KezdőlapSilver
2 posters
1 / 1 oldal
Silver
by Silver Csüt. Aug. 21 2014, 20:53
A karakter örökli Yurihime összes ingóságát, az általa szerzett expet és pénzt (140 arany a karilappal ellentétben), a másodlagos jártasságai szintjét és a receptjeit, valamint az elsődleges jártasságai árát (400 arany). Yurihimét inaktív státuszba kérem, visszavonul a fronttól és a JL céhházában fog élni NJK-ként. Ennek a kijátszása később egy élményben fog történni. A Himének járó jövőbeni jutalmak (ez összesen egy küldi) majd ehhez a karihoz kerülnek.
Adatlap
Név: Shiba Kenji
Becenév: Silver
Nem: férfi
Kaszt: kardforgató
Kor: 24
Kinézet: 179 centi magas, sportos testalkatú japán férfi, utóbbit bő, tradicionális öltözetével, többnyire egy halványkék yukatával rejt el. Alatta többnyire nadrágot és egy fekete csizmát visel. Kócos, szerteszét álló haja alapból fekete, de a játékban ezüstös-kékes árnyalatúvá változtatta. Bal fülében egy ezüstkarika figyel, a nyakában pedig egy medált hord, melynek belsejében egy fénykép van a testvéréről. Kardja mellett egy fapengét is hord magánál, hacsak nem vérkomoly a helyzet, akkor inkább azt használja.
Jellem: Bár eleinte a főtéren őt ért sokk miatt háttérbe szorult ezen tulajdonsága, Silver hardcore szerepjátékos. A SAO-ban önzetlen, megbízható fickónak mutatja magát, aki hajlamos és képes áldozatot hozni mások kedvéért, aki minden áron meg akarja védeni azt, ami fontos számára. Kardja igazságot oszt, szíve tiszta, erőfeszítései a rossz, a gonosz ellen irányulnak. Kész shounen hős szerepét vette fel, ai bölcs tanácsokat oszt a fiataloknak és nem ritkán angol kifejezéseket fűz a mondandójába.
Valójában hatalmas versenyszellem dolgozik benne, maximalista jellem, és a versengés, a játékok iránti imádata átüt a felvett szerepén is. A győzelem, a sikerek olyanok számára, akár egy falat kenyér, a vereség, a kudarcok pedig csak még jobban motiválják abban, hogy jobban teljesítsen. Hatalmas tapasztalata van játékok terén, szinte mindenevő ebből a szempontból, és rengeteg időt fordított rá, hogy megszerezze ezt a tudását.
Képességek
Hero Vision
Silver különös rendellenességgel született, mely miatt látás általi percepciós képessége rendkívül érzékeny. Lévén idegi elváltozás, ezért a Nerve Gear által a játékban is megmaradt, a rendszer pedig képességet rendelt mellé a többi játékostól eltérő látása következtében. A fokozott észlelési képesség abban mutatkozik meg, hogy Silver aprólékos részletességgel látja, és képes beazonosítani egy-egy mozdulatot a legelső pillanatban, kvázi előre látja mit fog cselekedni az ellenfele abból kiindulva, hogyan kezdi meg a mozdulatot, vagy éppen az első pattanás után látja, melyik oldalára fog érkezni a kocka, a pörgés sebességéből kitalálja, melyik felére esik az érme, stb.
Harc közben könnyebben felfedezi a védelmi réseket és magabiztosabban hárít, mint azt pontjai megengednék, és minél tovább tart egy harc, annál könnyebben tudja olvasni a mozdulatokat. Alapból ellenfelének eggyel nagyobbat kell dobnia a találathoz, három támadás (nem kör!) után azonban már Silver is kiismeri annyira a másik védelmét, hogy könnyebben talál, eggyel kisebbet kell dobnia. Innentől kezdve három-három támadásonként csökken az ellenfél, illetve nő Silver találati esélye amíg véget nem ér a harc, azonban csak legfeljebb minden második körben változhat a dobások értéke, és legfeljebb eggyel.
A képesség védekezésben nem működik, ha az ellenfél fegyverkezelés értéke legalább kétszer nagyobb. Ekkor a differencia oly' nagy, hogy Silver teste képtelen időben reagálni, hiába tudja, honnan érkezik támadás. Támadni azonban ekkor is hatékonyabban képes. A Hero Vision passzív, és nem igényel dobást sem a működéshez, viszont komoly koncentráció szükséges hozzá, így Silver nem tud se más képességet, se bájitalt vagy kristályt használni, amíg élvezi a szuperlátása előnyeit. Ha kénytelen ilyesmihez nyúlni és a koncentrációja megtörik, szemének újra hozzá kell szoknia az ellenfele mozdulataihoz, minden elölről kezdődik.
Falcon Punch
Egy igazi akcióhős pusztakézzel oszt igazságot. Ez a rendszer által segített támadás nem fegyvert, hanem a használója karját használja eszközként, és mint ilyen, pusztakezes ütésnek minősül sebzés szempontjából. A jobbos megzavarja a szörnyeket, sikeres találat esetén a célpont mob a saját társait támadja meg a következő két nagykörben (de maximum tíz kiskörig) véletlenszerűen. A találatot a képesség sikeressége dönti el a fegyverkezelés helyett, de teljes értékű támadásnak számít, így ha az adott körben mondjuk háromszor támadhat, úgy fegyverrel már csak két csapásra van lehetősége. A képesség játékosokra és bossokra nem hat, azonban boss segítőkre igen, melyek így minden esetben a bosst támadják egyfajta kivételként. Lehűlési ideje nincs, de egy harcban legfeljebb kétszer használható.
Előtörténet
- Nagy felelőtlenség volt egyedül idemerészkednie, Miss.
- Maradj mögöttünk, majd mi megtisztítjuk a terepet!
- Won't be easy... de amelyikünk kevesebb farkast győz le, az fizet este! - vigyorodtam el, hátamat Kevin és a bajba került lány hátának vetve. Számtalan farkas vett minket körbe, de ezeknek az állatoknak már álmomból felkeltve is tudnám, milyen algoritmusok alapján operálnak. Three... two... one... és előreszökkentem, ugyanabban az ütemben, mint céhtársam. Utunk nyomán egyre több és több pixel repült fel, pengéink színes izzása adott fényt a naplementében. A négylábút megelőzve hasítottam fel az oldalát, egy másik elől meg félre kellett ugorjak, hogy aztán egy lendületes vágással felvághassam a torkát. Pár percen belül elfogytak a farkasok, mi pedig fáradtan rogytunk össze, erősen lihegve.
- Kilenc! - nyögtem ki nyelvemet nyújtva.
- Hat... cseszd meg! - morgolódott Kevin, de aztán elmosolyodott, és egy pacsi lett a vége. Ez volt a hetedik győzelmem ellene, ő csak egyszer tudott diadalmaskodni... az is a véletlen miatt volt. Leültem a fűre és a hátam mögött megtámaszkodva néztem fel az előtűnő csillagokra, majd tekintetem a lányra tévedt, akit megmentettünk. Megszeppenten álldogált naginatáját szorongatva. Azt hiszem láttam az első napon is a főtéren. Nem volt nehéz eltéveszteni még két-három hónap távlatából sem, gyönyörű volt.
- Hálásan köszönöm! Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg... - hajolt meg mélyen, én meg összenéztem Kevinnel.
- Egy szép mosoly perfect köszönet, megelégedünk annyival
- kacsintottam végül, majd összeszedelődzködtünk, és visszakísértük az eltévedt lánykát a városba.
- What?! Mi az, hogy feloszlunk?! - az asztalra csaptam dühömben, szikrákat szóró tekintettel meredve a férfira, aki az imént kiejtette a szavakat. Nem tudtam elhinni, hogy szélnek ereszti a társaságot csak azért, mert kudarcot vallottunk a minap. Az én szívem is mardosta a gyász, pont ezért lettem ilyen ideges is, de heló, nem ez a megoldás! Dühös voltam, mert elvesztettük két társunkat, ráadásul nem is akárkiket. Barátokat! Talán ha fél éve ismertük egymást, de már kialakult köztünk a bajtársiasság köteléke. Nem volt olyan erős, mint az a kötelék, ami engem és a bátyámat kötötte össze, de ott volt. Megszorítottam a nyakamban lógó medált. Mit tenne most ő? Megfordult a fejemben a kérdés, de igazából nem volt lényeges, nem kellett hozzá a testvérem, hogy kiforduljak az ajtón és a falba csapjak, mely szokás szerint lilán felvillant, jelezve, hogy nem tehetek benne kárt. A jól begyakorolt szerepem ebben a pár hétben szertefoszlott, magányos hősként kellett folytassam az utam. Olyasmit éreztem, mint azon a napon, amikor a játékban ragadtunk, és én otthagytam a régi életem. Nem volt egy nagy élet, NEET-nek lenni azok után, hogy még az iskola legtehetségesebb sportolója voltam. Számos sportágat kipróbáltam, de végül az asztalitenisz mellett tettem le a végleges voksom, országos pingpong-bajnok is lettem a korosztályomban, és nagy jövőt jósoltak nekem, csak hát az élet közbeszólt. Az autóbaleset, ami nem csak a csuklómat törte szilánkosra, de a karrieremet is ketté, na meg a családomat is. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy miért nem én ültem azon az oldalon, amelyikbe a másik autó hajtott. Példaképem és legnagyobb riválisom nem ilyen sorsot érdemelt... egy életre tolószékhez kötötte a gerincsérülése. Most pedig én magam egy ágyhoz kötve fekszem valahol, és talán sose fogok felébredni. Ironikus... Érte is küzdenem, harcolnom kell, hogy túléljem ezt a csapdát és újra mosolyt varázsolhassak az arcára.
...ami szólósként nem is volt olyan egyszerű. Gondosan meg kellett választanom, milyen területekre megyek farmolni, de a hosszú hónapok alatt hozzászoktam. Fejlődni, tapasztalatot szerezni, szintet lépni, ezek motiváltak. Mindig volt előttem egy gyorsan elérhető kitűzött cél, hogy ne veszítsem el a kedvem, mielőtt elérem a nagy célokat: találni egy erős céhet, ami nem bomlik fel az első probléma után, és utolérni a frontharcosokat, együtt küzdeni velük a nagy, közös cél érdekében. Mindig így működött saját magam motiválása, lépésről-lépésre építettem fel magam a való életben is. Eleinte a bátyám szolgált célokkal, már kiskorom óta riválisnak tekintettem, akit felül kell múlnom, és ez a kompetitív szenvedély nem múlt el később sem. Mindenben a legjobb akartam lenni, amihez hozzáfogtam, ez az akaraterő segített akkor és most is túljutni a nehéz időszakokon. Van amikor viszont már az sem segít, és legnagyobb meglepetésemre egy régi ismeretlen ismerős húzott ki a csávából. Egy rablóbanda csapott le rám útközben, négy narancs indikátoros játékos. Fegyvereink összecsaptak, de a fémes zengés baljóslatú hangokat vitt tova a széllel. Nem bírtam velük. Azonban egy hangos kiáltás zavarta meg őket, és méterekre tőlem felbukkant a lány, akit annak idején, vagy másfél éve Kevinnel megmentettünk. Sokkal... erősebbnek és magabiztosabbnak tűnt, mint akkor. És ügyes is volt, de még mennyire! A banditák alig bírták eltalálni, oly' könnyedén hárított, vagy lépett félre a pengék elől, mint a reggeli harmat. Újult erővel vetettem bele magam én is a küzdelembe, végül egy alkalmas pillanatban megragadta a csuklóm és elfutottunk. Percek múltával, kitartásunk fogytával, de meg tudtunk pihenni a fák között elbújva. Beszélgetésbe elegyedtünk, kölcsönösen elmeséltük, mi minden történt velük, legalábbis dióhéjban. You know, csak a legfontosabb dolgokat. Az iménti harcosságához képest igencsak visszafogott maradt, de egyvalamiről nagyon lelkesen beszélt mikor megtudta, hogy szólóban játszom, az pedig a segítség, amit kapott egy céhtől, a Justice League-től. Már a neve is hangzatos volt, de amikor elregélte, hogy mivel foglalkoznak, és mennyire elhivatott, nagy céhről van szó, egyből tudtam, hogy meg kellene próbálnom oda bekerülni. Passzolt az elképzeléseimhez, ráadásul ha ilyen beleéléssel tudott mesélni róluk ez a lány, akkor kizárt dolog, hogy rossz hely legyen.
Nem sokkal később, mikor meggyőződtünk róla, hogy már nem keresnek minket, előmerészkedtünk és megcéloztuk a legközelebbi települést. Miss Hime azzal búcsúzott el tőlem, hogy keressem meg a vezetőjüket, Hinari-samát. Nem éltem barlangban, ismertem a nevét, ahogy a céhről is beugrott később, hogy hallottam már róluk. Egy próbát megért, és ha sikerrel járok, akkor az első hosszútávú célomat teljesíthetem. És a második sincs már messze...
Név: Shiba Kenji
Becenév: Silver
Nem: férfi
Kaszt: kardforgató
Kor: 24
Kinézet: 179 centi magas, sportos testalkatú japán férfi, utóbbit bő, tradicionális öltözetével, többnyire egy halványkék yukatával rejt el. Alatta többnyire nadrágot és egy fekete csizmát visel. Kócos, szerteszét álló haja alapból fekete, de a játékban ezüstös-kékes árnyalatúvá változtatta. Bal fülében egy ezüstkarika figyel, a nyakában pedig egy medált hord, melynek belsejében egy fénykép van a testvéréről. Kardja mellett egy fapengét is hord magánál, hacsak nem vérkomoly a helyzet, akkor inkább azt használja.
Jellem: Bár eleinte a főtéren őt ért sokk miatt háttérbe szorult ezen tulajdonsága, Silver hardcore szerepjátékos. A SAO-ban önzetlen, megbízható fickónak mutatja magát, aki hajlamos és képes áldozatot hozni mások kedvéért, aki minden áron meg akarja védeni azt, ami fontos számára. Kardja igazságot oszt, szíve tiszta, erőfeszítései a rossz, a gonosz ellen irányulnak. Kész shounen hős szerepét vette fel, ai bölcs tanácsokat oszt a fiataloknak és nem ritkán angol kifejezéseket fűz a mondandójába.
Valójában hatalmas versenyszellem dolgozik benne, maximalista jellem, és a versengés, a játékok iránti imádata átüt a felvett szerepén is. A győzelem, a sikerek olyanok számára, akár egy falat kenyér, a vereség, a kudarcok pedig csak még jobban motiválják abban, hogy jobban teljesítsen. Hatalmas tapasztalata van játékok terén, szinte mindenevő ebből a szempontból, és rengeteg időt fordított rá, hogy megszerezze ezt a tudását.
Képességek
Hero Vision
Silver különös rendellenességgel született, mely miatt látás általi percepciós képessége rendkívül érzékeny. Lévén idegi elváltozás, ezért a Nerve Gear által a játékban is megmaradt, a rendszer pedig képességet rendelt mellé a többi játékostól eltérő látása következtében. A fokozott észlelési képesség abban mutatkozik meg, hogy Silver aprólékos részletességgel látja, és képes beazonosítani egy-egy mozdulatot a legelső pillanatban, kvázi előre látja mit fog cselekedni az ellenfele abból kiindulva, hogyan kezdi meg a mozdulatot, vagy éppen az első pattanás után látja, melyik oldalára fog érkezni a kocka, a pörgés sebességéből kitalálja, melyik felére esik az érme, stb.
Harc közben könnyebben felfedezi a védelmi réseket és magabiztosabban hárít, mint azt pontjai megengednék, és minél tovább tart egy harc, annál könnyebben tudja olvasni a mozdulatokat. Alapból ellenfelének eggyel nagyobbat kell dobnia a találathoz, három támadás (nem kör!) után azonban már Silver is kiismeri annyira a másik védelmét, hogy könnyebben talál, eggyel kisebbet kell dobnia. Innentől kezdve három-három támadásonként csökken az ellenfél, illetve nő Silver találati esélye amíg véget nem ér a harc, azonban csak legfeljebb minden második körben változhat a dobások értéke, és legfeljebb eggyel.
A képesség védekezésben nem működik, ha az ellenfél fegyverkezelés értéke legalább kétszer nagyobb. Ekkor a differencia oly' nagy, hogy Silver teste képtelen időben reagálni, hiába tudja, honnan érkezik támadás. Támadni azonban ekkor is hatékonyabban képes. A Hero Vision passzív, és nem igényel dobást sem a működéshez, viszont komoly koncentráció szükséges hozzá, így Silver nem tud se más képességet, se bájitalt vagy kristályt használni, amíg élvezi a szuperlátása előnyeit. Ha kénytelen ilyesmihez nyúlni és a koncentrációja megtörik, szemének újra hozzá kell szoknia az ellenfele mozdulataihoz, minden elölről kezdődik.
Falcon Punch
Egy igazi akcióhős pusztakézzel oszt igazságot. Ez a rendszer által segített támadás nem fegyvert, hanem a használója karját használja eszközként, és mint ilyen, pusztakezes ütésnek minősül sebzés szempontjából. A jobbos megzavarja a szörnyeket, sikeres találat esetén a célpont mob a saját társait támadja meg a következő két nagykörben (de maximum tíz kiskörig) véletlenszerűen. A találatot a képesség sikeressége dönti el a fegyverkezelés helyett, de teljes értékű támadásnak számít, így ha az adott körben mondjuk háromszor támadhat, úgy fegyverrel már csak két csapásra van lehetősége. A képesség játékosokra és bossokra nem hat, azonban boss segítőkre igen, melyek így minden esetben a bosst támadják egyfajta kivételként. Lehűlési ideje nincs, de egy harcban legfeljebb kétszer használható.
Előtörténet
- Nagy felelőtlenség volt egyedül idemerészkednie, Miss.
- Maradj mögöttünk, majd mi megtisztítjuk a terepet!
- Won't be easy... de amelyikünk kevesebb farkast győz le, az fizet este! - vigyorodtam el, hátamat Kevin és a bajba került lány hátának vetve. Számtalan farkas vett minket körbe, de ezeknek az állatoknak már álmomból felkeltve is tudnám, milyen algoritmusok alapján operálnak. Three... two... one... és előreszökkentem, ugyanabban az ütemben, mint céhtársam. Utunk nyomán egyre több és több pixel repült fel, pengéink színes izzása adott fényt a naplementében. A négylábút megelőzve hasítottam fel az oldalát, egy másik elől meg félre kellett ugorjak, hogy aztán egy lendületes vágással felvághassam a torkát. Pár percen belül elfogytak a farkasok, mi pedig fáradtan rogytunk össze, erősen lihegve.
- Kilenc! - nyögtem ki nyelvemet nyújtva.
- Hat... cseszd meg! - morgolódott Kevin, de aztán elmosolyodott, és egy pacsi lett a vége. Ez volt a hetedik győzelmem ellene, ő csak egyszer tudott diadalmaskodni... az is a véletlen miatt volt. Leültem a fűre és a hátam mögött megtámaszkodva néztem fel az előtűnő csillagokra, majd tekintetem a lányra tévedt, akit megmentettünk. Megszeppenten álldogált naginatáját szorongatva. Azt hiszem láttam az első napon is a főtéren. Nem volt nehéz eltéveszteni még két-három hónap távlatából sem, gyönyörű volt.
- Hálásan köszönöm! Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg... - hajolt meg mélyen, én meg összenéztem Kevinnel.
- Egy szép mosoly perfect köszönet, megelégedünk annyival
- kacsintottam végül, majd összeszedelődzködtünk, és visszakísértük az eltévedt lánykát a városba.- What?! Mi az, hogy feloszlunk?! - az asztalra csaptam dühömben, szikrákat szóró tekintettel meredve a férfira, aki az imént kiejtette a szavakat. Nem tudtam elhinni, hogy szélnek ereszti a társaságot csak azért, mert kudarcot vallottunk a minap. Az én szívem is mardosta a gyász, pont ezért lettem ilyen ideges is, de heló, nem ez a megoldás! Dühös voltam, mert elvesztettük két társunkat, ráadásul nem is akárkiket. Barátokat! Talán ha fél éve ismertük egymást, de már kialakult köztünk a bajtársiasság köteléke. Nem volt olyan erős, mint az a kötelék, ami engem és a bátyámat kötötte össze, de ott volt. Megszorítottam a nyakamban lógó medált. Mit tenne most ő? Megfordult a fejemben a kérdés, de igazából nem volt lényeges, nem kellett hozzá a testvérem, hogy kiforduljak az ajtón és a falba csapjak, mely szokás szerint lilán felvillant, jelezve, hogy nem tehetek benne kárt. A jól begyakorolt szerepem ebben a pár hétben szertefoszlott, magányos hősként kellett folytassam az utam. Olyasmit éreztem, mint azon a napon, amikor a játékban ragadtunk, és én otthagytam a régi életem. Nem volt egy nagy élet, NEET-nek lenni azok után, hogy még az iskola legtehetségesebb sportolója voltam. Számos sportágat kipróbáltam, de végül az asztalitenisz mellett tettem le a végleges voksom, országos pingpong-bajnok is lettem a korosztályomban, és nagy jövőt jósoltak nekem, csak hát az élet közbeszólt. Az autóbaleset, ami nem csak a csuklómat törte szilánkosra, de a karrieremet is ketté, na meg a családomat is. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy miért nem én ültem azon az oldalon, amelyikbe a másik autó hajtott. Példaképem és legnagyobb riválisom nem ilyen sorsot érdemelt... egy életre tolószékhez kötötte a gerincsérülése. Most pedig én magam egy ágyhoz kötve fekszem valahol, és talán sose fogok felébredni. Ironikus... Érte is küzdenem, harcolnom kell, hogy túléljem ezt a csapdát és újra mosolyt varázsolhassak az arcára.
...ami szólósként nem is volt olyan egyszerű. Gondosan meg kellett választanom, milyen területekre megyek farmolni, de a hosszú hónapok alatt hozzászoktam. Fejlődni, tapasztalatot szerezni, szintet lépni, ezek motiváltak. Mindig volt előttem egy gyorsan elérhető kitűzött cél, hogy ne veszítsem el a kedvem, mielőtt elérem a nagy célokat: találni egy erős céhet, ami nem bomlik fel az első probléma után, és utolérni a frontharcosokat, együtt küzdeni velük a nagy, közös cél érdekében. Mindig így működött saját magam motiválása, lépésről-lépésre építettem fel magam a való életben is. Eleinte a bátyám szolgált célokkal, már kiskorom óta riválisnak tekintettem, akit felül kell múlnom, és ez a kompetitív szenvedély nem múlt el később sem. Mindenben a legjobb akartam lenni, amihez hozzáfogtam, ez az akaraterő segített akkor és most is túljutni a nehéz időszakokon. Van amikor viszont már az sem segít, és legnagyobb meglepetésemre egy régi ismeretlen ismerős húzott ki a csávából. Egy rablóbanda csapott le rám útközben, négy narancs indikátoros játékos. Fegyvereink összecsaptak, de a fémes zengés baljóslatú hangokat vitt tova a széllel. Nem bírtam velük. Azonban egy hangos kiáltás zavarta meg őket, és méterekre tőlem felbukkant a lány, akit annak idején, vagy másfél éve Kevinnel megmentettünk. Sokkal... erősebbnek és magabiztosabbnak tűnt, mint akkor. És ügyes is volt, de még mennyire! A banditák alig bírták eltalálni, oly' könnyedén hárított, vagy lépett félre a pengék elől, mint a reggeli harmat. Újult erővel vetettem bele magam én is a küzdelembe, végül egy alkalmas pillanatban megragadta a csuklóm és elfutottunk. Percek múltával, kitartásunk fogytával, de meg tudtunk pihenni a fák között elbújva. Beszélgetésbe elegyedtünk, kölcsönösen elmeséltük, mi minden történt velük, legalábbis dióhéjban. You know, csak a legfontosabb dolgokat. Az iménti harcosságához képest igencsak visszafogott maradt, de egyvalamiről nagyon lelkesen beszélt mikor megtudta, hogy szólóban játszom, az pedig a segítség, amit kapott egy céhtől, a Justice League-től. Már a neve is hangzatos volt, de amikor elregélte, hogy mivel foglalkoznak, és mennyire elhivatott, nagy céhről van szó, egyből tudtam, hogy meg kellene próbálnom oda bekerülni. Passzolt az elképzeléseimhez, ráadásul ha ilyen beleéléssel tudott mesélni róluk ez a lány, akkor kizárt dolog, hogy rossz hely legyen.
Nem sokkal később, mikor meggyőződtünk róla, hogy már nem keresnek minket, előmerészkedtünk és megcéloztuk a legközelebbi települést. Miss Hime azzal búcsúzott el tőlem, hogy keressem meg a vezetőjüket, Hinari-samát. Nem éltem barlangban, ismertem a nevét, ahogy a céhről is beugrott később, hogy hallottam már róluk. Egy próbát megért, és ha sikerrel járok, akkor az első hosszútávú célomat teljesíthetem. És a második sincs már messze...
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Silver
by Kayaba Akihiko Csüt. Aug. 21 2014, 22:29
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.