Katja vs Traumnis

by **Traumnis** Szomb. Szept. 27 2014, 16:44

Egy hosszú ásítással léptem be a védett zónán belülre, miközben magamban elégedetten nyugtáztam, hogy ezt a napot is túléltem, annak ellenére, hogy szinte végig kint mászkáltam- igaz, start level mobok ellen annyira nem nehéz azért. Tényleg kell már végre valami új, de nem akarok sehová menni, amíg nem farmolgatok össze végre valami normál felszerelést.
Már nem nagyon lehet látni semmit, de azért úgy döntök, hogy mielőtt keresek valami pihenőhelyet, még megpróbálok keresni egy JK-t, akivel beszélek. Durva belegondolni, hogy ma még nem mondtam az égadta világon semmit- kivéve persze feszültséglevezetésképpen, de ha egy sima farkasnak mondom, hogy „Szit, boj!”, az teljesen értelmetlen, mert úgyis csak arra figyel, hogy ki akar nyírni. Belegondolva, nem is tudom, mikor beszéltem utoljára emberrel két szónál többet. Ez azért már eléggé gáz.
Szinte belebotlok az egyik sarkon valakibe, mintha csak most kivételesen mázlim lenne társaságkeresés ügyben. Annyira persze nem vagyok béna, hogy szó szerint is nekimenjek, úgyhogy talán még szóba is áll velem. Gyorsan szemügyre veszem a lányt, akiről megállapítom, hogy jurópid, mint ahogy én is részben, és hogy nálam talán már egy tízessel öregebb. Sok egyetemista korú csaj csak szimplán lekoptatna, még azt se várnák meg, hogy mit akarok, de most azért teszek egy próbát.
- Szia! Ráérsz egy percre?- mielőtt rákérdez, hogy mire, megpróbálom kitalálni, hogy pontosan mi is lesz az enször, mert egyelőre bizony fogalmam sincs róla. A nincs kedved beszélgetni pölö elég szánalmas duma.

by **Jekatyerina Natashenka** Szomb. Szept. 27 2014, 17:06

Nem, ez így nem lesz jó. Ez így nagyon nagyon nem lesz jó. Már több hét eltelt, de ő még mindig nem tudott bevágódni a főmuftiknál, és nem is a csaja sem annak az Anatolenak, se pedig más befolyásos geeknak, akivel esetleg kezdhetne is valamit, és megfűzhetné, hogy legyen a segítségére. Az odáig stimm volt, hogy összeismerkedett azzal a Szophie nevű csitrivel, meg a blökijével, és ők még fel is ajánlották a segítségüket, de ennyi idő alatt már az élvonalban kellett volna lennie. Mennyivel is nehezebb az ilyesmi, ha nincsenek meg a megfelelő papírok, a rendes előkészítés és szöveg, hogy normálisan beépülhessen. És még a fejlődés sem ment úgy, ahogyan ő akarta. Úgy tűnt, hogy az emberek többsége ellustult, és nem nagyon voltak elegen azok, akik küldetésekre akartak menni. Az összes tábla csak azt mutatta, hogy ehhez kettő, ehhez meg nyolc ember kell, és solozni egyébként is nehéz volt ebben a világban, meg semmi kedve nem volt hozzá. Akikről regéltek, hogy sokra vitték így, az az egyik egy közveszélyes őrült volt, és a másik is, csak az nem gyilkolt mellé. De hát mit volt mit tenni, ő is végzett a napi boss adagjával, és most, hogy elkezdett sötétedni, be kellett vonulnia a védett területen belülre. Látás képesség. Se egy éjjellátó, de még egy zseblámpa sem, csak a kristályok, amik drágák, és gyorsan elhasználódnak. És még egy idióta is feltűnt a színen, aki úgy tűnt, még akar is valamit tőle. A lány csak elmosolyodott, és végigmérte a másikat.
-Hát ha neked egy perc elég ahhoz, kölyök. Nem is tudtam, hogy már ilyen fiataloknak is engedi a rendszer, hogy kikapcsolják a libidó tiltót. Ejnye Kayaba…

by **Traumnis** Szomb. Szept. 27 2014, 20:54

Egy csöppet, vagy inkább sok csöppet értetlenül nézek a lányra a válaszát hallva, és próbálom eldönteni, hogy most komolyan beszélt, vagy inkább csak beszólt nekem. Gondolom, az utóbbi, bár nem tudom, hogy miért értelmezte úgy a kérdésemet, ahogy. Szerintem nem volt ilyen felhangja, főleg, hogy eszembe sem jutott így értelmezni a kérdést. Nem vagyok ugyan nagy májszter csajozás terén, de azért azt vágom, hogy nem ilyen sorrendben szoktak történni a dolgok.
- Öhm… bocsesz, de nem úgy értettem, van barátnőm- nincs. - Amúgy mi az libablokkoló? Mindegy, csak nem nagyon látok európaiakat, és én is az vagyok félig, és gondoltam, hogy te is szívesen beszélgetnél- na, ez nem indulgált túl jól, főleg, hogy már eleve furcsán reaktolt. Lehet, hogy jobb lenne pattanni a csaj közeléből, de valahogy mégis úgy döntök, hogy nem leszek a nyomi kis tinédzser, aki elküld a Halál hajába, én meg csak megkérdem, hogy milyen fazonra lesz neki, és csak vágás lesz-e, vagy mosás is.
- Ja, amúgy nem szép dolog ám beszólongatni másoknak, mert kisebbek. Te is voltál tizenhat, nem?- gondolom, mindenki volt, úgyhogy a kérdés tárgytalan, de biztos nem esett volna jól neki, ha odamegy beszélgetni egy idősebb sráchoz vagy csajhoz, az meg elküldi homokozni. Vagy nem tudom, mit csináltak az ő korában a gyerekek, ma ez a duma menő az egyemistáknál. Aki fiatalabb náluk, dedós, aki meg öregebb, az már nyugger.

by **Jekatyerina Natashenka** Szomb. Szept. 27 2014, 21:14

~Na, ez meg már ettől megkukult. Remek! Te is jó társaság voltál, na sipirc! És nem! Képes tovább dumálni. Bozhe moy! Na és már tapad is, már dumál is. Mit vétettem?~
Még a srác felé sem néz, akkor sem, amikor az hozzá beszél. Egy csomag rágót vesz elő valamelyik zsebéből, és unottan kezdi el rágcsálni, majd lufit fújogatni. Amikor már kicsit hagyta főni a gyereket a saját levében, akkor méltatja egy pici figyelemre.
-Van? Na az derék! És te vagy felül, vagy ő? Egyébként nem kell ám füllenteni, mert az sem szép dolog. Nem szégyen az, ha még nem találtad meg a hozzád illő kislányt… vagy fiút. Plusz ha lenne valakid, akkor azt is kéne tudnod, hogy mi az a beállítás, amiről beszélek. Persze csak ha tényleg nem fiúkákkal állsz össze, és… na de ez mindegy. Arra való, hogy ez itt…
Egy hirtelen mozdulattal a fiú ágyéka felé kap, és ha elég gyors, akkor megmarkolja azt, de csak egy pillanatra.
-Na ez itt ne csak arra legyen, hogy… hmm… bár nem, itt még arra sem kell.
Egy kicsit röhögcsél magában, figyeli a srác reakcióit, majd nekidől a falnak.
-Jajj de kis rasszista vagy! A japók már arra sem jók neked, hogy beszélgess velük? Egyébként megsúgom, hogy Oroszország nagy része azért Ázsiában van. De ez neked biztosan nem fontos.
A kioktatásra csak fúj egy újabb rágólufit, majd Traumnis felé nyújtja a csomagot.
-Köll? Egyébként rosszul tudod. A lányok úgy működnek, főleg az orosz lányok, hogy van a tizennégy éves kor, akkor elmennek Szibériába medvét fogni, és ha hazaviszik, akkor azonnal szintet lépnek egészen a tizennyolc éves felnőtt korig. Emmá csak ilyen régi szép hagyomány. Egyébként akarsz is valamit, vagy csak dumcsizni jöttél?

by **Traumnis** Vas. Szept. 28 2014, 13:44

Komolyan meglep, hogy ebben a játékban van rágó, bár úgy tűnik, azért mékör gondolt rá, hogy legalább csak az legyen a legfőbb bajunk, hogy meghalunk, és ne inkább az, hogy nincs se kaja, se pia, se semmi, ami jó. Majd muszáj lesz megkérdeznem a csajt, hogy ezt hol árulják, mert kell. Nem rágóztam két éve.
Még mielőtt elkezdhetném szavakkal életre kelteni a kinti notexiszt barátnőmet, vagy kitalálnám, hogy mit kellene válaszoljak a homározásra, mindent felülír, hogy hirtelen letapiz- asszem, ezt a szót használják erre is. Mindig tudtam, hogy vonzó vagyok, de azért meglep, hogy mit hozok ki ebből a csajból, bár lehet, hogy alapból is ilyen.
- Öhm… akkor gondolom defaulton van ez az opció. Amúgy sok fiatalkorút letapizol, vagy csak én jövök be neked ennyire?- igazából azért nem nehéz rájönni, hogy ezt is valami kötözködés-félének szánta, de amennyire tudom, ez már fiatalkorú elleni szexuális zaklatásnak minősül. Persze, gondolom tudja, hogy itt úgysem nagyon számítanak a törvények, meg az ilyesmi, például kétlem azt is, hogy a pirosakat becsukják gyilkosságért, ha vége lesz mindennek.
- Nem vagyok rasszista, mondtam, hogy részben japán vagyok, és ötös voltam föciből is, vágom, hogy Ázsiában is van Oroszországból, csak ott kevesebben laknak- elég durván ellenséges velem a csaj, de mivel úgyis ráérek, nem választom a gyors megoldást, a lelépést. Nem fogom hagyni, hogy csak úgy elijesszenek. Nyomok neki egy szmájlt, ahogy megemlíti a medvés dolgot, azután szó nélkül elveszem a felkínált rágót, és betömködöm a számba. Tényleg jóval magabiztosabbnak érzem így magam, rá kéne szoknom.
- Most, hogy ezt említed, akarok- két gyors kézmozdulattal elküldöm neki a félhápés duelcsellenget. Nem tudom, milyen szintű, lehet, hogy magasabb, és akkor jól elken, de annyira nem zavar az sem, nincs ma már szükségem arra a hápéra, nem megyek ki a tónból. - Nincs kedved megmutatni, hogyan kell csinálni? Már kinyírni egy medvét, of kórsz.

by **Jekatyerina Natashenka** Vas. Szept. 28 2014, 14:01

~És nem fakadt sírva! Na de kis tökös gyerek! Nem is annyira unalmas, mint amilyennek elsőre tűnt.~
Megvonja a vállát, elvigyorodik, és kicsit sem leplezve a cselekedetét, hümmögve végigméri a fiút.
-Tizenhatnál már nincs kiskorú megrontása, ha te is beleegyezel. Persze ha még át sem akartad állítani a libidó tiltót, akkor nem hiszem, hogy bármi tapasztalattal is rendelkeznél, mer’ akkor valszeg hiányozna. Azt meg tudod jól, hogy itt senkit nem érdekel, hogy ki mit csinál. Nem egy vörös indikátorost láttam már sétálgatni a főtéren fényes nappal. Ha a gyilkosoknak nem kell rejtőzniük, akkor nem hiszem, hogy a pedobeareket annyira nagyon hajkurásznák. Persze mondjuk a börtönben ők vannak a hierarchia legalján. Meg az anyagyilkosok. Vicces dolog, mert nincs hely arra, hogy elkülönítsék őket, a magánzárka az büntetés, meg az őrök sem nagyon foglalkoznak azzal, hogy elkülönítsék az ilyeneket. Pár napnál tovább nem szokták túlélni a sittet. Na ez az igazságszolgáltatás, aranyom.
Hajol közelebb, és ezúttal Trau képébe fújja a rágólufit, persze az csak egy pillanatra ragad az arcára, utána el is pixeleződik.
-Olyan dolog, ami itt nincsen. Azt teszek, amit csak akarok. Te például lehetsz rasszista, és részesítheted előnyben az európaiakat a beszélgetés terén. Vagy nem ezt mondtad? Figyelek ám!
Újabb vigyor, és már azt is figyeli, ahogyan az árnyharcos kezdi el a csámcsogást. A felkérést vizslatja egy kicsit, majd aggodalmasan megcsóválja a fejét.
-Hát éppenséggel kedvem az nincs, de leszek olyan kedves, hogy megmutizom. Viszont a bökkenő az ott van, hogy a medve kinyírásához ez nem jó.
Utasítja el a felkérést, majd elküldi a teljes életes, halállal végződőt.
-Na ez! Ezzel már lehet normálisan szemléltetni!

by **Traumnis** Vas. Szept. 28 2014, 23:31

Valahogy leragadok a beleegyezéses résznél, úgyhogy már nem követem a lány mondandóját az igazságszolgáltatási szféráról. Durva, még sosem volt ilyen, hogy ennyire durván rám nyomult volna valaki egy perc ismeretség után. Olyan sem nagyon volt még, hogy rám nyomult valaki, úgyhogy ez még junikabb.
- Mondom, hogy nem vagyok rasszista, a rokonságom fele japán, meg most is japánul beszélek, csak gondoltam, hogy ez egy közös pont lehetne dumához- elkések a rágóletörléssel, ami már eltűnt magától. Fura, hogy itt nincs igazi kosz, mert minden mindig tiszta, ezt meg tudnám szokni a kinti világban is.
Ahogy visszajön a párbajkihívás, ledermed a kezem, még mielőtt az okéra nyomnék. Nem igazán vágom, hogy ebben meg lehet-e halni egyáltalán, bár gondolom nem, de azért durva mégis. Még soha nem ment a fele alá a hápém, és akkor sem voltam életveszélyben, szóval most mégis durva lesz, ha leüt egyre. Még akkor is, ha itt bent nem igazán lehet sérülni. De azért ciki lenne, ha visszanyomnám, főleg, hogy ha lenyomom, akkor az talán eléggé lenyűgözi, hogy legyen valami. Tényleg csak dumálni akartam eredetileg, de hát ha van esély többre, akkor nagy sztyupiditi lenne nem tenni neki egy lövést.
- Na, akkor lássuk azt a medvét- elfogadom a kihívást, és ahogy elkezd lepörögni az óra, előhúzom, és párszor megforgatom a tőreimet. Lefelé fordítom mindkettőt, behajlítom a térdeim, és felemelem a kezeim, hasonlóan a bokszolós beálláshoz. Ha tanulok harcművészetet, akkor talán tudnék szebbet ennél az ürítő majom-féle streetfight póznál, de hát mindenki azzal főz, amije van. Nekem meg egyelőre ez a legbiztonságosabb openerem, amivel hagyhatom kezdeni.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Szept. 29 2014, 07:21

Katja csak vigyorgott tovább, nyugodt mozdulatokkal cserélte ki az elhasználódott, elpixeleződött rágót egy frissebbre.
-Oh, dehogynem vagy rasszista! Vagy arról szerettél volna dumcsizni, hogy mindketten európaiak vagyunk? Remek téma, mondhatom. Nyugodtan megmondhatod ám, hogy megtetszettem neked, és amiért itt álltam a sarkon, már rögtön azt hitted, hogy ez valami különleges event lesz a számodra.
Újra elvigyorodott, majd ellökte magát a ház falától. Unottan húzta elő a tokjából a wakizashit. Eddig csak mobok ellen használta, azok közül is csak a malackákkal mert kikezdeni, és azt is nagyon jót tudta, hogy ha nem egy zöldfülűvel futott össze, aki valamilyen megfontolásból szintén nem vette igénybe a kiképzőtiszt szolgáltatásait, akkor ez a harc úgy két csapásig fog tartani. Mivel mindkettejük feje felett zöld indikátor díszelgett, így nagyon valószínűtlennek tartotta, hogy a fiúcska most kapna rá a gyilkolásra, de azért egy picit még nem ártott csevegni vele, csak egy pöppet szorosabbra húzni a baráti szálakat, hogy annyira nagyon azért ne akarjon végezni vele.
-De ha még nem is a japókat utálod, akkor ez a nagy ellenkezés azt mutatja, hogy szegény rasszistákkal szemben vagy kirekesztő. Há’ milyen dolog ez mán? Látod, én nem vagyok rasszista, mindenkit egyformán utálok.
Széles vigyor, még egy puszit is küldött a fiú felé, és úgy folytatta.
-Azért azt tudd, hogy azokkal a bökőkkel óvatosan hadonássz. Hála a mi kedves adminunknak, te is könnyen ugyanolya gyilkossá válhatsz, mint a többi piroska. Egyes szintű vagyok, tíz kemény életponttal. Eltalálhatsz akár csak egyszer is anélkül, hogy ne nyomja a piciny lelkedet, hogy kufirc helyett a véremet ontottad?
Kis pajzán mosoly, egy nyelvöltés. Katja tudta, hogy a rendszer megkérdi a gyilkolás előtt a delikvenst, hogy valóban végezni akar-e az áldozatával, azonban remélte, hogy a fiú fejében még meg sem fordult az ilyesmi, és ugyanúgy nem nézett utána, ahogyan a libidó tiltónak sem. És ha már ilyen szépen megalapozta a helyzetét, azonnal el is indított egy hirtelen vágást magasan, a fiú arcát, konkrétan a szemmagasságot célozva. Ha sikerül megvakítania, akkor akár még győzhet is, nem mintha nagyon foglalkoztatta volna a győzelem.

by **Traumnis** Hétf. Szept. 29 2014, 15:18

Már csak egy fejcsóválással reagálom le az újabb rasszistázást, úgy tűnik, hogy ez már így marad, hiába szurkoltam abban az új polgárháborús sorozatban a norsz szájdnak. Mivel ugye nem igaz rám, kár is rajta megsértődni, szimplán csak kuriózum egy japán limitált játékban nem japánt látni. Talán ha százan lehetnek a tíz k-ból. Inkább a kardját veszem szemügyre, ami alig kétszer hosszabb a tőreimnél, és neki csak egy van. Tehát, ha nem lúzerkedek, akkor én fegyóm talán jobbnak számít.
- Öhm… azt szerintem kézzel is lekapom az első találattal… de van ám olyan opsön, hogy feldobod magad level tenre, ha akarod, megmutatom, hol kell- nem vagyok benne biztos, hogy tényleg meghalna, ha megsebezném, még ha egyes szintű is, azért szemétség lenne. Jó, persze hülyeség ilyen full hápés párbajt vívni, lehet félhápésra is menni. Aztán persze, nem is biztos, hogy tényleg level ván, és azt várja, hogy visszafogdossam magam. Egy kicsit már sikerült is megzavarnia azzal, hogy olyan sok szexuális utalást tett, asszem, még nem is nagyon beszéltem ilyesmiről lánnyal.
Eléggé elálmodozok ahhoz, hogy csak az utolsó pillanatban kapjam fel a kezeim, és a két tőrt a penge útjába kapjam. Nem érzek olyan erős ütést, és nem is volt olyan gyors, úgyhogy lehet, hogy tényleg egyes szintű- vagy mindene állóképességre van pakolva, de annak meg nincs sok értelme, ha nem az a terve, hogy amire a játék a vége felé közeledik, fellépcsőzik egyben innen a level nájntinájnra. Ellököm a pengét, felfelé fordítom a két tőrt, és mindkettővel támadást indítok a fegyvere ellen. Egyszerű a plen, előbb bal kézzel csapok rá a kardra, amivel talán leszorítom, és a jobb kezes támadásom akár már elég erős lehet ahhoz is, hogy kicsapkodja a kardot a kezéből. Ha nincs nála a fegyó, akkor nem kell sem támadni, sem védekezni, akkor nyugi van.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Szept. 29 2014, 16:29

Katja csak tovább somolyog, és egyáltalán nem magában csinálja, minden pillantását, pilláinak minden kedves kis rezdülését a fiú felé veti, igyekezvén kizökkenteni őt. Még meglepődést és meghatódottságot is színlel egy kicsit, amikor Traumnis elmondja neki, hogy van olyan, hogy kiképzőtiszt. Mintha ezt nem tudná minden hülye, és nem rágnák minden sarkon a szájába. De kis segítőkész valaki!
-Jujj tényleg? Ott a bibi, hogy az bizti csak azoknak van, akik akarnak is harcolni. Nekem aztán semmi kedvem! De hát látod, milyen a világ! Én itt ártatlanul ácsorgok, pihengetek, gyönyörködöm a teliholdban, te meg itt jössz és csak úgy megtámadsz, meg az életemre törsz. Nem mondom fura egy udvarlási szokás, de sajna ki kell ábrándítsalak, itt kis pixeldarabokra bomlik ám a test a halál után, úgyhogy nem tudod kiélni a nekro hajlamaidat. Persze értelek én, úgy legalább nem ellenkeznek, meg még meleg egy ideig, ha gyors vagy, plusz halkabbak is… hogy is van az a mondás, mint halottnak a csók?
Újabb könnyed kis kacaj, és úgy tűnik nem is nagyon zavarja, hogy nem sikerült a támadása. Na igen, a pontok azok pontok, de a hölgyikének van egy hatalmas előnye Trauval szemben. Sokan úgy hiszik, hogy csak a rendszer által segített mozdulatokkal lehet ebben a világban harcolni, ez azonban nem így van. Az csak azoknak kell, akik még soha életükben nem fogtak fegyvert a kezükbe. Akik azonban igen, mint jelen esetben a főhősünk, azok könnyedén eltérhetnek ettől, megzavarva kissé a rendszert, no meg az ellenfelet is. Vegyük csak például a mostani támadást. Ha Katja a rendszer által felajánlott módon hárított volna, akkor minden úgy történt volna, ahogy a fiúcska elképzeli, és elveszíti a fegyverét. Ő azonban nem volt ilyen ostoba, nem tartott ellen a találatnak, egyszerűen hagyta az izmait rugalmasnak maradni, engedte a kések által a pengére átadott erőt elvezetődni, és egyszerűen megpróbálta olyan szögben, és olyan lazán tartani a fegyverét, hogy a törők egyszerűen elsiklassa a pengén maga mellett, sőt, ha így adódott, akkor ezt a mozgási energiát arra is felhasználta, hogy a fiú lendületét meghagyva engedje őt kibillenni az egyensúlyából, és ha ez sikerült, akkor ezután a srác hátát próbálta picit csíkosabbá szeletelni a wakizashival.

by **Traumnis** Hétf. Szept. 29 2014, 22:52

A lány gondolatmenetében nem igazán találtam semmi reakcióra érdemest, úgyhogy jobb híján, egy a lehetőségekhez képest nem zavarban lévő mosolyt varázsoltam az arcomra, és felkészültem a fájtra. Egy pillanatra bevillan, hogy pont sikerült valami durva pervet kifogni, aki talán maradandó sérülést okoz a pici lelkemnek, de nehéz az ötletet kibírni nevetés nélkül. Nem tudok semmit elképzelni, amit csinálni tudna, és maradandóan ártana- igaz, nincs is túl jó fantáziám az ilyesminek, ezt a meleg testes részt nem is sikerült teljesen levágni.
Elmosolyodok, ahogy sikerül lecsapni a kardot, de ahogy a második tőr sem képes kiütni a kezéből, eléggé ledöbbenek, biztos voltam benne, hogy megfelelő az erőm hozzá, hogy kicsapkodja az ujjai közül a fegyvert. Kicsit meg is botlok, és bár megpróbálok előrébb dzsámpolni, így is érzem, ahogy a kard belekap a hátamba, és leszed a páncélomból. Abból ítélve, hogy nem vesztek hápét még a gagyi páncélommal sem, majdnem biztos vagyok benne, hogy tényleg ló level. Gondolom, azért a vörös csík ott van, de persze nem látom.
- Te is kendóztál?- ami engem illet, a kendo karrierem véget ért az első olyan edzésen, amikor ellenféllel állítottak szembe. Tíz-tizenegy éves lehettem, és bár megnyertem az első két menetet, a harmadiknál eltört mindkét csuklóm. Mivel ez azzal járt, hogy még a legbézikebb dolgokat is segítséggel tudtam csak megcsinálni abban a két hétben, amíg a bal kezem használhatóvá vált, nagyon elment tőle a kedvem, hogy ezt a riszket újra felvállaljam. Még úgy is gáz volt, hogy a nevelő mutter megmondta az unokatesóimnak, hogy ne röhögjenek ki.
Párszor összecsapom a tőreim pengéjét, mielőtt elindulok előre, előbb lassan, aztán rágyorsítok, és végül egy ugrással tervezem leteperni, hogy ne ugráljon, és el tudjam venni tőle a bökőjét. Számítok persze rá, hogy bármennyire figyelek, ha tényleg IRL tanult vívni, azért így is megvág, esetleg fel is nyársalom magam, de egyszerűen nem tud akkora sebzést bevinni, hogy az zavarjon. Ha nagyon eldurvul, szerintem amúgy is véget tudok vetni a fájtunknak egy körben, ha nem a kardra, hanem rá célzok, lehet, hogy nem tud kitérni.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Szept. 30 2014, 06:53

Nyugodtan hagyja eltántorogni szegény fiúcskát, a mosolyra pedig ugyanolyan szelíd mosolygással válaszol, és ezúttal ez már valóban nem vigyor. A fiúnak már biztosan leesett, hogy ha ebben a világban kezdő is ugyan, azért a másikban lehetnek tapasztalatai, és ennek felismerése, és az, hogy így is folytatta a harcot, egy kis elismerést vált ki a lányból. Még a kérdésére is bólint, hátha okosodik a fiú egy picit.
-Is. Meg még pár küzdősportot. Krav maga, karate, vusu, dzsúdó, szambó, szansou, szubak, plusz egy kis MMA… meg mi egyéb. De Cearso szerint meg pszichocica vagyok, szóval bizti az ilyen dolgokban is elismernéd a jártasságomat.
Egy kis kuncogást hallat, de egyáltalán nem csendül fel sem büszkeség, sem lenézés a hangjában. Küzdősportot tanulni itt, a nyugati és keleti világ határában nem volt annyira bonyolult feladat, főleg az ő kapcsolataival, és a kiképzés során rengeteg tudásra szert tett, és nem ám olyanra, amit ez a fiú kaphatott a nagy kendómesterétől, aki valószínűleg egy percet nem töltött el a harcművészet eredeti formáját gyakorolva. Ezek a dolgok a laikusok körében elterjedtek ugyan, de az igazi formáját, a valóságot sohasem fogják érzékelni. Ugyanúgy, ahogy a yogázó kislányokból sem lesznek igazi yoginik, és nem tudják, hogy tulajdonképpen ők ezzel Krisnához, Visnu avatárjához imádkoznak.
Az, hogy a fiú a kardra támad már a mozgásából kivehető, és újfent megmosolyogtatja főhősünket. Milyen kis kedves srác, amiért nem akarja kinyiffantani. Nyugodt szívvel hagyja magát leteperni, és ha Trau tényleg képes olyan szerencsétlenül ugrani, akkor igyekszik úgy intézni, hogy a pengéjére nyársalja magát. Mindenesetre ha már eléggé közel kerültek egymáshoz, akkor már nem fogja elengedni. Nem véletlenül választott ő is olyan kardot, amely full kontaktban is használható, nem úgy, mint a harcosok idióta pallósai. Bizonyára kompenzálnak valamire. Mindenesetre, ha sikerül testközelbe kerülnie, akkor egy halovány kis csókocskát hint a fiú ajkaira, majd egyszerűen elengedi a fegyvert, hagyva, hadd csendüljön az utca kövezetén, az ellenfelét pedig megragadva, igyekszik még közelebb rántani magához, hadd érzékelje csak azt a bizonyos test meleget...

by **Traumnis** Kedd Szept. 30 2014, 13:25

Durván ledöbbenek, ahogy elkezdi felsorolni, mi minden harcművészetet tanult. Jó, nyilván nincs mindben mesteri szinten, sőt, talán egyben sincs, mert ahhoz talán kevés egy élet is, de az biztos, hogy engem hátrakötött kézzel is simán agyonverdesne. Talán még akkor is, ha a reál lájf testét használhatná, én meg az ittenit, de gondolom, ez itt gyengébb. Én majdnem megfulladtam egyszer, mert nincs úszás jártasságom, hiába voltam országos szinten korcsopban.
Úgy tűnik, nem igazán tud kitérni, és bár megpróbál felnyársalni, azért sikerül annyira elütni a kardot, hogy csak súrolja az oldalamat. A sebzés, gondolom, ugyanannyi, de azért mégis kellemesebb, hogy nem a hátamon jött ki a penge. Elengedem a bal kezemben tartott tőrt, hogy már a földet érés pillanatában megfoghassam azt a kezét, ami a kard markolatát szorongatja, megakadályozva, hogy nagyon mozogjon. A másik kezemet lemozgatom, és enyhén az oldalához érintem a tőrt- biztos jóval fenyegetőbb lenne a nyakához tenni, de ha az egyik ujjához illeszteném, annak is ez lenne az üzenete. Ha tényleg tíz a hápéja, akkor ha megszúrom a körmét, azzal is lenullázom.
- Asszem, ha brumm lennék, most agyon lennél nyomódva- rávigyorgok, de ahogy a lány hirtelen, full váratlanul megcsókol, teljesen ledermedek, lefagy a mosoly, és szerintem durván el is pirulok. Ez sajnos ösztönös rieksön, nem tudok mit tenni ellene. Ahogy az ellen sem, hogy felugrik kilencven köré a pulzusom- mondjuk nem nagy ugrás, már alapból is volt egy kis plusz a fájt miatt.
Érzem, ahogy szétnyílnak az ujjai a kardja körül, és hallom is, ahogy a földön csendül. Asszem, most kellene arrébb löködni, de a koncentrizációs képességem most teljesen másfele fókuszál, mint a duelünkre. Úgysem nagyon tud ártani nekem- ahogy még közelebb húz, nekem is kicsúszik a maradék fegyóm a kezemből. Felesleges úgyis, nem? Még mindig csak annyit kell csinálnom, hogy jó erősen lefejelem, ha győzni szeretnék.
- Öhm… ez az ölelkezés melyik harcművhöz tartozik?- próbálom humorizálással oldani a feszkót, de így, hogy pár ponton nanométerekben mérhető közöttünk a távolság, és szinte érzem a teste működését- jó, az avija működését, ahogy mozdul a szívveréseivel az egész, már nehezen tudok nem feszkós lenni. Az ovit leszámítva, ahol megharaptam egy lány ujját, és így rövid időre mínuszban volt a táv, nem voltam még ilyen közel senkihez a másik nemből. Meg természetesen, a sajátomból sem, és az utóbbi maradhat is így.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Szept. 30 2014, 13:59

Ha most Katja gondolatolvasó lenne, bizonyára megmosolyogná ezt a mesteri szinten való elmélkedést. Az ő szakmájában nem igazán ér rá az ember jánya a küzdősportokat mesteri szintre fejleszteni, mert az inkább már a harcművészet, művészet része, mint a tényleges harc, és az annyira nagyon sohasem foglalkoztatta, na meg nem is ért rá vele foglalkozni. Azon pedig, hogy mi történt volna, ha a kinti világban futnak össze, kár is lett volna gondolkodni. Valószínűleg soha az életben nem találkoznának, vagy a fiú ott nem tudta volna meg, hogy kivel is áll szemben. Mint amikor a főgonosz végre leránthatja a szuperhősről a maszkját, hogy felfedje titkos identitását, majd rájön, hogy fogalma sincs, hogy ki is a vele szemben álló ember. Az, hogy a rideg penge hűs érintését érzi meg az oldalán, inkább csak felvillanyozza, és amikor a fiú vicceskedőbbre veszi a figurát, ráadásul még látszik is rajta, hogy kezdi megviselni fiatal, gyermeki lelkét, hogy a dolgok más irányba terelődnek, már egyáltalán nem fél attól, hogy bármi baja is eshet.
-Azt csak hiszed macikám! A puha hó megvéd, és a brumik alul szeretnek lenni.
Újabb mosoly, majd egy egyszerű gördüléssel már is ő kerül a másik fölé, és immár mindketten fegyvertelenek, hiszen Trau az utolsó fegyverét is elhagyja zavarában. Katja lassan a füléhez hajol, és úgy suttog bele.
-Szerelemben és háborúban mindent szabad, nem? Hát ha még ötvözzük is a kettőt!
Újabb vigyor, egy kérető pillantás, majd fel is szökken a srácról, és felé nyújtja a kezét, hogy felsegítse.
-Ha itt akarod csinálni, akkor a végén még felfáznál. A szívem szakadna meg, ha valami bajod esne, kölyök. Á propos, a nagy csodálkozástól lenyelted a rágódat. Kell egy másik?
És ezzel kihasználva azt, hogy nem sokkal, de azért valamennyire túlnőtt a másikon, máris az orra fölé tartja, hadd cicázzon egy picit.

by **Traumnis** Kedd Szept. 30 2014, 20:12

Asszem, hogy nagyjából vége a fájtnak, abból ítélve, hogy már nem nyúlkál a kardjáért. Annyira nem ment le a HP-m, hogy ván hiteljen, ha csak trükköl, úgyhogy nyugodtan koncentrálhatok a ber-sznó csellengre. Nem is hiszem, hogy nagyon képes lennék bárhová máshová figyelni. Hagyom magam átforgatni, hogy hanyatt fekve nézzek fel a lányra.
- Még nem is mondtad meg a neved. Hogy hívnak?- most már nem vagyok benne biztos, hogy sikerült nem elvarázsolt hangot produkálva feltennem a kérdésemet, sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy irtó gázul hangozhatott, mintha most valami hercegnő kérdezné meg a herceg nevét. Elég gáz, hogy ilyen durván lehet irányítani. Csak egy elég bután sikerült bólintásra futja, mielőtt kicsit összébb kapom magam, és hagyom magam felrángatni a földről.
Ahogy a lány megemlíti ezt az itt akarja csinálnis részt a felfázással, a pulzusom körülbelül százharminc körülre hoppolhat fel, miközben próbálok elég bátorságot gyűjteni hozzá, hogy feltegyem neki a kérdést: nincs-e kedve velem jönni a fogadóba éjjelre? Vagy nincs bennem elég bátorság, hogy ezt meg tudjam kérdezni, vagy csak még nem találtam meg magamban, de egy szájnyitáson-csukáson kívül, többre sajnos nem futja. Egyszerűen túl kezdő vagyok a flörtösdihez, úgyhogy nem tehetek mást, mint várom, hogy ő kezdeményezzen. Talán nem is annyira ciki, ő biztos sokkal tapasztaltabb nálam rilésönsip téren.
Egy mosolyt erőltetek az arcomra, olyan lazát, hanyagot meg menőt, amennyire telik, miközben kicsit lábujjhegyre állok, hogy szájjal elvegyem a rágót. Ez talán ellensúlyozza az összefont karokat a mellkasom előtt, ami legalább egy kicsit segít oldani az idegességemet. Azért biztos nem lenne elég önmagában hozzá, de a rágó segít annyira megnyugodni, hogy néhány mély levegő után, azért kicsit összekapjam magam, és próbáljak végre én is kezdeményezni valamit, mielőtt nagyon bóringnak kezd tartani. Az unokatesóim mondták, hogy vár rám pár szerelmi csalódás, mielőtt az első összejön, és próbáljam őket nem a szívemre venni, de hát ki mondta, hogy nekem nem sikeredhet elsőre?
- Öhm… figyu, nincs kedved fogadni? Valahogy kibalanszoljuk a fájtot a hátralevő részre, és a győztes kérhet valamit a vesztestől. Oké?- igazság szerint, bármit találunk ki, előnyből indul. Neki egyszer kell győznie csak, hogy megkapja, amit szeretne, nekem viszont le kell győznöm őt, és valahogy rá kell vennem magam is, hogy kicsit összébb kapjam a bátorságom. Az uncsitesóim azt mondták, hogy felülésezés után kell pózolni fél órát magamnak egy tükörben meztelenül, és akkor megjön az önbizalmam, de hát erre most nem igazán van lehetőségem. Nem is láttam még tükröt a játékban, bár biztos van.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Szept. 30 2014, 21:35

Az a bárgyú arckifejezés, ami csak úgy sugárzott a fiú arcáról, és olyannyira rátelepedett, mint amennyire most éppen a lány telepedett rá, egyértelművé tette, hogy Katja győzedelmeskedett. Már maga ez a személyes hangvételű kérdés is nyilvánvalóvá tette, hogy már ő is terelni akarja a témát, ráadásul abba a bizonyos irányba, az ismerkedés felé. Az, hogy a nevéről kérdezte még nem árulta el, hogy azonnal lepedő akrobatikázni akar, vagy a csók és a hempergés után esetleg csokival és virággal akarja kezdeni az ismit, de hát ez még nem is volt érdekes.
-Katja. Van hosszabb is, de azt úgyis mindenki elfelejti. És téged hogy hívnak, hős lovagom?
Na és most ugrik a majom… avagy ha már a brumis hasonlatnál maradunk, akkor a medvegy a vízbe. Ha a fiú van annyira zavarban, hogy a lovagot is kijavítja árnyharcosra, akkor a főhősünknek már nyert ügye van. Ilyen közelről még az is tökéletesen kivehető, ahogyan felgyorsul a légzése, és ha picit még közelebb vonná magához, még talán a szívének a dobogását is érezhetné. Jujj, milyen kis romantikus! Az pedig, ahogyan pipiskedve pitizik a rágóért, és a szájával veszi el, már valódi, őszinte, lágy mosolyt csal a lány arcára is, talán a találkozásuk óta először. Nem kedveli úgy a srácot, ahogy az azt hiszi, de ettől még tarthatja aranyosnak, és tartja is. Ettől függetlenül persze a terve az vele, hogy kezdőként kezdőt állítva az oldalára, két kicsi törött szárnyú madárkaként már könnyebben elszlalomoznak a nagyobbakig, és az mindig kelendőbbé teszi az embert, ha mások látják, hogy van barátja, azaz lehet vele barátkozni, nem pedig egy kiállhatatlan antiszociális céda. Amikorra végre szegény srác összeszedi a bátorságát a megszólaláshoz, Katja éppen a kardot csúsztatja vissza a hüvelyébe.
-Fogadás nélkül is elhívhatsz randizni, de ha nagyon le szeretnél győzni…
Újabb mosolyt villant, és hüvelykével picit kiugrasztja a kardot a tokból, de még nem húzza újra elő.

by **Traumnis** Szer. Okt. 01 2014, 00:17

Egy pillanatig elgondolkozok rajta, hogy a lovagcuccot kijavítom, mert nem szeretem túlzottan a lovagokat, a nindzskat meg az ilyesmit jobban vágom, de persze, az nagyon nagy sztyupidság lenne. A lovagot úgy értette, hogy pozitív értelemben. Inkább az a kérdés, hogy pontosan mi is a nevem, ami őt érdekli. Olvastam valamit a szabályzatban arról, hogy nem nagyon szabad igazi nevet mondani, de mivel annyira nem félek tőle, hogy az admin kibannolna, ha megteszem, úgy döntök, most az lesz a jobb.
- Rokuro-nak- egy picit gondolkozok, hogy hozzátegyem-e, hogy mi a karim neve, de ez annyira nem lényeg, amíg nem akar velem partiban lenni, és szviccserkedni. Gondolom, akkor nekem is meg kéne tanulni az ő nevét, már a Katján túl a másikat. Belegondolva, azért nagy mák, hogy apu volt a japán, és anyu a holland, különben most lehetne Jörgeen van Haffelhuff a nevem. Jó, ott is vannak normális nevek azért.
- Öhm… oké, akkor… hová szeretnél majd menni? Inni valamit, vagy sütipogácsázni? Mozi gondolom kilőve- összeszedegetem a tőreimet, és hogy egy picit még rátegyek egy lapáttal arra az ostoba képre, ahogy egyik lábamról lépkedek a másikra, dülöngélő mozgást létrehozva, még csilingelek is velük. Soha nem volt még olyan randim, ami nem úgy végződött tíz perc után, hogy hozzám vágtak egy pohár Cola Dry-t. A mostani randi is végződhet hasonlóan persze, bár Katja jóval bevállalósabbnak tűnik, és biztos nem sértődne meg azon, ha meg akarnám csókolni. Még akkor sem, ha olyan biginnör módon próbálnám, mint azt a csajt a buliban.
Egy pár másodpercig gondolkozom rajta, hogy lefújom a fogadást akkor, de abból fullra az jönne le, hogy ezt, vagy valami hasonlót kértem volna- igaz is, természetesen, de azért nem akar, hogy annyira szerencsétlennek, könnyen ujjcsavarhatónak tűnjek, mint amilyen valszeg vagyok. Fogalmam sincs persze, hogy mit kérne ő, ha én buknék, de ennyi kockázatot vállalok. Remélhetőleg nem olyasmit, amivel ártana nekem.
- Oké, akkor találjuk ki, hogy milyen feltételekkel nyomjuk! Valahogy ki kéne egálolni a szintkülönbséget. Neked van rá ötleted?- sajnos az sem segítene sokat, ha minden cuccomat ánekvippelném, akkor is sokkal erősebb vagyok, a legtöbb attribútumomat a szintem adja. Aztán, hála az égnek, támad egy zseniális ötletem. - Mi lenne, ha puszta kézzel csinálnánk, és az veszítene, aki először a földön köt ki?- elvileg így is előnyöm van, de a verekedés nálam körülbelül úgy nézett ki, hogy ütök az egyik kezemmel, aztán ütök a másikkal, és ha nagyon pávörful volt a fó, akkor esetleg megrúgtam, megcsíptem vagy megharaptam. És ez az oviban volt, szóval nekem nincs IRL tapasztalatom.

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Okt. 01 2014, 08:43

-Rokuro. A hatodik fiú. Jelent is valamit az, hogy pont ezt a nevet kaptad?
Kérdez vissza, miközben már a menüjében matat a barátfelkérés után, amit azonban a rendszer elutasít, Katja pedig mosolyogva fogadja a rendszerüzenetet.
-Máris ennyire bizalmaskodunk, hogy az igazi nevedet adtad meg? Nagyon kis cuki vagy, de én igazából barátfelkérést akartam küldeni, ahhoz pedig karinév kell.
És amikor a fiú már szervezkedik, valahogy az is feltűnővé válik, hogy nem a randiszervezés mesterével áll szemben. Persze ez csak a lehető legjobb neki, hiszen egy ilyen esetlen kis aranyos fiúcskával ő is csak még gyámoltalanabbnak fog tűnni, persze csak annyira, hogy Traunak ne legyen feltűnő a hatalmas különbség. Majd összeomlik párszor, akárcsak Szophienál, és esetleg még ezt a hős szerelmest is magával viheti abba a bizonyos céhbe. Nem árt erős szövetségeseket tartani, de olyat sem, aki minden kis óhajodat lesi. Neki még nem is kellett erősnek lennie, mert Katja őt nem azért akarta tartani, hogy megvédje, vagy harcba induljon vele, bár nem is szimplán csak kabalának kellett. A későbbiekben akarta majd megtudni, hogy mire is használhatja pontosan. Na meg persze ő sem volt kegyetlen, és ha már itt pitizett neki szegény srác, akkor most minek alázza meg? Semmi értelme nem lett volna.
-Inni valamit? Max valami gyümilevet, picim. Szerintem itt a rendszer nem is szolgálja ki a kiskorúakat, szóval erről tegyél le. Bár… biztosan vannak olyan helyek, ahol ezt ki lehet játszani, de nincs súlyemelés jártasságom ahhoz, hogy felcipeljelek a szobádba, meg nem is az anyukád vagyok, hogy a másnaposságodat ápolgassam.
~Sütipogácsa? Mozizás? Agyam eldobom!~
Halkan felkacagott, kedveskedő nevetéssel, bár egyértelműen a srác esetlenségén mulatva.
-Mézesmackó, ha randit szervezel, akkor legalább annyi legyen benned, hogy te találod ki a helyszínt, és nem a lánytól város, hogy megszervezze neked.
Közelebb lépett, a kezét Trau vállára helyezte, és úgy hajolt felé, mintha ismételten csak kedveskedő puszival szeretné meglepni, majd egy gyors mozdulattal már a földre is küldte, újra csak a mellkasán térdelve.
-Mondtam, hogy dzsúdóztam, cica. Annak az a lényege, hogy földre küld az ellenfelet. Ko-szoto-gari. Ez a lábtechnika egy kis külső gáncs. Nagyon gyorsan kell végrehajtani, mert ha nem előzi meg látható előkészület, akkor nagyon meglepheti az ellenfelet. A kilencedik danig jutottam kint, itt persze az akrobatika jártasság hiánya miatt sokat estem vissza, de egy rózsaszín felhők között úszkáló kölyök azért még nem akadály.
Újra felpattan, majd ismételten a kezét nyújtja.
-Egyébként mit akartál kérni?

by **Traumnis** Szer. Okt. 01 2014, 11:14

- Őszintén szólva, nem tudom mit jelent a nevem, a szüleim meghaltak még kiskoromban, úgyhogy nem igazán volt lehetőségem megkérdezni. De egyke vagyok, szóval nem tudom, mire utalhat- néha tényleg érdekelt a nevek jelentése, hogy miért neveztek úgy, ahogy, de már nagyjából belenyugodtam, hogy soha nem fogom megtudni. Amikor hatodik lettem az úszóversenyen három éve, pont volt valami jelentése, de hát nyilván nem ezért kaptam. Gőzöm nincs, mit jelenthet a hat.
- Traumnis néven vagyok regelve. Ez se jelent nagyon semmit, csak hangzás- jó, a trauma szóból származik, nem teljesen hangzás, de kár belemenni a ragzásába felesleges dolgoknak. Az untesóim szerint nagyon rossz taktika sokat pofázni magamról, talán már az árvaságos dolog is túlzás volt egyelőre. Szerencsére, nagyon jól tudok rizsázni a komolytalan dolgokról is, főleg, ha jut vér a fejembe. Már ha egyáltalán van vér ehhez a testhez, mert hála az égnek, én még nem láttam. Eléggé kiakadtam volna tőle, ha a múltkori párbajom után elkezd dőlni a kezemből. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy lennék orvos.
- Akkor… mit szólnál egy vacsihoz a fogadóban?- egy kicsit elpirulok megint, tényleg elég gyökérség volt tőlem, hogy nem voltam képes még azt se kitalálni, hogy hová kellene menni. Igaz, nincs sok lehetőség itt, és gondoltam, hogy neki esetleg lenne speckó kívánsága, de ez akkor is béna mentség. Talán annyi mentségem lehet, hogy elsőre mindenki béna mindenben.
A fogadást már sikerült azelőtt elbuknom, hogy kitaláltam volna, mit is szeretnék- pontosabban, mi lenne az, amit lenne bátorságom kérni. Lehet, hogy nem is nagyon ment volna, lehet, hogy ha túlzottan olyat kérek, ami neki nem szimpi, akkor el is küld megnézni valahová, hogy ott tartózkodik-e éppen, most már nem is nagyon kell kitalálnom. Hagyom magam felszedni a földről, újra. Úgy tűnik, hogy van, amit a rendszer sem kompenzál, talán azért nem vitték még ki a kockák a játékot. Ha csak egy kezed, meg talán az alkarod izmos, az még kevéske ahhoz, hogy jól harcolj. Én persze hiába úszok, és vagyok/voltam relatíve jó kondiban, azért még hasonlóan ügyetlen vagyok.
- Öhm… hát, volt pár ötletem, de még nem döntöttem el… de már annyira nem is fontos. Inkább az a fontos, hogy te mit szeretnél… Katja?- egy picit azért büszke vagyok magamra, hogy sikerült úgy kimondanom a nevét, hogy a szemébe néztem, és úgy tudtam pár másodpercig tartani a tekintetem- szerintem nagyon szép szeme van, az enyém viszont elkezdett volna könnyezni, ha túl sokáig fenntartom a kontaktot. Ha mázlim van, olyasmit fog kérni, amit én is kértem volna, vagy legalább olyat, ami nekem is tetszik, de persze teljesítem, bármit szeretne.

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Okt. 01 2014, 11:47

-Óh te szegényke…
Kapta egy pillanatra a lány a kezét az arca elé, és igazándiból tényleg sajnálta a srácot. Vacak dolog lehet szülők nélkül felnőni. Persze most már az is lejött, hogy miért ennyire gyámoltalan, és miért kell ennyire pesztrálni, meg miért örül ennyire ennek a kis figyelemnek, de hát ez megint csak jó dolog volt Katja terveit illetően. Persze nem akarta sokáig sem játszani a sopánkodást, hiszen az egyiküknek sem jó, ha a kis hódolóját most elszomorítja, és elkezd ilyen dolgok miatt aggódni. Talán majd később picit fűzheti még, hogy megvigasztalgathassa, meg még közelebb húzza magához, de egyelőre most elég ennyi, szóval inkább folytatta mással, azaz a barátfelkérés invitálásával.
-Szóval Traumnis. Már röppent is a felkérés, csak el kell fogadnod. Melyik neveden szeretnéd, hogy hívjalak?
~Ha képes vagy becenevet kitalálni, itt helyben tekerem ki a nyakadat kölyök.~
-Fogadást pedig úgy illik kötni, ha már meg is vannak a feltételek. Nem lehet csak úgy dobálózni a szavakkal. Az nem jó alap egy kapcsolatnak.
Öltötte rá nyelvét az egyre csak vörösödő srácra, és kicsit még kuncogott is, meg a pillantást is engedte, hadd gyönyörködjön csak a szemeiben. És ez a buta bókolás, meg az az a fontos, hogy te mit akarsz drágám, már most kezdte kibírhatatlanná tenni ezt a turbékoló galambot, szóval picit azért le kellene hűteni a kedélyeit.
-A vacsi megfelel, és te állod a cechet. Kérésem pedig… hmm.. nem is tudom… ez egy soha vissza nem térő alkalom…
~Nem mintha nem csinálnád meg nekem bármit is kérek.~
-Két kérés. Egyrészt nem égetsz be a vacsinál, másrészt pedig este nem keltesz fel, hogy hozzak neked pohár vizet. Na gyere!
Megragadta a fiú kezét, és lassan, de azért határozottan elindult a fogadó felé.

Szerintem a párbajnak itt vége van, győztem.
Ha van kedved, akkor folytathatnánk valahol ismi keretében. ^^

by **Cardinal** Vas. Okt. 26 2014, 14:52

Ossu!

Van egy sajátos kémiája a két karinak, az biztos! 25 xp és 70 arany jutalommal lezárom a párbajt!

by Ajánlott tartalom

Katja vs Traumnis

Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis

Re: Katja vs Traumnis