Keresztes-dombság

by **Cardinal** Csüt. Jún. 05 2014, 15:05

Sűrű köd, mély talaj, nehezen járható terep jellemzi ezt az erdőséggel borított dombságot. Állítólag halottak fekszenek a föld alatt egy-egy domb tetején. Vajon kincset rejtenek a keresztek, vagy csak egyszerű emlékhelyek az elesett társaknak?

by **Shukaku** Vas. Dec. 07 2014, 16:52

A tizennyolcadik boss legyőzésével megnyílt a tizenkilences szint. A frontharcosok már rögtön készültek a következő szintfőnök ellen, gyártották a potionokat, meg eszeveszett tempóban rohantak. Ezalatt hőseink teljesen már taktikát találtak ki, hiszen a módszereik és a menetrendjük is teljesen más volt. Ők nem siettek sehova, hiszen még Peter mellett tanulták meg, avagy pont ők tanították meg a hajdan volt céhvezért arra, hogy míg ha fejvesztve rohannak előre, akkor lemaradnak a világ csodáiról. Shunak rengeteg térképe volt, rengeteg állatot ismert, talán az összeset, ismerte az útvonalaikat, a szokásaikat, a gondolkodásukat. Mindent tudott, amit egy jó cserkésznek tudnia kellett ahhoz, hogy csak a lehető legkevesebb állatot kelljen bántania, vagy egyáltalán megzavarnia, és a lehető legtöbbet tudjon megfigyelni. Azokban a városokban, ahova szívesen járt, de még ott is, ahova nem, mindenhol voltak ismerősei a falusiak között, névről ismerte őket, és sokszor segített nekik, mára pedig már barátja is akadt közöttük, erről pedig egy teljesített miniquest elmentett dokumentuma tanúskodott. Na és nem utolsósorban, míg a harcosok csak a többi harcost ismerték, Shu jóban volt azokkal a játékosokkal is, akik nem akartak harcolni, hanem nyugodtan élték az életüket a városok biztonságos falai közt. Persze a kislány sohasem mert rákérdezni arra, hogy azért nem harcolnak-e, mert nem akarnak kijutni, sőt, valamelyiküket még nem is látta, hiszen Bianka néni növényháza elé csak mindig letette az új szerzeményeket, ha talált valami érdekeset a magasabb szinteken, de a növények mindig bekerültek a gyűjteménybe, mire legközelebb arra járt. Na meg persze amióta Kayaba Bácsitól is kapott levelet… egyszóval tudta, hogy érdemes gyönyörködni a világban, nem pedig csak keresztülrohanni rajta, mint valami szemellenzős rövidtávfutó. Szóval ezen körülmények ismeretében, ahogy megnyílt a lehetőségük, máris felkeresték a tizenkilences szintet. Először Ralberg városában néztek körül. Azt tudták, hogy a vörösök azonnal beköltöznek majd oda, ahova beengedi őket Kayaba Bácsi, így óvatosak voltak, ám Shu mindent feljegyzett, ha érdekes épületre, vagy városlakóra akadt. Na persze azt tudta jól, hogy a legtöbb ilyesmi még mindig az első szinten van, de azért hátha talál itt is valamit, amiről azután beszámolhat Anatolenak. Na persze ha a céhvezér erre is azt mondja, hogy Timidus kémkedik, nem pedig azt, hogy hősies felfedező és kutató munkát végeznek… de Anatole biztosan nem mondana ilyet, hiszen azóta már nagyon szépen fejlődött a kapcsolatuk a sárkánnyal, és bár összebarátkozniuk talán még nem sikerült, hiszen a fiúnak szokni kell Timike természetét, a sárkánynak pedig megtanulni úgy lekommunikálni a ténykedéseit, hogy abban Anat semmiképpen ne tudjon támadást látni, de még mögötte sem… szóval nehéz dolog ez a szoktatás, de Shu azért mindent megtett, és esze ágéban sem volt feladni. Lényeg a lényeg, most már a térképe itt sem volt üres, és a sikátorokon kívül, ha voltak olyanok, igyekezett minden nagyobb utcát bejárni. Ezután következett a kinti rész, azaz a védett területen kívüli dolgok. Itt azért mát még óvatosabban kellett közlekedni, hiszen a köd bár takarta őket, de takarta a rájuk leselkedő veszélyes alakokat is. Shu ugyan bízott az észlelés képességében, bízott Timidusban, na és persze bízott az emberek lustaságában, hogy a szint nyitása után ennyire rövid idővel, konkrétan a megnyílás másnapján, na és persze ilyen korán, tudniillik reggel hat óra volt, na meg vasárnap, szóval remélte, hogy ilyenkor még az ördög is alszik, na meg persze ezt megalapozta az is, hogy egyetlen játékost sem láttak a városban, és az NPC-k is csak hellyel-közzel lézengtek. Mindenesetre a Hazatérés Kristály a lány kezében volt, és minden lehetséges jártassága be volt kapcsolva ahhoz, hogy észrevegye, ha valaki feléjük közelít. Azt már tudta az itt élőktől, hogy van egy temető a közelben, és mindenképpen oda akart először ellátogatni. Na persze nem azért, mert szerette volna a hátborzongató helyeket, hanem azért, mert biztos volt abban, hogy ez valami olyasmi lesz, ami különlegességet tartogat a számukra. Ugyanis ilyesmiről ugyan nem merte a kislány kérdezni az itt élőket, de valahogy úgy tűnt helyénvalónak, ha a falusiak is elpixeleződnek haláluk után, Márpedig ha elpixeleződnek, akkor mi értelme van egy sírhelynek? És miért ide, a városon kívülre teszik, ahol veszélyes meglátogatni, ha csak mondjuk emlékhelyről van szó, és nem konkrét temetkezésről? Szóval ezen okfejtésből kiindulva, Shu attól tartott, hogy valamiféle zombi invázió készül a falu ellen, és ezt szerette volna kikutatni. Timidusnak persze csak annyit magyarázott el mindebből, hogy az emberek, ha meghalnak, akkor szoktak elásni dolgokat, fölé meg mindenféle emlékeket építenek. Ez még nem is volt akkora nagy hazugság, hiszen emléktárgyakat a halott mellé temetni nem volt ritkaság, csak az idomár éppenséggel kihagyta a halottat a történetből. A Black Iron Castle mintájára ezt nem is volt olyan nehéz megértetni a pettel, a temetést meg hiába magyarázta volna, hiszen Timidusnak a halál az elpixeleződést jelenti, és Shu nem akarta ilyenekkel fárasztani a társát. Mindenesetre, mint később kiderült, ez sem volt a lehető legjobb ötlet, hiszen amíg Shu a fejfákat nézegette, és azon elmélkedett, hogy egy japán világban, ahol a lakók nagy része is japán volt, miért is keresztek sorakoznak egy temetőben, és nem félnek-e attól a hozzátartozók, hogy a helytelen temetés miatt majd yuureik fognak kísérteni a városban… bár az is felmerült a lánykában, hogy pont ez lesz a végkimenetele az egésznek… szóval mialatt ő ezeket ellenőrizte, és bőszen jegyzetelt a füzetében, addig Timidus úgy döntött, hogy ha az emberek elásnak valamit, ami nekik már úgysem kell, lévén halottak, meg ha kellene, akkor nem ásták volna el, szóval ezen elindulva úgy döntött, hogy ő bizony kiássa a kincseket, vagy legalább is leellenőrzi, hogy tényleg ott vannak-e.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 07 2014, 17:29

Az NPC-k nem szólalnak meg, csak járkálnak. Egyetlen küldetés adó NPC-t sem pillantottál meg a városban. Lehet, hogy csak azért, mert még friss a szint, de lehet, hogy nincsenek is. Két különleges épületet láttál, az egyik egy kisebb kastély a város leghátsó felében, a másik egy "Aincrad történelme és titkai" könyvtár, aminek belseje teljesen üres, kirámolt. Néhány NPC néha csak megáll és ijesztően néz rád, majd csak akkor folytatja a járkálást, ha már nem lát többé.

Kiérve a sírkövekhez, rengeteget pillantasz meg a dombságon, szinte egy egész napba telne elolvasni mindet. Amint odaérkezel a távolban egy hazatérés kristály jellegzetes hangját hallod. A sírok nagyja ki van ásva, a távolabbi részen azonban néhány még érintetlen. Egy-kettő érdekesebb sírfeliratot találsz: "Itt fekszik IV. Bunmei, ki nem érdemelte meg a halált" - kiásva, "Itt fekszik III. Bunmei, ki nem érdemelte meg a halált" - kiásva, mellette egy üres sírkő - kiásva, "Itt fekszik I. Bunmei, ki nem érdemelte meg a halált" - kiásva, "Itt fekszik Bernandt Shozle, maradjon is itt örökké" - kiásva, "Itt fekszik Earnest Alaz, kinek a kalapjai majdnem túl díszesek voltak" - kiásva. A maradék sírokat felásod és az alábbi dolgokat találod bennük:

23 arany
2 Gyenge Altató Méreg
1 Napformájú Medál -> nem ad semmit, nem felszerelhető, NPC-nél eladható 30 aranyért
3 Drágakő

by **Shukaku** Csüt. Jan. 01 2015, 18:17

És megtörtént a hatalmas előrelépés. Igaz, csak fenyegetés útján, de Shu el tudta érni, hogy a nemrég visszatért Esutel elmenjen vele és Timidussal szafarizni. Az ilyen antiszociális, zárkózott egyedeket nagyon nehéz volt kituszkolni az odújukból, de amikor elmondta, hogy ő is felfedezőutakra ment, akkor Shu már biztos volt abban, hogy bizony magával akarja rángatni. Na meg persze, amikor az is szóba került, hogy a lány még sohasem szafarizott… de hát ha az állatkákat nem fedezte fel, akik ennek a világnak az egyik különösen nagy jelentőségű, és legcukibb rétegét képviselték, akkor mégis mit fedezett fel? Hát valószínűleg semmit, csak bóklászott a városokban, és azt hitte, hogy ő most nagyon felfedez, pedig ki sem dugta az orrát az érdekességek közé. Ez a fura hozzáállás, na meg az, hogy egy egyszerű kérésre megvált a fegyverétől, arra ösztönözte Shut és Timidust, hogy nemcsak, hogy szafarizni vigye el, hanem pár jó tanáccsal is ellássa a céhtársukat. Látszott az íjászon, hogy bár frontharcos volt, vagy mifene, és a legendás is nála volt, nem tűnt olyasvalakinek, aki nagyon tud vigyázni magára. Shu lehetett volna valami céhbe beépülő áruló is, akinek a legendás fegyverre fáj a foga. Na igen, ezzel kellett kezdeni, mert ez volt a legfontosabb, úgyhogy útközben ezt kezdte el ecsetelni. Persze egyáltalán nem komoly hangnemben, csak úgy mellékesen, csevegésképpen.
-Emlékszel arra, hogy Anatole azt mondta, hogy vigyázzunk az értékeinkre? Megnézted, hogy a fegyver amit visszaadtam, az valóban a legendás fegyver volt-e? Jajj, most nehogy megnézd, persze, hogy az volt, de mi van akkor, ha mondjuk készíttettem egy nagyon hasonló íjat valahogyan valakivel, és neked csak azt a másolatot adtam vissza. Erre nem gondoltál?

by **Koshitsu Esutel** Kedd Jan. 06 2015, 10:35

*Őszintén szólva semmi... de semmi kedvem nem volt szafarizni. De hogyan bánthatnék meg egy kislányt, aki ráadásul ellopta a legimet csak azért, hogy elmenjek vele? Ez a viselkedés inkább juttatja eszembe egy toporzékoló és kicsit taknyos gyerek képét, mint egy érett gondolkodóét, de hát mit tegyen az ember, Shu tényleg gyermek még. És én, aki nem szeretem a gyerekeket, mégis érdekelnek az árva gyerekek, miért ne kezdhetném a tanulást a céhtársammal? Bár senki nem mondta, hogy árva, de jelen helyzetben nagyon valószínű, hogy a szülei nincsenek bent a játékban. S ha így vesszük, mindannyian árvák vagyunk. Miközben haladtunk a számomra nem tisztázott úti célunk felé, a kislány máris cseverészni kezdett velem. *
~ Ehh. ~
* Elkomorult a tekintetem. Mégis mily bölcs választ nyújthatnék-e tudás éhes gyermek számára? Eszem ágában sem volt megnézni, hogy az eredeti íjat kaptam-e vissza, valahogy nem izgatott a dolog. Nem voltam se ideges, se vidám, inkább sértett, amiért hülyének néznek. De hát, mit tehetne egy gyerek?! Mindig is az a vágyuk, hogy okosak legyenek, így úgy is tesznek, mintha azok lennék, függetlenül attól, hogy azok vagy sem. Nem mondom, hogy Shu ostoba lenne, mert egyáltalán nem. De akkor sem tetszik nekem a stílusa. Nekem úgy tűnik, nem ő lesz a legjobb barim. *
- Nos. Előbb utóbb kiderült volna, hogy az hamisítvány. Nem igaz? Hisz ha csak másolat, nem működhet olyan jól, mint az eredeti. Így hát ha kiderül, tudom, hogy ki miatt, hogy ki lopta el az eredetit. Így tudom, hogy soha, de soha nem bízhatok meg benned, mindezt elmondhatom a céhtársaimnak, Anatolenak is, s végül nem lesz hiteled. Se a cselekedeteidnek, sem a szavaidnak. Mivel neked ez nem hiányzik, te meg akarod szerezni az én bizalmamat, ezért semmi okod nem lehetett rá, hogy ellopd a legimet, túl nagy kockázat lett volna, még akkor is, ha későbbiek során valójában ez volna a célod. Tehát nem azért adtam neked a fegyómat, mert hittem, hogy te jó vagy. Hanem Anatban hittem, hogy van rálátása arra, kiben bízhat meg, így őáltala bíztam meg te benned is, valamint azért is megbíztam benned, mert bölcsnek tartottalak, s tudtam, hogy nem tennél ekkora ostobaságot. Nem igaz? *.*
* Tettem fel a kérdést mosolyogva. Elégedett voltam. Igen. Asszem elégedett voltam magammal. Persze vártam, hogy talán valami iszonyat frappánssal válaszol vissza, amire a szavam is fennakad, de hát mit tehetek? *
- Oh, s mielőtt megkérdeznéd. Igen. Akár a legimet is kockára tenném egy ilyen tesztért. De te becsületesnek tűntsz. ^^ Látod? Átmentél a vizsgán. ^^
* Meg is simogattam a buksiját. *
- És ne aggódj, sosem adom ki a kezemből a legit, most már neked sem, így nem kell féltened. ^^

by **Shukaku** Kedd Jan. 06 2015, 12:05

-Előbb utóbb? Hát… nagyon fura valaki vagy te Esu, de tetszel nekem ám! Tudod, van a Hinari, aki például teljesen olyan mint egy ovis, és úgy toporzékol a hülye katanájáért, mintha egy nyalókát vettél volna el egy kisgyerektől. Egy nagyon kisgyerektől. Még Alexet is bajba sodorta amiatt a kard miatt, meg bántotta Freyát is, meg megalázta… örülök, hogy te nem vagy ilyen, hanem sokkal felnőttesebb vagy.
Na igen, a felnőttek ritkák voltak Aincrad világában. Talán Yoshiaga professzor. Ő felnőtt volt. Folyamatosan azt hangoztatták, hogy ez csak egy játék, hogy az egész világ nem igazi, és Timidus is csak egy program, egy játék alkatrésze… persze amikor az ő játékukat vette el az ember, akkor már zabosak voltak és vágták magukat a földhöz. Esu nem. Esu nem volt ilyen. Na persze ő is eljátszotta ugyanazt, mint a többi felnőtt, hogy szépen visszafordította az egészet, és a mögé bújt, hogy igazából most én tettelek próbára téged, mert én olyan okos vagyok, de hát ez is csak gyerekes civódás volt, kábé ugyanannyi értelemmel, minthogy én tudom, hogy mi a válasz, de nem mondom meg, mert először te mondd meg, hiszen nem is tudod. De a felnőttektől azért olyan sok haladást nem lehetett elvárni, hogy ezen is túllépjenek.
-Egyébként én becsületes is vagyok, ne gondold, hogy nem. Anattal már sokat beszélgettem. Szerintem én beszélgetek vele a legtöbbet a céhből, szóval ő tudja, és ezért is bízik meg bennem. Anat nagyon okos, és jó céhvezér, örülök, hogy te is megbízol benne. Meg… meg remélem, most már te is itt leszel a céhben. Elég vacak, hogy idejövök, és kiderül, hogy Junon kívül igazából senki nem is céhtag. Te is el voltál tűnve, Gilbert is nemrég érkezett meg, Alex is inkább Hinarival van, minthogy a céh olgaival törődjön… olyan, mintha csak hárman lennénk a céhben… mintha nem is lenne céh…

by **Koshitsu Esutel** Kedd Jan. 20 2015, 16:57

* A Hinaris dologra nem nagyon tudtam, mily bölcs választ is adhatnék, de mégsem bírtam elmenni a téma mellett csak így. *
- Nem tudhatod, miért fontos neki annyira. Lehet, hogy én nem adnám az életem a legiért, de ugyancsak fontos nekem. Hinarinak meg talán azért fontos a legije, mert úgy hiszi, anélkül képtelen harcolni a kijutásért. Vagy ha nem is képtelen, a számára a legjobb eszköznek tartja. Miért akarná elveszíteni azt a biztosítékát, amiben a legjobban bízik? Shu. Ha nem is értesz egyet valakivel, hogy mit is csinál, vagy mi a véleménye, attól még nem biztos, hogy te jól csinálod vagy ő rosszul Vagy hogy ostoba! Mindenki másképp gondolkodik, mindenkinek más a fontos. Nekünk igyekeznünk kell alkalmazkodni, és megérteni a másfajta embereket.
*Majd áttértünk Anatra és a céhesdire. *
- Shu, megint egy kis megvetést érzek a hangodban, amit jobb lenne, ha kerülnél. Hisz azt sem tudhatod, én miért voltam távol annyi ideig, és hát hogy Alex sokat van Hinarival... Te nem vagy sokat Timidussal? Alexnek legalább olyan fontos Hinari mint neked a sárkányod. Szóval nem igazán értem, hogy mit nem értesz. - *Kuncogtam fel a végén. *
- A kérdésedre felelve... igen, igyekszek most már többet a céhvel foglalkozni. Én mindig is itt voltam a céhben, és sok közös akcióban vettem részt. Ha Anatot megkérdezed, biztosan igazolni fog. Az, hogy most pár hónapra el kellett mennem, ez magánügyi dolog, és csak a véletlen furcsa játéka, hogy te pont ez idő alatt érkeztél, és sajnos nem tudtál velem korábban találkozni.
* Mondtam mosolyogva, majd egy kis gyaloglás után megszólaltam. *
- Amúgy most hová is megyünk, és mire vadászunk? Azért, nekem, mint vadásztársnak jó lenne tudnom, nem igaz? * nevettem fel.*

by **Shukaku** Kedd Jan. 20 2015, 17:37

-Hinarinak elég sok baja lehet az önbizalmával, ha tényleg egy buta kardhoz köti azt, hogy tud-e teljesíteni. És… én nem mondom, hogy ostoba… vagy… vagy ha igen, akkor nem amiatt, mert ragaszkodik a játékához, hanem azért, mert emiatt veszélybe sodor és megbánt másokat is. Egyébként meg… na jó, itt már szerencsére vannak páran… de ezen kívül engem sem sokan értenek meg. Szerinted, ha jó példát mutatok, és kedves leszek Hinarival, akkor Alex majd nem fogja alsóbbrendűnek csúfolni Timidust csak azért, mert nem ember, vagy nem fognak bántani engem azért, mert nem akarok innen elmenni? Próbáltam… kedves voltam az emberekhez, és ugyanúgy bántottak.
Kis szünetet tartott, majd az Alexos beszédre megrázta a fejét.
-Nincs semmi megvetés. Na jó, nem tudom, hogy mit eszik Hinarin… de az bizti csak azért van, mert nem kedvelem Hinarit. De Alexel semmi bajom nincsen, csak… csak…
Sóhajt egyet, majd megáll, és birizgálni kezdi a ruháját.
-Tudod, az előző céhben is sokat segítettem Peternek. Toboroztam újoncokat, csináltam a banknak a könyvelését, meg ilyen apróságot. És Chan irigy lett rám, mert addig azokat ő csinálta… de megmondani már nem mondta meg nekem, én meg lelkes voltam, meg minden… és egyszer csak lekiabálta a fejemet, hogy elveszem a munkáját. Nekem nem baj, ha Alex Hinarival van, csak nem akarom megkapni most is ugyanezt. Azért, mert én be tudom osztani az időmet, meg nem járok mobozni, meg nem kergetem ennyire a fejlődést… szóval amúgy is több időm van, azért még nem akarom megkapni, hogy elveszem mások munkáját. De újonc vagyok, szeretnék segíteni, szorgalmas lenni, meg hasznos… csak sokan stréberkedésnek veszik, ha az ember segíteni akar…
A többire csak megvonta a vállát.
-Igen… azért is kerestelek meg, hogy akkor most bepótoljuk. Ééééés… azt mondtad, hogy felfedezgetni voltál távol, akkor hogyhogy nem ismered ezt a helyet? Itt valószínűleg bármire vadászhatunk, mert örülhetünk, ha fogunk valamit, annyira kihalt ez az egész szint. Amikor régészkedtünk Timivel, találtunk egy csomó érdekes dolgot, és csak kíváncsi vagyok, hogy látogatja-e akárki is a sírokat. De nem mehetünk oda, és nem ülhetünk le a sírok közé, mert az… hát szóval nem hiszem, hogy az illendő. Így viszont a közelükben maradunk, és úgy csinálunk, mintha állatokat keresnénk, de azért figyelgetjük, hogy jön-e ide valaki. Ne meg persze veled is szerettem volna egy kis időt tölteni, hogy jobban megismerjelek.

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Jan. 31 2015, 18:08

*Shu kérdése meglepett. Eddig igazából még azt sem tudtam, hogy ő innen nem akar elmenni. Hajaj, itt mélyebb gyökerű problémákról van szó, mint amivel én elkezdhetnék harcikálni. *
- Nem tudom, Shu, hogy Al véleménye változni fog-e Timidusról. Szerintem te ezért semmit nem tehetsz. Timidusnak kell valamit tennie, ha azt akarja, bárki véleménye is változzon róla. Ez nem a te felelősséged.
*Feleltem mosolyogva *
- A stréberkedésről meg csak annyit, hogy nem baj, ha segíteni akarsz, ezt mi nagyon értékeljük, és meg is köszönjük! Az ilyen esetekben más megoldást nem látok, csak a tisztelettel teljes őszinteséget. - * Vontam meg a vállam. *
- Ismerem a helyet, csak nem voltam benne biztos, hogy mik is a szándékaid. Van-e kifejezetten egy kiszemelted, amire vadászni szeretnél, vagy nincs, stb.
Sírok? Azok engem is érdekelnének. Nem tudom Shu, szerintem itt elég nehéz a sírokat megszentségteleníteni, hisz nem nagy a valószínűsége, hogy ott valóban el vannak temetve halottak. Ha találnánk is csontokat, azok csak díszek lennének. Itt ha valaki meghal, nem marad belőle semmi. Maximum emlékműnek tudom elképzelni azokat a köveket, hogy egyesek megemlékeznek a halottaikról. Akkor az úgy már más. * Azt persze nem mondtam hozzá, hogy akkor se érdekelne különösebben. Én kint is ültem már rá sírokra. Mit számít az a halottnak? O.o Kegyeletsértés! Persze, hagyjanak engem ezekkel az ostoba kifejezésekkel! :S Ha tisztességesen viselkedek egy temetőben azt nem a holtakért, hanem az élőkért teszem.
Ekkor azonban hirtelen bejelzett a menüm. Privátot kaptam. Megálltam és megnyitottam. Magamban olvastam az üzenetet: "Esu! Kérlek gyere Nysterbe oda, ahol legelőször találkoztunk! Baj van!"
Egy pár hónapja ismerkedtem meg ott valakivel, ő írt. Nagyon izgultam miatta, de közben úgy éreztem, Shunak is tartozom. Elhúztam a számat, s aggodalmasan, bocsánatkérőn néztem a lányra.*
- Jaj Shu! Ne haragudj! Egy barátom bajban van, mennem kell. Pedig tényleg jó lett volna végre kicsit megismerkedni. De legközelebb bepótoljuk! Bocsi, még egyszer!
*Ezzel a lendülettel előkaptam a hazatérés kristályomat.*
- 5. szint, Nyster!
*Majd eltűntem*

//Köszi ezt a rövidke játékot! Bocsánat, de úgy érzem, nem tudom folytatni. SAO-s ihlet hiány. //

by **Shukaku** Szomb. Jan. 31 2015, 19:06

-Tesz is. Tudod… mindenki, aki ad neki egy kicsi esélyt arra, hogy megismerhesse, aki beszélget vele, meg akit mondjuk érdeklik azok a dolgok amik Timit is érdeklik, azokkal mind nagyon jóban van. Van amikor én is csodálkozom, hogy egyes emberekkel milyen jól ki tud jönni. Persze vannak olyan buták, akik csak rámondják, hogy ő egy pet, meg úgy csinálnak, mintha ők jobbak lennének, vagy magasabb rendűek csak azért, mert ők meg emberek. Az ilyen felfuvalkodott egoistákat sohasem értettem…
Az, hogy valamit ha Esu nem is egyenesen a szemébe, de azért mégis csak megköszönt, hálás mosollyal fogadta. Talán mégis jól alakulhatnak a dolgok.
-Én őszinte vagyok, Timidus meg pláne az. Még soha nem hazudott. Szóval ez megvan, csak éppen alkalom nem volt soha. Mármint ugye a többiekkel Junon és Anaton kívül, hogy jól elbeszélgessünk. Én persze próbálkozom, de vagy nincsenek ott, vagy elfoglaltak. A céhtagoknak szerintem több időt kellene szakítaniuk egymásra…
A többire már csak halkan mosolygott. Ismeri ezt a helyet. Ez az ismeret valószínűleg ugyanolyan felszínes, mint amilyen felszínesek az itteniekkel való kapcsolataik, vagy az ismereteik az egész világról. El kell érni a századik szintet, az a legfontosabb… ja igen, előtte van még kilencvenkilenc másik, amelyiken átloholunk, és meg sem nézzük… de azért ismerjük ezt a helyet. Ha ismerné, akkor tudná, hogy kiket és miket rejtenek a sírok. Shu tudja. Timidus is tudja. Ők foglalkoztak ezzel. Ők tényleg felfedeztek. Azon, hogy az íjász olyan gyorsan lelépett, és olyan gyenge kifogással, már meg sem lepődött.
-Rendben… izé… majd keress meg, amikor neked alkalmas. Mi általában ráérünk… szia…
Ezután csak állt, és szomorúan nézett maga elé. Ő megadta a lehetőséget a lánynak. Senki nem mondhatja, hogy nem akarta megismerni, nem akart megismerkedni, viszont senkire nem erőszakolhatja rá magát. Ő kezdeményezett, most már Esunál pattogott a labda, és ha tényleg csak most kellett elsietnie valahova, akkor holnap, vagy holnapután, vagy a közeljövőben ismét együtt fognak sétálni valahol, és beszélgetnek majd. Erre azonban vajmi kevés esélyt látott. Végigsimított a sárkány tollazatán. Timidus ott volt. Timidusnak nem kellett sehova elsietnie. Timidus nem hagyta magára átlátszó kifogásokkal. Az emberek megbízhatatlanok, egy pet azonban mindig ott lesz a társa mellett. A kislány lelkében a mérleg még egyet billent Kayaba, és az ő csodálatos teremtményeinek irányába.

by Ajánlott tartalom

Keresztes-dombság

Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság

Re: Keresztes-dombság