[Esu & Al :3 ]

by **Halász Alex** Vas. Dec. 01 2013, 19:09

Amikor vége a tizenharmadik bossnak is, és már úgy gondolod, hogy most pihensz, noh akkor nem arra gondolsz, hogy lefekszel aludni, vagy bambulni ki a fejedből, hanem mozogsz. \o/ Elsőre lenyomsz egy fél órás edzést, megropogtatod a végtagjaidat, feleleveníted a régebbi mozdulatsorokat, és eljátszol egy párbajt. Mire hogyan válaszolnál, erre azzal, arra amazzal, s ahogy haladsz előre úgy melegedsz ki, de még mindig mozogsz és észrevétlenül térsz át a passzív védekező technikákból az aktív támadóakra, s vissza. Egyre gyorsabban és ruganyosabban váltogatod a japán aikidos elemeket a kínai tai chivel, vagy a "tomboló" barantával, majd visszatérsz a jiujitsura, ahogy épp az elmédben lejátszott ellenfél támad rád. Aztán felegyenesedsz lassan, miközben kifújod a levegőt és végül egy mélyet szippantasz.
"Elballagsz" az inventorydig, és kiveszel belőle egy gyümölcslét, mert edzés után az a legjobb vagy víz. Semmi más. Megiszod, felfrissíted magadat a fürdőszobában egy kis vízzel, majd kilépve onnan, a válladon egy kisebb törülközővel ülsz le a dobod mellé.
Az eddig csak Kajmánszörnynek keresztelt petet félre sepred, mert az egyik tányéron ücsörgött, amire az behúzódik a függöny alá. Az ablakon a nap 24 órájában ki lehet látni mivel nem sűrűn húzod be a már említett kék függönyt. Mint mindig, most is a dolgára igyekező városban sétálóakat lehet látni innen. Rámosolyogsz a kajmánra, most nincs itt Aldo sem.
[A kajája azért ki van készítve]
Előveszed az ütőket, behunyod a szemed, érzed a ritmust és csak dobolsz. Érzésből, egyik dallamról át a másikra, vagy épp egy-egy újat kitalálva. Amíg el nem fárad a kezed.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Dec. 01 2013, 19:33

*Végre megérkeztünk a 13. bossról. Túléltük! Az a lényeg, nem igaz? Nekem az volt az első dolgom, hogy bekaptam a hűtőből pár falatot, s dőltem be a puhapuhi ágyikómba. Szundíííííííííííííííííí! Magamra húztam a takaróm és szunyi volt. Más nem érdekelt. Mosolyogtam is, mert az alvást jól kiérdemeltnek éreztem, még akkor is, ha sokat nem segíthettem a bosson. Egy jó darabig nyugtom volt, hallottam néha mászkálást a folyosón, de nem nagyon foglalkoztam vele. Már-már bejutottam abba az állapotba, amikor még tudtam magamról, de már megjelentek az első álomképek. Ez a kedvenc állapotom, mert ilyenkor a legaktívabb a fantázia. Jó kis sztorik jönnek ilyenkor létre a fejemben. Lehet, egyszer majd megírom őket egy regényben! Éppen ott tartottam álmomban, hogy a strandon sétálgatok, s egy szőke hosszú hajú pasi meghívott egy juice-ra. Finom volt, a srác pedig kedves, korán sem nyomulós... sőt, lehet, hogy csak simán a barátom volt. Ez nem derült ki az álom során. De ekkor valaki hirtelen fejbe vágott. Erősen meglepődtem, hogy migázvan, s körbenéztem. Senkit nem láttam. Visszafordultam a sráchoz, de megint fejbe vágott valaki. Na öcsém, most miért bántanak?! Megint fejbe vágtak, s meg is rándult a lábam az ágyban. Felébredtem. Azon gondolkodtam, miért fáj a fejem. De aztán észrevettem, hogy hallok valamit. :S Nah igen, álomból való ébredéskor nem meghallunk valamit, hanem felfogjuk, hogy már rég óta halljuk. Valaki dobol... dob... dob... hogy is kerül ide dob? Jah, hogy dob! Akkor az nem lehet más, csak Alex! Belezeng tőle az egész ház! És felébresztettek! És nem szeretem ha felébresztenek! Akkor nagyon nyűgös vagyok! És nagyon mérges!
Felpattantam az ágyból, bedugtam a lábam a papucsba, s kiviharzottam a szobámból. Nem kellett sokat mennem, mivel a szomszédban van a szobája! Oh, hogy áldja meg az ég! Bekopogtam kissé erélyesebben, hogy meghallja a nagy dobolás ellenére is. Egyébként ugyanaz a ruha volt rajtam, mint a bosson, nem öltöztem át, csak simán levettem az egyéb kiegészítőimet. Vártam, hogy kinyíljon az ajtó. *

by **Halász Alex** Vas. Dec. 01 2013, 19:58

Egy lenge, fehér ing-szerű volt rajta. Ő már átöltözött azóta, hiszen lenyomott egy jó kis edzést, meg még ott virított a nyakában a vaj színű törülköző. Nagy átéléssel hódolt zenei hobbijának, így aztán csak a második, vagy harmadik (dörömbölésre ? ) kopogtatásra figyelt fel. Megállt a dobolásban és hallgatózott. Vajon jól hallotta? Tényleg az ő ajtaján kopogtak? De vajon ki? Pont most mikor olyan jól dobolt végre. Egész belejött s most hagyhatja abba, mert valaki épp most akar tőle valamit. Ehh, milyen kegyetlen ez a világ. Rolling Eyes

Eszébe nem jutott volna, hogy Esu az, és hogy áthallatszott az átellenben lévő szobába a dob hangja. Felállt, letéve az ütőket és lassacskán ajtót is nyitott. Habár eltelt egy kis idő, mire ez megtörtént, egyszóval jószerivel Esu chan akár kopoghatott még egyszer, ha megelégelte a várakozást. Ha így történt, akkor Alex mielőtt nyitott volna, ki is szólt, hogy "megyek", és vallóban. :3
Egy szőke fiúcska, akit Esu elvileg ismer, nyitott ajtót. Nem az, amelyik a kezében tartotta a nagy pallost. Most az "eredeti" Alex állt előtte. Talán egy kicsit megilletődötten is.

- Esu chan. :3
Mit szeretnél? Surprised

Gyere be. ^^ -

Tárta nagyobbra az ajtót. Valójában nem értette, hiszen nem sejthette, hogy áthallatszik a dob hangja, de nem mutatott meglepődöttséget a kezdetin kívül, sőt. Örült a lánynak, és szerette volna beljebb tessékelni, amennyire csak lehetett. Az járt a fejében, hogy biztos felfigyelt a lány a különös "alakváltására". Eddig ugyan senki nem szólta meg, vagy talán azért, mert túl tapintatosak, vagy egyszerűen nem érdekli őket. Nem különösebben izgatta a dolog, de azért.... legbelül, örült volna annak, ha valaki van olyan figyelmes vele szemben, hogy szóvá teszi. Anat is biztos ezerszer látta már, mégsem mondta eddig senki, hogy "hé te, mi van veled, ha megfogod ezt a fegyót?" o.O
Senki. Neutral

Ez fura. Ebből csak arra következtethet, hogy talán nem is látszik kívülről, és csak ő haluza be az egészet. Vagy csak ő látja magát ilyennek, mások nem. Bármi legyen az igazság, talán most kiderül, vagy jó eséllyel nem, mert Esu nem ezért jött. Rolling Eyes

by **Koshitsu Esutel** Vas. Dec. 01 2013, 20:19

*Már-már dörömböltem, hogy hallja meg. De amikor befejezte a dobolást, akkor már nem kopogtattam. Ráérek én... Vacakolt egy darabig, ahogy hallottam. Egyik lábamról a másikra álltam. Azon gondolkodtam... milyen jogon vagyok én dühös? Végre kinyitotta az ajtót. Mikor megláttam őt, máris elmúlt a dühöm. Először komolyan néztem rá, de aztán kicsit elmosolyodtam.*
- Szia!
* Mikor betessékelt, nem mozdultam. *
- Nem... nem akarlak zavarni csak.... izé...
~ Most meg már olyan ciki. Valójában délután van, az lenne a gáz, ha este csinálná. ~
* Megvakartam a fejem zavaromban. Valamit ki kell találnom. *
- Ahm... nem is tudom, mit akartam, elfelejtettem. Hihi. ^^
*Pff... ez gáz... nem mehetek el így. *
- Ahm... nem is tudtam, hogy dobolsz. Mármint amióta itt laksz, azóta tudom... mármint.
* Uhh, belebonyolódtam. Esu, ha gödörben vagy, ne áss mélyebbre! Azt fogja hinni, hogy túl sokat dobol, s ez engem zavar. Mondjuk zavar is. :S De izé... hadd legyen boldog! Csak ha fáradt vagyok, akkor nem túl kellemes érezni, ahogy mocorog alattam az ágy, a fejem meg lüktet minden egyes ütéstől. Közben bekukkantottam nem túl feltűnően a szobába, mert őszintén szólva kíváncsi voltam, hogy is nézhet ki. Ott volt a dobfelszerelés, egy kanapé, hatalmas ablak és edző felszerelések is. *
~Vajon milyen lehet dobolni? Mindig is meg akartam tanulni. ^^ ~
*Hogy ez hogy jutott eszembe? Nem tudom. Újra Alexre pillantottam, s azon gondolkodtam, hogy vajon miért gondolok arra, hogy most olyan, mint amilyennek megismertem. *
- Ahm, tudod, csak egy kicsit arra gondoltam, ledőlök, s meg akartalak kérni, hogy most ne dobolj, de igazából már nem is vagyok álmos! Szóval nem is zavarlak tovább. Jó dobolást!
* Majd megfordultam, hogy távozzak. *

by **Halász Alex** Hétf. Dec. 02 2013, 14:07

Esu chan köszön, hát ő is köszönt neki vidáman.
- Szia! ^^ -
De a lány nem mozdult az invitálására, s mentegetőzni kezdett, de akkor most nem érti a fiú. Nem azért jött ide, hogy bejöjjön? Vagy az ajtónál akar dumcsizni? Vagy fééél? o.O Mitől? O.o Felhúzta a szemöldökét, az egyiket kérdőn a lányra emelve, majd kíváncsian várta, hogy mi lesz a kifogás. Sajnálta, hogy nem akar a lány bejönni, és pont ezrét is érezte úgy most nem kéne hagynia magát. Elvégre Esu egyszerűen csak nem akar bemenni, de valamiért csak itt van! o.o Nem kerülte ám el a figyelmét, hogy Esu benézett. Kíváncsinak ismerte meg a lányt, és ezt most sem hazudtolta meg. Jó emberismerőnek tudja magát, ami Esu chan esetében meg is látszik. Cool

Direkt úgy áll, hogy az adott helyzetben a lehető legtöbbet lehessen látni a szobából. Nincs nagy kupi, hiszen itt olyan könnyű rendet tenni, egyszerűen csak megnyomod a menüben, hogy "done", ha nagyon unalmas elfoglaltság elpakolni magad után. Nyehehehee, van is, hogy használja. ^^
A dobolós megjegyzés eléggé kuszára sikeredett ami Esu chant illeti, így nem is válaszolt rá, csak nézte a szőkeséget. Hátha folytatja valami olyasmivel ami értelmet is ad az előző szavak egyvelegének.
Aztán kitudódott az is, hogy miért érkezett. Egy rövid "ó" hangot hallatott elsőre. Szóval hallani kint is a játékát, és a lány... pihenni akart. .___.
- Értem... de ha már nem vagy álmos, miért nem jössz be? :3 Kicsit sem zavarsz. ^^ -
Áll beljebb, hogy a lánykönnyű szerrel léphesse át a küszöböt.
- Én úgy emlékszem, hogy régebben volt egy beszélgetésünk, ami félbe maradt. Rolling Eyes

-
Fel akarta kelteni az érdeklődését, és ezt nem is rejtette el. Hamiskás mosoly futott végig az arcán. Még a kezét is színpadiasan tartotta a szoba közepe felé. Egy kanapé, babzsákszékek, puha párnák a földön, aminek nagy részét szintén kellemesen puha szőnyeg borít. Parkett az előtér részén van, ami az ajtó előtti térrész, és kicsivel magasabb a szobánál. Nah megy a nagy ablaknál és az edző"termi" résznél. Az jóval beljebb van jobbra, alig látni már a szobából. Most is épp azért, mert nem rég edzett és elhordta az ilyen olyan súlyokat. Balra meg a kék színben pompázó dob.
- Akkor megakartál tudni valamit rólam. Surprised

-
Nem mondta ki, hogy akkor azt is megígérte, hogy ha legközelebb beszélgetnek, akkor el is mondja amit tudni akar. Ha a lány nem emlékszik, akkor még titok marad egy darabig. :3 Minden esetre számított Esutel kíváncsiságára, hátha becsábíthatja a lányt. Rolling Eyes

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Dec. 02 2013, 15:38

*Már-már sajnáltam a fiút, hogy ilyen hülyeség miatt zavartam meg. Nah, hát áldozatokat kell néha hozni. Innentől kezdve nem pihizek délutánonként, vagy ha nagyon fáradt vagyok, akkor elmegyek valahova, s másutt alszok. Meg lehet ezt oldani... Szóval épp próbáltam elhúzni a csíkot, csak hogy Alex "megfogott". Nem nagyon akart ereszteni. Megint a szobájába invitált, s eléggé úgy is állt az ajtónál, hogy bunkóság legyen a részemről, ha nem megyek be. Pf... a kis cseles. Még mindig zavartan mosolyogtam rá. Szerettem volna, ha helyben elnyelne a föld, de sajna ez nem ilyen egyszerű, még itt a SAOban sem. Nem is tudom, mit szerettem volna mondani, de meg sem tudtam szólalni, mert Alex már folytatta is. Legutóbbi vagyis első beszélgetésünkre utalgatott. Ehj, a kis komisz. Nah igen. Akkor elég csúnyán ott hagyott rengeteg kérdőjellel fejemben, s azt mondta, ad választ, ha újra megkérdezem. És már ezt hozza fel, csak hogy maradjak. Így veti ki a hálóját az ártatlan leánykákra? Mivel ennyire egyértelműen volt célozgató, elkomolyodtam, s ránéztem. Nem válaszoltam azonnal. Majd hirtelen elmosolyodtam.*
- Rendben, köszi! ^^
* Majd beléptem az ajtón. Bementem a szoba közepére, s onnan néztem újra körbe. *
- Nem rossz.
* Mondtam a szobára. Bár így utóbb belegondolva, ez a kifejezés az invitálásra is illett volna. A dobhoz sétáltam, s csak egyszerűen, gyengéden megérintettem a felületét, s közben megkérdeztem. *
- Mióta dobolsz? Igazából engem is mindig vonzott ez a hangszer. Persze nincs túl jó ritmusérzékem. ^^
* Mosolyogtam a mondat végén Alexre tekintve. Majd továbbsétáltam, s az edző részt figyeltem meg. Itt nem nyúltam semmihez sem, csak úgy nézelődtem, mintha porcelánboltban lennék. *
- Néha nekem is elkellene egy bokszzsák a szobámba...
* Morogtam magam elé, de azért még érthetően, Alex is hallhatta. Igazából csak vártam, hogy most Alex vegye át a szót. Bár ahogy ismerem, nem fog a kérdésemre addig válaszolni, míg fel nem teszem neki. *

by **Halász Alex** Hétf. Dec. 02 2013, 16:01

Elmosolyodott, ahogy a lány elfogadt a behívást. Győzött. ^^ Tulajdonképp nem volt semmi célja azzal, hogy ezt tette, és nem is igazán akart semmit a lánytól, csak a helyzet adta magát, meg mert miért ne. Esu reakcióit figyelte, ahogy lassan csukta be az ajtót. A lány előbb a dobhoz ment és megfogta, majd egy kérdést intézett a fiúhoz. Alex a levakarhatatlan sármőr mosolyával felet, majd szóban is követte. Büszkén és mindentudóan húzva ki magát és fogalmazva meg a mondandóját beszélt a lányhoz. Látszott rajta, hogy nem csak hogy szeret, de van elég önbizalom benne ahhoz, hogy akár ki is mondja, hogy jól dobol. Nem csak, hogy jól, kiválóan! ><
A nem rosszra is reagált. Még szép, hogy nem az!
- De nem ám. Smile

-
Majd a lány szemét keresve nézett rá. Jut is eszébe, hogy először látja a szobáját valaki, és az pont Esu chan. Nem gondolkozott el olyan hú de mélyen szántón ezen, nem az a típus, aki "jelként" venné a véletlen, vagy furcsa dolgokat, csak épp megjegyezte magában.
Habár jól is van ez így. Egy fiúnak mutatná be a szobáját? >.> Pff, hát persze hogy nem! <.<
Egyszóval lelépett ő is, és közelebb ment a dobhoz, de nem az volt a legfőbb célja, hiszen Esu chan már a bokszzsáknál tartott. Látszott a lányon, hogy tetszik neki.
- Négy öt éve folyamatosan. Japánban kezdtem el dobolni, de előtte furulyáztam. Hehe, meglepő? Surprised

-
Látszólag azonban elengedte a füle mellett a lány maga elé mormogását. Inkább hellyel kínálta és valami frissítővel.
- Nem ülsz le? Surprised

A babzsákok nagyon kényelmesek. ^^ Hozok valamit inni, mit kérsz? -
Tette fel teljesen magától érthetődően a kérdést. Nem azt, hogy kér e, hanem hogy mit? Mert hát az egyértelmű, hogy kér, és ez ellen nincs apelláta, ha nem kér semmit akkor kapja azt amit Alex is iszik >.>
- Van gyümölcslém, barack, narancs, alma, meg ilyen multivitaminos.
A kilencedik szinten szedtem őket össze egy küldetésen. Nagyon jók és még van belőlük egy pár. Smile

-
Aztán ő elővett egy multivitaminosat. Alakra olyan volt, mint egy fél literes palack, majd mielőtt lehuppant az egyik babzsákszékre Esunak is adott.
Persze direkt nem mondta, hogy ő mit kér, hogy ezzel ne befolyásolja a lányt. Jobban szereti, ha nem az a válasz ilyenkor, hogy "amit te gondolsz", vagy "nekem jó bármi" vagy pedig a szokásos, "azt amit te is." Pfeúúú....

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Dec. 02 2013, 17:50

* Kedvesen hallgattam a dobolási múltjáról szóló történetét. Igazából ezek megint csak olyan dumálások voltak, amik szükségesek, s talán nem is árt, ha tud egy-két infót az ember a másikról, de igazából csak azért tesszük fel ezeket a kérdéseket, hogy érdeklődőnek és kedvesnek tűnjünk, valamint legyen valami bevezetője a komolyabb témának. A furulya tényleg meglepő volt, kicsit kuncogtam is rajta. Kérdésére, hogy meglepő-e, ennyit feleltem még mindig mosolyogva.*
- Kicsit.
*Ezután udvarias módon, igazából tökéletesen elvártan, hellyel kínált. Végre. Ezért is sétálgattam, mert elég fura és feltűnő lenne egy helyben ácsorogni, s dobolni a lábammal várva a varázsszót: Kérlek ülj le! Jó, jó, mondjuk egy dobszerkót amúgy is bűn lenne nem megérinteni, de sajnos, ez megint csak kifogás. Leültem hát az egyik babzsákra. Őszintén szólva engem zavart, hogy nem normális asztal és szék van itt, de csak azért, mert kényelmetlen nekem az, ha valami nem a megszokott rendben megy. Ennél a srácnál pedig soha nem megy semmi sem a megszokott rendben. Egyre forgott az agyam, s egyre jobban kíváncsi voltam. Tudni akartam a titkait. Mert az volt dögivel. Közben pedig semmit nem tudok róla. Korábban is célozgatott arra, hogy vallásos, de konkrétat direkt nem mondott. Ugyanakkor itt ez a furcsaság is, hogy nekem másnak tűnik, amikor megfogja a fegyverét. Vagy csak az én szemem káprázik? Na meg néha mintha... áh... az biztos nem! SAO-n nincs fájdalom. Ücsörögtem végre törökülésben a kis babzsákocskán, és mosolyogva vártam, hogy felsorolja, mik közül választhatok. Mármint italok közül. Mert ha csak így felteszi, hogy mit kérsz, akkor mit válaszoljak, ha nem is tudom, mit kérhetek? Kérjek kólát? Azt fogja erre mondani, hupsz, az pont nincs. De csodálatos dolog történt, felsorolta az italokat. Először a narancslé jutott eszembe, de amikor meghallottam azt... pont azt, azt a csodálatos dolgot!! *
~ Multivitamin! ~
- Multivitamin? Az nagyon jó!
* Mondtam lelkesen és nagy vidáman, szemeim kikerekedtek a kellemes meglepetéstől. Nyuhúúú, az finom. Majd végre töltött nekem, majd ő is leült. Én mint valami kisgyerek, összedörzsöltem a kezeimet, s megragadtam a pohárkát, s már ittam is. Nyúúúú. Multivitamin! *
- Köszönöm szépen! Nagyon finom! ^^
* Mondtam neki még mindig játékos mosollyal. Öcsém, mikre nem képes ez a srác! Az előbb még tökre feszült voltam, de ezzel a multivitaminnal teljesen levett a lábamról. Most már sokkal nyugodtabb voltam, s olyan érzésem volt, mintha az egyik legjobb barátomnál lennék megvendégelve. *
- Miket nem találni küldetéseken! Úgy tűnik, én nem voltam valami túl sok küldin. Jut eszembe. Te most hányas szintű vagy? És ne kamuzz! Én 14es vagyok.
* Mosolyogtam még mindig vidáman. *

by **Halász Alex** Hétf. Dec. 02 2013, 18:48

Az asztalra tett két nagy poharat és két multivitaminos palackot, majd kitöltött mindegyikből a "hozzá" tartozó poharakba. Értelemszerűen maradt mindkét palackban még valamennyi, de ugye az még azé, akinek töltött a poharába, s felvéve mindkét poharat, egyiket Esu elé tolta, a másikkal együtt meg lehuppant egy a lány melletti babzsákba. Valóban nem volt hagyományos a ő 'apartmanja, mert miért legyen olyan? Azt unalmasnak találná, őnekiolyan hely kell, amit maximálisan kihasználat, tetszetős és kényelmes, hogy minden vágyát kielégíthesse. Ez a térrész a babzsákokkal, nagy párnákkal és az alacsony asztallal tökéletesen megfelelt a kényelmi mánijájának. Az asztallal átellenben volt ugye a kanapé, ami ha akart kinyithatott nagyobb méretűre és akár el is aludhatott rajta, elméletben. Gyakorlatban még nem aludt rajta egyszer sem. Csak formalitás, adózva azért picit, a "természetes" dolgoknak is. Meg így menőn néz ki. A kanapé mögött volt a dob felszerlés, amit az előbb Esu nézegetett, s mögöttük húzódott el a tatami szerű térrész, ami az edzőtermi helyet foglalta magában. Azért nem külön szoba volt, hanem egy nagy, mert így átláthatóbbnak találta, és nem érezte, hogy igényelné egyedülállóként ezt a fajta koncepcióként, hiszen ez mind csak az övé. Kényelmesebb egy nagy szobában élni, mint több kicsiben. Nincs semmi baja a kis szobákkal, vagy a bezártsággal, csak szereti a levegős helyeket, ahol lehet mozogni, és itt akár még táncolni is lehetne. Rolling Eyes

A lány figyelte, de nem szólalt meg, csak szürcsölte a finom italt, és reflektált a hallottakra.
- Nincs mit, én is a multivitaminosat iszom meg mindig legelőször. ^^ -
A szintes kérdés még nem azonban az, hogy Esu elmondta a sajátját minden tudó mosolyra húzta Alexet.
- Én tizenöt, de már csak pár exp és tizenhatos szintű leszek

Hehe ^^ mikor harcoltunk, akkor te voltál magasabb szinten. Smile

Őszintén szólva sokat segített a kaszt váltás. Nah de mesélj magadról. -
Eddig kényelmesen belesüppedt a babzsákszékbe, most előre táncolta magát, és ezáltal közelebb volt Esuhoz. Ugyanazt a magabiztos tartását láthatta rajta a lány mint amit a cukrászdában. Most érdeklődik, és tudni is akarja, mi történik Esuval, habár konkrétan mit akar, azt nem lehet leolvasni róla.
- Hogy szuperál a rubin íj? *.* -

by **Koshitsu Esutel** Kedd Dec. 03 2013, 20:40

*Mikor magának is töltött italt, mellém huppant egy másik babzsákra. Én csak mosolyogtam rá mint egy dísztök. Csúnya bácsi! Nem ér jó kedvet csinálni multivitaminnal! Nahát, máris egy közös pont. Ő is a multivitaminosat szereti. Hehe. Ezután tettem fel a kérdésemet a szinttel kapcsolatban. Így kell ezt csinálni! Megemlít valamit, s arra visszautalva kérdezni kell. Így lehet megismerni a másikat. Amúgy is most már rengeteg kérdésem van. Kíváncsi vagyok! Végre válaszolt a kérdésemre. *
- Hej, ne aggódj, úgy is megelőzlek!
* Tettettem egy kis megsértődést, de igazából örültem, hogy magasabb szintű nálam, ha nem is túlságosan is magasabb. De a férfi becsület megköveteli. Nem igaz? Csak abban reménykedek, nem fog olyan őrültséget csinálni velem, mint múltkor Ren! Hehe, azóta is kerülöm őt. Pedig most már nincs a céhben, ne találhat meg a térképen. Szerintem vele is le kellene rendeznem egy találkozót valamikor. Éppen ittam egy kortyot, amikor már rám terelte Alex a témát. Megráztam a fejem. *
- Á-áá! Nem ejtesz bele újra a csapdába! Remélem tudod, hogy az első találkozásunkkor is csak én beszéltem! Most te fogsz mesélni!
* Mondtam határozottan, de mégis játékosan. *
- Szóval például hogy is volt ez a kaszt váltás? Erősen meglepődtem, amikor megtudtam, jössz a céhünkbe, főleg, mikor megtudtam, hogy harcos vagy. Hogy történhetett ez?
* Amikor pedig a rubiníjra terelődött a téma, így feleltem. *
- Gyönyörű íj! Igazából ez a 13-as boss az első alkalom, amikor kipróbáltam. Nagyszerű volt vele lőni! ^^
* Mondtam lelkesen. *

by **Halász Alex** Szer. Dec. 04 2013, 13:55

A multivitaminos megjegyzésre csak mosolygott. Szépen mosolygott, de mégis csak úgy, mint aki szívsebben beszélgetne a multivitaminnal, mint a-Alexszel. Neutral

Azért nem sértődött meg, meg mert lehet, hogy csak ő képzeli be ezt. Esutel chan eléggé, hogy is mondják, sajátosságos lány. Nehéz kiismerni, de pont ezért érdekes is vele beszélgetni. Majd a lány kérdezett előbb, s ő meg készségesen válaszolt, persze a maga módján. Sosem fogja elfelejteni, hogy Esu chan előrébb volt.

De már nem! "^^ Ennek nagy valószínűséggel nem kéne ennyire örülnie. >.> A lányra szerette volna terelni a témát, mert hát őt a lány érdekli, és nem az, hogy milyen jól tud kérdéseket feltenni felé, azonban Esu "átlátott" azon. Nyílvánvaló volt, hogy ha már itt van, akkor kikérdezi, de úgy látszik, Esu pont ugyanezt tervezte, csak fordítva.
- Nyehe. :3 Szívesen, neked akármiről, ojochan. ^^ -
Tette hozzá a megszólítást is, mint akkor a büfé előtt. Végül is, a "királykisasszony" megszólítás nem is áll messze a lány valódi énjétől. Azért nem akarta hozzá tenni, hogy szép volt a diadám a fején a bossnál, de erősen gondolt rá. <.< Aztán elsőre a legkézenfekvőbb választ kérte a lány. Már tudta is, hogy mit fog mondani, mindenkinek ugyanazt. Az igazságot, meg nem is. Kicsit kevesebbet mint Anatnak, de azért valamennyit.
- Jah igen, a kaszt váltás. Magamtól váltottam! ^^
Nah jó, hallottam róla, hogy meglehet lépni, de nekem volt egy kis zavar a játékkal egy ideig. Valami bug vagy mi... lényegében - tárta szét a kezét közben ~ a félig megivott üdítővel ~ - ... nem engedte használnom az íjász kasztot, ééés választanom kellet egy másikat. A harcos viszont, az egy tiszta haszon. Imádom ezt a kasztot. ^.^
És elhiheted, hogy nálam jobban nem lepődhettél meg, mikor Anat felkért, hogy csatlakozzak a céhhez, én meg nem mondhattam nemet. Smile

Tudod milyen meggyőző tud lenni. Rolling Eyes

~ jahp, például a medál meg a rubin íj, ami most Esué, pff ~ olyan érzésem van, hogy már jó rég készítgette azt, hogy én beléphessek ide. ~
- Nah de hogy szuperál a rubin íj? *.* -
Válasz után.
- Ugye, hogy ugye? Az az íj jobb mint az összes eddigi és a tetejébe még menőn is néz ki. Egyedül a rubin íjat sajnáltam kaszt váltás után, de most már azt se. Hehhe Smile

Barran pallosa tökéletes. *.* -
Közben lengett előre a székben és lelkesedésében még az italt is elfelejtette meginni, de az is lehet, hogy csak későbbre tartogatja. :3

by **Koshitsu Esutel** Pént. Dec. 06 2013, 14:59

* Kicsit zavarba jöttem, hogy ismét ojochannak nevezet. Pedig nem is vagyok királykisasszony. Jó, tény, hogy Jégkirálynő a nevem, de amúgy nem is illik rám szerintem ez a titulus. Nem is vagyok olyan hideg. És persze diadémom is van, de a ojochan így is azért nagy túlzás. Végül kérésemre elmagyarázta Alex, hogy hogyan is váltott kasztot, s hogyan került be a céhbe.*
- Jaja, tudom, tényleg nagyon meggyőző tud lenni.
* Bólogattam. De hát ő Anatole! AZ én vezérem! Nem csoda, hogy már rögtön az első alkalommal "levett a lábamról". Az alapító tagokon kívül és Yuun kívül, aki szerintem már rögtön a legelején csatlakozott, azt hiszem, én voltam a legelső tagjuk, akik csatlakozott. Érdekes, hogy eléggé szerencsétlenre sikerült az a bizonyos toborzó, amiben Alexnek is egész nagy szerepe volt igazából, de engem már ott, első alkalommal megvásárolt Anatole. Hiába volt elrontva a toborzó, szerintem az mégis csak furcsa, hogy rajtam kívül senki más nem jelentkezett akkor a céhbe. Egyébként is... most már igazán bánhatják! Biztos vagyok benne, hogy sokan irigykedve kísérik figyelemmel az Artes Liberales céh életét! Hisz híresek vagyunk, jól felszereltek vagyunk, többen is a céhből most már úgy-ahogy rendszeresen járunk a bossokra, biztos vagyok benne, hogy egy kívánt céh vagyunk, sokan szívesen lennének a tagjaink. Szerintem emiatt sem kell csodálkoznom azon, hogy az utóbbi időben négyen is csatlakoztak hozzánk. Mondjuk az még mindig szívfájdalmam, hogy hárman leléptek a céhből, főleg az alapítók ugyebár, s volt, aki meg is halt. Ebben a tekintetben nagyon tragikusnak érzem a céhet. Azt hiszem... fuf... Anaton kívül én vagyok a legrégebbi tag a céhben. De furi. Huh, de most már nagyon messzire kalandoztak a gondolataim, ideje volt visszatérni. Bár az is erősen elgondolkodtatott, hogy mégis miféle bugja lehetett Alexnek. Amint észbe kaptam, máris egy kérdést szegezett felém a szőkeség. *
- Oh, nagyon jó! Gyönyörű, pontos, és nagyszerű élvezet használni! Kitüntetés számomra, hogy a jelenlegi legmagasabb szintű íjjal harcolhatok!
* Jó-jó, ez most furcsa lehet, mert a legkülönlegesebb íj Artemis. Viszont a lelkiismeretemet azzal nyugtatgattam, hogy ő róla sem feledkeztem meg, a KT-k és más versenyek során őt fogom használni. Így van! Utolsó megszólalásán Alexnak megepődtem. *
- Óh! Tiéd volt ez a rubin íj?
* Kérdeztem tőle döbbenten. Most ez megint furcsa. Az íjakat sosem úgy kapom, hogy valaki nekem készíti, hanem mindig öröklöm. Gondolatban elhúztam egy kicsit a számat. Ambivalens érzéseket hagy ez bennem. Kicsit olyan, mint a sorban a 3. gyermek, aki mindig a nagyobb testvérei ruháit örököli, sajátot meg sosem kap. Ugyanakkor Rannal kapcsolatban nincsenek rossz érzéseim. A második íjamat is tőle örököltem és Artemist is. Ez igazából küldetésre hívás is. EZ Pedig, hogy a rubin íj Alexé volt, megint úgy érzem, a helyébe léptem. Kíváncsi lennék, ki a legjobb íjász, de most, hogy nem Alex az, úgy érzem, egy "ellenféllel" kevesebb van. Igen, lebuktam. A legjobb íjász akarok lenni! De csak akkor tudhatom, hogy az vagyok-e, ha bejutok a legjobb 10 játékos közé. Hogy ez megtörténjék, ahhoz pedig rengeteget kell küzdenem! Nem adhatom fel! Jaj, megint túl sokat gondolkodok. *
- Hmm... örülök, hogy jól érzed magad az új kasztban.
* Mondtam mosolyogva. *
- Remélem ez lesz majd a véleményed az Artesről is.
* Most ezután kicsit csendben voltam és ittam az itókámat. *
~ Hogy hozhatnám fel azt a másik témát. Elég éles váltás lenne. :S ~
*Komolyabbra fogtam a témát. *
- Tudod... azért is, mert mostanában sokan elmentek. Ren... hát... tudod, ismered őt. Szóval... egyszerűen csak kijelentette, hogy nem marad többet a céhben. De korábban már említette nekem, hogy elmegy. De ott van például Yuu és Vio is... ők... fogalmunk sincs, mi lehet velük. Valamint képzeld... nem tudom, Anat említette-e neked.
* Most már sokkal jobban elkomolyodtam és lassabban beszéltem, elgondolkodva. *
- Van két tagunk is, akik meghaltak. Egy egészen mókás alak, akiről őszintén szólva most sem tudom megmondani, hogy fiú volt-e vagy lány, valamint egy egészen kicsi lány. Majd meghasadt a szívem, amikor kiderült, meghalt. Ez olyan igazságtalanság! Volt... volt már párszor, hogy végig kellett néznem sokak értelmetlen halálát. Hogy lehetséges, hogy csak ennyi volt az élet?! Hogy tehette ezt Kayaba?! És miért vannak a játékosok közül is sokan, akik bekattantak és meggondolatlanul gyilkolják a játékosokat?! Nem fogják fel, hogy mit művelnek?!
* Szavaim kétségbeesettek és haragvóak, felháborodottak voltak. Szemeim csak úgy villogtak. Direkt olyan témát akartam felhozni, amiből talán kialakulhat a helyzet, hogy meg tudjam végre a rég feltett kérdésemre a választ. Arra viszont nem számítottam, hogy a témaválasztásom ennyire fel fog zaklatni. Be is fogtam most már a számat, s inkább iszogatni kezdtem az italom maradékát. Hátha lenyugszom. *

by **Halász Alex** Kedd Dec. 10 2013, 14:09

Csak sejtelmesen vigyorgott bele a pohárba, mikor Anatról megállapították, hogy meggyőző tud lenni. Az nem is kifejezés, hogy mennyire tud az lenni. >< Ha nem fogadta volna el a céhbe invitálást, ő érezné magát rossz embernek. Főleg azok után ahogy segítette a fiatal céhvezér. Aztán meg fogta magát és kasztot váltott. Razz

Szegény szegény Anat, pedig két íjászt szeretett volna, habár most már szerzett a kitartója egy újabb íjászt. Azt a Saya chant, akivel a csak "cicás küldiként" elhíresült küldetéskor találkoztak. Meg kell még kérdeznie attól a lánytól, hogy magyar e, mert eléggé európai feje van, ráadásul valami olyasmit motyogott az erdőben, mikor az íjász statjaikat próbálták vissza szerezni Cecillel. Teljesen belesüppedt a nagy babzsákba, s magában kuncogott egy sort a lány zavarát láttán. Sejtette, hogy ugyanúgy zavarba fog jönni, mint amikor először használta ezt a szót a lány felé. Pedig hát a japánok előszeretettel kedveskednek így, lehet, hogy ez a lány túl harcias volt kint, és még csak nem is gondoltak arra, hogy valaha is így hívják. Pedig illik rá ez a jelző. ^^
Aztán az íjra terelődött a szó. Ő bevallotta, hogy neki is ez tetszett a legjobban, s noha gondolhatta volna a lány, hogy egy hasonló rubin íjról van szó,nem erről, egyből arra gondolt, hogy de, erről van szó. És milyen igaza is volt. Azon a napon adta vissza Anatnak, amikor megbeszélték a céhbe kerülését és a kaszt váltós témát, hogy adja oda Esunak.
- Igen. Egy medállal együtt kaptam a tizes boss előtt levélben. Csak úgy, habár akkor már sejtettem, hogy mivel előhozakodni Anat, és hát ezek után már kétség sem volt felőle.
De ezt az íjat neked készítették. Én csak kölcsön kaptam Wink

-
Tette hozzá, hogy miért is? Hiszen nem volt erre semmiféle bizonyítéka, és valószínű, hogy nem is így történt. Anat túl haszonelvű ilyen téren, mindent annak ad, akinek a legnagyobb haszna van belőle, és ez így van jól. Mivel Al kasztot váltott, vissza kérte az íjat, és Esunak adta, mert neki kellett, és Al megkapta a pöröly-pallost. Talán egy kicsit túl önzetlen is, de pont ezért csatlakozott. A céhvezér valóban a céhéért van, él és ez mi ha nem csábító? És ahogy Anat is mondta, azt szeretné, ha ővele egy nagy családot hozhassanak létre. Esura pillantott, picit, lopva. El kell érnie, hogy ez a lány és mindenki más is a csapatban sokkal jobban összetartó legyen.
Valami közös tevékenység? Anat sokat próbálkozik ilyen olyan összejövetelekkel, és céhek közti baráti találkozókat is rendez, de ha egyszerűen nem jönnek el a tagok az problémás. Kéne ide még valami, ami mondhatni kikényszeríti a tagokból, hogy sokat találkozzanak. A dobra tévedt a tekintete...
- Tudod... azért is, mert mostanában sokan elmentek. Ren... hát... tudod, ismered őt. Szóval... egyszerűen csak kijelentette, hogy nem marad többet a céhben. De korábban már ... -
Nem kifejezetten a név miatt fordult vissza teljes testtével, hanem inkább a szomorú hangnemre. Eddig vidáman szűrcsölték az üdítőt, és most mi változott. A lány figyelte ahogy beszél. Sokan haltak már meg. Igen.
Még meg akarta köszönni Rannak, hogy akkor a Kezdetek Városában nem hagyta szó nélkül elüldögélni őt. Kirántotta depresszióból, célt adott neki, és ezzel megmentette. De Ran is meghalt. A legerősebb íjász, és kétség kívül a legjobb játékos, és a legnagyobb kocka a világon. Halott.
Letette a poharat az ölébe és maga elé meredve nézte azt. Átragadt rá is a mélabús hangulat.
- Nem tudom. Nem hiszik el, hogy ez már nem játék.
Azt hiszem így a könnyebb. Én is azzal nyugtatom magam, hogy a halottaink egyszerűen csak felébredtek kint, és nincs semmi bajuk. De... - megrázta a fejét- tudom, hogy ez nem igaz. -
~ Talán én tudom mindünk közül a legjobban. ~

by **Koshitsu Esutel** Pént. Dec. 13 2013, 17:15

* Furcsa volt azt hallani, hogy az íjat nekem készítették. Valahogy nem tudtam elhinni, hisz nekem ott volt Artemis. Ezt mindenki tudta. De inkább hanyagoltam a témát! A lényeg, hogy ha tényleg az életem van veszélyben, akkor a jelenleg jobbik íjat kell használnom. De igazából abban reménykedem, hogy majd valamikor utol fogom érni Artemisszal a rubin íjat. Hát, majd meglátjuk.
Végül már egy kis lelkiismeret furdalásom volt. Éreztem, hogy Alex korábbi jókedvét elrontottam. Most közösen bámultuk az italunkat és "sírdogáltunk". Pf... de szánalmas! *
- Ahm... mindegy is. Nem azért ülünk itt, hogy siránkozzunk. ^^
* A szemébe néztem komoly tekintettel. *
- Hmm... nem kertelek... korábban említetted, hogy ha újra felteszem a kérdést, akkor felelni fogsz. Mondd hát meg, kérlek, milyen vallású vagy? Komolyan érdekel.
* Nah igen... néha ha nem lehet rávezetni a témát, csak úgy bumm, belecsapok a közepébe. Ezt nem akartam már halogatni. Tudnom kell! Már csak azért is, mert legalább nem kell egyedül éreznem magam, ha ő is abba hisz, amiben én. A közös vallás mindig közelebb hozza egymáshoz az embereket. Már ha komolyan gondolják. Viszont az sem jó, ha valaki fanatikus. Bár az kétséges, mit jelent a fanatizmus. Mert ha valaki azt mondja, jobb meghalnom, mint nem hinnem Istenben, akkor ez valaki számára lehet fanatizmus. Azonban, ha valaki nem hiszi, hogy jobb halottnak lennie, mint hinnie, akkor az meg már nem hit. Csak valami hobbi. Kultúra... szokás. Ezért is furcsa szó a vallás. Mert szó szerint ugyebár azt jelenti, amit vallunk. De már "elkorcsosult" egy olyan fogalommá, ami egy kulturális és erkölcsi csoportot foglal magába. Mi a vallásod? Ha szó szerint értenénk, ezt kellene felelnünk: Jézus az Úr. Ez a vallásom. De ma már nem ezt jelenti a kérdés. Erre a válaszra eléggé meglepődnének a kérdezők, sőt, meg merem kockáztatni, zavarba jönnének, esetleg felháborodnának, megbotránkoznának. Pedig csak a kérdésre válaszoltunk. Ma már a vallás magán ügy. Na igen. Az, hogy kiben hiszel, az rajtad múlik, s nem kényszeríthetnek másra. De hogy már tiltsák is, vagy éppenséggel sértse az embereket az, ha ezt elmondod másnak, az már szerintem gáz. Vagy csak én vagyok ilyen fanatikus? *

by **Halász Alex** Pént. Dec. 20 2013, 11:31

Esu chan gyorsan váltott, ahogy a jó előbb is. Egy pillanatra elcsodálkozott,de végül is érthető,hiszen tényleg nem azért ültek le,habár felőle az is lehetne a probléma, legalább kicsit agyalnak a megoldáson. Azonban a lány nem így volt vele,szeretett volna témát váltani, amit Alex el is fogadott,és nem firtatta tovább. A következő pillanatban azonban a lány olyan komolyan nézett a szemébe, mintha valamit épp meg akarna vallani neki.Hátrább is hőkölt egy picikét a furcsaság láttán.Vajon mit akarhat tőle ilyen komoly ábrázattal? De nem kellett sokat várnia rá, a lány nem késleltetés rögtön belecsapott a levesbe. Aha! Szóval ezért volt az előbbi eszme futtatás is, nem igaz? Elmosolyodott,de csak egy pillanatra és vissza vette az előbbi,kényelmes test tartását. Majd felemelte a bal karját és megingatta a kezét. A jobb kezében a pohár csücsült.
- A-aa, ne siess olyan előre. Még én is szeretnék megtudni rólad pár dolgot, amit talán nem tudnék meg, ha tudnád melyik vallás az enyém. :3 -
Az az arc egy önelégült és egy nagyon kíváncsian aranyos fiú arca volt abban a pillanatban. Tetszett neki,hogy játszhat kicsit Esutellel, habár koránt sem akarta a végletekig húzni az idegeit. Egyszerűen csak az igazat mondta. Sokan ha tudják, hogy az előttük ülő miben hisz, automatikusan igazodnak hozzá, mert nem akarnak konfliktust,és ez így is van rendjén, de van egy bizonyos személyiség típus, aki nem abban érdekelt, hogy megóvják az egoját, hanem abban, hogy megtudja, hogy mit is gondol a másik igazén. Akár róla,akár másról, akármiről. Így hát válasz helyett, inkább kérdéssel felelt.
- Mit gondolsz, miért van ennyiféle vallás, vagy világnézet? -

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Dec. 28 2013, 18:45

*Nem tagadom, jól esett, amikor Alex megilletődött a tekintetem miatt, bár abban a pillanatban arra gondoltam, hogy mi van? Van valami az arcomon? De csak fel tettem neki a már rég belőlem kikívánkozó kérdést. Még jó, hogy nem a kaja az, ami kikívánkozott belőlem. De természetesen megint hárított. Oh, hogy a nyavalya törje ki ezt a gyereket! Feleletétől vágtam egy fancsali képet.*
- He?
*Az az arc egy önelégült és egy nagyon tenyérbemászó kép volt számomra. Legszívesebben felugranék és jól képen törölném. De persze nem merném megtenni. Nem vagyok én pofozkodós csaj. Csak két embernél járt el mindig nagyon könnyen a kezem. A bátyámnál és Rennél. Meg kell hagyni, Ren a dupláját is megérdemelné annak, amit kapott tőlem. Főleg azután, amit művelt velem. Persze azután pont nem kapott semmilyen pofont... Ch... ilyen vagyok... Szóval az önelégült fejét néztem Alexnek, s már-már kerülgetett a düh. De aztán feladtam a harcot. Lenyugodva magam elé néztem. Jó van, játszunk Alex szabályai szerint. Fáradt vagyok ahhoz, hogy akaratoskodjak, s harcoljak ellene. S talán igaza van. Talán nem felelnék neki bizonyos kérdésekre, ha tudnám, milyen vallású. Főleg, ha kiderülne, hogy vallásának köze sincs az enyémhez. Igen... azt hiszem bezárkóznék, s csak mosolyognék rá, ha találkoznánk, de többet nem foglalkoznék vele. Mármint úgy, mint a többiekkel, igen, de sosem válna bizalmasommá. Aham... télleg. Nincs senki, akiben megbízok. Talán Anat... bár... lehet megdöbbennék, de mégsem tartanám elképzelhetetlennek, ha valami nagyon döbbenetes rossz dolgot tenne. Alex viszont... valahogy belőle nehezebb kinéznem a rosszat. Nem tudom miért. Kissé szomorúan, vagy inkább fáradtan tekintettem rá, s hallgattam meg a kérdését. Miért érdekli a válasz? Sóhajtottam egy nagyobbat, majd a földet bámulva egy darabig csendben voltam. Gondolkodtam, próbáltam összeszedni a gondolataimat. Majd újra ránéztem.*
- Szerintem azért, mert az emberek legtöbbje érzi, valahogy megérti, hogy mindez nem lehet magától.
*Tártam szét a kezem. *
- Amikor körbenéz a tájon, legyen szó bármilyen embertípusról, ezt mondja magában: mily szép alkotás! Milyen felfoghatatlan, természetfeletti. Nem pedig ezt: de kreatív volt az evulóció! Az ember amióta az eszét tudja, addig, míg meg nem rontják az eltelt évek és a tudás, rögtön arra gondol, hogy ezt a világot valaki vagy valami teremtette. Bele van írva a szívünkbe, egyszerűen tudjuk. Ezt a valamit, vagy valakit pedig minden egyes nép, emberi faj, nemzet elképzelte magában, s elnevezte. Világnézet? Filozófia? Amikor elkezdett az ember az értelme szerint cselekedni, akkor rájött dolgokra, s kikövetkeztetett sok ostobaságot. Némely kitalációk helyesek, némelyek nem. Ahány ember, annyi filozófia. Hol az igazság? Ki tudja, mi a helyes vallás, kell-e vallás, ki tudja mi a helyes filozófia? -
* Az utóbbi kérdések természetesen csak költőiek voltak, nem vártam rájuk választ. Újra lehajtottam fejemet, s a poharamat piszkáltam, s nézegettem benne a maradék kis korty multivitamint. *

by **Halász Alex** Kedd Jan. 07 2014, 12:21

Felhörpintettem a maradék multivitamint, majd letéve az üvegasztalra vártam a választ. Jól tudtam, hogy mit is gondolhat rólam, de ebben a kritikus pillanatban nem ez érdekelt. Megígértem neki, el fogom mondani, hogy mi mellett döntök, és lehet..., nem, remélem, hogy meg fogja döbbenteni, és talán, ha nem vagyok túl önző, akkor azt is remélhetem, hogy kicsit másképp kezdi el látni a világot. Miért akarom ezt? Megvan a magam kis oka, de ez legyen most titok. Az evolúciós résznél legszívesebben felkiáltottam volna és nevetve mondattam volna, hogy "De bizony sokan mondják ezt", de nem tettem. Rolling Eyes

Esu channek ez komoly, és láthatóan nagyon gondolkozik a helyes válaszon, habár ebben nincs is olyan. Most még, mi közöttünk nincs. Hiszen nem tudhatjuk. És szerintem egyetlen ember sem úgy igazán, de talán valamikor lesz. Elhúztam oldalra a szám szélét, amolyan mindentudó éllel, ahogy fejtegette ki a gondolatait, és mit ne mondjak, tetszett. Nem tartotta a kereszténységet űber vallásnak. Legalább is most még ezt tudtam leszűrni a szavaiból, de könnyen meglehet, hogy tévedek. Rolling Eyes

Az utolsó szava után, szinte abban a pillanatban szólaltam fel én is. Rákontrázva a szavaira és mondhatni megdicsérve őt.
- Igen. Pontosan! Ezek a költői kérdések az igaziak valójában! Mond, te tudod mi a helyes filozófia?
Én ismerek nem egy olyan embert, aki kapásból rávágná, hogy igen. Amit eddig le tudtam ebből képezni, hogy érzelmileg egy-egy filozófia könnyen helyettesíti a vallást. Így lesz az ateizmus, meg a többi izmus is azzá, és a sok kevert vallás mind mind azzá. Lélekben.
De valahogy, aki feltette azt a kérdést, hogy van e helyes vallás, sokkal megfontoltabb, és szerintem bölcsebb is volt a többinél.
Mond Esu chan, milyen vallásokat ismersz a sajátodén kívül? Mondhatod e, hogy a tied a legjobb, míg azokat nem ismered? És tudod-e, hogy ők mit mondanak a vallásodról? Akarod tudni?
Mást kérdezek. Ismered e eléggé a saját vallásod? -
Komolyra váltottam, az arcom is ezt tükrözte. Nem akartam megijeszteni, de volt valami amit meg akartam tudni. Ki akartam hozni a lányból, és ezt akár annak árán is, hogy megbántom.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Jan. 07 2014, 12:51

*Nem tetszett a válasza. Olyan érzés volt, mint amikor az egyik tanárom direkt kötekedett velem, s direkt az ellenkezőjét állította, mint amit én. Annyira rosszul esett, olyan érzés volt, mintha beletipornának a lelkivilágomba, s rugdosnák is, amíg ki nem hányom az összes hitemet. Azonban tudom, hogy a kérdéseire nem tudok úgy igazán válaszolni. S jogom sincs megítélni a többi vallást. Nyeltem egy nagyot, nem túl hangosan, de le kellett nyelem azokat a könnyeket, amik jönni akartak, de végül nem jöttek. *
- Nincs helyes filozófia.
* Mondtam csendesen, mint aki erejét elvesztette. *
- Mert egyik filozófia sem ismeri a másikat, s egyik sem növekedett, jött létre a másik nélkül. Vagy ha ez nem is igaz, s van helyes filozófia, akkor nem tudom melyik a helyes, de a kereszténység nem filozófia.
* Mondtam a mondat végét magabiztosan. *
- Nem ismerek sok vallást.
* Mondtam beismerőn. *
- De a sajátomat úgy-ahogy igen. Nem, nem mondhatom, hogy az én vallásom a legjobb, amíg az összes többit meg nem ismerem, de ki az, aki az összeset ismeri?!
* Kezdtem most már hangosabban beszélni. *
- És tudod mit? Lehet, hogy nem érdekel, mások mit mondanak a vallásomról. Én döntöttem mellette, s nem hagyom, hogy kimozdítsanak az egyensúlyomból. Mondhatod ezt szűklátókörűségnek, mondhatsz makacsnak. Nem azt mondom, hogy nem hallgatnám meg őket, de igen, meghallgatnám, sőt, azért érdekel, hogy mi a véleményük, de miattuk nem fogom megváltoztatni a hitemet. Minden valláshívő elfogult a saját vallásával. Melyik a helyes vallás? Van helyes vallás? Mert ha a kereszténységet mint vallást nézzük, akkor az ostobaság! Az embereknek nem vallásra van szükségük, hanem hitre! Hogy akárkibe hihetnek? Nem! Csak abba, aki megmentheti őket. De ahhoz kell liturgia? Nem kell! Csak higgy!
* A végén már egyre indulatosabban beszéltem, s egyre magabiztosabban. Gyűlölöm, ha a hitemet kérdőjelezik meg. Ha direkt alám akarnak ásni, ha ki akarják forgatni az egészet a sarkából. Ha mondhatok nekik bármit, ők csak azt keresik, hol piszkálhatnak bele. Az ilyeneknek a helyes válasz sem lesz jó. Kicsi szünet következett, s ekkor jutott eszembe az utolsó kérdése.*
- Járok egy tanfolyamra... igen, igyekszem annyira megismerni az én "vallásomat", amennyire csak lehet. Hibátlanok voltunk? Nem! Emberek voltunk mindvégig! Egy valaki volt hibátlan! S mi őt hirdetjük. Akinek Ő nem kell, az az ő problémája!
* Mondtam még mindig indulatosan, de már igyekeztem visszafogni magam. Éreztem, ahogy bizsereg bennem a vér, pedig itt nincs vér. Éreztem, ahogy felgyorsult a szívverésem, pedig itt nincs szív. Éreztem, hogy a légzésem is sokkal szaporább, pedig itt nincs levegő. *

by **Halász Alex** Szer. Jan. 08 2014, 23:02

Vetek egy együtt érző pillantást a lány felé, de félek, hogy nem ért célba. Elhúzom a szám és magam elé nézek. Talán túlságosan is látványosan fordulok el tőle. Nem akarom bántani, főleg nem a hitében megingatni, de hát ha ő akarja tudni az én felfogásom, nekem is lehet ugyanezt nem de? Sajnos azonban megsajnálom és csak bambulok magam elé. Nincs jogom megkérdőjelezni azt amiben a megoldást véli látni, de azt hiszem nem is ez volt az eredeti szándékom. És ahogy ez realizálódott bennem, egy új gondolat fogalmazódik meg bennem. Folytatom tovább a beszélgetést. Az gonoszabb lenne, ha most félbe akarnám szakítani, és úgy érzem, hogy Esu chan ezt nem hogy csak rosszul venné, de nem is hagyná annyiban. És hát mint mondtam, nem megbántani akarom. Van némi célom is ezzel, de leginkább csak az észjárása érdekel, ahogy őt is az enyém. Smile

Én is, mint minden ember leképeztem ezt a lányt valamilyen formában. Kialakult róla egyfajta nézet. Mondhatjuk úgy, hogy most úgy beszélek vele, hogy már megvan a véleményem róla. Azonban azért akarom kicsit megizzasztani, hogy ezt a véleményt ő maga támassza alá, esetleg rombolja le.
És senkit ne tévesszen meg. Egyáltalán nem negatív az előzetes véleményem, de persze nem is csupa pozitívság. Rolling Eyes

- Hmm, szóval csak higgy, desu ka? - még mindig nem rá nézek, a plafon jobban érdekel egyelőre. Ki akarom magam fejezni anélkül, hogy az ő hozzáállása eltérítene az elképzelt szavaktól, és a végén magyarázkodásba fognék. Az pedig sosem vezet sehova. Egyszer meg kellett tanulnom. :/
- De abban, ami "megment". -
Összevonom a szemöldököm. Ez, s habár érzem a lány feldúltságát, ami nem jó jel, hisz ekkor az ember nem tudja logikusan összeszedni a gondolatait, mégis megvan benne a megoldás szikrája, azonban mégsem mond semmit közben. Hiszen ez megint csak ember függő. Ki mit gondol erről. Kit mi ment meg. Az amiben hisz, nem de? Hiszen azért hisz benne.
- Túl egyszerű. Túl sok mindenre rá lehet húzni, nem csak arra, amit te tartasz annak. -
Ekkor nézek csak rá.
- Minden ember meg van győződve arról, hogy az amiben ő hisz, az az egyetlen jó út. Vagy legalább is a legtöbbjük. -
Nagy levegőt veszek. Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán ezzel túl lépem a hatáskörömet, de legbelül ez az érzés elhal amellett, hogy ki kell mondanom, még ha ezt már hallotta is.
- A keresztények meg fokozottan is így gondolkoznak. A mai napig rendkívül erőszakosan térítőek, és elzárkózóak a külvilág felé, mint egy felsőbbrendű identitás a gyarló emberek felett. -
Nemcsak szavaim, a hangom is lesújtóan hangzik és érezheti a lány, hogy haragszom mindezen lényekre, akik jobbnak hiszik magukat, csak mert oda születtek ahova és "kiválasztottnak" merik mondani magukat, mint egy elcseszett amerikai filmben.
- Van egy japán közmondás. "A bölcs harmóniában él másokkal, még ha azok véleménye eltérő is, a bolond az azonos véleményen lévőkkel sincs harmóniában."
Azt hiszem az emberek többsége így látja a keresztényeket, és sokukat én is .... és ez, fáj. -
Nem tudom miért, de hozzá kellett tennem, még ha halkan is. Talán megnyugtatásnak szántam tudat alatt Esunak, de valóban így éreztem.
Mi az igazság? Nincs igazság! Mégsem állhatok fel a probléma felől legyintve, hogy nincs igazság, akkor nem is keresem tovább, mert ez fontos. Az életünk egy meghatározó része. Higgyünk e valami felettünk álló lénybe, vagy legyünk materiálisak, de ha higgyünk, akkor mibe? Mi az igazság?
Ránéztem a lányra, akit talán most szuperul megkavartam az előbb a dumámmal. Most aztán biztos nem tudja, hogy miben hiszek, de fontos is ez? Rolling Eyes

Volt még bennem jócskán mit kiadni, de visszafogtam magam. Csak néztem rá, hátha szóhoz akar jutni.

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Jan. 09 2014, 20:53

*Láttam rajta, hogy elgondolkodott. És valahogy azt is láttam rajta, hogy nem ártó kötekedés tőle ez az egész. Valamit meg akar tudni, de ahhoz fel kellett tennie a kérdéseit. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy vallató szobában. Nem volt kellemes. Mikor azt mondta, hogy túlságosan is bármire rá lehet húzni azt, hogy mi az ami megment, bólintottam. Hát persze, ez igaz. Csak hirtelen nem tudtam megfogalmazni jól, amit akartam, de most eszembe jutott valami, amit még mindenképp el akarok mondani. De meghallgattam őt, kíváncsi is voltam a reakciójára. Amikor pedig a keresztények erőszakosságát említette, még inkább bólogattam, mint aki egyetért vele, mármint Alexel. Tudom, mit érez, mármint ezzel kapcsolatban, engem is iszonyatosan felidegesít, bosszant a keresztények rossz hozzáállása a világhoz. De ki vagyok én? Nem tudok bocsánatot kérni a világtól a kereszténység nevében én egyedül. Ki hallgatna meg? Ki hinne nekem? Hallgattam sokáig szavai után, bár nem suhant el fülem mellett az utolsó pár szó. Ráemeltem tekintetemet lassan, s néztem őt. Nem érdekelt, ha zavarba jött, itt most nem az volt a kérdés, hogy jaj, azért bámulom-e, mert tetszik nekem. Nem érdekelt hirtelen, mit gondol rólam, csak látni akartam az arcát, az arcán ülő érzelmeket. A szemét. Ő is rám nézett, s most valahogy ez nem zavart. Egy nagyobb lélegzet vétel után szólaltam meg.*
- Igazad van. Mindenben. Nincs mit reagálnom erre, vagy nincs érvem, mellyel cáfolhatnám a szavaidat. Egyet tudok. Tökéletes ember nincs, csak az, kit hirdetünk. Nem a mi utunkat kell járnia a világnak. Hanem az Ő útját. Felőlem panaszkodhatnak, hogy jaj ezt teszik a hívők, jaj azt teszik. Nem ez a kérdés, mi mit teszünk. Nem mi vagyunk a kereszténység. Hanem a Benne való hit és az Ő útján való járás a kereszténység. Mondjon bárki bármit! A másik amit még mondani akartam. Ugye az volt a kérdés, honnan tudjuk, melyik a helyes vallás... El kell fogadnunk egy alap tényt. Ez az alap az, hogy Isten jó. Ha nem jó, akkor nem kérdés, hogy kell-e vallás vagy sem, mert rossz Istent nem érdemes imádni. Na de ha már jó az Isten... akkor miért kérne tőlünk olyat, ami lehetetlen? "Légy tökéletes! Tedd meg ezt, tedd meg azt. Így áldozz, úgy imádkozz, amúgy adakozz. És jaj neked, ha nem teszed, mert kitaszítalak, s a pokol mély bugyraiba küldelek." Nem. Ha valaki jó, nem mond ilyet. Hanem csak ennyit: Szeretlek. Meghalt a Fiam, hogy bűnöd miatt neked ne keljen fizetned halálod után. Sőt feltámadt, hogy bizonyítsa isteni mivoltát, s reményt adjon nekünk az új életre. Fogadd el a Fiamat, s akkor te is a fiammá válsz." Ennyi. Van olyan vallás, amely ezt üzeni? Nincs. Nincs, nincs! Van ennél nagyobb Jó? Nincs! Tehát ha Isten jó, akkor a nagyon jót adja nekünk. Nincs kevésbé jó, vagy félig jó, félig rossz. Mert Benne nincs rossz. S ha ő A JÓ, akkor a legjobb ajánlatot adja. Tudsz ennél jobb ajánlatot? -
* Nem gondoltam volna, hogy idáig "fajul" a beszélgetésünk. Nem ezt terveztem, én csak azért jöttem be, mert meg akartam kérni, ne doboljon, mert aludni szeretnék. És most mégis itt ülünk, egymással szemben, s olyanokról beszélgetek vele, amiről már jó hosszú ideje nem beszéltem senkinek sem, amióta itt vagyok. Most már cseppet sem érdekelt, mit gondolhat rólam. Nevezhet apácának, fanatikusnak, bolondnak. Én fellélegeztem, mert azt hiszem, másképp nem mondhattam volna el a lényeget. Megerősödtem. Igen. Most erősnek érzem magam, s tudom, nincs előttem akadály! Semmi... és senki.*

by **Halász Alex** Pént. Jan. 10 2014, 13:39

Két nagy gondolat fogalmazódott meg Esu chan szavaiban, s ahogy ezeket kifejtette, enyhén szólva is bámulatos volt. Az a hév, amit ez a lány egy szempillantás alatt reprezentálni tudott dicséretre méltó volt és egy picit megmosolyogtató is. Csak néztem rá az elején és ő is ugyanezt tette, de egyikünknek sem volt belőle különösebb zavara. Habár arra számítottam, hogy nem fogja tudni állni a tekintetem, a lányok már csak ilyenek. De Esu chan titokzatossága nem ismer határokat. Rolling Eyes

Aztán belekezdett a nagy beszédébe és mondta és mondta, és le sem lehetett volna lőni közbe annyira belejött. Az első gondolat, miszerint nem a követők a fontosak, hanem az akit követnek, olyan furcsa volt de egyben tiszta is. Mondhatnám naivságnak is valahol, de nem most. Most csak hitnek tudnám mondani. Komolyan hallgattam végig a lányt, ámbár mikor a második gondolatára tért rá, összeráncoltam a homlokom. Tényként kezelni, hogy "Isten jó".
Ha az ember azt keresi, hogy van e valaki fölöttünk, akkor a sok-sok "Bibliát" hacsak arra az időre is, míg átolvassuk, dokumentálisnak kell vennünk, különben ki hinne egy könyvnyi mesének? Senki. Ezt ami le van oda írva, sokan halálosan komolyan veszik. Tehát nekünk is el kell fogadnunk, hogy a keresztény isten Isten, az egyetlen, és Jó. Nos ha elfogadtuk, akkor minden más tényleg klappolni fog. Nah igen, csak az a nehéz, hogy az ember elhiggye, hogy van egy Isten, és ez az egyetlen "tag" képes volt létre hozni mindent, mert olyan Hatalmas, és még hozzá Jó is, hiszen másképp mi értelme lenne hinni benne, ha rossz lenne, és akkor így körbe nézni a világban, ahol bánat és halál veszi körbe az embert.
Fújtam egyet lemondóan. Azonban van egy másik nézőpont is, amit én anno használtam. Ha feltesszük, hogy ez a minden, nem a véletlenek és véletlenek folytán alakult ki, akkor van valaki fölöttünk, aki felelős érte. A kérdés, hogy ki ő, mit akar, akar e egyáltalán valamit, és megismerhetjük e őt annyira, hogy értelme legyen foglalkozni vele? Elővettem hát az összes nagy vallási könyveket, (mert sokuknak több is van, nem csak az egy és utánozhatatlan "Biblia style" ) és szépen átrágtam magam rajtuk.
És az én hiányos információim és következtetéseim alapján döntésre jutottam.
Kissé oldalra billentve a fejem kacsintottam a lányra. Habár a mondatai közben is szerettem volna szóhoz jutni nem is egyszer, leginkább a végénél, amikor a "Nincs" hisztérikus résznél tartott. Rolling Eyes

De most végre én jöhetek. :3
- Nem. Egyelőre a kutatásaim nem hoztak ki jobb eredményt. Komoly. Razz

-
Nevettem el magam. Gondolom ilyen "kereszténnyel" még nem találkozott.
- Nincs kőbe vésve a hitem, sőt, szüntelen keresem a felületet rajta. Tudod kisebb koromban rájöttem, hogy két választásom van, vagy abban hiszek, hogy nincs semmiféle isten, vagy abban hogy de, van.
Nem tartottam hátráltató tényezőnek a hitet, úgy önmagában, hiszen az embert már a tudat is amolyan placebóként erősíti, hogy van valaki aki erősebb nála és segíti a bajban. No és akkor elkezdtem keresni, hogy melyik az az isten, amelyik valóban képes lehet mindarra, amit látok magam előtt, vagy ahogy akkor fogalmaztam, "melyik az az isten, amelyiket tisztelni fogok".
Gyakorlatilag kiválasztottam a magam istenét. Rolling Eyes

Jah igen hagy tegyem hozzá, hogy ez tudatos döntés volt, és abból a tényből kiindulva, hogy nem tudja senki bebizonyítani, hogy van e valamilyen isten vagy sem, nem is sorolnám a gyengeség kategóriába. >< Inkább egy kívánság, hogy jobb lenne ha lenne isten, és ha van, akkor már legyen az amit kiválasztottam Rolling Eyes

Önző felfogás, mi? De nem tudom, hogy tudnám másképp logikailag elmagyarázni. Kicsit mindannyian önzők vagyunk. :3 -
Huhh, nah mire gondolhat most? Érdekelne. o.o
De ha nem bánja, én el tudok beszélni erről a világ végéig. Razz

- A szüleim ugyan katolikusok, de nem gyakorolják a hitüket. Japánban nehézkes is lett volna, így én a japánok közt felnőve nem is nagyon hallottam az európai vallásokról, csupán történelem órán egy fejezet erejéig. Az ógörög politeizmus után rögtön. Razz

-
- Krhm, elkalandoztam. Rolling Eyes

jah igen, szóval a mai nagyobb vallások közt a Biblia istene, mondom így, mert az előbb különválasztottuk a keresztényeket a kereszténységtől, a legelőnyösebb az embernek.
A többiben találtam, hogy is van kocka nyelven? ... öhm, bugokat. Surprised

-
Nahát, most aztán megeredt a nyelvem. o.o Még senkinek sem beszéltem arról, hogy hogyan is "tértem meg", ha ugyan ezt egy valamire való keresztény annak venné. Razz

by **Koshitsu Esutel** Szer. Jan. 15 2014, 22:21

* Azt hiszem, itt volt az idő, hogy a pihenő kör elérkezzen, legalábbis hozzám. Kifulladtam. Öcsém, még a dumában is el lehet fáradni! Éreztem, hogy hevesen ver a szívem, de csak azért, mert már megint olyan a téma, ami engem mélyen érint, s ha olyanról kell beszélnem, ami engem mélyen érint, akkor arról NAGYON beszélek. Örültem, hogy Alex átvette a szót. De amit mondott, kicsit meglepett. Kutatásai? Jobb eredményt? Te jó ég, ez már eleve rosszul hangzik, de persze biztos vagyok abban, hogy csak azért zavaró, mert más szokásról és gondolkodásmódról van szó, mint amit megszoktam. Na jó Esu, nyisd ki az elméd, nyisd ki a szíved, s fogadd be, amit ez a szőkeség most mondani fog neked! Csak hallgattam, s hallgattam őt, egyszer már szóra is nyitottam a számat, hogy közbedumáljak már megint, de gyorsan visszacsuktam, lenyeltem akaratosságomat. Mikor végre befejezte egészen különleges beszámolóját a találkozásáról a kereszténységgel, hát csak hallgattam. Nem tudtam először megszólalni. Valahogy az jött le nekem, hogy ő ezt mindig is el akarta mondani nekem, hogy hogyan nézte át a legfőbb vallásokat, s hogyan jutott arra a következtetésre, amire jutott. Ha nem lett volna célja ezt így, ahogy van, elmondani nekem, akkor nem is kérdezett volna arra rá, hogy mi a véleményem a sok-sok vallásról. Tehát igazából csak alaphangulatot akart teremteni az ő kis megvallásához. Elvigyorodtam. Lebuktááál!!! Sóhajtottam egy nagyobbat, majd megszólaltam.*
- Nagyon érdekes, amit mondtál. S talán így jogosnak mondhatod azt, hogy te tisztában vagy azzal, melyik a helyes vallás, hisz mindegyiknek utánajártál. Szép, gratulálok!
* Hupsz, bocsánat, nem tudtam kihagyni, még tapsoltam is hozzá egy halkat. Most olyan lehetett az egész,mintha gúnyolódnék, pedig egyáltalán nem ez volt a célom. Végül folytattam. *
- Ha jól értettem, említettél valami olyasmit, hogy az igazából egy kívánság, hogy jó lenne, ha lenne egy isten, s hogy melyik, azt kutatásod során derítetted ki. De van, ami még nagyon fontos. Még mindig csak kívánság számodra, hogy bár Ő létezne, vagy hiszed, hogy Ő létezik? Korán sem mindegy, mert ha az előző, akkor nem, de ha a második, akkor keresztény vagy. Na meg nem elég tudni, hogy mi a helyes. Az nem ment meg senkit. El is kell fogadni.
* Hát igen, hiába örülünk egy ajándéknak, hogy jé, ez a miénk s tudom, hogy nagyon csodálatos dolog van benne, de ha csak ott van az ajándékozó kezében, s nem vesszük el tőle, attól nem lesz a miénk.

by **Halász Alex** Pént. Jan. 17 2014, 12:55

Csak ültem a babzsákon, Esu felé fordulva és egy egészen különleges érzés fogott el. Gúnyolódik velem. Megtapsol, pedig... wáááhhhh. Felálltam. Bárki, bármit mondhat utólag, hogy ekkor mi is járt a fejemben, és mennyire dühös voltam, azonban mindaz téves. Egyszerűen csak meguntam az ülést, sőt, az volt a tervem, hogy leülök a dobhoz és egy "da-bumm" leütéssel lezárom a témát. Tervek szerint egy picit viccesen is, hogy ne érződjön, hogy ütköztünk közben. Én legalább is úgy éreztem. Aztán félúton a dob felé megálltam, és vissza fordultam a lány felé. Nagy hiba volt. Éreztem ezt akkor is, de már eluraltak az indulatok. Nem is tudom mi dühített fel igazán, de ha jobban belegondolok, akkor az ő viselkedése emlékeztetett egy sokkal szélsőségesebb viselkedésre, amit tapasztaltam, és amit részemről elítélek, és talán még ő is. De akkor ott eggyé vált a kis taps és a gúnyosabb hangnem a többivel.
Egy pár pillanatig csak úgy bámultam rá, és a fejemet ingattam.
- Cöhh, nem tetszik! Látszik rajtad, hogy nem tetszik! Pont olyan vagy, mint a többi nagyképű Bibliamajmoló. Azt hiszed, hogy csak te tudhatod a nagyszerűt, és ezt nem is átallod hangoztatni! -
Kezdtem saját szavaim hatására még jobban belejönni ebbe. Felhergelem magam és a végén tényleg megsértem! Ha még ezzel nem sikerült. o.o
Nem jó ez így, nem ezt kellene mondanom, nem erre kellene egyből asszociáljak!
- Azt hiszed, hogy olyan különleges vagy, hogy csak azok érthetnek meg, akik pont olyan nagyszerűek mint te, mi? -
Megfordultam és léptem két lépést, egészen a kanapé mögé, mielőtt újra a lány felé fordultam volna, és folytattam volna. Eluralt a düh, és már hiába tudtam ott is abban a pillanatban, hogy éppen vérig sértem Esut, nem tudtam leállni.
- Nem arra vártál, amit mondtam? Hát sajnálom, hogy nem vagyok olyan szemellenzős Bibliabuzi, mint egyesek! Vagy tudod mit? Nem sajnálom, én legalább használom a fejem is, és nem vagyok visszautasító mindenkivel szemben, aki egy kicsit is eltér attól, amit én helyesnek vélek! -
Igen, ezt neki mondta, és úgy ámblokk mindent rá is értettem, pedig nem is ismertem ezt a lányt. Hogy miért is gubódzik be a csigaházába és viselkedik olyan visszahúzódóan meg elutasítóan az emberekkel. Ráadásul most meg akart nekem nyíni, erre letámadom. Nem vagyok normális. Rácsaptam a kanapé támlájára. Egy picit halkabban folytattam.
- Csak azért meséltem el ezt neked, hogy értsd, hogy én nem tartozom semmilyen "felekezetbe" - Úgy ejtettem ki ezt a szót, mint ahogy ők szokták a szektát. Egy adag undorral vegyítve.
- Én csak leültem elolvasni a Bibliát, amit ti szentnek mondotok, és meggyőzött. A Ti viselkedésetek viszont nem! Tudod mi jut a japánoknak eszükbe a Kereszténységről? A katolikus inkvizíció! Nem csoda, hogy alig két százalékuk keresztény csak! Ha Magyarországon nőttem volna fel, nagy valószínűséggel nem akarnám magamat kereszténynek mondani, nehogy össze tévesszenek engem veletek! Előbb lennék hithű ateista. -
Éreztem, hogy belül zokogok. Elszorult a szívem, mert meg van az esélye annak, hogy valóban így lett volna. Sok baromságot láttam ám otthon, és hallottam is, és akkor nagyon örültem, hogy minden sallang meg liturgia nélkül vehettem elő ezt a könyvet anno.
Nagy hévvel beszéltem, de sok szünetet hagytam a mondatok között, majd levegőt vettem, össze szedtem, hogy miket akarok még rázúdítani, majd folytattam, nem is figyelve, hogy talán mondott is valamit, vagy megszólalt e. Ha végig a szobában maradt és nem rohant ki, akkor végig kellett hallgatnia, mert amíg a végére nem érek ennek, addig nem hallgatok el.
- A keresztényeknek felelősséget kell vállalniuk azokért amiket tesznek! Felelősséget azokért az emberekért, akiket megnyomorítottatok a hevességetekkel és erőszakoskodásotokkal. Chh, hogy lehetettek ilyen agresszívek? Összeölelkezhetnétek a mohamedánokkal megbeszélni egy közös dzsihádot! -
Mondhatni szikrákat szórt a szemem felé, és már már lihegtem dühömben. Hirtelen hallgattam el most legutóbb és látszott hogy mély hallgatásba burkolóztam. Egy teljesen más hangnemben folytattam. Halkan, szomorúan.
- Ez nincs benne a Bibliában. -
Felnéztem rá. Hát kiadtam magamból a felgyülemlett mérget. Sok sok ember eszmefuttatását ami az agyamra ment, és sok sok ember igékkel való dobálódzását egy hülyeséget megvédendő. Talán nem a legjobb személyre zúdítottam rá mindezt, de azokra akikre kellett volna, úgy sem értenék meg. Hehh én is így beszélek, hogy "úgy se, nem értenék meg", pedig ezek tényleg nem.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Jan. 26 2014, 21:39

* Alex felállt. Nocsak. Reméltem, hogy tisztában van a "szándékaimmal", avagy az "érzéseimmel". Azaz, hogy nem értett félre korábban. De picit idegesnek tűnt. Elindult, majd visszafordult felém. Én felé fordultam, s ránéztem. Vártam, mert láttam rajta, hogy beszélni óhajt. Első megszólalására kikerekedtek a szemeim. Bibliamajmoló? Ahhoz picit többet kellene olvasnom azt... Nem értettem a kitörését, de a java még csak most kezdődött. *
~ Azt hiszed, hogy olyan különleges vagy, hogy csak azok érthetnek meg, akik pont olyan nagyszerűek mint te, mi?~
* Visszhangzott a fülemben ez a kérdése. Lemerevedtem. Lesokkolódtam. Nem azért, mert megbántott. Hanem mert úgy éreztem, igaza van. Igen, különlegesnek tartom magam. Olyannak, akit nem ért meg bárki. De a "nagyszerű" kifejezés már téves. Nem tartom magam nagyszerűnek. Szólásra nyitottam a számat, de csak a döbbenettől. Igazából nem tudtam volna mit mondani neki, nem is akartam, csak reflex volt. Végül mégsem szólaltam meg. Ez most Alex köre. Mondja ki, ami benne van. Amúgy sem ismertem eddig úgy igazán. Mindig is kíváncsi voltam, milyen indulatai vannak, mit rejteget a szíve mélyén, milyen gondolatai vannak. Mindig is egy kedves, vidám, udvarias fiúnak ismertem, de egyben titokzatos is volt. Rejtegetett mindvégig valamit. S most megtisztelve éreztem magam, hogy megismerhetem a valódi énjét. Fájni fog? Lehet. De végre tudni fogom, kicsoda is ő. Mikor a meglepő reakciójáról tette fel a költői kérdést, lesütöttem a tekintetem. Úgy hallgattam tovább. A "Bibliabuzi" kifejezés szíven ütött. Ez túlságosan fájt nekem, s éreztem a fájdalmas nyilallás helyét a szívemben. Mintha hirtelen egy pillanatra belém szorult volna a levegő. Ökölbe szorítottam a kezem, de csak azért, hogy segítsen lenyelni ezeket a szavakat és indulatokat. Nem voltam dühös. Most nem. Talán egy picit, de nem rá. Hanem ránk. Akik képviseljük Őt. Sírhatnékom támadt, de nem engedtem teret neki. Mikor Alex rácsapott a kanapéra, egy pillanatra összerezzentem. Nem nagyon. Csak a hang erős volt. Éreztem, hogy sok fájdalom gyülemlik fel a szívében, s valahogy az volt a különös, hogy tudtam, hogy ugyanazt érzem. Nekem is fájt, nem azért, mert engem bánt. Az fájt nekem, ami neki is. Homlokomat a tenyeremre támasztottam. Nem mertem lehunyni a szemeimet, mert féltem, hogy azzal elnyomok egy könnycseppet, s lefolyik az arcomon. De gyorsan és sokat pislogtam, hogy eltűnjön helyéről, s felszáradjon a szememből. Mikor éreztem, hogy egyértelműen rám néz, akkor felemeltem a tekintetemet, s a szemét kerestem. Látni akrtam, mi van benne. Villámokat szórt. Felém. Most én voltam az egész kereszténységnek megtestesítője annak múltjával és jövőjével együtt. Minden hibájuk, vétkük, az én vállamra került, véres kezük az enyémet mocskolta be. Végül, egy záró mondat után elhallgatott. Mély csend volt a szobában. Sokáig nem szólaltam meg. Csak egyszer, amikor halkan, szomorúan így szóltam. *
- Nem... nincs benne a Bibliában.
* Többet nem szóltam. Nem akartam. Nem volt mit. Azon gondolkodtam, hogy lelépjek-e. Tudtam, hogy nem engem gyűlöl, bár kicsit aggódtam, hogy véglegesen ez marad-e a véleménye rólam vagy a kereszténységről. Mégsem tudtam egy helyben maradni, felálltam, s lassan az ajtóhoz sétáltam. Távoznom kellene? Most hagynom kellene, hogy így váljunk el? Legszívesebben elfutnék, ahogy mindig is tettem. Rátettem a kilincsre a kezem, de megálltam. Mit akar vajon? Elmenjek, ne menjek? Visszatekintettem, felé fordítottam az arcom, hogy lássam a választ, hogy most mit kér tőlem. Nem. Azt fogja gondolni rólam, hogy gyáva vagyok. Elengedtem a kilincset, s a hátammal az ajtónak támaszkodtam, keresztbe fontam a karom, s elgondolkodva a földet bámultam. *
- Sajnálom! Nem akartam, hogy félreértsd a reakciómat. Soha azelőtt nem hallottam ilyesmit. Meglepett. Őszintén meglepett.
* Nem néztem a szemébe, kerültem a tekintetét. Nem vagyok valami jó a bocsánatkérésben. Én inkább az a típus vagyok, aki könnyen megbocsát, de nehezen kér elnézést. Tudom, mi ez: egoizmus. Igen. Talán tényleg azt hiszem, hogy nagyszerű vagyok. És ez a tudat mardosta a szívemet. *

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 30 2014, 21:11

Ideges volt. Fújtatott, és mindeközben magát okolta a nagy kitöréséért. Nem szabadott volna rázúdítania a saját problémáját erre a kedves lányra. Esu nem tehet arról, amit őneki meg kellett élnie egy-két "felekezet" berkein belül, és nem utolsó sorban voltak olyan gyülekezetek, ahol jól érezte magát és a rosszabbakban is voltak olyan tagok, akikkel meg tudta értetni magát, így hát egyszerűen csak arról szól a dolog, hogy mi mint emberek, mindent el tudunk cseszni. facepalm

Ennyi, nem kellett volna olyan sokat bele látni ebbe, csak hát, ez egy fontos kérdés. Nagy volumenű kérdés. Legalább is neki. Ezért volt olyan rossz látni a sok botladozást, és öntőrvényűsködést. Látni ahogy a Bibliával hadonásznak egyesek jelképesen és felhasználják a saját céljaikra anélkül, hogy mindezt észrevegyék. Vakok gyülekezete. Beposhadt, semmit érő liturgiáktól terhes közösségek. És ezek azok az emberek, akik hirdetnek. Kirakat keresztények, semmi közük a valódisághoz, s noha ő sem egy szent, már nagyon rég megfogadta, hogy nem fogja se Istent, se az ő tetteit beskatulyázni egy sztereotíp elképzelésbe, amit természetesen egyes emberek láttak bele a Bibliába. Isten szuverén lény, ez a lényege a kereszténységnek és pont ezt felejtik el a legtöbben, és helyette cselekednek, vagy épp az ő nevében. Nagy hiba.
A lányra szegezte zöld szemeit. "Jézusom mindjárt sír!" Koppant a felismerés egyből, de nem tudott közel menni hozzá. A kanapénak támaszkodva figyelte, ahogy megtörten áll fel és ballag tova az ajtóig. Meredten nézte, ahogy rámarkol a kilincsre, és, nem nyomta le. Esu chan habozott. Alex feljebb vitte csüggedten félrebillentett fejét, és élénkebben figyelte a történéseket tovább. Esu megfordult, és ránézett. A fiúból csak a sajnálkozás és a fáradtság sugárzott. Amint a szőke szépség szóra nyitotta a száját, ő is beszélni akart, de elkésett. Szerette volna a bocsánatát kérni az előbbi kirohanásért, azonban pont Esu kért tőle bocsánatot. Erre elszégyellte magát és talán bele is vörösödött, de biztosan látszott az arcán, hogy igazán nem kellett volna pont Esunak bocsánatot kérni, és egy kisebb várakoztatás után fel is egyenesedett, hogy ezt ő maga is elmondja a lánynak.
- Igazából én tartozom bocsánat kéréssel. Nem tudom mi történt velem, nem akartam, hogy így végződjön. :/
Ha most menni akarsz, nem tartalak fel, biztosan nagyon megbántottalak, de azért... meg tudsz bocsátani? -
Nézett fel kérlelőn a lányra.

by Ajánlott tartalom

[Esu & Al :3 ]

[Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]

Re: [Esu & Al :3 ]