Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

by **RenAi** Vas. Nov. 16 2014, 20:44

Talán egy hét is eltelt mióta találkoztam vele… Azzal a lánnyal aki annyira emlékeztet Ritára, és mégis annyira más mint Ő… Úgy éreztem hogy van valami köze hozzá de nem igen tudtam összerakni a mozaikdarabkákat, hisz olyan sok dolog szolt az ellen hogy Ő lehessen Rii-chan. A lánnyal Cassandrán ismerkedtem meg, egy pillanatra teljesen ledöbbentem a hasonlóságtól. Attól hogy mennyire egyezett a haja és szeme színe, a magassága, a bőre és az illata… igen, még az illata is olyan volt mint neki. A lányt figyeltem egész harc alatt, nem csinált semmit, csak mikor Szophie rá szólt. Igen, talán Ő is tudhat valamit. Ugyanakkor tény hogy nem lehet Ő, hiszen Maci őrzi Rita lelkét abban a kristályban. A térkép is mutatja a jelenlétét, mégis olyan mintha Rita teste sem pusztult volna el… Még ha problémás is, de ki akarom nyomozni a valóságot. Azt hogy mi történt Ritával ténylegesen, és hogy hogy nézhet ki az a lány ténylegesen úgy mint ő…

Hogy miért is gondolkodok ezeken?... Csupán azért mert úton vagyok azon koordináták nyomában amiket a lány küldött nekem egy üzenetben. Azt mondta elárulja a titkot miért is hasonlít annyira rá. Azóta is cseng visszhangként csengenek a fülemben a mondatai. Az hogy talán nem is csak hasonlít, és hogy elmondja nekem hogy miért is… Szinte rohanva indultam meg a koordináták felé, magam sem tudtam hogy hol is fogok kikötni, de nem is érdekelt. Kyubeit nem kérdeztem, de mégis velem tartott. Egy szót sem szolt, és mikor kérdeztem akkor csakis annyit mondott hogy neki is erre vezet az útja és csak ennyi. Nem velem jön, csak arra amerre én is. oO Nem is faggattam tovább hisz tudom hogy felesleges, így hagytam hadd jöjjön ő is. Miután megérkeztem a pontos adatokra, ha megláttam lelkesen köszöntem neki.
- Szia, itt is vagyok. - Pihentem kicsit ki magam a térdemre támaszkodva. Kyubei lemaradhatott valahol, hisz mikor körbenéztem nem láttam sehol. Talán tényleg nem engem kísért, vagy csak eltévedt volna. oO Nyoh mindegy. Tud magára vigyázni, és nekem most úgyis mással lesz dolgom.
- Ai vagyok. - Nyújtottam a jobbom.

by **Suzume** Vas. Dec. 21 2014, 13:58

Gyakran én is elgondolkozom azon, hogy miért is jó szórakozni más emberekkel és a válasz mindig ugyan az volt. Mert egyszerűen mókás. Ha pedig valami mókás akkor minél gyakrabban tesszük és mindig keresünk lehetőséget arra, hogy szórakozzunk. Az a lány a minibosson is egy ilyen lehetőséggel kecsegtetett. Mikor első alkalommal összekevert engem valakivel már tudtam, hogy ebből valami nagyon vicceset is ki lehet hozni, aztán mikor boss közepén még odajött és letaperolt akkor már meg is született a fejemben a nagy ötlet. Elküldtem a lánynak a koordinátákat, hogy hol is találkozzon velem és majd elmondok neki mindent amit csak tudni akar. Nem kellet sokat várnom rá és meg is jelent. Mikor láttam, hogy közeledik hátat fordítottam neki majd mikor kellően közel ért szembe fordultam vele. Arcomon enyhe rémület a szememben pedig halvány remény csillogott. Persze mindez csak színészkedés volt. Mikor ő bemutatkozott közelebb léptem hozzá és megcsókoltam őt. Igyekeztem minél továbbtartó és szenvedéllyel teli csókot nyomni az ajkaira egészen addig még ő azt hagytam. Mikor eltávolodtunk egymástól én is megszólaltam.
- Szinte nem emlékszem semmire de azok a szemek beleégtek az agyamba. Amikor csak rájuk nézek a szívem hevesen verni kezd és olyan érzésem támad amit még sosem éreztem korábban. – Elkaptam a tekintetem és pár könnycsepp gördült le az arcomon. – Bocsáss meg nekem amiért így letámadtalak, azt reméltem ha csak hagyom, hogy a testem magától mozogjon végre vissza kaphatom az emlékeim és újra tudom majd ki is leszek valójában. – Kezeimet itt a mellkasomhoz kapom. – De ez is csak egy kétségbe esett és sikertelen próbálkozás volt csupán…

by **RenAi** Szomb. Dec. 27 2014, 15:59

Találkoztam egy lánnyal. Érdekes egy teremtés ugyan, viszont volt benne valami ami egyrészt tetszett másrészt megborzongatott és harmadrészt… összeszorult a szívem tőle. Ugyanis ő a megszólításig hasonlított szinte Ritára… Hiányszik, kegyetlenül és bár olyan mintha élne, egy dobozban jelzi a rendszer… Hiába küldök neki üzenetet, hiába csinálok bármit… Ő viszont nem válaszol. Sok dolgot próbáltam, nagyon sokat mégsem… mégsem tudom elfogadni hogy csupán ennyi lenne. Egy dolgot tudok. Rita él. És a lelke egy dobozba van bezárva, míg a teste… Maci azt mondta hogy megsemmisült, de nem hiszem… vagyis elhittem, de most hogy látom azt a lányt. Olyan mintha Rita lenne. Vagyis nem viselkedik úgy, de mégis olyan mintha vissza kaptam volna egy darabkát Rita széttört mozaikdarabkájából. Most már csak össze kell illesztenem a képeket.

Ezekkel a gondolatokkal indultam útnak a megadott koordinátákon, amit a lány küldött. Találkozni akartam vele, választ akartam kapni a kérdéseimre. És leginkább vissza akartam kapni Ritát! Hamarosan meg is érkeztem, és ő már ott várt engem. Hátat fordítva állt, én köszöntem neki, de ő furcsán csendes volt. Nem értettem ezt a visszahúzódást tőle, de ez azért nem tántorított el attól hogy tovább közeledjek felé. Majd mikor kar távolságba értem akkor megfordult és hirtelen közeledett majd megcsókolt. Hirtelen se köpni se nyelni nem tudtam. Fel sem fogtam mi történik de ösztönös védekező mechanizmusként el is taszítottam magamtól. Nem tudtam miképp reagáljam le ezt, hisz ajka hozzátapadt az enyémhez, és csókja szenvedéllyel itatottan dobogtatta meg a szívem. Egy újfajta borzongató félelem járt át a testem, és kérdőn néztem rá. Válaszra várva az előző húzására. Miközben megtöröltem a számat és a kezem is rajta pihentettem. Nem tudtam felfogni még mindig, az agyam zsibbadt és a mondatai is csupán mintha valami falon keresztül tompán átszűrődve csavarodott rá az idegeimre és juttatta tovább hogy felfoghassam végre… Nem tudtam mit mondani erre, legszívesebben a teleport kövömhöz nyúltam volna de akkor mindent elrontok… Viszont ha ezt Jin.. ha ezt Jin megtudja… azt sem tudom hogy nézzek ezek után a szemébe. Te jó ég… mit tettem?? … - Szinte fel sem tudom fogni, hirtelen túl gyorsan történt minden…
- Ne haragudj… de attól félek hogy összekeversz valakivel… - Mondom, ámbár tudom hogy Ritát keresem benne, de ő ilyet nem tenne… ez a reakció pont az ellenkezője annak aminek történnie kellett volna… ~Vajon igazat mond?...
Nem tudom, mármint elképzelhető amit mond, hisz Raven sem emlékszik sokmindenre… ~ Csak segítségre van szüksége…
Próbálom megmagyarázni és nem röktön elzárni magamtól a lányt.
- A nevedre sem? – Kérdezem
- Tényleg semmire? – Teszem hozzá tétován.
- Tudod a megszólalásig hasonlítasz valakire, mámint a külsőd… ezért is tévesztettelek össze vele… - Magyarázom meg. Ha közelebb akar jönni hátrálok és a zsebembe nyúlok, de nem veszek ki onnan semmit.

by **Suzume** Vas. Dec. 28 2014, 18:59

Sejtettem, hogy el fog lökni magától és már rá is kezdett a tagadásra. Nem keverem én össze senkivel. Pontosan tudom, hogy őt akarom átverni :3
- Nem!- Rázom meg hevesen a kobakom. – Egész biztosan te voltál. – Mélyen a szemébe nézek majd hirtelen a fejemhez kapok mint akinek belehasított volna a fájdalom. – Ai! – Nézek vissza a lányra. – A neved Ai. – Fordulok el tőle. – Egy névre emlékszem. Vagyis így már kettőre. Az első Rita volt. Egy ideig azt hittem így hívnak de a menümben más felhasználó név szerepel. – Így hívott mikor először meglátott így feltételezem ezt a lányt keresi bennem. - A te neved pedig most ugrott be. - Folytatom aztán. Amikor viszont elmondja, hogy összetévesztett valakivel drámaian visszafordulok felé.
- Akkor mégis miért emlékszem rád? És ez a név? Kell legyen valami kapocsnak! Én… én nem törődhetek bele abba, hogy mindent elvesztettem. De talán, ha mesélsz nekem pár dolgot és tényleg van közöttünk valamiféle kapcsolat visszatérhetnek az emlékeim. Mint ahogy a nevedre is emlékeztem. Kérlek! – Ragadom magamhoz a kezét. – Segíts megtalálni ki is voltam és, hogy ki vagyok most! – Ismételten csak könnyeket erőltetek az arcomra és kétségbe esett arckifejezéssel pillantok rá. Van is okom a kétségbeesésre hiszen elvesztettem az emlékei. Nem tudom ki vagyok, nem tudom ki voltam és, hogy miként váltam azzá ami. Mikor öltem meg embereket vagy… hmm… fogalmam sincs semmiről. Legalábbis a lány ezt hiszi. Razz

Mókás lesz ez az egész. Kíváncsi vagyok meddig tudnám eljátszani a szerencsétlenül járt lányt.

by **RenAi** Hétf. Dec. 29 2014, 13:27

Nem értettem a helyzetet, nem tudtam mi tévő is legyek. Láttama lányon hogy össze van zavarodva és segíteni is akartam neki, de nem tudtam miképp is tehetném meg. Kicsit ilyesztőnek találtam, sőt nagyon is annak, de ő most erről nem tehet. Hasonló helyzetben lehet én sem lennék másabb mint ő. Nagyot nyeltem. És mikor a nevem is kimondta végképp összeszakadt bennem minden, ami a legkisebb ellenállást is tanúsította felé. Talán tényleg? Talán elképzelhető hogy ő lenne Rita? Vagy hogy van még benne egy kisebb darabka amit nem sikerült átmentenie Macinak, sőt akkor talán visszafordítható lehetne az egész. Talán tényleg visszacsinálhatnám, és visszakaphatnám Őt. Úgy örülnék neki, úgy akarom… mindennél jobban. Már én is össze voltam zavarodva, de tudtam hogy nem menekülhetek el és hogy nem hagyhatom magára, hisz akárhogy is itt most ő az áldozat.
-Öhm… tegyük fel hogy hiszek neked. Mármint szeretnék hinni. Vagyis megpróbálok. – Kezdem kicsit határozatlanul, de ha közelebb lép hozzám automatikusan hátrálok egyet. A kezem hagyom hogy megfogja, bár kicsit reszket, de minden erőmet összeszedve igyekszem bizalommal és bátorsággal nyílni felé.
Amikor kérdésekkel dobálózik hogy mégis hogy és miért emlékszik rám, csupán egy bizonytalan nem tudtommal válaszolok, mind két kérdésére.
- Igen, valami oka biztos van. – Felelem, próbálom megnyugtatni. Talán el kéne neki mondanom mindent, mármint hogy miért is tévesztettem össze, és hogy miért nem érem be annyival hogy Ő csak egy lány aki vészesen hasonlít rá….
- Segítek. Szeretnék segíteni. – Nyugtatom.
- Amúgy, tényleg vészesen hasonlítasz Ritára, és… és úgy érzem akár ikrek is lehetnétek. – Kezdek bele.
- Amúgy ha amnéziás vagy, akkor talán segíthet hogy bejársz olyan helyeket amiket láttál ezelőtt, és hasonló élményeket próbálsz átélni és ezzel felidézni. ^^ - Mondom teljesen magabiztosan, hisz ezt egy fimben is láttam hogy működött. Bár arra nem gondoltam hogy ha nem emlékszik semmire akkor ezt hogy is tehetné meg, hupsz. ^^”
- Amúgy meg nézd meg az üzeneteket, kivel mit írogattál, hol jártatok. – Más ötletem tényleg nincs. Egy halk mocorgás szűrődött ki az egyik közeli bokorból, de hallgatózás híján én nem hallhattam.

by **Suzume** Hétf. Dec. 29 2014, 13:55

És igen! Teljesen bevette. Maximálisan és tévedhetetlenül megette mindazt amit tudok. Olyan jól tudok színészkedni, hogy szinte könnyeket csal a szemembe. Persze a lány szavaira csak bólogatok és halvány de annál reménytelibb mosollyal köszönöm meg, hogy ekkora nagy idióta.
- Ez nem rossz ötlet. - Bólintok és előhívom a menümet. Pötyögök ott párat majd az arcom elkomorul. – Nézd! Ez azt hiszem téged is érdekelhet. – Olyan arcot vágok mint aki épp szellemet látott és közben felé fordítom, hogy ő is lássa. A panelon egy apró kis felirat olvasható

*Átvertelek*

Egy kis ideig figyeltem az arckifejezését de nem sokáig bírtam megállni röhögés nélkül így ki is tört belőlem.
- El sem hiszem, hogy tényleg bevetted! A drága húgocskám barátai mindig olyan egyszerűek. – Morzsolok el pár könnycseppet a nevetéstől majd török ülésben lehuppanok a földre.
- Sokan mondták már, hogy lehetnénk ikertestvérek is de nem, nem vagyunk. Meglepő a hasonlóság mi? – Vigyorgom közben a menümből előszedek egy zacskó chipset és elkezdem ropogtatni. Kíváncsi vagyok a lány mikor fog kikelni magából és elkezdeni a műsort. Igazából azért is vettem elő a chipset. Legyen rágcsám a mozizás közben \o/
- Na és mesélj, mi van a kis Ritácskával? - Kár, hogy nem ismertem jobban azt a lányt, akkor a kis kékséget jobban tudnám hülyíteni. –Azért remélem még nem dobta fel a talpát. A család biztos nem bírná elviselni ha a szép és tökéletes Ritaicának valami baja esne. Bezzeg engem tuti le se szarnak, ahogy azt már megszokhattam. – Ez az! Had bonyolódjon a sztori \o/

by **RenAi** Pént. Jan. 02 2015, 14:15

A lány furcsa, teljesen meghatódtam, mármint összezavarodtam, de nem volt rá okom hogy ne higgyek neki hisz a dolgok inkább engem, vagyis őt igazolták. A kinézete, talán csak a viselkedése volt furcsa, de azt az amnézia megmagyarázná. Úgy néz ki jó ötletet adtam neki, ami még egy kis büszkeséggel töltött is el. Majd lesápadt és nekem is meg akarta mutatni amit látott. Meglepődtem és egy kicsit meg is illetődtem hogy egy teljesen idegen embernek mint én, akár privát üzenetet is megmutatna, de ha megteszi akkor én nem fogom elutasítani őt. Oda léptem mellé, és elolvastam. Majd megint elolvastam. És még egyszer elolvastam… A kobakomban lévő zaj most teljes ürességgé facsarodott. Nem akartam felfogni, elhinni… de mikor ez sikerült teljes méreg és harag öntött el, hisz én bíztam benne és tényleg segíteni akartam neki, és ő elárulta az érzéseim… Sőt… még meg is csókolt. ><’Akkor azt mire véljem?... Teljes kiborultam, olyannyira hogy magam csak akkor kaptam észbe hogy mit csinálok mikor már az inventorim szinte teljes kiürült. Ugyanis a harmadik elolvasás után, mindenféle kacatot vágtam hozzá a lányhoz, mint pár étel kaját, üdítőt, a sütéshez vásárol alapanyagok közül lisztet, az érmém, egy mini potiont, pár könyvet, újságot, és Jin egyik pólóját. Majd a jegyzetfüzetem is. >< Miközben mindenféle jelzőkkel is bombáztam mint a: hazug aki elárulta az érzelmeim, a hülye és az idióta elmebeteg és még pár kedvességgel. Szinte fel sem fogtam azt sem hogy mit csinálok, mikor észbe kaptam, gyorsan rávetültem a jegyzetfüzetemre és Jin felsőjére. Azokat nem adnám senkinek. >< Majd némileg sikerült lenyugodnom. Majd Ritát a húgának nevezte, és furcsán kezdett el beszélni megint. Az igazat megvallva, Ritának van egy öccse sőt Tsubaki is a testvére volt. Tehát… elképzelhető a népes család, majd kitaláltam valamit.Í
- Nem bízom benned most már. De… ha meg mondod nekem hogy hogy hívták Rita húgát és öccsét akkor hiszek neked. ><” – No tessék, ezt válaszolja meg.
- Sőt… az amnéziádnak sem hiszek most már… - Motyogtam duzzogva…
- És a csókot.. azt akkor mire véljem?.. - Kérdeztem némilg duzzogva és sértve, ugyanakkor most már hogy kezdem felfogni hogy nincs köze Ritához, mély üresség és szomorúság kerített hatalmába.

by **Suzume** Szomb. Jan. 03 2015, 10:19

Kifejezetten mókás volt nézni, ahogy a lány hirtelen felkapja a fizet és kiüríti az inventorija tartalmát. Én meg csak nyugodtan ücsörögtem és vártam, hogy majd csak elfogynak a cuccai. Különösebben nem kell kitérnem hisz ha eltalál úgy sem fogom érezni. És ez folytatódik is egy ideig még fel nem figyelek egy már érdekesebb tárgyra ami egy jegyzet füzet volt, és valóban érdekes is lehetett mert nem sokra rá, hogy nekem dobja már vetülne is érte azonban közelebb is vagyok hozzá és érezhetően gyorsabbnak is tűntem így még azelőtt felkapom, hogy ő megkaparinthatná és rögvest felállva odébb is szökkenek minél távolabb tartva magamtól és a lánytól, közben pedig már ki is nyitom, hogy bele kukkantsak.
- Ááá szóval van egy naplód! – Sanditok a lány felé és közben igyekszem egyfolytában távolságot tartani és olvasgatni a füzetet. Nem tudom meddig tudom ezt elhúzni azonban ha nem sikerül elvennie és megunom úgy oda dobom hozzá.
- Nem kértem, hogy higgy nekem vagy hogy bízz bennem így nem is kell bizonyítanom semmit. Ha elhiszed akkor elhiszed ha nem akkor nem. – Felelem egy vállvonással elintézve. – A csók pedig szimplán vicces volt. Netán nem tetszett? Vagy szeretnél mást is? – Kacsintok rá. – A hajlamod meg van rá ahogy észrevettem. – Vigyorgok rá és megmarkolom a melleim egyfajta célzásként mit is csinált minibosson. – Jó nagy kupit csináltál. – Nézek szét a az eldobált tárgyakon. Annyi esze azért volt, hogy túl értékes dolgokat ne dobáljon el. Ha esetleg van időm rá akkor felveszem a lisztes és földhöz vágom amitől igencsak nagy port kavarok. Bekapcsolom a lopakodásom és megkísérlek a háta mögé kerülni és viszonozni a múltkori taperolását. :3

by **RenAi** Vas. Jan. 04 2015, 13:48

A lány amint a bolondját jártatja velem, egyre inkább kezd idegesíteni. Kiborultam amikor kiderült hogy csak hazudozott és belegondolva hogy valaki ennyire unatkozik…>.> Persze az indikátora nem zavart, amikor láttam akkor sárga volt, szóval itt történhetett valami. Nem kérdeztem rá, jobbnak láttam ilyen témákat nem feszegetni, és amúgy amint mondtam nem vagyok rasszista, nem fogok másképp bánni vele, csupán a fél szemem rajta tartom ha együtt kerül sor harcra, és persze nem hagyok esélyt arra hogy árthasson bárkinek is a környezetemben, de nem fogok csak azért ellenszenves lenni vele, csakis akkor ha ténylegesen bánt másokat.

Mérgemben fel sem fogtam miket dobálgattam hozzá, egyszerűen ami csak a kezem ügyébe került, az már repült is. Szerencsére nem hordok magamnál nagyobb értékeket, így nagy veszteség nem is érhetett. A jegyzetfüzetem is eldobtam majd amint észbe kaptam már ugrottam is utána.
- Nyhemm. >< - Nyögtem egyet az eséstől, de nem sikerült még így sem lecsapni rá. >.> Jin felsőjét el is dobtam, bár mivel nem hajolt el a lány vicces volt kajamaradványokkal a fején, majd mindet behintve egy kis liszttel. ^^” El is nevettem volna magam, ha nem épp a jegyzetfüzetem visszaszerzésén ügyködtem volna. Hiába próbálta, átnyúltam a vállán jobbról és balról is, majd ahogy csak tudtam. >< De látszik gyorsabb nálam. >.>
- Nem igazán napló. – Javítottam ki.
- Hm de amúgy olvass csak bele nyugodtan.Számodra túl érdekes dolgot aligha fogsz találni. – Felelem, majd amint nem rám koncentrált, elővettem az ostorom, egy suhintással rátekertem a kezére, majd magamhoz rántottam a lányt és mivel a füzetet tartó kezét szorította az ostor, így gyorsan kikaptam belőle ha tudtam.
Kérdőre vontam pár dologgal, de csak kitért a válasz elől…>.> Nem hittem neki, most már nem. ><
Majd rákérdeztem a csókra…>.> Furcsa ez a lány, és ez megerősödött bennem mikor kacérkodni is kezdett.>.>
- Nem volt vicces, és … nincsenek hajlamaim. - Tisztáztam le gyorsan, bár tudtam hogy valami bennem is feszültséget és izgalmat generált, de mégsem adtam neki igazat.
- És amit csináltam csakis azért volt, mert összekevertelek Ritával, aki mivel eléggé szemérmes mindig vicces reakciókat generált. – Hoppá. >< Már kimondtam mire gondolkodtam volna. ><”
- Mármint Rita meg én barátnők voltunk… így az teljesen más. >.> - Próbálom menteni a menthetőt.
- Jah, ezek... ha kell valami szedd össze, úgyis mindjárt elpixeleződnek. - Egyedül az érmét kaptam fel, eltettem a noteszt ha nálam volt, és Jin felsőjét is eltettem gyorsan.
- De ne hidd azt hogy megúszod. Csatázni akarok veled! - Felelem, bár nem tudhattam hogy meg tudom-e verni, és igazán nem is akartam, szimplán csak jól jönnek a pontok, és a történtek ellenére sem haragszom rá igazán, inkább meg akarom ismerni őt ténylegesen.

by **Suzume** Vas. Jan. 04 2015, 19:21

A lány ugyan próbálta megszerezni a füzetet de az nem jött össze neki és egy darabig elvenni sem sikerült. Kellő ideig nálam volt azonban, hogy megállapítsam nem sok hasznos dolgot találok benne. Vissza is adtam volna neki ha épp nem húz magához egy ostorral. Ellenállhattam volna súlyemeléssel de inkább még rá is segítettem így olyan közel rántott magához, hogy összekoccant a nózink.
- Csak nem egy újabb csókot szeretnél? – Kacérkodom vele egy picit és ha nem ugrik hátra rögtön akkor finoman megnyalom az ajkait. Az előző reakciója is kifejezetten tetszett. Imádok olyanokat molesztálni akiket ez ennyire zavarba hoz. :3
Különösebben nem foglalkozom a kajamaradékokkal, szimplán kisöpröm a hajamból. Ai-chan visszakozott de engem nem tud becsapni.
- Nekem nagyon nem úgy tűnt, és eleve az, hogy ezzel molesztálod a barátnőd bizonyíték rá. – Vigyorodom el. – Bár kérdés mit értesz barátnő alatt mert ha „olyan” barátnő akkor teljességgel érthető. Csak nehogy féltékeny legyen, hogy velem is kikezdesz. Tudom én miért rántottál olyan erővel magadhoz. – Kacsintok rá. Élveztem, hogy húzhatom az agyát.
- Csatázhatunk ha ennyire szeretnél közel kerülni hozzám. – Vonom meg a vállam. Az exp mindig jól jön szóval nem állok ellen. – De van egy feltételem. Unalmas lenne csak úgy harcolni legyen egy picit izgalmasabb. Mindig ha valamelyikünket sebzés éri le kell vennie egy ruhaneműt magáról és ez a felszerelésekre is vonatkozik kivéve ugye a fegyvert :3. – Vigyorodom el. Tudtam, hogy nagy kihívást nem jelent majd. Minibosson láttam nagyjából mire képes és azt is milyen kasztja van, egy ilyen játékszínesítés mindenképp az előnyömre válhat. :3

by **RenAi** Vas. Jan. 11 2015, 17:30

Azt már tudom hogy a lány nem csak idegesítő de gyorsabb is mint én. Bosszantó ahogy játszadozik velem, és én nem tudom kezelni. Mégsem megyek haza, felveszem vele a kesztyűt és harcolok a modora ellen. Elvette a füzetem, bár nem aggódok, aligha talál benne valami számára érdekeset lévén hogy nem ismer hehee. Viszont attól független még vissza akarom kapni ám, így ahogy tudok oldalról nyúlok jobbra, ballra, ismét jobbra gweeh>.> Kapkodok miközben ő olvassa a sorokat, majd megállok és már módszerekhez folyamodok. Előveszem az oldalamra kötött ostort, és egy mozzanattal rátekerem a kezére majd magamhoz rántom. A lány nem állt ellen, és szemtől szembe kerültünk egymással. A mondatát szóra sem méltattam, szimplán csak kikaptam a kezéből a füzetet és eltettem nyomban. A kajamaradékos lilácska igencsak vicces volt, de meg álltam hogy elnevessem magam a látványától. Majd ismét csúnya húzással próbálkozott és megpróbálta elhitetni velem hogy leszi vagyok, ami már csak Jin miatt is röhejes ötlet volt.
- Hahóó, van barátom és szeretjük egymást. >.> Nem igényem másra. – Magyarázom meg hogy megértse.
- És Ritánál is csak azért csináltam mert… vicces volt a reakciója. Könnyen össze lehetett zavarni. – Öltöm ki rá a nyelvem.
- Ne vedd Ritát a szádra. Nem ismered őt! És ő már… - Elharaptam a szó végét, bár láthatta rajtam hogy tényleg dühbe jöttem, a helyzet miatt. Ő csak ne merjen dolgokat feltételezni róla hogy nem is ismeri! Majd felajánlottam neki egy párbajt. Most már véget akartam vetni ennek, és megbüntetni a lányt hogy így lekezel másokat, még olyanokat is akiket nem is ismerhet… és arról nem is beszélve hogy felidegesített a kis poénja is. Persze vicces lenne… ha nem Ritáról lenne szó. Akkor még én is nevetnék rajta…
- Rendben. – Felelem ördögi mosollyal az arcomon. Még ha nem is győzök… akkor is, most lemeztelenítem! Elküldtem a meghívót egész életes biztonságos párbajra. Majd felszerelkeztem. Miután ez megvolt első köbe bekapcsoltam a képességem aminek köszönhetően a testem félig áttetsző lett. Majd vártam hogy ő is felkészüljön.

by **Suzume** Vas. Feb. 15 2015, 13:28

- Jó nagy álszent Ribanc lehetsz akkor. – Jegyzem meg méghozzá elég durván. Persze mindez csak azt a célt szolgálja, hogy növeljem a nem létező vérnyomását. – Ha lenne egy pasi akit szeretek nem taperolnák vadidegen nőket… - A nő szót még meg is nyomom. – Bár lehet, hogy ő meg más férfiak farkát fogdossa. Nem tudjátok eldönteni a nemi identitásotok vagy mi? Az meg, hogy a saját barátnődet idegeled a saját szórakoztatásra hát… no comment. És még engem tartanak gonosznak az indikátorom miatt. – Na nem mint ha én ezt nem tenném meg de ugye erről neki nem kell tudnia. Meg igazából nincsenek is barátaim joggal háborodhatok fel. :3
Feltűnik, hogy a lány elharapja a mondatot és igen csak dühbe gurult. – Mert neked aztán van jogod a szádra venni. – Folytatom tovább. – Eltudom képzelni miként viselkedhettél vele. Ő nagyon is egy törékeny lány és nem szereti a hozzád hasonló lányokat akik annyira tréfásnak hiszik magukat. Egyszerűen hányni tudnék az olyanoktól mint te. Bele se gondolnak mit érezhet a másik, különösen ha egy olyan embertől kapják az efféle "tréfát" akit a barátjának nevez… - Itt azon kaptam magam, hogy a kezem ökölbe szorult és… ideges voltam. Gyorsan össze is fontam a karom és egy halvány ám hamis mosollyal nyugtáztam, hogy belement az ajánlatomba. El is küldöm a párbaj felkérést és várom, hogy elfogadja. Van nálam pár fotó kristály így remélem jó pár ruhaneműtől meg szabadíthatom majd. Ez idő alatt az íjam is a kezembe került ami csak arra várt, hogy végre használjam is.
- Lássuk mennyire vagy szemérmes. – Vigyorodom el még inkább.

by **RenAi** Vas. Feb. 15 2015, 19:21

A haragom nem csillapította a lány további viselkedése… legszívesebben behúztam volna neki, egy jó kis jobb egyenes, hajtépés, majd a lábánál fogva hurcoltam volna körbe Aincardon… Na jó azért nem, de a gondolattal mégiscsak eljátszadoztam. A szemem szikrákat tudott volna szórni a lány szavai végett. És ez még csak a kezdett volt. Úgy látszik Suzume nem tudja hol a határ… A mondatai elbizonytalanítottak, és még ha hamis kígyó szájából származtak mégis úgy martak bele a szívembe mérget töltve az ereimbe és megfertőzve az elmém… ~Igaza van…
Az arcom már nem a méregtől volt vörös mindinkább a sírás környékezett. Nem akartam előtte sírni mégsem tudtam visszatartani… én tényleg szerettem Ritát és nem akartam bántani őt… de jobban bele gondolva… mindig csak bántottam. Az ostobaságommal hogy nem hallgattam rá sohasem, mindig ellenkeztem vele… pedig olyan sokat köszönhetek neki. És akárhogy is valahogy még mindig hibásnak érzem magam az eltűnésében… Úgy örültem hogy megláttam Őt… mármint Suzumet mindenképp párhuzamot akartam vonni közöttük, de tévedtem… Nagyon nagyot tévedtem. Beismerve mindezt, minden erőm elszállt… csúnya dolgokat mondott rólam, rám, ami valljuk be… ha nem is állnak helyet teljesen mégis még én magam is igazságot vélek felfedezni benne… Pedig ő nem is ismer, nem is ismerhet… Mégis átlátta… Szomorú voltam és dühös, minden erőm elhagyott, már nem is akartam harconi, nem is akartam itt lenni, mégsem tudtam megmoccanni sem. Azon kaptam magam hogy patakokban folyik a könnyem, és csupán egy hajszál választ el attól hogy az érzelmeim ne roppantság szét a lelkem teljesen… Térdre rogytam, megdörzsöltem a szemeim de hiába, amint letörötem jöttek az újjabb könnyek…
- Igazad van… - két szipigásnyi szünet.
- Tényleg nem vagyok jó ember és tényleg nem voltam kellően jó Ritához, de már bánom… - Keservesen sírva fakadtam.
- Úgy vissza akartam kapni… újra látni akartam…. és egyszerűen nem hiszem el hogy… nem… én ezt nem akartam. Nem így akartam. – Mondtam, a hangom halk és erőtlen volt, tele megbánással. Fel sem tűnt hogy Suzume is mennyire felhúzta magát a saját mondatán. Egyszerűen most is csak magammal foglalkoztam. A további mondatára a szemérmességre nem reagáltam, a meghívást sem fogadtam el… Nem tudtam elfogajdam-e… egyszerűen nem tudtam semmit sem.

by **Suzume** Vas. Feb. 15 2015, 20:00

Túl lőttem a célon! Amint megpillantottam a lány könnyeit villámcsapásként hasított belém a gondolat, túl messzire mentem. De innen már nem volt visszaút. Nagyon jól tudtom, hogy a kimondott szavakat nem lehet visszavonni. Nem lehet őket eltörölni. Beleégnek az ember agyába, de főként a szívébe.
- Bolond. – Jegyeztem meg halkan. Már egyáltalán nem volt kedvem vigyorogni. Szánalommal teli arccal néztem ahogy összerogy és teljesen megsemmisül. – Lovag vagy mégis olyan gyenge a páncélod, hogy még egy vadidegen és képes teljesen porrá zúzni pár mondattal. Azelőtt vereséget szenvedtél mielőtt még a tényleges harc elkezdődhetett volna. – Visszaakasztottam az íjam a vállamra. Már nem lesz rá szükségem. – Nem ismerlek. Ahogy a másik azt a másik lányt, Ritát sem. Sosem találkoztam vele, még csak nem is halottam róla. Azt sem tudom mi történt vele. – Itt odasétálok a zokogó lányhoz és a karjánál fogva felhúzom őt akár akarja akár nem és attól függetlenül, hogy sikerül vagy sem elindulok a város felé. – Viszont van egy olyan érzésem, hogy nem fog visszajönni. Akár meghalt, akár ő hagyott magadra vagy csak szimplán eltűnt. Addig semmiképp nem jutsz előrébb még lelkileg ennyire sebezhető vagy. – Megállok még egy pár pillanatra, hogy ezt elmondjam neki. Nem fordulok vissza. Nem is nézek rá, képtelen lettem volna megtenni. Azt hiszem ez volt az első olyan eset, hogy valakit megríkattam volna a tréfámmal. Pontosan olyan voltam mint akik velem is ugyan ezt tették anno. Szégyelltem magam? Talán. Nem tudom. Nem ismerem ezt a lány, miért kellene érdekelnem mit érez vagy gondol? Ha nem tesz semmit akkor ezúttal már tényleg elindulok és nem is állok meg.

by **RenAi** Vas. Feb. 15 2015, 20:33

Minden erőm, minden magabiztosságom odaszállt a lány szavai hatására. Olyan dolgokat vágott a fejemhez amiket nem tudtam elfogadni, mármint igaznak éreztem pedig nem is ismerhetett vagyis nem voltam már ebben sem biztos. Amiket Jinről mondott, amiket rólam és amiket Ritáról… nem bírtam magammal először csupán meg tudtam volna tépni, egyszerűen megtámadni és addig ütni amíg vissza nem szívja az egészet… Bár… ez csupán az kezdeti indulatok voltak amint tudatosult bennem hogy talán még egy teljesen idegen is így kiismer… és semmi mondatokból leszűrte mindazt amit az arcomba vághat… megijesztett ugyanakkor hagytam hadd bántson hisz megérdemlem… Igaza van, ennyi a legkevesebb hogy így vezekelek hisz a dolgokat már úgy sem tehetem jóvá, vagyis jóvá akarom de… nincs hozzá erőm. Nem vagyok elég okos, sem pedig elég erős hozzá sem testben sem lélekben hogy bármi rosszat helyrehozzak, és ezt most végre a szemembe is mondták. Valahol a szívem legmélyén még hálát is éreztem mindezekért,bár ezeket az abszurd logikátlan érzelmeket nem tudtam hová tenni. Egy pillanat alatt, három mondattal meg lettem semmisítve. Nem akartam harcolni… főleg nem ellene. Távol akartam maradni tőle… a meghívást sem fogadtam el, a mondataira sem reagáltam, csupán a könnyeim eltörlésével és a szipogásom csillapítására koncentráltam…. mégis…

Hallottam a lány hangját, ami most nem vádló volt… fájdalmasabb annál… szánalommal teli, leginkább úgy éreztem én magam aláztam meg magam előtte, valahogy… nem értem… meg kéne tanulnom irányítani az érzelmeim… és mindezek ellenére, a megszégyenülés, a harag, a beletörődés, a kín miképp a szavai újfent sebeket hasogatnak… mégsem éreztem most ezeket vádlónak. Mindinkább emlékeztettek Rita óvására, ugyanúgy csak picit nyersebben. Felidézték bennem mikor összevesztünk a céhkert mögött, és még magam sem tudom miféle érzés kerített hatalmába.

- Várj egy picit. – Nyögtem ki végül, majd a kezem ráhúzódott a harc elfogadására. Tehát a visszaszámlálást meg is kezdőött.
- Bocsánat. –Mondtam a másik szót amit ki tudtam magamból préselni.
- Meg akarok veled küzdeni! - Jelentettem ki a célomat. Nem tudtam még mi fog történni, egyszerűen minden olyan kusza volt bennem, annyi érzés kerített a hatalmába amiről talán nem is tudtam hogy létezik… És jómagam sem értem mégis miért akarok megküzdeni vele mindezek után.

by **Suzume** Hétf. Feb. 23 2015, 10:45

Elindultam. Nem volt már miért maradnom, egyszerűen csak ott akartam hagyni őt. Ugyan felrángattam a földről. De ennyi. Jó mókának ígérkezett de most már nagyon is untam a dolgot. Elrontotta a szórakozásom a drámázásával. Volt még pár gondolat amit közöltem vele majd megpróbálom otthagyni őt de nem engedi.
Megtorpanok mikor utánam szól, de pillantásra még mindig nem méltatom, egyszerűen nem érdemli meg. Sajnálom őt és talán némi bűntudatom is van, de aki lelkileg ennyire gyenge és instabil az egyszerűen nem méltó arra, hogy a szemembe nézhessen… Hehe… ezt valahova le kellene írnom. A hatalmas és nagyképű harcos aki eltipor mindenkit. Tetszik ez a kép. :3
Bocsánatot kér! Ő kér elnézést? Ez most komoly? Én vagyok a szemét erre ő az aki még a bocsánatomért esedezik? Nem értem ezt a lányt. Az, hogy most már harcolni akar… meg sem lepődöm. Na jó de! Meglepődöm. Nem is kicsit.
- Parancsolsz? – Fordulok vissza hozzá. – Meg ismételnéd a bal fülembe is mert nem értettelek tisztán. Meg akarsz küzdeni velem azután, hogy lelkileg már alapjáraton vesztettél és egyszer már vissza is utasítottad a küzdelmet? Mi ez a hirtelen változás hmm? – Őszintén nem értettem mit akar ebből kihozni. De talán nem is érdekel. A hasznomra fordíthatnám a szituációt.
- Rendben. Ha ennyire akarod akkor megküzdök veled. A szabály ugyan az. Minden találat után mínusz egy ruha vagy páncél. De van egy feltételem. Ha veszítesz ellenem akkor tartozol nekem egy szívességgel. Csak akkor vagyok hajlandó kiállni veled… megint… ha megesküszöl, hogy feltétel nélkül megteszed arra amire kérlek, ha egyszer szükségem lesz rá. – Na nem mint ha a szavakra hitelt adnék, de az is jobb mint a semmi. Még ha csak épp egy picivel is.

by **RenAi** Szer. Feb. 25 2015, 20:43

Én nem tudom mi tévő legyek nem értem hogy jutottunk el idáig, és nem értek már lassan semmit sem magam körül. Viszont egy dolgot tudok, a szájára vette Ritát, úgy hogy bármit is tudna róla vagy az egész helyzetről… Most már nem kételkedem abban hogy ő nem Rita, sőt a teste sem hasonlít már annyira mint amennyire először látni szerettem volna. Szinte félelmetesnek véltem a hasonlóságot az átváltozott Rita előtti külsejére. Igyekeztem összeszedni magam de nem tudtam. Igaza volt. Ostoba és bunkó voltam, és megaláztam azzal a barátnőmet hogy összemertem vele téveszteni… Igazán szégyenlem magam mindezek miatt, és avvéget is hogy ezek után is ő az aki megfogja a vállaim, és talpra állít. Tétován, gyenge lábakon állva, szintén az összeesés szélén igyekeztem egyensúlyozgatni, vagyis inkább nem tudtam hogy talpon akarok-e maradni, hisz hirtelen semmi erő nem volt a lábaimban, a végtagjaimban…

Végül összeszedtem magam és megszólaltam. Maradásra kértem, bocsánatot kértem a bunkósságomért, és igazat adtam neki. Tényleg gyenege vagyok és egy pillanat alatt összeroppanok ha olyasvalaki bántásáról van szó akit szeretek és aki nem védheti meg magát. Rita bezzeg tudta volna hogy kezelje ezt a helyzetet, nem úgy mint én. A szánalomban és szégyenben fürödve.
- Igen… harcolni akarok. – Fordulok felé, és letörlöm az utolsó könnycseppeket is. Hogy mi válltozot? Sokminden. Mint ahogy most nem is magamért harcolok, hanem Rita becsületét védem meg, így győznöm kell mindenképp. Nem ismerem a lányt, piros indikátoros, és ahogy nézem az a bizonyos szabad szellemű típus vagy hogy is hívják őket… Nem válaszolok arra hogy mi változott, ha van egy kis esze rájön… bár könnyen gondolhatja hogy a sérelmeket akarom megtorolni, talán ebben is igaza van…

Felsóhajtok, majd elküldöm neki a párbajmeghívót. Teljes életes, nem élet-halál harc. Mindent bele kell hogy adjak. Az utolsó mondatára nem is reagáltam, még hogy feltétel nélkül, Ő sem gondolhatta komolyan… se egy biccentés, se egy fejrázás, se egy igenlő vagy tagadó szó… csupán megjelenik előtte a párbaj ablak, és vagy elfogadja vagy nem. A szabályok ugyanazok, nem értem mire jó neki ez még mindig, hisz látszik rajta hogy már neki sincs olyan jó kedve mint eleinte.

by **Suzume** Csüt. Feb. 26 2015, 09:42

Még mindig a sírás és az összeesés kerülgeti. De ettől független most meg párbaj felkérést küld. Ez még nem is zavart volna de le se sajnálja a feltételem. Legalább hazudj vagy valami. Bleeeh, unalmas vagy.
- Most mit akarsz bizonyítani? – Kérdezek rá ismét most már azért konkrétabban. Igazából nem is érdekel különösebben a válasza. Ez a az egész harc már el van cseszve, elrontottam az egészet a baromságommal. Nem figyeltem oda eléggé és sikerült keresztbe tenni a saját szórakozásomnak. Legjobbakkal is elő fordul. :3
Így viszont engem semmi nem motivált a harcra. Most már nem lesz pucér Ai-chan, se csicskám akit ugráltathatok. Pedig a fotók biztos jól mutattak volna a hírmondóban. Sad

Nemes egyszerűséggel visszautasítom a párbaj felkérést és a teleport kristályomért nyúlok.
- Unalmas vagy. Nem nyújtasz számomra szórakozást, kihívást pedig végképp nem. Nincs értelme, hogy maradjak vagy, egyáltalán csak több időt pazaroljak rád. Ha magadnak vagy másnak akarsz bizonyítani azt ne rajtam tedd. – Várok még pár másodpercet. Védett területen kívül vagyunk így ha annyira harcolni akar csak szimplán rám támad. Ez esetben viszont nincs garancia arra, hogy túl is éli a nézet eltérést. Meg a zöldek többsége amúgy is túl gyáva, hogy rendesen kiálljanak velem. Sokszor csak a szájuk nagy. Ugyan úgy mint az arénában a közönségnek. Annyira mondták, hogy majd ők kidobnak ha nem takarodok el. Persze mikor oda álltam, hogy akkor gyere és dobj mind bekussolt. Vicc az egész. A lány további szavai nem érdekelnek, tettekre vágyom és ha ez nem történik meg akkor vissza megyek a kezdetek városába.

/Bocsi de karinak nem sok oka lenne így maradnia szóval függően attól mit reagál Ai tőlem ez az utolsó post./

by **RenAi** Szer. Márc. 04 2015, 12:17

Suzume talán mindenkinél jobban kihozott a sodromból, féltem hogy elvesztem a fejem de már annyira nem érdekelt hisz az önbecsülésemnek úgyis oda… Reménykedtem az ostoba elméletem valódiságában eleinte, most viszont örülök hogy nincs alapja csupán a vágyaimat akartam kivetíteni másvalakire… Ostoba és naív módszer sőt mi több szánalmas is, de mégisem tudott semmi sem megállítani hogy ne tegyem meg… Most mindennek köszönhetően itt vagyok, alig állok a lábamon, a könnyeimmel küszködök, ég az arcom, és már nem is az igazságtalanság okozta pofáncsapástól, aminek valjuk be… még ő is, egy teljes kívülálló is bele látott a tetteim mélységébe… Igaza volt mégis igazságtalanságnak éreztem az egészet, de leginkább azt hogy Ritát a szájára merte venni, úgy hogy nem is tud semmit, nem is ismeri… nem ismerheti…

Amikor megkérdezte hogy mit akarok bizonyítani szimplán csak nyeltem egyett, az pont elég ha én tudom. Neki hozzá semmi köze, harcolni akart hát megkapja… Dühös vagyok rá… és az erőm is kezd ismét lángra lobbanni, az előző teljes megsemmisülés most teljesen megszűnt és helyette az ereimben a harag és düh álltal itatott adreralint ontó vér áramlott tovább. Talán a szememen is láthatta hogy most nem a megsemmisült lány áll ott helyettem hanem valaki aki mindjárt elveszíti a fejét… Na jó attól távol vagyok, de hogy most meg tudnám tépni az tény. Nem hagyom hogy befejezze a mondandóját, már akkor rá támadok, aktiválom a képességem amivel pontokat tudok gyűlyteni, majd a pajzsom hozzávágom a lányhoz és közvetlen a pajzsom árnyékában támadok felé… egy vágással, majd kikerülöm és felkapom a pajzsom, amit a bal kezemben fogok tartani. És lendületet veszek egy következő támadásra, nem érdekelve hogy sárgulok vagy sem… elvégre nem az első eset volna...

by **Suzume** Hétf. Márc. 09 2015, 09:09

Valami ilyesmire számítottam. Nem is hagyja, hogy befejezem a mondókámat hanem kapásból rám támad. Mire észbe kapok addigra a pajzsa már repül is felém. Gyors, talán még gyorsabb is mint én de szerencsére résen voltam. Rögtön aktiváltam az anyagi átváltozást és mielőtt még elérne a pajzs fölveszem a láva formám. Kitérni ugyan már nincs időm de nincs is rá szükségem. A pajzs sisteregve olvad szét a testemen majd robban szét pixelekre ami a lány fegyverére is igaz amint megtámad vele. Igaz a sebzést én is elszenvedem de ez már mellékes.
- Nagy hibát követtél el! – Vigyorodom el, már amennyire ez látszik. Az elszenesedett bőr alapvetően megnehezíti ráadásul az enyhe szélnek köszönhetően a lángoló hajam is pont az arcomba lobog. Nem adok neki időt és megpróbálom kihasználni a felszereléseinek elvesztésére okozta meglepettséget egy ellencsapásra. mivel íjam az nincs jelenleg így ököllel támadok rá. Egy jobb horoggal szépen megkínálom azt a csini kis pofikáját sőt ha eltalálom még akkor ez mellé aktiválom is a súlyemelésem és taszítok egy nagyot a lányon a csapással egybekötve, hogy ledöntsem őt a lábáról. Idióta! Mint ahogy a többiek akik azt hiszik csak azért mert íjász vagyok nem vagyok képes közelharcra. Nagyot tévednek. Nem véletlen választottam olyan képességet ami pont ezt a hátrányt lövi ki. Ráadásul most már ő is fegyvertelen.
- Megéri meghalni az ostoba elveidért? – Kérdezem tőle mialatt elindulok felé. Nem sietek, szépen nyugisan sétálok. Elfutni úgy sem fog tudni hála a lávaformámnak. Vajon realizálódott benne, hogy védett területen kívül egy piros játékosra támadt rá? Itt most nincsenek szemtanuk és az sem írja az indikátor szín, hogy hány játékost tettem el láb. Más szavakkal a kékség bajban van.

Képi dobás sikeres: https://swordartonline.hungarianforum.com/t2597p135-kidobos#79060

Mivel Suzu engedi, hogy mindkét támadásod betaláljon így a fegyvered és a pajzsod megsemmisül és ha volt akkor a fegyver rúna a harc idejéig (nem szerelheted fel a csata alatt) és az ebből kapott pontok beleértve a pajzs páncél pontjait is levonódnak. Ha jól hiszem számolom két támadást szenvedek el az 12 pont. Suzu irányítása a képi hatása alatt erő ponttá alakul így jelenleg 58 a sebzésem.

Élet:100
Páncél: 53
Képi:1/3

by **RenAi** Vas. Ápr. 12 2015, 12:17

Ez a nő nem normális, valami nem stimmel vele. A miniboss-on még egész szórakoztatónak tűnt, most viszont nagyon nem az… de nagyon nem…
Ritát akartam felismerni benne, de csupán az én ostobaságomnak köszönhetem ezt az egész kifordult helyzetet… Hibáztam és ő olyan dolgokat is elmondott rólam csupán pár percnyi beszélgetésből amibe bele hibázott. Bár most nem olyan vicces aranyos és szórakoztató mint a minibosson, de nem mondhatom azt sem hogy Ő nem Ő… Sajnálom ezt az egészet hogy így alakult, a mondatai mély igazságot vetítettek felém, és igaza ugyan nem volt, de mégis fájt… Sírva is fakadtam. A mondatai miatt, az miatt hogy tényleg elhitettem magammal hogy vissza kaphatom vele Ritát… egyszerűen szánalmas vagyok. Szánalmas és gyáva…
Nem hagytam a helyzetet annyiban, nem csak engem sértett meg de Ritát is. És ha magamat nem is, ha Ritát akkor nem is… de most mégis meg akarom védeni. Ha akkor nem tehettem meg, most nem bánthatja senki. Senki! Senkii!!
- Nem árthatsz Ritának! Vond vissza amiket mondtál! Vond vissza hogy Rita halott!!! Rita nem halott!! Tudd meg! Rita nem halott él… még mindig él… még mindig … - Azzal eluralkodott rajtam a düh, és tombolni kezdtem. Hozzá vágtam a fegyvereim, a kardom, a pajzsom.. és én is megindultam felé. Nem érdekelt hogy valamilyen képességet használt… nem érdekelt hogy nem is tűnt most embernek… nem érdekeltek a láva nyalábok, a folyam az izzó forróság… Ha lenne fájdalomérzet, talán akkor is rávetettem volna magam. Ha tudtam, szimplán csak lendülettel a két vállát hátra löktem és súlyemelésem és akrobatikám kettősével, ki akartam lendíteni az egyensúlyából, majd rámászva, a hasán üllve a vállait a két kezemmel újból és újból a földnek vágtam. Rángattam… Olyan oldalamat nyitotta fel, amit nem is tudtam hogy létezik, hisz ha ez került szóba szimplán csak otthagytam az embereket, de most ezt nem tehettem meg… Hisztériás, elkeseredett voltaképpen erőtlen mozdulatokkal próbáltam rávenni hogy ismerje el: Rita él.

by **Cardinal** Szomb. Jún. 20 2015, 13:53

Ossu!

Lezárom a párbajt, 60 exp és 150 arany a jutalmatok, ennek a 90%-át kapja meg Yuuki.

by Ajánlott tartalom

Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!

Re: Shuzu vs. Ai - Súgj egy titkot!