Re: Ronbaru

by **Ozirisz** Csüt. Május 31 2018, 00:34

Az egész üveg whiskey ötlete mintha kicsit váratlanul érte volna Chanceryt, azonban rövidesen belement. - Nem terhelsz meg, ne aggódj ezen – válaszoltam a lánynak mosolyogva – Különben is, sejthetted, hogy egy felessel nem úszod meg :3 – tettem hozzá. Bár a főttétel rendelését egyelőre visszautasította a lány, és kitartott a szendvics mellett. A rendes ebéddel, vagy jelen esetben vacsorával nem veheti fel a versenyt a szendvics. Egymagában nem laktató, és nem is annyira finom – Ha később mégis jobban megéheznél, ne fogd vissza magad. - jegyeztem meg a lánynak, bátorítva, hogy rendeljen, ha úgy gondolja. Ez a legkevesebb, amit tehetek érte a bossteremben történtek után. Miattam sárgult, és igaz, visszaállt már az indikátora, mégis, akkor nagyon megviselte. Talán nem is ez a dolog, hanem amikor hosszú időn keresztül egyre csak gyűlnek a kisebb-nagyobb dolgok, és egyszercsak telítődik az ember. Lehetséges, hasonló telítődésben már volt részem, és tudom, olyankor egy apró dolog is elég lehet, hogy szikrát adjon az egésznek. Chan esetében ez a múltkori dolog pedig egyáltalán nem apróság volt. Szivatta őt a boss, a végletekig.
Közben a bossharcra terelődött a téma, és úgy tűnik, hogy fordulnak a dolgok. Most már az idomárlány próbál nyugtatni, hogy ne rágódjak az akkor történteken. – Végre túl vagyunk rajt, ahogy mondod. Szerencsére túl vagyunk rajt. Egy pillanatra megijedtem a tükörtöréskor, hogy valamit nagyon elszúrtam, és... - itt egy kicsit el is szorult a hangom. Egyből az futott át az agyamon, hogy most nagyot hibáztam. Csak működjön mindenkinek a burka, és biztonságban kijussanak innen. Majd ahogy láttam, hogy mind megvagyunk, és kezdtem összerakni a dolgokat. - Ahogy megláttam a rendszerüzenetet, megkönnyebbültem. Örültem neki, hogy túl vagyunk rajt, és ennyivel megúsztuk. - tettem hozzá, újra megnyugodva. - Az érzelmi kitörésekkel nem voltál egyedül. Amikor megmakacsolta magát Rosie, akkor elég rendesen kikeltem magamból én is. Nem vagyok rá büszke, de elvesztettem akkor a fejem. Nekem mindenképp higgadtnak kellett volna maradnom. - majd a dícséretekre is reagáltam – Örülök, hogy így érzed. Pedig még nem vagyok profi ilyesmiben. Amit tudok, azt is Hinaritól tanultam, szóval ez leginkább az ő érdeme. - Szólóban harcolni a mobok ellen sokkal könnyebb. Ott nem kell észben tartani, ki volt soron, ki nem, kinek mik az erősségei, kinek milyen képességei vannak, nem is beszélve az aktuális boss taktikáját, amit még a Túlélő Csarnok előtt is volt hogy csak többszöri próbálkozásra sikerült kiagyalnom...
- Na igen, a zenélés kicsit jót tett, mindig az a nyomott és feszült hangulat a bossharcon.. Nem ártott feldobni valamivel, hirtelen jött ötlet, és a boss"harc" – mutattam a harc szóra a kezemmel is a macskakörmöt – is lehetővé tette. Pörgős harcnál valószínűleg nem lett volna kivitelezhető.
Majd egy komolyabb témával folytattuk. - De akkor is durva ez az egész – állapítottam meg. - Akármi mást is kitalálhatott volna, aki a bosst tervezte. Bár az első feladat is az volt, hogy essünk egymásnak, és később is... és még az összes trükkjét nem is ismertük... jó hogy túl vagyunk rajt.... - tettem hozzá - Na igen. Még ha a virtuális testünk nem is öregszik, a lelkünk annál jobban. Külsőleg ugyanazok vagyunk, mint amikor beléptünk ebbe a világba... de az évek folyamán sokminden történt, ami odabenn megváltoztatott minket – majd egy levegővétel után folytattam – Sayával viszont akkor sem volt fair, függetlenül attól, hogy hány éves. Egyikünkkel sem lenne az. Csak annyit tudtam tenni, hogy megkértem a többieket, hogy kapcsolják be az etikai módot a bossharc idejéig...- Nehéz pillanat volt, és nem tudom, mi sokkolt jobban: maga a feladat, vagy az, ahogy Saya eleget tett neki szemrebbenés nélkül.
Ha közben kiérkezett az üveg whiskey a két pohárral, akkor töltöttem egyet a lánynak, majd magamnak is. - Ideje egyet hörpinteni, mit szólsz hozzá? - kérdeztem meg az idomárlányt, és ha ő is egyetértett, akkor koccintottunk, és elkortyolgattuk az első pohárka gyorsítót.

by **Chancery** Kedd Jún. 26 2018, 10:42

-De remélem, babonás nem vagy. Vagy ha mégis, akkor nem fogsz aggódni rajta sokáig. -mosolyodik el, fejét kicsit lehajtva, már-már sunyin, mint a mesebeli róka, amint épp próbálja rávenni áldozatát valami csalárdságra. Majd félre is billenti fejét oldalra, kíváncsian, mosolya szélesedik és őszintévé válik. -Mondom én, aki az. De szerintem egy digitális tükör széttörése nem fog hét évnyi balszerencsét hozni a fejedre. Ezen kívül, ha ez elterjed, a Túlélők Csarnokában is lesz egy boss a jövőben akkor, akire nem kell majd sok időt fecsérelni, és hacsak nem egy kijavitandó bug, szerintem mindenki fogni fogja magát és csak nekiszalad, hogy széttörje, hogy mehessen is tovább a könnyen szerzett pontjaival.
Ahogy Ozirisz beszél, lelki szemei előtt ismét felvillannak a képek a bossharcról, a történések, a pörgés, az izgalom. Kicsit morzsolgatja az asztallapon pihenő kezeit, és mikor Ozirisz befejezi, az étvágyhozónak kirakott kis kenyeres kosárkát nézve folytatja.
-Igazából, én már minden bossharc előtt úgy érzem, hogy kipukkadok az idegességtől. -hangja halk, mintha valami hatalmas bűnt kellene bevallania. -Te is tudod, mennyi mostanában a felesleges feszültség, amiért lassúak vagyunk, és ahogy elnézem, egyre inkább morzsolódunk le. A régi harcosok közül már csak... nem is tudom, hányan maradtunk... és ez a folyamatos frusztráció nem csak a többi játékossal, de még egymással is, nem tesz jót a frontnak. Mármint, emlékszel még, Shukaku miatt is hányszor keletkezett felesleges vitatkozás egy-egy harc előtt, ami után már eleve idegesen és feszülten léptünk be a terembe. És bár Shukakuról már nagyon-nagyon rég nem hallottam... -nyel egyet, és elsápad, ahogy arra gondol, hogy a lány neve egész pontosan teljesen eltűnt mindenhonnan, fájó űrt hagyva maga után a szívében. -...ez a feszültség még mindig érződik mindenkin.
Saya esetének említésére, vagyis, folytatására, mintha kicsit elpirulna, de nem rossz dologért. Egyszerűen csak ő mindig bekapcsolja hagyja a módot, és csak akkor kapcsolja ki, mikor... szóval mikor szükséges. Hálásan is pillant a pincérre, mikor kihozza a szendvicset és az italt, néma bólintással, illetőleg talán egy halk hümmögéssel ért egyet Ozival az ivást illetően, és a koccintást követően óvatosan, de gyorsan kortyol is egyet a whiskeyből. Megrázza a fejét, ahogy az erős ital olyan hatással van rá, mintha fejbeütnék hirtelen, pláne majdnem éhgyomorra, viszont máris érzi, hogy erővel tölti fel, akár a tűz, és végigszalad teste minden pontján. Leteszi a poharat és gyorsan harap kettőt a szendvicsből, hogy enyhítse ezt az intenzív, erős érzést, mielőtt folytatódna a beszélgetés.
-Még az is jó. Mármint, én is csak remélem, hogy mindenki bekapcsolta, de őszintén, max Rikoról nem tudom elképzelni, hogy eleget tett volna neki, mindenki más kedves-aranyos jelenleg a csapatban. Viszont így, hogy szóba került, tényleg érdekes, ahogy Saya viselkedett akkor... lehet, el kéne menjek hozzájuk és beszélgetni vele, vagy megkérni Chaknáékat, hogy üljenek le vele egy kicsit... valami gyanús nekem azon a lányon.
A szendvics fele pillanatok alatt eltűnik, az első falatok után érzi csak meg igazán, mennyire éhes volt már. Hiba volt halogatni az evést puszta önbíráskodásból. Eleve az egész önbíráskodásból ki kéne szoknia már...
-A következő bosst kíváncsi vagyok, mikor találjuk meg, és milyen lesz.

by **Ozirisz** Vas. Júl. 01 2018, 22:19

- Jobban belegondolva, teljesen igazad van. Nem igazi tükör, csak egy halomnyi nulla és egyes. Tehát nem hozhat balszerencsét – válaszoltam a lánynak. Úgy tűnik, fordult a kocka, és annak ellenére, hogy nekem kellett volna felvidítanom a lányt a bossharcon történtek után, most mégis ő az aki nyugtatgat. - Nem hiszem, hogy bug lenne. Bár tény és való, szerintem bugos Rosie scriptje úgy, ahogy van. Viszont ekkora bugot nem hagytak volna csak úgy benn, főleg hogy egy Immortal Objectnek jelölt tükörrel meg lehetne oldani – tettem hozzá. - A potya pont viszont mindenkinek jól jön a csarnokban is, főleg hogy vannak kemény és bonyolult bossok szép számban. Jaleena és a totemjei, vagy Gant és a teázó vízköpői... azok után igazi felüdülés még Rosie is – mondtam a lánynak mosolyogva. Ehhez a kettőhöz mondjuk pont szerencsénk volt, amikor Hinarival a csarnokban harcoltunk. A totemekkel szinte az őrületbe kergetett a boss, mikor milyen totemet rakni, kígyót-békát mondani. Gant pedig a másik "kedvencem". Sosem felejtem el, amikor a Mágnes Kristály aktiválása után egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló mozgást végezve felém tartott. Igazi félelmetes látvány volt a hirtelen és nagy sebességgel közeledő boss.
Majd a bossharcok előtti feszültségről és a lemorzsolódásról beszélt az idomárlány. - Na igen. Crach-al kezdődött az egész, hogy nem a megszokott helyen volt. De a Jégkirálynő terme is elég rendesen el volt dugva. Egyre hosszabbak az útvesztők, meg úgy egyáltalán a boss kazamatája is jóval nagyobb, mint az alsóbb szinteken. - például Illfang kazamatáját nagyjából egy-két óra alatt ki lehetett pucolni, vagy legalábbis bejárni. - De igazad van, túl lassan haladunk, és egyre kevesebben is vagyunk. Shukakuról én sem hallottam semmit, de a Black Ironban a neve tudtommal nincs áthúzva. Valószínűleg találtak valami jó kis rejtekhelyet. De hogy hogyan bírja ki a szafari nélkül, azt nem tudom. - tűnődtem el egy kicsit hangosan is. Hisz a lányt elég gyakran lehetett látni a szafari területén, vagy más szinteken hajkurászta a vadász-halász teljesítményeket. - A Shu féle drámát viszont én sem értettem. Az egy dolog, hogy nem akar kijutni, és teljesen feleslegesen csinálta a cirkuszt. Már akkor is mondtam neki, hogy még vagy 10-12 évig nem kell aggódnia emiatt, legalábbis a haladási tempóból ítélve legalább ennyi vissza van, és ráérne pl. a 80. boss tájékán aggodalmaskodni... Pedig akkor még többen voltunk, és gyorsabban is haladtunk. De még most is alig vagyunk túl a negyedén, és egyre csak fogyunk. Ráadásul a burok sem véd meg minket, ami szintén lassító tényező – na igen, a burok. Előtte sem hittem benne, de mégis, annyiból azonban megnyugtatott, hogy még nem hallottam róla, hogy valakinél nem működött volna. Aztán hirtelen a rendszer véget vetett ennek a viszonylagos biztonságnak, és lerontotta a hatásfokát. - Burok nélkül meg megint ott vagyunk, mint amikor még nem létezett az item. Megfontoltabban kell belevágnunk minden harcba, mert már nem arról szól az óvatosság, hogy elbukjuk a bonus lootot és a burkot, hanem az, hogy ténylegesen meghalhatunk. Ezt pedig nem hagyhatjuk, hogy megtörténjen, az élet többet ér.
Majd egyet koccintottunk, és ittunk. Chancery ahogy látom, nincs hozzászokva a rövidezéshez. Legalábbis ez a fejrázás arra engedett következtetni. Mondjuk én is jobban sörös vagyok, és akkor szokott csúnyán végződni a történet, amikor előkerülnek a tömények, főleg ha nem csak egyfajta...
Majd Sayáról és a megdöbbentő feladatról beszélgettünk a hörpintés után - Riko annyira nem aggasztott, ellentétben a csapatbeli srácokkal – gondolok itt Daneera elsősorban, akire még Eiki is megjegyzést tett. De Tachit sem igazán ismerem, és alig tudok róla valamit. Másfelől viszont Chan aggályait is megértem, Riko és a múltkori Ai-s jelenet után hát... ki tudja, de kétlem hogy Saya lázba hozná. Viszont az idomárlány következő mondatain elgondolkodtam kicsit. Ezek szerint nem csak nekem volt furcsa Saya viselkedése.
- Hmm... mondasz valamit... jobban belegondolva, Saya ellógta azt a bizonyos hetedik osztálybeli bioszórát... - jegyeztem meg hangosan – Mindenesetre már vagy öt évvel idősebb mint amennyinek kinéz, ugye amióta idebenn vagyunk... szóval szerintem nem árt az a beszélgetés – bizonyára nem lesz neki könnyű, főleg azzal együtt, hogy a virtuális teste nem fejlődik a fizikaival együtt, azonban ez még a kisebbik gond. - Inkább egy nehéz délutáni beszélgetés, mint az, hogy valaki kihasználná szegény lányt, visszaélve a tudatlanságával... – tettem hozzá. - Lehet nem ártana valami iskolaszerűséget alapítani. Abból kiindulva, hogy rengetegen még suliba járnának, ha nem ragadnak idebenn...
Majd visszakanyarodtunk a bossokhoz, ezúttal Chan említette a következő bosst. Azt, amelyikről még semmit sem tudunk, sem a hollétét, sem bármi mást. Vagyis a következőt. - Hát, arra én is kíváncsi leszek, milyen lesz, de egyelőre nem akadtunk a nyomára. De inkább olyan legyen mint Rosie, mint olyan mint a Jégkirálynő. Annak a kék némbernek a területi sebzése nagyon nem szimpatikus. Az olyan bossokat meg nem szeretjük, amik egy-kettőre elintézhetik az embert. Bár Rosie is kiborító volt a maga módján, még mindig kevésbé volt kockázatos, mint az előző – majd egyet sóhajtottam – Elvileg könnyűnek kell lennie, hisz a 29. jön. Viszont a 30. boss, mivel kerek, jó eséllyel valami bitang nehéz. Úgy tudom, annak idején a 10. boss is nehéz és összetett volt – bár akkor még nem bossoltam, mert iszonyat messze voltam tőle, se a szintem, se a felszerelésem nem volt meg hozzá. - Mondjuk Marci jó házőrző lehetne, ha idomítható mob lenne. Tudod, Marci, Marcang – nevettem el magam. Majd az üveg után nyúltam, és újratöltöttem először Chancery, majd a saját kiürült poharam.

by Ajánlott tartalom