Matushi Astan

Név: Matushi Astan [beceneve: Matas]
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 27

Kinézet: Az átlagnál kissé magasabb, izmos ember áll előtted. Hajam majdnem vállam veri, hátul mégis kissé fel van nyírva. Bár szemüveges vagyok, ezt a SAO-ban nem használom, mert felesleges. Arcom hosszúkás, szemem éjfekete.

Jellem: A végtelen jóakarat messze áll tőlem, könnyedén fel lehet bosszantani pár dologgal. De ne akard tudni, hogy mik azok. Ha ki akarod deríteni, hidd el, nem lesz könnyű dolgod, erre megesküszöm. És a sikerül is kihúznod belőlem, menekülj. Könnyen lefizethető se vagyok, sziklaszilárd jellemem bátor jelentkezőket vár. Bár hiába is próbálkozol, nem fogok megnyílni. Mit is vársz tőlem? Mi vagyok én? Nem egy könyv, amit csak úgy kinyithatsz kényedre-kedvedre. Érthető voltam?

Képesség: Akarat.
Passzív képesség. Képes vagyok bizonyos szituációkban felülkerekedni a félelmemen, míg másokéból erőt meríteni. Képes vagyok félelmet kelteni, puszta megjelenésemmel, függetlenül az illető vagy NPC szintjétől. /na persze egy 100-as szintű boss nem fog sírva elrohanni, a lényeg szerintem érthető./. De akár bátorságot is adhatok másoknak. Ez amolyan morál-változtató képesség.

Előtörténet:

Hol is kezdjem, hol is kezdjem? Egy híres, pénzes családból születtem, még a régi szép időkben. Csodálatos gyermekkorom volt, testvérem négy is volt, ebből egy ikertestvérem. Sajnos ő hamar meghalt, mert beteg lett. Így viszont megkaptam a cuccait, és tovább növekedett a vagyonom. Bár ezeket a dolgokat sose használtam, tiszteletben tartva emlékét, így épek maradtak.
Bevetted, mi?
Egy lepratelepen születtem, testvérek és normális szülők nélkül, itt, Magyarországon. 7 éves koromban árvaházba kerültem, mert szüleimet megölték a drogcsempészek. Kicsit se sajnáltam őket és végre örültem, hogy elkerültem onnan. Az árvaházban hamar rájöttek, milyen ember is vagyok, így nem volt túl jó helyem ott se. 14 éves koromban meg is szöktem onnan, azóta egyedül éltem. A rendőrség nem tudott elkapni, túl jól tudok menekülni. Sokat verekedtem, még akkor is, ha nem volt muszáj. Szerencsémre tehetséges vagyok mind az harcművészetekben, mind a különböző szereplésekben [legalábbis szerintem]. 18 éves koromra sikerült összeszednem annyi pénzt, hogy vegyek magamnak normális ruhákat és elmenjek egy albérletbe, ahonnan munkát is találtam. Habár csak segédedző voltam egy edzőtáborban, de kaptam érte annyi pénzt, hogy kényelmesen megéljek. Bár vágyam, hogy valamilyen verekedős filmben szerepeljek, sosem adtam fel, egyre feljebb próbáltam kapaszkodni a létrán. Mikor már fekete öves voltam számos önvédelmi sportból, kiküldtek egy világbajnokságra, amin második lettem. Első lettem volna, ha a meccs nincs megbundázva. A pénzből, amit kaptam, vettem magamnak egy kisebb lakást, a következő bajnokságon pedig már első helyezést értem el. Állítólag az ellenfeleim mind remegtek, mielőtt harcba elegyedtek velem.
Ezután gondoltam, megengedek magamnak egy kis luxust, vettem egy ilyen Nervemicsodát, Geart, vagy hogy is hívják azt. Feltettem a Sword Art Online-t [állítólagosan nagy sikere volt a béta teszteknek], és beléptem.
De semmi. Egy nagy sötétség, majd felébredtem. Körbenéztem, és csak azt láttam, hogy az utcán fekszek, valami hatalmas városban. Gondoltam ez a játék, csak azt nem értettem, miért úgy nézek én ki, mint a valóságban. Megállítottam egy játékost, akinek ilyen zöld izémicsoda volt a feje fölött, és megkérdeztem, hogy mégis mi a fene folyik itt? Erre annyit válaszolt ez a kisember, hogy "mi az hogy nem tudod?"
Érthetővé vált a számomra, egy másik játékos által, hogy bizony nagy szívás ez a játék, mert a készítő, valami Kajabál Akihikó, vagy ki a fene bezárta mindenki tudatát ebbe a világba, ami lassan már másfél éve tart.
Másfél éve. MÁSFÉL ÉV ELMENT AZ ÉLETEMBŐL ÚGY, HOGY ALUDTAM?!
Ezt nem hiszem el. Meg méghogy nem lehet kilépni? Meg az, hogy megmurdálsz teljesen, ha lemegy az a HP-csíkod ott a sarokban? Száz szintet kell kivinni?
Ki az az elvetemült állat aki ilyet művel? Azt hiszi, hogy csak úgy játszhat ennyi ember életével?
Ha kikerülök innen, az biztos hogy megkeresem ezt a Kajabált, és tuti, hogy addig kínzom, amíg meg nem bánja a bűneit.
Ja, miért választottam az árnyharcost? Mert. Ilyen kedvem volt. Hülye vagyok én hogy lovag legyek? Nem védek én meg senkit. Meg állatokat se fogok hajkurászni meg etetni. Plusz nem vagyok az a lövöldözős típus se. A kardok meg főként nem állnak nekem jól. Kár, hogy nincs pusztakezes harcos itt, mert akkor tutira az lettem volna. Van ilyen. De legalább így is szétrúghatok pár segget! Aincrad, jobb ha felkészülsz rám!