Re: [Játékos Küldetés] Halloween Party!

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 22 2014, 14:40

Ai-chanon nem igazán lehet kiigazodni, ezt tudtam eddig is, csupán azt nem hogy ilyen szintre fejlesztette idő közben a kiszámíthatatlanságot. Nem mondom, néha zavaró, de többször vicces jelenetek tárulnak a szemem elé… szóval jókat lehet nevetni rajta, hehe. A könyvtárban Elrohan, nem tudom, hogy miért, de meg sem kérdezem, szerintem jobb, ha nem tudom, mert ha elmondaná, se látnám értelmét, vagyis nem érteném Rolling Eyes

Regivel csak egymásra nézünk értetlenül, majd ballagunk tovább, szépen lassan, nem sietünk sehova, Regi hasa is megtömve, nem türelmetlenkedik legalább tíz percig, ami már-már csodának számít nála. Hangokat hallok, Ai-chan beszél valakivel, de nem látom se őt, se azt, akivel társalog.. a könyvespolcok takarásában vannak még, egészen öt másodpercig, amikor végre elérek odáig. Ai-chan nem mással beszél, mint a szókimondó kislánnyal, aki cukros bácsinak nézett engem nem olyan rég… pedig nem vagyok az, nem is hasonlítok rájuk :roll:aztán..
- o.O – A petem és a társam… fogják magukat és csak úgy, simán eldőlnek o.O
- Héééé!!! – ébresztgetem őket, de nem kelnek fel. Hmmmm… ezek szerint ezek ketten tényleg gyerkőcbe mentek át, vagyis azok alapból. Itt az alvásidő, és ennyi, már alszanak is? Nos, Ai-chan esetében lehet, hogy így van, de Reginald még nem csinált ilyet… őt rendszerint úgy kel lelőni, vagy kizárni a lakásból, hogy legalább engem hagyjon nyugodtan aludni, másnap délig Rolling Eyes

- Veeeh… elaludtak- vállrángatás, ez van, majd felkelnek. Én fogom magam és körül nézek…. a könyvtárban. Komoly… a sulimban a mai napig nem tudom, hogy hol található az ezzel a névvel ellátott helyiség…
-Hmmmm… - nincs itt más, csak egy rakás könyv… mit csináljak én ezekkel? :O Nyomokat kellene keresni, meg valami hullát… hát itt még lehet az is van Suspect

Dögunalom….
Alaposabban körülnézek.. könyvek mindenfelé, meg pár érdekes dolog…. hohóóó.. itt az idő, kipróbáljam azt, amit máshol nem engedtek sohasem :suspect:Fellépek a létrán, nem a felső polcokon lévő könyvek érdekelnek.. nem bizony Suspect

- Huoahh \o/ - elrugaszkodom a létra tetejéről és ugrás közben belekapaszkodok a csillárba \o/ Csillár hinta \o/ mint a filmekben... tök menő Cool

mulassunk, míg a többiek alszanak \o/ nyomok pár kört…

by **Aoi Shizuka** Kedd Feb. 25 2014, 21:33

Bár az ijedtség és a könnyek lassan eltűnnek Shizuka arcáról, a ház ajtajának bezáródása óta egyre szánalmasabb állapotba került: megrogytak vállai, és időnként megremeg keze, amit igyekszik ugyan lefogni, de minden kis zajba beleborsódzik a háta. Jobbra-balra pillantva igyekszik meggyőződni arról, hogy senki se készül lecsapni rá, amíg nem néz oda, a lábait is furcsa mód magasan emeli, mint aki arra számít, hogy az a valami hirtelen újra belekapaszkodik a bokájába
Ilyen állapotban követi Miot a dolgozószoba ajtajáig, csak hogy rá kelljen jönniük, azt az ajtót valami rejtélyes bezárta
- Biztos? Biztos nem nyílik? - kérdezi Miot reménykedő tekintettel, de szomorúan csüggeszti le a fejét, ahogy látja, hogy az ajtó nem nyílik újra, mindegy hányszor próbálkozik vele Mio.
Legszívesebben odafutna, lenyomni a kilincset, de nincs mersze megkérdőjelezni a lány állítását
- Köszönöm! - rebegi szemlesütve a kedves felajánlás hallatán
Rémülettől kikerekedett szemekkel kapja fel a fejét, ahogy elszörnyülködve hallgatja a beszámolót, hitetlenkedve kezdi rázni a fejét, s a tekintetét a saját bokáira csüggeszti. Szinte érezni véli a kezek szorítását rajtuk, a jeges rémület árnya járja táncát a lábaiban
- Megfelelő felszerelést... - ismétli a lány után halkan újra meg újra, mint akinek nem sikerül megfejteni a szavak jelentését - Le akarod győzni azt az izét, Mio? - tör ki a felismerés a félelem ködfátyolán át
- Van emelet is? - kérdezi ámulva, csak aztán jut eszébe, hogy odakint nem egy egyszintes házat látott - Mármint... tudom hogy kell lennie... csak elfelejtettem, de ha te mondod, akkor inkább ne menjünk oda... - egyezik bele nem túl nagy határozottsággal
- Hát... - néz a dolgozószobát közrefogó két ajtóra. Az egyikből több ismerős hang is kiszűrődik, egy fiú és két lány... az egyik tán Ai-chan hangja. A másik szobaajtó azonban érintetlennek tűnik. Legszívesebben befutna oda, ahonnan a többiek hangját hallja, de a karján lévő szalagra tekintve csak megrázza a fejét, nem is Mionak, sokkal inkább magát emlékeztetve:
- Meg kell találnunk Azmariát, vagy ki kell derítenünk ki a bűnös, és akkor ő is elő kell hogy kerüljön a játék végén! - jelentette ki kicsit összeszedve magát
Shizu hagyja, hogy Mio a saját feje után menjen, ő meg kósza pillantásokat vett a szobára, amiről még nem tudhatja, hogy valójában a vendégszoba. A lány mellé állva nézi érdeklődően, hogy amaz a szekrény lakatjával babrál.
- Tessék! - húz ki egy francia-csatot a hajából - Próbáld ezzel! - nyújtja át bátortalan mosollyal, bár a lakattal történő "küzdelem" valamelyest enyhít a szorongásán, most hogy végre valami érdekes tereli el a figyelmét az Izéről
- De, ha... - néz körül bizonytalanul, s tekintete megállapodik a raktár nyitott ajtaján - ... ha nem megy, akkor talán egy kalapáccsal is leverhetnénk... az ott egy kamra, vagy valami raktár-féleség nem? - bök a raktár ajtaja felé

by **RenAi** Csüt. Feb. 27 2014, 22:55

Belépve a könyvtárba, azt hittem nyugtom lehet legalább, de még most sem szűnt meg az érzés hogy vége lenne a napi szívatásomnak… ki jelenthetem hogy kár volt ide eljönni, nem érzem jól magam. Furcsák az események és az emberek is… ostoba idióták lévén követjük az íratlan szabályokat és olyan dolgokat meg sem próbálunk ami igazán előre vihetne minket. Igen, mint például információ cserét végezni egy-egy másik csapattal, pedig ha megmutatnák azt amink van, és ők is megmutatnák azt amire eddig jutottak akkor bizony két lépésekkel vehetnénk a lépcsőfokokat, így bizony marad csak a cammogás, előre? felfelé? esetleg hátrafelé? oO Nem nagyon tudom behatárolni merre is tartunk pontosan. Elmenekülve hátulra a könyvespolcok menedékében húztam meg magam. Majd követve egy édes hangocskát, aki magába beszélt, jobban megnézve egy babácskát láttam nála. oO Megnyugodtam, gyerekeknél gyakran előfordul hogy a játékaikhoz beszélnek, nagy kő esett le a szívemről. Majd valami furcsát éreztem… >< Nem tudtam mi van velem, egyszer csak megfordult a föld és éreztem hogy puffanok. oO Majd láttam egy furcsa álmot… fekete fehér volt mint valami régi tv-adása… egy lányt láttam, aki mintha gyógyszereket szedne, egy átlagosnak tűnő szobában… majd mikor az erkélyre tekintek egy férfi alakját látom.. sem az arcát sem semmi lényegeset… ki lehet az? Az apja? Vagy a szerelme?....Majd elkezdtem magamohoz térni… feltpápászkodtam a földről, és még mindig kóvájogva az egyik szekrénynek nekitámaszkodva igyekeztem eszmélni. Fel sem fogtam hogy miért történhetett meg mindez… igyekeztem összekaparni a körülöttem lévő világot… beazonosítani hogy ki mit csinál… Regi alszik, Ren a csilláron lóg, a kislány meg beszél a babájához… Szerintem jobban járnék ha visszadőlnék…@@ Nem hiszem hogy már ténylegesen magamohoz tértem, azt hiszem még mindig halucinálok… csak már színesbe. >< A buksimat megfogva, nem mintha fájna vagy valami… egyenesedtem ki teljesen. És léptem oda a lánykához hogy bemutatkozzak neki, plusz hogy bemutassam másik két társamat is… Kiyo már eltűnt, megígértem neki hogy vissza hozzuk valahogy… de a lányka nem válaszolt… rám sem nézett… nem értettem miért, majd betudtam annak hogy félénk. Majd bevillant hogy mit is kéne csinálnom. hehee… A menümből elő hívtam két nyalókát, az egyik egy macis a másik egy szívecskés volt, és kis piros szívecskéset oda nyújtottam neki kedvesen és türelmesen hogy elvegye.
- Igazán nincs mitől félned, nem akarunk bántani, sőt Kyio-t is meg fogjuk menteni. – Magyaráztam neki, igen, biztos rossz lehet neki most egyedül. Eszem ágában sincs magára hagyni egy ilyen helyen.

by **Licht** Kedd Márc. 04 2014, 12:18

Kúsztam másztam, mindenhova benéztem, benyúltam, szó mi szó igyekeztem átkutatni a kertet. Itt egy madárfészek ott is egy fészek, a bokor alatt semmi és itt semmi, már kezdtem feladni mikor valami megcsillant a holdfényben, ismét fellobbant bennem lelkesedés szikrája, de majdnem olyan gyorsan le is lohadt miután csak egy üveget találtam a földön heverni, de nini hozzá van ragadva valami papíros…Jéé még szöveg is van rajta, mi lehet ez, valami napló bejegyzésnek tűnik, viszont akkor vagy kell legyen több feljegyzés valahol vagy magát a teljes naplót is meglehet találni, viszont már van valamint ami nyomnak lehet nevezni. Még vagy kétszer át olvastam a rövid szösszenetet, kissé érdekes volt, de lehet annak a merem feltétezni nőnek a gyilkosát kéne meglelni. De jut is eszembe nekem van most egy társam is aki épp a földet túrja a kert végében, lehet meg kéne nézni mire jutott és hátha ketten okosabbak vagyunk, bár egy ilyen kis szösszenet nyomán csak is a filmekben képesek rögtön valakit vallatás alá vetni, bár ott is vegyük a technikát itt csak a is a fejünket törhetjük merre tovább vagy mik is az összefüggések épp. Akkor indulás is vissza a kedves partnerhez, az oda úton közben folytatom a kúszós, mászós, belenyúlós kutakodást hátha van még valami elrejtve vagy épp szem előtt csak észre kéne venni…Közben vissza kilyukadtam a kert végébe a síroknál amik már ki vannak ásva, egy koporsó nyitva is van belenéztem, de kerti szerszámokon kívül semmi más nem volt benne, érdekes ki ásná el a törött kerti szerszámait, biztos valami nagyon fanatikus kertész lehetett, bár jobban bele gondolva a raktár is tele volt kerti cuccokkal…No, de be kell jelenteni a számomra nagy hírt, azt nem tudom Aidort mennyire fogja foglalkoztatni a kis cetlim.
-Visszajöttem a kutakodásból, találtam egy cetlit, valami napló bejegyzésnek tűnik… - megint megnézem azokat a kerti szerszámokat és kuncogok kicsit, tényleg érdekes egy sír ez itt – Te jutottál valamire? Azon kívül, hogy megzavartad a szegény kerti szerszámok nyugalmát. – mondtam az utóbbit kissé gúnyos hangon, de nem tudtam megállni, nem sértésnek szántam csak kicsit mókás – Mást nem nagyon láttam a környéken amit meglehetne nézni. További ötlet? Amúgy nem fura ez a sok kerti cucc a raktár is tömve volt velük és most egy sír is azokkal van megtöltve, most vagy ilyen szorgos a kertész és ennyire szereti az eszközeit vagy szimplán őrült…A másik két koporsót nem sikerült kinyitnod? Szólj, ha kell segítség addig is megnézem jobban a már nyitott koporsót, hátha van valami elrejtve azok közé a rossz szerszámok közé…
Neki állok turkálni a már nyitott koporsóba mármint inkább kipakolni kezdtem el azt, hátha rejlik valami az alján ami még segíthet vagy épp valami nyom, remélem az utóbbit találom vagy épp semmit kitudja, ha már itt van akkor csak megnézzem jobban miket is temettek el ide…

by **Saya** Szer. Márc. 05 2014, 13:44

//Ezt most úgy nézzétek, hogy már háromszor is megírtam... csak hülye firefox mindig szabotált ><
Előző meg useri félreértésből törlésre, most némi átírásra kerül .__.
És ilyen hosszú küldiknél ne csodálkozzatok, ha változik a karim. Sosem volt erősségem, hogy megtarthassam induláskori jellemüket Q_Q//

Miért ilyen magasak ezek a szekrények? Azt is meg akarom nézni, hogy mi van a tetejükön >< De ezzel a lámpával amúgy is sok a bajom, mert mindig fogni kell, és közben meg a könyveket is nézni akarom, mondjuk nem találok sok érdekeset. A többségét mintha már ismerném is. Meg sok a gyerekkönyv. Azokat nem szeretem, túl gyerekesek. Én főleg a tudományosokért vagyok oda, meg a romantikusokért. De azt nem tudom, miért O.o
~Én tudom.~
És elmondod? owo
~Nem.~
Naa, olyan goni vagy! Nem szeretem, mikor goni vagy Sad

Ahogy haladok, végül találok valami érdekeset, már csak azért is, mert nem könyv. Egy baba, fura az arca, de nagyon szép a ruhája owo Ja, amúgy képzeld, új szmájlikat tanultam \o/
~Látom.~
Jéé, ez pislogott?
~Én úgy láttam.~
De hogyan? Láttam már pislogó babát, de az akkor pislogott, ha lefektették, mert akkor elaludt, ha meg felhúzták, akkor kinyitotta a szemét. Ezt viszont nem mozgatja senki, csak ül O.o És pislog. Egyértelműen pislog. És engem bámul. Meg a Kiyo-t.
Kiyo? O.o
Megfordulok, de a Kiyot nem látom, vagyis csak akkor, ha kettészakadt.
~Na, egyszer nem figyelek, és megtámadnak minket...~
M-M-M-Megtámadnaaaak? pale

~Nem, nem, nem úgy... áh, mindegy...~
Nem mindegy, mert te mondtad! És most megijesztettél és félek. Hol a Kiyo? Q_Q
~Ezek itt elkapták, megölték és már meg is ették. :3~
Neee D: Kiyo!
~Oké, én jót fogok szórakozni... *elővesz egy csomag pattogatott kukoricát*~
Hátrálok, a baba felé, de még ő is nyugtatóbb, mivel nem beszél. A lány az csak beszél és beszél és kérdez is, de válaszolni nem tudok, mert aztán megint beszél. Mögötte valami hapek áll, aki ismerős, de most épp nem akarom tudni, hogy honnan, mert a lány beszél tovább és eltereli a figyelmem. Biztos azért, hogy el tudjanak kapni és megegyenek D:
~Ha gondolod, én megeszem őket előbb. *ropp*~
Nem, azt sem akarom. Majd szépen elmenekülünk.
-Én...
Akarok szólni, hogy én is figyelmet tereljek és elmehessünk, de először az üt szöget a fejemben, hogy olyasmit mondott a lány, hogy majd megkeressük a Kiyot, aztán eldől, mint a krumplis zsák és elkezd szuszogni O.o A fiúja néz egy darabig, aztán meg nekiáll csillárhintázni. O.o
A szemem csak akkor veszem le róla, mikor megszólal a baba.
-Szia ^^ -köszönök vissza én is, mire megkérdezi, mit akarok tőle. Kicsit elgondolkodom, miközben a másik kettőre nézek. Meg a madárra. Jéé, ez a cukrosbácsi \o/
-Még nem tudom, de megtudjuk. Jössz velem? ^^ -mosolygok rá, és biztos igent mond, ha úgy van, akkor a karomra veszem és úgy helyezem, hogy ülhessen rajta, mert mikor a kávézó környékére tévedt egyszer egy ilyen babás ember, akkor ő is így tartotta és hasbeszéltette őket. Ez is biztos hasbeszél, azért tud beszélni :3
~Két idegentől halálra rémülsz, de egy beszélő-pislogó baba meg se kottyan neked... lol~
A néni végül magához tér, felébred, és onnan folytatja, ahol abbahagyta. Kérdezi a nevem, meg aztán elő is vesz valamit, és felém nyújtja. Vonakodva fogadom el, mert a macis, amit magának húzott, az sokkal cukibb és finomabbnak néz ki, mint ez a béna szivecske ._. De mondjuk még nem bontom ki, mert idegenekkel tilos beszélni... és vajon vannak cukros nénik is, nem csak bácsik? O.o
-...
Végül sikerül megszólalnom, mondjuk úgyis kénytelen leszek, mert még mindig itt vannak>.>
-Most engem is meg fogtok enni? O.o

by **Aida Atsumori** Hétf. Márc. 17 2014, 19:16

Sötét…Mindenhol sötét volt és igazából már az első perc után is televolt a hócipőm…
Kúsztam a falhoz támaszkodva, néha hunyorítva próbáltam kivenni valamit a körülöttem elterülő valamiből… Néha valami hozzá-hozzábillent a fejemhez, ami az első alkalommal csak a szívbajt hozta rám, viszont másodjára már majdnem bele is haltam…aztán, végül megérintettem és rájöttem hogy ez csak egy kötél…”Jól van…ez a kísértetcucc kezd egyre rémisztőbb lenni…”
- Hé pancserek! Ezt nevezitek ti kísértetkastélynak? Még egy zacskó répából, fél kiló petrezselyemből és egy félig lyukas lilazokniból is félelmetesebbet csinálok!
Aztán…mintha valami eldőlt volna mellettem és..mintha valami mozgás is lett volna!
- JÁJJ JÓLVA N BÁSSZUS MOSTMÁR ÖSSZEFOSOM MAGAM, – fogtam a fejemet. – CSÁK HÁGGYÁTOK BÍKÍN!!! – csuktam be a szemeimet, majd elkezdtem hevesebbet mozogni.
”Jól van Kiyo..biztos csak egy patkány volt….te meg szereted a rágcsálókat…Jól van na, bevallom magamnak, EZ K*RVÁRA NEM EGY PATKÁNY VOLT B*ZDMEG TE IDIÓTA!!!”
Eltelt pár másodperc, körbenéztem, de hálaistennek nem találtam semmi rendellenest. ”Oké..oké…nyugi..minden rendben, nincs itt hasfelmetsző Jack, mint a másik Halloweeni bulinál…”
Mentem még tovább, az előbbi miatt sokkal gyorsabban mozogtam a megszokottnál, nem kicsit rezeltem be tőle. De igazából, nem csak az aggasztott. Maga a levegő….olyan…porral teli volt, baljós, a hőmérséklet pedig…olyan….nem is tudom hogy lehetne leírni, ilyen, „Tartsd vissza a lélegzeted kölyök, vagy mindjárt megdöglesz” – sugalló.
Végül beleütköztem valami keménybe. „Aha…tehát ez már itt a fal…Jaj Istenem köszönöm, csak mondd azt hogy itt lesz valahol az ajtó, nem pedig valahol előbb, a fal másik oldalán volt.”
Elkezdtem jobbra felé lépkedni, kerestem az ajtót, de sehol a büdös fenébe nem volt…
”Na jó’ van visszamegyek a kötélhez aztán felakasztom magam...”
- Várjunk…
”Basszus…a kötél...elfelejtettem felmászni rajta, vagy lehúzni, vagy valami….mmmmh…!!! Az a…nyomorult csörömpölés teljesen kiverte a fejemből a dolgot…Mhh….Megtalálnám egyáltalán?...Lehet hogy azóta már veszélyes az a hely…Úristenem ez de izgalmas…meg félelmetes…Ahhhhhjj…mondjuk azért szívesebben lennék otthon, a pihe-puha ágyikómban, egy szerető barátnővel...AASDASDASDASD…jó, mindegy, az a jövő…Kiyo ne fantáziálj már itt a semmi közepén, takaroggyá’ megkeresni az ajtót, aztán meg találd meg a többieket is!...biztos ők is nagyon félnek…aztán az ölembe bújhatnak….” ”Onii-chaa~n!” – hangzott fel fejemben Saya hangja… ”Igeeeeee~n…BÜDÖS PEDOFIL FAJTÁDAT MENNY INNEN! Úristen, hogy gondolhatok én ilyenekre….Ő még kisgyerek…nem is az…ARRGH MINDEGY HÚZZAM MÁR EL INNEN A CSÍKOT DE KOMOLYAN, BASSZUS!”
Körülbelül még további öt hosszú percbe telt, hogy rájöjjek, az ajtó mindvégig ott volt baloldalt, csak ahhoz, hogy kitudjam nyitni, és rájöjjek hogy ajtó, felkell állni, és a kilincset kell keresni…”Brávó én...na de mindegy, a lényeg hogy végül sikerült megtalálnom…ez az…”
Zokogó röhögésbe kezdtem, arcomon démoni vigyor helyezkedett el.
- WTFLAND….. – szorult ki a szó a fogaim közül, mi közbe az ajkamat harapdáltam…harapdáltam…marcangoltam az agyaraimmal... – sssszeretleeeeeeeeeeeeeeeeeeeek – húzódott a szám, a legnagyobb műmosolyra a világon.
Na szerintetek hovajutottam? Ki a házból? Csodaországba? A Csillámfaszpónilámatehenek világába? NEM! HÜLYÉK VAGYTOK! Hát még egy szobába, csak hogy a totális összefosásom után, nehogy már békébe legyek…egy lépcsőház volt, előttem egy ajtóval, meg mellette elhelyezkedett egy felfelé vezető lépcsősor is, és igen, kitudtam venni…nagy tapsot nekem! ”Akkor most fogom magam, kimegyek az ajtón, és hazamegyek, befekszem a kádamba és élvezem a forró vizet, meg a tisztaságot, de nem, mert közbe tudom, hogy az ajtón túl ott lesz a háznak a másolata, mint ahogy Az Utolsó Őrizőben, Karazhanban…Vagy átvezet egy másik dimenzióba, ami olyan mint a Smaragd Álom, csak nincs tele aranyos zöldsárkikkal, zöldsarikkal, ki hogy becézi, hanem olyan mint a Nightmare változat…ezért úgy döntöttem…megyek…felfele…
- Cöh…Üdvözöl a Pokol… - mosolyodtam el.

by **Jun** Szomb. Márc. 22 2014, 23:17

Résztvevők:
- Licht
- RenAi
- Aoi Shizuka
- Aidor (500 szóval pótol)
- Kiyoshi
- Ryuninji Ren
- Azmaria (750 szóval pótol)
- Saya

Határidő: 5 nap/kör
RenAi (1) <=*emlékeztető nekem nem kell vele foglalkoznotok*

Aidor és Licht - Udvar:
Licht: Ugyan a kertben semmi érdekeset nem találtál, a különös kissé romantikus hangulatú naplóbejegyzésen kívül, de a koporsó átkutatásával már több szerencséd van. Ahogyan végignézel a felnyitott koporsóban, ami sokkal inkább tűnik egy túlméretezett szerszámos ládának, hamar kiszúrhatsz valami teljesen nem oda illő tárgyat. Egy képkeretet, benne egy préselt lila jácintra bukkansz. Minden bizonnyal valakinek nagyon fontos volt ez a növény, de talán mélyebb jelentése is van? A másik két koporsót nem tudjátok felnyitni, illetve ha visszamentek feszítő vasat keresni, a raktárba, vagy a nyitott koporsóban kutatnátok utána, nem jártok sikerrel. Hogyan tovább?

Shizuka és Mio - folyosó:
Kérdésedre nem válaszol csupán visszasétál az ajtóhoz, és lenyomja a kilincset, majd erőteljesen próbálja belökni az ajtót, ami elzár titeket Azmaria-tól. Az eredmény sikertelen, nem nyílik ki.
- Amíg nem jelent ránk veszélyt addig nem izgat mi is az valójában, de nem lenne túl jó ha belerángatna minket valami csapdába, vagy hasonló... - várt egy kicsit, majd a régi ruhásszekrény irányába sétált, és a rajta ékeskedő óriási lakatot kezdte tanulmányozni. Körbeforgatta, lágyan meghúzta, majd egy erőteljesebb mozdulattal is rántott rajta, aminek köszönhetően majdnem magára borítja a szekrényt, viszont még épp időben megragadja, szóval ez nem történik meg.
- Oh köszi! - hirtelen megörül a kapott hajtűnek, és ügyeskedni kezd a zárszerkezeten, nem úgy tűnik mint akinek először van dolga ilyesmivel. Pillanatok alatt a földre zuhan a lakat, a szekrény két nyitóját megfogja, de nem nyissa ki rögtön, feléd fordítja tekintetét - egyébként, az emeleten is szobák vannak, viszont speciális záraikat lehetetlenség felnyitni... - osztotta meg korábbi tapasztalatait veled, majd felnyitotta a szekrényt, amiből rögtön ki is esik egy mellvért. Régi megkopott, kissé talán rozsdás is, de ha jobban megnézed, egy egész szépen kidolgozott darab, minden bizonnyal egykoron sokat érhetett valakinek...
Hogyan tovább? Új úti célt tűztök ki magatok elé, vagy inkább megkeresitek a többieket? Mindegy miként döntesz, Mio szó nélkül követni fog.
Fültanúi lehetsz még a csillár összetörésének ami a könyvtárban zajlott le.

RenAi, Ren, Saya - Könyvtár:
Különös ötlet, hogy egy régi házban egy cseppet sem biztonságosnak tűnő csilláron hintázzon valaki, de Ren ezt mégis megkísérli. Gond nélkül feljut a létra tetejére, és kettes szintű akrobatika jártassága is rásegít arra, hogy elég nagyot ugorhasson, hogy felérje a magasban himbálózó régi csillárt, pár másodpercig bírja, majd megadja magát az egyik tartóelem, és elpattan. Szintén a jártasságodnak köszönheted, hogy talpra érkezel, viszont a padlót tömérdek üvegszilánk borítja be, kicsit megnehezítve a rajta való közlekedést.
Saya beszéde a játékszerrel eredményes, abból a szempontból, hogy a baba rusnya arcán halovány, de mégis jól látható mosoly rajzolódik ki.
- Örömömre szolgálna ha veled tarthatnék ifjú hölgy. - válaszolt a korábbi köszönéséhez képest eléggé illedelmesen.
Ren kis könyvtárpusztításának mindketten fültanúi lehettek, szerencsére tisztes távolságban voltatok tőle amikor lezuhant, ezért nem sebesültök meg, viszont az egyik tőletek jobbra lévő könyves szekrény kicsit belerezeg, és épphogy nem dől rátok, néhány könyv leesik róla, és egy aprócska dobozka is, amiben egy gyönyörű esküvői gyűrű lapul.

Gyűrű:

A könyvtárat sikerült eléggé leamortizálni, nem igazán találtok mást, legalábbis olyan dolgot ami hasznotokra válna. Rajtatok áll, hogy elhagyjátok a szobát, és új úti cél után néztek, vagy maradtok és megpróbálkoztok a lehetetlennek tűnő feladattal, mégpedig ismét áttúrtok mindent, annak reményében, hogy valami értékesre bukkantok.

Kiyoshi - lépcsőház => Emelet:
Lépteid bármennyire is óvatosak mégis hangosan recsegnek-ropognak a lépcsőfokok a lábad alatt. Talán egy idő után már idegesítővé is válik, nem csak kísértetiessé, ahogyan a csendes házban te adod ki az egyetlen hangot. Körülbelül félúton járhatsz a lépcsőn amikor hangos csörömpölést hallhatsz, közvetlenül lentről. Talán jobb ha nem tudod mi okozta a zajt. Végül a hosszú lépcsősornak egyszer csak vége szakad, és az emeleten találod magad. Ha a lábad elé nézel, láthatod, hogy a földön nincs szőnyeg, és a parketta is meglehetősen tönkre van, sokkal jobban oda kell figyelned minden lépésre mint korábban bármikor, nehogy beszakadjon alattad ismét a talaj. Ahogyan haladsz előre a sötét helyiségben, hamar észreveheted, hogy a földön valami vörös folyadék ömölhetett ki, nem is olyan régen, ugyanis egy szép nagy tócsát alkot előtted, és egy vékonyabb csíkban pedig mintha el lenne kenve, egyesen az előtted lévő hatalmas ablak irányába. Mit teszel? Követed a foltokat? Vagy inkább vissza fordulsz?

Emelet:

by **RenAi** Hétf. Márc. 24 2014, 20:39

Nini, találtam egy erre kószáló lánykát. *-* Csillant fel a szemem, bár mintha láttam volna már reggel is, igaz csupán egy aprócska pillantara. Olyan sokan voltunk, hogy megszámolni sem tudtam volna… ehe.. még jó hogy ezt csupán a gondolataim töredéke és más nem láthatja őket…>< Nah az viszont tény hogy rengetegen vetűdtünk neki ennek a küldetésnek, és azóta is valami gyilkost vagy már nem is tudom pontosan mit keresünk. Furcsa jeleket találunk és mintha valami kirakóst raknánk össze… de akkor is, csupán pár darab jut a mi kezünkbe, hogy fogjuk mi mind megoldani, hisz kinél ez, kinél az…. márha mások találtak valami érdemlegeset… huhh lássuk csak…>< de hisz mi sem találtuk semmi használhatóót ><” Morci vagyok, most már tényleg az. Nem elég hogy szenvedés volt a reggel, utána szivatottak az undiságok, és még utána csótányok is… ezek után Ren is oltogatott.. majd végre valami jó. Fini kajaaa *-* És versenyeztem Regivel *-* Nah azt hiszem ez volt a mai napom fényponja… és most egy cuki csneges kislányka. Egyedül biztos nem fogom hagyni, meg kell keresenm Kiyot valahogy… de semmi nem jut az eszembe. Megpróbálok barátkozni a lánykával, beszélek hozzá.. de semmi nem reagál, nem néz még rám se… de attól nem adom fel. o/ Hirtelen megszédülök majd uhhh >< És csak remélem hogy nem a kaja kívánkozik ki, de ezt nem tudom meg mert bumm elaludtam oO Furcsákat álmodtam és nem is tudtam hova tenni oO Így nem is mondtam senkinek, talán majd később.. kótyagos voltam mikor magamhoz tértem, ráadásul Ren bohóckodása és a csillár hangos puffanása térített magamhoz. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Kellett pár pillanat hogy össze szedjem mégis mi a teljes felállás, azt hittem egy szobában vagyok egy gyógyszert szedő lánykával… de nem… mármint lányka van, de gyógyszer nincs. És kukkoló gonosz pasi sem. *Körbe néz* Mármint gonosz pasi van… de asszem nem kukkoló… Ő annál sokkal rosszabb. >< Feltámolygok, abba a könyvespolcba kapaszkodva ami az előbb kis híján felborult… és pár könyvecske le is pottyant róla… >.> Meg még valami…. de nem érdekelt. >< Én most a zöld hajú lánykával akartam foglakozni. Meg akartam vele barátkozni o/ De ahhoz előbb az kell hogy ne féljen annyira tőlem… már ha fél…. bár nem tudom miért félne, hisz nem bántottam. oO De a gyerekeknél sosem lehet tudni… vagy igen? Áhhh nem értek én hozzájuk.>< De egy dolgot tudok, o/ Minden gyerek szereti az édességet, velem az élen. Oda nyújtottam neki a szívecskéset én meg megettem a macisat. Azért a szívecskést adtam neki, mert az már kis korban is egy jelkép… vagy mi. >< Mármint hogy a szív a szeretetthez köthető, így ha szivet adunk valakinek azt sugározzuk felé hogy szeretjük. Bár lehet ez csupán az én egyszerű Ai-logikám… de ki tudja. A lányka némi habozás után elfogadja és hehee, igazi sikerléménynek tudom be. Tényleg örültem neki, elvégre az első lépést megtettünk hogy hidat építhessünk egymáshoz. Most már csak ügyesen kell folytanom… legalábbis azt hiszem. A közvetlenség eddig mindig bevállt, de eddig is közvetlen hozzá beszéltem. Igyekeztem megkedveltetni magam vele, de ő csakis a babácskájával foglalkozott. oO Hát igen, kicsinek én is szerettem a játékokat .o/ Mit hazudok…>< Még mindig szeretem a játékokat. Majd végre szóra nyílik a szája. oO Árgus szemekkel figyelem hogy vajon mit mond majd. Bemutatkozik, esetleg megköszöni a nyalókát… vagy esetleg Kiyot hiányolja. oO D nem…>< Meghüll bennem a vér, majdhogynem sokkot kapok, és elájulok másodjára is mikor megkérdezi hogy meg fogom-e enni őt. oO Szegény most ennyire meg lenne rémülve,,, vagy fogalmam sincs hogy hogy juthatott ilyen téves következtetésre. Okés szeretem az édes dolgokat, szeretem a zöldet is… nah de kislányokat csak nem eszek. oO Bár ki tudja… *belső gonosz kacaj* Kellett némi idő hogy szóhoz tudjak jutni, és valami értelmeshez hasonló mondatot össze bírjak raktni. ><
- Dehogy, hogy jut ilyen az eszedbe? Én csupán édességeket eszem o/ És mindent ami finom. – Mondom lelkesen, amint kissé össze kapartam magam a sokkból. Majd legugolok hozzá, így elvben egy magasak elszünk.
- A nevem Ai-chan, és nem eszek embereket... talán – Öltöttem ki rá a nyelvem, majd elmosolyodtam kedvesen.
- Szeretnék segíteni megtalálni neked Kiyot addig is, szeretném ha velünk tartanál. Ren-bácsi… izé kedves Ő a maga módján. – Vakarom meg kínomban a tarkóm.
- Ohh~ Ő a te kis barátod? – Kérdezek rá a furcsa babára pillantva.
- Nagyon aranyos. – Dícsértem meg, bár némi tisztogatás ráfért volna, de ha a kis zöldikének így tetszik akkor így is édes.
Majd ha válaszolt ha nem hátrébb lépek, és a fiút kezdem el kutatni a szememmel… ha már itt volt, akkor is.
- Nyhii oO – Tekintek körbe hogy a fiú merre lehet. ><
- Azt a butaságot meg verd ki a kobakodból hogy megennénk. – Most viszont meg kéne találnunk Kiyot >< Így hátráltam kicsit, és oda baktattam ahol elnyelte a föld.
- Kiyooo! – Kiáltok… hátha kapok választ, repedést keresek de nem találok hátha fel tudnánk feszíteni a padlót. ><
- Kiyooo! – Próbálkoztam még párszor, de valószínű ha lent van akkor már rég továbbment. Egyszer én is estem le egy ilyen csapóajtón…>< Nem kellemes, de nem is vészes… bár ez nem az… és csak remélem hogy nem volt mély és nem eshetett baja szerencsétlen fiúnak. *Nyel* Kicsit aggódtam de nem akartam hogy ezt a zöldike is lássa rajtam.
- Biztos már tovább ment. – Mondom neki, miközben Rent kezdem el kutatni a szememmel >< Elvileg már Reginek is magához kellett volna térnie.
- Ren-kun! – Kiáltok neki, ha nincs a közelembe. >< Majd vissza baktatok zöldikéhez.
- Ren Ő Zöldike, Zöldike Ő Ren. – Egy gyors bemutatás… asszem dejevu mivel másodjára… de akkor egyikük sem foglakozott a dologgal Gweee >< És amig a kis lányka sem mutatkozik be nekem, addig viszont így fogom hívni. A haja szép zöld, így zöldike az ideiglenes neve. o/
- Szerintem jobb lenne mennünk, itt már úgysem lesz semmi érdekes…>.> - Magyarázom, vagyis remélem… sőt mivel Ren lerombolta a fél könyvtárat így alap jobb ötlet lenne mihamarabb elpucolni. >< A kislány felé tartom a kezem türelmesen, hogy fogja meg és indulhassunk, elvégre még meg kell találnunk a társát is.
- Rajra, útközben megkeressük Kiyot is. :3 – Győzködöm hátha. És csupán remélem hogy Ren sem hagyná itt őt magára.><

by **Licht** Szer. Márc. 26 2014, 20:38

A már nyitott koporsó átkutatása sem volt kudarc számomra, bár nem igazán tudom, hogy mennyi előre haladást jelent ez bekeretezett préselt virág, de ez is valami. Eme tárgy megtalálásával fel is függesztettem a koporsó kipakolását, gyorsan vissza górtam az eddig kipakolt dolgokat és ki is kászálódtam abból a sírgödörből. Át olvastam megint azt a naplóbejegyzést, majd megint a bekeretezett jácintot nézegettem. Igazából fogalma sincs mit jelenthet, bár asszem minden virág jelez vagy jelent valamit, de ebben nem vagyok otthon, így azon kívül, hogy biztos fontos volt valakinek mélyebb jelentést nem leltem benne. Viszont még lehet dupla lap is a keretben, így leültem a földre és elkezdtem kicsit jobban megvizsgálni a keretet, mármint szétszedni nem akartam csak szépen óvatosan mozgattam a beletett lapot ami virág mögött van, hátha kikandikál mögüle egy másik lap is ami kicsit jobban segít az előre lépésben. Olyan tízperces bíbelődés után, akár sikeres a dolog akár nem felállok és új terepet választok, ahol kutakodhatunk. Közben mind a naplóbejegyzést, mind a bekeretezett virágot elteszem a töklámpásba.
-Héé, mit szólnál ahhoz, ha más fele is szétnéznék? Mondjuk az egyik Vendégszobában?
Várok kicsit a válaszára, majd attól függetlenül, szíves engedelmemmel befelé veszem az irányt. Nem vártam sokat, majd jön utánam. Tehát a falon lévő lyukon keresztül vissza bejutottam a Raktárba, majd onnan kilépve az egyik Vendégszoba felé vettem az irányt, a raktár felől nézve a jobb oldali szobához vezet az utam. Az ajtóba érve óvatosan kezdem el nyitni az ajtót, ha nyílik rögtön az ajtó be is megyek és körbe nézek a helységbe, ha nem nyílik rögtön az ajtó, akkor megpróbálok valami megoldást találni a kinyitására. //Vendégszoba

by **Aoi Shizuka** Szomb. Márc. 29 2014, 21:48

- Huh? Csapdába? - rezzen össze a gondolattól - Nem, nem az nem lenne jó, de mi vigyázunk egymásra, ugye Mio? - kapaszkodik a lányba
A könyvtár felől, ahol még csak nem is járt, és nem is sejti, kik vannak ott a többi csapatból, és mi is az a szoba: üvegcsörömpölés hallatszik, amire megint csak összerezzen, pedig nem az első nagy csörömpölés amit a házban hal mióta ők mind beszabadult ide. A másik helységből (konyha) is hallatszott már valami döndülés, az egész kezdett inkább épületbontássá válni, mintsem csöndes, precíz nyomozássá, ahogy azt eleinte elképzelte.
Nem akart a többi csapathoz csatlakozni, Azmariát szerette volna kimenteni a bajból, bármibe is került odabent a dolgozószobában. Már ha a szörny el nem vonszolta onnan azóta. És bár nem tudtak be menni oda, reménykedett benne, hogy találnak más utat a szobába
- Mio-chan! Be kell jutnunk valahogy oda - mutatott a dolgozószoba ajtajára - Féltem Azu-chant, mi van, ha őt is elvitte a szörny? A padlón át, mint ahogy engem akart!
Közben sikerült Mionak kinyitni a lakatot, s egy mellvért zuhant ki a szekrényből. Shizu ijedten ugrott félre egy sikoly kíséretében, majd amikor látta, hogy az csak egy darab fém, és nem egy újabb szörny, lehajolt érte
- Ez... ez egy mellvért? Mio, te tudtad, hogy ez van a szekrényben? Szerinted jó ez még valamire? Mármint, nekem már van egy bronzvértem... - megforgatta a kezei között valami árulkodó nyom után kutatva, talán egy véset a vérten...
Ha nem talált semmit, akkor beszuszakolja a töklámpásba, már ha befér egyáltalán, ha nem akkor a saját invetoryjába rejti. Aztán Mio kezét megragadva a lépcsőház felé fordul. Közben egy másik lány is az egyik zárt ajtóhoz siet, de Shizu nem foglalkozik vele egy pár pillanatnyi időnél többet. Másik csapat.
- Lejössz velem a pincébe? Azt mondtad, az emeleten minden szoba zárva, és nem lehet kinyitni, de talán a pincéből... talán onnan fel lehet jutni a dolgozószobába! Lejössz velem megnézni? Egyedül félek! - kapaszkodott görcsösen a lány kezébe

by **Ryuninji Ren** Szomb. Május 03 2014, 17:19

Mi sem egyszerűbb átugrani egy csillárra, főleg egy létra tetejéről, ami elég közel van hozzá. A jártasságaimról nem is beszélve, amit szerintem most használok először, hiába kettesszintű Suspect

Otthon sosem engedtek ilyesmit, de itt ki állít meg? Akik megpróbálhatnák, azok ki vannak terülve, a pici lányka meg nem tud, hehe…. Kellett nekik bekajálni egy idegen helyen, ismeretlen eredetű ételekből. Az a kettő egy szinten van az tuti… buták. A nyilvánvaló csapdába is belesétálnak… Ha lógna le egy kötél valahonnan, és rá lenne írva, hogy: Ne húzd meg! Szerintem nekik az lenne az első.. alaposan megrángatnák…. miért engem ver most az isten velük? Sad

- o.O – A csillár hírtelen közelebb kerül a talajhoz egy pár centit, majd.. o.O leválik a plafonról..
Magam sem tudom,hogy hogyan, de pörgök vagy tízet a levegőben és talpra érkezem.. Akrobatika forever \o/
- Hupsz - nagy csörömpölés hallatszik a hátam mögül. Úgy tűnik a csillár nem ilyen menőn ért földet, mint én, hanem bezuhant a polcok közé… elég nagy… kárt csinálva Rolling Eyes

Elkezdek fütyülgetni.. ha valki megkérdezi, hát nem én voltam. Semmi közöm az egészhez. A csillár fogta magát és lezuhant... ennyi… hehehe. Gyorsan el is távolodom a „bűntett” helyszínétől, vissza oda, ahol korábban azok ketten durmoltak. Ai-chan felébredt már és beszélget a pici lánykával.. ejj.. tuti rossz hatással van szegénykére… Ai-chanból csak úgy sugárzik a butaság Rolling Eyes

Ha nem figyel oda, még a végén megfertőzi, és ez kihat majd az egész életére.
- Veeeeh…. éhes vagyok – simogatom meg a pocakom, majd a pici zöldhajúra nézek és nyelvemmel körbenyalom ajkaimat, jelezve, hogy finom falat. Persze csak viccnek szánom a korábban hallottak miatt… ennyi szerinte simán belefér Rolling Eyes

- Ren-SAMA és szia – köszönök újfent a lánynak.. jobb kétszer, mint egyszer sem.
- Jah, szerintem is… az a csillár csak úgy, magától leesett onnan fentről :roll:Tiszta veszélyes ez a hely de..- Nézek REgi felé, aki még mindig szunyókál..
- Hééé, Regiii! – kiáltok oda neki, de semmi reakció, ezért közelebb lépek hozzá és sűrűn szólongatva őt, finoman megrugdalom a fejét úgy tizenkétszer. Ha továbbra sem reagál, akkor a lányok felé fordulok.
- Hé Ai-chan… nem hoznád Regit? Olyan könnyedén tépted le a szekrényt a falról és piszkoltad össze magad – a végét halkan mondom, kuncogások közepette. Ha nem vállalja, akkor magam fogom meg a madárkám egyik lábát és vonszolni kezdem magam után

// Szerintem mehetünk egy vendégszobába //

by **Aidor** Szomb. Május 03 2014, 21:11

-Ez... meg... mi? Kérdeztem teljesen jogosan a sír tele van mindenféle kerti eszközökkel. Locsoló kanna, gereblye, kapa stb. Sehol egy holttest vagy bármi hasonló. Persze az jó, hogy nem ugrott a nyakamba egy ghull, de ami még fájdalmasabb itt sem találtam meg az én szőrös mazo izémet. Meg valójában semmi használhatót. Volt még benne egy flecni is. „Drága Nene...” Írta.
Elmosolyodtam aztán... aztán hirtelen megjelent Licht. Ő átkutatta a koporsót én meg szótlanul törökülésben ültem és a kardot, valamint a különböző kerti eszközöket nézegettem. Nincs velük semmi szokatlan. Semmi írás, semmi... Ezek teljesen átlagos eszközök. Nincs bennük semmi különleges. Licht végül megszólalt. Azt mondta a vendég szobába megy. Hát jó... meny csak gondoltam. Én még el leszek itt egy darabig. Integettem neki. Aztán folytattam az agyalást. Percek teltek el a különböző tárgyak nézegetésével és gondolkodással majd felálltam, belenéztem a koporsóba és meg kocogtattam, hogy dupla fedelű-e. Ha igen kinyitom ha nem akkor azt teszem amit a kinyitás után tennék.
Ráálltam a sírkőre majd elrugaszkodtam. Repülök!!! Gondoltam. Aztán hasra estem, haraptam egy nagyot a fűből majd felemeltem a fejem.
- Már értem. Jelentettem ki.
- Ennek semmi értelme. Mosolyodtam el majd fel álltam.
- Úgy bizony ennek semmi értelme, ez az egész vacak csak azért van itt, hogy elhitesse az emberekkel, hogy valami van itt, de valójában semmi sincs! Szóval minek is foglalkozzak vele? Mondogattam miközben a kivett szerszámokat rugdostam vissza a koporsóba.
- Tessék ezt vissza is adom neked, nyugodj békében, agyő! Majd belehajítottam a kardot, a cserepeket és a virágot is a koporsóba és ha semmi sem történt rácsaptam a tetejét amit, hogy rendesen rá legyen szorulva meg is rugdostam. Majd rá kotortam egy adag földet mindegyikre majd össze estem.
– Csődöt mondtam mint kereső. Nem találtam meg amit kerestem. De nincs egy használható ötletem sem, vagy inkább pontosítok túl sok van! Mindet kipróbálni? Időpazarlás! És nincs semmi garancia rá, hogy megéri. Szóval inkább hagyjuk. Nem éri meg vele foglalkozni, kínlódni ennyit. Inkább haza megyek, elegem van a sírokból a macskából meg a többiből.
- Igen hozzád beszélek cicus látom, hogy ott vagy! Kiabáltam majd a macska megint odébb somfordált. Ilyet... majd dühösen haladtam tovább. Aztán megtorpantam.
Hm.. talán előbb azért meg kéne keresnem Lichttet. Még a végén csinál valamit amit nem kéne. Megnyitottam a térképem.
-Szóval a vendégszoba . Akkor megyek. Először is át a raktáron majd jobbra és tovább az első ajtóig. Indulás. A raktárban korom sötét volt. A gyertya kristályom már elfakult és darabokra tört. Óvatosan botladoztam át a kacatokon a túl oldali ajtó felé. Ha nem történt semmi mentem tovább. Itt van az ajtóban az a festmény ami ledőlt és még mindig a földön hever. Nem törődve vele egyszerűen átmentem fölötte és ha továbbra sem történik semmi akkor tovább haladtam a folyosón.
A gondolat még mindig bosszantott, hogy kifogott rajtam az a rejtvény, de túl kell esnem rajta. Sajnos túl sok volt az anternatíva. Megszámlálhatatlanul sok lehetőség és minél többet agyaltam rajta annál értelmetlenebb ötletek jöttek. De ki tudja meg mondani mire gondoltak a tervezők? Ez nem tippmix. Valami nyomnak kellett volna lennie a rejtvény megoldásához....

by **Jun** Kedd Május 13 2014, 17:04

A három könyvtárban tevékenykedő alak alatt megnyílik a talaj, és egy talán ismerős, kissé a zuhanásra emlékeztető érzés jár körbe mindannyitokat. Azonban a pince helyett, egyik pillanatról a másikra egy hálószoba képe fogad titeket. A szoba sarkában, egy összetört ágy, vele szemben egy poros íróasztal néhány üvegcsével, és pirulával, egy jókora maszatos sminktükör, a mennyezetről pedig egy kötél lóg le. A félhomályt egyedül az erkély elő húzott függöny szakadásain bejutó fénysugarak törik meg. A szoba képe talán ismerősen festhet RenAi-nak. A játékbaba amit Saya talált, szintén veletek tartott, azonban a feje valami oknál fogva leszakadt, a tükör előtt pedig egy fehér ruhás nő jelenik meg, feje felett a következő név olvasható.
"Clara". Unottan pöckölgeti maga előtt az üres fiolákat, majd rátok pillant, és monoton hangon elkezd mesélni.
- Fogalmam sincs, hogy fajulhattak el ennyire a dolgok... Én csak kalandozni akartam... de ez az átkozott "megfázás" mindent tönkretett... - ekkor rátok pillant, kissé elidőzik a tekintete Ren arcán, majd folytatja - túl sok időt elvesztegettem az életemből... és ha ez még nem lenne elég, még azok az átkozott tolvajok is erre felé garázdálkodtak...
A szellemszerű nő nem tűnik el, továbbra is ott ül, és pakolászik, nézelődik, ha kérdeztek tőle válaszol a kérdésekre, a térképre ha valaki ránéz, akkor sötétséget lát.

Shizuka, Aidor, és Licht is hasonlóan jár, mindannyiuk alatt megnyílik a talaj, de ők egy kissé másmilyen szobába kerülnek. Felgyűrt szőnyeg, véres lepedő az ágyon, elszáradt virágok milliói, a mennyezet egy része pedig hiányzik, azon keresztül süt be a hold. Sírásra lesztek figyelmesek, az egyik sarokban egy nő alak ül, feje felett következő névvel "Nene". A nő könnyes szemmel néz fel rátok, körülötte egy összetört cseréppel. Ha faggatni kezditek mi történt nem mondja el, csak motyog magában.
- Be kell adnom a gyógyszerét... ha nem teszem szörnyű dolgok fognak történni.. Ahogyan aznap is történt.. Miért halt meg Malcolm? Olyan jó ember volt... - a hangsúly amikor beszél kérdésekkor megemelkedik, közvetlenül utánuk pedig alig hallhatóra csökken.
- NEM AKAROK MEGHALNI! - sikolt fel, majd folytatja a sírást. Megpróbálhattok vele beszélni, azonban mögöttetek az ajtó is kinyílik, nyugodtan kimehettek a szobából.

akik nem írtak előző körben próbálkozzanak meg 500 szóval :3

by **RenAi** Hétf. Május 19 2014, 12:43

- Ren…-sama…>< - Kiabáltam le a fejét, persze vissza fogott hangerővel nehogy megijesszem a kicsi lánykát…><”
- Ne gonoszkodj vele! Te meg ne higyj neki…>< Egyikőnk sem eszik embert… ><” - *Megkordul a gyomrom.* Elvörösödök… pedig most ettem és nesze..><” Alig pár másodperc után beszakadt a talaj alattunk, én pedig megilyedve felsikoltottam.
- Kyaaaah- És nem sokkra rá egy puffanással földet is értünk. A portól köhögni kezdtem, de szememmel máris a lánykát, Rent és Regit kerestem…>< Asszem együtt a banda… o/ Vagyis még többlet tagunk is van. *Ismét sikít* Oda szaladtam a zöldikéhez felkaptam, majd Ren mögé bújtunk.
- Izé… te vagy a férfi… csinálj valamit! – Szóltam oda neki, reszketve. Ez valami szellem, vagy hologgram nem tudom… majd feltőnt hogy ismerős ez a hely… oO
- Ettooo… ezzel a hellyel álmodtam. oO – Jelentem ki…
- De ott… volt egy lányka az ágyon, aki gyógyszereket evett… és volt egy… - *kerestem tekintetemmel az erkélyt…*
- És volt egy férfi az erkélyen… - Mondtam, kísérteties volt ez az egész… nah azt hiszem most kezdtem csak igazán félni…
- Reeeen… mi folyik itt? – És egyre inkább szorítottam magamhoz a zöldikét… igyekeztem megvédeni ha lenne valamiféle támadás, bár jelenleg inkább úgy éreztem magam mint egy kisgyerek aki egy plüs macit öleltet, miközben dörög, villámlik… ><” Majd mikor észrevettem hogy talán túl szoros, lazítottam az ölelésből, de elengedni azt nem akartam.
- Ne félj, megvédünk! – Szóltam oda neki, bár még azt is kinézem belőle hogy tőlünk jobban fél mint a szellem lénytől…>.> De mindegy, mi tudjuk hogy kisebb veszélyt jelentünk rá… >< Vagyis remélem… látva a szellemnénit… >.> Nem tudtam hogy hall-e lát-e minket de azért megpróbálkoztam.
- Szellem néni?.. – Szólítottam meg félve…
- Mi történt a kislánnyal? Aki beteg volt… - Felytettem ki, elvégre kislány-kislány elég táv fogalom. ><

by **Ryuninji Ren** Szer. Jún. 11 2014, 02:12

- Na azért – incselkedem vele továbbra is, bár egyáltalán nem hittem, hogy tényleg így fog megszólítani, hiába kérem, de akkor tévedtem… van ilyen Rolling Eyes

- Ohhóóóó, biztos vagy benne? - ismét körbenyalom ajkaimat, miközben zöldikét bámulom… viccnek szánom csupán, ami feldobja a hangulatot, na meg szeretek nevetni is hehehe…
Nagy nehezen felkaparom Reginald-ot a padlóról, lövésem sincs, hogy mi baja lehet az álomszuszéknak, de kezd kicsit zavarni. Már közel sem olyan pehelysúlyú, mint kiscsikó korában… Mindegy, ez megvan, mehetünk el innen..
- o.O – épphogy lépek egyet a talaj eltűnik a lábam alól, mialatt egy kellemetlen sikoly tépázza a dobhártyám. Regi-t magam alá gyűrőm, majd befogom a fülecském, hogy ne bánthassa tovább Ai-chan és…. puff o.O semmi puff o.O hol a puffanás? :O Értetlenül pislogok magam elé, nem vágom, hogy most mi történt. Pedig teljesen felkészültem, pihe-puha tollacskákra érkeztem volna, de így csak a petecskémen ülök egy szobában… A dolgok érdekes irányt vesznek, már nem értek semmit sem. Lehet a csillár miatt nem? Hmmm… scratch

Ai-chan szaladgálása zökkent ki az elbambulós, gondolkozós állapotomból. Hátrafordulok megnézni, hogy mit akar mögöttem a lánykával, talán van ott valami? Esetleg megint terülj-terülj asztalka mérgezett kajával? Csak nem dől be kétszer ugyan annak a trükknek…ugye? :roll:Mérget azért nem vennék rá, mert az tény, hogy ő Ai-chan, kinek neve lassan már külön fogalommá válik amivel a túlságosan naiv, kissé buta és ügyetlen lányokat illetnék..
Szavai mást sugallnak, és szokás szerint nem értem őket o.O Az oké, hogy én vagyok a férfi, de miért és mit is kellene nekem csinálnom ebben a szent pillanatban? O.o Mivel nem értem mit akar, arra fordulok, amerre ő nlz és…
- - szavam elakad, teljesen elfehéredek, amint meglátom a különös szellemcsajszi félét, ami rajtam legelteti a szemeit pale

by **Jun** Szer. Jún. 25 2014, 18:55

//Jó nem várok tovább :/ //

Ai és Ren:
A nő motyog magában, közben elkezdte kihúzogatni az asztal fiókjait ahonnan további fiolákat szed elő, az üreseket az asztalra sorakoztatja fel, de amikben valamit talál a falhoz vágja.
- Méreg, méreg, méreg, - ismételgeti a szavakat, a hangjában nem hallatszik ki semmi érzelem. - Nene nem akar megmérgezni... De akkor miért kell beszednem ezeket? MÉREG MÉREG! Ezek itt mind mérgek! - vitatkozik saját magával, majd kicsit időzve Ai kérdésén, nem válaszol rá azonnal, csak miután teljesen kiürítette a fiókot.
- Meghaltam. - jelenti ki teljesen közömbösen, majd a mennyezetről lelógó kötélre pillant. - Nem tudom hogyan... biztos csak egy baleset volt... VAGY MEGMÉRGEZTEK! - közben felétek hajít egy üvegcsét, ha megnézitek közelebbről egy szöveget találhattok rajta. Ugyan kissé megkopott de mégis kiolvasható, hogy nyugtató. Az erkélyen pedig egy sötét árny jelenik meg. Hosszú kabátot visel, fején pedig egy kalapot, először bekukucskál az ablakon, a szellemnőt méregeti, jól látható, hogy valamit szorongat a kezei között. De vajon mi lehet az a valami? Eközben pedig az ajtó túloldaláról egy kedves női hang kiállt be.
- Clara bevetted a gyógyszereid? -
- Igeen nővérkém! - kiállt ki a Clara névre hallgató hölgy aki valami csoda folytán az ágy szélére került, és pontosan háttal ül az idegen férfinak. A hangja kitisztult és sokkal barátságosabbnak hangzik mint korábban. Talán először furcsán hat nektek ez az egész változás, de hamar rájöhettek, hogy egy előre beprogramozott jelenet zajlik le, aminek ti csak szemlélői vagytok. A testetek elhalványodott, és bármihez is értek átnyúltok rajta. Persze a falakon nem tudtok átjutni.
Az erkélyajtón kopogtatnak, a nő odafordul, majd arcán egyfajta rémület látszik, remegő kezeivel az éjjeliszekrényhez kap ahonnan egy kést húz elő, amit a háta mögé rejt. A kilincs kinyílik, a férfi belép, dörmögő hangjából nem sejthettek túlságosan sokat, egy dobozka van nála, arcát továbbra sem látjátok a kalapjától, azonban öltözékéből arra lehet következtetni, hogy egy lovagról van szó.
- VÉGRE MEGTALÁLTALAK! - szólal meg majd a nő felé lépked, aki felsikolt, majd a férfinek támad akit néhány késszúrással a földre is juttat.
- gyilkos, gyilkos, gyilkos! - ismételgeti a szavakat a nő miközben könnyeit törölgeti. E piciny jelenet láttán egy újabb szellem jelenik meg előttetek, feje felett Malcolm név szerepel, majd az ajtón belép egy újabb nő aki felett pedig a Nene név olvasható le, kezében egy lila jácintot szorongat.

- Mégis ki lehet az igazi gyilkos? Melyikük az? - szólal meg egy eddig ismeretlen férfi hang. Egészen biztos, hogy a három kísértetre célozgat. Melyikük lehet az? Vajon mi lehetett az indíték? Mi volt a dobozban? És ki lehetett ez a férfi?

//úgy döntöttem, hogy ezt a kört megírjátok ketten és lezárjuk. Sajnos így a többiek nélkül elég kusza lesz, de nem akarom tovább foglalni a küldetéshelyeteket :/ Annyit elárulok, hogy a régen talált dolgoknak is fontos jelentése lehet, nem szükséges felhasználni őket, viszont pontos utalást adhatnak bizonyos dolgokra a három személlyel kapcsolatban, és azzal kapcsolatban, hogy mi is volt a valódi céljuk.//

by **Aoi Shizuka** Csüt. Jún. 26 2014, 17:07

Ahogy a talaj összeroppan Shizuka alatt, s könnyedén nyeli el, a lány sikítva kapna a padló szélei elé. Sikertelen.
Keményen érkezik a holdfény világította helységbe, s bár fájdalmat nem érez, az eddigi rémségek hatására, s megannyi kiszámítatlan félelmetes meglepetést tartogató háztól megrettenve kapar a szoba sarkába.
Kikerekedett pupillákkal és a torkában lüketető szívével néz körül a holdfényben sütkérező helységben.
A sötét, vérre emlékeztető sötét folt a szoba ágyának lepedőjén, a bizarr módon minden felé szerteszét szórt száraz virágok százai, csak még inkább a torkára forrasztja a szót, de még a segélykiáltást, vagy sikítást is.
Aztán veszi csak észre a túlsó sarokban gubbasztó emberi roncsot. Egy ideig csak rettegve figyeli nem is pillantja meg, csak majd jó pár szívdobbanással később a feje felett kirajzolódó nevet: Nene.
S a könnyáztatta arcot, ahogy a törött cserépdarabok közé lerogyva sírdogál, s magában motyog, mintha fel se fogta volna, hogy más is van immár a szobában.
Shizu jó pár percnyi őrlődés alatt győzi csak le a mindenét elárasztó, mozdulatlanságra és némaságra kárhoztató félelmét, s lassan négykézláb, még mindig tartva a ház rémségeitől, s most ettől az NPC-től, közelebb mászik Nenéhez.
Félszegen mosolyog rá, egy elszáradt virágot helyez a lány lábai elé, s mutat saját magára.
- Én Shizuka - próbálkozik "indián" nyelven
- Segíteni szeretnék neked!Ki az a malkolm? - próbál szemkontaktusba kerülni Nenével, már egyáltalán nincs tudatában annak, hogy egy NPC-vel szemben efféle pszichológiai trükkök talán egyáltalán nincsenek hatással
- Hol a gyógyszer, amit be szeretnél adni? - mászik közelebb Nenéhez, s megérinti az egyik kezét, talán úgy megnyugszik, észhez tér, és felfedezi Shizut maga előtt.
Aztán hirtelen kinyílik a szoba ajtaja. Shizu összerezzen, lassan, félve néz az ajtó felé, majd amikor látja, hogy senki nem jön be rajta, a fal mentén az ajtóhoz lopakodik és pár pillanatnyit mozdulatlan csendben várva beles az ajtón, hogy lássa mi vagy ki van mögötte

by **Jun** Csüt. Jún. 26 2014, 18:25

- A gyógyszer?- rémülten kérdez vissza, majd körbeforgassa a fejét, és az ajtóra mutat. - A-A-A másik szo-szobában van. - majd felkel és kimegy az ajtón, maga után nyitva hagyva azt, és jobbra fordul ahol pár lépésnyire egy másik ajtó van. Ha követitek akkor abba a szobába kerülhettek ahol Ai és a többiek is vannak, természetesen mindent láthattok amit ők is látnak, megbeszélhetitek az eddig szerzett információkat.

by **RenAi** Csüt. Júl. 03 2014, 01:52

Olyan helyzetbe és helyre kerültem ahova nem igazán szerettem volna. Túl sok minden történt egyszerre hogy fel tudjam fogni… főleg hogy vészesen ismerős ez a jelenet, márint az emberek és a helyszín…
- Gyógyszerek és mérgek?.. – Nem igazán értettem miről van szó… A kérdésemre választ kaptam, mi szerint ő volt az a kislány és megölték… Eltompult az elmém… valahogy nem tudtam különbséget tenni most egy film és esemény között, hisz akárhogy is mi is részesévé válltunk ennek a filmnek… A szellem egy fiólát dobott felénk, amin a nyugtató név szerepelt. Szerencsére nem talált el senkit… Majd egy újabb felvonás vette kezdetét. Egy másabb, és mégis… rosszabb… amit akkor még nem is selytettem…
A férfi hanjára én is oda kaptam a tekintetem. Láttam már ezt az alakot…
- Ő az! A férfi az állmoból! – Kiálltok fel, majd tekintetem a lányra szegeztem.. és láttam hogy egy kést rejt el magánál… Kezdtem kissé bepánokolni. A nő amint megindult a férfi felé, eltakartam Saya szemeit ha tudtam, és a fülét is betapasztottam az alkarommal, már amennyire ez lehetséges volt. Valahogy vártam az effektet, a női sikolyt… de én is becsuktam a szemem mikor Clara rátámadt a férfira… Majd megdöbbenve hallgattam valamiféle narrátor hangot… ami arra kért hogy elemezzük ki a látottakat, és gyűlytsük össze az információkat… még mindig nem tudtam megnyugodni… Úgy éreztem magam mint egy horrorfilm szereplőle akinek már kikezdték az idegeit…Hogy ki a gyilkos?... Visszhangzott a fejemben a kérdés. Persze Clara nevét vágnánk rá elsőnek, de már ebből adódik hogy nem ő az, legalábbis nem az egyetlen… bár így testközelből végignézve mindezt… nem is igazán akartam választ találni a kérdésre… Renre és Sayara pillantottam. Ha nem tűnt el időközben az npc hulla és gyilkos és a többiek akkor úgy álltam hogy Saya ne láthassa a hullát.

by **Aoi Shizuka** Csüt. Júl. 03 2014, 22:30

- Odaát? - kérdezett vissza majd a torkában összegyűlt félelem-gombócot legyűrve neki támasztotta a hátát a hűs falnak
A ház fokról fokra vált egyre ijesztőbbé, bár lehet, hogy a bokán ragadós iszonyat után már mindent sokkal ijesztőbbnek vélt: már rég nem tudott csak egy poros, omladozó elhagyott házként tekinteni erre az egészre. Amúgy sem szívesen maradt volna egy ilyen dohos-poros pókhálókkal teli otthon falai közt önszántából: már a porlepte bútorok, az ágy alatt sejtett bogarak is undort varázsoltak a gyomrába.
Felhúzta a térdeit, a cipőinek sarka nekipréselődött a fekete jelmeze alatt fedetlenül hagyott fenekéhez, amit már így is elég koszosnak érzett, és százszor megbánta, hogy most nem vett kivételesen nadrágot fel. S ahogy végigmérte önmagát, némi öniróniával fogadta a látványt, melyet nem is olyan rég viccesnek és halloweenhez passzolónak érzett, most azonban semmivel sem tűnt különbnek attól ami körülvette: a boszi kalapot még valahol a könyvtárban hagyhatta el, talán a rémmel való viaskodásban esett le a fejéről, de most hiába tapogatta biztos ami biztos alapon, csak a poros haját érzete.
Kicsit előrébb nyújtotta a lábait és a falnak nyomta a tenyereit is, lassan a falnak támaszkodva felnyomta magát két lábra
- A másik szobában - tudatosította magában, hangosan
Nem merte szélesebbre tárni az ajtót, tapogatózva fordult be rajta, mint aki attól tart, hogy sötét folyosón kell végig csetlenie-botlania vakon.
De meglepetésre tényleg rögtön egy másik szoba volt, három ismerőssel, akik láttán Shizu arcán hatalmas mosoly fakadt, s egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait.
- Háá! Dejó, hogy itt vagytok ti is, azt hittem már...
Aztán belé fagy a szó, ahogy maga is szemtanújává válik az emlék-szerűségnek. Mire a látomás véget ér, értetlenül, a gyilkolástól elborzadva csak annyit ejti ki a száján:
- Nene! Nene - ismételgeti céltalanul - Nenének kell... kell neki a gyógyszer
Elméje nehezen küzd meg a látottak tragikus mivoltával, aztán Ai rádöbbenését hallva neki is bekattan valami az előzőkből:
- Nene azt mondta, ha nem adjuk be a gyógyszert, szörnyű dolgok fognak történni újra!
Kicsit töpreng:
- De nem tudom, kinek kell be adni... - vallja be elszégyellve magát - Nenének, vagy Malcomnak? - pislog a többiekre segítségkérően

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 06 2014, 20:56

Beletelik egy kis időbe, míg eljut a tudatomig, hogy ebben a világban nincsenek szellemek. Mármint olyan szellemek, amiktől meg kellene ijednem Suspect

Csak olyan szellemecskék, amik szimpla mobnak mennek el, attól meg ugye nem kell tartani Rolling Eyes

Mikor tudatosul bennem, megnyugszom, de továbbra sem szólalok meg. Harcra készülök, mert lehet betámadnak Suspect

Sosem lehet elég óvatos az ember, főleg nem egy ilyen helyen.. bhrrrr… csak érjek már haza.. jól ellazulok egy kis pancsi segítségével az tuti.
Igazából nem sokat értek ebből az egészből… hogy őszinte legyek… öhm… szinte semmit Rolling Eyes

- Nyugtató? :O Drogos vagy? o.O – ha valakinek már ilyenhez kell nyúlnia, akkor az tuti idegbeteg lehet. Tehát itt minden van… nyugtató, kötél, fura alak az erkélyen… másik lányka, meg miegymás. Felpattanok, mert nem akarom, hogy Reginald úgy ébredjen fel, hogy rajta ülök. Abból kegyetlenül nagy cirkusz lenne.
- Ouhff o.O – visszaesek…. a berendezésen egyszerűen keresztülnyúltam ahelyett, hogy megkapaszkodtam volna benne :O
- Sugoi :O – próbálgatom újra és működik… keresztülnyúlok Ai-chanon is, a fejecskéjén, hehe….
- Hé.. Ai-chan… nézd… - hívom fela figyelmét a tetteimre, hehe..
- Végre van benned egy igazi férfi – viccelődök a lánnyal egy kicsit.. nem sok figyelmet szentelek a történteknek. A csaj megszurkálja a csávót, akinél egy doboz van…. nagy szám Rolling Eyes

Amíg nekem nem esik bántódásom, addig nem izgat túlságosan… elvégre én vagyok itt a legfontosabb ˇ^ˇ

- Hmm? – egy újabb lányka érkezik… őt láttuk még kint az utcán, mielőtt bemerészkedtünk ide.
- Te ki is vagy? :O – érdeklődöm és közelebb lépek hozzá, hogy átnyúljak a mellkasán, hehe… nem unom meg..
- Benned vagyok, hehehe – Ekkor újabb személyek jelennek meg itt..
- Nene?! – hmmm… nem tudom, miket beszél a kiscsaj, de nem is baj… ez többnyire gyakori eset…. a csajok sok felesleges dologról szoktak dumálni Rolling Eyes

Gyűlünk rendesen, én meg szórakozásomban mindenkin keresztül mászkálok., mindaddig, míg az ismeretlen férfi hang fel nem tesz egy kérdést..
- Haaa?! Ez beugratós kérdés? – kérdezem teljesen meglepetten.
- Az a csaj az előbb késelte meg a csávót… akkor nem nyilvánvaló? - kérdezem én, de a krimi sosem volt az erősségem.
- De… akkor én majd elmagyarázom - veszek egy nagy levegőt, hogy újult erővel kezdhessek bele a mondandómba Cool

- Szóval… ez a csávó- mutatok a földön heverő áldozatra. – Abban a dobozban tuti gyűrű van… tudom.. láttuk a könyvtárban és megkérni jött a csaj kezét. De…. a neki (Clara) Elgurult a gyógyszere és bekattant… tuti, hogy pirula nélkül zizi… Tehát „gyógyszertelen” állapotban kicsinálta a kedvesét – hmmm.. szerintem jobb vagyok, mint Sherlock Cool

- Mikor meglett a gyógyszere, akkor rájött, hogy mit csinált és fellógatta magát.... - jah, tiszta sor.. nem it tudom mások miért nem jöttek rá erre Rolling Eyes

- Aztán ő (Nene) megfőzte a hullát.. ezt is tudom, megtaláltuk az alkarvédőjét a levesben ~.~ … Végül pedig… ők itt megették – saját petemre és Ai-chanra mutatok most… ugye milyen jó, hogy nem ettem bele? Blöeee…
- Ő nem tudom ki (Malcolm) >.< - ez a figura egyáltalán mit keres itt? :O – Ki ez? – kérdema frissen érkezett játékos lánytól ..
- Vaaaagy... öhm… még nincs vége és az a Chuky szerű baba még kinyír mindenkit - gyanúsan méregetem a zöldike undi babáját… de csak újra a frászt akarom ráhozni… egy kicsit Rolling Eyes

Szörnyű ízlése van a pici lánynak az szent…..

by **RenAi** Hétf. Júl. 14 2014, 23:23

Hehh? És ismételten csak Heeeeeeh?! Eddig azt hittem hogy nem értek semmit, de mostmár tudom is hogy nem értek semmit! Ez a hely itt maga a megtestesült gonosz, ami végjátékot játszik az idegrendszermmel a tudatommal és az egész lényemmel. Pedig én csupán egy mókás haloweenre vágytam, mire egy gyilkosság kellős közepében találtam magam két másik társammal. Bocsánat, három. Ren, aki mindig csak szórakozik. Egy zöldike lányka akinek a nevét még mindig nem tudom, de tök cukiii *-* És Regi aki végig alszik mindent…>.> Mondhatom szabályosan irígylem, bár akkor nem mikor Ren pont rá huppan és még el is időzik Regi tollas testén. A madártollak csak úgy repkedtek, a por lassan leülepedett, és a megsemmisült dolgok amikre ráhuppantunk elpixeleződtek. Még jóhogy a talaj a testönk tömegétől nem semmisült meg… akkor tovább és tovább eshettünk volna, úrja és úrja beszakadt volna alattunk a talaj ki tudja meddig… bár talán nem lettünk volna szem és fültanui mindennek… Ren megilyed majd megnyudodott… valahogy érdekes hogy ő pont akkor nyugodott meg mikor én végképp kikészültem… >.> A fiú magyarázott valamit, elég hitelesen adta elő én pedig csak pislogtam. Úgy viselkedett mintha semmi furcsa vagy rendhagyó nem lett volna, csupán egy párnacsata utánni szieszta, pedig nem így volt. Majd azon kaptam magam hogy keresztül nyúlkál a fejemen… először csak pislogok, majd halálra rémülök és a mondatát egy szem forgatással díjazom… ~Igazi férfi mih?! Látszik nem sokat tud az igazi féfi létről… Razz

~ De nem reagálom le különösebben, bár elgondolkodok hogy akkor mi is szellemek volnánk?! Meghalltunk mikor lezuhantunk és ezért látjuk őket is?!.... A gondolatom ismételten megszakította mikor kijelentette hogy kannibálok vagyunk… először csupán elzöldülök, szivárvány minden színében pompázok, majd tudatosul bennem valami….
- Hééé ez nem helyes! – Eredetileg azzzal kifogásoltam volna hogy nem vagyunk mivel nem tudtunk róla így nem szándékos de izééé…>.>
- Hogy ettem volna meg mikor a tag itt fekszik holtan? – Kérdezek rá vissza, és ugyan az állítása és a felvetése igaznak tűnik a levezetésével együtt én mégiscsak tagadom az egészet! Az kizárt hogy én kannibál legyek..@@ inkább lennék szellem jelenleg mint egy emberevő alfajta ><

/Gome százszorta jobbra akartam, de kapkodva csak ennyire futotta ...@.@/

by **Jun** Hétf. Júl. 14 2014, 23:25

- Ö Malcolm. - válaszolja a férfi hang aki korábban feltette a kérdést. Azonban továbbra sem derül ki pontosan kitől is származik a hang - Az a férfi akit mindenki meggyanúsított. Halála után eltűnt, pont ahogyan Nene is tette. Clara pedig felakasztotta magát végül. Nagyon jól összeraktad a többit. Elismerésem. - ekkor lép be egy cilinderes fazon a terembe, természetesen nem az ajtót használva, hanem az erkélyt. Elegáns öltözete nemesi származására utalhat, úgy ahogyan a mozdulatai is. A hölgyeket látva megemeli kalapját, majd sétapálcájával a bűnősre mutat.
- Az a nő tudatosan ölt. Nem vette be a gyógyszereit annak ellenére, hogy rendszeres orvosi felügyelet alatt állt. A nővére mindent megtett annak érdekében, hogy fizetni tudja a számlákat, ezért éjt-nappallá téve gondozta a virágokat, hogy eladhassa őket. Milyen kár, hogy a húga paranoiája, és bizalmatlansága vetett véget mindhármuk életének. Milyen elkeserítő. - rázza meg a fejét, - Milyen szörnyű... Sajnos egyedül nem sikerült volna bejutnom, ezért is köszönöm a segítségeteket. A többit átveszem. Ne aggódjatok a bajtársaitok miatt, biztonságban vannak. - int nektek, és búcsúzóul kalapját emeli, és mindannyian teleportálódtok. Talán még éppen elkaphattok egy-egy pillanatot abból ahogyan az ismeretlen férfi nekiront Claranak.

A party helyszínén találjátok magatokat, a kísértetházzal szemben, azonban sehol egy lélek, egy lakos. A házakban nem égnek a lámpák, csupán a halloweeni töklámpások fénye világítja meg az utcát. Majd láthatjátok ahogyan A háztetőt áttörve egy lovas vágtat el a hold irányába. Talán ha elég jó a szemetek még azt is észrevehetitek, hogy mögötte egy megkötözött alak hasal a lovon.

A küldetést sikeresen teljesítettétek.

Köszönöm, hogy részt vettetek az első küldetésemen. Őszintén szólva eléggé máshogyan terveztem, és többféle végkifejlettel is teljesíthettétek volna. A majdnem legjobb véggel sikerült megoldanotok a feladatot. Tanultam a hibáimból, és ha legközelebb is mesélek valamit, megpróbálok kevesebb információt belezsúfolni a reagokba, és több támpontot adni, arra, hogy mit csináljatok. Bevallom őszintén az elején nem kalkuláltam bele, hogy lesznek kieső játékosok amit egy ilyen keresgélős kutakodós játékban talán fontos lett volna, hogy még több kérdésre választ kaphassatok :/

A menedékben dobott dolgokat felhasználja:
Ren: Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz.
Aidor: Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet és aranyat kapsz.

Ha még valaki nem szólt volna de még szeretne felhasználni menedékes bónuszokat akkor innentől fogva már adminnak szóljon, aki osztja és beírja a jutalmakat :3.

Megírt reagok száma:
- RenAi 15
- Aoi Shizuka 14
- Ryuninji Ren 14
- Aidor 12
- Licht 12
- Saya 8
- Kiyoshi: (utólag csatlakozott be Yoku helyére, viszont pótolta azokat a köröket is amikben még nem "volt itt") 8
- Azmaria 7
- Yokuatsu 3
- Raven 3

Licht jutalmát kérésre Miu kapja meg!

Jártasságok:
Ren: -Potion/Méregfőzésre recept T3
-érclátás T2
Shizuka:
-Potion/Méregfőzés T2 recept
- Növénylátás T1
RenAi:
- Potion/Méregfőzés recept T1
- Érclátás T1
- Keresés jártassága van
Aidor (Nem vitte végig, de több mint 10 kört megírt):
- Érclátás T2
- Növénylátás T1
- Van 3-as keresés jártassága.
Licht(Nem vitte végig, de több mint 10 kört megírt):
-Érclátás T1
-Növénylátás T1
- Keresés jártassága van

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Júl. 28 2014, 18:09

Exp: 5 exp/kör + mindenkinek 10 exp teljesítmény + 30 exp, mert a játékosok legalább a fele elérte a 11. szintet + ezekre a további bónuszok, például menedék
Arany: exp + 10, 5-nél felfele kerekítve + erre a további bónuszok, például menedék

RenAi: 115 exp + 130 arany
Shizuka: 110 exp + 120 arany
Ren: 132 exp + 144 arany
Aidor: 120 exp + 132 arany
Miu: 100 exp + 110 arany
Saya: 80 exp + 90 arany
Kiyoshi: 80 exp + 90 arany
Azmaria: 75 exp + 90 arany
Yokuatsu: 55 exp + 70 arany
Raven: 55 exp + 70 arany

Céhek:

White Rose: +45 arany, Kurasai +0 exp, Enheriel +8 exp, Snowcat +8 exp, Dretan +8 exp, Nio +8 exp, Minori +8 exp

Artes Liberales: +80 arany, Saya +1 exp, Alex +0 exp, Ayato +0 exp, Meredith +0 exp, Esutel +0 exp, Anat +22 exp, Jun +22 exp, Raven +22 exp

Angelic Voice: +66 arany, Kokoro +0 exp, Aidor +8 exp, Mirika +17, Ayani +17, Atoru +18

Justice League: +125 arany, Yurihime +0 exp, Yuichi +0 exp, Ozirisz +0 exp, Hinari +28 exp, RenAi +28 exp, Szophie +28 exp, Shizuka +28 exp

Jártasságok:

Keresés: Aidor talált két tárgyat, egy gyakori és egy ritka: Alap Repülő Segéd Kristály, A Hentes (+16 erő -3 gyorsaság -4 kitartás, a támadás után 1/10 erőnyi vérzés egy körig)

Licht: Ércek és növények Miunak: 4 Bronzérc 3 Munkálatlan Bőr 7 Halvány Rubin 6 Vasérc 7 Kis Tövisgyökér 2 Faeno Levél 4 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 4 Vörös Pitypang

Aidor: Érclátás (T2): 111 -> 128, 4 Fémkő 3 Vastag Bőr 8 Drágakő 2 Tömény Rubin 3 Acél
Növénylátás: 60 -> 77, 8 Kis Tövisgyökér 5 Faeno Levél 1 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 3 Vörös Pitypang

Ren: Potion/Méregfőzés (T3): Fárasztó Méreg Recept, Kábító Méreg Recept
Érclátás (T2): 123 -> 142, 5 Fémkő 3 Vastag Bőr 4 Drágakő 2 Tömény Rubin 6 Acél

Shizuka: Potion/Méregfőzés (T2): Egyszerű Adrenalin Potion Recept, Rövid Fegyver Élesség Potion Recept
Növénylátás: 21 -> 40, 8 Kis Tövisgyökér 4 Faeno Levél 1 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 4 Vörös Pitypang

RenAi: Potion/Méregfőzés: Gyenge Speciális Méreg Recept, Gyenge Lénygyengítő Méreg Recept
Érclátás: 81 -> 100, 7 Bronzérc 1 Munkálatlan Bőr 4 Sida Kő 5 Halvány Rubin 3 Vasérc

by Ajánlott tartalom