Kellemes kis küldetés ez, mit ne mondjak. – Szóval ez egy küldetés és a „Bestiakirály” névre hallgat. – tartok egy gyors terepszemlét, aminek során megakad a szemem a csontvázakon. – Csontikámékat vajon az előtt rakták ide, hogy ezek itt jártak volna, vagy utána, miután ezek a játékosok elpixeleződtek… Mert gondolom én, a küldetéssel csúnyán ráfáztak.

OFF: Elnézést a késésért, egy versenyre készítek egy projektet, s arra ment el az időm, bocsi!

ON:
Chancery:
Hát köszönöm szépen, a tükör ebből a szempontból felesleges lett... :'( Még pedig annyira, hogy oldalra dőlt az, bár lehet azért, mert Matushi csúnyán beszélt vele... Szerencsétekre nem tört össze, mert az bizony 7 év balszerencsét jelentett volna. De hoppá, mi volt mögötte? Egy mélyedés a falban, benne egy üveg vörös valamivel, mintha Potion lenne! Na igen, csak hát rácsok mögött, s hiába próbálnátok leverni, Immortal Object. Viszont a zára igen furcsa: mintha egy fekvő őzikét ábrázolna. Na de hol a kulcsa? O.o És tudsz angolul Chan? Mert amint látod, angol.

Három fiú (bocsika, nem nagyon tudok rátok írni :S):
Mivel ti nagyon nem tudtok mit tenni se a ráccsal, se mással, amit találtattok eddig, mehettek jobbra vagy balra mind a hárman, esetleg egyikük balra, másikuk jobbra, a harmadik meg itt maradhat, el ne tűnjön Chancery és a petje a semmibe, esetleg ha Chan nem tud angolul, akkor segíthet neki megfejteni a szöveget.

A történések tehát a következőek: eldőlő tükör, me' hogy nem bírja a beszólásokat vagy a tétlenkedést, mögötte valami vörös izémicsoda, valami valamivel rajta, valami rács mögött, meg ennek a Salom-nak, vagy hogyhívjáknak a találatos találata a bestiakirályos-kimérás-könnyűpajzsos-rákcsajos-patkányos-cassos-szalmás története-naplója-akármilye, szal azért történnek itt ám dolgok, csak nem olyan irányban haladnak, ahogyan aztat én szeretném. Ja! Merthogy én azt szeretném, hogy innen kijussak. JA!

A bige meg visszaszól, hogy nem tököm, hanem játéktípus. Na, már csak ez hiányzott az én bonyolult életemből. Na, nem mintha ebbe a játékba mások is beléptek volna, mint a gép-fanatikusok, meg az érdeklődők.. Ja! Biztos érdeklődő, nem kocka. Ami kocka, az itt az én hasam. De az nagyon. JA!

A bige meg láb-napot tarthat, mert leguggolt...de nem állt fel, hogy újra leguggoljon, csak motyog valamit maga elé egy papírt szorongatva a kezeiben..nocsak, csak nem talált valamit, és azt nekem nem volt hajlandó elmondani? HAH! Na, ezt számon kérem, de azonnal. Aztán eszembe jut, hogy de, elmondta, még amikor megmondta, hogy ő bizony Chancery, a bige. Mármint csak Chancery, de nekem meg bige. Szal érted.
Továbbra is a lány "közelében" maradok, mert eddig a kifele haladás érdekében tett erőfeszítésekben ő a legjobb alany. Ja. Már ha érthető a mondat. JA!
Mindenesetre figyelem a mozdulatait, hátha az ő segítségével kijutok ebből a csontvázas szobából.

OFF:
Elnézést a késésért!

Ryutoshi és Salem 500 szóval pótol!

ON:
Mindenki:
Hirtelen baloldalt olyan hangot hallotok, mintha valami apró dolgot vízbe dobnának, utána pedig jobb oldalt meg fájdalmas bégetést.

Chancery és Matushi:
Öhm... Ha a zár életre kelne, akkor tudod mit csinálna elsőnek kedves Chan? Hülyének nézne. Második dolog, amit tenne, hogy megkérdezi, hogy mit akarsz azzal a papírral, mert nem nyílik így ki, az tuti. Meg attól sem, hogy Matushi csak áll és nem csinál semmit. Ja de, pofákat vág. A csontok nem mozdulnak, s tuti nem mobok, mert akkor már rég felpattantak volna köszönteni titeket.

Ryutoshi és Salem:
Mivel ketten a zárral vacakolnak (de ők is mehetnek veletek), rátok vár a feladat, hogy megnézitek a hangok forrásait.

Ha balra mentek, ez fogad:



Ugyanolyan atmoszféra fogad, mint az előző szobába, csak nyugodtabban, mert itt nincsen csontvázak riasztó látványelemnek. Cserében van az egyik falnál egy sárkányszobor, ami egy üveg vért(?) szorongat a szárnyaival, mégpedig annyira, hogy sehogy sem tudjátok kiszedni azt. A kőtáblán ugyanaz a szöveg látható, mint amit az első szobában talált, idézem:

"A sárkány addig el nem ereszti a vért, míg nem kap cserébe valamit, ami fontos számára"

Az egyik sarokban egy jó nagy mélyedés, benne vízzel. Ha belenéztek, ott egy kulcs. S a csuda enné meg azt a kulcsot, olyan mélyen van, hogy sehogy sem éritek el. Mellette tönkrement sín, rajta egy Bányászcsille. Ha valamelyikőtök belenéz, találhat benne mindent, ami nem odavaló, köztük külön horgot, s külön horgászdamilt. Ja, totál nem ide valóak.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha jobbra mentek, ez a látvány fogad:



Itt nyugtat a gondolat, hogy semmi csontváz, csupán kövek. Ha meg egy láda, amit kulcs nélkül nem tudtok kinyítni. S ott egy kötél létra, szabadok vagytok!\o/ Vagyis csak lennétek, mert valaki vagy valami volt olyan szemét, hogy pont úgy vágta le, hogy el ne érjétek véletlenül sem! Szégyellje össze magát az illető!>< amint látjátok, mehettek szintén tovább, de van egy olyan érzésetek, hogy nem lehet. Mégpedig azért, mert egy részt ott egy papírdarab, ami hasonlít a naplólapra, másrészt meg ami fő ok, az az, hogy ott van jobb alsó sarokban egy birka szelleme. Nem kell félni tőle, nem bánt, viszont szívszaggatóan béget, mert csúnyán megsérült az egyik oldala. Talán ha megitatnátok vele egy Potion-t, az meggyógyítaná... Ám amikor ezt tennétek, akkor veszitek észre hogy: A JÓ BÜDÖS *csúnya szavak, amiket nem lehet ide leírni*, valaki MINDEN cuccotokat elvette tőletek, még a felszerelést is!! S Ha megkérdezitek Chan-t és Matushi-t is erről, igen, ők is így jártak. Ha jó a szemetek, észrevehettek a birka nyakában egy nem átlátszó medált, ami egy fekvő őzikét ábrázol. Azonban nem tudjátok leszedni, mert amint megfognátok, a nyaklánc is "szellemé" válik, s átsiklik a kezetek rajta.

Naszóvalakkortehát, barlang ismét check, tükör check, bige check, bal oldalról érkező belevizelős hang check, jobb oldalról menstruáló macska hím macskával való túl közeli találkozása következtében kiadott hang check. Hogy mi a szösz?! Ez mégis mi a fészkes fene volt itt jobbról? Nem mintha érdekelne olyan különösebben, de hát azért hát na.
Meg ez a beszélő zár. Mi a franc folyik itt a vizen kívül? Mindennek hangja van? Meg se lepődnék, hogyha az egyik csonti is el kezdene nekem itt hablatyolni a metaturbinális buzgantyúelégtelenségről, vagy a lőtt sebről, melynek a golyója áthatolva a perszeverális lebenyen, aortális diszfunkciót okozott. Ja!
Most akkor mégis mi a szöszt kéne itt csinálni? Semmi nyomom nincs, nem mintha egy nagy serlokkhólmsz lennék, vagy hogy is hívják azt a hapekot, de azért hát na.
Akkor hogy is mondta a bige? Kujo?
Meg is szólalok, hát mi mást csinálhatnék?
-Engedj be, te kutya, nyiljál ki, aztán húzzál haza!Asszem a Kujo volt az a halott kutyás. Vagy az az Állattemető volt? Fogalmam sincs. Nem ismerem igazán a könyveket, csak hallottam róluk. Ja! Merthogy hallani azt mindenhonnan kell, mindent, hogy növeld azt az inte....intele...interne.... a ***** anyja. Ja!
Na, akkor én itt már meg is oldottam az ügyet. Asszem. Vagy nem?
-Te, bige, ideje, hogy kitaláljatok valamit. Ja!