Re: [Esu & Al :3 ]

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Feb. 06 2014, 12:31

* Mikor visszafordultam, bár rápillantottam Alexre, mégsem tudtam rajta hagyni a tekintetemet. Most nem. Nem tudtam egyszerűen belenézni a szemébe. Így kértem bocsánatot, de ezután ő szólalt meg. *
~ Igen! Hát persze, hogy bocsánatkéréssel tartozol! ~
* Kiáltottam fel magamban hirtelen. Aztán elhessegettem a gondolatot. Az utolsó kérdésre felemeltem a fejem, s ránéztem. Wow. Én ilyen kitörés után képtelen lettem volna bocsánatot kérni. Előtte biztos trappolva kivágtatok, becsapom magam mögött az ajtót, s lelépek. Aztán egy jó félóra múlva megbánom bűnömet, s felkeresem az illetőt, vagy nem is, ha VÉLETLEN egymásba botlunk, akkor úgy teszek, mintha mi sem történt volna. S csak ha felhozza az illető a szitut, akkor kérek bocsánatot. Nah igen. Én, a nagy szent, ilyen vagyok! *
- Arra gondoltam, talán te akarod, hogy elmenjek.
* Szünet... *
- Mert vitázni felesleges volna. Úgy sem tudnék mit mondani... De azért... szeretném, ha tudnád, amióta itt vagyok, te vagy az első, akivel ilyesmiről beszélgetni tudtam. ^^
* Mosolyodtam el végül kedvesen. Mit mondhatnék többet? Kb. ez a vita gerincbe vágta a beszélgetést. Furcsa, erőltetett volna bármilyen fajta folytatás, mintha mi sem történt volna. Ezt csak akkor tudom megtenni, ha volt egy kis "lehűlési" idő. Zavartan megvakartam a tarkóm, s még mindig kerültem a tekintetét. Jah... valami fontos dologra elfelejtettem válaszolni. *
- Aha, amúgy jah... izé, semmi gond. Megértelek! Nem haragszom. ^^
* Mosolyogtam rá zavartan. valóban nem haragszom? Valóban semmi gond? De, gond van! Totálisan felborította a lelki békémet! Zaklatottnak érzem magam, s olyannak, akit kigúnyoltak, eldobtak, eltapostak. De ezek a saját érzéseim, amikről tudtam, hogy önzőek, s nem jogosak. Mondjuk a zaklatottság érzése jogos, de akkor sem őt szidhatom emiatt. Bármikor, amikor ez a kérdés merül fel bennem, hogy az őseink mit tettek, mit mondtak, vagy éppen mit nem tettek, s mit nem mondtak, nah akkor ideges leszek én, de marhára. Mondjam el neki? Felesleges. Egyszerűen nem tudok már mit mondani. *

by **Halász Alex** Csüt. Feb. 06 2014, 14:43

Kővé dermedve figyelte a lányt és annak reakcióit. Valóban nem akar elmenni? S közben az egyre felgyülemlő érzést végül szavakba öntötte, s habár nem erőssége a bocsánatkérés most könnyedén ejtette ki a szavakat, hiszen jogos volt. Teljes mértékben annak is érezte, s még ha a felháborodása egy valós okból indult is ki, akkor sem így és ennek a lánynak kellett volna látnia a kárát. De hát már megtörtént, a legkevesebb, hogy megpróbálja jóvá tenni. Amennyire lehet, így utólag. Nem mosolyodott el Esu chan szavain, ahogy máskor próbálta volna oldani a feszültséget. Most túl sok benne ahhoz, hogy ezt megléphesse. Komoly tekintettel időzött el a lány homlokán, majd kicsivel később a mögötte lévő ajtó kilincsén, azonban őt figyelve mindvégig. Komoran, legalább egy újabb "világvége közeleg" ábrázattal. Csak akkor engedett fel egy kicsit, és észrevétlenül, mikor Esu kimondta, hogy nem haragszik. Biztosan rosszul esett neki, és az is biztos, hogy haragszik is rá, ha nem is nagyon, de kimondta.

[Esu & Al :3 ] - Page 2 A1_2014_2_6_ynpr6byhrs

Talán ezzel elsimíthatják, de az is lehet, hogy ezután Esutel kerülni fogja őt, mint a többi "hitetlent", besorolva egy halmazba mindenkit. Talán ez is vágta ki Alexnél a biztosítékot. Talán ezt érezte a lányban. Skatulyáz, mint egy "jó keresztény". Ez megtért, ez nem, ez még kereső, ez meg "menthetetlen", ezzel nem tudok szót érteni, de jó fej(lenne ha kerezstény lenne), ez kerszténynek mondja magát, de nem az és így tovább. Gyűlölte az ilyen skatulyázásokat. Ez választja el az embereket egymástól, és ha valakiktől akkor a keresztényektől nem várta volna ezt. Mindneki mástól, (más más címmekkel a saját sktaulyáikon) de pont tőlük nem... a könyv alapján, amit olvasott. Milyen naív is volt.
Azért akart keresztény lenni, amit mások nem láttak bele, vagy ha mégis, nem vették rá a fáradtságot, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák. Ez az életvitel a szereteten és egymás segítésén és megértésén alapszik, vagyis kéne.
Lesütötte a szemét.... *cirip, cirip* tücsök ciripelés hiányzik már csak. Valakinek meg kellene szólalnia. Vagyis meg kéne szólalnia neki, Esu már beszélt eleget. Ő jönne, de mit mondjon? A szeme sarkából épp az egyik dob csillant meg a napfényben, mire eszébe jutott valami és felcsillant az ő szeme is. Levegő ki, oxigéndús levegő be, szem felnyit, ránéz Esutelre, halvány mosoly, majd minden szó nélkül elindul a dob felé és le is ül. Nagy levegő, pálca kézbe vétel és csak ezután fordul a lányhoz.
- Eddig egy számot próbáltam újraalkotni, szerintem te is ismered. Persze hiányzik a gitár, de szeretném ha meghallgatnád, hogy milyen. Surprised

-
~ Igen, ez lesz a legjobb megoldás. Hirtelen témaváltás. Amúgy is meg akartam mutatni Esunak, hogy min gyakorlok. Mondjuk egy kicsit később, mikor már jobban megy, de már most sem rossz szerintem. ~
Kifújta a levegőt és becsukta a szemét, úgy ütötte meg az első dobot. Azonban egy petféleség rázkódott kifelé alóla. Alex elmosolyodott és a vállára vette a kajmánt, Esuval szemben.
- Ő itt az én kis Kajmánszörnyecském. Köszönj Esu channak rosszaság. -
Az "állat" egy tollas, színes, nagy szemű hegyes fogú gyíkféleség volt. Kinyitotta Alex hangjára a száját és ~ mintha csak vigyorogna a lány felé ~ kiöltötte a nyelvét. Alex vágott a jelenetre egy sajnálkozó grimaszt, majd rákoppintott a pet fejére az ütővel.
- Cö, viselkedj a vendégünk előtt. -
Erre a kajmán becsukta a száját, épp úgy, hogy a nyelvé még kilógjon és vigyorgott tovább nyugodtan. Erre már csak Esu chanra lehetett pillantani, hogy hogy fogadja, de egy halvány vállrándítás után, mivel úgy sem fogja tudni rendesen megnevelni, belekezdett a magánszámába.
Elsőre csak a ritmus szerint ütötte a dobokat, majd amikor úgy érezte, hogy elég gyorsan fog menni és nem téveszt, belekezdett a dalba.
Persze valóban hiányoztak a gitárok, amik az eredeti zene lelkét alkották, és ezzel a srác is tisztában volt. Így amikor fejben a vocal résznél tartott, ő is belépett az énekével hangosan.
Mindeközben zavartalanul ütötte a ritmust a dobon, mintha nem kellene közben énekelnie is, és fejben rekonstruálnia az eredeti szám gitár részét is.
- I'm at war with the world and they,
Try to pull me into the dark;
...
Csukott szemmel, nem figyelve másra, csak a zenére, ütötte ritmust, vállán a kis kajmánkával, nah meg a hangja sem volt rossz. Ha Esu még emlékszik, első találkozásukkor, mikor a padon beszélgettek a Kezdetek Városában, és sok mindenről szó esett, akkor azt mondta, hogy még soha nem próbált meg énekelni. Egyszer sem, amire a lány majdhogynem kiborult. Hát most láthatja, és hallhatja is énekelni. Csak ő, az első ember, és mindezt az ő hatására is.
- I'm awake! I'm alive!
Now I know what I believe inside!
Now! It's my time!
I'll do what I want, 'cause this is my life!

...

Waking up! Waking up!
Waking up! Waking up! ~
Ezzel, egyszóval nem a zene végénél, hátradőlt, abbahagyva az éneklést és a dobolást is, és ekkor, de csakis ekkor, újra kinyitotta a szemeit. Habár az sem lepné meg ha közben a lány kiment volna. Főleg ha nem ismeri ezt a számot, és annyira nem zene mániás, akkor nem is biztos, hogy tudta élvezni ezt, úgy mint ő. Meg aztán azt se nagyon tudta eldönteni, hogy jó volt e az éneke.
Természetesen nem volt olyan rekedtes, mint a fronténekes és nem ment fel olyan magasra, mint a lány, és talán el is rontotta, meg még soha nem énekelt senkinek, de azért a tekintetével Esut kereste.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Feb. 09 2014, 22:32

* Már-már kínos volt ez a csönd. Fészkelődni akartam, de mozdulni se mertem. Én legyek az, aki a lábam megvakarásával elűzöm a csendet? Ha van egy kis hang, akkor derül ki, mennyire is mély a csend. Ezt pedig nem akartam. Végül mégis Alex indult meg, s mintha valami halovány mosolyt láttam volna szája szegletében. Kíváncsi voltam, mire készül. Aztán leült a dobhoz. Szemeim kikerekedtek egy pillanatra. Szeretné ha meghallgatnám? Oké, akkor halljuk. De aztán váratlan fordulat történt. Egy kajmán? *
- Öhm, szia!
* Köszöntöttem az állatkát, de az csak kinyújtotta a nyelvét rám. *
- Aranyos. ^^
* Reagáltam inkább így. Majd végre a fiú elkezdte. Szerinte ismerem? Hát, a dobból kb semmi nem jött le, fogalmam sem volt, mire gondolhat. De amikor elkezdett énekelni...*
~ Hmm... de ismerős... mi lehet ez? ~
* Szájtátva bámultam az egészet, amikor rájöttem, hogy egy Skillet számot játszik. És persze meg kell hagyni, nem is rosszul. Alapból az döbbentett meg, hogy énekel. Valami rémlett a korábbi beszélgetésünkről az énekléssel kapcsolatban, de már nem emlékeztem rá teljesen. *
~ Talán nem szeret énekelni? Hmm... rémlik is, hogy el voltam képedve a kijelentésén. Ahaaa! ~
* Ugrott be hirtelen. Hogy is felejthettem el?! Még soha nem próbált meg énekelni! Van olyan ember a világon, aki még soha nem próbált meg énekelni?! Biztos nincs! Biztos ő is énekelt már, csak nem emlékszik... talán valami trauma érte őt. Természetesen beindult a fantáziám és már vigyorogtam a poénomon, hogy lehet, olyan rosszul énekelt, hogy ez traumát okozott neki, ezen elméletem azonban nem valószínű, hogy helyes, ugyanis most úgy hallottam, egész jó hangja van. Alex egyre jobban beleélte magát a "dalba", s amikor a refrénhez ért, én is bekapcsolódtam. Azt tudtam csak. És hát hogy is bírhatnám ki, hogy ne énekeljek?! Belendülve kiabáltam vele együtt a Wakeing up-ot, aztán hirtelen abbahagyta. Így én is. Hátradőlt, majd rám nézett. Belenéztem a szemébe, majd végül elmosolyodtam. *
- Nocsak! Skillet! Az jó! Ismered az I need a Hero-t? Vagy a Rebirthing now-t? * Közelebb mentem hozzá, hogy jobban lássam őt, de nem akartam túl közel menni, hogy ne hozzam zavarba. Így is nagy dolog, hogy előttem mer dobolni. Én biztos nem mertem volna megtenni. ^^ *

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 24 2014, 19:03

// Azt ígérted, hogy kt-t csinálsz belőle Razz

//

Már nem is kellett annyira tartania a dologtól, miután Esu is bekapcsolódott. Ezzel együtt persze, habár még mindig nem játszotta végig a dalt, jóval tovább ment, mint azt előtte tervezte. Amíg a refrén tartott és egy kicsit tovább is, majd ahogy a szám abba maradt, kissé hátradőlt, mint akinek az ütő megállítása is egy külön feladat lett volna. A kis kajmán meg közben bele is szédült az attrakcióba. Szemforgatva távozott Alex válláról a karjára, majd nagy duzzogva el Esu mögött a kanapé felé és begubódzott alatta. Alex közben ügyet sem vetve a petféleségre Esutel chan szavait itta.
- Igen igen, és a Sometimes, meg a Whispers in the dark. :3
Sok jó számuk van. ^^ Szereted a rockot? *.*
Anattal mostanában egyre többször dzsammelünk együtt. Húhú, van is egy hangrögzítőm az egyik jobban sikerült számmal. Egy anime egyik ostja.
Ha gondolod megmutathatom, jobb is, mint csak dobot hallgatni, meg ahogy próbálkozom. ^^"
Azzal felállt és a menüjéből kikereste az említett hangrögzítő kristályt. Leült a kanapéra, reménykedve abban, hogy Esunak tetszik az ötlet. Ráhelyezte a kristályt az asztalra, majd kisvártatva be is kapcsolta. Amaz picit feljebb emelkedett és lebegve, halovány fényt árasztva magából, elindította a felvételt. Elsőre csak a gitárjáték hallatszott. Ahogy Anat szinte azonnal belevágott a zene közepébe, majd Alex dobjátéka kapcsolódott be. Ekkor a gitár is más ritmust vett fel, majd újra az előzőt és váltogatva, engedve a ritmusnak egy kellemes, rockos dallamot hoztak össze.
Talán ez a zene is ismerős lesz a lánynak, habár egy elég régi animéről van szó. De a Skillet se mai szám. Rolling Eyes

by **Koshitsu Esutel** Szer. Feb. 26 2014, 17:54

//Ch, mintha az olyan könnyű lenne... Pf... Tutkó ez lesz az uccsó KT-nk, kivéve, ha sakkozunk vagy versenyzünk valamiben. //

- AAAAAAAhhhhhhh!! Az nagyon jó!
* Szóltam közbe lelkesen, amikor a Whispers in the dark-ot említette. Oh, hogy milyen ritka az olyan jó rock szám, mint az! Bólogattam lelkesen. *
- Aha, szeretem. De csak az igényeset! Mármint nem szeretem, ha hörögnek... mármint. Van már abból is olyan, ami jó. Igazából mindig egyre mélyebbre süllyedek rock téren. De azért maradjunk abban, hogy nem szeretem a halálhörgéses őrült számokat. ^^ Amúgy szeretem a komolyzenét is, szóval a kettő vegyítése a legjobb.
* Mondtam mosolyogva. Majd felhozta, hogy Anattal jammeltek. Nyuhú, de jó, azt meghallgatnám. De erre már ki is jelentette, hogy felvette az egyiket. *
- Muti!
* Parancsoltam rá mosolyogva és még mindig lelkesen. Kíváncsian követtem Alex mozdulatait, a falnak nekitámaszkodva hallgattam meg a zenét. Végig mosolyogtam. Nem ismertem fel a számot. A végén szólaltam meg csak, addig nem mondtam semmit, míg véget nem ért a... kristály? *
- Tök ügyesek vagytok! Ez melyik animéből volt?
* Ha válaszolt, utána már nem kérdeztem többet a zenélgetésről. Bár őszintén szólva egész belelkesültem, de hát én semmilyen hangszeren nem tudok, csak énekelni, az meg már túlzás lenne megkérdezni, hogy alapítunk-e egy együttest. Így egy kis csend után témát váltottam. Kicsit elbizonytalanodtam, de azért feltettem a kérdést. *
- Emlékszel a harcunkra? Akkor még... íjász voltál.
* Mondtam mosolyogva. *
- Szívesen kipróbálnám, milyen küzdeni egy harcos Alexel. ^^
* Igazából csak meg akartam valamit figyelni. Mindig furcsa érzések kerülgettek, amikor láttam őt harcolni. Nem értettem, hogy mi ez az érzés, s most meg akartam figyelni. *
- Persze, nem muszáj, ha nincs kedved.
* Máris szabadkoztam. Nem szeretek én megkérni valakit valamire, mert azt hiszem, cikinek érzem a visszautasítást. Uhh, télleg... azt hiszem nem bírom elviselni a visszautasítást. Ezt az egoizmust! *

by **Halász Alex** Csüt. Feb. 27 2014, 17:07

// nem olyan biztos az Cool

*kitalált vmit* //

- Bleach :] - Neki kedves emlék az a néha fájdalmasan hosszú, néha pedig legalább ugyanolyan fájdalmasan rövid történet. A zenéi pedig maximálisan az ő ízlése voltak, már ami az ostokat illeti. Szinte kívülről tudja mindet, és Anatnak is csak pár akkordot kellett mutatni és ő neki is beugrott. Teli vigyor ült ki rá, ahogy a lány fellelkesült a zenéléstől, majd megdicsérte őket, s habár ez jószerivel egy formális kifejezés volt, mert miért mondja a másikra az ember, hogy rosszul játszottak, nem érezte az az élt, sőt, tudta ám magáról, hogy jól játszik, és Anat se rossz. Cool

Ha nem lenne megelégedve a játékával, akkor nem mutatta volna meg Esunak, hogy hol tart. Egész kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, habár kicsit feszélyező volt, hogy Esu még mindig áll. Valamit még tennie kéne annak érdekében, hogy a lány újra merjen leülni? De mit? Aztán mégis Esu gördítette tovább a témát, amit pedig felhozott Alexnek egy elég kényes része. Hogy ő most, öhöm... kátézzon? o.O Nah ez az amit mostanában mesze elkerül. Törte is ám a fejét, hogy hogyan utasítsa vissza úgy, hogy ne bántsa meg a lányt, és azért ne érződjön benne, hogy "rejteget" valamit. Mert ugye nem, á dehogy. Rolling Eyes

Aztán felállt. Még mindig erőteljesen ráncolva a homlokát, mikor a félig összerakott ötlete el kezdte előadni a szöszi szépségnek is.
- Oki, benne vagyok. :3 De ahhoz itt szűkösen vagyunk, ha szabad lesz, mehetünk a kertbe is. -
Kinyújtotta a kezét a lány felé, azzal a reménnyel, hogy Esu elfogadja a kinyújtott kart és megfogja. Amint ez megtörtént, megragadta és megindult az ablak felé a lánnyal, ellenkező esetben meg lenne lőve, mivel elég feltűnő volt ahhoz a mozdulata, hogy kínos legyen ha a lány nem fogadja el. >.> De ilyen ugyan meg se fordult a fejében. Hogy ne fogadnák el a kinyújtott kezét? affraid

- Gyere, tudok egy gyorsabb utat. :"D -
Majd amolyan fiúsan berúgta, s a nyílászárók engedtek is az akaratának, majd az ablak kifelé nyílt ki. Ez az ablak amúgy is hatalmas, s a "lyuk" amit maga mögött hagyott, szinte az egész szobát kitette. Alex halál nyugodtan fordult meg és Esuval a karjaiban kilépett a levegőre.
Zuhantak \o/ Majd képi egy aktiválás után könnyedén lépett rá a fiú a levegőre és utána a földre is, tartva a lányt.
Ezt nevezi Alex kiszellőztetésnek. Cool

A nagy ablaka ugyan az utcára nézett, de lent volt a kert vége, tulajdonképpen a kert háta mögé érkeztek le. Innen csak oldalt kell fordulni és megkerülni a Limen ezen részét. Maximum két-háromszáz méter lehet és ki is érnek a kert nagy részébe.
- Mondtam, hogy gyorsabb lesz. Cool

-
Tudja, hogy nagy valószínűséggel ezért fog kapni, de olyan jó ötletnek nézett ki, hogy ki kellett próbálnia. Razz

A ktra meg már van ötlete. :3

by **Koshitsu Esutel** Pént. Márc. 07 2014, 20:12

*Amikor megtudtam, hogy a Bleachből van ez a szám, vágtam egy fintort. *
- Aha... nem ismertem fel, pedig láttam azt az animét.
* Mondtam még ennyit mosolyogva. Majd felhoztam azt az ötletet, hogy akár harcolhatnánk is egyet. Alex láthatóan elgondolkodott. *
~ Nocsak, nocsak... miért olyan nehéz döntés ez? ~
* Azonban mégsem akartam lemondani erről a tervemről. Sokszor olyan vagyok, hogy képes vagyok lemondani egy vágyamról, ha látom, a másik nem vevő rá. De mostanában tudatosan próbálok kicsit akaratosabb lenni. Nem biztos, hogy ez jó irány. De már elegem van a punnyadó csendes cuki Esuból. >< Végül beleegyezett. Facepalm. Még hogy szűkösen vagyunk! Remélem nem gondolta komolyan, hogy én azt képzeltem, a szobában bent fogunk harcolni! Mikor kinyújtott a karját, hogy fogadjam el, hát... meglepődtem. Most ahhoz minek kell megfognom a kezét, hogy kátézzunk? De nem akartam bunkó lenni, így felé nyújtottam a kezem. Majd elindultunk az ablak felé. Még hogy gyorsabb út. *
~ O-ó. Ez nekem nem tetszik. Valami rosszban sántikál a drágám... ~
*Már a karjaiban találtam magam. Már, amikor felemelt, akkor megszólaltam bizonytalanul. *
- Hé... mit csinálsz? Engedj el. Hé...
* Berúgta az ablakot, majd zuhanás. *
- Áááááááh!
*Aktiválva képességét "puhán" érkeztünk a "földre". Azaz először a levegőre majd a földre. Végre leengedett az öléből. *
- Áh, te nem vagy normális! Rám hoztad a szívbajt!
* Morogtam egy darabig. A szívem majd kiugrott a helyéről. Még sosem próbáltam ki azt, hogy magasról leugorjak. Tudom, hogy védett területen vagyunk, így se bántódásom nem lehet, se fájdalom nem érhet, mégsem mertem még soha zuhanni, pedig egy hatalmas, s egy soha vissza nem térő alkalom lenne. Gyávaság lenne? Talán. Azonban mi van, ha Kayaba gondol egyet, vagy csak pont abban a pillanatban hiba csúszik a rendszerbe, s a hülyéskedésem miatt meghalok? Sosem voltam az a kockáztatós típus. *
- Köszönöm az élményt, de ezt a továbbiakban kerüld kérlek.
* Mondtam kissé szigorúan. De nem akartam, hogy elromoljon a hangulat, így végül elmosolyodtam. *
- Igen, gyorsabb.
*Végre kiértünk a kertbe. Elővettem minden felszerelésemet, kivéve Artemiszt. *
- Nos, milyen párbajt vívjunk?
* Kérdeztem komoly tekintettel.*
- Egyébként neked van súlyemelés jártasságod?
* Észleltem, meg sejtettem korábban, de nem voltam benne biztos. *

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 08 2014, 18:36

~ Jól esett most a lépcsőzés és unalmas sétálgatás helyett leugrani az emeletről. Jó érzés volt, és nem is történt semmi probléma, mert ad egy: képi ad 2: védett övezet. Érdekes, hogy (eddigi tapasztalataimra támaszkova) KA-t habár őrültnek tartom, akinek nem volt joga ehhez, mégis úgy gondolom, hogy a saját játékszabályait betartja. .... vagy legalább is nagyon remélem. .... volt olyan idő, amikor mindenben a halált láttam. Igen, az egy nagyon szörnyű idő volt, és fölösleges idő, energia, életpocsékolás. Ha KA egyszer megszegi a saját törvényeit, mi mind meghalunk és ez ellen nem tudunk tenni. ~
Csak a lánykát nézte. Nem akarta nagyon megijeszteni, de tudta, hogy ha bejelnti, és megkéri erre a lányt, jószerivel nemet mond, rosszabb esetben ki is röhögi. o3o Amire csak egy vállrándítás lett volna a válasza, ő azonban azt akarta, hogy ezen a módon jussanak le. Majd Esu mondhatni helyt is adott Alexnek. Cool

Nah így kell ezt csinálni. Majd kacsintva a szőkeségre kezdett el hozzá beszélni.
- Ígérem legközelebb nem a szobám ablakán fogok kiugrani veled.... :3
Persze ha szeretnéd, az más dolog. Rolling Eyes

Hmm?
Jah, hogy a káté? Én egy első találatosra gondoltam. De közben indulhatunk. :3 -
Azzal meg is indult a kert nagyobb része felé, sőt. El is küldte az első találatos kt kérését. Ha jól számolja, ő egy hitből le tudja venni Esu páncélját, és úgy általában bárkiét. Cool

Harcos.

....
- Öhmm, igen, kasztváltás után nem sokkal váltottam jártasságot is. Sokkal jobban passzol hozzám, ugye? Cool

-
Még ki is húzta magát hozzá.
- Neked mennyi a sebzésed? Kiváncsu vagyok, hogy le tudod e venni egy hitből a páncélom. Surprised

-
Mikor kiértek a nagyobb térre, ahol lehet kt-zni is, megállt és felszerelte a menüjéből a harci cuccait. .... de félúton megállt.
- Vagy plusszok nélkül játszuk? o.O - Nézett rá Esura. - Hmmm, én inkább a páncélos megoldás mellett lennék. :S -
Nézett még inkább a lányra kissé kérlelőn, ha az íjász a felszerelés nélkülit szerette volna.
A pallos is elővette, de úgy, hogy mikor kivette a menüből, akkor a földbe szúródjon. Majd mikor minden rajta volt, akkor kézbe vette azt is, de csak akkor, amikor már elkezdődött a vissza számlálás.
Ekkor a fiú alakja egy röpke másodpercre elhomályosodott, és mintha a rendszer pixelekre akarná bontani, majd végül mégis úgy döntene, hogy megkegyelmez neki, és összeállította. De nem úgy amilyen eddig volt, hanem magasabban és rövidebb hajjal, meg markánsabb vonásokkal.

[Esu & Al :3 ] - Page 2 A1_2014_3_8_i2mxpki861

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Márc. 08 2014, 19:29

- Szeretné a halál!
* Villogtattam a fiúra nyomatékosan a szemeimet. Még hogy önszántamból ugrándozzak Alexel az ablakából! Mintha nem volna jobb dolgom! Már felelt is út közben a kt-s kérdésemre. Egy találatos? Hmm... Elmorfondíroztam a dolgon. Igazából mindig is féléletes harcokat vívtam, egy találat az nem sok. Aztán a jártasságára terelődött a szó. *
- Aha... igen...
* Mondtam nem túl meggyőzően, mármint arra reagálva, hogy mennyire jól áll neki a súlyemelés jártasság. *
- Arra legalábbis nagyon jó, hogy szívinfarktust hozz a lányokra. Hinarit is így dobálgatod?!
* Hupsz, ez csak úgy kicsúszott a számon. Nem sok közöm van ahhoz, hogy mit kezd Hinarival, na meg nem is járnak, mármint. Ááááh.*
- Mindegy, hagyjuk is! Hihi! ^^
* Legyintettem a kezemmel zavartan, s mosolyogtam mint egy idióta. Remélem nem vette a szívére. Majd a sebzésemre terelődött a szó.*
- Pf... 38.
* Forgattam meg a szemeimet. *
- Tudom, nem sok, de majd, majd pakolok valamikor erőre, mármint irányításra. Amúgy Anat készített nekem, vagy rendelt? már nem is tudom, egy köpenyt, ami 10nél több irányítást is ad, így akkor ha jól számoltam, 52 lesz a sebzésem. Az már jó, mi?
* Kérdeztem mosolyogva. *
- De amúgy nem gondolod, hogy igazságtalan első sebzésig harcolni? Egy hittel tutira leszeded a páncélom, s a hápémból is leveszel, szal meg is nyerted. Ez nem is harc!
* Plusszok nélkül? Hagyjon már, így is semmi esélyem. *
- Hiába könyörögsz, én is páncéllal akarom.
* Majd elnevettem magam. *
- Fogadjam el, ne fogadjam el?
* Húztam a srác idegeit. Épp el akartam fogadni a kihívást, amikor a srác a szemeim előtt pixeleződött el, vagyis valami ahhoz hasonlót csinált, s megváltozott az alakja. Szájtátva néztem őt, majd felemelve a karomat egyenesen a feje felé mutattam ujjammal. *
- Teeeee, szemééét! Tudtam, hogy titkolsz valamit! Már láttam korábban is, hogy történik valami furcsaság veled, de eddig nem tudtam teljesen megfigyelni. Hogy is van ez? Ha megfogod a fegyvered, máris átalakulsz? Vagy valami más a titka? Mióta? Miért? Ez a képesség része? Vagy a fegyver miatt? Vagy miért?
* Máris rázúdítottam szegény szőkeségre ezernyi kérdést. Tudni akartam, hogy is működik ez az izé, mert nagyon érdekesnek találtam. Annyira lesokkolt a látvány, hogy el is felejtettem elfogadni a kihívást. *

//
Stat:

Szerintem kockákkal játszunk. Valaki profit meg kellene kérdezni, hogy kinek hanyast kell dobnia, hogy eltalálja a másikat. //

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 08 2014, 21:39

stat:

dobások:

Nah igen. Akkor egy hit. A lánynak viszont kettőt kell eltalálnia, hogy győzzön, mert ugye a pajzs nem ér. Majdnem felnevetett mikor Esu kijelentette, hogy szeretné a halál, a legközelebbi ugrás ajánlatára. Megvonta vidáman a vállát.
- Nem tudod miből maradsz ki. o3o -
Tette a gondtalant. Jól érezte magát. Még az a "Aha" is pont elég volt ahhoz, hogy megerősítse abban, amit amúgy is tudott. A súlyemelés jártasság fényévekkel jobban illik hozzá, mint bármi más. 8)A rákövetkezőt is huncut mosollyal hallgatta végig, szinte dülledező mellkassal, Hinari nevére azonban megtorpant. Ennyire látszik rajta. Nah mondjuk Esuról tudta, hogy tudja, ezért is hívta el őt Karácsonykor, de azért ilyen nyíltan kimondani.
- Öhm...még nem próbálkoztam Shocked

... - Ám már hiába visszakozott Esu chan, nem állíthatta meg, ami kikívánkozott Alból. És nem a napi reggeli volt az. >.>
Még véletlenül sem. Neutral

- De a későbbiekben tervben van véve. :'D -
Túltette magát egész gyorsan kezdeti zavarán, és egy vicc félével ütötte el a komolyabb témát. Hát persze, hogy tervben van. Cool

- Gihi :3 ... ok 38. Wow, az 52 sebzés se semmi, nekem 71 a sebzésem Cool

-
A mostani Esu egészen már volt, mint amikor még a szobában ücsörögtek és valami nagyon komoly és nyomasztó dolgokról beszélgettek. és ami azt illeti ínyére volt a helyzet. A játékos ércelődést is látványosan reagálta le, mintha valóban megijedt volna, hogy netán a lány visszalép.
- Fogadd el, olyan ügyes voltam, hogy lehoztalak se perc alatt, nem? Razz

-
Majd mikor úgy látszott, hogy Esu elfogadja a felkérést, ő is elővette a pallost és már csak azt kellett kézbe vennie. A hátára vetette és a már megszokott érzet lett rajta úrrá. Ám ekkor Esu telejsen kiakadt, mintha legalább valami molumentálisat fedezett volna fel. Allex szemei kikerekedtek, majd nagyon lassan felemelte a kezét a pallossal együtt és leejtette a fegyvert. Az alakja vissza változott a régivé.
- Wááááááá, te látod? Eddig senki nem vette észre! Szóval nem csak nekem tűnt fel, hogy ilyenkor más az alakom? Nah és milyen? Tetszik? *.* olyan fura! :O Mintha én lennék, de mégsem. Talán egy idősebb alakom, vagy a rendszer önkényesen generált valamit....de - megrázta a fejét. - nem tudom miért. Surprised

Őszintén fogalmam sincs. Azelőtt nem csinált ilyet, habár a kasztváltás óta nem használtam csak Barran Pallosát. Szóval lehet, hogy fegyver specifikus, de a specemnek ehhez biztosan semmi köze. .... o.o ... azóta vagyok ilyen, amióta kasztot váltottam. Surprised

-
Szinte egy szuszra mondta el az egészet. Lehet hogy nem is értette mindet Esu chan. Suspect

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 11 2014, 20:35

*Hiába, a szám mindig is gyorsabb járású volt, mint az eszem. Már megbántam, hogy szóba hoztam Hinarit. De Alex jól kivágta magát, aminek örültem. Inkább a válaszára már nem is reagáltam semmit, mert szerettem volna, ha minél hamarabb elfelejtjük, hogy felhoztam a szőke leányzót. Egyébként az, hogy megemlítettem őt, azt is jelzi, hogy Alexel sikerült olyan bizalmi kapcsolatot kialakítanom, ami miatt úgy éreztem, személyeskedhetek. Szóval ezt vehetné kitüntetésnek is a fiú. Amikor kijelentette, hogy 71 a sebzése, a homlokomra csaptam. *
- Te... akkor így tényleg csak egy hit vagyok neked. De akkor enyém az elsőbbség! ><
* Adtam meg a feltételeket. Amikor húztam a srác agyát, megint felhozta az utazásunk módját.*
- Aham...
* És ekkor volt a nagy változás. Az én kérdésáradatom következett, majd Alex válaszzuhataga. Pislogtam párat. *
- Aha... értem... Öhm... az a pallos régen Anaté volt, ha jól emlékszem, s nem figyeltem fel arra, hogy az ő alakja változott volna. Szóval... nem tudom, mi lehet a dolog mögött. De hogy érted, hogy eddig még nem vették mások észre? Azért ha nem is feltűnő, de nagy változás ez. Eddig is láttam, hogy valami nem stimmel veled... mármint a bossokon... mármint, az alakoddal. Na jó, inkább előveszem a fegyverem.
* Kezdtem belebonyolódni, úgyhogy ideje volt pótcselekvéshez folyamodnom, ami ha belegondolok, nem is annyira pót, mert előbb vagy utóbb elő kell vennem Artemiszt. Mivel a fegyverem elővételével foglalatoskodtam, még mindig nem fogadtam el a felkérést. Azonban közbejött valami. Mikor elő akartam venni a fegyverem, egy panelen ez jelent meg: ACCESS DENIED! PLEASE ENTER THE CODE: *
- Heh?
~ Mégis miféle kódot akar ez? ~
* Totálisan bepánikoltam. *
- Aaaaaaleeex... ez az izé kódot akar! Nem tudom elővenni Artemiszt! Áh, mi van, ha örökre elvesztettem.
* Alex pánikot, félelmet hallhatott a hangomból. Már-már a sírás kerülgetett. Olyan mérhetetlenül ideges lettem, hogy remegő kézzel próbáltam újra és újra elővenni a fegyvert, de mindig ugyanaz a kiírás következett.*
~ Oké, Esu, nyugodj meg! Először is gondoljuk végig, vajon milyen kódról lehet szó. ~
* De annyira bepánikoltam, hogy gondolkodni sem tudtam. Már a sírás kerülgetett, de tényleg. Azonban visszafogtam magam, s rávettem magam, hogy gondolkodjak. Kipróbáltam pár kódot, majd végül a születési évemet pötyögtem be. S voálá! Már a kezemben tarthattam a fegyvert. Felsikítottam örömömben, s vagy ötször megcsókoltam az íjat, majd jó szorosan magamhoz öleltem. *
- Ne csináld ezt velem többet!
* Könyörögtem az íjnak. Majd Alexre pislogtam. Hihi... *
- Már megvan. ^^
* Mutattam fel neki az íjat örömmel és mégis kissé zavartan. Majd gyorsan elfogadtam a párbajfelkérést, de egy darabig hátat fordítottam a fiúnak, hogy le tudjak nyugodni. Fél perc után fordultam csak vissza olyan arcot vágva, mintha mi se történt volna. *
- Akkor kezdhetjük. ^^
* S ha lejárt az idő, arrébb futottam, s már lőttem is Alex felé egy nyílvesszőt. Majd utána megpróbáltam aktiválni a képességem. *

//1x38 sebzés, ha betalál, s ha képi sikerül, a kitartás pontjaidat veszem át, s akkor én is csak minden 5. körben pihenek.//

by **Kayaba Akihiko** Kedd Márc. 11 2014, 20:35

The member 'Koshitsu Esutel' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Esu & Al :3 ] - Page 2 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Esu & Al :3 ] - Page 2 4766604805_c1598fabbe_s

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 13:47

- Hát, nagyon úgy tűnik. Ehehehee ^^" - Vakarta meg zavartan a tarkóját Alex, mikor arra került a sor, hogy Esu vallóban csak egy hit a számára. Valahol elég, ..felemelő érzés volt. Ő itt az erős és hatalmas harcos. *.*
- Ez már csak természetes. ˇ^ˇ

- húzta fel ál sértődötten az orrát, majd ráemelve a zöld szemeket a lányra, mosolyra húzta a száját. - Amúgy is neked adtam volna az elsőbbség jogát. :3 -
Végül csak el.... jah nem.... Esu nem tudta kivenni az íját az inventoryjából. Látszott, hogy ez nem játék. Ahogy Al nézte Esu chan rémült arcát, ő is megijedt. De mit csináljon? Közelebb lépett, hátha tudna csinálni valamit, mikor végre sikerült. Valami be kellett pötyögnie?
- Ez valami bug? Eddig volt ilyen? -
~ Ez is tuti Kayaba műve. ..... oO Kezdek újra paranoid lenni. ~
Majd szem és fül tanúja lehetett, ahogy a lány ölelgetni kezdi meg szólongatni Artesmist. Hát ez aztán a ragaszkodás, LOL. Shocked

Csak nézett ki a fejéből. A lányok mindig ilyenek? Habár így hirtelenjében csak Ran jutott az eszébe, aki ennyire imádta az íját. Ő márpedig nem lány. Suspect

Vagyis, nagyon nem annak nézte. Ohh, Ran.
~ Csak legyen biztonságban kint. Még fel kell keresnem! ~
Szóval akkor megvan, ok, megnyugodhat.
- Akkor jó, kezdhetjük. Surprised

- venné fel a pallost, már a kezében is van. Már látja is ám, hogy repül felé egy nyíl, már tudatosul is benne, hogy el fogja találni, és már el is találta. \o/
Hátra tántorodik, a nyíl elpixeleződik. Ijedség, gyors lélegzetvétel. Nem fájt. \o/ Erre annyira megörült, hogy meg is lendült a pallos. Nézzük, kivéded e Esu chan, ha Alex neked megy ekkora erővel! Twisted Evil

Olyan volt mint egy rohanó, buldózer. Egy gyorsvonat, amelyik épp igyekszik elkaszálni az előtte lévőt. Nincs megállás, a pallos már szeli a levegőt. Pixelekre éhesen!

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Márc. 15 2014, 13:47

The member 'Halász Alex' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Esu & Al :3 ] - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Márc. 17 2014, 10:19

*Persze, gondoltam, hogy magától is nekem adná az elsőbbséget Alex, hisz elég szánalmas lenne, ha elkezdjük, nekem ront és vége. De én sokszor kimondom, amit gondolok, sokszor totálisan feleslegesen. Amikor nem tudtam elővenni a fegyverem, Alex közelebb jött, hátha tud segíteni. Rajta is láttam, hogy megijedt. De amikor megszereztem az íjat, onnantól már semmi sem érdekelt, boldog voltam. Azt hiszem... soha nem tudtam volna magamnak megbocsátani, ha használhatatlanná tettem volna Artemist. Tudom, hogy Ran mennyire szerette. Az egy dolog, hogy jaj, ő már halott, s mit számít neki, mi lesz Artemisszel. De nekem igen is számít! Mivel nagyban Artemisz ölelgetésével voltam elfoglalva, így Alex kérdését szinte meg sem hallottam. Csak utána, amikor végre figyeltem, akkor válaszoltam. *
- Nem, nem volt még ilyen, ezért sem értem, hogy mi történt.
* Ezután végre, a nagyobb ijedtség után elkezdtük a párbajt. Én lőttem egy nyílvesszőt, ami el is találta Alexet. Kicsit meglepődtem. De aztán arra gondoltam, ha valakinek ilyen magas a sebzése, akkor lehet, hogy nem tett gyorsaságra eleget. De amúgy nem tűnt lassabbnak a gyerek nálam, így lehet, hogy egyszerűen csak szerencsém volt. De aztán már ő vágtatott felém. Ááááh... kicsit félelmetes volt, ahogy lazán, elszántan közeledett felém. Azonban az utolsó pillanatban lehúztam a fejem, s pont felettem hasította ketté a penge a levegőt. *
- Huh.
~ Túl éltem. ~
* Meglepődtem, hogy ki tudtam védeni. Ez azt jelenti, ha most eltalálom őt, akkor nyertem. \o/ Hátráltam egy kicsit, majd kilőttem a következő nyílvesszőmet, amit már réges-régen újragenerált Artemisz. *

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Márc. 17 2014, 10:19

The member 'Koshitsu Esutel' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Esu & Al :3 ] - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Halász Alex** Csüt. Márc. 20 2014, 13:01

Lassított felvételen keresztül látta az eseményeket. Kar leenged, hogy a kellő pillanatban emelhesse fel. Elrugaszkodik, felgyorsul, rohan a lány felé. Nem kellett sokat mennie, hiszen nem voltak olyan messze egymástól. Épp egy nyíl lövésnyire talán. Gyors volt, sőt, ami azt illeti gyorsabb is, mint a lány. Ezt már tudta jó előre. Bossokon is leelőzte őt egyszóval ekkora erővel, jó gyorsaság pontokkal, el sem hibázhatja. A kellő pillanatban felemelte a pallos, a súlyemelés jártassága is be volt kapcsolva rég. Anélkül nehezebben tudná forgatni Barran fegyveré. Ezt már kitapasztalta, sőt, a pontjain is meglátszott, ha aktív a jártasság. A fegyver tehát lendül a lány jobb felső teste felé. Jó időzítés volt. Minden klappolt. Legalább is szerinte nem lehetett volna elszúrni. Még azt is volt ideje meglesni, hogy bizony Esuban volt egy meglepett mozdulat is. Biztos nagy hatást tehetett rá a rohama. Cool

A kard pedig oriási erővel szelte a levegőt a lányig. Aztán következett a nem várt pillanat. Esutel egyszerűen csak elhajolt a pallos elől. Csak úgy simán lehajtotta a fejét! Lehajolt! Le-ha-jol-t!!!!
Tágra nyílt szemekkel nézte végig, ahogy a pallos a lány fölött suhan el, majd a lendület miatt viszi tovább a kezét és majd a testét is. Nem tudta vissza tartani! Nem tudta megállítani a folyamatot! De miért?
Egy halomnyi erőpontja van, második szintű súlyemelése, gyors is, és a kitartás pontjai is bírják még! Mi a hiba! Miért nem tudja... nem volt ideje rápillantani a menüjére, vagy nézetet váltani, hogy lássa a statjait.
A nagyobb gamerek, úgy hallotta, hogy mindig úgy harcolnak, hogy nézetet váltanak és kidobják a fontosabb infókat a "képernyő szélére", de őneki nem ez megy. Elvonja a figyelmét, és ráadásul a látásban is zavarja. Oldalra nehezebb a rálátása, márpedig ő szereti, ha tudja mi folyik a két szélső részen is. Így ő nem szokta átváltani a nézetét, habár ár elrendezte harcra azt a "képernyőt", csak nem tudja rendesen használni.
Azonban nagyon úgy érzi, hogy ha most azon a nézeten is lenne, akkor sem tudna arra figyelni, hogy miből van kevés neki, mert a lány már hátrébb is ugrott és egyenesen rácélozta Artemist. Megijedt.
Arra számított, abban bízott, hogy el tudja másodjára találni a lányt, és nem kell a páncélja miatt aggódnia, ám egy egyszerű lehajlás meghiúsította ezt a tervét.
Esutel chan nem tudhatja meg!
Ám nem volt ideje kivédeni. Túl közel volt a lány, ő pedig még mindig az irányíthatatlan pallos fogságában volt. Nem lesz ideje visszafordítani a fegyvert és védekezni, elugrani sem lesz ideje, még ha eldobja Barran pallosát, akkor sem!
Eldobni!
Egyet tehetett. Elengedte a pengét, és hagyta hogy magától hulljon a földre, ő pedig vissza változva eredeti alakjába, maga elé emelte mindkét kezét. Ha már nem volt lehetősége kivédeni, hiszen egyértelmű volt a veresége, akkor azt kellett megakadályoznia, hogy ne létfontosságú szervet érjen a nyílvessző.
Hátra esett, de egyből fel is ült és kitépte az épp elpixielző nyilat az alkarjából. Összeszorított fogakkal várta a hatást. Fájt, pokolian, ám mégsem olyan pokolian, mint azt hitte. Lassan kifújta a bent rekedt levegőt, majd felállt, hogy leporolja magát.
Talán azért, mert csak egy nüansznyit szedett le az életéből, vagy ... mert pvp volt? Tulajdonképpen nem tudta, de nem is érdekelte. Most még nem. Örült a ténynek, hogy annyival megúszta, hogy ég a karja, de majd elmúlik.
Megjelent az ismerős jelzés Esu győzelméről.
Elmosolyodott. Azóta nem is küzdőterezett, amióta ez a furcsa dolog van nála. Csak Esu ne jöjjön rá!

- Gratulálok. ^^ A gyorsaság győzött az erő felett. :3 -
Nyújtotta jobb kezét a lánynak barátian. Habár ez nem volt igaz. Esu is tudhatta, hogy a fiú igenis gyors volt. Ám a srác próbálta szóval tartani a lányt, és lehetőleg olyan témákkal, amik nem az előbbi pánik rohamjáról szólnak. Hátha elfelejti. >.>
- Majd máskor is lejátszhatunk egy ilyet. Surprised

-
Lépett oda a palloshoz és ejtette maga mellé, ezzel téve be az inventoryba. Nem mindenki ismeri ezt a mozdulatot. Anat is megjegyezte, hogy menő. Cool

- Nah, én megéheztem, nem nézünk valamit a céhkonyhában magunknak? ^^ -
Indult is ara felé, csak Esu ne említse meg! >.<

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Márc. 20 2014, 13:42

*Nem csak én lepődtem meg, de Alex is, de erősen, hogy sikerült az utolsó pillanatban kivédenem a támadását. Szegénykém totálisan továbblendült, hisz nem valami könnyű súlyú fegyverről van szó. Én meg gonosz módon kihasználtam ezt, s amíg eléggé instabil volt alatta a talaj, én már lőttem is. Azonban valami döbbeneteset láttam a fiú arcán. Félelmet? Ijedtséget? Elengedte a fegyverét, s védekezésképen maga elé emelte kezeit. Ez egy nagyon tipikus és ösztönös védekezés volna, ha kint lennénk. Mondhatnám azt is, hogy talán csak a megszokás hatalma. De túlságosan is hosszú ideje vagyunk már itt. Már régen nem védekezünk úgy, mintha kint tennénk. Ha tudjuk, hogy eltalálnak, nem emeljük fel a kezünket. Eltaláltak és kész. De ő védekezett. Valamit meg akart védeni. Kicsit értetlenül néztem rá. Már megint a földön volt. Ohh, lassan már egy kezemen sem tudom megszámlálni, hányszor ült vagy térdelt a lábaim előtt egy fiú. Ráadásul Alexnek nem ez az első alkalma. Megjelent a felirat, miszerint én győztem. Meg kell hagyni, meglepő volt számomra az eredmény. Próbáltam rájönni az okára. Alex már előttem volt, s nyújtotta a kezét felém. Én kicsit lassabban adtam neki a sajátom. Gyorsaság? Szólásra nyitottam a szám. *
~ Nem, biztos, hogy nem a gyorsaságod kevés... sőt... ~
* Sejtettem, hogy ezzel ő is tisztában van. De akkor miért mondta ezt? Tehát szólásra nyitottam a számat, de mégis Alex beszélt. *
- Igen.
* Mondtam kissé csendesebben. Meg voltam illetődve. Nem csak azért, mert nyertem, de azért is, mert furcsának éreztem ezt az egész szituációt. Ismét szólásra nyitottam a számat, de ekkor valami menő módon eltette a fegyverét, amire elakadt a szavam. *
~ Wow. ~
* Talán meglepő, de ismét szólni akartam. El akartam mondani, hogy sajnálom. De mit sajnálok? Hogy nyertem? Ez hülyeség! Ha ezt mondanám, csak emlékeztetném őt arra, hogy a magasabb szintje ellenére vesztett velem szemben. Nem tehetem. Azt is el akartam mondani, hogy szerintem nem a gyorsaság nála a probléma, hanem a fegyverkezelése. Azonban megint nem tudtam megszólalni, mert számomra már-már feltűnően kerülte a témát s az éhségére hivatkozott. Pislogtam egy párat. Kérdezni szerettem volna tőle néhány dolgot. Miét ijedt meg? Miért láthattam a szemeiben valódi rettegést látván közeledni felé a nyílvesszőmet? Miért védekezett hagyományos módon? És miért kerüli oly feltűnően a témát? De pont emiatt, mert láttam, hogy nem akar róla beszéli, eldöntöttem, hogy hagyom a dolgot. Voltak további furcsaságok is a jelenetben. Mintha kicsit jobban érezte volna a nyílvessző karjába fúródását, mint az átlagemberek. Voltak kósza gondolataim, melyek hihetetlennek, vagy éppen irreálisnak tűntek, így csak kószaként hagytam őket szálldogálni tovább. S abban maradtam, az idő majd leleplezi a valóságot. Így felhagyva kíváncsiságommal, belenyugvón eresztettem el egy kedves, nem túl széles mosolyt. Csak most jöttem rá, hogy eddig alig szólaltam meg. Még a gratulációját sem köszöntem meg. De már túl késő. Így mikor az utolsó mondatára várta a választ, csak arra feleltem.*
- De, menjünk.
* Mondtam csendesen, nyugodtan és lassan egy kedves mosollyal az arcomon. Majd elindultam a bejárat felé, s ha követett, együtt csendben mentünk be a céhházba. *

//Szerintem nem szükséges még egy kör. Ha nem reagálsz, akkor köszönöm a játékot! //

by **Cardinal** Csüt. Márc. 27 2014, 13:35

Ossu!

Lezárom a párbajt, a jutalmatok 50 xp és 130 arany... de azért legközelebb ne csak két kör harc legyen benne Razz

Artemis 15 xp-vel gazdagodik.

by Ajánlott tartalom