Vandok

Név: Zoey Polett / Játékban használt név: Vandok
Nem: Nő
Kor: 15
Kaszt: Állatidomár

Kinézet: Vállig érő fehér haja van, melyből két tincs hosszabb és csattok vannak benne. Szeme színe lila. 156 cm magas.

Jellem: Zárkózott, félénken reagál az új dolgokra. Nehezen lendül bele a dolgokba. Nem egyszerű számára az új emberekkel való ismerkedés, de kellő türelemmel kiderül, hogy kedves lány és jó hallgatóság. Nem szereti a helytelen beszédet.

Képesség:
Majd pettel együtt pályázom.

Előtörténet:

Gazdag családba születtem a szüleim mindig elhalmoztak mindennel amire csak vágytam, csak egyet nem kaptam meg gondoskodást és szeretetet. A szolgálók mindig ott voltak körülöttem, hogy felvidítsanak mert tudták, hogy a szüleim sose értek rá velem foglakozni. Egy nap kimentem a hátsó kertbe játszani és találtam a tóban egy teknőst ez a kis jószág lett a legjobb barátom és egész kicsi koromtól egészen közép iskolás koromig velem volt, de egy nap mikor kiengedtem és eltűnt, az egész házban kerestem, de nem találtam meg. Három nappal később láttam az összetört páncélját az úton. Nagyon hiányzott mert másom nem volt ami számított volna nekem, mivel nem voltak barátaim mert a szüleim annyira féltettek, hogy teljesen bezártak a házba és magántanuló ként tanultam. Kellet egy kis környezet változás, így elutaztam Tokyo-ba a nagyszüleimhez. Sok érdekességre és újdonságra megtanítottak és úgy döntöttem, hogy ott is maradok. Szert tettem néhány barátra, bár nem sok mindent tudtam nekik mesélni és eléggé félénk is voltam ezért nem voltam a társaság közepe. Visszakellet mennem az otthonomba mert a nagyszüleim börtönbe kerülte mert emberi kislábujjakat gyűjtöttek. A szüleim már nagyon aggódtak értem és  az apukám az aggódásba belehalt, a halál oka szívroham. Mikorra haza értem anyukám már a temetést szervezte. Amint haza értem elmentem fürdeni levetettem a zoknimat és észrevettem, hogy nincsenek meg a kislábujjaim. Ijedtemben felkiáltottam, erre anyukám betoppant és rémülten nézte a lábaimat aztán ledőltem felemészteni a történteket, majd másnap online beszéltem a Tokyoban szerzett barátaimmal és elkezdtünk beszélni arról, hogy mikkel töltik a szabad idejüket, ekkor jött fel a SAO nevezetű játék, ami mostanában jelent meg. Érdekesnek találtam a dolgot és ott gyakrabban találkozhattam volna barátaimmal, na meg persze más játékosokkal is. Megkértem édesanyámat, hogy vegyen nekem egy konzolt és hozzá magát a játékot is. Pár nappal később már a kezemben is tarthattam a konzolt és azonnal bele is kezdtem a játékba. Az idomár kasztot választottam, azért választottam ezt a kasztot mert szerettem volna egy megbízható és állandó barátot, na meg persze a teknősöm emléke miatt akit Fikusznak hívtak. Amikor kezembe kaptam a barack színű hullámos mintázatú tojást akkor a teknősömre Fikuszra gondoltam és ez fel vidított. Ezután elindultam szét nézni a Kezdtek városában, teljesen elvarázsolt az ottani látvány még sosem láttam ilyesmit ezelőtt, bár még a világból sem láttam sokat, így kissé izgatott voltam, hogy egy új virtuális világot fedezhetek fel és, hogy rengetek új lehetőség áll előttem. Kimentem a város melletti erdőbe szétnézni, ami szintúgy újdonság volt számomra, hisz mindig bezárva éltem, így furcsa volt számomra ez a hatalmas szabadság. Mikor visszaértem a Kezdetek városának  főterére és hallottam a játék mester szavait, nem nagyon értettem, hogy mi történik és meglepett arccal figyeltem szavaira. Majd magával sodort a rémülten megindult tömeg és hiába próbáltam bárkihez is szólni nem kaptam választ és végül én is megijedtem a kétségbe esett tömeg láttán. Sikerült kikászálódnom a káoszból és nagy megkönnyebbültségemre is vált, de ugyanakkor már értettem miről is volt szó. Rabbá váltam, de vajon ez számomra most jó vagy rossz, hisz eddig is rab voltam csak éppenséggel a valóvilágban.