Fudo Raiden "Reaw"

Név: Fudo Raiden (Nickname: Reaw. A játékban így szólítható.)

Nem: Fiú

Kaszt: Kardforgató

Kor: 16

Kinézet: Fekete hajú, kicsi növésű teremtmény. Kicsi növéséhez képest van rajta egy kis izom. Általában köpeny van rajta, ami eltakarja a teljes testét, így nem látszik, hogy van fegyver nála vagy épp nincs. A köpeny a bokájáig ér. Sötétebb színeket hord, de ha muszáj, felveszi a világosabb színű göncöket is.

Jellem: Szerény, ha lehet, kerüli a harcot más játékosokkal. De ha már harcolni kell, hát akkor harcol. A való életbe eléggé zárkózott volt, sok mmorpgvel játszott már. Igazi barátai nem is voltak. Ez viszont nem igaz a játékbeli énjére. Mivel nem látja lényegét annak, hogy visszatérjen a való életbe, ezért jól érzi magát itt is. Ez amolyan se veled, se nélküled érzés. Valamiért mégis vissza akar térni a valóságba. Farmolni, vagy lootra menni egyedül szeret, maximum egy társat fogad be maga mellé. De ha Raid Bossról van szó, akkor szereti, ha nagy a csapat. Ismerkedős típussá vált a játék miatt.
( Solo player féleség.)

Képességek
Flash:
Egy momentális „teleportáció”. Olyasmi lehet, mint Kirito gyors mozgása mikor elmentek újraéleszteni Silica petjét, és megtámadta őket az a sárga csapat, meg egy zöld csaj, és akkor oda „ugrott” Kirito nagy sebességgel a zöld csajhoz. Nem tudom világos az, amire gondolok. Ha nem, akkor megmondom melyik részben volt, és hogy pontosan hányadik perc.

Előtörténet

//E/1 fogom írni, ha nem probléma.//

Fudo Raiden vagyok. 16 éves fiú, és a Sword Art Online MMORPGbe kerültem. Hogy hogyan? Azt majd később. Kezdjük először is, a legelejéről. Születésemtől.

Pénzes és befolyásos családban születtem. Elkényeztetett gyerek voltam, de ezt felmerem vállalni. Anyám mindig is nagyon féltett, nehogy beteg legyek, vagy más valami bajom legyen. Ezt én annyira nem szerettem. Nem engedett ki az utcára, hogy nehogy rossz emberek közé kerüljek. Ezért nem volt egy csöpp szociális életem se. A családban én voltam az egyedüli gyerek. Az életem pocséknak tartottam. Nem tetszett az ilyen életmód. Ezért a gépek világába menekültem, sok számítógépes játékkal játszottam. Mondhatni, nagyon nagy kocka voltam. De ez volt az egyetlen szórakozás otthon. Emellett, még volt egy saját kis konditermünk is. Oda is kijártam néha, amikor már nem bírtam ülni. Egyik nap következett a másik után, minden sablonosan ismétlődött, reggel iskola, haza jöttem, tanulni kellett, utána egy kis játék, és máris alvás. De találtam egy eléggé érdekes dolgot, Nerve Gearnek hívták. Kértem is szüleimet, hogy szerezzenek nekem egyet. Mivel befolyásos emberek voltak, ezért tudtak nekem szerezni egyet, ez nem okozott nagy gondot. A Sword Art Online-t is megszerezték nekem, cserébe, hogy kitűnően fogok tanulni. Amikor elindultak a SAO szerverei, abban a pillanatban én is rácsatlakoztam. A csatlakozás macerás volt, mivel végig kellett tapogatni minden testrészem, hogy jól működjön a nerve gear. Hát végül sikerült belépnem, létrehoztam a karakterem. Az usernamem Reaw lett. Általában ezt használtam mindenhol. A karakterem magasabb volt tőlem, sokkal, és izmosabb, de arcban nem sokban tért el tőlem. Belépésem után nem sokkal, megkezdődött a beavató party. Azt hittem nagy buli lesz. De tévedtem. Amikor megjelent a GM rájöttem, ahogy az angol mondaná: „Shit just got serious.”, és komolyan álltam hozzá a dologhoz. Belenézve a kis tükröcskébe, ami az inventorymban volt, átalakultam önmagammá. Ami nem volt jó, mivel eléggé pici vagyok. Az a dolog, hogy itt ragadtunk először pánikot keltett ki bennem. Hát még az, hogy ha itt meghalunk, akkor a való életben is végünk… De később, rádöbbentem, hogy itt már igazán élhetek. De mégis, ki akartam innen jutni, át akartam vinni a játékot. Szerencsére, családom nem vette le rólam a Nerve Geart, így nem haltam meg, mint sokan kezdéskor. Hát már, itt vagyok a jelenben, ennyi lenne a történetem röviden, tömören.


//Egy kis önéletrajzra sikeredett a dolog ^^’ Remélem nem baj. Hát meg rövidke, 250 szótól több, 371 ha jól emlékszek //