Chancery - Bacchus - RenAi

---

Chan, Bacchus és Ai, avagy a furcsa hármas.

---

- Waoow- *-* - Csupán ennyit tudtam kinyögni a sziget láttán. Lelkesen vágtam bele az egészbe, amint meghallottam hogy van lehetőség egy ilyen spéci küzdőtérre vagy mire, rögtön tudtam hogy jelentkeznem kell, és biztos voltam benne hogy mint mindig, most is sokan fognak kapni az alkalmon. Követve a tömeget rögtön megtaláltam hogy hol is tudok jelentkezni és nyomban ki is töltöttem egy űrlapot a megfelelő válaszokkal. Meglepődtem milyen macerás és hogy mennyi mindenre van itt lehetőség, költekezni nem akartam így nem kölcsönöztem fegyvereket, vérteket. Ha a sajátjaimat használom, akkor leszek igazán önmagam. Plusz nem ölre megy a játék hogy tuti legyen a győzelem, a legfontosabb hogy jól érezzem magam. És ez úgy is lesz. Jelentkezési lap kitöltve, megfelelő adatok a helyén. És már kézbe is kaptam a belépőkártyámat. *-* Imádtam, még a fényképem is rajta volt. Tehát ha véletlen elhagynám tuti visszatalálna hozzám. Tök praktikus. *-*

Nem kellett sok ismét átestünk egy kényszerített teleportáción, de már meg sem lepődtem. Kíváncsian vártam hogy hol is fogunk kikötni a végén. Kinyitottam a szemem és óriási kör alakú téren találtam magam telis-teli szobrokkal. Ahogy láttam minden kasztnak volt egy szobra, és mindnek furcsa de nagyszerűnek tűnő fegyvere volt. Egy kis logikával rájöhettem hogy mivel a kardforgatók szobrának kardja megegyezik Hinariéval,így biztos mindegyikőjüknél a legendás fegyver volt található. Majd követve a szobrok tekintetét egy talapzatra nézek mind. Kicsit meglepődtem, hogy nem láttam rajta senkit, talán egy új kaszté lenne?... Nem tudom, de nem volt sokáig időm ezen elmélkedni mivel egy fura tag felhívta magára a figyelmet.
- Nah ez is bele nyúlt a konnektorba…. – Jegyeztem meg, önkéntelen szarkazmussal. Nem akartam rossz indulatú lenni, de nagyon viccesen nézett ki, és a mogorva arckifejezése sem javított a küllemén. Majd mondanivalójába kezdett. Meg tudtunk pár dolgot, minthogy nem csapatban fogunk harcolni. Ha jól emlékszem ez az első ilyen nagyszabású csapat-csapat elleni mérkőzés itt Aincardban. Még inkább elfogott a versenyláz miatti borzongás. Körbenéztem a jelentkezők között sok mindenkit nem ismerek még, de azért akadtak ismerős arcok is. Kíváncsian kémlelem hogy vajon felbukkan-e Rita vagy Jin arca a tömegben. Istenem de nagy lenne ha velük sorsolnának össze. *-* Igazi csapat lennénk és biztos vagyok benne hogy az irántuk érzett szeretetem és szerelmem csak még inkább fellelkesítene és még több erőt biztosítana a győzelemhez, emellett tudom vagy legalábbis sejtem hogy tökéletes lenne az összhang köztünk. Legalábbis részemről feléjük. Ugyanakkor félek hogy Rita és Jin hogy értenék meg egymást. Jin szívemet nem féltem, Ő a végtelenségig türelmes és nyugis alkat ugyanakkor Rita… ~Nem! Most nem ezzel kell foglalkoznod!~ Szóltam magamra. És igen… igazam van… most csakis arra kell koncentrálnom ahogy alakul a helyzet és nem arra amiképp alakulhat… >.> Nehéz megállni hogy ne álmodozzak erről és hogy ne a megfelelő megoldásokat keressem az esetleges konfliktusokra hogy egy tökéletes csapat lehessünk… De úgy szeretném… QQ

Majd mindenki kapott egy tájékoztatót. Amiben minden le volt írva részletesen. Nem hittem a szememnek! Ez a hely maga a főnyeremény. A kártyámmal fizethetek és a szórakozóhelyek is ingyenesek csupán a kártyámat kell felmutatnom. Egy isten volt az aki megalkotta ezt a versenyt. Viszont ahhoz hogy minél tovább tudjak itt maradni, minél tovább kell jussak. Persze ez már nem csak rajtam múlik, kíváncsian várom hogy kikkel is fogok összekerülni.

Sok helyet meg kéne látogatnom, de úgy érzem némi lazítás és a többiekkel való találkozás azért elsődlegesebb. Így a számunkra felállított luxus lakosztályt és azon belül is a taktikai szobát. Gyorsan végig jártam és már meg sem lepődtem, egyszerűen ezt a helyet nekünk találták ki. Minden volt itt, jakuzzi, nagy medence, a szobában egy hatalmas vízágy és még sorolhatnám… Nem tudtam megállni, a vízágyat gyorsan megtámadtam, nagyot ugorva bele merültem, és élveztem miként a tenger hullámijain  libegnék és kényeztetik minden porcikámat. De nem húzhatom az időt, remélem mások is hasonlóan gondolkodnak, vagy legalábbis előbb utóbb mindenkinek fel kell kutatni csapat helységet is. Össze szedtem magam, kipattantam az ágyból és beléptem a folyosó végén lévő csapat szobába. Még nem láttam senki… csak nem én lennék az első?... Meglepődnék. De meghúzva a vállam leültem a képernyőkkel szembeni bőrfotelba. Kényelmesen bele süppedtem, és nem is kellett sok idő könnyelműen el is szundikáltam… hiába kifárasztott ez a kora reggeli hercehurca. Még a már megrendelt kajámról is megfeledkeztem, amit időközben ki is készítettek a velem szembeni asztalra.