Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

by **Tetsuko Jin** Hétf. Júl. 21 2014, 21:49

- Igen, ez valóban igaz, de mit számít az? Pár másodperc és újra olyan gyönyörű lesz, mint előtte – nem számít egy kevés szennyeződés, amennyiben az magától és rendkívül gyorsan eltűnik. Nekem ez a véleményem, részemről az is rendben lenne, ha sárban dagonyáznánk a küzdelem alatt. Nem kellene aggódnunk magunk és ruhadarabjaink tisztasága miatt, ugyanis azt a rendszer maga megoldja helyettünk.
- Igen, innen még képes lennél fordítani, méghozzá rendkívül könnyen – tanakodom egy keveset, hogy vajon eláruljam-e neki, hogyan és mit kellene alkotnia ahhoz, hogy fölényem elveszítve ő ragadja magához azt. Nem gondolom, hogy helyes lenne, magától kell rájönnie. Ha folyton én mondok meg mindent, mondhatni rágom a szájába, akkor abból nem tanul semmit, csupán azt, hogy mikor baj van, akkor valaki megmondja, mit tegyen. Ez így elfogadhatatlan, nem helyes… Emellett azt a látszatot sem akarom kelteni, hogy irányítani szeretném kedvesem.
- Van némi köze a jártasságokhoz – adok egy kis segítséget egy gyors kacsintás mellett, ami feleslegesnek bizonyul. A hadműveletem ezúttal sikerrel zárul és párom a földre kerül, míg én nehezen talpon maradok.
Ai-chan büszkeségét sérti az földre kerülése, megértem és pont ezen okból fogadom el a háromból kettes ajánlatát, ennél jóval többet is megérdemelne. Cserébe rátérek a jutalom kérdésére. Elvégre a győztes mindig kap valami jutalmat, legyen az bármily csekély. Ettől győztes a győztes, legyenek azok akár elismerő szavak, tárgyjutalom, bármi.
- Rendben, igazán jól hangzik – az ezzel járó reakció meglep ugyan, de nem tulajdonítok neki túl sok jelentőséget. Bizonyára a saját kívánságától, melyet nem utasítok vissza, jött ennyire zavarba.
- Gyere csak, ne fogd vissza magad – biztatom kedvesem, közben pedig már látását zavarom pajzsomról visszaverődő fénnyel. Vele ellentétben és tökéletesen látom mozdulatait. Elindul, majd beállást vált és felém csúszik. Pontosan nem tudom mit tervez, ugyanakkor részemről ideje egy keveset kockáztatni. A jelenlegi helyzet nekem kedvez, nincs mit veszítenem. Még lábának lendítése előtt próbálok meg elrugaszkodni a talajtól, pajzsomat előretolva ugrok egyenesen párom felé, így próbálva letarolni, vagy egyszerűen rádőlni, ezzel kibillentve egyensúlyából, amit guggoló pózban talán könnyebb…

by **RenAi** Szer. Júl. 23 2014, 15:55

- Engem akkor is zavar. >.> - Hiába nőből vagyok, és valami olyasmit akar nekem megmagyarázni Jin amit nehezen tudok elviselni. Bár biztató hogy nem zavarja.
- Amúgyis azért mondod ezt mert nem te leszel piszkos. – Öltöm ki rá a nyelvem és ugye tény, én könnyebben piszkolódok márcsak a hosszú hajam végett is. >.> De a téma gyorsan átterelődik jelenlegi furcsa helyzetünkre, mármint arra a pózra amit kialakítottunk magunknak. ><
- Még tudnék?.. – Kérdezem vissza és kattog a kobakom hogy mégis hogy, mivel mindkét lábam lefogva, a kezeimen támaszkodok, és más testrészemet meg aligha fordíthatnám ellene.
- És hogy? – Azért csak bepróbálkozok, hátha elmondja, bár tudom hogy okasabb ő ennél, ugyanakkor mivan ha mégsem figyel annyira mint szokott. *ördög szarvacskák* És bevált?! Tényleg bevált!! Segített bár nem gondoltam volna hogy fog. oO Nem azért mert gonosz lenne velem, ugyanakkor a fölényét sem féltené, inkább gondoltam azt hogy egy ilyen átlátszó trükknek nem dől be mivel ugye most versenyzünk… de az igazat belátva én is látom hogy az úgy nem lenne igazi győzelem… Sorra járatom át a kobakomon a jártasságaim, és a súlyemeléss ugrik be elsőnek… de hogy? >< A lábamat még sosem használtam ilyen téren. oO Ha a kezemet vesszük akkor meg csak „kilőni” tudnám magam mint valami rakétát, de az azzal járna hogy a kobakom a mellkasába fúródna… bár talán már ennyitől is elveszítené az egyensúlyát. *-* Mire mindezt kiötlöttem, addigra Jin is akcióba lendült. >< És győzelmi zászlók lenghettek a feje felett, mivel gyorsan elszált a kezemből minden erő és zuhantam a földre. Segít aztán nem hadja végig vinni…>.> Ördögi a szerelmem. ><” Miután sikerült talpra állnom, egy ajánlattal rukkoltam elő, azt hiszem tetszik neki az ajánlatom, bár még nem tudja mire is válalkozott, hihihii :3 Most már minden indítékom megvan a győzelemre. Nem veszíthetek!

Megkér hogy támadjak, én pedig mindezt meg is teszem, célom most az hogy alulról támadom egyenesen a lábát. Hisz csakis azokon maradhat talpon, így az a leggyengébb pontja. Mint ahogy nekem is. A pajzsal tükrözi vissza a fényt rám, ami bevallom zavaró, sőt egyenesen kellemetlen, de hát ezért csinálja. A verseny az verseny, és Jin az aki nem fogja magát hagyni, amit szintén szeretek benne. Csúszok felé, egyensúlyozva válltoztatok a testtartásomon, majd legugolok és igyekszem kirúgni a lábát alóla. De mintha minden mozdulatomat előre látta volna Jin felugrik a magasba majd megpróbálja rám vetni magát. Egyetlen ötletem csupán annyi hogy még lentebb ereszkedek, hátra vágom magam a földön majd kezeim magamhoz húzva kezdek el gurulni amilyen gyorsan csak tudok. El nem estem, Ő sem eshet így rám, majd ha mindez sikerült, egy gyors mozdulattal ugrok rá és terítem le a földön.
- Nyoh ehhez mit szólsz? - Huncut mosollyal jelenik meg az arcomon. :3

by **Tetsuko Jin** Vas. Aug. 10 2014, 13:31

Próbálok Ai-channak segíteni, utalgatok, de konkrétan nem mondok semmit. Azt szeretném, ha saját maga jönne rá a megoldásra, szerintem képes rá, csupán a feje egyelőre tele van rengeteg felesleges gondolattal. Túl sok mindenen gondolkodik egyszerre, többnyire az adott helyzethez elhanyagolható dolgokról, mint ebben az esetben hajának tisztasága. Való igaz, hogy pár pillanatig bekoszolódik, azonban ugyan ilyen gyorsan eltűnik róla minden piszok és újra tisztán ragyoghat. Ebből kiindulva felesleges ezzel foglalkozni, kiváltképp harc közben, még akkor is, ha csak egy gyakorlómeccs….

Talán nem adtam neki elég időt, de tovább nem bírtam, különben magam is elesek és azzal merően rosszpéldát mutattam volna kedvesem számára, így sajnálatos módon a földre „kényszerítettem” Természetesen nem adja fel és háromból két földre kerülés jelenti mostantól a vereséget. Ám legyen, engem nem zavar és megjegyzésemre már tétje is van a rögtönzött megmérettetésünknek. Ráadásul nem akármilyen jutalom a győztesé, egy kívánság. A győztes bármit kívánhat a vesztes féltől és az köteles azt teljesíteni bármiféle reklamációk nélkül. Tökéletes, nem kézzelfogható, mégis hatalmas jutalom.
Tehát az első kört én nyertem, de most újfent arra kérem, hogy támadjon. Nem vacillál sokat, egy újabb meggondolatlan mozdulatba kezd, amit nem neveznék rossznak, inkább vakmerőnek, ugyanis könnyen visszaüthet eme megmozdulás. Hagyom had érje el a lábam, még ha az ugrás közben is történik, nem számít, mert pajzsom előretartva igyekszem rádőlni és ezzel földre kényszeríteni, immáron másodszor. Számításaim ezúttal cserbenhagynak, kedvesem újabb nem várt lépésre szánja el magát. Önként veti magát a földre, hogy aztán oldalra gurulva térjen ki pajzsom elől. Kezeim kinyújtom, így pajzsommal támasztom a földet, afféle fekvőtámasz pozícióban,a mi ugyan kicsit megrogy, mikor párom rám veti magát, de végül kitartok ebben a pózban, Ai-channal a hátamon.
- Öhm… Ai-chan?! – szólítom meg kissé kuncogva.
- Emlékszel még mit mondtam az összecsapásunk elején? – kérdem, és amennyiben nem jut eszébe, folytatom.
- „ itt most neked kell talon maradnod és az ellenfelednek a földre elkerülnie” ugye? – kérdezem miközben gyenge karjaim kissé remegni kezdenek.
- Az előbb, mikor elgurultál, véletlenül nem a földre vetetted magad? – újabb kuncogás, hisz ha úgy nézzük, Ai-chan megint csak figyelmetlensége miatt veszített.
- Vagyis ezzel két győzelmem van a háromból – jelentem ki és összecsuklom, rá a pajzsomra kedvesemmel a hátamon…. a földhöz préselődöm…
- Rendben, legyen kettő-egy az állás – hisz földre kerültem, de ettől még enyém a győzelem….

by **RenAi** Szer. Aug. 13 2014, 21:30

Jinnel folytatott harcom során szándékosan nem használtam a képeségeim, a jártasságaim, hisz egyrészt nem is volt fontos, másrészt tudom hogy neki nincs így azokat teljesen kikapcsolva próbálgattam magam… Rájottem hogy a jártasságaim nélkül minden sokkal nehezebb, és szinte már-már hozzám nőttek ezek a tulajdonságok… De ennek a ténynek örülök… annak hogy mindez tudatosulhatott bennem hisz már el is felejtettem milyen volt fejlesztések nélkül… Nem rossz dolog, inkább nosztalgikus, ámbár jóval elesettebbnek éreztem magam, és az is voltam… Hisz az akrobatika… a súlyemelés és minden… minden annyi pluszt adtak hozzám, ámbár a párbajunk elején még használtam akrobatikát, de most teljesen lemondtam róla, míg közel harcot vívunk. Jin ügyes volt… sok-sok olyan dolgot tudott amit én nem, és talán nem is fogok, pedig igyekszem… fejlődni, tanulni… figyelni… a kettőnk közötti különbség… óriási, és talán félelmetes is lenne… ha nem épp kiegészítene.

Furcsább helyzetekből és pozicciókból csak egyre furcsábbra kerül sor, míg a végén Jin mintha fekvőtámaszozna, úgy hogy közben a hátán csüngök mint egy kis-majom. :3 A kajrai remegnek, én pedig mosolygok, hozzá simulok és figyelem mit is fog mondani. Nem moccanok hisz az idő úgyis megoldja…
- Igen? – Kérdem…
- Persze hogy emélkszem… bár sokmindent mondtál…Oo Sok dologról beszéltünk…. - és nem tudom hogy most mire is gondol pontosan. oO Majd segít…
- Hát… öhhhmmm…>.> De… de mégsem hisz nem te késztettél földre. Razz

-Ellenkezek. Majd meggyőzhetelten, és vereségem elismeréseként tekintheti hisz a mondatával folytatta, de földre rogyva azt… Vigyorogtam. A szám szélesre húzódott. Hisz tudtam, akárhogy is de nem veszíthetek.
- Hát persze. :3 És mi a kívánságod? – Várom bodlogan a válaszát. .3

by **Tetsuko Jin** Szomb. Aug. 16 2014, 16:38

Arról nincs fogalmam, hogy párom szánt szándékkal hajtotta végre a vereségéhez vezető manővert, avagy csupán megfeledkezett egy fontos dologról, mely e megmérettetés egyik alapszabálya. Ami azt takarja, hogy igyekszünk a másikat a földre juttatni, míg magunk állva maradunk. A módszer lényegtelen, míg ez a két feltétel teljesül. Az újabb érdekes póz, amibe kerültünk egy kisebb bakinak köszönhető, és ez hozta el számomra a győzelmet, míg Ai-channak a vereséget. Van egy olyan érzésem, hogy a feledékenysége és túlzott lelkesedése áll eme baki mögött. Nos, semmi probléma nincs ebből, ez csupán egy elég élvezetesre sikeredett gyakorlás, nem holmi tétmeccs, ahol életek forognak kockán.
Finoman felhívom figyelmét, a rövid csatánk előtt lefektetett szabályok egyikéről, melynek értelmében az iménti cseléve megszerezte nekem a győzelmet.
- Úgy gondolod? – kérdem miközben tovább erőlködöm, hogy megtartsam magam ebben a formában a hírtelen jött túlsúly ellenére is. Rendkívül nehezemre esik, de egyelőre, remegő kezekkel, de bírom…
- Véletlenül nem azért kerültél a földre, hogy kivédd az én gyenge támadásom? Hogy elgurulj előle…. a földön? – teszem fel a kérdést, majd karjaim megadják magukat és nemes pajzsomra dőlök, ami kissé kényelmetlen, azonban fájdalmat nem okoz, hála e világ egyik pozitív sajátosságának.
Igaz próbál belekötni egy minimálisan, de végül mégiscsak elfogadja vereségét, mást nem nagyon tehet, hisz az ő szabályainak értelmében kettő az egy ellenében győzelmet arattam. Módfelett érdekes, hogy így alakult ez a játék, magam sem gondoltam volna, hogy bezsebelem a győzelmet, elvégre pontjaim rendkívül alacsonyak. Ennek ellenére örülök persze, hisz nem csak a díjat nyertem meg, de némi bizonyítást is nyertem azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok teljesen tehetetlen másokkal szemben.
- Egy ilyen értékes ajándékot nem szabad kapásból „kinyitni” Ai-chan. Mindennek eljön majd a maga ideje, és lesz rá megfelelő alkalom, hogy felhasználjam a kívánságom. Egyelőre eltenném megőrzésre, ha nem bánod, hiszen sosem lehet tudni, vagy tévednék? - kicsit érdekes így beszélgetni, hogy még mindig rajtam van, én pedig szinte a hóba passzírozva fekszem alatta…

by **RenAi** Szer. Aug. 27 2014, 19:03

- De akkor sem. – Dacoskodok vele.
- Persze, szándékosan vetettem magam a földre. De az én voltam. Én döntöttem úgy hogy földre vetem magam, hogy hátulról becserkészhesselek. ˇ^ˇ- Azért sem adom fel. De mire választ kaphatnék, Jin összerogy alattam, és én mosolyogva kelek fel róla. Majd ha engedi, a kezem nyújtom hogy felsegítsem. Valahogy szeretek pasikat ilyen kiszolgáltatott helyzetekben látni, de ezt megtartom magamnak. Szimplán egy mosollyal jutalmazom, legyen bármi is a válasza, amit persze sejtek. Ha felegyenesedett, oda lépek hozzá és leporolom a ruhályát, aminek köszönhetően hamarabb pixeleződnek el a kosz, és sár darabkák. Majd a két kezem belehelve állok meg előtte. Fázom kissé, bár az ugri-bugri kimelegített, de nem eléggé hogy teljesen elmúljon. De a végén mégiscsak elismertem a vereségem, hisz jogos hogy az ő taktikai manőverét próbáltam ezzel kikerülni, ábmár tény hogy saját döntés alapján, hihiii. Látom hogy jól érzi magát és ez jó kedvel tölt el, így máris megkérdem mi is lesz a kívánsága, aminek szolgálatába állok elébe. Egy fini vacsi, vagy valami másabb, kézzel foghatóbb talán. Legalább megtudnám mire is vágyik igazán… a gondolatok cikáztak a fejemben, de gyorsan le is eresztettem, hisz a válasza nem tetszett, nem értettem mire véljem, de ő érzi. Ha így látja, én bármikor teljesítem azt. Attól független csípőre tett kézzel gyanakvóan pillantok rá, majd mégis szélesre húzom a szám.
- Jól van. Ha így szeretnéd. – Mosolyodok el. Megfogom a kezét.
- Elmehetnénk valami melegebb helyre… - Teszem fel óhajom, kívánságom. És már el is teleportáltunk egy sokkalta kellemesebb és melegebb mappra.

by **Cardinal** Pént. Aug. 29 2014, 19:42

Ossu!

Lezárom a küzdőteret, jutalmatok 60 exp és 140 arany.

by Ajánlott tartalom