Tantalosz

Helyszín: Army Főhadiszállás
Szereplők: Professzor, Őrmester, Jómagam
Idő: Valamennyivel a játék kezdete után

ŐRMESTER: (katonás kinézet, rövidre vágott haj, komoly arc) Ő jön.
PROFESSZOR: (igazi tudós kinézet, kisebb szakáll, szemüveg, kicsit őszül és kopaszodik) Hívják be.
ÉN: (vörös haj, egyik szememen szemfedő, fején kalap, bejön) Jó napot! (leül)
- Magának is. Tehát maga a mai rendi pont.
- Talán másra számított a tizedes úr?
- Őrmester! És nem, maga pont olyan, mint egy csirkefogó.
- Ugyan, kérlek! Jó napot! (kezet nyújt) Én a professzor vagyok.
- (kezet ráz) Részemről a szerencse.
- Akkor kezdjük is. Neve?
- Szerémy Károly.
- (közbeszól, fejét fogva) A játékbeli neve…
- Ó, pardon… Tantalosz.
- Hm… Ez egy kicsit görögnek hangzik.
- Az is. Zeusz örökké szenvedő fiától vettem a nevet.
- Hm-hm… Kasztja?
- Lovag.
- Miért ezt választotta?
- Professzor úr, ez egyértelmű! Az ókori görögök miatt! A nagy spártaiak… Akhilleusz, Heraklész… Mind-mind pajzzsal és karddal harcoltak.
- Tehát érdekli a görög mitológia?
- Az nem kifejezés! Odáig vagyok érte! Negyedikben már az Íliászt olvastam esténként.
- A valódi neve pedig… csak nem magyar?
- Ezt is eltalálta a professzor úr! Csak nem nyelvésznek tetszik lenni?
- De-de. És hobbi szintű történész is vagyok.
- (eddig csak figyelt, de most közbeszól) Ennyi elég! Térjünk vissza a tárgyra! Kora?
- 28. Miért kérdezi?
- Fel kell venni a jegyzőkönyvbe.
- Maga olyan zsémbes százados úr… Mi az oka?
- Tizedes! És az ok ott lebeg a feje felett.
- (felnéz) Látom. Piros. És?
- Ez azt jelenti, hogy ölt! Játékosokkal végzett!
- Volt rá okom!
- No ne mondja. És micsoda, ha szabad megkérdeznem?
- Egy játékos azt mondta nekem, hogy a görög mitológia csak egy nagy humbug és zagyvaság. Ezért aztán verekedni kezdtem vele.
- És addig verte, amíg nulláig ment az élete?!
- Kérem, ő nem bírta…
- Megáll az ész… Viszont nem ő volt az egyetlen, akire rátámadott…
- A többi is megérdemelte! Alávaló gyilkosok voltak, akik játékosokat öltek. Kellett egy önkéntes Kharón, aki Hádész birodalmába vezette őket.
- És ön elvállalta. Miért?
- Diké, vagy, ha így jobban ismerős, Justitia miatt. Ugyebár ő az igazság istennője, akit becsben kell tartani. Így Aktaión lettem, aki levadászta a gyilkosokat azért, amiket tettek.
- (professzorhoz fordul) Prof, te érted ezt?
- (eddig csendben ült, most megszólalt) Igen.
- (meglepődve) Tényleg?
- Persze. Ő akar lenni az egész görög mondakör.
- Professzor, maga nem vesz engem komolyan.
- Bár tehetném, fiam. De ilyen bűnökkel muszáj lesz. Habár ez a história, amit előadott… Maga egy magyar, aki érdekelt a görög mitológia iránt és egy japán játékkal játszik. Ez túl abszurd.
- És mind emellett még színész, író és költő is vagyok.
- Már csak egy kérdésemre feleljen: Miért kezdett bele a játékba?
- Tudja professzor, a sors kifürkészhetetlen. Én egyszer láttam egy animét, ami megtetszett nekem, és elkezdtem érdeklődni Japán iránt, olyannyira, hogy vettem ott egy házat. ott eléldegéltem, és regisztráltam a Mixi nevű közösségi oldalra. Ott megismertem egy lányt, akibe fülig szerelmes lettem, majd hozzám költözött é jól éldegéltünk. Ez a lány egy nagy játékmániás volt, és otaku is, így nem sokára hallott erről a Sword Art Online-ról, és jelentkezett tesztelőnek. Fel is vették, és elkezdett játszani, de persze közben velem is törődött és mesélte, hogy milyen a játék, és mit csinált. Néha megemlített egy játékost is, aki folyton bántalmazza, de még gyenge, így simán legyűri. Ez nem tetszett nekem, de annyiban hagytam. Aztán egy este leugrott a sarki boltba, hogy vegyen főznivalót. Én pedig csak vártam és vártam, de nem jött haza. Így elindultam, hogy megnézzem mi történt vele, és kisebb embercsoportot is észrevettem, akik néznek valamit. Oda mentem, és mit gondol, mit láttam? A szerelmemnek a holttestét, egy elvágott torokkal és ott volt egy papírlap is „Ezt a játékbeliekért” felirattal. Azóta gyűlölöm azt az embert, és keresem, hogy végső igazságot szolgáltassak neki. Ezért léptem be a játékba is, mivel tudtam, hogy itt majd megtalálom. De eddig semmi hír.
- Tehát, ha megtalálja, akkor megöli?
- Természetesen.
- Sajnálom, de ezt nem engedhetjük. Bevallotta a bűneit, így enyhítő körülményeket kap, de sajnos egy kis ideig majd ülnie kell a rácsok mögött.
- Ugyan, kérem… Ez a munkájuk. Nos, akkor a legelőbbi viszontlátásra professzor és Törzsőrfőmester úr!
- Őrmester, hányszor mondjam még el?! Tizedes! Vezesse el egy cellába.
- De ugye nem a toronyba? Ugyanis tériszonyom van.
- Hogy magának mennyi baja van... Sajnálom uram, de kétdimenziós cella híján egy térbelibe fogjuk elhelyezni. De annyit tehetek, hogy ne legyen annyira a magasban.
- Köszönöm! Akkor további jó játékot!


- És, vége! – kiáltok. - Végre papírra vetettem a történetem. De ez miért nem jutott előbb az eszembe? – Már több, mint egy éve be vagyok zárva ide  az Armyhoz, és közben bizony zajlottak az események. Hallottam, hogy a frontharcosok törnek előre, és mindenki fejlődget. Kivéve engem. Pedig már igazán kiengedhetnének innen. T.T Erre, mint egy varázsütésre nyílt a cella ajtó, és egy tiszt állt ott.
- Jöjjön, letelt az ideje.
- Ó, köszönöm, köszönöm, köszönöm! – ugrottam a nyakába. Ő egy kicsit megrezzent, de nem távolodott el. Gondolom, már nem én voltam az első, aki a nyakába ugrik. De hát ki ne örülne a szabadságnak? Ugrándozva mentem ki az épületből, és egy kicsit a nap el is vakított. Amikor már jól láttam, akkor vettem észre, hogy mégis mennyire más lett minden. Kevesebb lett a játékos az első szinten, és ők sem voltak bénák, csak éppen itt volt dolguk, de már mentek is feljebb. Meglátogattam a „halállistát” is, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok játékost öltek meg.
- Úgy tűnik, Dikének újra segítség kell. – motyogtam magamban. – Irány gonoszokat fogni! – indultam volna, amikor rájöttem, hogy ez nem fog menni. – No fene… akkor előbb fejlődök, hogy olyan erős legyek, mint Heraklész és Akhilleusz együtt véve! – mondtam, és már futottam is, hogy szintet lépjek.


Név: Tantalosz
Eredeti név: Szerémy Károly
Kaszt: Lovag
Kor: 28 év

Kinézet: Vörös, körülbelül vállig érő haja, és egy szemfedője van, amin egy kereszt látszik. Magassága körülbelül 175 cm lehet, és izmos alkatú. Arca általában ápolt, de az állán megtalálható egy kisebb szakáll/borosta. Szemüveget visel, és legtöbbször egy kalap is látható a fején.

Jellem: Kissé könnyelműnek tűnhet, de a felszín alatt, egy szomorú és bosszúra szomjas alak, aki minden piros játékosban a szerelmének gyilkosát látja. Mindenkivel udvariasan viselkedik, az etikett szabályokat betartja mindenkivel szemben, és a jelzőket (úrfi, hölgyem, kisasszony, uram) sem felejti el. A zöld játékosokkal rendes viselkedik, mivel bennük látja az igazságos civileket, a sárgákra már csóválja a fejét, és a pirosokkal gorombán viselkedik. De akit barátjának fogad, az meglátja, hogy ő nem olyan piros, mint a többi. Szokott verseket írni, és elhatározta, hogy a játékban történt eseményeit leírja, és majd kiadja „Egy pokoli játék” néven.

Képesség: Pegazus hívása
A karakter elkiáltja magát, mire az égből kéken fénylő szárnyas ló jelenik meg. Ennek a lónak fel tud ülni a hátára, így akár a levegőbe is tud emelkedni, de csak két kör erejéig. Ezalatt a közelharci/földi mobok nem tudják megtámadni. Azonban ez a képesség a lovaglás jártasságra épül, így minél fejlettebb ez a képesség, annál jobban meg tud ülni Pegazuson. A két kör lejárat után vissza is lehet hívni Pegazust, így letesz a földre, és elrepül. De akár vissza is mehet a földre, így lóként tovább használva őt, de csak addig, amíg a hátán tudja tartani magát. A földön lévő használat semmilyen bónusszal nem jár, de ha leesik, akkor egy körig mozgásképtelen marad.
Kezdő szint: Egy körig marad a hátán
Gyakorló szint: 2 körig,
Haladó: 3 körig,
Profi: 4 körig,
Mester: 5 körig.

A karakterem piros indikátorral indul.