Sokadik gyakorlás

Előzmények
Aranyos ötlet volt Shuéktól az aréna harc, ugyan nem is reménykedtem benne, hogy győztesen kerülhetek ki belőle, viszont ez még nem jelenti azt, hogy nincs esélyem ellenük. Csupán még nem vagyok elég felkészült ahhoz, vagy elszánt. Timidus átlátott rajtam, és meg is jegyezte, hogy ez így nem járja, és azt is tudja bizonyára, hogy milyen lelkifurdalások gyötörnek amikor fegyvert emelek a lányra. Mintha valamivel engem döfködnének, csak belülről, és ez nyomot hagy. Fájó nyomot. A sárkány hosszú kis szövegelésére csupán pislogtam, és türelmesen végighallgattam anélkül, hogy közbeszóltam volna. Már úgy tűnt sosem fejezi be amikor is Shu-nyan becsatlakozott, ö ugyan nem fejtette ki mit szeretne, viszont csak halvány reményeim vannak ahhoz, hogy ö nem fog hasonló mennyiségű szöveggel bombázni, és inkább arról a bizonyos levélről szeretne egy keveset mesélni.
- Akkor induljunk is. - Vágtam magam vigyázzállásba, és sarkon fordultam, kezeimet az oldalamhoz tapasztva, picit hátrapillantok, hogy ők is készen állnak-e a menetelésre, persze nem szándékoztam egyessorban hazasétálni velük. - Mit szólnátok, ha hazamennénk az Artesbe? Anat biztosan úton van valamerre, a többiek pedig el vannak foglalva az ügyes bajos kis dolgaikkal mint mindig, szóval nem fog senki sem megzavarni. - vártam egy picit, hogy hátha Timidus megvétózza az ötletet, vagy talán Shu-tan aggódik majd amiatt, hogy mi van, ha mégis otthon lesz valaki. Ha ez megtörténik máris javaslom a másik alternatívát.
- De ha ez nem tetszik akkor elmehetünk, mondjuuk aa... ööö... Esetleg más elképzelésetek, hogy hova? - jobb ötlet híján inkább megérdeklődöm őket, hátha van valami hozzáfűzni valójuk. Persze ha nincs akkor a céhházfelé, ha van akkor az ö javasolt céljuk felé veszem az irányt.
- Amíg meg nem érkezünk oda ahol senki sem fog belezavarni a beszélgetésünkbe, addig is megpróbálok válaszolni Timidus kérdéseire rendben? - mosolygok a lányra, majd pedig próbálom felidézni a sárkány szavait, több kevesebb sikerrel. Picit eltöprengek azokon amik eszembe jutottak, és reménykedek benne, hogy a fontosabbak jutottak eszembe, ha pedig nem akkor pedig Timidus emlékeztet arra amit megválaszolatlanul hagytam.
- Nekem nem kell irányításpont, legalábbis elvileg nem kell, viszont gyakorlatilag még sosem használtam íjat szóval nem tudom mennyit sebeznék vele. A méreg pedig rajtamarad. - tartok egy lélegzetvételnyi szünetet és reménykedem benne, hogy mindenre sikerült választ adnom. Ha más nem is, a remény mindig megmarad.

Úgy tűnt nincs ellenvetés, a céhházzal kapcsolatban, így nem is volt több okom várakozni, azonnal el is indultam a kijelölt irányba, persze csak komótosan nem akartam sietni, előttünk áll még az egész nap, és így több időm van kiélvezni a lányok társaságát. Azonban Shu aggódó válaszára mégis csak egy szemöldökráncolással majd pedig egy csúnya nézéssel feleltem.
- Már megmondtam, hogy nem szeretem ha ilyesmiket mondasz! Lehet, hogy sokan nem szeretik Kayaba-sant, lehet, hogy sokan másképp tekintenek rá mint te, de ez még nem ok arra, hogy egyedül küzdj meg mások "támadásaival". Nincs joguk megmondani, hogy mit gondolj. Ezért nem is engedem, hogy tovább foglalkozz velük! - a kis beszéd közben végig a lányka szemét kutattam, hogy láthassa az elszántságom, és a komolyságot a szememben, majd pedig amint már úgy tűnt befejeztem mindkét kezemet a vállára tettem. - Egyébként pedig, a barátom vagy, jóban rosszban. Nem kell féltened. Rendben? - a végére pedig ismét eltűnt a szigor, és a halál komoly aura, és egy egyszerű baráti mosoly fogvillantással következett. Persze teljesen érthető Shu-tan aggodalma, viszont értelmetlen magára vállalnia mások haragját és átkait. Rólam lepereg, róla is lefog.
- Tudom, hogy nem könnyű figyelmen kívül hagyni őket, ha az orrunk alá dörgölik... De ez csak a saját butaságuk, ha rájuk hagyod nekik jobban fog fájni. - Talán ilyen esetben igaz leginkább az a mondás, hogy Okos enged, szamár szenved. Csak hát nem mindegy, hogy az a szamár mennyire érti a célzást.
- Jól hangzik. Viszont már ellenetek elég sokat kipróbáltam, és nincs ötletem még mi lenne hasznos, és mi nem. - meg persze tömérdek olyan játékszer van amivé semmi értelme nem lenne átváltoztatni metamorphot, mert valószínűleg nekem is éppen akkora veszteségem lenne belőle harc közben mint az ellenfélnek.

Kiálltam a kislány mellett, persze picit megszidtam azért amit mondott. Elég rossz érzés, hogy magára akarja ezt az egészet venni, egyedül elbírni ezzel a sok támadással.
- Nem veheted egy egész világ baját a válladra, mert bele fogsz őrülni. - nem szeretem kioktatni az embereket de egyszer egy bölcs ember hasonlót mondott nekem is, és úgy érzem itt volt a tökéletes alkalom, hogy én is továbbadjam ezt a szépséget valakinek aki épp olyan fontos számomra mint én voltam annak a bizonyos valakinek akkoriban.
- Igen melletted fogok állni. Ha Hinari azt mondja, hogy azért vannak. Ott leszek melletted, és a te pártodat fogom fogni, mert igazad van. Ahogyan odakint is, idebent is vannak helyek amelyeknek érintetlenül kellene maradniuk. - a Judy megöléséről szóló rész hallatán elsápadt arccal pillantottam a lányra, aki természetesen folytatta. Egészen mostanáig nem is tudtam Judy halálának pontos okát. Sajnos nem volt alkalmam igazán megismerni azt a lányt, pedig egyszer az ö önzetlensége miatt sikerült élve kijutnom egy romos épületből.
- Ki ez a Darkness? Mért akarja megölni Joey-t? Ha valaki akkor ö tényleg nem képes akarattal bántani senkit sem. Ö csak egy nagyon ügyetlen fiú... - erősnek kell tartanom magam. Nem sírhatok, még ha egy ilyen kegyetlenség is történt. - Börtönbe kell juttatnunk ezt az alakot. Mit tudsz róla? Hogy néz ki? Esetleg van róla képed? Bármi? Akármi?! - kezdtem eszeveszett faggatásba, kissé talán erőszakosnak is hangozhatott, vagy akár megrémíthette a lánykát.
- Bocsánat. De én ezt nem fogadom el. Nem ismertem Judy-t közelről, csak néhányszor találkoztunk, de segített rajtam, és igazságtalanság, hogy egy olyan embert meggyilkoljanak. Ráadásul még Joey-ra is vadászik... - felfoghatatlan az érzés. Szívszorító, és elég fájdalmas is. Még ha tudtam is, hogy meghalt, ott volt az a remény, hogy saját elhatározásából tette. Ha valaki elszánja magát rá ahhoz, nagy bátorságra van szükség, vagy hatalmas félelemre... Judy pedig nem úgy tűnt mint aki fél. Viszont elvenni valaki életét aki még szeretne élni. Ez...
- Nem tudom. Én tényleg nem tudom, hogy mit tehetnék. Én is épp olyan szerencsétlen vagyok mint bármelyik frissen felébredt játékos a hibernációjából. Én tényleg szeretnék segíteni valahogyan, mert túl nagy terhet cipelsz a vállaidon.

A hír erről a Darknessről lesújtott, borzalmasan esett, holott tudtam, hogy a vörösök sosem alszanak, és bármelyik pillanatban rátámadhatnak az emberre, akár csapatostól akár orvul a sötétből, mérgekkel felvértezve. Szomorú, hogy Judy egy ilyennek esett áldozatul, és bármennyire is rosszul esik, próbálom visszataszigálni magam a jelenbe, elterelgetem a gondolataim a lányról és arról az alakról. Ahogyan Timidus is mondta, a vörösök veszélyesek. Hasonlóképp tartom én is, vagyis tartottam, de úgy tűnik a közelmúltban valami megváltozott a szemléletemben. Suzut is közel engedtem magamhoz, és Tachibana-t is többnyire megtűrtem a csapatban, bármennyire is utálom.
- Lehetne létrehozni valamilyen rezervátumot a szinteken. Mármint nem valószínű, hogy ebben partnerek lennének a többiek, de talán sikerülhet, ha összeadjuk a pénzt, hogy kisebb nagyobb részeket kijelölté tehessünk, ahol nem szabadna... tudod.. szóval na >< Úgy mint amikor céhházat építünk.. - kezdek bele a magyarázásba, majd végül saját szövegelésem zavar össze, és veszítem el a fonalat, de talán a lányka még ilyen félmondatokból is megérti azt amit szerettem volna kihozni ebből az egészből.
- Szerintem nem a szint határozza meg, hogy kire figyelnek oda. - szólok közbe - Vagyis, biztos, hogy fontos az is, hogy milyen magas szintű vagy, mert az bizonyítja, hogy tapasztalt vagy. De ha belegondolsz Anat sem volt mindig ilyen magas szintű. Én például még nem is tudtam, hogy céhvezér vagy frontharcos amikor felnéztem rá, és csodáltam azért, hogy milyen. Sokkal inkább a kisugárzásában lehet valami, vagy a jellemében, ami miatt a többség odafigyel arra amit mond és fontosnak érzik. Legalábbis én így gondolom. - Való igaz Anat nem egy olyan személy aki eltűnik a tömegben, valahogy már messziről érezni a jelenlétét, és bumm. Talán még Shu is átérzi, hogy nem mindent a szintek határoznak meg, még ha a világ többnyire erre is épül fel.
- Ha bármiben segíthetek a nyomozással kapcsolatban, ne habozzatok szólni. - közben pedig valóban megérkeztünk, így hát reppent is egy szokásos párbajfelkérés, majd amíg tart a visszaszámlálás, Bananamorph átváltoztatásán agyaltam. Végül pedig egy egyszerű kard mellett döntöttem. - Ez megfelel ugye? - tartottam feléjük a kis sárgás, zöldes banánkardot. Viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy Timidus nem fogja elmondani, hogy jó-e vagy sem, inkább megpróbálja kitapasztaltatni velem. Suzume kérdésére, persze rögtön villantak is fel a közös emlékek, amik többnyire meglepően, szépen záródtak.
- Suzu-val először a nyaralásomon találkoztam, amikor néhány napra elvonultam egy új városkába, az első szinten. Horunkától nem messze, persze ez valójában egy csapda volt, ugyanis nem sikerült elhagyniuk az odaérkezőknek a helyet, kristállyal sem. Többször is megmentett, és a segítségemre volt. Gyakorlatilag még fel is áldozta magát.

- Ühüm - bólintok a lány visszakérdezésére. Örülök, hogy érti miről van, szó persze ez nem meglepő. Sokkal okosabb mint én, ezért nem is számítottam arra, hogy el kell majd magyaráznom az ötletem. - Szerintem ez egy olyan dolog ami még nem jutott senkinek sem az eszébe. Talán még Kayaba-sannak sem. Talán ha kérvényezzük valahogyan, biztos meg lehetne oldani, hogy legyenek ilyen részek. - Biztosan nem utasítaná el az admingárda sem, ha a játékosok a pénzüket nem a felszerelések turbózásába hanem nyílt városon kívüli területek megvásárlásába ölnék.
- Biztosan többen szánnák el magukat egy kis kempingezésre is. - gondoltam itt vissza a közös sátrazásunkra, ahol a lány említette, hogy milyen szörnyű is, hogy a játékosok csak a szintezéssel foglalkoznak és teljesen elfelejtik az élet nyugisabb oldalát. Ez talán segítene rávilágítani őket arra, hogy igenis lehet nyugodt és viszonylag gondtalanul elszórakozni Aincradban is.
- Nekem sincs ilyenem. - vigyorgok akár csak egy idióta, - De azt hiszem bennünk valami más van helyette. Még ha fogalmam sincs, hogy micsoda, is az a dolog. De igazán nincs miért kevesebbnek éreznünk magunkat azért mert másban vagyunk jobbak. Timidus is. - pillantottam a lányról a sárkányra, huncut mosollyal az arcomon. Timidus ugyan azt mondja, hogy "fontos vagy a társamnak" de biztos vagyok benne, hogy neki is jelentek valamit, ha már ennyit foglalkozik velem, és aggódik. Ugyan mindig próbálja ilyen kurtán mondani ezeket a dolgokat, de én tudom, hogy így van.
- Nekem is fontos vagy Timidus. - talán most szívesen megölelgetném szegényt, de nem biztos, hogy örülne neki, ha csak úgy kérdés nélkül ráfekszem, így inkább hagyom is a dolgot, mert a figyelmeztetett ölelésben nincs semmi romantikus - Lehet, hogy a frontharcosok nem tudnak mit tenni ezekkel a dolgokkal, vagy talán nem is akarnak. De szerintem nem várhatjuk el tőlük, hogy ezt is a vállukra vegyék. Vagyis, ha belegondoltok, már az, hogy a kicsiknek segítetek mekkora feladat, és mennyi időt elvesz tőletek. A céhvezéreknek is sok munkájuk akad. Szerintem ez a dolog úgy enne megoldható ha lenne egy kisebb csoport ami ezzel foglalkozna. Ténylegesen, nem csak névlegesen. - ismét kezdek bele valami értelmetlen magyarázásba, ma már sokadszorra, de talán csak sikerül kibökni a mondanivalóm lényegét, hogy a többiek is megértsék, mire célzok. Talán érthető talán nem, mindenesetre én megpróbáltam. A fegyverre Timidus valami olyasmit mondott amire összeráncoltam a homlokom, de még mielőtt vitatkozhatnék Shu máris Suzura tereli vissza a témát.
- Engem nem próbált meg Anaték ellen hangolni. Sőt senkiről nem mondott egyetlen rossz szót sem. Végig a segítségemre volt akkor is.. De persze tudom, hogy oka lehet annak, hogy vörös. Ti is mondtátok, és akkor is tudtam, hogy nem bízhatok meg csak úgy akárkiben. - Timidus pedig szinte utasít rá, hogy kezdjek én, pedig illedelmesen át próbáltam adni neki a lehetőséget, mint legutóbb is. De ha nem hát nem. Én megpróbáltam. Meglendítem a fegyvert a kezeim között, jónak tűnt, elvégre a felém érkező támadásokat valamennyire még hárítani is tudom vele, és a karomat sem fogja tudni vele letépni ha ügyes vagyok.
- pukk - bökök előre meglátjuk, hogy az egyenes vonalban előre suhanós taktika mennyire hatásos.

Egy kis próbálkozás ahhoz, hogy saját magát is és a lányt is jobb kedvre derítse. Talán sikerült talán nem. Mindenesetre az emberek szeretik magukat különlegesnek érezni, még ha sokan ezt nem is veszik észre magukban. De ez amúgy is butaság mert mindenki különleges. Timidus is, Shu is, még talán én is, sőt nem csak talán hanem biztosan így van. Máshogy nem is lehetne, és miféle biztatás lenne az ha magamban sem bízok? Butaság, nagyon nagyon nagy butaság.
- Rendben akkor írni fogunk egy levelet. Összeszedjük az ötleteket, és ha sok javaslatot teszünk bele meg elképzelést biztosan ö is kedvet kap hozzá, hogy legyen ilyen. Talán még megkérdezhetnénk másokat is mi a véleményük a dologról. Több fej többet tud. - azt pedig, hogy ez a kis kérvényezéses dolog mennyire lesz sikeres az még a jövő zenéje, de Shu-nak is biztosan tetszeni fog az gyakorlati megvalósítása. Persze megvan az a kezdeti félelem és izgulás, és ezt én is átérzem. Talán sokan vissza is élnek majd a helyzettel, legfőképpen a vörösökre gondolok de emiatt még kár aggódni majd meglátjuk mi is lesz. Őket sem lehet kitiltani mindenhonnan, mégis csak emberek.
- Lehet, hogy a frontharcosoknak van szavuk, de nem kell mindent rájuk hagyni. Mi magunk is cselekedhetünk ha valamit nagyon akarunk el is érhetünk. Jó persze nem arra gondoltam, hogy mi legyünk Aincradi titkos rendőrség vagy ilyesmi. De biztosan van valami amit mi is tehetünk az ügy érdekében. - persze az a dolog, hogy Timidus miért gondolja folyton azt, hogy a frontharcosoknak előnye származik a kicsik halálából rejtély, és inkább nem is kérdezek rá az okára, de csendben sem hallgathatom
- Szerintem a frontharcosok úgy érzik, hogy ők is felküzdötték magukat akkor másoknak is sikerülhet amit ők elértek, vagy valami hasonló. Persze én sem tartom igazságosnak, hogy a kicsik a kiképzőtiszt miatt túlságosan felbátorodnak és nem fogja őket vissza senki. - a nevetséges támadásom Timidus könnyedén kivédte, nem is vártam mást, elég gyatra próbálkozás volt, mondhatni nevetséges a hanghatással együtt. A javaslatára csak bólintottam, majd miután sikerült nem kivédenem a támadást, és csökkent a páncélom elég szép mértékben, egy ügyes kis mozdulattal, lendítem a kardom keresztül, jobbról balra.

páncél: 24 * 10% plusz sebzés = 6*

- Szerintem biztos örülne neki ha egy komplett tervvel állnánk elő, hogy hogyan képzeljük el. Kevesebb munkája lenne vele, ha megvalósítaná. - a lány kijelentése picit meglepett, de nem ért váratlanul a dolog, többször is említette már, hogy Timidust gyakran bántják, viszont Kayaba ügynöke? Ez nevetséges, még viccnek is rossz. - Senkinek sem kell tudnia róla, hogy levelezel Kayaba-sannal. De belegondolva igazad van, lehet jobb inkább ráhagyni a részleteket, feltéve ha egyáltalán tetszene neki a dolog. - biztos több baja is van annál mint a kéréseinkkel foglalkozzon, de mivel bebizonyosodott, hogy Kayaba Akihiko valóban itt van bent a Sao világában és nem odakint tevékenykedik, így bizonyára ö is megértené ennek a fontosságát, és hogy mekkora igény is van rá. Talán sokaknak ez még meg sem fogalmazódott a fejében, hogy milyen jó is lenne. Sőt ha Shu nem visz el kempingezni akkor én sem érezném szükségesnek annyira.
- Még, hogy Timidus veszélyes... Ez nevetséges.- pff felháborító, de idővel mindenki véleménye megváltozik majd róla. - Csak meg kell ismerni Timidust, és rájöhet akárki, hogy milyen gondoskodó természete is van valójában... Ne vegyétek magatokra, idővel majd rájönnek milyen nevetséges is az amit mondanak, és abbahagyják. Óvódás szint... - mindenesetre nem lepődök meg az emberek már csak ilyenek. Nem csak Timidust éppen úgy egymást is csúfolják minden apróság miatt. Mintha csak a féltékenység beszélne belőlük. Vicces, hogy épp az óvódást emlegettem Shu máris Hinarira illeti a jelzőt, ami picit megnevettet, még ha a dolog amiről szó is van nem éppen nevetséges.
- Bocsi bocsi. De ez nagyon találó volt. Valójában mindenki egy nagy óvódásként viselkedik. Itt sokkal erősebb a tulajdonunk védelme mint odakint. A bossitemekért és a legendásokért szinte ölni tudnak az emberek. A frontharcos dologgal sajnos én nem tudok mit mondani. Egyelőre nem sok bossal találkoztam, de gyakorlatilag tehetetlennek éreztem magam, bármit is csináltam. - Timidus pedig megint kitért a vágás elől, ez nevetséges, ennyire én sem lehetek béna. Ismét erőt veszek magamon, majd pedig a kardocskát átváltoztatom egy kaszává. Hosszabb nyél nagyobb távolság. Egyrészt mert Timidus karmol, ezért biztosan könnyebb lesz távol tartani, másrészről a farka hirtelen elém kerülése olyannyira megijesztett, majdnem fel is buktam.
- Én nem tudlak megfarkallni. De akkor azt szeretnéd ha én is meglepnélek valamivel? - picit elmerengek, majd pedig hátralendítem a fegyvert az előbbihez hasonlóan majd ezúttal ahelyett, hogy egyenes vonalban támadnék a fegyvert lefelé döntöm, próbálva kilökni az egyensúlyából. Persze a fal meg fogja védeni úgyis, de az már egy sikerrel egyelő számomra.
- Képzeld azt, hogy kigáncsolódtál rendben? Az volt a terv, ez meglepetéses lett volna?

Tetszett a lány elképzelése, miközben mesélte, hogy miként is képzeli el ezt a védett övezetet végig bólogatással jeleztem felé, hogy támogatom az ötletét, és tetszik a terv, sőt valójában rengeteg elképzelés jutott nekem is az eszembe, bár még koránt sem vagyok benne biztos, hogy mennyire használnák ki a játékosok, éppen ezért gyakorlatilag nem lehet megmondani pontosan milyen nagy részt is kellene ennek szánni. Ha túl sokan lesznek az érdeklődök bizonyára zsúfolttá válhat, de ha túl nagy akkor pedig kihaltnak vagy félelmetesnek tűnne, viszont a kemping hatása ott érvényesülne igazán.
- Úgy legyen. Kayaba-san is biztosan értékelni fogja. - igen biztosan nem fogja elutasítani. Visszatérve a Timidust meg nem ismerni akarókhoz, továbbra is nevetségesek. Mennyi buta ember.
- Ez különös. Amikor először találkoztunk én nem igazán éreztem bizalmatlanságot Timidus felől. Ezek szerint már az első pillanattól kezdve szerettél? - csillannak fel a szemecskéim - Nekem az volt az első gondolatom róla, hogy cuki, és meg akarom fogni... Tudom ez picit furán hangzik, de az első benyomás mindig furi. - picit elnevetem magam, közben pedig elterelgetem erről a fura szövegelésemről a gondolataimat még mielőtt  belepirulnék, erre tökéletes "a beszéljünk valami másról amíg még nem késő" módszer. Nem hagyunk időt a másik félnek, hogy felfogja miről is van szó, ezzel pedig el is van terelve a beszélgetés. Még ha csak egy hangyányit is.
- Fontoskodás.. okoskodás... Sokkal inkább jó tanácsok és javaslatok. Legalábbis szerintem. Sokan csak azért nem képesek ezt megérteni, mert tudják saját magukról, hogy ők ilyenek, és ezért másokra is ezeket a szavakat használják. - vállat vonok, egyelőre nincs mit tenni, majd ha eljön az adandó alkalom majd bebizonyítódik, hogy Timidus valójában Timidus. A kigáncsolós technika nem működött, de a fal megjelent. Első sikerélmény. Elégedetten mosolyogtam, mint aki éppen győzedelmeskedett egy erős ellenféllel szemben.
- Yep. Ez igaz, de ha belegondolsz, sosem tudhatja az ember, hogy mikor támad rá egy vöri és... Anattal is valamikor és akkor jutott eszembe, hogy ez meglepetéses támadás. De ellene nem igazán tudtam volna kiélvezni a dolgot.. szóval gondoltam... megleplek. - Közben pedig amint észrevettem, hogy a sárkány próbálkozik, rögtön simiztettem a kaszácskámat, így metamorph ismét gyűrűvé változik, majd pedig egy tőrré alakítom ha van rá lehetőségem //Ha Timidus gyorsan reagál akkor természetesen nem lesz időm az ijedtségtől változtatni o3o, és ijedten megfordulok.

//Yosh elvileg 13-14 hp körül lehetek x__x //