Viktoriya Kireyev

Név: Viktoriya Kireyev
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 19

Kinézet: Körülbelül 170cm magas és 52 kiló. Hosszú fehér haj, piros szemek, melyeket apjától örökölt. Anyja hófehér bőrrel ajándékozta meg. Arca jobb oldalán egy vágás helyezkedik el. Öltözködésével kifejezi a nemesi rétegbe való tartozását. Kardjának tokja egy sétapálca.

Jellem: Kissé naiv mivel a társadalomtól elzárva élt, házon kívül emberekkel csak összejöveteleken, apja érdekei szerint találkozott. Hamar felkapja a vizet, ha a bátyáról van szó, de másokkal próbál értelmesen kommunikálni. Az arcán lévő sebhely miatt kissé visszahúzódó, többé nem tud szép nőként gondolni magára.

Képességek
Russian Blood Stealer
Képesség szintenként, minden sikeres találatnál fél életpontot szerzek vissza, lefelé kerekítve.

Előtörténet:
Nemesi, Orosz családba születtem, név szerint a Kireyev családba. Elégé nagy vagyonnal és területtel rendelkeztünk, persze ehhez egy lánynak semmi köze és nagyjából semmi beleszólásom nem volt semmibe. Mindenem meglehetett amit, akartam, meg is volt, egyetlen egy fontos, vagyis számomra nagyon fontos dolgot nem kaphattam meg, a figyelmet. Nem úgy, mint az ikertestvérem…
Viktorra szegeződött a család egész figyelme, csak ő rá figyeltek, mint egyetlen szobajövő örökös. Eléggé viccesnek tartom, hogy ebben a korban még itt kell tartanunk. Otthon kellett tanulnunk és minden, minden meg volt tiltva a sorsom előre el volt döntve. Annak ellenére, hogy menyivel több figyelmet kapott a testvérem, szerettem őt, bár egy kis féltékenység mindig volt a részemről, de mindig ott voltunk egymásnak. Míg nekem teniszeznem kellett anyámmal, a bátyám vadászni járt a nagybátyánkkal. Akárhányszor kértem, őt, hogy had tartsak velük, ő nemet mondott, és még szidást is kaptam, mondván „Egy lánynak lányos dolgokat kell tennie.” Kicsit úgy éreztem, hogy még neki is a bátyám a kis kedvence. Kiskoromban emiatt még anyámhoz rohantam sírni, de később bele kellett törődnöm, hogy nem foghatok pisztolyt a kezemben. Később a figyelmét, szűk testre simuló ruhákkal akartam felkelteni, hátha kapok tőle egy kis figyelmet. A vívás sem volt megengedett számomra, pedig abban tényleg nem találtam semmi veszélyeset. Ráadásul többször még az orrom alá is dörgölte. Barátkozni sem nagyon volt lehetőségem sok emberrel, hiszen félelmetes testőrök kísértek minket mindenhová, ami eléggé ijesztő dolog tud lenni, az átlag embereknek. De lassan, a boldog békeidők végtértek.
Négy évvel ezelőtt, nagyapánk meghalt, apám, legidősebb fiúként örökölt mindent. Luka nagybácsi egyre kevesebbet járt hozzánk, és többször is láttam veszekedni apámmal. Úgy gondoltam én lehetek a hibás, a veszekedés tárgya bizonyára én vagyok az oka. Tíz évvel volt nálam idősebb, bizonyára belém szeretett és apám ezt nem tűrhette. Végül többet nem jött, Japánba költözött. Majd ez a veszekedésfeledésbe merült és nyugalomban telt el három év. Azonban az egyik éjszaka arra keltem, hogy egy pacák kloroformos kendőt akar a képembe nyomni. Bár nagyon megijedtem, szerencsémre elég volt egy megfelelő rúgás a kellő helyre és a problémám már meg is oldódott. Legalábbis ez a problémám ugyanis innentől biztossá vált, hogy valami nincs rendben. Kirohantam a szobámból és szerencsétlenségemre pont egy fekete ruhás, ismeretlen férfiba botlottam, akiről, mint kiderült szintén egy betörő lehetett. Megragadta a kezeimet és elkezdett rángatni, nem nagyon tudtam küzdeni ellene, nagyon megijedtem, hogy mégis mit akarhat tőlem. Majd egy lövés a hátam mögül és a férfi a vérző mellkasát. Sokkot kaptam, csak bámultam, nem tudtam mit csinálni, ez nekem sok volt, bár szerintem mindenkinek sok lenne. Valaki megragadta a kezem, egy ismerős kéz volt, a bátyám keze. Eléggé összeszedettnek tűnt, fura volt látni, egyáltalán nem tűnt rémültnek, ez biztos valami fiús dolog lehet, biztos nem érthetem meg. A garázs felé futott velem, kérdezni sem volt időm és már a következő fickó rogyott össze előttünk, anélkül hogy a bátyám rálőtt volna. Az egyik őrünk rohant be egy fegyverre a kezében most már tényleg nem értettem mi folyik itt. ~Eddig is ilyen dolgok történtek itt és csak én nem vettem észre? Mégis mi ez, vajon miből hagytak még ki? Mind ez csak, azért mert lány vagyok?~ Annyit gondolkodtam, hogy végül a kocsiban ültem és a hátunk mögül golyózápor közeledett. Én visítva húztam le a fejem. Majd mikor elhúztam kezem arcom mellett, az véres volt. A napellenzőt lehajtottam, és az azon lévő tükörrel néztem meg az arcom. Biztos voltam benne hogy azt a sebet a bátyám csinálta, ezek szerint nem csak véletlenül éreztem az elsuhanó golyót az arcom mellett, hiszen még súrolta is azt. Megmentett, ezért hálás voltam, de elcsúfította gyönyörű arcomat, ezt sosem tudom neki megbocsátani. Majd persze megpillantottam Lavrenty-t a tükrön keresztül, már nem lélegzett, teste elterült a hátsó ülésen. Lábam felhúztam, arcom karjaimba temettem és vártam, hogy véget érjen ez a rémálom. Mikor felébredtem, Lavrenty már sehol sem volt és a bátyám a kocsi előtt járkált telefonnal a kezében, idegesnek tűnt. Kiszálltam a kocsiból, nekiestem Viktornak, elkezdtem ütögetni és kérdeztem, hogy mégis mi ez az egész és mi van apáékkal, ki sem tudtam mondani, mert rögtön a legrosszabb eset járt a fejemben és sírva rogytam térdre, miközben bátyám pólóját szorítottam. Viktor felvilágosított a helyzetről és innentől összeállt a kép. Sosem gondoltam korábban, hogy valaha használnom kell azt az ostoba japán nyelvet, amit fiatal korunktól kezdve erőszakoltak belénk. Hajamat a jobb szemem elé fésülve próbáltam meg takargatni a sebet, melyet Viki okozott. A gépről leszállva Luka fogadott minket, majd elvitt minket a házához, mely egész otthonosnak bizonyult. Kicsit zavarban voltam, hiszen tizenöt éves koromban sokszor gondolkodtam azon, hogy jó lenne, ha feleségül venne, és most itt vagyok a lakásában és egy fedél alatt fogunk aludni. Az ebédlőbe invitált minket, majd ebéd után, megmutatta a szobáinkat, melyben egy-egy fura sisak volt, azt mondta, ez segít ellazulni, kicsit meg is lepődtem, hogy milyen fejlettek a japánok. Lefürödtem, majd miután felöltöztem, ki is próbáltam a sisakot, a hatása gyorsabb volt mint amire számítottam.
Szinte azonnal elaludtam, és egy furcsa játékszerű álom jelent meg előttem. Meg kellett érintenem a testrészeim, majd valamiféle kasztválasztás, vagy micsoda következett. Nem tudtam mért, de japánul volt minden, nem egészen értettem, hiszen a japán nyelv eme részét sosem tanultam. Kardforgató egy ismerős szó, végig ugráltam a lehetőségeken, majd a kardforgatót választottam ki és már tovább is haladtam. Úgy véltem a saját nevem tökéletes lesz ehhez az álomhoz, felesleges bármit is túlragozni. Végül egy furcsa világban kötöttem ki, mely eléggé valóságosnak tűnt egy álomhoz képest. Végül az álom egy rémálommá vált, találkoztam a bátyámmal és rögtön egy sráccal is összefutottunk, aki a bátyám kérdésére elmagyarázott mindent.
Csapdába estünk…