Ralberg
5 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
Ralberg
A 19. szint fővárosa a szint legnagyobb sík területén fekszik. A városhatártól messze vannak a sűrű ködbe borított erdők, így a település legalább ködmentes, de a vörös indikátorosok mégis előszeretettel látogatják Ralberget.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Ralberg
Miss Yuuki
Elmondhatom, hogy hellyel-közzel beilleszkedtem az új céhembe. A tagok többségével már találkoztam így vagy úgy, a beköltözés óta lassacskán megszoktam a környezetet is, és kezdtem magam kiismerni a palota azon részeiben, ahol gyakran kéne járkálnom. Miss Himével is remekül haladtunk, I think. Már megvolt a saját kis gyógynövényes virágágyásom, és a legtöbb mag ki is kelt, szóval készülhettek az én növényeimből a gyógyitalok. Ehhez viszont még szükség volt a lány segítségére, mert az én italkészítő skillem még hagy kívánnivalót maga után. Azonban ettől függetlenül is letelepedtem, végre visszatérhettem ahhoz, amit eddig is csináltam: a gyengék és elesettek segítéséhez.
Most pedig ráakadtam egy nyomra, ami egy ralbergi rablóbandához vezetett. Jellemzően Nysterben tevékenykedtek, ott látták a legtöbbet az egyöntetűen kopaszra nyírt csapat tagjait, akik kisebb boltokra szakosodtak, és mindenhol otthagyták a jelképüket. Nem egyedül akartam nekivágni a kalandnak, de nem is a céhtársaimra szerettem volna támaszkodni, hanem keresni magam mellé olyan magányos igazságharcosokat, mint amilyen én voltam eddig. Még nem szerettem volna őket zaklatni a kis magánakcióimmal, amelyeknek a többsége igazából őrültség volt. Most is csak borsot akartam törni a tolvajok orra alá, eltántorítani őket a további gonoszkodástól. Börtönbe zárni senkit sem szerettem, hittem abban, hogy legyen valaki akármilyen rossz, a jó útra lehet téríteni. Nanako-san sem volt gonosz, hiába a vörös indikátor, valójában egy teljesen hétköznapi lány. Szóval feladtam a hirdetést, hogy kalandorokat keresek egy kis igazságszolgáltatásra, és bizakodva vártam az önként jelentkezőket, akikkel közösen belopózhatunk a banditák rejtekhelyére.
Elmondhatom, hogy hellyel-közzel beilleszkedtem az új céhembe. A tagok többségével már találkoztam így vagy úgy, a beköltözés óta lassacskán megszoktam a környezetet is, és kezdtem magam kiismerni a palota azon részeiben, ahol gyakran kéne járkálnom. Miss Himével is remekül haladtunk, I think. Már megvolt a saját kis gyógynövényes virágágyásom, és a legtöbb mag ki is kelt, szóval készülhettek az én növényeimből a gyógyitalok. Ehhez viszont még szükség volt a lány segítségére, mert az én italkészítő skillem még hagy kívánnivalót maga után. Azonban ettől függetlenül is letelepedtem, végre visszatérhettem ahhoz, amit eddig is csináltam: a gyengék és elesettek segítéséhez.
Most pedig ráakadtam egy nyomra, ami egy ralbergi rablóbandához vezetett. Jellemzően Nysterben tevékenykedtek, ott látták a legtöbbet az egyöntetűen kopaszra nyírt csapat tagjait, akik kisebb boltokra szakosodtak, és mindenhol otthagyták a jelképüket. Nem egyedül akartam nekivágni a kalandnak, de nem is a céhtársaimra szerettem volna támaszkodni, hanem keresni magam mellé olyan magányos igazságharcosokat, mint amilyen én voltam eddig. Még nem szerettem volna őket zaklatni a kis magánakcióimmal, amelyeknek a többsége igazából őrültség volt. Most is csak borsot akartam törni a tolvajok orra alá, eltántorítani őket a további gonoszkodástól. Börtönbe zárni senkit sem szerettem, hittem abban, hogy legyen valaki akármilyen rossz, a jó útra lehet téríteni. Nanako-san sem volt gonosz, hiába a vörös indikátor, valójában egy teljesen hétköznapi lány. Szóval feladtam a hirdetést, hogy kalandorokat keresek egy kis igazságszolgáltatásra, és bizakodva vártam az önként jelentkezőket, akikkel közösen belopózhatunk a banditák rejtekhelyére.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
- Taurus Rage! – Szúrtam bele az óriás patkány oldalába a két kardomat majd megemelve a szörnyet egyenesen az egyik társára dobtam mielőtt lélekrészecskékre nem bomlik. Ezzel legalább egy kis időt nyerek azonban a harmadik patkány a hosszú farkával mellkason csap én pedig jó egy métert repülök hátra. Ez az egy okosabb volt a másik kettőnél. Mikor először megvágtam rájött, hogy közelről nincs sok esélye így harapás helyett másképp támad. Amint látta hogy elrepülök már rontott is nekem hogy leharapja a kezem. Meglepően ügyes húzás. Ám hiába okos ha én gyorsabb vagyok. Ugyan a földre zuhantam ez nem zökkentett ki és szinte azonnal talpra szökkentem. Ekkora a patkány pofája már nagyon közel volt. Túl sok időm nem maradt, hogy cselekedjek így kissé kibillentem oldalra és a katanával egyenesen a száját céloztam meg ezzel nem csak kivédve a csapást de a saját lendülete segítségével valamint ehhez még a saját erőmet is hozzáadva adva sikerült ketté hasítanom a patkányt. Már csak egy maradt ami még most szedte össze magát. Ez már könnyű lesz! Nem sokat gondolkodott és szimplán felém rontott. Én egyszerűen csak felugrottam a levegőbe és egy vágással egybekötött szaltóval lefejeztem a megmaradt patkányt. Mire földet értem a patkány már élettelenül feküdt. Kifújtam magam majd szépen vissza csúsztattam a pengéket a hüvelyükbe. Ideje visszamennem Ralbergbe.
- Az óriás patkányok nem fognak több kárt okozni. – Mondtam mosolyogva egy idő házas párnak. Ők kértek meg rá, hogy intézzem el őket mert egyre több kárt okoznak és az utóbbi napokban már a házból sem mertek kijönni mert féltek, hogy betörnek a városba is.
- Köszönjük szépen bátor harcos. Tessék fogadd el hálánk jeléül. – Örömködtek és kaptam a fáradozásaimért cserébe némi aranyat meg egy kis kosárka sütit. Miután megköszöntem a sütit otthagytam őket és jobbára céltalanul bolyongtam a városban. Őszintén szólva még nem voltam Ralbergbe így talán egy kis városnézést beiktathatnák, talán még új munkát is találhatok.
- Te is láttad a hirdetést? – Sétált el mellettem két fiú így akaratlanul is kihallgattam a beszélgetésüket.
- Még nem.
- Állítólag valami bolond csapatot szervez, hogy leszámoljon egy falka játékossal akik boltokat és más játékosokat rabolnak ki. Talán mi is becsatlakozhatnánk.
- Kizárt! Nem szeretnék semmi ilyen dologba bonyolódni… - A két srác még folytatta a beszélgetést de már túl messze voltam, hogy értsem is mit mondanak. Viszont érdekes fejlemény. Egy rabló banda fosztogatna itt a városban? Magam is elmentem a hirdető falhoz és valóban ott volt. Talán segíthetnék neki, azonban a fiú nem adta meg hol is mikor találkozna a toborzott csapatával. Viszont legalább a nevét megadta így viszont van némi esély, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Rögtön a város madárháza felé vettem az irányt és béreltem magamnak egy denevérsólymot. Különös állat volt, ugyan megvoltak a madárszerű jellemzői mint a csőrük vagy a karmos lábaik viszont toll helyett sűrű szőr borította a testüket. Emellett nagyon okosak voltak és állítólag rendelkeztek egy hatodik érzékkel is hiszen elég volt csak tudniuk a címzett nevét és ők megtalálták. Nem tudom, hogy csinálják de nagyon hasznos. Egy rövid üzenetet írtam csupán, jobb ha a részleteket nem írom bele nehogy véletlen pont a banditák kezébe kerüljön.
„Szia!
Én szívesen segítek neked. Találkozzunk, a város főterén levő fogadóban amint lehet. A leghátsó asztalnál foglak várni.”
Nem tudom, hogy néz ki a fogadó de ez talán egy biztos pont, hogy tévesszük el egymást. Miután útjára küldtem a madarat el is indultam a megbeszélt helyre és türelmesen vártam ^^
/Félreértéseket tisztázva nincs semmilyen denevérpatkány. Yuuki simán küldött egy pm-et de az neki uncsi és az ő világában amúgy sem létezik ilyen /
- Az óriás patkányok nem fognak több kárt okozni. – Mondtam mosolyogva egy idő házas párnak. Ők kértek meg rá, hogy intézzem el őket mert egyre több kárt okoznak és az utóbbi napokban már a házból sem mertek kijönni mert féltek, hogy betörnek a városba is.
- Köszönjük szépen bátor harcos. Tessék fogadd el hálánk jeléül. – Örömködtek és kaptam a fáradozásaimért cserébe némi aranyat meg egy kis kosárka sütit. Miután megköszöntem a sütit otthagytam őket és jobbára céltalanul bolyongtam a városban. Őszintén szólva még nem voltam Ralbergbe így talán egy kis városnézést beiktathatnák, talán még új munkát is találhatok.
- Te is láttad a hirdetést? – Sétált el mellettem két fiú így akaratlanul is kihallgattam a beszélgetésüket.
- Még nem.
- Állítólag valami bolond csapatot szervez, hogy leszámoljon egy falka játékossal akik boltokat és más játékosokat rabolnak ki. Talán mi is becsatlakozhatnánk.
- Kizárt! Nem szeretnék semmi ilyen dologba bonyolódni… - A két srác még folytatta a beszélgetést de már túl messze voltam, hogy értsem is mit mondanak. Viszont érdekes fejlemény. Egy rabló banda fosztogatna itt a városban? Magam is elmentem a hirdető falhoz és valóban ott volt. Talán segíthetnék neki, azonban a fiú nem adta meg hol is mikor találkozna a toborzott csapatával. Viszont legalább a nevét megadta így viszont van némi esély, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Rögtön a város madárháza felé vettem az irányt és béreltem magamnak egy denevérsólymot. Különös állat volt, ugyan megvoltak a madárszerű jellemzői mint a csőrük vagy a karmos lábaik viszont toll helyett sűrű szőr borította a testüket. Emellett nagyon okosak voltak és állítólag rendelkeztek egy hatodik érzékkel is hiszen elég volt csak tudniuk a címzett nevét és ők megtalálták. Nem tudom, hogy csinálják de nagyon hasznos. Egy rövid üzenetet írtam csupán, jobb ha a részleteket nem írom bele nehogy véletlen pont a banditák kezébe kerüljön.
„Szia!
Én szívesen segítek neked. Találkozzunk, a város főterén levő fogadóban amint lehet. A leghátsó asztalnál foglak várni.”
Nem tudom, hogy néz ki a fogadó de ez talán egy biztos pont, hogy tévesszük el egymást. Miután útjára küldtem a madarat el is indultam a megbeszélt helyre és türelmesen vártam ^^
/Félreértéseket tisztázva nincs semmilyen denevérpatkány. Yuuki simán küldött egy pm-et de az neki uncsi és az ő világában amúgy sem létezik ilyen /
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Van jelentkező \o/ Elég sokat kellett várnom rá, de máris jobban éreztem magam a levelet meglátva, és lelkesen pattantam fel. Végigrohantam az utcákon, lendületesen kerülgettem az előttem kószáló játékosokat és NPC-ket, fékezés nélkül vettem be a kanyarokat, csak úgy porzott utánam a térkőből kirakott utca! A főtér elég messze volt, én a búvóhelyükhöz legközelebbi városkapu környékén voltam, és próbáltam nyomokat gyűjteni, zéró sikerrel. Hopefully az a kevés nyom, amire rábukkantam, elég lesz ahhoz, hogy a rejteket felfedezzük.
Végre a főtérre vezető utcára fordultam, és lélekszakadva, de fülig érő szájjal szaladtam végig rajta. Szinte kirobbantam a főtérre, és tekintetemmel lázasan kerestem a fogadót. Néztem jobbra, néztem balra, meg az orrom elé is, mire megpillantottam a cégért, és át is vágtattam a placcon, nagy lendülettel benyomva az ajtót. Kissé lihegve, de csillogó szemekkel néztem körbe, azt a bizonyos leghátsó asztalt keresve.
- Gotcha! - lelkendeztem a nemlétező bajszom alatt, és mosolyogva odasétáltam a szőke kobak tulajdonosához. Meg is tántorodtam, hogy közelebb értem. Egy fiatal, és nagyon édes leányka üldögélt az asztalnál. Olyan kis ölelgetni való volt, megdobogtatta a moe-ért rajongó szívemet <3
- Hey! Te válaszoltál a hirdetésemre, ugye? - kérdeztem mosolyogva, majd a válasz után be is mutatkoztam - Silver vagyok, a Justice League tagja, kardforgató - hajoltam meg udvariasan - Megengeded, hogy meghívjalak valamire, amíg megbeszéljük a részleteket? - kacsintottam rá. My god, she's so cute! Nehezen bírtam magammal
Végre a főtérre vezető utcára fordultam, és lélekszakadva, de fülig érő szájjal szaladtam végig rajta. Szinte kirobbantam a főtérre, és tekintetemmel lázasan kerestem a fogadót. Néztem jobbra, néztem balra, meg az orrom elé is, mire megpillantottam a cégért, és át is vágtattam a placcon, nagy lendülettel benyomva az ajtót. Kissé lihegve, de csillogó szemekkel néztem körbe, azt a bizonyos leghátsó asztalt keresve.
- Gotcha! - lelkendeztem a nemlétező bajszom alatt, és mosolyogva odasétáltam a szőke kobak tulajdonosához. Meg is tántorodtam, hogy közelebb értem. Egy fiatal, és nagyon édes leányka üldögélt az asztalnál. Olyan kis ölelgetni való volt, megdobogtatta a moe-ért rajongó szívemet <3
- Hey! Te válaszoltál a hirdetésemre, ugye? - kérdeztem mosolyogva, majd a válasz után be is mutatkoztam - Silver vagyok, a Justice League tagja, kardforgató - hajoltam meg udvariasan - Megengeded, hogy meghívjalak valamire, amíg megbeszéljük a részleteket? - kacsintottam rá. My god, she's so cute! Nehezen bírtam magammal
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Szerencsére nem kellet órákat várnom a hirdetés feladójára, sőt igazából alig, hogy leültem és kicsit körbenéztem a helyiségben már ki is vágódott az ajtó és egy meglehetősen extrém hajszínű fiú toppant be lihegve. Bár elsőnek nem gondoltam volna, hogy pont ő az aki a rajtaütést vagy mit szervezi ám ahogy egyre közeledett úgy voltam biztos benn, hogy bizony ez a fiú adta fel a hirdetést. Végül megállt előttem és hát… egyből a lényegre tört. Vagy legalábbis én nem tudtam hova tenni a „Hey” felkiáltást. Akárhogy is nézem elég modortalan.
- Izé… Igen. – Pislogtam nagyokat. Egyáltalán nem így képzeltem el őt. Valahogy egy aranyozott páncélba bújt dicső lovagot láttam magam előtt aki az igazságért küzd ehhez képest… inkább valami fejvadásznak tűnik. Aztán elhagyta ajkait a bűvös szavak én pedig egy kis időre ledermedtem, talán még a szám is tátva maradt.
- J-Ju-Jus-Justice League? – Hebegtem össze vissza. Ez, ez... ez a fiú valóban Onee-chan egyik tagja? Énénénénén álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozhatok bármelyikükkel a céhből.
- Senpai bocsásson meg a modortalanságomért! – Pattanok fel hirtelen a helyemről akkora lendülettel, hogy még a széket is felborítom. –A nevem Siiiii… - Nem! Nem tudhatja meg ki vagyok! Mi van ha valamit rosszul csinálok és elmondja Onee-channak és akkor…
„- Hatalmasat csalódtam benned! Nem érdemled meg, hogy a Silverose nevet viseld – „ Wáááá szinte hallom a fejemben a hangját. - ..iera. A nevem Siera. Megtiszteltetés az oldalán harcolni senpai! –Hajoltam meg viszont zavaromban ezt akkor lendülettel tettem, hogy lefejeltem az asztal onnan pedig a földre zuttyantam de már pattantam is fel mielőtt még a senpai segíthetne. Ezután nem tudtam mit csináljak. és inkább csak leültem mint ha az előbbi közjáték meg sem történt volna.
- Van sütim… - Tolom elé a kis kosárkát amit a korábbi nénitől kaptam. –Mit tervez a senpai? – Tettem hozzá még utoljára. Eddigi harsona hangom a szégyentől most olyannyira elhalkult, hogy abban sem voltam biztos, hogy meghallotta. Ostoba!
- Izé… Igen. – Pislogtam nagyokat. Egyáltalán nem így képzeltem el őt. Valahogy egy aranyozott páncélba bújt dicső lovagot láttam magam előtt aki az igazságért küzd ehhez képest… inkább valami fejvadásznak tűnik. Aztán elhagyta ajkait a bűvös szavak én pedig egy kis időre ledermedtem, talán még a szám is tátva maradt.
- J-Ju-Jus-Justice League? – Hebegtem össze vissza. Ez, ez... ez a fiú valóban Onee-chan egyik tagja? Énénénénén álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozhatok bármelyikükkel a céhből.
- Senpai bocsásson meg a modortalanságomért! – Pattanok fel hirtelen a helyemről akkora lendülettel, hogy még a széket is felborítom. –A nevem Siiiii… - Nem! Nem tudhatja meg ki vagyok! Mi van ha valamit rosszul csinálok és elmondja Onee-channak és akkor…
„- Hatalmasat csalódtam benned! Nem érdemled meg, hogy a Silverose nevet viseld – „ Wáááá szinte hallom a fejemben a hangját. - ..iera. A nevem Siera. Megtiszteltetés az oldalán harcolni senpai! –Hajoltam meg viszont zavaromban ezt akkor lendülettel tettem, hogy lefejeltem az asztal onnan pedig a földre zuttyantam de már pattantam is fel mielőtt még a senpai segíthetne. Ezután nem tudtam mit csináljak. és inkább csak leültem mint ha az előbbi közjáték meg sem történt volna.
- Van sütim… - Tolom elé a kis kosárkát amit a korábbi nénitől kaptam. –Mit tervez a senpai? – Tettem hozzá még utoljára. Eddigi harsona hangom a szégyentől most olyannyira elhalkult, hogy abban sem voltam biztos, hogy meghallotta. Ostoba!
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
A wild Magic Word appeared! A hirtelen váltást nem lehetett észrevenni, mikor elhagyta a számat a céhem neve, én pedig büszkén kihúztam magam. Bizony, már én is Aincrad leghíresebb igazságosztó céhének tagja vagyok De vajon ez tényleg ilyen hatással van? Mondjuk való igaz, hogy ha társamul szeretne szegődni, akkor kell, hogy legyen némi vonzódása az igazság magányos harcosaihoz, és az ő szemükben a Justice League a bűnüldözés non-plus-ultrája. Én is így voltam vele, és csak most döbbentem rá, hogy mekkora felelősséggel is jár a kis jelvény az életcsíkom felett. Nem piszkolhattam be a céhem nevét semmiképpen! Viszont azt sem szerettem volna, ha emiatt feszélyezve érezné magát, kicsit ijesztő volt a kapkodása... vagy mije. Ráadásul olyan hiperaktív volt, hogy még annak ellenére is megelőzött, hogy sokkal gyorsabban mozdultam, hogy felsegítsem, mint bárki más tette volna ^^" Apró vízcsepp gördült le a homlokom szélén. Felsóhajtottam, és én is leültem a lánnyal szemben, majd az asztal felett áthajolva megpöcköltem a homlokát.
- Raise your head és légy büszke! Nincs köztünk különbség, mindketten ugyanazért az eszméért harcolunk, vállt-vállnak vetve, egymás mellett! - szónokoltam, majd intettem a pincérnek, és rendeltem két narancslevet. A süti mellé kell valami, amivel le tudjuk öblíteni, és annyi idő alatt, ameddig megbeszéljük a részleteket, el fog fogyni egy pohár.
- És most akkor áruld el az igazi neved, Little Miss. Nincs mit szégyellned, és nincs miért titkolnod előlem - kértem, mert well... yeah, that was pretty obvious. Csak akkor voltam hajlandó beszélni, ha megbízik bennem. Tényleg, ha ilyen lelkesen reagált és így felnéz rám csak a céhjelvényem miatt, akkor ezzel most csajozni is lehetne?
- Raise your head és légy büszke! Nincs köztünk különbség, mindketten ugyanazért az eszméért harcolunk, vállt-vállnak vetve, egymás mellett! - szónokoltam, majd intettem a pincérnek, és rendeltem két narancslevet. A süti mellé kell valami, amivel le tudjuk öblíteni, és annyi idő alatt, ameddig megbeszéljük a részleteket, el fog fogyni egy pohár.
- És most akkor áruld el az igazi neved, Little Miss. Nincs mit szégyellned, és nincs miért titkolnod előlem - kértem, mert well... yeah, that was pretty obvious. Csak akkor voltam hajlandó beszélni, ha megbízik bennem. Tényleg, ha ilyen lelkesen reagált és így felnéz rám csak a céhjelvényem miatt, akkor ezzel most csajozni is lehetne?
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen és béna? A senpai ezek után már biztosan nem is akarja, hogy vele menjek. Ki a fene is akarná látva, hogy egy rakás szerencsétlenség felborít mindent és lefejeli az asztalt? Weeee… hess-hess ostoba gondolatok ez csak egy kis baki. Tudom, hogy erős vagyok és, hogy segíthetek a senpainak. Igen!
- Auch. – Kaptam a homlokomhoz mikor a fiú megpöcköli. – Senpai! nem szép dolog ilyet csinálni. Ráadásul még mindig fáj a buksim… - Dörzsölöm meg a helyét. Az asztallal való találkozás nem volt épp kellemes. – És különben is, hogyan lehetnénk egyenrangúak. Én csak egy kis szörnyvadász vagyok még te az igazság bajnoka aki most is halált megvető bátorsággal akar szembenézni egy falkányi banditával! – Persze a szörnyvadászat sem veszélytelen de azok csak buta szörnyek. Az emberek mások. – De abban igazad van, hogy nem szabad titkolóznom előtted főleg, ha együtt harcolunk. – Sütöm le a szemem. – A nevem Yuuki! Hivatásos szörnyvadász! – Húzom ki magam büszkén. – Erősségem a közelharc mivel jól képzett kardforgató vagyok! – Most jut eszembe! Ő a Justice League tagja! Ki tudja mikor lesz alkalmam újra találkozni valamelyikükkel. – Mesélj nekem senpai! – Csapok az asztalra felcsillanó szemekkel. – A palota tényleg olyan szép mint mondják, hatalmas kertel meg szökőkúttal meg minden? És-és milyenek a többi tagok? Kedvesek? Szigorúak? Kérlek szépen senpai mondj el mindent amit csak tudni érdemes? – Csapom össze a kezem és kérlelő ugyanakkor izgatott tekintettel vártam a válaszát. Igaz is ha most ügyes vagyok az jó ajánló levél lehetne a céhbelépéshez és akkor még egy lépéssel közelebb kerülnék onee-chanhoz.
- Auch. – Kaptam a homlokomhoz mikor a fiú megpöcköli. – Senpai! nem szép dolog ilyet csinálni. Ráadásul még mindig fáj a buksim… - Dörzsölöm meg a helyét. Az asztallal való találkozás nem volt épp kellemes. – És különben is, hogyan lehetnénk egyenrangúak. Én csak egy kis szörnyvadász vagyok még te az igazság bajnoka aki most is halált megvető bátorsággal akar szembenézni egy falkányi banditával! – Persze a szörnyvadászat sem veszélytelen de azok csak buta szörnyek. Az emberek mások. – De abban igazad van, hogy nem szabad titkolóznom előtted főleg, ha együtt harcolunk. – Sütöm le a szemem. – A nevem Yuuki! Hivatásos szörnyvadász! – Húzom ki magam büszkén. – Erősségem a közelharc mivel jól képzett kardforgató vagyok! – Most jut eszembe! Ő a Justice League tagja! Ki tudja mikor lesz alkalmam újra találkozni valamelyikükkel. – Mesélj nekem senpai! – Csapok az asztalra felcsillanó szemekkel. – A palota tényleg olyan szép mint mondják, hatalmas kertel meg szökőkúttal meg minden? És-és milyenek a többi tagok? Kedvesek? Szigorúak? Kérlek szépen senpai mondj el mindent amit csak tudni érdemes? – Csapom össze a kezem és kérlelő ugyanakkor izgatott tekintettel vártam a válaszát. Igaz is ha most ügyes vagyok az jó ajánló levél lehetne a céhbelépéshez és akkor még egy lépéssel közelebb kerülnék onee-chanhoz.
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Felsóhajtottam, és a kezeimet csípőre téved barátságosan elmosolyodtam. Szimpatikus lány volt, éreztem benne ugyanazt a megszállottságot és lelkesedést, ami bennem is megvolt. Már most tudtam, hogy tökéletes párost fogunk alkotni. Nem is lehet másképp! Ez a mi fated encounterünk, ami örökre megváltoztatja az életünket, és újabb értelmet ad harcunknak a világ igazságtalansága ellen... egymásért küzdetünk...!
- That's not true! A halált megvető bátorság benned is ott van, te is szembe akarsz nézni velük. Ezért vagy ugyanolyan, mint én! - húztam ki magam és a mellkasom felé böktem a hüvelykujjammal, magabiztosan szembenézve vele. Le sem tagadhatja, hogy csak ezt a pillanatot várta, fogadni mernék, hogy a szörnyeken edzve nagyon erős lett. Még talán nálam is erősebb. Okay, az nem nagy wasistdas
- No-no-no! Arra a névre vagyok kíváncsi, amit először akartál mondani - tenyereltem az asztalra félig felpattanva ülőhelyemből. Lelkes voltam, ő az én fajtám volt. Tudtam, éreztem! És olyan ritkán találkozok hozzám hasonlóval... Pláne hogy lány! És aranyos! - És szép neve va...n... - bukott ki hangosan a számon, és mire észrevettem, már késő volt. Zavartan kezdtem kapirgálni a szám szélét, majd figyelemelterelésként jó hangosan megköszörültem a torkomat.
- Ez nem a megfelelő idő erre, Little Miss! Először koncentráljunk a feladatunkra, és ha jól teljesítesz, ígérem válaszolok akármilyen kérdésedre - húztam el az orra előtt a mézesmadzagot, majd szerényen megköszöntem az elénk kerülő üdítőket a kiérkező pincérnek, és belekortyoltam a gyümölcslébe.
- Van egy tolvajbanda, akiknek minden tagja kopaszra van nyírva, Pont mint annak a fickónak - böktem egy másik vendégre - A várostól északra vertek tanyát, egy barlang rejtett járatában. Be fogunk lopózni, kiraboljuk őket, és a szerzett vagyont elosztogatjuk a szegények között. Hogy hangzik? - meséltem el a tervet büszkén. Már alig vártam, hogy megosszam vele, és már azt is alig vártam, hogy induljunk. Alig vártam, hogy lássam, van-e annyira ügyes ez a lány, amint amennyire cuki, mert ha igen, tuti feleségül veszem
- That's not true! A halált megvető bátorság benned is ott van, te is szembe akarsz nézni velük. Ezért vagy ugyanolyan, mint én! - húztam ki magam és a mellkasom felé böktem a hüvelykujjammal, magabiztosan szembenézve vele. Le sem tagadhatja, hogy csak ezt a pillanatot várta, fogadni mernék, hogy a szörnyeken edzve nagyon erős lett. Még talán nálam is erősebb. Okay, az nem nagy wasistdas
- No-no-no! Arra a névre vagyok kíváncsi, amit először akartál mondani - tenyereltem az asztalra félig felpattanva ülőhelyemből. Lelkes voltam, ő az én fajtám volt. Tudtam, éreztem! És olyan ritkán találkozok hozzám hasonlóval... Pláne hogy lány! És aranyos! - És szép neve va...n... - bukott ki hangosan a számon, és mire észrevettem, már késő volt. Zavartan kezdtem kapirgálni a szám szélét, majd figyelemelterelésként jó hangosan megköszörültem a torkomat.
- Ez nem a megfelelő idő erre, Little Miss! Először koncentráljunk a feladatunkra, és ha jól teljesítesz, ígérem válaszolok akármilyen kérdésedre - húztam el az orra előtt a mézesmadzagot, majd szerényen megköszöntem az elénk kerülő üdítőket a kiérkező pincérnek, és belekortyoltam a gyümölcslébe.
- Van egy tolvajbanda, akiknek minden tagja kopaszra van nyírva, Pont mint annak a fickónak - böktem egy másik vendégre - A várostól északra vertek tanyát, egy barlang rejtett járatában. Be fogunk lopózni, kiraboljuk őket, és a szerzett vagyont elosztogatjuk a szegények között. Hogy hangzik? - meséltem el a tervet büszkén. Már alig vártam, hogy megosszam vele, és már azt is alig vártam, hogy induljunk. Alig vártam, hogy lássam, van-e annyira ügyes ez a lány, amint amennyire cuki, mert ha igen, tuti feleségül veszem
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Ugyan olyan volnék mint ő?
- Egyenlőre még alig ismerjük egymást senpai mégis miből gondolod, hogy ugyan olyan vagyok? – Persze ebbe bele talált de akkor is. Nem gondolhatja komolyan, hogy én felérek hozzá. Nem! Még rengeteg kihívás és megpróbáltatás vár rám mielőtt egyen rangúnak nevezhetném magam a senpaial. – Abban viszont nem tévedtél, hogy tényleg szeretnék segíteni a banda felszámolásában. – Láttam a tűzet a szemében és ez nekem is erőt adott – De mindent elkövetek majd, hogy ténylegesen méltó társad legyek majd az elkövetkező csatában! - Az önbizalom csak úgy szerte áradt a testemben ám a senpai következő mondata kicsit visszább is vett pedig dicséretnek lett volna.
- Kö-köszönöm. De ha a senpai nem haragszik személyes okok miatt szeretném megtartani magamnak a családnevem. – Nagyon remélem, hogy megérti és nem fog ezzel tovább faggatni és részben ezért is kezdtem el őt a kérdéseimmel bombázni de egyetlen mondattal félre söpörte mind amitől egy kicsit elszontyolodtam ám a remény újra visszalökött és még energikusabban álltam neki az egész feladatnak.
- Ez egy ígéret senpai! Legjobb formámat fogom nyújtani! – Csaptam én is az asztalra, felpattanva a székemről pont ahogy a senpai tette és ittam minden szavát. Egy tolvajbanda, kopaszra nyírva, északon vertek tanyát egy barlangban és belopózunk… Mi?
- Tukkin! –Csusszant ki alólam a kezem a szó hallatán és elterültem az asztalon. Mégis, hogy hozzam a formám ha ilyen lehetetlen feladatokat kér tőlem? – Senpaiiiii! Ugye ezt te sem gondolod komolyan? – Szedem össze magam. Nem tudhatja meg, hogy a lopakodás nem tartozik az erősségeim közé. – Ha ellopjuk a lopott zsákmányt a tolvajoktól később ugyan úgy visszalopják. – Ez inkább egy gyerekes csíny mint sem tényleges igazság osztás. – És ráadásul már megvettem ezt a rengeteg kötelet. – Hajolok le az asztal alá majd teszem az asztalra az említett tárgyakat amik elég lenne akár tíz fő megkötözésére is. – Azt gondoltam, hogy rajtuk ütünk, elfogjuk őket és leadjuk őket a helyi hatóságoknak, hogy ne legyen velük több probléma…
- Egyenlőre még alig ismerjük egymást senpai mégis miből gondolod, hogy ugyan olyan vagyok? – Persze ebbe bele talált de akkor is. Nem gondolhatja komolyan, hogy én felérek hozzá. Nem! Még rengeteg kihívás és megpróbáltatás vár rám mielőtt egyen rangúnak nevezhetném magam a senpaial. – Abban viszont nem tévedtél, hogy tényleg szeretnék segíteni a banda felszámolásában. – Láttam a tűzet a szemében és ez nekem is erőt adott – De mindent elkövetek majd, hogy ténylegesen méltó társad legyek majd az elkövetkező csatában! - Az önbizalom csak úgy szerte áradt a testemben ám a senpai következő mondata kicsit visszább is vett pedig dicséretnek lett volna.
- Kö-köszönöm. De ha a senpai nem haragszik személyes okok miatt szeretném megtartani magamnak a családnevem. – Nagyon remélem, hogy megérti és nem fog ezzel tovább faggatni és részben ezért is kezdtem el őt a kérdéseimmel bombázni de egyetlen mondattal félre söpörte mind amitől egy kicsit elszontyolodtam ám a remény újra visszalökött és még energikusabban álltam neki az egész feladatnak.
- Ez egy ígéret senpai! Legjobb formámat fogom nyújtani! – Csaptam én is az asztalra, felpattanva a székemről pont ahogy a senpai tette és ittam minden szavát. Egy tolvajbanda, kopaszra nyírva, északon vertek tanyát egy barlangban és belopózunk… Mi?
- Tukkin! –Csusszant ki alólam a kezem a szó hallatán és elterültem az asztalon. Mégis, hogy hozzam a formám ha ilyen lehetetlen feladatokat kér tőlem? – Senpaiiiii! Ugye ezt te sem gondolod komolyan? – Szedem össze magam. Nem tudhatja meg, hogy a lopakodás nem tartozik az erősségeim közé. – Ha ellopjuk a lopott zsákmányt a tolvajoktól később ugyan úgy visszalopják. – Ez inkább egy gyerekes csíny mint sem tényleges igazság osztás. – És ráadásul már megvettem ezt a rengeteg kötelet. – Hajolok le az asztal alá majd teszem az asztalra az említett tárgyakat amik elég lenne akár tíz fő megkötözésére is. – Azt gondoltam, hogy rajtuk ütünk, elfogjuk őket és leadjuk őket a helyi hatóságoknak, hogy ne legyen velük több probléma…
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
- Látom a tekintetedből! I can tell, ugyanarra vágysz, amire én is - mondtam ugyan, de voltaképpen nem tudtam megfogni az okát. Valahogy az egész lényéből sugárzott ugyanaz az Ally of Justice eszme, amit jómagam is képviselni szerettem volna, és egyből látszott, hogy teljesen egy húron pendülünk. Truth to be told, rettentő boldog voltam, mert a Justice League-ben nem volt senki, aki annyira hűen és lelkesen hirdette volna ezt az eszmét, mint én, vagy legalábbis nem találkoztam vele. Sure, Miss Hinari és a többiek is ugyanúgy le akartak számolni az igazságtalansággal, de hiányzott a spice valahogy. Minden tiszteletem az övék, ettől függetlenül.
- S-Sorry, azt hittem, valamilyen menő hősnév akart lenni... - most a szám széle helyett a tarkómat vakargattam zavaromban nevetgélve. De ezzel nem azt mondtam, hogy a Yuuki nem az? Hirtelen ideges és feszült lettem, hogy ne értse félre, nem úgy gondoltam! És kijavítani sem akartam magam, hogy ha esetleg elsiklik felette a figyelme, akkor ne keverjem magam félreértésbe... Damn, I messed up again!
- Sure, it's a promise - kaptam is gyorsan az alkalmon, hogy témát váltsak. Kicsit sajnáltam, hogy nem meséltem neki rögtön a céhről, de ha ezzel motiváltam, akkor nincs semmi baj. Elvégre most tényleg az a legfontosabb, hogy móresre tanítsuk a banditákat, beszélgetni később is tudunk. És remélem, hogy sokat fogunk. Már most is volt azonban mit megbeszélni, csodálkozva néztem ugyanis, hogy nem ért egyet a terveimmel!
- Az nem megoldás. Ha bezárják őket, csak felgyülemlik bennük a bosszúvágy, amiért megfosztottuk őket a szabadságuktól, és megmaradnak a hamis ösvényen! De ha megmutatjuk nekik, hogy milyen rossz és kétségbeejtő érzés, amikor meglopnak, azzal ráébresztjük őket a tetteik helytelenségére és a jó útra térnek! Én ebben hiszek, Little Miss Yuuki! - szónokoltam drámai hangnemben, és olyan hangerővel, hogy talán az egész kocsma hallhatta. Azonban az elveim nem kinevetni való dolgok, én büszkén viselem őket!
- S-Sorry, azt hittem, valamilyen menő hősnév akart lenni... - most a szám széle helyett a tarkómat vakargattam zavaromban nevetgélve. De ezzel nem azt mondtam, hogy a Yuuki nem az? Hirtelen ideges és feszült lettem, hogy ne értse félre, nem úgy gondoltam! És kijavítani sem akartam magam, hogy ha esetleg elsiklik felette a figyelme, akkor ne keverjem magam félreértésbe... Damn, I messed up again!
- Sure, it's a promise - kaptam is gyorsan az alkalmon, hogy témát váltsak. Kicsit sajnáltam, hogy nem meséltem neki rögtön a céhről, de ha ezzel motiváltam, akkor nincs semmi baj. Elvégre most tényleg az a legfontosabb, hogy móresre tanítsuk a banditákat, beszélgetni később is tudunk. És remélem, hogy sokat fogunk. Már most is volt azonban mit megbeszélni, csodálkozva néztem ugyanis, hogy nem ért egyet a terveimmel!
- Az nem megoldás. Ha bezárják őket, csak felgyülemlik bennük a bosszúvágy, amiért megfosztottuk őket a szabadságuktól, és megmaradnak a hamis ösvényen! De ha megmutatjuk nekik, hogy milyen rossz és kétségbeejtő érzés, amikor meglopnak, azzal ráébresztjük őket a tetteik helytelenségére és a jó útra térnek! Én ebben hiszek, Little Miss Yuuki! - szónokoltam drámai hangnemben, és olyan hangerővel, hogy talán az egész kocsma hallhatta. Azonban az elveim nem kinevetni való dolgok, én büszkén viselem őket!
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
- Nem is! – Adom elő a kis pukkancsot. Igaza van, de akkor sincs, csak nem tudtam épkézláb ellenérvet felhozni így inkább befaltam egy sütit. Viszont annyira azért figyelmes volt a senpai, hogy tiszteletben tartotta a nevem.
- Köszönöm. – Pedig nagyon szép és hősies nevem van ám! De egyenlőre nem akarom elárulni. Bár tudom, hogy onee-chan csak nagyon keveseknek mondja el az igazi nevét mert nem szeretné, hogy a családja miatt tiszteljék őt. Mindig mindenért keményem megküzdött és én is így teszek. Ám nehéz volt úgy bizonyítani, hogy a senpai teljesen másképp gondolkodott mint én. Nem csak, hogy meglepett amit hallok de egyenesen fel is dühített.
- Hogy mondhatod ezt senpai! – Csaptam két kézzel az asztalra és közelebb hajoltam hozzá. – Ezek a banditák nem gyerekek! Pontosan tudták mit csinálnak és nem érdekli őket. Ki tudja hány embert támadtak már meg és milyen károkat okoztak már! Az ilyen embereket meg kell büntetni és ha emelt fővel vállalják a büntetést talán akkor beszélhetünk a jó útra térésről, de semmiképp nem engedhetjük ilyen könnyen el az egészet. – Egyáltalán miért is kellene adni esélyt a javulásra olyanoknak akik önszántukból léptek a rossz útra? Persze megértettem a senpai néző pontját is bár ilyen egyszerű lenne de nem az!
- Sajnálom senpai. – Vettem kicsit visszább a hangomból. – Azt hiszem rossz ötlet volt csatlakoznom hozzád, minden jót a kalandodhoz. – Hajolok meg azért majd gyors léptekkel távozok még akkor is ha ő ezt nem akarja.
Amint becsukom magam mögött a fogadó ajtaját futásnak eredek méghozzá észak felé. Habár nem értek egyet a senpaial azt akkor sem hagyhatom, hogy a banditák tovább randalírozzanak a környéken. Majd egyedül elbánok velük és börtönbe zárom őket!
- Köszönöm. – Pedig nagyon szép és hősies nevem van ám! De egyenlőre nem akarom elárulni. Bár tudom, hogy onee-chan csak nagyon keveseknek mondja el az igazi nevét mert nem szeretné, hogy a családja miatt tiszteljék őt. Mindig mindenért keményem megküzdött és én is így teszek. Ám nehéz volt úgy bizonyítani, hogy a senpai teljesen másképp gondolkodott mint én. Nem csak, hogy meglepett amit hallok de egyenesen fel is dühített.
- Hogy mondhatod ezt senpai! – Csaptam két kézzel az asztalra és közelebb hajoltam hozzá. – Ezek a banditák nem gyerekek! Pontosan tudták mit csinálnak és nem érdekli őket. Ki tudja hány embert támadtak már meg és milyen károkat okoztak már! Az ilyen embereket meg kell büntetni és ha emelt fővel vállalják a büntetést talán akkor beszélhetünk a jó útra térésről, de semmiképp nem engedhetjük ilyen könnyen el az egészet. – Egyáltalán miért is kellene adni esélyt a javulásra olyanoknak akik önszántukból léptek a rossz útra? Persze megértettem a senpai néző pontját is bár ilyen egyszerű lenne de nem az!
- Sajnálom senpai. – Vettem kicsit visszább a hangomból. – Azt hiszem rossz ötlet volt csatlakoznom hozzád, minden jót a kalandodhoz. – Hajolok meg azért majd gyors léptekkel távozok még akkor is ha ő ezt nem akarja.
Amint becsukom magam mögött a fogadó ajtaját futásnak eredek méghozzá észak felé. Habár nem értek egyet a senpaial azt akkor sem hagyhatom, hogy a banditák tovább randalírozzanak a környéken. Majd egyedül elbánok velük és börtönbe zárom őket!
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Elmondtam az érveimet. Mit elmondtam, szenvedélyesen elszónokoltam! Kit ne ragadna magával a tüzes, élettel teli lelkesedésem? A penge logikám. A finom módszereim arra, hogy jobbá tegyem a világunkat? Csakis az én elveimmel lehet egy igazságtalanság és bűnözés nélküli világot teremteni, ahol mindenki tudja, mi a helyes és mi nem, hiszen aki a rosszra hajlamos, az tapasztalja, milyen fájdalmat okoz a saját tetteivel, és jó útra tér, mihelyst felébred benne a lelkiismeret, és a belső gonoszt elnyomja a fényesség, melyet mi, az igazság bajnokai táplálunk ragyogásunkkal és hőstetteinkkel!
Igen ám, de általános megdöbbenésemre Little Miss Yuuki még a verhetetlen érveimet hallva is ellenkezett. Túl fiatal lett volna még, hogy ráébredjen a valóságra? Surely. Akkor hát az én feladatom, hogy megmutassam neki a követendő utat. Egy hős sose büntet, arra kell törekednie, hogy megtalálja a jót a legnagyobb gonoszban is, és átállítsa a maga oldalára...
- Ami történt, azt már nem lehet megmásítani. A gyűlölet csak gyűlöletet szül, a büntetés nem megoldás! Azt kell megakadályozni, hogy újra rosszat tegyenek... - ellenkeztem én is, de legnagyobb elképedésemre erre talpra pattant.
- Wait, Yuuki! - álltam fel én is, de hiába kaptam utána, ő addigra már az ajtónál járt, és határozottsága engem is visszavetett. Csalódottan rogytam vissza a székbe. Ugyanaz a célunk, és mégis... milyen ostoba apróság akadályozta meg, hogy együttműködjünk és létrehozzuk az ultimate csapatot... Fáradtan sóhajtottam fel. Csak akkor emeltem fel újra a fejem, amikor a szemem sarkából láttam, hogy a kopasz fazon is távozik, sanda pillantást vetve felém. A felismerés pedig villámcsapásként ért. Hiszen hová is mehetett volna a lány?!
- Damn, that girl! - szitkozódtam a fogaim között sziszegve, és miután rendeztem a számlát, azonnal utána rohantam. Csak reméltem, hogy időben odaérek...
Yuuki nyomában közben egy közel két méteres alak tűnt fel, méretes pöröllyel a hátán. Hármas lopakodása elrejtette őt a lány érzékei elől, a fák tökéletes fedezéket adtak neki a városon kívül. És amint a szőkeség letért a járt ösvényről, hogy a barlang felé vegye az irányt, megjelent mögötte a félelmetes árnyék, és a száját befogva magához rántotta, irgalmatlan erővel.
Igen ám, de általános megdöbbenésemre Little Miss Yuuki még a verhetetlen érveimet hallva is ellenkezett. Túl fiatal lett volna még, hogy ráébredjen a valóságra? Surely. Akkor hát az én feladatom, hogy megmutassam neki a követendő utat. Egy hős sose büntet, arra kell törekednie, hogy megtalálja a jót a legnagyobb gonoszban is, és átállítsa a maga oldalára...
- Ami történt, azt már nem lehet megmásítani. A gyűlölet csak gyűlöletet szül, a büntetés nem megoldás! Azt kell megakadályozni, hogy újra rosszat tegyenek... - ellenkeztem én is, de legnagyobb elképedésemre erre talpra pattant.
- Wait, Yuuki! - álltam fel én is, de hiába kaptam utána, ő addigra már az ajtónál járt, és határozottsága engem is visszavetett. Csalódottan rogytam vissza a székbe. Ugyanaz a célunk, és mégis... milyen ostoba apróság akadályozta meg, hogy együttműködjünk és létrehozzuk az ultimate csapatot... Fáradtan sóhajtottam fel. Csak akkor emeltem fel újra a fejem, amikor a szemem sarkából láttam, hogy a kopasz fazon is távozik, sanda pillantást vetve felém. A felismerés pedig villámcsapásként ért. Hiszen hová is mehetett volna a lány?!
- Damn, that girl! - szitkozódtam a fogaim között sziszegve, és miután rendeztem a számlát, azonnal utána rohantam. Csak reméltem, hogy időben odaérek...
Yuuki nyomában közben egy közel két méteres alak tűnt fel, méretes pöröllyel a hátán. Hármas lopakodása elrejtette őt a lány érzékei elől, a fák tökéletes fedezéket adtak neki a városon kívül. És amint a szőkeség letért a járt ösvényről, hogy a barlang felé vegye az irányt, megjelent mögötte a félelmetes árnyék, és a száját befogva magához rántotta, irgalmatlan erővel.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Futottam amennyire csak bírtam, mindenképpen előbb kell oda érnem mint a senpai! Bár az sem lenne túlzottan jó ha kifáradnák még azelőtt, hogy harcba keverednék. Egyre inkább lassítottam és mire elértem a ködös erdőt már inkább séta tempóban haladtam. Be kellet vallanom magamnak, hogy a tájékozódás egyáltalán nem az erősségem és nem, hogy azt nem tudom megmondani merre van észak hanem már azt sem tudom merről jöttem.
- Eltévedtem! – Térdelek le földre kínomban. Én a nagy kardforgató nem képes megtalálni egy barlangot se, csak gratulálni tudok magamnak. Már épp vettem volna elő a teleport kristályt a tatyomból mikor valami hatalmas izé árnyékot vetett rám. Mire megfordultam volna már egy hatalmas kézfej fonódik az arcomra majd egy másik kéz az egész testem köré és a magasba emel. Sikítani próbáltam de hiába. Az idegen teljesen befogta a szám és az orrom így nem hogy hangot nem tudtam kiadni de levegőt se kaptam. Kapálózok, rugdosok, de mind hiába. A testem lassan kezdett elernyedni a levegő hiány miatt majd lassan elvesztettem az eszméletem. Utoljára még éreztem ahogy a kristály kicsúszik a kezeim közül.
- Valóban jó fogás! Mind T3-as felszerelés kivéve a fegyvereket. De miért hoztad magaddal? – Lassan kezdek ébredezni és ugyan hangokat hallok de nem látok senkit csak az üres járatokat és a fáklyák fényét amik megvilágítják a barlangot.
- Még sem hagyhattam ott eszméletlenül!
- Mitől ájult el volna el? Használtál valamit rajta?
- Mittudém én? Biztos megijedt vagy a franc tudja.
- Még szerencse, hogy volt kéznél egy ketrec.
- Látod mondtam én, hogy még hasznos lesz… - Egyre halkult a beszéd majd teljesen elnémult. Talán elmentek. Kezdtem egyre inkább magamhoz térni. Egyre jobban fáztak a lábujjaim… Lábujjaim?
- Weeeeeeh! – Pattantam fel a földről. Hol a cipőm? Hol a ruhám? Az alsó neműmön kívül nem hagytak rajtam semmit! Várjunk ezek Levetkőztettek és…és… láttak olyan dolgokat...
- Most mit csináljak? – Bújtam be a sarokba átkarolva a térdem.
- Eltévedtem! – Térdelek le földre kínomban. Én a nagy kardforgató nem képes megtalálni egy barlangot se, csak gratulálni tudok magamnak. Már épp vettem volna elő a teleport kristályt a tatyomból mikor valami hatalmas izé árnyékot vetett rám. Mire megfordultam volna már egy hatalmas kézfej fonódik az arcomra majd egy másik kéz az egész testem köré és a magasba emel. Sikítani próbáltam de hiába. Az idegen teljesen befogta a szám és az orrom így nem hogy hangot nem tudtam kiadni de levegőt se kaptam. Kapálózok, rugdosok, de mind hiába. A testem lassan kezdett elernyedni a levegő hiány miatt majd lassan elvesztettem az eszméletem. Utoljára még éreztem ahogy a kristály kicsúszik a kezeim közül.
- Valóban jó fogás! Mind T3-as felszerelés kivéve a fegyvereket. De miért hoztad magaddal? – Lassan kezdek ébredezni és ugyan hangokat hallok de nem látok senkit csak az üres járatokat és a fáklyák fényét amik megvilágítják a barlangot.
- Még sem hagyhattam ott eszméletlenül!
- Mitől ájult el volna el? Használtál valamit rajta?
- Mittudém én? Biztos megijedt vagy a franc tudja.
- Még szerencse, hogy volt kéznél egy ketrec.
- Látod mondtam én, hogy még hasznos lesz… - Egyre halkult a beszéd majd teljesen elnémult. Talán elmentek. Kezdtem egyre inkább magamhoz térni. Egyre jobban fáztak a lábujjaim… Lábujjaim?
- Weeeeeeh! – Pattantam fel a földről. Hol a cipőm? Hol a ruhám? Az alsó neműmön kívül nem hagytak rajtam semmit! Várjunk ezek Levetkőztettek és…és… láttak olyan dolgokat...
- Most mit csináljak? – Bújtam be a sarokba átkarolva a térdem.
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
She was quick! Nem maradtam le pedig túl sokkal mögötte, mégis elveszítettem szem elől. Nem bizonytalanodhattam azonban el. Tudtam, hová tart, ha én is odamegyek, akkor találkozhatok vele és megállíthatom. Elvégre hova máshova ment volna, ha nem a barlanghoz? Ostobaság volt egyedül belevágnia, de a forrófejűsége így is imponált. Nem habozott, hogy belevesse magát a veszélybe az igazság érdekében.
- Yuuki! - kiáltoztam időről-időre, hátha meghallja és válaszol, de csak a bokrok és falevelek susogása válaszolt. Nem volt más választásom, rohantam tovább a barlang felé, csak akkor lassítottam le, amikor már csak egy-kétszáz méterre voltam tőle. Aggasztott, hogy nem találkoztam vele. Reméltem, hogy csak eltévedt, de miután a lopakodásom felvettem és beosontam, hogy megkeressem a titkos bejáratot, megütötte a fülemet egy beszélgetés, amit jó lett volna nem hallani.
- Huh, de kár, hogy az a szöszi ennyire loli, mi, Ralf?
- Ne is mondd, ha kicsit formásabb lenne, lazán elszórakoznék vele, HAHAHA! - a falhoz lapultam és az öklömet összeszorítva hallgattam a harsány nevetést. Óvatosan osontam utánuk, amíg oda nem értek a bejárathoz, addig kiderült az is, hogy rám is számítottak. But how...? A kopasz...! Aki ott volt a fogadóban, kihallgatott minket! Nem voltam elég óvatos, damn! It's my fault... Szerencsére nem vettek észre, és be tudtam lopózni utánuk, de halvány lila fogalmam se volt, merre tarthatják fogva Little Miss Yuukit. What should I do? A legfontosabb most az volt, hogy megmentsem... sőt, csak az volt a fontos.
- Yuuki! - kiáltoztam időről-időre, hátha meghallja és válaszol, de csak a bokrok és falevelek susogása válaszolt. Nem volt más választásom, rohantam tovább a barlang felé, csak akkor lassítottam le, amikor már csak egy-kétszáz méterre voltam tőle. Aggasztott, hogy nem találkoztam vele. Reméltem, hogy csak eltévedt, de miután a lopakodásom felvettem és beosontam, hogy megkeressem a titkos bejáratot, megütötte a fülemet egy beszélgetés, amit jó lett volna nem hallani.
- Huh, de kár, hogy az a szöszi ennyire loli, mi, Ralf?
- Ne is mondd, ha kicsit formásabb lenne, lazán elszórakoznék vele, HAHAHA! - a falhoz lapultam és az öklömet összeszorítva hallgattam a harsány nevetést. Óvatosan osontam utánuk, amíg oda nem értek a bejárathoz, addig kiderült az is, hogy rám is számítottak. But how...? A kopasz...! Aki ott volt a fogadóban, kihallgatott minket! Nem voltam elég óvatos, damn! It's my fault... Szerencsére nem vettek észre, és be tudtam lopózni utánuk, de halvány lila fogalmam se volt, merre tarthatják fogva Little Miss Yuukit. What should I do? A legfontosabb most az volt, hogy megmentsem... sőt, csak az volt a fontos.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Hosszú percek teltek el a bezárásom óta és rájöttem nem tétlenkedhetek itt tovább. Ki kell jutnom! Csak fogalmam sem volt arról, hogy mégis hogyan csináljam. Talán szétfeszíthetném a rácsokat. Megmarkoltam egy-egy vasat és halk nyögdécselés és fújtatás közepette próbáltam széthúzni őket de mind hiába ráadásul most már pisilnem is kell. A rácsok viszonylag széles távolságra voltak egymástól, így megpróbáltam kicsusszanni de azzal meg csak azt értem el, hogy majdnem beszorult a fejem.
Kétségbe esve néztem körbe a helyiségben és találtam is egy állványt amibe kardok voltak sorba állítva. Ha valahogy elérhetnék egyet talán azzal szétverhetném a ketrecet. Megidéztem a varázsbatyum de az teljesen üres volt. Semmit sem hagytak nálam amit használhatnák. Igyekeztem a kardok felé nyúlni de túl messze volt.
- Engedjetek ki! – Ordítottam el magam és a ketrec ajtaját kezdtem rázni de mind hiába. Utolsó mentsvárként még vállal megpróbáltam belökni az ajtót de csak lepattantam róla és lehuppantam a földre.
Na szép! Nagy harcos és hős akit elrabolnak és egy barlang mélyén poshad. Ha hallgatok a senpaira és nem magánakciókba kezdek akkor ez nem történik meg.
- Valaki! Hahó! Legalább a ruháimat visszaadhatnátok! – Kiabáltam de nem úgy tűnt, hogy bárki is meghalja. Hova lettek a banditák? Talán ha eltudnám érni, hogy valamelyik őr elég közel jöjjön és leütném akkor elvehetném a kulcsot és kiszabadulhatnák. Igen, ez beválhat. Ide csalom őket a testemmel mint a filmekben! – Uhm… annyira magányos vagyooook… - Igyekszem elővenni a szexi csalogató hangocskám de ez nem igazán jött össze. Miket szoktak még mondani… - Úgy fááázom, valaki melegítsen fel! – Na ez már egy fokkal jobb volt. Várjunk, mi van ha az az erős kopasz fog idejönni. És még tényleg illetlen dolgokat művel a testemmel… wááááá nem így akarom elveszteni az ártatlanságom.
- M-már nem is fázom sőt, magányos sem vagyok. Találtam egy aranyos pókot tök jól el lehet vele beszélgetni. nem kell idejönni senkinek! – Kiáltoztam kétségbe esetten.
Kétségbe esve néztem körbe a helyiségben és találtam is egy állványt amibe kardok voltak sorba állítva. Ha valahogy elérhetnék egyet talán azzal szétverhetném a ketrecet. Megidéztem a varázsbatyum de az teljesen üres volt. Semmit sem hagytak nálam amit használhatnák. Igyekeztem a kardok felé nyúlni de túl messze volt.
- Engedjetek ki! – Ordítottam el magam és a ketrec ajtaját kezdtem rázni de mind hiába. Utolsó mentsvárként még vállal megpróbáltam belökni az ajtót de csak lepattantam róla és lehuppantam a földre.
Na szép! Nagy harcos és hős akit elrabolnak és egy barlang mélyén poshad. Ha hallgatok a senpaira és nem magánakciókba kezdek akkor ez nem történik meg.
- Valaki! Hahó! Legalább a ruháimat visszaadhatnátok! – Kiabáltam de nem úgy tűnt, hogy bárki is meghalja. Hova lettek a banditák? Talán ha eltudnám érni, hogy valamelyik őr elég közel jöjjön és leütném akkor elvehetném a kulcsot és kiszabadulhatnák. Igen, ez beválhat. Ide csalom őket a testemmel mint a filmekben! – Uhm… annyira magányos vagyooook… - Igyekszem elővenni a szexi csalogató hangocskám de ez nem igazán jött össze. Miket szoktak még mondani… - Úgy fááázom, valaki melegítsen fel! – Na ez már egy fokkal jobb volt. Várjunk, mi van ha az az erős kopasz fog idejönni. És még tényleg illetlen dolgokat művel a testemmel… wááááá nem így akarom elveszteni az ártatlanságom.
- M-már nem is fázom sőt, magányos sem vagyok. Találtam egy aranyos pókot tök jól el lehet vele beszélgetni. nem kell idejönni senkinek! – Kiáltoztam kétségbe esetten.
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Bejutottam, de csak most realizáltam, hogy igazából teljesen el vagyok veszve. Az ellenség frontvonala mögött vagyok egy szál karddal, magamban, és még csak azt sem tudom, merre rejtegetik a lopott kincseket, amiket le akartunk nyúlni. A két kopasz, akik mögött bejöttem, na tőlük túlságosan le kellett maradnom, és elveszítettem őket szem és fül elől is. Nem volt semmi támpontom Azonban egy helyben nem maradhattam, úgyhogy elindultam egy folyosón találomra, lopakodva és erősen fülelve, hogy le ne bukjak. Szinte árnyékként simultam a falhoz. Tudtommal nincsenek túl sokan, talán 6-8 kopaszból állhat a banda, úgyhogy reménykedtem benne, hogy nem fogok összefutni senkivel. És mire ezt kimondtam magamban és befordultam a sarkon, egyszer csak szembetaláltam magam egy nagydarab fickóval
- Öhm... szevasz! - vigyorogtam rá a legszebb bájvigyorommal, aztán azzal a lendülettel neki is dobtam magam a falnak, hogy elférjek mellette és átslisszoljak. I screwed up! Teljes erőmből futottam a folyosón, lázasan keresve egy ideális búvóhelyet. Egy dupla elágazást, egy zárható ajtót, bármi jó lett volna. Ezeken a visszhangos folyosókon azt sem tudtam, merről jöhetnek a hangok, amiket hallottam. Még az is benne volt a pakliban, hogy egyszer csak feltűnik újra előttem. Ám úgy festett, hogy szerencsém van, egy átjárón túl találtam néhány ajtót. Az első zárva volt, a második is, de a harmadikat sikerült feltépnem, és be is szökkentem rajta, magamra zártam és nekivetettem a hátamat, hogy kifújjam magam kicsit. Hallgatóztam volna, de hangszigetelő ajtó volt. Legalább itt benn csaphatok zajt anélkül, hogy lebuknék. A falat elnézve ez egy raktár lehetett, volt néhány kard felakasztva a falra, középen meg egy ketrec állt, benne egy szőke, fehérneműs lánykával. Nagyot fújtam, és elléptem az ajtótól. Wait a minute... szőke lányka?!
- Yuuki! - örültem meg neki, és egyben meg is könnyebbültem, legalábbis addig a pillanatig, amíg el nem jutott a tudatomig az öltözéke... vagyis annak a hiánya. Reflexszerűen pördültem meg, miközben fülig elvörösödtem, és pánikszerűen kértem bocsánatot.
- Öhm... szevasz! - vigyorogtam rá a legszebb bájvigyorommal, aztán azzal a lendülettel neki is dobtam magam a falnak, hogy elférjek mellette és átslisszoljak. I screwed up! Teljes erőmből futottam a folyosón, lázasan keresve egy ideális búvóhelyet. Egy dupla elágazást, egy zárható ajtót, bármi jó lett volna. Ezeken a visszhangos folyosókon azt sem tudtam, merről jöhetnek a hangok, amiket hallottam. Még az is benne volt a pakliban, hogy egyszer csak feltűnik újra előttem. Ám úgy festett, hogy szerencsém van, egy átjárón túl találtam néhány ajtót. Az első zárva volt, a második is, de a harmadikat sikerült feltépnem, és be is szökkentem rajta, magamra zártam és nekivetettem a hátamat, hogy kifújjam magam kicsit. Hallgatóztam volna, de hangszigetelő ajtó volt. Legalább itt benn csaphatok zajt anélkül, hogy lebuknék. A falat elnézve ez egy raktár lehetett, volt néhány kard felakasztva a falra, középen meg egy ketrec állt, benne egy szőke, fehérneműs lánykával. Nagyot fújtam, és elléptem az ajtótól. Wait a minute... szőke lányka?!
- Yuuki! - örültem meg neki, és egyben meg is könnyebbültem, legalábbis addig a pillanatig, amíg el nem jutott a tudatomig az öltözéke... vagyis annak a hiánya. Reflexszerűen pördültem meg, miközben fülig elvörösödtem, és pánikszerűen kértem bocsánatot.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Igyekeztem fülelni, hogy most vajon még nagyobb kárt csináltam-e vagy sem ám ekkor kinyílt az ajtó és valaki berontott rajta. Vége! Az én kis törékeny testem banditák martalékává válik. Sosem gondoltam volna, hogy így fogom majd elveszíteni. Vajon fájni fog? Miket beszélek még szép! Nem tudom mit tegyek, biztos van megoldás és van valami kiüt. Nem fogom magam hagyni majd… majd… jó tökön térdelem és elszaladok. összeszedem a kardjaim és majd levágom nekik hogy máskor még az eszükbe se jusson ilyesmi.
- Huh? – Kapom fel a fejem a nevem hallatán. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy teljesen el is feledkeztem az érkezőről de az nem az volt akire számítottam, sokkal jobb annál.
- Senpai! – Derült fel az arcom a fiú láttán. Még soha senkinek nem örültem annyira mint most neki. – Ne most játszd az ártatlan kisfiút hanem szedj ki innen! – Förmedtem rá ahogy elfordult. Normál esetben biztosan sikítottam volna de most cseppet sem bántam, hogy így lát. Vagy legalábbis nem az miatt. A szégyen sokkal erősebb érzés volt bennem mint a szemérmesség. Amint valahogy kinyitja az ajtót rögtön rávetődöm és az arcom a mellkasába temetve szorosan átölelem. – Bocsáss meg senpai amiért nem hallgattam rád. Úgy kellet volna csinálni ahogy te javasoltad akkor nem kerültem volna ekkora bajba. Most biztos haragszol rám és ostobának tartasz. – Nézek fel rá könnyes szemmel. Elbaltáztam az esélyem, hogy bizonyítsak a senpainak és szégyenszemre neki kell megmentenie. Ezek után esélytelen, hogy legközelebb bármiben is segítségemet kérje…
- Huh? – Kapom fel a fejem a nevem hallatán. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy teljesen el is feledkeztem az érkezőről de az nem az volt akire számítottam, sokkal jobb annál.
- Senpai! – Derült fel az arcom a fiú láttán. Még soha senkinek nem örültem annyira mint most neki. – Ne most játszd az ártatlan kisfiút hanem szedj ki innen! – Förmedtem rá ahogy elfordult. Normál esetben biztosan sikítottam volna de most cseppet sem bántam, hogy így lát. Vagy legalábbis nem az miatt. A szégyen sokkal erősebb érzés volt bennem mint a szemérmesség. Amint valahogy kinyitja az ajtót rögtön rávetődöm és az arcom a mellkasába temetve szorosan átölelem. – Bocsáss meg senpai amiért nem hallgattam rád. Úgy kellet volna csinálni ahogy te javasoltad akkor nem kerültem volna ekkora bajba. Most biztos haragszol rám és ostobának tartasz. – Nézek fel rá könnyes szemmel. Elbaltáztam az esélyem, hogy bizonyítsak a senpainak és szégyenszemre neki kell megmentenie. Ezek után esélytelen, hogy legközelebb bármiben is segítségemet kérje…
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Álmomban se gondoltam volna arra, hogy egy ilyen szerencsés véletlen folytán rábukkanok Little Miss Yuukira, arra pedig pláne nem számítottam, hogy egy szál fehérneműben tartják egy ketrecben. Így jöttem zavarba, így alakult át a megkönnyebbült, boldog érzés valami mássá. Pedig csak egy pillanatra kaptam el a tekintetemmel az aranyos fehérneműjének képét, és nem is kellene belepirulnom egy ilyen fiatal lány látványába, de mégis megtörtént.
- S-Sorry... - kértem újra elnézést, most már a viselkedésem miatt, és bátortalanul megfordultam. A pír lemoshatatlanná vált az arcomról, még úgy is, hogy igazából a ketrecre igyekeztem koncentrálni, és végül a kardom markolatával le is vertem a lakatokat róla, így kinyílt az ajtaja. Ám hogy még súlyosabb legyen a helyzet, a lány a nyakamba ugrott, én pedig már tényleg nem tudtam hová szaladni zavaromban, csak remegve tartottam mellette a kezem, anélkül, hogy átöleltem volna. Pedig csak be kellett volna hajlítanom a könyökömet. Simple yet extremely difficult. De végül csak megembereltem magam, és óvatosan a karjaimba zártam. Ezek azok a helyzetek, amikor a hősbe beleesik a megmentett damsel in distress, nem? A gondolat még vörösebbé festette az arcom.
- N-nem érdekes. Nem haragszom rád, csak... sőt, becsülöm a bátorságod! Ilyen vakmerő társakra van sz-szükségem... De azért... többet ne csinálj ilyet... aggódtam - motyogtam, meg hadováltam össze-vissza. Jól esett volna egy pofon, ami kijózanít, de esélyem se volt rá így, hogy a törékeny, picit testét öleltem. Ha meglátna valaki minket, tuti kihívná rám a rendőrséget Aztán hirtelen mégis beugrott valami, ami kicsikét kijózanított.
- Nem tettek veled semmit, ugye?! - kérdeztem kissé rémülten, de ez az egy pillanatnyi ijedtség nem volt elég, visszaestem és zavaromban nagyot nyeltem - Visszaszerezzük a holmijaid, aztán megszökünk... tudják, hogy itt vagyok... Végig tudták, hogy jönni fogunk. Az egyikük most is a környéken ólálkodik és engem keres... - vázoltam fel a tervet, helyzetet, akármit, félig-meddig motyogva. Alig tudtam ránézni. Szerencsétlennek tűnhettem, nem egy hősnek, akibe bele lehet szeretni. Bahh...
- S-Sorry... - kértem újra elnézést, most már a viselkedésem miatt, és bátortalanul megfordultam. A pír lemoshatatlanná vált az arcomról, még úgy is, hogy igazából a ketrecre igyekeztem koncentrálni, és végül a kardom markolatával le is vertem a lakatokat róla, így kinyílt az ajtaja. Ám hogy még súlyosabb legyen a helyzet, a lány a nyakamba ugrott, én pedig már tényleg nem tudtam hová szaladni zavaromban, csak remegve tartottam mellette a kezem, anélkül, hogy átöleltem volna. Pedig csak be kellett volna hajlítanom a könyökömet. Simple yet extremely difficult. De végül csak megembereltem magam, és óvatosan a karjaimba zártam. Ezek azok a helyzetek, amikor a hősbe beleesik a megmentett damsel in distress, nem? A gondolat még vörösebbé festette az arcom.
- N-nem érdekes. Nem haragszom rád, csak... sőt, becsülöm a bátorságod! Ilyen vakmerő társakra van sz-szükségem... De azért... többet ne csinálj ilyet... aggódtam - motyogtam, meg hadováltam össze-vissza. Jól esett volna egy pofon, ami kijózanít, de esélyem se volt rá így, hogy a törékeny, picit testét öleltem. Ha meglátna valaki minket, tuti kihívná rám a rendőrséget Aztán hirtelen mégis beugrott valami, ami kicsikét kijózanított.
- Nem tettek veled semmit, ugye?! - kérdeztem kissé rémülten, de ez az egy pillanatnyi ijedtség nem volt elég, visszaestem és zavaromban nagyot nyeltem - Visszaszerezzük a holmijaid, aztán megszökünk... tudják, hogy itt vagyok... Végig tudták, hogy jönni fogunk. Az egyikük most is a környéken ólálkodik és engem keres... - vázoltam fel a tervet, helyzetet, akármit, félig-meddig motyogva. Alig tudtam ránézni. Szerencsétlennek tűnhettem, nem egy hősnek, akibe bele lehet szeretni. Bahh...
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Erősen markoltam a ruhája szélét, mint ha csak attól tartottam volna, hogy valaki megint jön és elhurcol kitudja hová, de amíg a senpai itt van mellettem addig ez nem történik meg.
- T-tényleg nem haragszol? – Töröltem le a könnyeket az egyik szememről a másikkal viszont még mindig szorosan fogtam őt. – És-és tényleg szeretnéd, hogy a társad legyek? – Még ezek után is? nem is tudom mit mondhatnék…
- Nem. – Rázom meg a fejem. – Csak elvettek tőlem mindent és bezártak ide. – Felelem és közben a senpai már fel is vázolta a tervet.
- Megszökünk? De mi lesz a banditákkal? Ha most elmenekülünk akkor csak még inkább felbátorodnak és még több bűnt követnek el. Tudom már megint akadékoskodom és valószínű ez megint bajba sodor de… de… egyszerűen képtelen lennék csak így itt hagyni őket és cserben hagyni azt a sok embert akik ezek a haramiák bántottak és kiraboltak. Senpai, valamit tennünk kell! – Néztem rá kérlelően. Hiszen végül is ez miatt jöttünk és már akkor is tudtuk, hogy ez veszélyes de ha most csak úgy itt hagyjuk az egészet azzal nem hogy segítettünk de még rosszabbra fordulhatnak a dolgok, sokkal rosszabbra. - Talán rajtuk üthetnénk valahogy, hisz csak azt tudják, hogy te törtél be én pedig fogságban vagyok. – Engedem el a senpai ruháját, bár kissé félve és az állványhoz sétálok és leemelek onnan három kardot. Nem az enyémek ugyan de legalább nem leszek teljesen védtelen. Igaz erről eszembe, jut, hogy nem ártana valami ruha is. – Minden esetre nézzünk szét előbb itt mert kicsit kényelmetlenül érzem így magam. – Most egy picit én is elpirultam. Bár a helyzetet teljes mértékben magamnak köszönhettem azért nem szívesen rohangáltam volna a barlangban ilyen megjelenéssel.
A helyiségben szerencsére nem csak a kardokat tárolták hanem egy méretes láda és pár polc is akadt én viszont személy szerint a ládhoz sétáltam felnyitva annak tetejét.
- Nézd senpai! Mágikus kristályok! - Csillant fel a szemem a tartalmát látva főleg, hogy nem is kis mennyiségben volt tele. Bár én magam nem túlzottan ezekhez a varázstárgyakhoz de biztos akad köztük pár hasznos.
- T-tényleg nem haragszol? – Töröltem le a könnyeket az egyik szememről a másikkal viszont még mindig szorosan fogtam őt. – És-és tényleg szeretnéd, hogy a társad legyek? – Még ezek után is? nem is tudom mit mondhatnék…
- Nem. – Rázom meg a fejem. – Csak elvettek tőlem mindent és bezártak ide. – Felelem és közben a senpai már fel is vázolta a tervet.
- Megszökünk? De mi lesz a banditákkal? Ha most elmenekülünk akkor csak még inkább felbátorodnak és még több bűnt követnek el. Tudom már megint akadékoskodom és valószínű ez megint bajba sodor de… de… egyszerűen képtelen lennék csak így itt hagyni őket és cserben hagyni azt a sok embert akik ezek a haramiák bántottak és kiraboltak. Senpai, valamit tennünk kell! – Néztem rá kérlelően. Hiszen végül is ez miatt jöttünk és már akkor is tudtuk, hogy ez veszélyes de ha most csak úgy itt hagyjuk az egészet azzal nem hogy segítettünk de még rosszabbra fordulhatnak a dolgok, sokkal rosszabbra. - Talán rajtuk üthetnénk valahogy, hisz csak azt tudják, hogy te törtél be én pedig fogságban vagyok. – Engedem el a senpai ruháját, bár kissé félve és az állványhoz sétálok és leemelek onnan három kardot. Nem az enyémek ugyan de legalább nem leszek teljesen védtelen. Igaz erről eszembe, jut, hogy nem ártana valami ruha is. – Minden esetre nézzünk szét előbb itt mert kicsit kényelmetlenül érzem így magam. – Most egy picit én is elpirultam. Bár a helyzetet teljes mértékben magamnak köszönhettem azért nem szívesen rohangáltam volna a barlangban ilyen megjelenéssel.
A helyiségben szerencsére nem csak a kardokat tárolták hanem egy méretes láda és pár polc is akadt én viszont személy szerint a ládhoz sétáltam felnyitva annak tetejét.
- Nézd senpai! Mágikus kristályok! - Csillant fel a szemem a tartalmát látva főleg, hogy nem is kis mennyiségben volt tele. Bár én magam nem túlzottan ezekhez a varázstárgyakhoz de biztos akad köztük pár hasznos.
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Vörös képpel bólintottam egyszer, majd még egyszer. Felelősnek éreztem magam a kialakult helyzetért, nem lett volna szabad hagynom elfutni. A hozzáállása szimpatikus volt, a tenni akarása lenyűgöző, a bátorsága példamutató... Még a forrófejűsége is imponáló volt. Ilyen társakra van szükségem ahhoz, hogy hatékonyan küzdhessek az igazságért! Csak azért mégis kényelmetlenül éreztem magam, ahogy egy szál bugyiban ölelgetett és arról beszélt, hogy a társam szeretne lenni... vagyis hát ezt sugallták a szavai
- Well... talán... igazad van. Üssünk rajtuk - feleltem bizonytalanul. Végül is... mivel ismerjük a búvóhelyüket, ezért gyorsan új helyet fognak keresni, és talán mire szerveznénk egy nagyobb csapatot, addigra már csak az üres járatokat találnánk. Csak meg kell nyugodnunk, és összedolgozva legyőzni őket. Elvégre nincsenek túl sokan.
Mihelyst elszakadt tőlem, én is elfordultam, de nem tudtam ellenállni, lopva rá-ránéztem így is, ahogy a kardok között válogatott, majd a nagy ládát kezdte el lootolni. Ötletem sincs, miért egy raktárba zárták a lányt, de ezek szerint lehet nincs fogdájuk, nem terveztek embereket elkapni. De igazából nem efféle gondolatok foglaltak le, csak akkor kaptam észbe, amikor láttam őt is elpirulni. Gyorsan előhívtam a menümet, és előkapartam néhány ruhát: egy nadrágot, egy pólót és egy köpenyt. A köpeny volt a legfontosabb, minden hősnek kell legyen köpenye.
- Vedd fel ezt... ha zavar - nyújtottam feléje azt a néhány ruhadarabot. Ha igazán hű akarnék maradni magamhoz, akkor most sajnálnám, de az ártatlanok védelmezőjeként kötelességem volt kisegíteni a bajban lévő hölgyet. Közben én is benéztem a ládába és némi hümmögés után magamhoz vettem néhány kristályt. Leginkább zavaró hatásúakat gyűjtöttem be.
- Itt kint ólálkodik az egyik a közelben, Ha zajt csapunk, és elérjük, hogy benyisson, leüthetjük és bezárhatjuk a ketrecbe - vázoltam fel a hevenyészett ötletem. Kezdésnek megteszi majd, az lenne a legjobb, ha egyesével harcolhatnánk meg velük, vagy minél gyorsabban rátalálnánk a lopott holmijaikra. Valószínűnek tartottam, hogy ez egy részük, de biztosan nem az egész.
- Well... talán... igazad van. Üssünk rajtuk - feleltem bizonytalanul. Végül is... mivel ismerjük a búvóhelyüket, ezért gyorsan új helyet fognak keresni, és talán mire szerveznénk egy nagyobb csapatot, addigra már csak az üres járatokat találnánk. Csak meg kell nyugodnunk, és összedolgozva legyőzni őket. Elvégre nincsenek túl sokan.
Mihelyst elszakadt tőlem, én is elfordultam, de nem tudtam ellenállni, lopva rá-ránéztem így is, ahogy a kardok között válogatott, majd a nagy ládát kezdte el lootolni. Ötletem sincs, miért egy raktárba zárták a lányt, de ezek szerint lehet nincs fogdájuk, nem terveztek embereket elkapni. De igazából nem efféle gondolatok foglaltak le, csak akkor kaptam észbe, amikor láttam őt is elpirulni. Gyorsan előhívtam a menümet, és előkapartam néhány ruhát: egy nadrágot, egy pólót és egy köpenyt. A köpeny volt a legfontosabb, minden hősnek kell legyen köpenye.
- Vedd fel ezt... ha zavar - nyújtottam feléje azt a néhány ruhadarabot. Ha igazán hű akarnék maradni magamhoz, akkor most sajnálnám, de az ártatlanok védelmezőjeként kötelességem volt kisegíteni a bajban lévő hölgyet. Közben én is benéztem a ládába és némi hümmögés után magamhoz vettem néhány kristályt. Leginkább zavaró hatásúakat gyűjtöttem be.
- Itt kint ólálkodik az egyik a közelben, Ha zajt csapunk, és elérjük, hogy benyisson, leüthetjük és bezárhatjuk a ketrecbe - vázoltam fel a hevenyészett ötletem. Kezdésnek megteszi majd, az lenne a legjobb, ha egyesével harcolhatnánk meg velük, vagy minél gyorsabban rátalálnánk a lopott holmijaikra. Valószínűnek tartottam, hogy ez egy részük, de biztosan nem az egész.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
Azt gondoltam a senpai majd leszid és ellenkezik de legnagyobb meglepetésemre nem ez történt hanem igazat adott nekem.
- Helyes! – Bólintottam vidáman. Tudtam-tudtam, hogy a senpai nem fogja annyiban hagyni, hogy ezek a haramiák szabadon garázdálkodjanak és szinte az is biztos volt, hogy van valami terve amivel elintézhetjük őket és még én azzal voltam elfoglalva, hogy valami hasznosat keressek addig ő elővett pár ruhát és átadta nekem.
- Köszönöm senpai. – Azzal pedig magamra is húzom a pólót valamint a nadrágot. – Még sosem volt rajtam egyetlen fiú ruhája sem… Fura érzés. – Leginkább egy kicsit zavarba ejtő de nem annyira mint ha alsóneműben rohangálnék.
A senpai ez idő alatt magához vett pár kristályt, én is követtem a példáját és pár olyat vettem el amivel őt és magamat erősíthetem ha harcolnunk kell hasznos lehet.
- Ezeket csak szét kell törni ugye? – A kérdést kicsit félve tettem fel mert nem tudtam mit szól majd, de lenne az első alkalom, hogy kristályt használok, kivéve a hazatérés kristályt.
- Remek terv senpai. – Nem is várhatnék kevesebbet tőle. – De szerintem nemrég elég nagy zajt csaptunk, én se nagyon fogtam vissza a hangom és mégsem nyitottak be. Talán ide csalhatnám én magam. A senpai nem lehet a csali hisz abból gondolhatják, hogy kiszabadítottál ha ebbe a terembe jössz be. Viszont azt nem tudják te pontosan hol bújtál el mert akkor már ide is bejöttek volna így nincs más lehetőség. – Kivárom még a senpai rábólint és idő közben a kardokat is felszerelem, most hogy van rendes ruhám már sokkal egyszerűbb majd óvatosan kinyitom az ajtót és finoman kidugom a fejem. Először balra néztem de semmi utána pedig fordítottam a buksim a másik irányba de valami puhába ütközött az arcom.
- Te meg, hogy jutottál ki? – A puha valami egy has volt és ahogy felnéztem rájöttem, hogy egy nagyon morcos kopasz fickó tulajdonában állt. Ijedtemben hátra ugrottam és hanyatt is vágottam a férfi pedig csörtetett is befelé.
- Senpai!
- Helyes! – Bólintottam vidáman. Tudtam-tudtam, hogy a senpai nem fogja annyiban hagyni, hogy ezek a haramiák szabadon garázdálkodjanak és szinte az is biztos volt, hogy van valami terve amivel elintézhetjük őket és még én azzal voltam elfoglalva, hogy valami hasznosat keressek addig ő elővett pár ruhát és átadta nekem.
- Köszönöm senpai. – Azzal pedig magamra is húzom a pólót valamint a nadrágot. – Még sosem volt rajtam egyetlen fiú ruhája sem… Fura érzés. – Leginkább egy kicsit zavarba ejtő de nem annyira mint ha alsóneműben rohangálnék.
A senpai ez idő alatt magához vett pár kristályt, én is követtem a példáját és pár olyat vettem el amivel őt és magamat erősíthetem ha harcolnunk kell hasznos lehet.
- Ezeket csak szét kell törni ugye? – A kérdést kicsit félve tettem fel mert nem tudtam mit szól majd, de lenne az első alkalom, hogy kristályt használok, kivéve a hazatérés kristályt.
- Remek terv senpai. – Nem is várhatnék kevesebbet tőle. – De szerintem nemrég elég nagy zajt csaptunk, én se nagyon fogtam vissza a hangom és mégsem nyitottak be. Talán ide csalhatnám én magam. A senpai nem lehet a csali hisz abból gondolhatják, hogy kiszabadítottál ha ebbe a terembe jössz be. Viszont azt nem tudják te pontosan hol bújtál el mert akkor már ide is bejöttek volna így nincs más lehetőség. – Kivárom még a senpai rábólint és idő közben a kardokat is felszerelem, most hogy van rendes ruhám már sokkal egyszerűbb majd óvatosan kinyitom az ajtót és finoman kidugom a fejem. Először balra néztem de semmi utána pedig fordítottam a buksim a másik irányba de valami puhába ütközött az arcom.
- Te meg, hogy jutottál ki? – A puha valami egy has volt és ahogy felnéztem rájöttem, hogy egy nagyon morcos kopasz fickó tulajdonában állt. Ijedtemben hátra ugrottam és hanyatt is vágottam a férfi pedig csörtetett is befelé.
- Senpai!
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
- Én is furcsán érezném magam a te ruhádban, for sure - nevetgéltem zavartan. Azért örültem, hogy örömet tudtam okozni neki a döntésemmel, pedig biztosan hatalmas galibába fogjuk magunkat keverni, és sokkal egyszerűbb lenne szimplán megszökni. De hát nehéz volt nemet mondani, amikor ilyen mosolyt kaphatok cserébe. És persze az igazság is szólított, azt súgva, hogy ez a helyes út, legyen bármilyen nehéz is. Egy hős nem futamodik meg, hanem leküzdi az akadályokat.
- Yeah, a legtöbbet földhöz kell vágni - erősítettem meg, miközben az övemre tűztem egy párat. Én se nagyon szoktam használni ilyeneket, mert megtörik a koncentrációmat harc közben, de ismerni ismertem őket. Ami a tervét illeti, nehezen vettem rá magam, hogy végül rábólintsak, elvégre nem szerettem volna veszélybe sodorni a lányt, de a szavaiban volt logika, és el kellett ismernem, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Kelletlenül egyeztem bele, és inkább meg se szólaltam, mert a szám egészen biztosan ellenkezne. Inkább előhúztam a fakardom, és az ajtó mellé lapulva vártam. Mégis kicsit felkészületlenül ért, hogy ilyen hamar akcióba kellett lendülnöm, alig nyitotta ki Little Miss Yuuki az ajtót, máris helyet kellett nekem csinálnia. Megragadtam szorosan a fegyverem, és egy jól irányzott csapással állba vágtam vele a benyomuló férfit abban reménykedve, hogy az erőmtől elvágódik, és amíg tart a stun hatás, be tudjuk hurcolni a ketrecbe. Ehhez képest nem hogy nem vágódott el, de még nem is stunolta a csattanás
- Oh, izé, nem whack-a-molet játszunk? - nevetgéltem, és jól láthatóan elnyerte a fazon tetszését az ötlet, mert megpróbált kupán vágni. Csakhogy engem nem abból a fából faragtak, akit könnyű megütni, erősen összpontosítottam, és rendkívül jó reflexekkel kerülgettem a lapát tenyeret. Vagyis annak tűnt, de én ugye már az első izomrándulásából tudtam, mi fog következni, így nem volt nehéz dolgom.
- Yuuki! - kiáltottam rá a lányra, visszaadva a labdát a térfelére. Amíg velem van elfoglalva a melák, addig jó esélye volt egy sneak attackra.
- Yeah, a legtöbbet földhöz kell vágni - erősítettem meg, miközben az övemre tűztem egy párat. Én se nagyon szoktam használni ilyeneket, mert megtörik a koncentrációmat harc közben, de ismerni ismertem őket. Ami a tervét illeti, nehezen vettem rá magam, hogy végül rábólintsak, elvégre nem szerettem volna veszélybe sodorni a lányt, de a szavaiban volt logika, és el kellett ismernem, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Kelletlenül egyeztem bele, és inkább meg se szólaltam, mert a szám egészen biztosan ellenkezne. Inkább előhúztam a fakardom, és az ajtó mellé lapulva vártam. Mégis kicsit felkészületlenül ért, hogy ilyen hamar akcióba kellett lendülnöm, alig nyitotta ki Little Miss Yuuki az ajtót, máris helyet kellett nekem csinálnia. Megragadtam szorosan a fegyverem, és egy jól irányzott csapással állba vágtam vele a benyomuló férfit abban reménykedve, hogy az erőmtől elvágódik, és amíg tart a stun hatás, be tudjuk hurcolni a ketrecbe. Ehhez képest nem hogy nem vágódott el, de még nem is stunolta a csattanás
- Oh, izé, nem whack-a-molet játszunk? - nevetgéltem, és jól láthatóan elnyerte a fazon tetszését az ötlet, mert megpróbált kupán vágni. Csakhogy engem nem abból a fából faragtak, akit könnyű megütni, erősen összpontosítottam, és rendkívül jó reflexekkel kerülgettem a lapát tenyeret. Vagyis annak tűnt, de én ugye már az első izomrándulásából tudtam, mi fog következni, így nem volt nehéz dolgom.
- Yuuki! - kiáltottam rá a lányra, visszaadva a labdát a térfelére. Amíg velem van elfoglalva a melák, addig jó esélye volt egy sneak attackra.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
A senpai ezen kijelentésére rögtön magam elé képzeltem ahogy ruhát cserélünk és ott áll az én cuccaimban.
„ Na, hogy festek Yuuki-chan? – Kacsint riszálva magát, megigazítva picit a melleit, hogy utána enyhén előre dőljön és egy csókot dobjon az egyik kopasz banditának. – Juj, bevág a bugyi… - Nyúl hátra, hogy megigazítsa.”
- Tukkin… - Hebegem távolba révedő tekintettel. Kezd az arcomba szökni a vér így nagyon gyorsan ki is rázom a fejemből a borzalmas képeket… Szőke parókában jobb lenne… - Nem, nem, nem, nem! – Rázom meg még hevesebben a fejem. – Még szerencse, hogy neked nem kell az én cuccaim hordani. – Mondjuk azért egyszer talán megnézném… „ – Yuuki-chan *pussz*„ … Nem mégsem! Inkább koncentráljunk a feladatra. A nagy elterelés sajnos nem úgy jött össze ahogy én azt szerettem volna és nagyon gyorsan konfliktusba keveredtünk a nagydarab fickóval és nem mi álltunk nyerésre. A senpai ütését gyakorlatilag meg sem érezte de legalább rólam elterelte figyelmet és most vele akart pacsizni. A nevem hallatán már sejtetem mit kellene tennem csak… várjunk a ládában volt egy kábító kristály. Gyorsan odarohanok is kiveszem onnan.
- Ha az erő nem használ majd akkor a mágia! – Kiáltom el magam és közvetlen a fején töröm szét elkábítva rövid időre de ezzel nem elégszem meg. Szinte rögtön megragadom a kardom és anélkül, hogy kirántanám a hüvelyéből egyenesen a fickó halántékát célozom meg. – Senpai most! – Reméltem, hogy érti mit akarok, igazából azt akartam, hogy egyszerre két oldalról vágjuk kupán mert az biztosan kiüti. A senpaioknak rögtön tudni kell mit is akarok.
„ Na, hogy festek Yuuki-chan? – Kacsint riszálva magát, megigazítva picit a melleit, hogy utána enyhén előre dőljön és egy csókot dobjon az egyik kopasz banditának. – Juj, bevág a bugyi… - Nyúl hátra, hogy megigazítsa.”
- Tukkin… - Hebegem távolba révedő tekintettel. Kezd az arcomba szökni a vér így nagyon gyorsan ki is rázom a fejemből a borzalmas képeket… Szőke parókában jobb lenne… - Nem, nem, nem, nem! – Rázom meg még hevesebben a fejem. – Még szerencse, hogy neked nem kell az én cuccaim hordani. – Mondjuk azért egyszer talán megnézném… „ – Yuuki-chan *pussz*„ … Nem mégsem! Inkább koncentráljunk a feladatra. A nagy elterelés sajnos nem úgy jött össze ahogy én azt szerettem volna és nagyon gyorsan konfliktusba keveredtünk a nagydarab fickóval és nem mi álltunk nyerésre. A senpai ütését gyakorlatilag meg sem érezte de legalább rólam elterelte figyelmet és most vele akart pacsizni. A nevem hallatán már sejtetem mit kellene tennem csak… várjunk a ládában volt egy kábító kristály. Gyorsan odarohanok is kiveszem onnan.
- Ha az erő nem használ majd akkor a mágia! – Kiáltom el magam és közvetlen a fején töröm szét elkábítva rövid időre de ezzel nem elégszem meg. Szinte rögtön megragadom a kardom és anélkül, hogy kirántanám a hüvelyéből egyenesen a fickó halántékát célozom meg. – Senpai most! – Reméltem, hogy érti mit akarok, igazából azt akartam, hogy egyszerre két oldalról vágjuk kupán mert az biztosan kiüti. A senpaioknak rögtön tudni kell mit is akarok.
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
I have no idea, vajon mi zajlott le a fejében, de a pironkodás, a fejrázás és végül a heves tiltakozás semmi jót nem jelentett. Ennek megfelelően vetettem rá egy lesújtó pillantást: ne alázzon azért meg a fantáziájában, én se tettem meg az enyémben, pedig a kísértés megvolt, amíg egy szál fehérneműben flangált Különben is, persze hogy röhejesen állna nekem a női ruha, még akkor is, ha Miss Love folyton annak hívja a férfikimonóm. Bezzeg a lányokon minden ruhám remekül nézne ki, nincs szexisebb egy szóló ingnél. Igazságtalanság, hogy ami rajtam röhejes, az rajtuk még izgató is :/
Oh well, inkább koncentráltam az előttünk álló feladatra, azaz a melák leterítésére. Ezekkel a melákokkal eléggé meggyűlik a bajom állandóan, ezt sem sikerült egyetlen csapásból kiütni, most meg kerülgethettem a lapát tenyerét. Megvolt vele a célom, le szerettem volna foglalni és időt adni Little Miss Yuukinak. Sok erőmet felemésztette, hogy az erős, lendületes ütések útját időben meglássam és időben el is tudjam kerülni őket. Egyik-másiknak még a szelét is megéreztem, és egyre nehezebben tudtam az egyensúlyomat megtartani, de a lány végül odaért, és széttört egy kristályt a kopasz fején. Végre lett időm kitámasztani, és egy teljes fordulattal lendületet szereztem, sőt, a csuklófordításig minden elképzelhető segítséget igénybe vettem, hogy minél nagyobbat üssön a csapásom a fején. Az időzítés sem volt mindegy, a másodperc tört részével később értem oda a kardommal, mint Yuuki, így maximalizálva a sikeres stunt. A kopasz pedig a földre zuhant.
- Let's hurry, nem sokáig marad így - figyelmeztettem a lányt, és máris a férfi hóna alá fogtam, ugyanezt várva a partneremtől, csak a másik oldalon. Bevonszoljuk a ketrecbe, rázárjuk a lakatokat, és kész is.
Oh well, inkább koncentráltam az előttünk álló feladatra, azaz a melák leterítésére. Ezekkel a melákokkal eléggé meggyűlik a bajom állandóan, ezt sem sikerült egyetlen csapásból kiütni, most meg kerülgethettem a lapát tenyerét. Megvolt vele a célom, le szerettem volna foglalni és időt adni Little Miss Yuukinak. Sok erőmet felemésztette, hogy az erős, lendületes ütések útját időben meglássam és időben el is tudjam kerülni őket. Egyik-másiknak még a szelét is megéreztem, és egyre nehezebben tudtam az egyensúlyomat megtartani, de a lány végül odaért, és széttört egy kristályt a kopasz fején. Végre lett időm kitámasztani, és egy teljes fordulattal lendületet szereztem, sőt, a csuklófordításig minden elképzelhető segítséget igénybe vettem, hogy minél nagyobbat üssön a csapásom a fején. Az időzítés sem volt mindegy, a másodperc tört részével később értem oda a kardommal, mint Yuuki, így maximalizálva a sikeres stunt. A kopasz pedig a földre zuhant.
- Let's hurry, nem sokáig marad így - figyelmeztettem a lányt, és máris a férfi hóna alá fogtam, ugyanezt várva a partneremtől, csak a másik oldalon. Bevonszoljuk a ketrecbe, rázárjuk a lakatokat, és kész is.
Silver- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 430
Join date : 2014. Aug. 13.
Karakterlap
Szint: 31
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Ralberg
A senpai pontosan tudta, mit kell tennie. Ahogy a fegyverem meglendül ő is követte a példám és a melák úgy dőlt el akár egy farönk. Legszívesebben ugráltam volna örömömben de sajnos nem volt idő hisz a senpainak igaza volt. Nem sokáig fog így maradni így megragadtam a másik kezét és segítettem őt betuszkolni a ketrecbe. Ám mielőtt még bezárhattuk volna volt egy kis elintézni valóm, megmarkoltam a csuklóját és leidézem az ő mágikus hátizsákját átküldve onnan minden tárgyat, fegyvert na meg persze ruhát a sajátomba kivéve persze az alsógatyát.
- Megmutatom neki, milyen rossz érzés volt a számomra mikor így bezártak és ebből majd tanul és nem fog többi ilyet tenni. – Magyarázom el a senpainak a tettem okát mielőtt még valami rosszra gondol és csak remélem, hogy jól alkalmazom az ő módszerét a rosszak megbüntetésére. Ezután már nyugodtam be is zárhatjuk ám a kaland ezzel nem ért végett sőt, még csak most kezdődik.
- Wiii teljesen feltüzeltem magam! Most mit csinálunk? Senpai, hogyan ütünk rajta a többi banditán? – A győzelem íze tényleg nagyon felpörgetett. A senpai segítségével egész biztos, hogy legyőzzük őket és megmutatjuk milyen ha az igazság ökle lecsap a rosszakra. Ez abban is megmutatkozott, hogy mire a kérdést feltettem már javában kifele tartottam a szobából és újból körbe pillantottam a folyosón. Ezúttal tényleg tiszta a levegő. – Ja igen… Ez is a férfinél volt… - Nyúlok a zsebembe és egy összehajtott papírlapot halásztam elő. Már mikor elvettem is sejtettem, hogy mi ez és a feltételezésem be is igazolódott amint széthajtottam. – Egy térkép. – Állapítottam meg végigmérve a papírt és méghozzá a barlang rendszer térképe volt. – Wow, ez a hely sokkal nagyobb mint hittem… - mutattam meg a senpainak is. Nagyon úgy festett nem csak egy sima kis barlang, meglehetősen sok járat ágazott szerte szét amik ami különféle csomópontokba vagy külön álló termekbe torkollottak. Viszont láthatóan nem volt teljes a térkép és külön be volt jelölve mely részek biztonságosak melyek pedig nem. –Ahogy nézem még a banditák sem fedezték fel a teljes területet. – Mutatok azokra a pontokra amik csak úgy eltűnnek. De jó hír volt viszont, hogy nem csak a biztonságos részek de négy nagyobbnak tűnő terem is külön jelzéssel volt ellátva amiből három ugyan úgy nézett ki. – Talán itt vannak az ellopott cuccok… - Nézek a senpaira és várom az instrukcióit.
- Megmutatom neki, milyen rossz érzés volt a számomra mikor így bezártak és ebből majd tanul és nem fog többi ilyet tenni. – Magyarázom el a senpainak a tettem okát mielőtt még valami rosszra gondol és csak remélem, hogy jól alkalmazom az ő módszerét a rosszak megbüntetésére. Ezután már nyugodtam be is zárhatjuk ám a kaland ezzel nem ért végett sőt, még csak most kezdődik.
- Wiii teljesen feltüzeltem magam! Most mit csinálunk? Senpai, hogyan ütünk rajta a többi banditán? – A győzelem íze tényleg nagyon felpörgetett. A senpai segítségével egész biztos, hogy legyőzzük őket és megmutatjuk milyen ha az igazság ökle lecsap a rosszakra. Ez abban is megmutatkozott, hogy mire a kérdést feltettem már javában kifele tartottam a szobából és újból körbe pillantottam a folyosón. Ezúttal tényleg tiszta a levegő. – Ja igen… Ez is a férfinél volt… - Nyúlok a zsebembe és egy összehajtott papírlapot halásztam elő. Már mikor elvettem is sejtettem, hogy mi ez és a feltételezésem be is igazolódott amint széthajtottam. – Egy térkép. – Állapítottam meg végigmérve a papírt és méghozzá a barlang rendszer térképe volt. – Wow, ez a hely sokkal nagyobb mint hittem… - mutattam meg a senpainak is. Nagyon úgy festett nem csak egy sima kis barlang, meglehetősen sok járat ágazott szerte szét amik ami különféle csomópontokba vagy külön álló termekbe torkollottak. Viszont láthatóan nem volt teljes a térkép és külön be volt jelölve mely részek biztonságosak melyek pedig nem. –Ahogy nézem még a banditák sem fedezték fel a teljes területet. – Mutatok azokra a pontokra amik csak úgy eltűnnek. De jó hír volt viszont, hogy nem csak a biztonságos részek de négy nagyobbnak tűnő terem is külön jelzéssel volt ellátva amiből három ugyan úgy nézett ki. – Talán itt vannak az ellopott cuccok… - Nézek a senpaira és várom az instrukcióit.
Kurokawa Yuuki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 712
Join date : 2015. Apr. 03.
Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.