Öri bari

by **Szophie** Szomb. Okt. 25 2014, 00:07

Spoiler:

Élet: 32
Fegyverkezelés: 41 +13
Erő: 2 + 15
Irányítás: 30 + 37
Kitartás: 15 + 9
Gyorsaság: 36 + 21
Spec. kép: 13 + 7
Páncél + 25

by **Hinari** Szomb. Okt. 25 2014, 01:06

Az eső monoton kopogott az üvegen. Még reggel volt, az az álmos, nyomott fajta, s úgy voltam vele, hogy nem fogom az egész napot az ágyban tölteni – felültem, s fél szemmel néztem az asztalomra. Papírlapok. Eldőltem, egy ideig szemlélve a plafont, ám visszaaludni már képtelenség lett volna, így végül eljutottam valahogy a konyháig, de cseppet sem voltam elégedett a helyzettel. Ezt a meglátásomat pedig csak tovább növelte az üres polc, ahol az előre bekészített teának kellett volna lennie. Körülnéztem. Addigra az eső is elállt, a kellemes, friss esőillat és a forrócsoki emlékezetemben keringő illatának elegye viszont kellően felkeltette az érdeklődésemet ahhoz, hogy átöltözzek és kiüljek a kertbe egy kicsit. Rövid pihenés a nap fáradalmai előtt, s úgy gondoltam, ennyit megengedhetek magamnak, mielőtt elküldöm Nestor felújított lakrészének végleges tervrajzát. Végtére is, lassan hideg őszbe fordul az időjárás, nem sok alkalmam lesz erre a következő hónapokban.
Léptek zaja, ismerős, erélyes hang. Egy lépés a csokiszoba felé, s ha fel is fogtam valamit az elém táruló látványból, érdemben reagálni már képtelen voltam rá.
- Wha…? – és a fehér haj tulajdonosa olyan könnyedén rángatott magával, minthacsak valami rongybaba lennék. Súlyemelést tekintve, az is voltam – Mi hogy mi? O.o Vezér, kora reggel van – tiltakoztam, ám a farkas rám se hederített, s mire ráeszméltem, hogy Szophie is tehetetlen ezügyben – elég volt csak ránézni a folyosón való botladozás és a lépcsőn leesés között – már kint is voltunk az épületből. Én azért próbálkoztam. Megállítani a petet, valahogyan hatni a lányra, hogy állítsa meg, mindeközben pedig élénken agyalva rajta, hogy vajon milyen visszhangja lesz ennek a mai napnak a Kezdetek Városában lakó játékosok körében. Ám harc, és legfőképpen az aréna gondolata eszembe se jutott mindaddig, amíg ott nem voltunk. Hogy a farkas mit is akart, mit is várt tőlem pontosan – Előbb üljünk be teázni valahova, ha már itt vagyunk – ajánlottam, próbálva nagyon határozottnak tűnni – Ezelőtt ne is reménykedj – tettem csípőre a kezem, élesen nézve az állatra: ígyis elég bonyodalmat okozott, ideje volt egy kicsit átvenni az irányítást.

Élet: 44 (220hp)
Fegyverkezelés: 72
Erő: 67
Kitartás: 26
Gyorsaság: 66 (+6 kasztbónusz)= 72
Speciális képesség: 40
Páncél: +70

itemek:

by **Szophie** Szomb. Okt. 25 2014, 01:36

A farkas határozott volt, és hajthatatlan. Ismerte már az elterelést, csupán csak sütemény formájában, viszont nem esett nehezére a teát átrakni az eddigi tapasztalatai példájára. Tudta jól, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, hogy a másik fél végül beadja a derekát, és feladja a haszontalan időtöltésre való vágyat. Habár Hinarihoz kevesebb eszköz állt rendelkezésére, annyira nem ismerte a lányt, nem tudta, mivel foghatná meg.
Így hát maradt a kompromisszum elve. A lány is megkapja, amit akar, és Vezér megkapja még gyorsabban, amit akar.
Közben Szophie a földön csücsült béna és gyerekes pizsamájában, és jó láthatólag, egyelőre semmire sem volt alkalmazható. Mintha csak kiszállt volna belőle az értelem és a lélek, vagy egyáltalán a lét, és egy üres rongybaba ücsörögne csupán ott, siratva a pizsamájára került kakaófoltot, amely elpixeleződött. Vagy a pizsamát siratta, amiért kakaófoltos lett? De minek, ha már nincs ott a nyoma? Reggel volt, korán volt, használhatatlan volt.
Vezér felemelte gazdája ujját, és lehívta az invertoryt. Gyors és ügyes mozdulatokkal vett elő egy csészét, és mártotta bele a legközelebbi pocsolyába, majd tett bele egy teafiltert - earl grey.
- Tessék. - nyújtotta Hinari felé, majd felkelt, és magával húzta Szophiet is, aki lassan úgy tűnt, összeszedi magát. A menüjében kotort, és nemsokára fel is volt öltözve rendesen. Habár még mindig a zsiráfos pizsama felsőt szorongatta kezében, bámulva a folt helyére. Talán csak nem értette, hogyan tűnt el onnan. Talán csak a reggeli álmosságban elfelejtette, hogy egy játékban van. Nála sosem lehet tudni.
- Ha megiszod, ha nem, készülj! - ezzel Vezér elindult az aréna egyik végébe, magával húzva éledező gazdáját, otthagyva Hinarit.
- Mi... most komolyan harcolunk? - hallatta végre hangját Szophie, aki innentől kezdve rohamos iramban szedte össze magát, és ébredt fel végleg. Hamarosan teljes páncélban volt ő is, Vezér is.
Már csak Hinarira vártak, hogy összeszedje magát, és megigya a teáját. Teáját? Hogy lett nála tea? Miért ácsorog ott egy csészével? Abban tényleg tea lehet? Vagy... egyéni dopping szer?

Végül amikor mind a ketten készen álltak, egyszerre léptek be a helyszínre. Szophie természetesen még mindig félálomban volt, és a tea járt az eszében. Milyen régen volt utoljára, hogy pontosan öt órakor leült, és earl grey iszogatott pár sütemény mellett. Ezt a szokást pedig gyermekkorában egy nap sem hagyták ki. Rögtön a fejébe kúsztak a régi emlékek, egy megterített kis kétszemélyes asztalka, közepén fehér csipketerítővel. Szépre súrolt márványpadló, és a szobából egy hosszú folyosó vezetett ki. Látta maga előtt a rengeteg ajtót, mely mind egy-egy külön teremre, szobára nyílt. Maga sem ismerte mindnek a rejtélyét.
Az asztalról másik irányban egy nagyobbacska, közvetlen az asztal mellett lévő ablakból rá lehetett látni a kertre. Virágok százai, mindenfajta országokból, a messzi keletről, délről, egzotikusak, és ismertebbek. Szépek és zöldek, szúrósak és puhák. És ott voltak a középpontban, nagy helyet elfoglalva a rózsák. Vörösek, rózsaszínek, sárgák, és.. fehérek, rengeteg mennyiségben. Az egész kert maga volt egy labirintus. Sövény volt formára vágva, egy-egy szegletében zsákutca helyett virágutcával. Középen pedig egy díszes szökőkút jelezte a kiutat.
Közben kilépett az arénába, és lassan betöltötte immár orrát is, nem csak képzetét a virágillat. Eltelt vele, s megelevenedett a kép. Ott állt a labirintus egyik végénél, a virágmező előtt, oldalt a kastélyuk régi, kopottas, ám méltóságteljes falai magasodtak fölé. Esni kezdett az eső. A rózsák fehéren ragyogtak. A régi kép.. Gombóc nőtt a torkába.

by **Hinari** Szomb. Okt. 25 2014, 03:19

Csak bámultam az elém tartott csészét. Nem tudtam, hogy akkor ezt most Vezér komolyan gondolja, vagy hogy egyáltalán mi vezette rá erre. Pocsolya. Pocsolyavíz! Beletelhetett egy kis időbe, mire felfogtam, hogy ez most tényleg nekem szánja, és a legapróbb vicc nélkül teszi, s bár öntudatlanul, félig ledöbbenve, de azért elvettem tőle. Aztán amikor ráeszméltem, hogy mi a helyzet, az egész már repült is a farkas tiszta, hófehér bundája felé (illetve jobb híján a haja felé, ha még emberi alakban volt), esővizestül teafilterestül mindenestül, én pedig most először mosolyodtam el, elnézve a makacs jószágot.
- Khmm, úgy értettem, beülni valahová. Ugye Szo? – karoltam át a barátnőmet, aki még mindig kába volt kissé, ám ha válaszolt is volna, Vezér újfent beelőzött minket, s mire kettőt pislogtam, már ott sem voltak. Én meg csak néztem utánuk. Majd az aréna bejárata felé. Végül lemondóan sóhajtottam, s felegyenesedve, nyújtóztam egy párat: hiába akadt meg a szemem az egyik utcáról nyíló cukrászdán, ahol bizonyára teát is szolgáltak fel, a farkassal egész egyszerűen nem volt mit tenni. Valószínű addig fognak ott várni rám, amíg be nem lépek, s valószínű a pet igencsak mérges lesz, hacsak fél óra múlva fogom megtenni mindezt. Ezt pedig nem akartam, így ideiglenesen lemondtam a reggeliről és a szokásokról, áthelyezve ezeket egy későbbi időpontra, és egy sóhajtás kíséretében szerelkeztem fel, immáron harmadszorra lépve át az aréna küszöbét.

- Ha nyerek, te fogsz felszolgálni egy napig mindkettőnket – mondtam a farkasnak, csak gondolatban téve hozzá, hogyha Szophie nyer, akkor is – Tálcán behozott teával, hozzávaló süteménnyel együtt. Majd kerítünk mellé valami alkalomhoz illő pincérruhát is – cukkoltam a petet, közben felmérve a terepet, és önkéntelenül is megállva, megcsodálva azt… majd aggódón pillantva Szophiera. A kert, a kastély… az eső, a teázás… ez mind-mind Anglia volt. Összeszorult a szívem, ajkaimba harapva léptem beljebb egy kicsit, próbálva a harcra, és nem az emlékekre koncentrálni. Új szemszögből igyekeztem láttatni magammal a szituációt, úgy tekintve rá, mint kihívásra, egy olyasvalamire, ami képes lehet megtörni az oly fontos koncentrációm, ha engedem. De nem akartam engedni. Leguggoltam az egyik nagyobb virágbokor mögé, ott kapcsoltam be a lopakodást, mélyen magamba szívva az illatot, majd elindulva a páros felé. Tudtam, hogy Vezért nem támadhatom: ez is egy elég bizarr, ámde valahol logikus újítása volt a pvp harcoknak, s bántam is a dolgot, de csak Szophie miatt. Nem szívesen támadtam, sebeztem volna pont őt. Halk sóhaj, ahogy megindultam, a labirintusból a sötét színű hajat, mellette a két farkasfüllel, viszonylag könnyű volt észrevenni, így a - szerintem - legközelebbi utat választottam, halk léptekkel osonva végig rajta. Zsákutca. Hát persze hogy. Ám nem lehettek messze, egész pontosan a sövényfal másik oldalán, így lélegzet-visszafojtva vártam kicsit, majd hirtelen, őszintén reménykedve benne, hogy sikerül, leptem meg őket:
- Summoning Water Dragon! – kiáltottam, előhívva a sárkányt, mely a kardom nyomán pixeleződő sövényt átvágva, Szophiet vette célba. Reméltem, hogy összejön, mindenesetre rögtön a képesség után már ugrottam én is, igyekezve betalálni.

Hinari kezd, 1x támadhat egy körben.
FK: 72-54, Hinarinak 2 és afölött, Szophienak 3 és afölött kell dobnia találathoz.
Spec: 40-20, Hinarinak 3 és afölött, Szophienak 5 és afölött kell dobnia sikeres képességhez.
Kitartás: 26-24, Hinari minden 5.körében, Szophie minden 4. körében pihen.

Élet: 220+70
Pihi: 1/5

Képességhasználat: sikeresség esetén Hina -16hp, Szo -17hp és -16 kitartás (pihi 3-ra csökken ezesetben).
Támadás 67+15 (lopakodás bónusz)=82 sebzéssel.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 25 2014, 03:19

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Öri bari 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Öri bari 4767242330_2db9f185a1_s

by **Szophie** Szomb. Okt. 25 2014, 20:50

Vezért teljesen meglepetésszerűen érte a támadás, így aztán könnyedén fejen találta őt Hinari, összekenve a hófehér hajat sárral. Vezér arcán lassan végigfolyt a lé, lecsepegve lába elé. Lassan, ám dühtől vörös arccal fordult a lány felé, ökölbe szorított kézzel.
- Ezért még számolunk! - szűrte a fogai között indulatosan, majd karon ragadta gazdáját, és idegesen eltrappolt az aréna bejárata felé, magával rángatva Szophiet.
- Még hogy tea.. Tea?! Beülni? Ezek után? Esélyt sem adok neki! Megmutatom én, milyen egy farkas ereje!
- De izéé.. ő erősebb. Pofára fogsz esni. - mondtam csendesen, gondolkodón, feltartott mutatóujjal.
- Attól még megmutatom, milyen egy farkas ereje. ˇ^ˇ

Nem kell ahhoz győzni. - húzta fel orrát. - Ezért még kapni fog! Nagyon kapni! Az én drága hajamat.. - mormolta tovább az orra alatt.

Az aréna gyorsan átalakult, méghozzá egy számomra igazán kellemes, és éppen ezért egyszerre kellemetlen hellyé. Ott álltam a rózsák álltak közrefogva. Ha úgy vesszük, valamelyest előnyben voltam, hisz emlékeimbe élt még a labirintus alaprajza, habár koránt sem volt biztos, hogy jól emlékszem a kiútra. És most nem is az volt a feladat, hogy kijussunk, hanem hogy legyőzzük Hinarit. Én viszont akkor képtelen voltam a harcra koncentrálni. A rózsák, a rózsáim. A kastély. A szobám ablaka.. Egyszerre örültem, hogy viszontláthatom, és viszolyogtam az egésztől a feltörekvő emlékek miatt. Fájt. Ám most nem törtem meg. Vajon mi az, amit valóban siratok? Mi az, ami miatt elzárkózom? És vajon tényleg megoldás elfelejteni az egészet, és a fejem a homokba dugni?
A Kedvesemmel folytatott beszélgetés óta valamelyest máshogy láttam a szüleim elvesztését, mint annak előtte. Persze a fájdalom nem múlt el, ám nem volt elég ahhoz, hogy bőgve kirohanjak. Viszont koránt sem voltam felkészülve erre az egészre, így hirtelen egy kisebb fajta sokkot okozott a hely, mely újra csak használhatatlanná tett. Leguggoltam, a kezembe fogtam egy rózsa fejet, és azt tanulmányoztam, mintha csak a világ nagy kérdéseire találnék benne megoldást. Közben Vezér tovább fortyogott, míg hajából még mindig csöpögött a pocsolyalé. Lassan megindult egy úton,otthagyva engem a rózsámmal, és közben megpróbált képességet is aktiválni. Úgy tűnik, külön utat jár hirtelen. Viszont a következő pillanatban megjelent, és eltalált egy víz sárkány. O.O És Hinari. Nem is tudtam hirtelen mit kezdeni, csak nagyokat pislogtam, és a pizsimre néztem, ami immár vizes is lett, még ha csak egy kicsit is. A kakaófolt már eltűnt végre, erre... Rolling Eyes

- Héé.. - nyafogtam, elnézve a zsiráfjaimat. Ugyanis a páncélom rögtön elpixeleződött, így hát csak a pizsim maradt rajtam.
Közben Vezér egy másik irányból, hátulról rárontott Hinarira, és az eső és a sárkány miatt keletkezett sárba próbálta lökni a lányt, miközben meg is támadta azt. KÖzben én is megpróbáltam egyet odaszúrni Hinarinak.
- Fuss! - kiáltotta ekkor Vezér, én pedig engedelmeskedtem. Szépen eltűntem a labirintus útvesztőjében, amíg azok ketten egymással foglalkoztak.
- Gyerünk! - próbálta Vezér összekenni sárral Hinarit, ha sikerült a földre döntenie. Egyik kezével lenyomta, másikkal felvett egy adag trutyit, és a lány arcára - hajára kente.

Hp: 86
Vezér képességet használ, ha sikerül, akkor (+10 irányítás és +2 kitartás).
+ lopakodás bónusz
+ támadás. Első kocka Vezér.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 25 2014, 20:50

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Öri bari 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Öri bari 4766602461_64fb5071c9_s

by **Hinari** Szer. Okt. 29 2014, 00:23

Meglepődve konstatáltam Szophie reakcióját. Egy pillanatra meg is álltam, pislogva párat, s lehet reflexből kértem volna bocsánatot, ha nem jöttem volna rá útközben, hogy mégiscsak arénázunk. Nameg, Vezér se volt sehol.
- Mögötted!
Vagyis mostmár itt volt. Egészen pontosan félig rajtam, s ha a Katana nem figyelmeztetett volna, lehet rövidúton a sárban végzem, Vezérrel a hasamon, így viszont még el tudtam kezdeni valamiféle védekező mozdulatot, mielőtt felborított volna. Amit amúgy sikerült is neki, elég nagy darabot kiharapva az életcsíkomból, a lány ütése pedig csak tovább csökkentette azt. Erősek. Persze nem is vártam mást a csapatuktól, így attól függetlenül, hogy máris igencsak éles volt a helyzet, én örültem neki, hogy ennyire képesek – s talán többre is. Elmosolyodtam. Összemocskolt ruhával, arcomon apró latyakfoltokkal, amit a becsapódástól kifröccsent tócsa okozott. Ám nem voltam se lassú, se teljesen dekoncentrált, így még azelőtt oldalra gurultam – ezzel eláztatva a ruhám eleddig száraz részeit is -, mielőtt a pet bele tudott volna nyomni mégjobban a sárba.
- Na azt már nem! – kiáltottam, talpra szökkenve, Szophie után rohanva, aki olyan nagy előnyt nem tudott szerezni ezalatt a pár másodperc alatt, hogy teljesen szem elől tévesszem – márcsak a labirintus ázott fűborításában látszó lábnyomai miatt se – Egyébkéntis, te akartál vizet – értem utol és ugrottam a nyakába, jól összevizezve őt is, közben persze a kezemben tartott, felizzított Katanával is igyekezve megkarcolni – Múltkor kinevetted a vizisárkányomat, hát most megkaptad – nyújtottam rá a nyelvem, teljesen felpörögve, már nem is érezve a reggeli fáradtságot – De tudod mit? - löktem el magamtól hirtelen, felnevetve, hátrálva pár lépést, a szemem sarkából Vezért is élénken figyelve – Teszünk egy próbát – mondtam, megpördülve, próbálva felhúzni magam köré a sárgyűrűt. Ha sikerült, úgy mosolyogva folytattam – Meglátjuk, a sár jobban tetszik-e – pillantottam kettejükre, ha elkaptam Vezér pillantását, úgy elégedetten mosolyogtam rá, intve neki, hogy jöjjön csak közelebb. Neki már úgyis mindegy volt, mennyire lesz sáros, nem? Rolling Eyes

Élet: 220+70-(67+10+17+16+15)=165
Pihikör: 2/5

(Szophienál a +2 kitartás nem befolyásolta a pihikörök arányát, az maradt 5-3.)

Támadás 67 sebzéssel.
Képességhasználat: siker esetén a sebzéseteknek megfelelő mennyiségű hp-val gyógyulok, HA rám támadtok. (Ha nem támadtok nem történik semmi, a gyógyulást a találatotok nem befolyásolja.) Mivel a gyógyulás függ attól is (a max hp elérése miatt), hogy melyiktek érintette először a gyűrűt, így pls ez legyen jelezve a reagban. Ha nem sikerül a képesség, úgy nem történik semmi.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 29 2014, 00:23

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Öri bari 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Öri bari 4766604805_c1598fabbe_s

by **Szophie** Szer. Okt. 29 2014, 01:21

Vezér azon nyomban felkelt a sárból, ahogy Hinari kigurult alóla, és nem restellt egy másik úton utat törni magának a sövényben. Habár ez egy kissé megnövelte haladási idejét, mégis lényegesen hozzájárult tervéhez. Ezalatt Hinari sikeresen támadta Szophiet, aki ezt hagyta is, meg nem is. Úgy volt vele, próba szerencse, megpróbálta ő is beleszúrni Hinariba a pálcáját, míg érezte a hátán a lánytól kapott karcolást.
- Még mindig vicces. - mondta közben, ám kissé sem nevetett. Valahogy nem volt hozzá kedve abban a kertben. Egyszer régen annyit nevetett már ott.. Valahogy úgy érezte, nem lenne helyénvaló újra megtenni azok után a szörnyűségek után, melyeket ezek a virágok már megláttak.
Hiába tudta, tudnia kellett, hogy egy virtuális játékban van, és ezek a rózsák csak pixelek, nem pedig azok, amelyek azt az éjszakát is megélték. Tudta valahol, mégsem fogta igazán fel. Ahogy azt sem, mit is keres itt Hinari. Habár persze.. hisz ő is angol. Biztosan átjött hozzájuk. Vezér ott létét nem is kifogásolta. A pet hozzá tartozott.
Valahol keverte a kintet és a régmúltat a mosttal, a jelennel, kusza és érthetetlen elegyet alkotva. Mégsem ez volt a legrémisztőbb. Egyáltalán abban semmi kivetnivaló nem is volt. Csupán a kert, hogy a virágok miért virágoznak ilyen szépen, amikor nem szabadna nekik. Hogy miért nem rágják őket hernyók, mint ahogy a lány lelkét is ették belülről? Hogy miért áll ugyanúgy ott a ház? Miért néznek rá vissza ugyanazok a téglák, a cserepek? Amikor egyszer felgyújtották, elégették, összetörték a kastélyt. Vele együtt pedig az Iryana családot akarták porba tiporni. De csak Szot sikerült, a gyermeket. Hogy aztán megszülessen Szophie, az üzletasszony. Ennyire egyszerű volt az egész történet. Most mégsem volt az, hiszen sok dolog találkozott egymással. A múlt a jelennel, Szo Szophieval. Mert ő a játék kezdete óta Szo volt csupán. Megint.
És a ház vidám cserepei is azt az érzést keltették, hogy csak ez a vidám én létezik. Pedig valahol tudta, hogy ez nem így van. Épp abból tudta, hogy szomorúvá lett, hogy fájdalmat érzett, belül.
- Vajon csak álom volt? - kérdezte, rápillantva a rózsákra. Álmodta volna csupán az elmúlt nyolc évet? És ebből a keserű álomból végre most ébred? Igen, hisz a pizsamája is rajta van..
De milyen butaság ez! Hiszen neki fehér pizsamája van! Kicsike kis szoknya. És nem így, nem itt kellene felkelnie. A szobájában, odafent. A cselédeknek kellene kelteni. Elsorolni a napi tennivalókat, elhúzkodni a függönyöket, majd reggelizni vinni..
Szophie csak ült - mivel az előző Hinari féle támadással a földre került -, és várt. Várta, hogy a barátnője megmutassa neki azt, amit mutatni akart. De ez nem történt meg. Így hát csak nagyokat pislogott, és próbált rájönni, minek kéne lennie.
Közben Vezér a kulisszák mögött a sövényen átvágva, vagy inkább rágva - fúj, de rossz a levél íze! - átvágta magát egészen a Szo és Hinari kettőshöz. Ott aztán a vékony falat továbbra is falatozta, vagy inkább mégsem, mivel rossz ízű.. Mindenesetre megpróbálta kibontani. Csakhogy aztán attól félt, az hangos lesz. Így aztán akrobatika képességén gondolkozott el, vajon mennyire használható.. Végül is nem olyan magas a sövény..
Megpróbálta lábát beleakasztani a sövénybe, ahol tudta, aztán a tetejére felugrani. Onnan pedig rögtön Hinarira le, támadással egybekötve. Aztán vagy sikerül megharapni a lányt, vagy nem.
- Te is csinálj valamit, az Isten szerelmére! - ripakodott rá a gazdájára egy szabad pillanatban, majd megpróbálkozott újra azzal, hogy Hinari hajára kenjen egy adag sárt.
Közben megpróbálta a lány látását is megakadályozni azzal, hogy jégfelhőt küldött rá. [Pet 1. képi, én sem tudtam a létezéséről eddig.xD]
Közben Szo is összeszedte magát, mert Szophie ezt diktálta, és támadott. Támadtak.

- képizés
- első kocka Vez
Hp: 86 - 67 = valamennyi.. kevés.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 29 2014, 01:21

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Öri bari 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Öri bari 4767242330_2db9f185a1_s

by **Hinari** Szer. Okt. 29 2014, 17:09

Szomorú volt. A tekintete, mozdulatai, szemeiben különös fény csillant. Megtorpantam, s már az sem foglalkoztatott, hogy nem sikerült megidézni a sárgyűrűt – elég volt csak ránézni a lányra, ki máskor oly vidáman dobált volna meg sárral, ha már feldöntöttem. Behunytam szemeim, helyben maradva, csak egy kicsit… Éreztem arcomon az esőcseppeket. Hideg könnyekként áztatták bőrömet, s bizonyosan takarták is volna, ha sírok. Jobb kezemet kinyújtottam, benne a Katanával, magam mellé, hosszan. Vártam. Nem Vezérre, aki, kihasználva a pillanatnyi csöndet, valószínű már támadásra készült a sövény mögött. Nem is azt, hogy Szophie felkeljen, és ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Arra vártam, hogy végre elálljon az eső. Ez az egész helyzet… Kár volt beengednem őt előre. A kert, a palota, a virágok… nem szabadott volna, hogy itt legyenek. Ez már elmúlt, s bár én nem tudtam, nem éreztem át a hely baljós suttogását, de barátnőmön úgy tükröződött minden, minthacsak egy élesen villogó tükörbe néznék. Kinyitottam szemeim. Árnyékom megnőtt, változott, s enyhén elmosolyodtam: mindezek ellenére, az idomárjának lelkiállapotától függetlenül, Vezér erejének és leleményességének teljében volt. Berogyasztottam lábaim, s ki akartam térni balra, mielőtt a pet elérhetne, gyorsaságát viszont növelhette a zuhanás, így mire újra szilárd talaj volt a talpam alatt, már egy újabb vöröslőn fénylő harapásnyommal gazdagodtam. Kihívóan, ámde cseppnyi szomorúsággal néztem bele Vezér szemeibe, tekintetemet Szophiera vetve, majd végigvezetve a tájon, az esőtől vizes leveleken, a tócsán, ami körülöttünk növekedett. Látod ezt? – nem mintha a farkast képes lett volna ennyi befolyásolni. Megráztam a fejem.
- Be kell fejeznünk – mondtam csendesen, s szelíden fordultam a lány felé – De csakis miattad. Elég volt a vízből – mosolyodtam el, bal kezemet a mellkasomhoz érintve, felnézve az égre, keresve a napot, mely ott bujkált valahol, a szürke felhők mögött. Hadd égesse el könnyeit a tűz.
A cipőm felverte a sarat, ahogy elrugaszkodtam, egy lépés, a Katanát magam mögött, szálegyenesen tartva, mégegy, s a harmadik: kitámasztottam, közben félig lehajolva, alsó ívben vágva a lány felé, remélve, hogy vége lesz. Nem akartam, hogy belefeledkezzen a múltba. Hogy újra átadja magát neki. Be kellett fejeznünk ezt, itt és most.

Élet: 220/71
Pihi: 3/5

Képességpróba, siker esetén +40 FK, találati arány változik (nekem 1 és koponya nem talál, többi igen, nektek 4 és afölött kell dobni), és nem kell dobnod képire innentől, automatán sikerül. Ha nem sikerül, nem történik semmi.
Támadás 67 sebzéssel.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 29 2014, 17:09

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Öri bari 4767242330_2db9f185a1_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Öri bari 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#3 '2 oldal halál/korona' :
Öri bari 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Szophie** Szer. Okt. 29 2014, 18:08

Szophie szomorú volt ugyan, kissé összezavarodott, de a helyzetét nem felejtette el. Ahogy pizsamáját áztatta az eső, úgy lett egyre vizesebb, és immár sáros is lett. Nem gond, nemsokára kitisztul. A rendszer segít. Ez a rendszer Angliában. Vicces gondolat. Felemelt egy adag sarat, és elhajította csukott szemmel... imádkozó (? O.o) barátnője felé.
- A szülőföldünk. - mondta ki keserűen. - Azt akarom, hogy majd ez takarjon. A kertünkbe akarom temettetni magam. Vasárnap. Szomorú Vasárnap. Csak mert akkor senkit sem szoktak temetni. Át akarom hágni az egyház szabályait. ~ Úgyis a pokolba kerülök. ~

...

- Hát ez nem volt valami hasznos gyakorlás. - ingatja meg a fejét Vezér kedvtelenül.
- Nem nekem kellene, nem nekem lenne rá szükségem, aki már nem tud egyszerűen technikailag hova fejlődni. Neem. A mobokat is nem nekem kellene mindig egyedül gyakni, amíg a kisasszony csak heverészik, vagy beszélget, vagy fene sem tudja, néha mit csinál. - kezd bele szokásos monológjába dühösen.
- De persze beszélhetek én, soha nincs változás. Na de.. Most addig harcolunk, amíg egy normális ötletet nem formálsz a fejecskédben, és valami hasznosat nem csinálsz egy harcban. - kapta fel gazdáját aztán a farkasfüles srác, és el sem köszönve Hinaritól elhagyta a terepet, feltüzelve az elmúlt harc izgalmától és az elkövetkező harcok várakozásától. Mint mindig. Mi lenne gazdájával, ha Vezér nem lenne néha ennyire erőszakos. Rolling Eyes

Talán még mindig az első szinten csücsülne. Vagy már éhen halt volna. Mert hogy annyi pénze nem lenne süteményekre, besúgókra, meg hasonlókra, mint most van, az biztos. Mint ahogy az is, hogy akkor sem járna el mobozni, hogy pénzt keressen. Legalábbis Vezér meglátása szerint.
Szophie pedig csak szomorúan nézett fel Hinarira farkasa vállán át, és integetett még egyet neki, haloványan ám biztatóan elmosolyodva. Akármi is játszódik le benne, nem kell félteni. Nagy lány, már egyszer talpra állt, így már nem fog olyan könnyen újra összetörni.

by **Hinari** Szer. Okt. 29 2014, 18:34

Kisebb megkönnyebbüléssel fogadtam, hogy a lila fal megállította a mozdulatom. Leengedtem a Katanát, s körbenéztem. Még mielőtt eltűnt volna a táj. Nem akartam elfelejteni, semmit sem abból, amit ma láttam, aminek részese voltam. Szophie múltjának egy darabja. Úgy éreztem, ezzel megint közelebb kerültem hozzá egy kicsivel, s a hangulat ellenére ez volt az a valami, aminek tudtam örülni. A lány szavaira csak némán bólintottam, ám nem tettem hozzá semmit: úgy volt kerek, ahogy volt. Szemeimbe eső hullott, sóhajtva töröltem ki belőle, megakadva a mozdulat közben: a lassú, csendes és szomorúsággal vegyes megkönnyebbülés békés folyamát megtörték a farkas szavai. Homlokráncolva néztem rá, tekintetemben bosszúság villant. Nem érzi. Ám mire megszólalhattam volna, vagy egész egyszerűen csak odamehettem volna, befogni a pet száját, az már fel is kapta az idomárját, és ott sem voltak. Pislogva néztem utánuk, elnéző mosollyal intve a lány után. Sóhajtva csúsztattam vissza a Katanát a tokjába. Egyedül maradtam. De nem akartam maradni: van, amit nem szabad sokáig átélni, aminek jobb, ha hamar visszakúszik az ember emlékezetébe. Tettem egy lépést, ráérősen sétáltam a labirintusban, s ahogyan Szophie és Vezér átlépték az aréna bejáratának küszöbét, a benne kialakult környezet is egyszerre foszlott semmivé. Még a szemerkélő eső is elállt, hamarosan pedig a sárfoltok is elpixeleződtek a ruhámról: mire én is kiértem – addigra már leszerelkezve, egy szál fegyverrel az oldalamon - , már úgy néztem ki, mintha nem is harcoltam volna az előbb.
Nos hát… akkor mi legyen? – kérdeztem gondolatban a macskaköves utcától, annak boltjaitól és játékosaitól. Majd elindultam. Mosolyogva, a legközelebbi kávézó felé. Rám fért egy rendes Earl Gray tea, ezek után…

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 04 2014, 23:26

Az aréna küzdelmet lezárom. Maximális jutalom jár.

Jutalom: 90 exp, 240 arany

Pontok:
Hinari +50.
Szophie -10.

by Ajánlott tartalom

Öri bari

Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari

Re: Öri bari