Ronbaru

by **Kayaba Akihiko** Szer. Dec. 31 2014, 14:45

Egy apró, jégbe fagyott városka a hegyoldalba faragva. A lakóházakat leszámítva csupán egy kovácsműhely, egy bolt és egy fogadó található itt. A város egy részén keresztül fut egy fagyott vizű patak is, mely felett - jelenleg hiába -, átível egy-egy kőhíd. A helyiek szerint, akik mind hosszú, ősz szakállú idős NPC-k, itt régen egy sötételf kolónia éldegélt.

by **Akito** Kedd Ápr. 11 2017, 10:38

Ronbaru az egyik legérdekesebb falu Aincrad eddig felfedezett világában. Egy hegyoldalba vájt apró, jégbefagyott falucska. Lakói mind ősz hajú, hosszúszakállú idős emberek. Olyan ez, mintha az idő is megfagyott volna a falut átszelő kanyargós kispatakkal együtt. A csend szinte állandó, oly ritkán szakítja meg a falu egyetlen kovácsműhelyének öreg mestere, hogy számba se lehet venni. Nem sok kalandor jár erre az elszigetelt, fagyos és kihalt vidékre, kiknek szükségük lenne efféle szolgáltatásra. Ezen okból üres állandóan falu másik „ékének” számító öreg, de ennek ellenére mégis otthonos, békés fogadó. A faluban minden csendes, szürke és állandó, semmi sem változik….
A mai nap, azonban másnak ígérkezik némi szín érkezett az örök szürkeségbe hajnalok hajnalán. Egy fiatalember tévedt ide, kinek vörös haja akár a jelzőtűz, úgy világított a jég és hó kreálta fehérségben: Akito.
Érkezése után tüstént a fogadóba menekült a maró hideg elől, hisz a nap még nem kelt fel, hogy hőjével elviselhetőbbé tegye. A fogadó nem volt túl nagy, ellenben a meleg, kellemes érzéssel töltötte el az érkezőt. Semmit sem kért, csak egy szobát, ahová bevackolta magát és egészen addig nem jelent meg, míg a delet nem ütött az óra. Kinézte magának az egyik ablak melletti asztalt, ahová egy bögre forró kávéval a kezében ült le. Senki sem volt itt rajta kívül, a fogadóst leszámítva. Nagyot kortyolt forró italából, majd az asztalra tette a bögrét, és az inventoryjában kezdett el kutakodni. Rövidesen meg is találta azt, amit keresett. Egy vastag, kék kötéses könyv jelent meg a kezében. Újabb korty a bögréből, amit nem engedte el kezével azután, hogy az asztalra rakta. Csupasz jobb kezében a könyvet tartotta, a balban, amit négy gyűrű is díszíttet, a bögre pihent. Nem kellett sok és belemerült az olvasásba, hogy az idő ne rekedjen meg a számára, ameddig „ügyfelét” várja.

by **Rikomono** Kedd Ápr. 11 2017, 14:12

Miért pont én? Ez a kérdés merült fel bennem egyre gyakrabban, ahogy a tali helyszínére igyekeztem. A 27. szint már önmagában is gáz volt, de hogy mennyire, azzal csak akkor szembesültem, amikor átléptem a teleport kapun. Egy merő jégtömb volt az egész hely, ráadásul kurva hideg volt. Nem számítottam rá, hogy ennyire vacak lesz itt, csak egy vékony kabátot terítettem magamra eredetileg. Hát erre majd megfagytam, kibaszott gyorsan pörgettem a menüben a különböző itemeket, amíg be nem bugyoláltam magam tetőtől-talpig.
Már megbántam, hogy bevállaltam ezt az egészet. Nem is értettem, miért én jövök. Mármint... elég rám nézni, én erre kurvára alkalmatlan vagyok. Szociális skillek szintje zéró. Vagy inkább mínuszban van az egész. Tízből kilenc emberre ráborítom az asztalt öt perc után, mert felbasznak valamivel. Gyűlölöm az embereket az összes hazugságukkal és idegesítő stiklijeikkel együtt. Erre mégis én. Miért? Nonszensz.
Zsebre dugott kézzel, szapora léptekkel vágtattam végig a jégbe fagyott utcákon, csak egy-egy pillantást vetve az NPC-kre. Sok vén kéjenc. Játékos nyilván egy darab se volt, sok hülye van itt, de annyira senki sem elmebeteg, hogy önként és dalolva megfagyjon. Csak ez a fószer. Legalább mínusz öt pontról indul nálam. Nem volt egy hosszú utam, ez nem egy megapolisz, csak egy kis koszfészek. Belöktem a fogadó ajtaját, a tetejéről le is esett egy kis hó, feldíszítve a sapkámat. Na nem sokáig, lendületből lerántottam a fejfedőm, felfedve ezüst kobakom, majd a hajam igazgatása közben végig is néztem ezen a lepratelepen. Nem kellett sokat vacillálnom, kihez kell odamenni. Vetettem rá egy szúrós pillantást, de igazából nem tudtam eldönteni, hová tegyem. A külsejében egyszerre volt benne a különcség, ami menő, ugyanakkor ki az a fasz, aki vörösre festi a haját? Tiszta buzis volt. Felsóhajtottam, majd lerángattam magamról a kabátot, és feldobtam a fogasra. Nem öltöztem túl, a névből ítélve tudtam, hogy pasival talizom, szóval a ruhám kihangsúlyozta az... előnyös oldalamat. Hűvös volt viszont, úgyhogy meg is borzongtam. Levágtam magam a sráccal szemben a székre, és az államat a kezemre támasztva bámultam rá.

by **Akito** Szer. Ápr. 12 2017, 11:37

Akito zavartalanul olvasta tovább könyvét a csendes fogadóban. Tökéletes helyszínnek számit az efféle elfoglaltságoknak. A fiú jobb bokáját a bal térdére fektette, ezen a lábon támasztotta meg könyvet tartó karját. Másik kezével a bögrét fogta, sűrűn kortyolgatott belőle, de mindig csak keveset. Mikor az asztalon pihent ujjaival zongorázott rajta, amik a rajtuk lévő gyűrűknek hála folyamatos, ritmikus zajforrássá nőtték ki magukat, mintha csak ütemet adott volna az olvasott könyv sorai alá. A gyűrűk bögrén való apró koppanásaik töltötték be a helyet. Öt ujján négy gyűrű honolt, a gyűrűsujját leszámítva mindegyiken díszelgett egy, ennél fogva minden második hang halk, tompa puffanás volt az ékszerek okozta „hangzavarhoz” képest. Egészen belefeledkezett érdekes olvasmányába, bár nem felejtette el, hogy nem kikapcsolódni jött ide. Dolga van itt, amihez szükséges egy másik személy jelenléte.
Kisvártatva a fogadót más zajok is betöltötték. Az ajtót nyitotta ki valaki a kelleténél kicsit erősebben. A fiú ennek ellenére meg sem rezzent. Az egyetlen ami arra utalt, hogy mégis észlelte az érkezőt, azaz az, hogy ujjai egy rövid pillanatra abbahagyták a zongorázást, de az ajtó becsukódásával tovább folytatta. Nem nézett fel a könyvből, mert vissza volt még pár sor az oldalból, amit elkezdett. Sosem szerette félbehagyni a dolgokat, ezért még akkor is a könyvet bámulta pár pillanatig, mikor leültek az asztalához. A sor végére érvén egy mozdulattal becsukta azt és az asztalra csúsztatta. Térdén pihentetett lábát letette, féloldalas üléséből normálisra váltott, ezzel szembefordult vendégével. Arca mosolyra húzódott az ezüsthajú, kékszemű szépség, vagy inkább annak láttán, amit a lány akart, hogy lásson is, és amit nem szégyellt magának megnézni. A lány nem szólt semmit, állát a kezére támasztva bámulta őt és várt. A bögrét félretolva könyökölt mindkét kezével az asztalra, ujjait összekulcsolva az állának támasztotta, majd a jövevény tekintetébe meredt.
- Szép napot! – töri meg a csendet, mert látta, hogy a vele szemben ülő pont arra várt, hogy ráfigyeljenek, és ez most meg is történt. A fiú töretlen figyelmét élvezi mostantól.

by **Rikomono** Csüt. Ápr. 13 2017, 18:28

El nem tudom képzelni, mi a jó az olvasásban. Egy helyben ülsz, és bámulsz egy darab papírt. A rekordom valami tíz oldal, ennyit bírtam egy helyben végigülni, aztán félredobtam a picsába azt a vackot. Szóval úgy éreztem, hogy én meg ez a faszi nem leszünk egy hullámhosszon, ha ez a kép fogad, hogy ő valami könyvet bújik, miközben rám vár. Legalább nem váratott meg ezzel a marhasággal, amit szoktak csinálni: "még ezt a fejezetet elolvasom" meg társai. Baszd meg, a könyv megvár, én viszont kinyomom a szemedet, ha azt kell néznem, hogy te olvasol. Ha ezzel kellett volna szembesüljek, bizony isten itt hagyom a francba, de ja, ezt megúszta.
- Szép volt, amíg ide nem rángattál - jegyeztem meg rosszmájúan a... köszönésére? Gondolom az akart lenni - Ha azt akarod, hogy újra szép legyen, akkor kurva gyorsan meghívsz valami forróra - tettem hozzá a magam nyers stílusában. Meg is érdemelte. Tipikus pasi, kiteszem az ikreket, és már el is felejti, hogy van szemem is. Legalább kiderült, hogy nem buzi, hanem van ízlése. Mondjuk egy kicsit diszkrétebben is csinálhatná.
- Meg is akarod fogni őket? Csak egy akkora pofon az ára, hogy leesel a székről, megéri - ajánlottam fel cseppet sem jókedvemben, hátha észreveszi magát. Nekem bejön az őszinteség, de azért van egy határ, amit nem érdemes átlépni. Hátradőltem a széken, és keresztbe tettem a lábam, úgy vizslattam a fazon arcát egy kis ideig.
- Na? Ki vagy, és mit akarsz azon kívül, hogy üljek bele a cerkádba? - szegeztem neki a kérdést, ha már ő maga annyit tartott fontosnak, hogy csak köszönjön. Nem szándékoztam jópofizni, térjünk a tárgyra. Nem fogok órákon keresztül itt dekkolni a hidegben, hogy ez a csávó játszhassa a lovagot.

by **Akito** Pént. Ápr. 14 2017, 11:26

A könyv letétele után Akito teljes körű figyelmét élvezhette a morcos lány, aki nem finomkodott megmondta azt, amit meg akart mondani és ez megmosolyogtatta a fiút. Bizonyára a hideg helyek nem tartoztak a kedvencei közé, pedig ennek a falunak is megvolt a maga jó oldala.
- Nem tetszik a hely? – kérdezte kicsit meglepetten – Ennek a helynek is megvan a maga haszna és bája. - a bögréért nyúlt, hogy kiigya a maradék kávét belőle, azután halkan elnevette magát az idomokat érintő megjegyzésen.
- Nagyon csábító ajánlat, de egyelőre nem élnék a lehetőséggel, ha nem bánod- a pofon már elvesztette korábbi értékét mint, fenyegetés a fájdalom érzetének hiánya miatt, de jobb a békesség – én csak teljesítettem a rám eső részt. Te a kirakatba tetted, én pedig megnéztem- felelte mosolyogva, azután kezeit az asztallapra támasztva felállt.
- Forró csokoládé, tea, esetleg leves? – a választ megkapva felkapta a bögréét és a pulthoz sétált, hogy megvegye azt, amit a hölgy kívánt, magának pedig egy újabb adag kávét. . Igaz, ha egyszerűen szólt volna, az öreg kivitte volna nekik….. rettentő lassan. Nem szánta az öreget, csak nem akarta megváratni a lányt. Amint megkapta, amit kért és visszatért vele az asztalhoz. Lerakta azt partnere elé, visszaült székébe kissé féloldalasan, mert bal bokáját újra jobb térdén akarta pihentetni. Nagyot kortyolt friss kávéjából, de majdnem sikerült azt kiköpnie a lány kérdését meghallva. Köhécseléssel kevert nevetés lett úrrá rajta pár röpke pillanatig. Ilyesfajta nyílt beszélgetésre egyáltalán nem számított . Azonban nem ijedt meg, még csak zavarba sem jött a kérdéstől. Egyszerűen meglepte, de már azon is túl van. Bögréjét visszatette az asztalra és a másik szemébe nézett.
- Hogy azon kívül? – nézett fel a mennyezetre gondolkodást színlelve. – Szerintem már mindent közöltem – tekintetét visszavezette a tengerkék szempárhoz. – Akito vagyok és csatlakozni szeretnék. – mondta el ugyan azt, amit leirt az üzenetben.
- Nem neked kellene kérdezgetni? Vizsgáztatni? – vetette fel a kérdést, ő erre számított- ...és közben haraphatnánk valamit, mert ma még nem ettem semmit. Ha már én hívtalak ide állom aze gészet, mit szólsz?

by **Rikomono** Vas. Ápr. 16 2017, 20:23

- Ahhoz biztosan hasznos, ha jéggé akarsz fagyni - jegyeztem meg fanyarul, majd kinéztem az ablakon. Odakint semmi nem látszott, csak a fehérség. Unalmas. Talán egy sivár léleknek tetszik, ha ilyen "költőien" szeretnék fogalmazni. Én már kifejeztem a véleményemet: szívesebben lennék bárhol máshol, mint itt, feltéve, amíg nem ilyen havas-jeges idő van. Ha van olyan évszak, amit rühellek, az a tél. Húsz réteg ruhában hogy menjek el úszni vagy futni? Hogy pattanjak bicajra, görkorira? Ha mozogni akarok, be vagyok zárva a négy fal közé.
- Egyelőre, mi? - néztem vissza a srácra, kétkedve fogadva a válaszát - A nyilvános kivégzést is elmennél megnézni, csak mert "kirakatba teszik"? - tettem hozzá. Ugyanaz a kategória, mint a kútba ugrás. Nem azt mondom, hogy ne nézze meg, mert azért van, de azért legyen benne annyi önuralom, hogy először a szememet találja meg Rolling Eyes

- Mindegy, csak forró legyen, édes - mosolyodtam el kissé gunyorosan a jelzőt hozzátéve. Perpill úgy éreztem, hogy mindhármat le tudnám dönteni, ebben a sorrendben, de van annyi józan eszem, hogy tudjam, ez egy csalóka érzés. Unottan néztem, ahogy a srác kikéri a rendelést, ujjaimmal türelmetlenül kopogtatva közben az asztalon. Minden ilyen pillanatot, elvesztegetett másodpercet használhatnám valami értelmesre is. A várakozás, legyen az bármilyen rövid, az ellenségem volt, és kész.
Amint visszatért, neki szegeztem a frankót, mire ő majdnem ki is köpte a kávéját. Ilyen kis ártatlan? Komolyan, mint valami nyámnyila főhős. Jó, hogy el nem vörösödött. Mindenesetre én harsányan elnevettem magam rajta, majd két kézre fogtam a csészét, és egy szuszra legurítottam az egészet, míg ő fulladozott. Egyből úgy éreztem, hogy megújulok, szétterjedt a testemben a kellemes meleg, eltűnt az eddigi didergés. Fasza volt Cool

Elégedetten sóhajtottam fel.
- Ennyi? - kérdeztem vissza, de egy pillanatnyi hatásszünet után tök mással folytattam, mint talán azt várta - Most már csak a szememet nézed, nyuszi vagy, vagy csak nem vagyok vonzó? - vontam kérdőre. Na, most mit lépsz? Szórakozni akarok rajtad, mutass valami vicces reakciót, öcsi. Vagy... ez se rossz. Felcsillant a szemem az ajánlatra. Még a végén kiderül, hogy nem olyan rossz gyerek ez Rolling Eyes

- Ez a minimum, haver! - reagáltam késlekedés nélkül, kis híján már folyt is a nyálam az ajkaim széléről, úgy összefutott a számban. Mondjuk engem meghívni nem volt feltétlenül bölcs ötlet, de legyen ez a tanulópénz :3
- Ja tényleg, te meg csatlakozni akarsz - jutott hirtelen eszembe, hogy nem csak kajálásról van szó - Engem különösebben nem érdekel a dolog, halvány lila gőzöm sincs, miért engem szalajtottak eléd, púp a hátamra - jegyeztem meg morcosan - Viszont olvasni még tudok, szóval kösz, hogy hülyének nézel és megismétled a nyilvánvalót, Sherlock - vagy nem Sherlock? Tököm tudja, melyik tudós csávót szokták ilyenkor mondani - Add el magad, aztán meglátjuk - vontam vállat, és reméltem, hogy ebből leesik neki, mit akarok. Most már elég világosan fogalmaztam, nem?

by **Akito** Szer. Ápr. 19 2017, 22:31

Elmosolyodott a kijelentésre és ő is kinézett az ablakon. Minden bizonnyal teljesen „mást” látott, mint a vele szemben ülő.
- Igen, elég szar, ha nem tartod magad melegen valahogy…… de - sietve legörgette menüjét, pötyögött párat és a kezében megjelent egy matt fekete snowboard deszka. Bal kezével lassan végigsimított rajta, azután a falnak támasztotta. - …. ennek ellenére ez a hely lehet a télisportok, játékok melegágya. Egy hófödte hegy oldalába vájt falu, ahová még teleportkapu is vezet….. – nem mondta ki a nyilvánvalót, miszerint itt hamarosan nyüzsögni fognak az emberek. Ő maga is ezért választotta ezt a helyet, mert már régóta készült ide.
- Egyelőre – röppent is a válasz egy laza vállvonogatással kisérve. Nem látott a jövőbe ezért maradt ennél a válasznál. A következő kérdésen azonban ismét elmosolyodott. Nem igazán értette miért ezzel a példával állt elő a sok ezer másik helyett, amiknek sokkal több közük van a bámuláshoz, vagy éppen a mellekhez.
- Nem, de megnézhetném mivel „kipakolták” a nyilvánosság elé….. ahogy te is. – mutatott a lány melleire közben.

Mivel A lány konkrétan nem kért semmit, azt kivéve, hogy forró legyen, forró csokival tért vissza az asztalhoz, na meg persze az ő kávéjával. Azzal a kávéval, amiből egy keveset ki is köpött a lényegre törő kérdés hallatán, amit egy újabb, hasonló kaliberű kérdéssel már meg is fejelt.
- A vak is látja, hogy vonzó vagy, de hiába nézem őket tovább, nem látok belőlük többet, mint amennyit mutatsz. Kinőttem már abból a korból, amikor hittem még a szuggerálás és kedvező véletlenek mindent megváltó erejében. Ha lehet inkább nem kínzom magam ilyennel- jól tudta mikor kell megálljt parancsolni, mielőtt gondolatai másfelé terelődtek volna.
Az ebédmeghívás jó ötletnek bizonyult, egyből beadta a derekát a lány, ráadásul ő maga is éhes. Szándékosan nem is evett eddig, hogy a kellő alaklomkor előhozakodhasson vele. Ez meg is történt.
- Úgy van…. a minimum. Szóóóóóval…. rendelj csak, amit akarsz.- Még ebben a fogadóban is kapható szinte minden étel, ahogy Aincrad legtöbb fogadójában, annak ellenére, hogy nem közkedvelt hely…. még.
Az ezüsthajú lányka mondandójából lejött, hogy nem a legmegfelelőbb embert küldték ide a meghallgatásra.
- Aha…. púp a hátadra…. mégis itt vagy – jegyezte meg, csak úgy a „bajsza” alatt, majd elrakta a könyvet, amit eddig az asztalon pihentetett és kezébe vette az étlapot is, ami szintén ott hevert és az élcelődést a füle mellett eleresztve átnyújtotta a lánynak. – Elég nehéz eladnom magam úgy, hogy nem tudom az igényeidet. - visszadőlt, kezeit karba tette és kis ideig a mennyezetet nézve gondolkodott.
- Hmmm… lássuk csak…. 40. szint felett vagyok. Idomár, de Tudok használni kardot, csatabárdot…- kezdi el sorolni a harci képességeit. - … tőröket, pajzsot. Van pár érdekes képességem és…. – leeresztette a mennyezettől a a tekintetét, a lányra szegezte, közben megvakarta a buksiját.
- …igazából mesélhetnék a gyerekkoromtól kezdve az étkezési szokásaimon át a farkam hosszáig bármiről, amíg nem tudom mik a kritériumok – mondta végül…. az önmarketing sosem volt az erőssége, és valószínűleg már nem is lesz.

by **Rikomono** Csüt. Ápr. 20 2017, 17:50

Megvontam a vállam. Sose hozott lázba a csúszkálás, pont azért, mert nyakig fel kell öltözni hozzá, én meg nem bírtam, ha túl sok ruha volt rajtam. Fojtogató érzés, ami nekem, aki minél szabadabb akart lenni, nem volt okés. Cinkes, hogy erre be vagyok zárva egy kibaszott virtuális világba, és úgy fest, egy jó darabig maradok madárka a kalitkában. Jó nagy kalitka, de a rácsok akkor is ott vannak a szélén. De hát ez van, ezt dobta a gép. Az élet itt se sokkal másabb, ugyanúgy idegesít tízből kilenc ember. Ez a faszi pedig tett azért, hogy ő legyen az a bizonyos tizedik, bár azért is, hogy benne legyen a többi kilencben. Nem tudtam egyelőre mit kezdeni vele, nem állt bele a provokálásomba, nem vette fel a kesztyűt, csak nyomta ezt a tök logikus dumáját. Mondhatni leszerelt elég könnyen, aztán még kenyérre is kent a meghívásaival. Mi a franc?
- Tartozom egy s mással ennek-annak - feleltem a megjegyzésére, szintén a nemlétező bajszom alatt, miközben belemerültem az étlapba. Eléggé lekorlátozta a szabadságom ez a céh dolog, pont ezért is, mert kötelességtudatot csinál itt nekem, és emiatt olyan dolgokra kényszerülök, amikhez semmi kedvem vagy energiám. Amúgy ez az étlap egész fincsinek tűnt, annál mindenképp érdekesebb volt, mint amit a fazon mondott magáról. Ki a faszt érdekel, hányadik szintű, meg franc tudja, mit mondott még?
- Gondolom vágod, hová akarsz jönni. Kurvára nem fontos, hogy hányadik szintű vagy és milyen képességeid vannak - mondtam, miközben továbbra is az étlapot bújtam. Egy pillanatra se néztem fel. Ja, bunkó vagyok. Nem újdonság. Neki meg fogalma se volt, mit akar, és vacak a mondókája is - So ja, ülj le, egyes - tettem hozzá, majd folytattam is - Asszem kezdek odennel, de finomnak ígérkezik a katsudon is, megkóstolom a curryt, desszertnek meg amanattot és melonpant akarok... első körben ez jó is lesz - motyogom halkan magam elé, majd ledobom a menüt az asztalra, és felnézek a srácra, kábé percek óta először.
- Első lecke. Ha el akarsz adni egy esernyőt a vaknak, ne a színét dicsérd - mondtam szúrós szemekkel rámeredve - Mi kereskedő arcok vagyunk, ha el akarod adni magad, azt emeld ki, ami nálunk fontos lehet - oktattam a nyilvánvalóról. Vagy lehet, ez csak nekem tök egyértelmű? - Próbáld meg újra - dőltem hátra újra a széken, és játszani kezdtem a felsőm pántjával.

by **Akito** Vas. Ápr. 23 2017, 14:10

Már egy ideje tartott az a bizonyos megbeszélés, és Akito-nak rá kellett jönnie, hogy nem biztos, hogy a legalkalmasabb ember jött el erre a találkozóra. De nem volt mit tenni, ha már itt voltak, akkor nem hagyta csak úgy annyiban. Kiváltképp azután, hogy elfogadta az ebédmeghívását a vendége.
- Akkor hálás lehetek „ennek-annak” – felelte, bár abban nem volt teljesen biztos, hogy tényleg annak kellett volna lennie. A fiatal hölgy személyisége elég érdekesnek tűnt a fiú számára, nem találkozott még olyannal, aki ennyire mellőzte volna akár még a minimális tiszteletet is. Ez egyrészt mulattatta, másrészt lenyűgözte az álszentségtől teljesen mentes őszintesége, még annak ellenére is, hogy pont ezek miatt nem állt jól a szénája.
A lány az étlapot bújta, válogatott magának, ezalatt Akito csak ült és próbált válaszolni a kérdésre, próbálta eladni magát, ahogy a toborzója nevezte a folyamatot, de nem igazán volt ez az ő asztala. Erre elég nyersen rávilágított a vele szemben ülő, mindezt úgy, hogy fel sem nézett az étlapból. Nyilvánvaló, hogy annak tartalma sokkalta jobban érdekelte a fiatalembernél.
- Amúgy sem voltam jó tanuló – nem meglepő hát, hogy egyest kapott az elhamarkodott kiselőadására. Próbált gondolkodni azon, mit rontott el, de kicsit megakadt a rendelések hallatán. Nem az ételek, sokkal inkább azok mennyisége, de legfőképpen az „első körben” szavak hallatán. Nem az erszényét féltette, aranya volt bőven még elkölteni is sok, azonban a lány aki előtte ült nem volt túl nagy, csak bizonyos helyeken.
- Szóval te a szerencsések közé tartozol, akik jó helyre pakolják a kalóriát. – jegyezte meg, és ő is eldöntötte, hogy mit rendel. – Én kezdetnek csak marhahúsos rament kérek, a legnagyobbat – közben szorgalmasan pötyögött a panelen, ezzel leadva a rendeléseket. – és négy duplahúsos, csípős hamburgert. – kezdetnek ennyit kért, aztán majd kiderül a hamburgerek méretéből, hogy elég lesz-e. A kiselőadást hallgatva is arra a következtetésre jutott, hogy nem feltétlen mondott rosszakat az előbb, csupán más megvilágítás kellett volna.
- Akkor nem egészen mondtam rosszat- a lányra nézett, aki eltudott szakadni kicsit az étlaptól- így legalább már tudod, hogy mennyire vagyok képes nyersanyagot, itemet vagy hasonlókat szerezni – próbálta megy kijavítani az előzőt ezzel, hisz a nyersanyag itt is a kereskedés egyik alapja. – Ezek kívül t3-as fegyverkovács vagyok t5-ös érclátással.
Közben az öreg hozza az összes megrendelt ételt egyetlen tálcán. Majd elejti, ezért Akito felpattant és inkább segített neki lepakolni az asztalra. Így legalább ebédelhetnek még ebben az évezredben.

by **Rikomono** Kedd Ápr. 25 2017, 13:25

- Én se. Az életben kell boldogulni, nem a padok között - reagáltam rá. Bár azt nem tettem hozzá, hogy ezzel azt akartam mondani, hogy már megint olyasmit mondott, ami tök mindegy. Vagy rájön, vagy nem, én nem akartam erre több szót fecsérelni. Törekedjünk a lényegre, a céltalan fecsegés nem az én asztalom, mindig csinálni akartam valamit. Valami hasznosat, vagy szórakoztatót, bármit, csak ne legyen felesleges. Én speciel nem voltam különösebben kíváncsi erre a fazonra, mármint arra, hogy hányszor verték ki a fogát gyerekkorában, de arra sem, hogy mi a kedvenc kajája.
- Azért te se vagy kispályás - forgattam a szemem a beszólására - Nekem sok energia kell, hogy egész nap pöröghessek. Bár ez itt már olyan mindegy, viszont az étvágyam megmaradt - tettem hozzá. Nem most mondtam, hogy hagyni akarom a felesleges dumát? Ha le tudnám állítani magam egyszer, akkor szobrot is faragnék magamnak, az tuti. Amúgy a hamburgerekre én is kíváncsi leszek... Uhh, ha egyszer hazajutok, majd figyelnem kell rá, hogy ne egyek olyan össze-vissza, mint most. Leszoktam az épeszű étrendekről, mivel itt a kitartásom határoz meg mindent, nem az, hogy mennyi tápanyagot viszek be. Ez gáz. Lehet visszaállok a normális étkezésre.
- Heeh? Akkor riválisok vagyunk - vettem tudomásul, amit mondott. Még sose hallottam róla, bár az lehet, hogy ő se rólam, pedig a legnagyobb T3 fegyverbolt az enyém itt. Nem hirdetem magam különösebben, akinek kellek, az megtalál. Ezért is vagyok full alkalmatlan erre, amit most csinálok, nem mondom, hogy nem konyítok az üzleteléshez, de az önreklám mindig is a halálom volt. Az amúgy is hamis, hazug dolog volt.
- De kezdetnek jó lesz. Viszont ez kevés. Tudni akarom azt is, hogy miért ide akarsz jönni, mit tudsz adni nekünk a jelenléteddel, mif a féljai' a fébben... - közben megkaptam a kajám tőle, és a finom illatoknak nem is tudtam ellenállni, szóval egyszer csak azt vettem észre, hogy a mondat közepén tele lett a szám levessel - Szóval mik a céljaid, meg ezek. Tudod... - fejeztem be, miután lenyeltem a falatot. Kicsit szemeztem a tálakkal, tányérokkal, aztán elvigyorodtam, és falni kezdtem. Finoooo~m *.*

by **Akito** Csüt. Ápr. 27 2017, 22:07

Párszor már megtapasztalta, hogy a nála kisebbek jóval többet tudtak fogyasztani, mint ő. Még annak ellenére is, hogy Akito mindig is jó étvágyúnak volt mondható, mégis nagyon meglepődött ezen a lányon. Jó, voltak nagy „testrészei” meg minden, azonban ezek ellenére is kicsinek számított. Ezt még egyelőre csak kikérte, az is lehet, hogy nem tudja majd mind megenni, sőt a fiú erre gondolt már az elejétől fogva.
- Aha, te az a pörgős fajta vagy- félresöpört pár szemébe lógó hajtincset – Ha pörögsz, akkor sok mindenről le is maradsz – nem bölcselkedésnek szánta, még ha annak is tűnhetett. Egyszerűen a tapasztalat beszélt belőle – Például egy finom ebédről- utalt finoman a meghívásra.
A rendelések leadása után kezdődött meg az, amiért eredetileg is idejöttek. Nem az evés, hanem a toborzás és annak menete, bár nem teljesen ilyennek képzelte a vörös hajú fiú, de legalább elindult valami hivatalosnak is nevezhető valami.
- Hogy riválisok? – halkan felnevet. – Azt azért nem hinném - szögezi le, hogy ő nem tartja magát a riválisának, főleg nem egy ilyen, számára másodlagos dolog miatt. - Egészen eddig csak magamnak kovácsoltam fegyvereket, egy-két esettől eltekintve. Ha csatlakozok a céhedhez, akkor már értelme sem sok lesz. Vagy feljebb lépek, vagy váltok – igaz a lány boltjában még nem járt, mert nem lett volna értelme, de biztosra vette, hogy sokkal több és jobb receptre sikerült szert tennie, ha már boltja volt……
Akito mondandója éppen hogy elnyerte kicsit a lány tetszését, de állítása szerint kevésnek bizonyult. Az étel megérkezett és amint lepakolta az asztalra, a céh küldöttje máris falatozni kezdett. Elég viccesen hangzott az utolsó mondat, meg kellett ismételnie.
- Azért hozzátok, mert ti hirdettetek felvételt- megkezdte a válaszadást és azzal együtt az étkezést is. Egy nagy adag tésztát kezdett bekebelezni és szürcsölt hozzá egy kis levest is. – Azt tudom adni, amit hallottál és itt látsz. A többi majd csak a csatlakozás után derül ki – mutatott magára és közben a hamburgerekkel szemezett. Szép nagy példányokat alkottak meg. – Célom az nincs, legalábbis konkrét, csak az, amit mindenki tud: könnyebb az élet egy céhhel. – egyik kezében a pálcával habzsolt, a másikkal felemelte a hamburger tetejét és megnézte annak tartalmát. Hála istennek nem sajnáltak ki belőle semmit, még sajt és szósz is volt rajta bőven.
- … és ti…… mit adtok nekem? Mire számítsak? - a ramen befalása után ideje volt felhozakodni ezzel, nehogy félreértsék. Csak akkor csatlakozik, ha neki is megéri, nem pedig mindenáron.

by **Rikomono** Kedd Május 02 2017, 14:54

Kaja. Nagyjából ez volt az egyetlen dolog, ami a fejemben járt most, hogy itt előttem volt minden. Nem volt okos ötlet közben kérdezgetni a srácot, de nem azért, mert tele szájjal dumálok, hanem mert komoly erőfeszítést igényelt, hogy zabálás közben odafigyeljek arra, amit mond. Nehéz volt, a bendőm megtöltése sokkal fontosabb volt, mint a süketelésre pillázni. A leves alig két perc alatt a zsákmányommá vált, neki nagyjából ennyi kellett, hogy végigérjen a mondandóján. A kérdése azzal zárult, hogy a tálkám az asztalon csattant, én meg már kutattam is a következő fogás után. Katsudon vagy curry?
- Komolytalan vagy - szólaltam meg, de épp csak annyi levegőt vettem közben, amíg magam elé húztam a curry-t. Az egy fokkal könnyebb kaja, haladjunk fokozatosan a hús felé :F És már falatoztam is, pillanatnyi szünetet sem hagyva. Ja, de annyit azért igen, hogy reagáljak a fazonra valamit, de erre is csak így utólag jöttem rá. Szóval abbahagytam és felnéztem rá.
- De legalább őszinte. Nekem bejönnek az őszinte csávók - mondtam, mintegy folytatva az iménti félmondatot - Én is őszinte leszek. Nem téged keresünk - mutattam rá a pálcikával, majd újra beletemetkeztem a kajámba - Neked mindegy, hová mész... - mondtam tovább a magamét két falat között - ...csak meg akarod kapni a céhes előnyöket... - újabb két falat, rágás, nyelés - ...ami nem gáz, csak annyit érünk veled, mint egy darab fával... - huh, túl sokáig voltam kaja nélkül, nem kéne ilyen hosszú mondatokat közbevetnem - ...nekünk meg olyanok kellenek... - na, ez így nem volt rossz, ezt az ütemet kell tartani - ...akik beszállnak a kerekes... kee-kereskedésbe... - hosszú ez a szó így, két falat között >.> - ...mer' tudod, kereskedő céh - fejeztem be az indokok királyával, majd folytattam a kajálást egészen addig, amíg tisztára nem nyaltam a tányérom. Hol is van az a hús?

by **Akito** Hétf. Május 08 2017, 20:57

A beszélgetés, vagy inkább meghallgatás szépen haladt a maga kis ütemében, bár a temérdek ételnek hála, mintha egy kissé lelassult volna. Természetesen ezt egyik fél sem bánta és jóízűen lakmároztak egy-egy félmondat, mondat között. Akito végzett nagy adag Ramen-jével, a partnere is a levesével, de neki bőven volt még mit elfogyasztania.
- Ezzel még nem vádoltak meg – nem tartotta magát egy komoly személyiségnek, de komolytalannak sem. Noha egyáltalán nem vette rossznéven a megjegyzést, ezért elgondolkodott kicsit rajta, miért is kapta meg eme jelzőt.
Pár kereskedelemmel feltett válasz után nekilátott a hamburgerek elfogyasztásához. Két hatalmas marhahúspogácsa rengeteg sajttal és hagymával, mellőzve felesleges, oda nem illő zöldségeket, kellemesen csípős ketchup-pal. Maga volt a tökéletesség, minden férfi legkedvencebb eledele.
Igyekezett nem túlzottan elragadtatni magát a mennyei ízkavalkád okozta mámora miatt, és figyelni a szemben ülő hölgy szavaira is, akit szintén tabuleejtettek az ízek harmóniái.
- Igen….ebben teljesen igazad van- közli két falat közt, majd ivott rá egy korty vizet. – pontosan annyit értek velem, mint egy darab fával. – megtörölte a száját az utolsó falat lenyelés után. – de ha nyitok egy boltot, aminek semmi értelme sincs, hiszen te is ugyan azt az ipart űzöd, ráadásul sokkal jobban, akkor is egy darab fával egyenlő az értékem, na meg a boltomé is.- fejezte be mondandójának első részét. Talán nem látszott rajta, főleg azután, hogy komolytalannak titulálták, de teljesen tisztában volt a szabályokkal, hisz e világ rabja volt már mióta.
- Hiába van üzletem áruval, ha senki sem látogatja akkor: nem szállok be a kereskedelembe….. nem? - visszakérdezett, hogy figyelt-e rá a lány és nem csak az ételre. – a kereskedő céhek gázban lennének, ha tagjainak a korlátolt piacunkat kellene kiszolgálni életképes boltokkal- és ezzel neki is látott a következő hamburgernek, jó nagyot harapott ki belőle. Meg sem szólalt, még legalább a felét be nem habzsolta…
- Tehát tegyük fel, hogy alternatív megoldásként…. mondjuk… ahelyett, hogy én ugyan olyan boltot nyitnék, mint te…. beszállnék a tiédbe. Támogatnálak arannyal, érccel, recepttel, már ha van rá szükséged. Na meg egyikünk tiert válthatna ezzel növelve a kínálatot, azáltal a bevételt. A bolt maradna a tiéd, de kicsit hozzám is tartozna és ezzel a kereskedésbe is beszállnék. – mondandója befejeztével ismét a hamburgerre koncentrált, kissé mohón falni kezdte, hiszen az ötletét már előadta….

by **Rikomono** Csüt. Május 18 2017, 16:44

Ugye az elég sokszor van, hogy van a randi, és szinte csak a csaj dumál, a pasi meg bólogat és okos kérdésekkel, humoros közbevetésekkel adja a táptalajt a nőcinek, aki így boldog, mert hallathatja a hangját. Na most a mi "randink" az úgy nézett ki, hogy akkor voltam boldog, ha kussba lehettem, mert addig is falhattam a kajámat anélkül, hogy meg kellett volna szólalnom. Fel is gyorsultam, mire a csávó végzett a mondanivalójával, már félre is toltam a "húsosfazekat" és rárepülhettem a desszertemre. Várjunk csak... vissza kéne idézni, hogy mit mondott. Bakker, egyszerre enni és odafigyelni a másik szavára nem könnyű Rolling Eyes

Hogy is volt...? Ja tényleg, csak bebizonyította, hogy gőze sincs az egészről.
- Megérezted, hogy gáz van, és mentenéd a menthetőt, mi? - pislantottam fel rá fél szemmel. Hm, kicsit kevésbé tűnt gusztusosnak az édesség, mint eddig, úgy tűnik, hogy ha minden hülyeséget egyszerre összeeszek, akkor hamarabb jól lakok - Második... második? Mindegy, következő lecke: a kereskedés nem a boltokról szól, hanem a marketingről - oktattam ki - Én is csak most nyitottam boltot két-három hónapja, mobil kovács voltam a kezdetek kezdete óta - jegyeztem meg amolyan mellékesen - De tudtam, kinek kellhetnek a cuccaim. Megtaláltam a piacom, és kész - vontam meg a vállam. Ennyiről szól a dolog, meg kell találni, kire lehet rásózni az ócskaságokat. Megkérdezed, tízből kilenc menő játékos, gőzük sincs róla, ki vagyok. Tízből kilenc vöröske meg vágja. Nekik nem ad el épeszű játékos semmit, vagy átveréssel boldogulnak, vagy keresik az olyan figurákat, mint én, akit nem érdekel, hogy honnan van a pénzük és mire használják a fegyveremet. Na persze aki erre a piacra pályázik, az nem árt, ha megtanulja kezelni az átveréseket.
- Az ötleteddel két gebasz van: egy, én magányos farkas vagyok, kettő, ha nem lennék az, akkor se engednék be az üzleti hálózatomba egy ismeretlen figurát, pláne nem egy amatőrt - közöltem vele az ítéletet. Eddig se volt szimpi a hozzáállása, most is csak arra tudtam gondolni, hogy bele akar ülni a tutiba, és azt hiszi, elég, ha megszór néhány kaviccsal. Tipikus lusta hozzáállás. Nekem munkám van ebben az egészben, ráadásul "kicsit" kényes a legtöbb vevőm és ha megjelenik egy ismeretlen alak, el is veszítem a bizalmukat. Mondjuk neki fogalma sincs arról, honnan kerülnek ki a vevőim Rolling Eyes

Újfent hátradőltem, és jó alaposan kinyújtóztam. A nasit már csak kényelmesen falatozgattam.
- Ezt az ebédet le is kell mozogni. Bunyó vagy dugás? - kérdeztem a megállapítás után - Hülye kérdés, mi?

by **Akito** Hétf. Jún. 05 2017, 20:20

Az ebéd lassan a végéhez közeledett. Hiába volt bőséges, Rikomono feneketlen gyomra elnyelt mindent. Akito azon csodálkozott, hogy az evőeszközök és tányérok megmaradtak, de a mi késik az nem múlik. A „tárgyalás” is hasonló cipőben járt, már nem maradt túl sok megbeszélni való, ez is a lezárására várt.
- Nézd el nekem. Rossz szokásom mindenből kisajtolni, kihozni a legjobbat. – Hogy ez a jó vagy rossz tulajdonságait szaporította, az teljesen a partnerén múlott. Ő mindenesetre a beszéd után ivott pár kortyot, majd végignézett az asztalon, hogy mi maradt még, aminek el kellett volna már fogynia, és persze hallgatta a többi leckét.
- Nem is tudom. Magamból kiindulva én ha vásárolni akarok, egyből egy boltot keresek. Egy boltot, ahol esetlek még reklamálni is tudok, ah beüt a gebasz a cuccal. – megette az utolsó két falatot, amit le is öblített gyorsan- és mint tudjuk, az aincradi piac borzasztóan korlátolt. A recept a minden- fejezte be többet nem mondva erről, hisz mind a kettőjüknek ugyan olyan tierű fegyverkészítése volt, amiből a lány mindent tudhat.
Halkan felnevetett a két gebaszra, de hamar uralkodott magán és csak mosolygott, míg a partnere végig nem mondta a magáét, a vége felé pedig minkét kezét megadóan felemelte.
- Veled csak példálóztam, nem tudtam, hogy egyedül vagy a céhben….. de te nyertél… megadom magam – viccelődött még egy kicsit, majd leeresztette kezeit az asztalra. elég okos volt ahhoz, hogy tudja mikor kell hagyni a dolgokat a maguk medrében csordogálni. Voltak már hajók amik elúsztak, bár olyanok is, amik vissza is jöttek…
Az ebéd befejeződött és a tárgyalások is. A tányérok üresek, a bendők megteltek, már csak egy kis lazítás hiányzott a kiadós ebéd után. Legalábbis ezt gondolta, mikor is a vele szemben ülő már megint kitett magáért és alaposan meglepte, sőt még meg is megnevettette.
- Most komolyan…. az előbb szabályosan végiggyalogoltál rajtam… ezek után képes lennél megverni? – kérdezte mosolyogva és egyben választ is adott ezzel a lány kérdésére. A felesleges harcot amúgy sem szerette soha.

by **Rikomono** Kedd Jún. 13 2017, 16:13

Az ebéd végével együtt nagyon úgy nézett ki, hogy a tárgyalásunk is véget ér. Tárgyalás, heh... ilyen hülye szavakat is ritkán használok. Nem is tárgyalás volt ez, egyszerűen megbeszéltük, hogy valószínűleg mások az elképzeléseink. Volt olyan tulajdonsága a csávónak, amit becsültem, és az már egyből egy kibaszott ritka pillanat, hogy nem forralta fel az agyvizemet. Szóval voltak jó pontjai nálam. Csak hát nem jött össze. Van ilyen, ez alapból nem is azon múlt, hogy menyire szimpi nekem. Mármint tőlem aztán egy degenerált seggfej is lehetett volna, mint amilyen én vagyok, ha beleillik a céh elképzeléseibe. De nem illett bele a hozzáállása alapján.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Sajnálom, hiába vagyunk kvázi bajban, van valaki, aki miatt akkor is válogatni fogok - mondtam, csak hogy azért ezt is tisztázzuk - Azért nincs harag remélem - küldtem neki egy mosolyt. Ja, voltak jó tulajdonságai. Az is az, hogy nem erőltette. Mondhatni elkerült egy taposóaknát a sok közül. Körülöttem bőven vannak, szerintem sejti is, hogy óvatosan kell lépkednie. Még egy darabig, mert többek között azzal is megtiszteltem, hogy nem hagytam csak úgy faképnél a dolgunk végeztével. Elvégre ha már itt vagyunk egy ilyen cseszettül hideg hely közepén, akkor már töltsük tartalmasan ezt az időt. Minek rohanni? Mondom én, a türelmetlenség mintaképe.
- Jaj, nem kellenek a kifogások. Aki erre a kérdésre a bunyót választja, az buzi - jelentettem ki - De azért remélem nem hiszed azt, hogy csak csettintened kell - akkor legalább olyan hülye lenne, mintha meg akarna verni. Kinéztem az ablakon, majd elfintorodtam, semmi kedvem nem volt kimenni a hidegbe a jégcsapok közé. Szóval nem akartam ráhagyni, hogy mit csináljunk.
- Hmm, lehet jól esne egy masszázs - morfondíroztam félhangosan végül.

by **Akito** Szomb. Jún. 17 2017, 22:29

Akito mai egyik céljáról kiderült, hogy nem fog beteljesülni, legalábbis ma biztos, hogy nem. A „tárgyalások” kudarcba fulladtak, a fiú nem lesz az Angelic voice tagja. Természetesen jó lett volna, pontosabban előnyös a céhesdi számára, mégsem bánkódott, méghozzá azért nem, mert nem volt rá oka. Ő megpróbált minden módszert, amivel hű is maradt elveihez, ez nem volt elég. Talán majd legközelebb egy másik céggel.
- Azt nem tudtam, hogy bajban vagyok, de nem is tartozott a témánkhoz. Ne is sajnáld, mert neked kellett dönteni és meg is tetted, mindössze ennyi történt- semmi értelme nem lett volna tovább győzködni a lányt, csak feldühödött volna, azt meg egyáltalán nem akarta. Már az elején észrevette, hogy ezt a lányt mindennek lehetett volna nevezni, csak átlagosnak nem. Az illetlen célzásait még csak nem is burkolta, nyíltan beszélt bármiről, amit nem szégyellt kimondani és Akito szerint nem is létezet olyan .
- Harag? Ha ennyitől fellángolna bennem, akkor nem lenne csomag a lábam között- utalt burkoltan arra, hogy ez az ő meglátása szerint a női szokások, hisztik egyik tagja. Férfi ilyet nem csinál.
Rikonak sikerült megint megnevettetni a fiút a nyílt és egyenes beszédével… már kezdett hozzászokni
- Vaaaagy….. kegyetlenül erkölcsös, félénk, esetleg szűz. Azért ismerjük el, egy szűz fiúcska már elszaladt volna előled, vagy belehalt volna zavarába. – még őt magát is igen meglepte egy két elszólás, de megőrizte hidegvérét. Az elején azért, mert nem vette komolyan, a végére meg kissé hozzászokott a viselkedéséhez.
- Nem elég? Akkor meg kell dörzsölnöm a….. – vetett egy gyors pillantást Riko kebleire- a csodalámpát? – viccelődött kissé. El nem tudta volna képzelni min töri a fejét vendége és amit eddig megtudott róla hát…. nem várt számára kedvező dolgokat.
- a masszázs jól hangzik – lepődött meg végül, erre aztán nem számított – Állok rendelkezésedre, de nem te akartad lemozogni az ebédet? – nem mehetett csak úgy bele a dologba, lealacsonyította volna magát – bááááár működhet a dolog

by **Rikomono** Csüt. Jún. 22 2017, 13:10

Én megpróbáltam udvarias lenni, többé-kevésbé asszem össze is jött, ő meg tök korrektül hárította a dolgot. Mint csávó, egyre szimpibb volt. Semmi hiszti, semmi idegesítő, nyálas duma, kellően egyenes. nem is hülye, szóval ja. Ettől még nem jött be, de az már elég nagy was ist das volt, hogy nem akartam megverni ennyi dumálás után sem. Ezt pedig értékelni kell, mert ritka kincs volt az ilyen, főleg itt, a tízezer nyomi kocka földjén.
- Miért, amúgy van ott valami? - vágtam is földhöz a magas labdát, ha már így felkínálta. Csak úgy, reflexből, hogy érezze a törődést. Azért, mert szimpi, még nem fogom kímélni. Ez van, ezt kell szeretni, cuki pofi, éles nyelv, őszinteség, bunkóság. Nagyjából ennyiben simán össze lehetett engem foglalni, én meg egy pillanatig se sértődtem be, ha valaki leszólta a stílusomat, sőt.
- Nem kell sorolgatni a buzi szinonimáit, értem én - forgattam a szemeimet. Néha jó volt szórakozni az ilyenekkel, aztán porig alázni őket, de csak akkor, ha nagyon unatkoztam, vagy nagyon le voltam égve, és kellett egy pancser, akinek ihatok a kontójára.
- Csodalámpa, mi? - nevettem fel - Ha előcsalod a dzsinnt, még az is lehet, hogy teljesíti három kívánságod. Vagy csak megdörzsöli a varázspálcád - folytattam a perverz utalások sorát, ha már elkezdte. Nem érdekelt, ha csak azt akarja, én se akartam tőle többet, de szerintem ez neki is tiszta volt. Csak azért, mert valaki normális, még nem fogok belezúgni, ő meg tuti nem egy taplót keres maga mellé.
- Heh, a kiadós testmozgáshoz előbb be kell melegíteni. Nem vagy nagy sportember, mi? - reagáltam a kérdésére, majd talpra pattantam, és jó alaposan kinyújtóztam. Eléggé elpilledtem ettől a kajálástól, tényleg jó lesz, ha kicsit felébreszt.

by **Ozirisz** Pént. Május 11 2018, 19:16

// Chancery :3

Ez egy minden szempontból idegpróbáló bossharc volt. Bár tényleges harcra nem került sor, mégis eseménydúsabb és fordulatosabb volt, mint eddig bármelyik másik szintfőnök elleni küzdelem. Legtöbbször annyiban kimerült a dolog, hogy ütjük-vágjuk, attól függően ki mit fog a kezében, és itemek elhasználása. Persze azért ott is voltak izzasztó helyzetek, mint a Jégkirálynő esetén is, amikor területizett a drága. Akkor értettem meg, hogy mekkora terhet cipelt Hinari, amikor vezette a küzdelmet, megalkotta a taktikát, gondosan megtervezte a következő lépést, és figyelt arra hogy a mi életcsíkunk helyett a bossé fogyjon. Akkor tudatosult bennem, hogy mit mindentől megkímélt minket, amikor a Jégkirálynő esetén én voltam az, aki vezette a csapatot. És akkor éreztem úgy igazán a felelősséget, amikor Riko élete a vörösbe csúszott...
Ez a legutóbbi boss viszont teljesen más volt. Rosie csak ugráltatott minket. Eleinte még jó mókának is tűnt, noha egyik-másik feladattal nem értettem egyet. És ugye jött az a rész, amikor mészárlást követelt tőlünk Rosie. Először leblokkoltam, azután meghoztam egy rossz döntést, aminek következtében Chancery indikátora besárgult. Majd kifakadtam, mert úgy tűnt minden hiábavaló, elvesztettem a fejem. Majd amikor már feladtam volna, hirtelen tovább pörgött a program. Vajon ekkor is végig figyelt Kayaba, hogy mi történik? Nem tudom... Csak azt, hogy utána ismét kitoltam szegény idomárlánnyal. Nem is tudom, pontosan hogy és miért, de végül a szerencsétlen lépésem szerencsés végkifejletet hozott. A véletlenül betört tükör ugyanis a hét év balszerencse helyett megnyitotta a következő szintet. De hogy hogyan és miért, azt már nem tudtam hová tenni. És az igazat megvallva, nem is érdekelt. Csak örültem neki, hogy vége van...
Chancery is túl fáradt volt, így a teleportkapu aktiváló séta utánra tervezett iszogatást is áttettük későbbre, amikor jobban lesz.
Így pár nappal az ominózus bossharc után, a magasabb szinteken kolbászoltam, és kis pihenőre visszatértem Ronbaru városába, amikor eszembe jutott, hogy talán most már a lány is kipihente a bossteremben történt megrázkódtatásokat. Őt is megviselte a dolog, ahogy nekem is bűntudatom volt, hogy akaratomon kívül kitoltam szegény lánnyal. Nem érdemelte meg. Ahogy például Saya sem érdemelte meg a közszemlére állítást. Könyörtelen volt Rosie, a maga módján kegyetlenebb, mint a Jégkirálynő volt. Csupán annak az egynek örülök, hogy nagyobb baj nem történt. De azt hiszem ez csupán a szerencsén múlt, és hogy a rendszer megkegyelmezett nekünk...
El is kezdtem pötyögni az üzenetet Chancerynek.

Szia ^^
Ha van kedved, és ráérsz, összefuthatnánk egyet beszélgetni. Ronbaru városában vagyok, ha még nem ebédeltél, vendégem vagy, és a korábban említett italozás továbbra is áll. Illetve ha a mai nap nem alkalmas, akkor egy neked is megfelelő időpontot várok :3
Ozirisz

Majd miután elküldtem az üzenetet, vártam egy kicsit a lány válaszára. Egy pár napig úgyis itt maradok a fagyos szinteken, elvégre az újonnan megnyitott szintet sem ártana felfedezni, megkeresni a boss kazamatáját. Vagy csak szimplán küldetésezni a jég birodalmában, kincseket és minibossokat hajkurászva. Ezeken a fagyos szinteken elég erősek a mobok, mondjuk az én szintemen csak nagyobb mennyiségben vagy felkészületlenül érne meglepetés... de több tapasztalati pontot is jelentenek, ami meg elengedhetetlen a szintlépéshez. És, még egy hatalmas előnye a fagyos szinteknek: sokan nem szeretik őket, így nincs az a tömegnyomor mint a Kezdetek Városában, vagy akár a 10. szinten, az amatőr és félprofi vadász-halász klubtagok gyűjtőhelyén. A 20. szint meg hát megint megérne egy külön misét... Oda maximum egy-két küldi végett ugrok be, de ott sem sokat időztem Judy halála óta. A fagyos szinteken kalandozás után pedig valamelyik itteni település a kedvenc, jelen esetben Ronbaru, hisz ez van a legközelebb az újonnan nyitott szinthez, de kellően távol a játékosáradattól.
Nos, miután Chancerytől megjött a válasz, a találka előtt elindultam a teleportkapuhoz a lány elé. Ott az egyik oszlopnál támaszkodva vártam az idomárlány érkezését. Majd amikor megjelent a teleportban, elésiettem.
- Szia! Örülök hogy eljöttél – köszöntem a lánynak – Jobban vagy már? - tettem fel a kérdést – Sajnálom, hogy sárgulnod kellett... észrevehettem volna, hogy Rosie csak szivat azzal a feladattal... Ne haragudj...
Ez volt a minimum, amiért kiszúrtam vele a bossteremben, hogy először sárgulásra kényszerítettem, utána pedig rögtön, még ki se heverte az előzőeket, máris egy olyan feladat előtt találta magát, amihez nem volt kellő jártassága. Mintha csak Rosie szivatott volna minket, de őt különösképp kipécézte magának. És én voltam a parancsnok, aki minderre utasítást adott...

by **Chancery** Kedd Május 22 2018, 10:01

Ebéd? Kéne... legalábbis a rendszer szerint. Viszont a lány erősen kihasználta, hogy itt nem érvényesek rá a valódi világ röghöz kötött szabályai. Napok óta nem evett, de ez jóformán csak a pontjainak hatásán mutatkozott ki, semmi máson. Egyébként nem volt kedve semmihez, még azután sem, hogy ma reggel végre arra ébredt, hogy az indikátora visszatért a megszokott zöld színhez. Első alkalom volt úgyis, hogy besárguljon, szóval várható volt, hogy elmúlik, mégis, mikor végre megtörtént, csak egy lemondó sóhajjal díjazta a dolgot. Visszaheveredett a párnára és úgy döntött, a mai napot is elsősorban az ágy kényelmében és részleges nyugalmában fogja tölteni.
Egészen addig gondolta ezt így, amíg meg nem csippant az üzenetjelző hang.

Szia
Végülis, ráérek, ma semmi dolgom. De ha már italozás, akkor preferálom az estét Smile

Ötre ott leszek a kapunál, szóval addigra rendelt a bérgyilkosokat Razz

Puszi
Chan-chan

Kis félszeg mosollyal nyugtázza, hogy a humora legalább nem csappant meg teljesen, és hogy a vicc ellenére nem gondolja teljesen komolyan, hogy neki valóban... szóval értitek. Hogy a szokásos önmarcangolás ezúttal erejét veszítette és tényleg csak viccnek szánta azt a kis félmondatot. Chancery végül belefúrta a fejét a párnába és kavargó gondolatait próbálta rendezni a következő pár órában.
Mire eljött az öt, már összeszedte magát. Friss haj, a fekete macskafülek a helyükön, egyszerű ruházat, a tükör előtt még az arcát is megütögette, hogy életet leheljen magába. Gyerünk, kislány. Most kimerészkedsz a társasági körökbe, ezen kívül Ozirisztól pont nem kell félned. Ő jó fej, nem fog kiröhögni, nem fog gúnyolódni rajtad, ő... biztos lehetsz benne, hogy ő nem gondol rólad rosszakat.
Talán senki nem is gondol rólad rosszakat, csak beképzeled magadnak. Mert önbizalmad az nulla. Valahogy vissza kéne térned azokhoz az időkhöz, mikor akadt, azok sokkal jobbak voltak, neked is, meg mindenki másnak is.
Tenyerét a tükör lapjára téve nézte önmagát, majd elmosolyodott.
Italozunk, te lány. És utána ideje lesz visszatérni, mint a régi szép időkben. Hajrá!

A szint klímájához öltözve lépett ki végül a kapuból alig fertályóra múlva. Kicsit megrázta magát, ahogy gyorsan odébb lépett, nehogy útját állja egy esetleges érkezőnek, de ideje már nem volt ahhoz, hogy körbenézzen és megkeresse Oziriszt, a férfi már elé is sietett. Szemmel látható volt, hogy ezen meg is lepődik egy pillanatra, de hamar rendszerezi arckifejezését és mosolyogva kicsit meghajol előtte. Álomkelő, a nagy macska, csupán kicsit odébb leül és elkezdi tisztogatni magát, úgy macskamódra, semmi mással nem törődve. Dust ezúttal otthon maradt.
-Szia, én meg köszönöm a meghívást. -mosolyog fel Ozira, majd bólint. -Igen, valamennyire. És jaj, ne is törődj vele. -ingatja a fejét, legyintve közben egyet. -Már el is múlt. Meg hát... talán kicsit túl is reagáltam. Most már túl vagyunk rajta, és ez a lényeg ^^
"... Miért nem tudtam így hozzáállni az utóbbi napokban is? Miért csak most sikerül felfognom ezt?"
Ozirisz kis bánatát látva végül közelebb lép hozzá és nyugtatóan megpaskolja a férfi felkarját. -Tényleg ne aggódj. Viszont fontosabb kérdés, hogy hova fogsz vinni? Razz

by **Ozirisz** Kedd Május 22 2018, 19:37

Nem kellett sokáig várnom. Ahogy elküldtem az üzenetet, szinte rögtön rá jött is a lány válasza. Mint kiderült, inkább az estét, estefelét részesítette előnyben az italozást illetően. Egy gyors választ küldtem neki, hogy rendben, nekem is jó az öt óra. Megebédeltem, majd délutánt azzal töltöttem, hogy a városban sétáltam, felmértem az itteni lehetőségeket. Nem sok minden van itt, egy fogadó, egy kovácsműhely és egy bolt, legalábbis ami a játékosok számára hasznos. Bizonyára akad pár eldugott küldetés is, azonban most nem ezzel foglalkoztam. A fogadóba koccantam be első körbe, ahol ebédeltem, hogy asztalt foglaltassak magunknak estére. Bár most csak elvétve láttam játékosokat a szinten, nem árt. Ki tudja, mennyire felkapott ez a hely, ahogy jön az este? Az meg elég ciki lenne, hogy elhívom Chant egy italozásra, és aztán meg kereshetünk magunknak egy másik helyet. Bár, nem tartom túl valószínűnek, de jobb megelőzni az efféle dolgokat. A fogadó után a kovácsműhelybe mentem, kicsit rendbeszedni a felszerelésem, megélezni a kardom, ilyesmik. Aztán fél délután elbeszélgettem az NPC-vel, akié a műhely. Az egész onnan indult, hogy rácsodálkozott a lángoló kardra, ami azért nem egy megszokott látvány a jeges-fagyos szinteken. Én pedig érdeklődtem a kovácstól, hogy létezik-e hasonló kard, ami a tűz helyett a jég erejével bír. Időnként hasznos lenne, például a forró, elsivatagosodott szinteken. Ott még az sem lenne egy utolsó dolog, ha harc közben hűtené a mancsom, ahogy itt kifejezetten jólesik a hidegben a kard langyos fogása. De sajnos csak ábrándoztunk a jeges kardról, pedig biztosra veszem, hogy létezik fagyasztó kard is. Tűz a jég nélkül nem létezhet, ahogy a fény a sötét nélkül...

Gyorsan elrepült az idő, és háromnegyed öt felé elköszöntem az öreg kovácstól, és a teleportkapu felé vettem az irányt. Kicsit sétálgattam a teleport környékén, közben el-elkalandoztak a gondolataim, amíg a lányra vártam. A jeges kard jó móka lenne. Talán előkerül a recepjte, vagy egy tehetséges kovács, aki képes elkészíteni...
Azonban nem sok időm volt kattogni a témán, hisz hamarosan megérkezett Chancery és Álomkelő. Eléjük siettem – Ugyan már, hisz megbeszéltük múltkor – válaszoltam a lánynak jókedvűen. Örültem neki, hogy eljött, de annak még jobban, hogy már nagyjából kiheverte a bosson ért sérelmeket – De akkor is, az én hibám, és az én felelősségem... - majd vidámabb hangnemben folytattam - De lényeg az, hogy sikerült, megnyitottunk egy újabb szintet ^^ – tettem hozzá mosolyogva. - Mellesleg én jobban beégtem azzal a szép nagy eséssel... csak a hét év balszerencsét ússzam meg – nevettem el magam.
- Az itteni fogadóba. Jól főznek, és van finom boruk és pálinkájuk, amire szükségünk van :3 – válaszoltam a lánynak – Hangulatos kis hely, nincs nagy nyüzsi, már foglaltattam asztalt is a számunkra – majd elindultunk Ronbaru egyetlen valamirevaló helye felé, ami fogadó, étkezde és kocsma is egyben. Minden, amire szüksége lehet az errefele farmoló kalandoroknak, vagy éppenséggel akik kicsit el akarnak vonulni a Kezdetek Városa nagy nyüzsgése elől. Megvan a hangulata, ahogy a kellemes melegben, a fűtőtt fogadóból nézzük, hogy szállingózik odakinn a hó.

Nem kellett sokáig sétálnunk, hisz az egész városka sem valami nagy, nincsenek hatalmas távolságok. Ahogy odaértünk a fogadóhoz, ajtót nyitottam és előreengedtem az idomárlányt és a macsekot, majd helyet foglaltunk az asztalunknál. Nem kellett sokat várni, a felszolgáló NPC szinte azonnal jött is. Ez az előnye, ha egy kicsit eldugottabb helyen vagyunk, hogy nincs tömeg, nincs sor, és gyors a kiszolgálás.
- Rendelj nyugodtan bármit, amit szeretnél, Álomnak is – mondtam a lánynak mosolyogva – Mint mondtam, a vendégeim vagytok ^^ – ez a legkevesebb, amit megtehetek a lányért a bossharcon történtek után. És ez az, amire Chancerynek is szüksége van, egy kis lazítás, egy önfeledt beszélgetés, és persze egy kis ivászat. Néha kell egy ilyen nap is, nem lehet minden napot a kazamatákban tölteni és farmolni magunkra az expét. Kell egy kis szórakozás is, és az idomárlánynak is jót fog tenni ez a kis kimozdulás.

by **Chancery** Kedd Május 22 2018, 20:01

-Biztos vagyok benne, hogy megúszod. -legyint mosolyogva, teljes bizonyossággal jelentve ki a tényt, mintha titkos informátortól tudná. -Az nem egy közönséges tükör volt. És legalább jó taktika. Ha a Túlélők Csarnokában találkozna vele egy csapat, könnyen és hamar túl tudnak esni rajta, szó szerint.
Álomkelő egy pillanatra abbahagyta a mancsa nyalakodását, majd folytatta, ahol abbahagyta. Csak akkor állt ismét talpra, mikor a páros elindult a hófedte utcák egyikén, kicsit lemaradva tőlük. Itt nem félt, és nem is érezte, hogy bármi baj érné őket, tudta jól, hogy a lány legnagyobb ellensége és barátja most pont az alkohol lesz, és igen rejtélyes körülmények között fog hazatérni.
Chancery ezzel ugyanúgy tisztában lesz, és végig az úton, mikor épp nem beszélgetnek, magával viaskodik. Örömmel fogadja hát, mikor megérkeznek, egy halk köszönöm kíséretében belép Ozirisz előtt, oldalán a macskával, majd helyet foglal az asztalnál. Kicsit megrémül, mikor a pincér szinte azonnal jön is, hisz még csak nem is döntött, és eleinte hebegve-habogva próbál beszélni... végül megáll, vesz egy mély levegőt és lehunyt szemmel nyugalmat erőltet magára.
-Bocsánat. -mosolyodik el végül és ismét a pincér felé fordul. -Álomnak kérnék szépen klasszikus tál tejecskét, ha szabad. Én pedig... azt hiszem, kérnék szépen egy whisky-t.
Életében egyszer ivott csak, ízlett neki, de erős volt. Most pedig úgy érzi, talán pont arra lesz szüksége. A bort is kívánja, de valahogy most nem vonzza annyira. Megtoldja a rendelést még egy kicsinyke szendviccsel is, hisz ma még nem evett, és akármennyire is ki van készülve valahol mélyen még belül, tudja jól, hogy a főszabály: éhgyomorra nem szabad inni.
-Azért valamennyivel majd én is beszállok, ha nem is fele-fele Razz

-mosolyog végül a férfira, miután a pincért elment. -Közös kaland volt, és nem csak a te felelősséged. Rosie ellen nem volt felderítőcsapat, nem tudhattad, mivel fogunk szembe állni, és még így is nagyon olcsón megúsztuk. Hogy őszinte legyek, nagyon ügyesen csináltad szerintem. Ha nem szúrom el azzal, hogy nem állok a tükör elé arra a két másodpercre, akkor semmi baj nem lett volna.

by **Ozirisz** Kedd Május 22 2018, 21:48

- Tényleg? - kérdeztem vissza, ahogy Chan halál nyugodtan mondta, hogy biztos volt benne, hogy megúszom. Majd a tükörre és az utólag kiderült "taktikára" terelődött a szó. - Kár, hogy az elején nem tudtuk, hogy ennyire egyszerű az egész. Viszont a csarnokban tényleg így egy potya pontszerzési lehetőség ez a boss, feltéve ha ezt sorsolja a gép – értettem egyet az idomárlánnyal. Majd elindultunk a fogadó felé, Álomkelő pedig mögöttünk, nem sokkal lemaradva követett, mintha csak fedezte volna a hátsónkat. Nem kellett sokat sétálnunk, amíg megérkeztünk.
Chanceryt váratlanul érte, hogy a pincér szinte azonnal ott termett nálunk az asztalnál. Eleinte nekem is furcsa volt az ilyesmi, főleg hogy az első jópár hónapban a Kezdetek Városában éltem, amíg nem jutottam feljebb Aincradban. A nagy népességű város nagy nyüzsgése, és a dugig tömött éttermek, kocsmák, ahol csúcsidőben egy tűt sem lehetet leejteni enyhe túlzással tökéletes ellentéte ennek a nyugalomnak és csendnek. Teljesen más a légkör, de most erre van szükségünk, hogy tudjunk beszélgetni is.
- Én is egy whiskeyt kérnék – mondtam a pincérnek, miután a lány már leadta a saját és Álomkelő rendelését – Illetve... hozza az üveget is, hosszú az este, elfogy az még :3– tettem hozzá egy ördögi mosollyal az arcomon. Elvégre nyilván nem egyetlen egy pohárral fogunk meginni fejenként, és a pincérnek is egyszerűbb, ha nem kell annyit fordulnia, mintha ugyanazért a mennyiségért hatszor-hétszer ugráltatnánk. Persze ha marad belőle, azt eltesszük a nehezebb napokra.
- Miért nem főtt kaját? - tettem fel a kérdést a lánynak a szendviccsel kapcsolatban – Jól főznek, én már itt beebédeltem, és látod, nem lett semmi bajom – nevettem el magam a végén. A szendvicsek azok inkább reggelire valók, vagy délután, hogy kihúzzuk vacsoráig. Ha nem eszik belőle egynél többet az ember, akkor elég hamar jelez is a pocak. A főtt étel, na az már laktató.
- Rendben, ahogy érzed :3 – válaszoltam a lánynak mosolyogva. Mindketten tudjuk, hogy az alapvető dolgok, mint étkezés, szállás ára legfeljebb az első szinten okozhatnak gondot. A mi szintünkön elég egy jó farmhely, és ideális körülmények közt egy-két óra alatt, rosszabb esetben három-négy óra alatt, de megvan bőségesen a napi betevő. A lányt pedig véletlenül sem akartam azzal megsérteni, hogy nem hagyom beszállni a számlába.
- Igaz. Nem volt felderítőcsapat, ellenkező esetben mi már nem kellettünk volna. - visszagondoltam az előző bossharcra, annak is az első próbájára, amikor Tachi az orrom előtt csapta be az ajtót. Na az egy "szép" mutatvány volt. A dicséreteket és azt, hogy megint saját magát akarja beállítani hibásnak, nem hagyhattam szó nélkül. - Nem te voltál a hibás. - mondtam újra, a lehető legkomolyabban, a lány szemébe nézve - Annál a résznél nem tudtam, hogy mi történt, és miért. Valamiért megakadt a boss, és valamiért továbbindult. És egyikünk sem tudja az okokat. - gondoltam vissza arra, hogy miért nem ugrott tovább a script, és miért ugrott tovább később látszólag magától, egy másik feladattal. - És szegény Sayával is akaratlanul, de nagyon kiszúrtam. Mégis, miféle feladat volt az? Miféle fejlesztők írnak ilyen bosst? - majd egy levegővételnyi szünet után folytattam, elterelve a nehéz témát egy jóval könnyedebb és vidámabb irányba – De, ugyanakkor valami rendhagyót is sikerült véghezvinnem – ült ki a széles vigyor a képemre – Eddig még nem hallottam róla, hogy valaki egy bossterem kellős közepén kard helyett gitárt rántson – avagy az egyik legjobb pillanatom, ami csak egy kósza, elborult ötletből indult, de remélem sokáig emlegetni fogják Aincradban a népek. Akkor valami nagyot alkottam.

by **Chancery** Kedd Május 22 2018, 22:08

Az egész üveg hallatán elmosolyodik az orra alatt. Egyrészt mert akkor garantált, hogy kicsit tényleg elfeledhet mindent vele, bár majd oda szeretne figyelni magára, hogy ne veszítse el a józan eszét teljesen, másrészt Ozirisz ezzel a lépésével mintha a gondolataiban olvasott volna. Próbálta ezt a mosolyt valahogy elrejteni, fejlehajtással, a kezeinek morzsolgatásával, amíg úrrá nem lesz az érzelmein, és a szendvicset érintő kérdés végül segített is neki ebben. Csodálkozva kapja fel a fejét, majd elgondolkodva, a szemeit forgatva kicsit töpreng, mit válaszolhatna. Érzi, ahogy az arca kis színt vesz fel máris, elpirul, szégyenkezve, de mivel a válaszadással máris másodpercekkel többet késett, mint kellett volna, és még mindig nem jutott eszébe hihető hazugság, végül az asztallapot nézve ismét csak lehajtja a fejét.
-Csak nem akarlak nagyon megterhelni. -mondja ki végül halkan, érezhetően bűnbánóan, mintha valami égbekiáltó becstelenséget kellene bevallania. A macska az asztal alatt foglal helyet, elterül, úgy macskamódra, úgy, hogy a farka érinti a gazdája lábszárát. Mintha csak nyugtatóan meg szeretné simogatni, bár Chancery ebből nem vesz észre semmit.
Annak viszont örül, hogy Ozirisz elfogadta a felajánlást a számla szétszedését illetően. Így máris sokkal jobban érzi magát, és utólag már merne talán többet rendelni, hisz szerencsére ha neki nem is, de a céhnek van bőven aranytartaléka, viszont most már mindegy. Egyenlőre elég lesz a szendvics is.
Kíváncsian felpillant, mikor a beszélgetés újabb oldalakra gördül, és kicsit érzi, hogy ismét zavarba jön. Teljesen biztos abban, hogy a tükör előtti megállás hiánya tehetett a dologról, és nem tudja, hogy Ozirisz csak azért mondja-e ezt a "nem tudjuk, miért történt" dolgot, hogy őt nyugtassa, vagy vajon tényleg így van-e. Bár akármelyik eshetőség is áll fenn, most már teljesen mindegy. Már megtörtént, ahogy megtörtént, és ezen ha megfeszíti magát, se tud változtatni. Csak annyi a dolga, hogy belekapaszkodjon abba a kis nyugtató momentumba, hogy senki, tényleg, senki nem korholta le azért, amiért úgy reagált, ahogy. Még Rikomono sem szólt végül semmit, pedig ő olyan, mint Kuromajo volt anno. Az a típus, akinek a puszta jelenléte elég ahhoz, hogy tönkretegye az olyan gyenge lelkűeket, mint ő.
-Tényleg ne aggódj ezeken. -mosolyodik el végül. -Túl vagyunk rajta. Én meg iszonyúan hálás vagyok, hogy sikerült még az én érzelmi rohamomat is valahogy kordában tartanod. Ez még ezelőtt soha senkinek, még Jay-nek sem sikerült, elhiheted. -nevet fel kicsit és megigazítja orrán a szemüvegét. -Eddig, hogy őszinte legyek, talán a te parancsnokságodat szeretem a legjobban. Jól koordinálsz, és igen, az ilyen húzások, mint a dalra fakadás boss közepén, nagyon fel tudja dobni a hangulatot. Ki tudja, talán még az is segített. -dönti félre a fejét, és kisöpri a kósza tincset a szeme elől. Végül kicsit komolyabb, komorabb hangnemben, az asztal szélét piszkálva folytatja.
-Sok programozó, aki részt vett ebben a játékban, egy beteg állatnak tűnik. Saya esete sem egyedi, mármint, nem pontosan ez, de perverzek mindenhol vannak. Gondolom, nem kalkulálták be, hogy kiskorúak is részt vesznek majd bossharcokon. Mondjuk, Saya elméletileg már nem kiskorú, csak a teste, hisz még akkor csatlakozott. Bár ahogy elnézem őt, itt fejben is kisgyerek még. -mosolyog. -Gondolom vagy fel se fogja, mi is történt vele pontosan, vagy felfogja, csak nem érdekli. Csak remélem, hogy ez nem lesz a hátrányára később.

by Ajánlott tartalom

Ronbaru

Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru

Re: Ronbaru