Re: Urbus

by **Hayashi Yuichi** Szer. Júl. 03 2013, 11:05

Hime

Felpattant szemem, ismét hajnal és tudom, hogy a szomszédos szobában ott alszik, akiért dobog ezen világon nem létező szívem, de az érzetet holmi program nem tudja kitörölni. Az ablakomon, madárcsicsergés ismerős dallama zavarja meg a hajnali nyugalmat árasztó semmit. Ha őket nem erre programozták volna, valószínűleg az üresség uralná ezt a helyet, de nem így van szerencsére, és máris jókedvemben, miközben felkaptam zöldszín elegánsan szabott nadrágom, és hozzá egy fekete trikót, dúdolásztam egy dalt. "hejj hó, hejj hó .. " nem túl aktuális, de vidám, és ez most mindennél fontosabb volt. Kiléptem szobaajtómon, egyből kedvesem ajtaja felé néztem, mára tartogatok neked egy meglepit, remélem szereted a meglepiket. Azzal egy széles mosollyal a tisztálkodó helyiség felé vettem az irányt. Eléggé szégyellem, hogy ilyen helyen kell lennie, remélem egy nap találunk valami elegánsabbat, és akár, egy kétágyas közös szobát. Pár lépésből, lementem sajnos megreccsent a palló, remélem nem keltettem fel. Mikor újra visszatértem az emeletre, halk neszezésre lettem figyelmes, és odasétáltam ajtajához, halkan bekopogtam, és érdeklődtem - ébren vagy Hime-sama? - kicsit vártam, de nem hallottam választ. Egy darabig még ott álltam, egyre hevesebben verő szívvel, legalábbis érzékeim nem csaltak, kezem ráhelyeztem a kilincsre. Nem, nem szabad, de nem bírok magammal. Azzal lenyomtam a kilincset, oda slasszéztam ágyához, ahol ő csendesen és nyugodtan aludt, vagy úgy tettette. Mosolygott, álmában is milyen szép, takaró takarta testét, ami kecsesen simult alakjához. Majd rákezdtem, halkan.

"Szívemnek szeglete is repdes,
Mikor meglátlak én téged,
Oly gyönyörű vagy kedves,
Úgy kívánlak én téged, -suttogva-

Ajkad ingerébe belehal a gondolat,
Legszebb vagy a teremtésben,
Azért nincsen rád hasonlat.
Fürdőzzünk hát szerelemben"

- Jöjj vélem, Hime-sama Arbusba - azzal rámosolyogtam és megcsókoltam. Ha eddig nem ébredt fel most már biztosan. Azzal megfogtam kezét és ujjait masszíroztam miközben tűnődve és magabiztosan néztem tekintetét. Vajon szerenádom hogy tetszett neki.. mosolyom lehorgaszthatatlan volt, még ha nem is tetszett neki, az esélyt megpróbáltam és hirtelen róla ezen sorok jutottak eszembe. Halkan egy röpke fütty elhagyta szám, jó kedvem volt, soha jobb nem volt még.

by **Hime** Szer. Júl. 03 2013, 14:30

Yuichi

Bágyadt napsugarakat éreztem az ablakon betódulni, miközben kintről a padló reccsenését hallottam meg. Úgy gondoltam még túl korán lehet, így másik oldalamra fordultam, és aludtam tovább. Pár perccel később énekhang ütötte meg a fülemet közvetlen közelről. Kissé álomittasan oldalra fordítottam a fejem, a hang irányába. Ekkor láttam meg, hogy szerelmem az, aki énekel nekem a kora reggeli napfény hívogató sugarai alatt. Kissé kómásan megpróbáltam rá mosolyogni, majd cserfesen egy csókot dobtam fele.
-Szia kicsim! Jó reggelt neked is.- Mosolyogtam rá. Most valahogy jól esett az ébredés, amit nem is csodálok, hisz a gyönyörű szerenád szavai még mindig ott csengtek fülemben.
- Köszönöm ezt a szép ébresztést.- Mondtam, miközben a takarót szorosan magam körül tartva felültem az ágyban. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy Yui szívem benn van a szobában, én meg elég lengén szoktam aludni.
-Mit is mondtál, hova megyünk?- kérdeztem, miközben azon gondolkodtam, hogy oldjam meg a helyzetet.
Bele kukkantottam az invertorym-ba és eltűnődve nézegettem, hogy mit is vegyek fel.
Ekkor akadt meg a szemem az egyik ruhámon. Sötétkék farmer miniszoknya, és fehér-kék, csipkés, fűzős falatnyi felső. Gyors menün keresztül magamra öltöttem ezeket, meg persze az elmaradhatatlan nercharisnyámat, és kikászálódtam az ágyból. Menümet ismét lenyitottam, és most a bakancsomat öltöttem magamra, ám eközben egy nagyon furcsa dolgon akadt meg a szemem. Torta... Hogy kerül az invertory-mba torta. Tűnödtem, miközben óvatosan Yui mögé léptem.
-Yui nézz ide!-Mondtam, miközben a tortát kivettem az invertorymból, és egy hirtelen mozdulattal az arcába nyomtam.-Ehh véletlen volt.- Próbáltam leplezni magam, és kislányos zavaromban egyik lábamról a másikra lépegettem. Persze tudtam, hogy direkt csináltam, csak azt nem, hogy miért.
Csókokkal próbáltam szerelmem arcát minél több sütitől megszabadítani. Ám egy óvatlan pillanatban az egész torta pixeljeire bomlott szét.
-Ez finom, meg is lehetett volna enni. Kár érte.- Mondtam kis szomorúsággal. Majd a tükör elé sétáltam, és minden oldalról jól megnéztem magam. Kihívóan Yui-ra pillantottam.
-Na, hogy tetszik ez az összeállítás édesem?- Kérdeztem kicsit kihívó hangon, melyben nem kevés csábítás lakozott.
Érdeklődő tekintettel rá pillantottam. Szemeim, mint a gyémántok ragyogtak az örömtől.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Júl. 03 2013, 15:39

Hime

Hangja, dallama átjárta bensőm, oly jó ezt hallani, szorosan magához szorította a paplant, férfias kíváncsiságom felébresztette, de még gondolkodni szeretnék így elhessegettem a szemem elé tóduló megannyi képet, hogy mi lehet a paplan alatt. Csókja íze, változatlan volt, akarom. Kissé álmatag volt még, szeme is alig nyílt ki ettől még aranyosabb lett, egy-két kósza tincs szemébe és arcába lógott, de nem törődött vele, bebújt nyakig paplan alá és testéről a takaró is szélesebbre fogta a levegőt, ahogy menüje segítségével öltözött. A takaró alól kimozdult, és nem sokat takaró ruhában, felült ágyszélére, majd bakancsát is felvéve felállt elém. Nem törődtem kinyíló számmal, a látvány egyértelmű volt, ha akarna most azon nyomban láncra is verhetne úgy viselkedtem, mint egy kiéhezett.. viszont szavaira figyelve megfordultam és egy egész.. fehér.. habos.. torta.. nyomódott.. az arcomba. És finom. Hüledezve néztem a szeretett lányra, hogy ezt mivel érdemeltem, szemeim még nem sikerült kinyitnom, de a hangos cuppogásra felfigyeltem, és az arcomon beinduló összes érzékelő receptorom borzolta, puha ajka. Ilyenfajta kicsinyes bosszú és kényeztetés. Nem tudtam mire vélni az esetet.
- Hime, ezt miért csinálta.. - a következő csókjával belém fojtotta a szót, de ezt most kivételesen nem bántam, visszacsókoltam közepette. Nem bírtam türtőztetni magam. - Ez finom tényleg, és éreztem az orosz krém torta ízét, miközben, vörös ajkaiba csimpaszkodtam. Épp átöleltem volna, de kaján mosollyal arcán elsétált a szobában lévő tükörhöz. Körbeforgott és hosszasan illegette magát a tükör előtt, hangja még csak spékelte, amit láttam és tekintetének nem tudtam ellenállni. Közelebb sétáltam hozzá, majd egy mozdulattal megfogtam derekát könnyedén, hogy ne akadályozzam körbeforgásában, és közben mondtam elolvadva.
- Csodálatosan festesz benne - azzal kezeimmel végig simítottam oldalán és másik oldalt combján. közben csókot leheltem, szájára. - Olyan, egészen megbabonáz - nem bírtam meg állni, végig stíröltem, minden porcikáját amit csak felfed és magát az anyagot is. Olyan furcsa, hogy a torta ha kicsit is eszünk belőle vagy épp arcomba nyomja Hime, azonnal eltűnik, mi történhet a ruhával, ha egy hajszálnyira is megsérül? Gondolatom nagyon rossz irányba indul, neeeem akarom most azonnal leszaggatni róla a ruhát ugye? Belenéztem két szép szemébe, még ha ezt is akarja nem kapja meg, még.
Még egyszer végig tekintettem rajta - tökéletes lesz, minden szín megvan a kedvenceidből, azzal kezem újra derekára helyeztem, és lágyan megpaskoltam - Arbusba megyünk, a második szintre. Nézzünk körbe szerintem - rámosolyogtam és közel húztam magamhoz - volna más ötletem is, de mit mondjak... talán - haboztam egy pillanatra, majd a fenekére csaptam egy kicsit, és usgyi rohantam ki a szobájából. Az ajtóban visszanéztem, nyelvem nyújtottam felé - kapj el ha tudsz! - gyerekesedtem el rögvest. Hallgattam léptei zaját, amit szerencsémre a bakancsa felerősít így tudtam merre jár éppen. A fogadó előtt bevártam, és elszégyellve magam, álltam ott. Szemébe néztem, de nem tudtam mit csinálni, elnevettem magam, üres volt az utca csak a miénk, hajnalban pont ezt szeretem senki sincs még ébren. És senki nem ér rá semmi jóra. Hime vajon ráér-e, velem tölteni még pár napot. Egészen a századik szintig, remélhetőleg.

by **Hime** Szer. Júl. 03 2013, 17:08

Yuichi

Önfeledtem hallgattam, hogy áradozik a ruháról, és tekintetéből azt véltem kiolvasni, hogy legszívesebben lecibálná rólam az összeset, vagy cafatokra tépné, amíg csak van mit, és amíg van olyan, ami takar. De pár perc múlva erőt vett magát, és egy könnyed, de félreérthetetlen mozdulattal rácsapott egyet a seggemre.
-Hééééé!- Játszottam egy pár másodpercig a durcásat, de abban a pillanatban ő már az ajtóból játszotta az ötévest. -Ha fogócskázni szeretnél, azt megkaphatod!- Kiáltottam utána, és nekiiramodtam. Bakancsom csak úgy csattogott a padlón, így mindig sejthette, merre vagyok. A szállás bejárata előtt várt rám. Úgy nézett rám, mint egy édes kölyök kutya, ami megrágcsálta a cipőt, és mikor a gazdi megszidja igyekszik bűnbánó arcot vágni. Nem tudtam neki ellenállni, karjaimat szorosan nyaka köré fontam, és csókoltam, még csak bírtam levegővel.
-Jó ötletnek tartom a második szintet.- Néztem rá mosolyogva, miközben reménykedtem benne, hogy csak a városban maradunk.
Kissé eltávolodtam szerelmemtől és tekintetemet körbehordoztam az utcán. Hála isten kihalt volt.
A következő mozdulatommal megnyitottam menümet, és szinte ugyanazzal a mozdulatommal vettem fel a köpenyemet, amire drágaságom jóvoltából tettem szert ingyen.
-Akkor induljunk.- Néztem rá boldogan páromra.
-De mond csak, ugye csak a városba megyünk?- Néztem rá Yui-ra. Szememből csak úgy sütött a félelem, miközben visszaemlékeztem a farkasokra, akik miatt majdnem meghaltunk.
-Tudod hiába vagyok kettes szintű, kicsit félek. Ahogy sejtem, ott már nagyobb mobok vannak. Mi van, ha lefagyok, és nem tudok megmozdulni, ha véletlen betámadnak minket.- Kérdeztem kissé fojtottabb hangon.
-Amúgy hogy jutunk fel a következő szintre?- Néztem rá szerelmemre, és arcomon tükröződött a szégyen, hogy még egy ilyen alapvető dolgot se tudok.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Júl. 04 2013, 07:29

Hime

Futásom, igen, követte léptei, ruganyos bakancs lépteit tisztán hallottam mögöttem, féltem is hogy elér vagy beveti azt a legutóbbi cselt, amivel kis híján kivéreztette mindkét orrom. Három Hime és nem, tudni melyik az igazi, vajon a klónjai tudnak beszélni is? Még eddig nem hallottam. Még mindig látom magam előtt az arcára kiülő előbbi érzelmeket. Nem fog eltaszítani. Ettől már most napot lehetett volna velem fogatni, nem holmi kis pályás galambot. Tudom túlzottan elbíztam magam ezért inkább kivártam reakcióját. Most megkapom a fogócskám jutalmát, belenézek szemébe és már látom a felém repülő sallert. Nem, nyakamba ugrott és hosszasan el sem engedett. Ajkaink egymásba forrva, szinte a levegőt használva egyfajta egyesítő közegnek. Úgy álltunk ott, szinte óráknak tűnt, de ahogy elengedett máris leredukálódott másodpercekre.
- Ennek örülök, kedvesem – néztem kecses mozdulatait, ahogyan eltávolodott kissé és felmérte a terepet, talán most először látja hajnalban a várost, mosolyodtam el a gondolatra – drága hölgyem, most látod először ilyen korai órában eme várost? – Közben karom nyújtottam felé, mint egy igazi úriember. továbbra is megmozgatja fantáziám új öltözéke, de elővette azt a köpenyt, ami szerintem már teljesen hozzá nőtt az aranyos lánykához. Ha fogadta karom így mentünk tovább, ha nem és inkább máshogy kapaszkodott belém vagy vonszolt maga után úgy haladtunk tovább.
Tekintete csak úgy sugárzott, boldogságán mulatva és együtt érezve vele, egy hosszabb csókot adtam neki, és hallgattam meg bársonyos szavait.
- Argus az úti célunk – mondtam miközben végig simítottam arcán. Szeméből könnyen kiolvastam fél – nem fogjuk elhagyni a várost ezért ne aggódj előre Himém. Az hogy hogyan jutunk fel az már más tészta, de erre is tudom a megoldást.
- A Főtérről kell portállal átmenni, ugyanis a kettes szinten aktiválták már a kaput. Félelmed jogos biztosan másabb szörnyek vannak ott, de ne aggódj, eggyel sem fogunk találkozni – feleltem mosolyogva. Miközben bátorítón magamhoz öleltem és adtam neki egy homlok puszit. Belenéztem szemeibe és jeleztem menjünk, nincs messze a főtér. Tekintetében ezúttal nem tudtam olvasni, rágódtam a gondolaton, vajon tart valamitől? Lehet nekem is kellene..
..Hamar el is értük a főteret. Útközben az üres utcákban gyönyörködtünk és bátorkodtam egy ház kertjéből elemelni egy rózsát szeretett Himének. Cselekedeteire ezen út alatt is odafigyeltem, ahogy próbáltam mozdulatait, haja hullámzását a levegőben, és a köpeny alatti kivágott rész, valamiért most nagyon vonzotta szemem, de ahogy csak tudtam ellen álltam bárminemű kísértésnek. Ahogy elértük a teleport helyet, kimondtam a nevet miközben ráfogtam Hime tenyerére – Argus! – a fényár beborított minket és pár szempillantással később megjelentünk a második szint Argus nevű városában. A hely káprázatos volt, ez is nagyváros volt, de mégis másabb, tekintetem végül Himén állt meg, ha most belé tudnék bújni, azonnal megtenném. Ehelyett inkább, arcom közel dírtam övéhez és egy csókkal üdvözöltem Argusban.
- Itt vagyunk szerelmem, Argusban. Ez a nap teljesen a miénk szórakozás, és akármire tölthetjük – azzal fülig érő mosollyal nézek rá.

by **Hime** Pént. Júl. 05 2013, 16:26

Yuichi

-Nem édesem, nem most járok kinn először ilyen korán, csak körbe néztem, hogy van-e valaki az utcán ezekben az órákban, és elcsodálkoztam, hogy sehol senki.- Néztem vidáman szerelmemre. Kicsit megnyugodtam, mikor azt mondta, hogy nem megyünk városon kívülre, és most már élénk izgatottsággal vártam, hogy elérjük második szint városát. Abban a pillanatban, hogy a teleport fénye elmúlt gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Még a lélegzetem is elállt pár pillanatra, amikor megláttam azt a gyönyörű szökőkutat amely ezernyi sugárban öntötte magából a hűsítő vizet. Az előttünk végigfutó utca hihetetlenül hosszúnak tűnt. Mindkét oldalról meseszép Sakura-fák tarkították, s ezernyi viráguk csak úgy ontotta magából a mámorító illatukat a kora hajnali levegőbe. A házak, mint megannyi kis szobor úgy álltak ott a félhomályban, ám messzebbről már észlelni lehetett a nap simogató fényét. Az épületek nem azok a nagyvárosi magas épületek, hanem aranyos kis egyemeletes építmények voltak. Katonás sorrendben álltak egymás mellett, mintha csak egy hadtest sorait nézném. Sehol egy kis hiba, sehol egy sérülés az épületeken, sehol egy repedés. Mintha egy festő ecsetéből jelent volna meg ez a tájkép. Úgy éreztem magam, mintha egy álomvilágba léptem volna. Ez a hely sokkal szebb volt, mint amit legmerészebb álmaimban gondolni mertem volna. Óvatosan rápislantottam szerelmemre, mintha attól féltem volna, hogy mindez nem valóság, és hogy perceken belül felébredek, és akkor minden eltűnik. De nem. Ő csak állt mellettem némán. Gyorsan átöleltem.
-Gyönyörű ez a hely édesem.- Súgtam a fülébe, és egy hatalmas csókot adtam neki hálám jeléből, és ajkamat csak akkor vettem el az övétől, mikor már alig volt levegőm.
-És most merre megyünk tovább életem?- Kérdeztem tőle miközben odafutottam egy cseresznyefa alá, és a lehajló ágon lévő virágok közé hajoltam és úgy szívtam magamba a tömény virágillatot. Az egész mesés helyzet miatt olyan lelki nyugalom telepedett rám, hogy most semmi nem tudta volna elrontani a kedvem. Eszembe jutottak az elmúlt napok, és hirtelen, nem törődve semmivel dalra fakadtam, és elkezdtem egyedül táncolni egyik fától a másikig, majd hirtelen Yui felé vettem az irányt. A táncomban túlnyomó részt a régebben megtanult balettlépések és forgások szerepeltek. El is felejtettem, hogy a kinti világban mennyire szerettem énekelni, és táncolni, de eddig itt nem is nagyon lett volna rá alkalmam. Viszont most nem tudom mi ütött belém, de nem tudtam abbahagyni. Nagyon úgy tűnt nekem, hogy a hattyúk tava lépéseit ismétlem újra és újra. Úgy éreztem, soha nem fáradok el, és egész nap képes lennék ezt csinálni. Egy pillanat alatt vettem le a köpenyemet, és váltottam át fehér színű tütü-mre, ami ilyen esetekre volt eltárolva az invertory-mban. Lábaimra spicccipő került, és egy könnyed mozdulattal már suhantam is tovább a tánclépések forgatagával. Közben egyfolytában hol énekeltem, hol dúdoltam a hattyúk tava zenéjét. A legizgalmasabb résznél pedig szinte tökéletesen Yui előtt csináltam a lépéseket, ott borultam le, mikor a hattyú haldoklik, és ott keltem fel, mikor a hattyú, mint egy főnix amely visszatér hamvaiból.

by **Jun** Hétf. Júl. 08 2013, 11:09

//Onsen kalandok Arbus-ban :3 Chan & Jay//
Nyugodt szívvel hagytam el a tavacska területét. Nagyon kellemes nap volt, főleg az evés része. Meg annyi dolgot tanultam, a halak gonoszak, a cicák nem szeretik a vizet de az oroszlánok igen. A nap már majdnem teljesen lement, szerencsére út közben nem botlottunk egyetlen erre kóborló vadállatba sem. Lehet csak képzelem, de ez a szint sokkal nyugodtabb mint az első volt. Már messziről is jól látni lehetett a jól kivilágított városkát, de a városkapuból olyan mintha még nappal lenne. Jó azért annyira nincs világos, de az utcák jól kivilágítottak. A kezdetek városával ellentétben, ez a város sokkal kisebb. Az utcák is kellemes hangulatot árasztanak még ilyenkor este is, a vendéglőkből és kocsmákból csak úgy árad a zene. A legtöbb étterem is ilyenkor fogadja a legtöbb vendéget, mert a kalandorok ilyenkor érkeznek vissza a vadászatból. Az onsen-t már látni is lehet, amire rá is mutattam, hogy Chan is tudja merre van. De ami aggaszt, hogy fogalmam sincs merre is van a teleportáló szerkentyű. A térképet már sokadjára néztem át, de semmi. Mindenhol házak, és itt ott egy nagyon kicsi park, vagy tér. Egy ideig sóhajtoztam, majd végül Chan-hoz fordultam segítségért.
- Azt hiszem eltévedtünk. - böktem ki csalódottan - fogalmam sincs merre van a teleportáló izé. - mondtam el bánatom a lánynak. Hátha ő tudja, vagy legalább emlékszik rá, merre is lehetett. Ennyire azért nem lehetek béna, vagy csak simán hülye a térképészethez. Ismét átnyálaztam a térképet valami aprócska nyom után kutatva, ami arra utal, hogy igen itt bizony portál van. De semmi...a térkép hibája az egész. Rossz a térkép.
- De legalább nincs vaksötét. - igen...talán ez az egyetlen jó dolog, abban, hogy nem tudom merre vagyunk. A lány mellett battyogó kisállat, még mindig elég távolságtartó velem. Talán illene összebarátkoznom vele. Átmentem Chan másik oldalára, hogy a cica mellett lehessek.
- éés... milyen a cica lét? - tettem fel a kérdést, de Úristen, mégis mit csinálok? Választ várok egy macskától? Elment volna az eszem...? Na meg persze, a világ legbénább kérdését is sikerült feltennem... inkább majd a fürdőben próbálkozom további barátkozással, egy kis tej kíséretében.

by **Chancery** Hétf. Júl. 08 2013, 14:41

//Jun és Jay :3//

Mikor beérünk a városba, leteszem ÁK-t a földre, mire a macska megrázza magát és a másik oldalamra tipeg, minél távolabb Juntól. Még mindig dühös az ismételt vizes kalandja miatt, és kétlem, hogy ezek után megbízna a lányban, de sebaj. Majd ha hazaérünk, kiengesztelem a sérülést a lelkén :3
Nem sokkal a városba érkezés után már érkezik is a válaszlevél Jaytől, miszerint jön szívesen, csak összekapja magát. A szívem felrepesett az örömtől, hiszen így nem csak hogy első onsenes élményemet élhetem át, de életem párja is velem lesz közben. Örökké hálás leszek Junnak az ötletért.
- Azt hiszem eltévedtünk. -zökkent ki gondolataimból Jun mondata, és rögtön megnyitom a térképünket.
-Nem tévedtünk el, csak itt rossz felé fordultál és megkerültük a teleportot. Gyere. -indulok az ellenkező irányba. Ha van térkép a kezemben, általában kizárt dolog, hogy eltévedjek, nélküle bezzeg elveszett bárány vagyok. Volt, hogy odahaza a fővárosban órákat és kilométereket bolyongtunk, mire rájöttünk, hogy hol fordultunk rossz irányba.
Mikor Jun megpróbál ÁK mellé lépni, a macska rögtön oldalt váltott, amint tehette és rosszalló pillantást lövellt a lány felé.
Pont olyan. -hallhatja Jun szó szerint a fejében, nagyon-nagyon halkan és halványan. Én pedig elnevetem magam, de mert a furcsa választ nem hallottam, Jun viszont olyan édes volt a kérdés feltevésével és Álom reakciójával, hogy nem állhattam meg válasz nélkül.
-A macskák nem tudnak beszélni, legalábbis általában, de szerintem még nem loptad be magad a szívébe.
Majd egy tádáám kíséretében kibukkanunk a város teleportáló helyszínére. -Na, megvagyunk! Már csak Jay hiánycikk. -kezdek topogni idegesen, és remélem, hogy ha már megérkezett, nem kódorgott el semerre.
Közben eszembe jut: vajon ÁK, ha nagyobb lesz, fog beszélni úgy, mint Hisame? Érdekes lenne.

by **Jay** Kedd Júl. 09 2013, 00:24

//Jun és Chan//
Kellemesen telt a délelőtt, majd elváltunk Channal: ő elment valamerre, én pedig a fogadóban maradtam, hogy kissé átgondoljam az eddig történteket és megpróbáljak valamiféle tervvel előállni, hogy is lehetne könnyebb itt az életünk. Lehet, hogy be kellene lépjek a klánba, Chan mellé, már ha még van hely. Ki tudja, talán jól érezném ott magam.
Épp kint voltam a mezőn, öltem pár röffencset, hogy ne csak páromnak kelljen állandóan fizetnie a szállásért, mikor jött az üzenet tőle, hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele egy onsenbe. Hö? Onsen? Az meg miafene?
Mindenesetre hárman mennénk, egy Jun nevezetű sráccal és a második szint fővárosában, Arbusban találkoznánk a teleportnál. Sose voltam még a Fővároson kívül, hát itt az ideje egy kis kalandozásnak. Azonnal visszaírtam Channak, hogy benne vagyok, csak pár percet még kérek, össze kell kapjam gyors magam. Olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, elrohantam a teleporthoz, amit már korábban kilestem, hogy kell használni.
Ígyhát elteleportáltam Arbusba, amely a meglepetésemre szebbnek és kisebbnek bizonyult még így, belülről is.
Mivel még nem érkeztek meg, kicsit körbenéztem, hátha látok valami érdekeset, de nem akartam messze elkóborolni, nehogy ne találjuk meg egymást. Rövid időn belül azonban feltűntek a teleport mellett, így mosolyogva, integetve köszöntöttem őket állóhelyemről, majd odasétáltam.
-Üdv Jun! Jay vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtom ki kezemet egy kézrázásra.
Miután kezet fogtunk /ha kezet fog velem, vagy hasonló módon köszön/ nyomok egy enyhe puszit Chan arcára köszönésképp, egy sziá-t is hozzátéve.
-Apropó...mi az az onsen?- kérdem kíváncsian. Fogalmam nincs, de komolyan. Valami parkféleségre, vagy fürdőhelyre tippelek, de nem vagyok benne biztos.

by **Jun** Kedd Júl. 09 2013, 10:54

//Chan és Jay :3//
Tudtam, hogy nem tévedtem el, tévedhetetlen vagyok. Csak...azok a fránya irányok. Szerencsére itt van velem Chan és a térképe ami jól működik. Sikerült rátérnünk a megfelelő útra és már is a célegyenesben vagyunk. Még mindig foglalkoztatott a cicus ügye, de úgy érzem jobb ha kicsit békén hagyom. A sok nyúzástól csak még jobban eltávolodnánk egymástól. Már látni lehetett a teleportálót és egy srác is feltűnt a távolban. Biztosan ö Jay, kicsit ismerős az arca, talán már találkoztam vele korábban. Közelebb érve rögtön üdvözölt, kezet nyújtott felém. Amire egy mosollyal és egy bájos meghajlással feleltem.
- Szintúgy. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjátok az onsent. Ha akarjátok már indulhatunk is. - közben már a térképet fürkésztem, merre is van a legrövidebb út a fürdőházba. - Szerintem erre menjünk. - mutattam az egyik kis utcába. Talán itt rövidebb lesz az út és már indultam is volna el, amikor Jay feltette a kérdést, mi is az az onsen. Felé fordultam és röviden tömören leírtam neki.
- Amolyan fürdőház féle, nagyon kellemes hely. Imádni fogod. - mosolyogtam rá, közben az jutott eszembe, hogy mi van ha a játékban nem is olyan élvezetes mint a valóságban. Lehet nincs annyira kidolgozva, vagy hiányos. Sőt amit még remélek, hogy nem lesznek túl sokan. Kellemetlen lenne, ha egy tele tömött onsent néztem ki magunknak. Chan barátja elég magas, mindenki ilyen magas ebben a játékban? De most komolyan, a boltosok is magasak, a frontharcosok is. Senki sincs aki hozzám hasonló normális méretekkel rendelkezik. Ez kicsit elszomorító. De el kell fogadnom, hogy nem lehet mindenki tökéletes.
- Egyébként, mióta ismeritek egymást? - tettem fel a kérdést, jó kis beszélgetés kezdeményező kérdés. Egy kis onsen hangulattal. Közben szemügyre vettem, még jobban Jayt. Meglehetősen átlagosnak tűnik. Megöl a kíváncsiság milyen fegyvere és képessége van. Most, hogy jobban belegondolok Chan képességét sem láttam még.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Júl. 09 2013, 11:14

Hime

A látvány elragadó volt, ahogy átléptünk, tenyerére jobban ráfogtam, hogy jelezzem, bizony itt vagyok mellette. Falu jellegű város volt ugyan, egy hosszú egyenes utcával, de a kiterjedése, szemmel mérhetetlen volt erről a pontról. Talán valami magas helyről lehetne jobban látni mekkora is a város. Kayaba minden részletre figyelt, bár az évszakokban még nincs sok tapasztalatom, csak arról a pár hónapról, láttam egy telet az erdőben, de az kínszenvedés volt. Most viszont a virágzás elég sokat csúszott, sokkal korábban kellett volna ezen eseménynek megtörténnie. Biztos beragadt egy függvény. Gondoltam, számat viszont megtöltötte Hime csókjának íze, és se perc alatt elterelte figyelmem. Mikor elengedett, válaszoltam is ahogy homlokom az övéhez ütköztettem óvatosan.
- Igen az, de a legszebb mégsem a hely – azzal átöleltem, és magamhoz szorítottam, egy újabb csók erejéig. Ahogy eleresztettem kissé, miközben szaladt az egyik fa törzséhez, kérdezte merre is megyünk tovább. Erre még eddig nem volt semmi ötletem, de itt az egész nap. Az utca túloldalán megláttam egy bódét, és azon egy nagyobbacskafajta táblát. Olasz falatozó. Ó mikre gondolt Kayaba, még az ínyenc legkedvesebb legfinomabb ennivalóimra is gondolt. Ekkor azonban Hime drágámra néztem, aki furcsa mozdulatsorba kezdett, és láthatóan a toppon volt, dalolt mint egy kismadár, ugrált kecsesen mint egy gazella. De az éneke olyan ismerős volt, nem tudtam hirtelenjében hova tenni, ám egy röpke pillanatra felfénylett egész alakja és ruhája megváltozott. Fehér balett öltözék jelent meg testén, és így folytatta. Majd közeledett és először előttem borult fel, majd szinte éledt fel újra, és utolsó két mozdulatnak, nyakamba borult, jobb lábát átfonta lábamon, és testét hozzám passzírozta. Belenéztem szemeibe, és a szerelem tüzét láttam a lila szempár mögött, gyengéd csókot ejtettem ajkára és viszonoztam forró ölelését.
- Téged nem szeretnélek most megenni, de ott abba az olasz falatozóba benézhetnénk – próbáltam volna vörösségemről, és a pillanatnyi kényszerről elterelni figyelmem. De hogy mégse legyen ilyen hideg a mozdulatom és kitérésem. Bal sarkon megpördültem és addig megemeltem kedvesem, és kissé felemeltem így pörögtünk kettőt, hármat, négyet.. majd mikor már nem bírtam a forgást, magamhoz öleltem és elestünk a fűben. Esésem közben alá fordultam, hogy én kapjam hátamra az ütést, bár úgy sem fáj. A szökőkút csobogása é néhány madár csicsergése megszakította a pillanatnyi csendet. Balett ruhája ugyan takarta teste javát, de kulcscsontja alatt alig láthatóan kirajzolódtak melle vonalai és tekintettemmel felérve nyakán egészen ajkán át a szeméig, nem bírtam tovább, és újra megcsókoltam, közben átfordultam, hogy felül legyek, és úgy folytattam a hosszú csókot.
Viszont ez így nem lesz jó nem fogom magam tudni türtőztetni. Úgyhogy csókom végeztével végig simítottam arcán és nyakán, egészen le a szegycsontjáig. Haját félre simítottam, füle mögé kis időre, de az a tincs rakoncátlan olt és nem maradt ott. Nem törődtem vele, ágyéka mellett térdeltem kétoldalt és kiegyenesedtem majd felálltam és kezem-nyújtottam felé, hogy segítsek neki felkelni. Közben egy rögtönzött meghajlást imitáltam.
- Szépséges Hime-sama óhajta-e kipróbálni azt a rendkívül jól kinéző olasz falatozót, vagy most nyomban lerántasz a fűbe, és Aincrad kettes szintje lesz a tanú rá, hogy megfürdetlek abban a szökőkútban most azon nyomban – de legalábbis lelocsollak tettem hozzá hangtalan, de csak miután megszeretgettelek.

by **Chancery** Kedd Júl. 09 2013, 11:46

//Jun és Jay :3//

Jól van, nem csavargott a drága. Amúgy se szokása, de megszoktam, hogy sosem lehet tudni, és egy ember évek után is okozhat meglepetéseket a másiknak. Álomkelő egykedvűen tipeg mellettem, és miután Jay is csatlakozik, alkalma nyílik még távolabbra merészkedni Juntól anélkül, hogy az furcsa lenne. Legyintek: majd az az ígért tej meglágyítja a szívét biztosan.
Mikor elindulunk, lopva leselkedem a térkép felé, hogy ne tévedjünk el még egyszer :3
Amíg Jun és Jay ismerkedik egymással, az én gondolataim megint elkalandoznak. Még a játék előtt nálam odahaza szigorú napirendet tartottam, amit persze a SAO-ban már rég felborítottam. Mégis kicsit fura érzés, hogy már lement a nap, és én mégis kint vagyok az utcán, épp az fürdőház felé tartunk, mikor a nevelésem szerint ilyenkor már rég a szobában, megfürödve, megvacsorázva a helyem. Hozzá fogok szokni valaha is ehhez?
- Egyébként, mióta ismeritek egymást?
-Ööö... -gondolkodom el egy kicsit. -Háát... asszem hat éve. És kérdőn pislantok Jayre, hogy jól mondtam-e, vagy kijavít. Az ilyenek megjegyzésében (meg alapjáraton a matekban) Jay a jobb, ő olyan dátumokat is képes megjegyezni, amiket én nem. Családi örökség, mint kiderült valamikor még régen odaát; anyám testvére is ugyanolyan hülye az ilyesmihez, mint én, és a férje tartja észben a fontosabb események idejét, mint például szülinapok, évfordulók, névnapok, ilyesmik. Na, ilyen vagyok én is. Mai napig megesik, hogy például éjfélkor vagy pár nappal később jut eszembe, hogy "hopp, nekünk évfordulónk volt". Arról a vicces tényről nem is beszélve, hogy rendre összekeverem Jay és a legjobb barátnőm szülinapi dátumát. Mentségemre legyen, hogy alig pár nap van köztük, na >.>

by **Jay** Kedd Júl. 09 2013, 23:46

/Jun és Chan/

Bár Jun nem fogott velem kezet, viszont meghajolt, amit én egy nagyobbfajta biccentéssel fogadtam. Érdekes figura, de ha nem fog kezet, hát nem, legalább köszönt.
Követem Chant és Junt az úton, Chan kezét fogva a jobb oldalán. Kérdésemre, miszerint mi az az onsen, Jun csak annyit mond, hogy fürdőház féle, és hogy élvezni fogom. Na, ez rendben van, de honnan szerezzek én most fürdőruhát? Egyáltalán van itt ilyen? Remélem nem kell meztelenül fürdenünk, vagy ha igen, akkor Chant csak külön engedem be úgy, hogy nincs ott Jun meg senki más. Őt csak ne bambulja más, még ha ez csak egy játék is. Akkor is az igazi testünket mutatja!
Jun megkérdezte hát, mióra vagyunk együtt, amire szerelmem kissé hibásan hat évnek mond, pedig több ideje vagyunk együtt. Rám is pislantott, azzal a "segítsmertnemvagyokjóadátumokban" nézésével, amit már láttam párszor. Éreztem a hangjában a kételkedést is, de hát ezt már megszoktam Very Happy

- Pontosítok, több mint hat éve, majdhogynem hat és fél éve. Ha az emlékezetem nem csal, februárban ismerkedtünk meg egymással, de csak mint barátok. Aztán a hónapok során kissé másképp alakultak a dolgok, jobban mint reméltem- mosolyodom el és nyomok egy puszit egyből Chan buksijára, ami remélem, nem zavarja Junt. Bár most ez érdekel a legkevésbé.
Érzem Jun pillantását magamon, mintha bámulna. Fura egy srác ő is, mit ne mondjak. Remélem, nem Chanra fáj a foga. Nem szoktam féltékeny lenni, nem az én stílusom, de akkor is.
- Apropó...ugye ebben az onsenben nem kell teljesen levetkőznünk? - teszem fel azt a kérdést, ami jelenleg a legjobban izgat. Nem, és nem vagyok ezt hajlandó elfogadni!

by **Jun** Szer. Júl. 10 2013, 11:15

//Chan és Jay :3//
- Milyen aranyos, nekem sajnos nincsenek régi barátaim, - kicsit talán féltékeny is lettem rájuk. Vajon milyen érzés lehet amikor van valaki akire tudsz támaszkodni és soha sem hagy el? Egyáltalán létezik olyan, hogy valakivel mindig együtt vagy? Furcsa dolgok..talán nem is akarok túlságosan belemélyedni. Saját magamnak köszönhetem, hogy én ebből a dologból kimaradtam, egyenlőre. Vagy ha meghalok ebben a játékban akkor örökre. Egyáltalán volna olyan aki megsiratna, ha a szerkezet megsütné az agyam? Talán a család, de ők is csak, felszínesen. Az utcán sétálgatva, a szépen kirakott úton egymás után ugráltam át a kisebb nagyobb távolságokat. Milyen mókás, hopp-hopp-hopp. Majd Jay feltett egy kicsit meglepő kérdést, de talán nem is annyira mint először tűnt. Végül is ők sosem voltak még ilyen helyen nem ismerik a szokásokat, illemet meg minden. Meg már látni az utca végén a fürdőházat, szóval ideje lenne mesélnem kicsit.
- Hát, valójában sok féle dolog van az onsen-ben amit nem illik, vagy nem szabad. Például mielőtt belemennél a vízbe le kell mosnod magadról az út porát, hogy a gyógyvizet ne szennyezd be. Nem kell aggódnod, lesz egy csomó törölköző amivel takargathatod magad. - Szegény Jay biztos szégyenlős, próbáltam nyugtatni a törölközővel, de azt már inkább nem meséltem el neki, hogy nem túl nagy darab, inkább egy papírtörlőre emlékeztet. - oh és persze a vízbe nem viheted magaddal a törölközőt. - kicsit elgondolkodtam még mit nem szabad. De eszembe jutott, hogy a legfontosabb majdnem kimaradt. - Meg nem szabad másokat bámulni sem. De ne aggódj ilyenkor szerintem már nincsenek sokan. - bár ebben nem voltam biztos, a valóságban lehet ilyenkor már fogyóban van a vendégek száma, de a játékban bárhogy lehet. - Három féle részből áll, ahol lehet fürdőzni, külön a férfiaknak egy, egy a nőknek, és van egy koedukált is. Szerintem nekünk az utóbbit kell választanunk. Nem lenne jó ha külön lennénk választva egymástól. - javasoltam a többieknek. Remélem nem rettentettem túlságosan el őket a dologtól. - De nem kell félni, tényleg jó móka lesz. - mosolyogtam biztatóan. - Chan ha szeretnéd, majd megmosom a hátad.

by **Hime** Csüt. Júl. 11 2013, 12:53

//Yuichi

//

Minél jobban belemerültem táncomba, annál kevesebbet érzékeltem a világból, ám párom tekintete vonzott magához. A lábainál fejeztem be táncom, Majd az utolsó mozdulatnál egészen hozzá simultam. Ezután könnyedén felkapott, és pörgött velem párat, aminek következtében elestünk, ám ő direkt úgy fordult, hogy én kerüljek felülre. Majd pár másodperccel később már ő volt felül, és csókokkal halmozott el. Szinte lovagias meghajlással próbált felhúzni, amit egy ideig engedtem, ám tudtam, hogy úgyis fürdetés lesz a vége, így hirtelen elengedtem magam, és megpróbáltam őt is lerántani közben. Ezalatt szinte másodpercnyi idő is elég volt hozzá, hogy máris csak egy falatnyi bikini legyen rajtam. Élénkzöld színű, és formája vékony levelekre emlékeztettek, melyek egymásra vannak téve. Nyakban összefont fonál futott végig, elöl szint láthatatlan selyemszál futott a két rész között. Kíváncsian vártam, hogy mennyire lepődik majd meg a hirtelen ruhaváltáson. Lábamról is lekerült a bakancs, és a nercharisnya, és mezítláb feküdten a simogatóan lágy fűben. Istenem, mintha egy puha ágy lenne. És még csak bogarak sincsenek itt. Nem örülnék neki, ha akár egy pók, akár egy másik bogár rám mászna, De ez itt hála isten nem eshet meg. El is hessegettem az ilyen nemű gondolatokat a fejemből, és teljes figyelmemet páron reakciójára szenteltem. Reménykedtem benne, hogy sikerült meglepnem őt. Ám a következő pillanatban Yui úgy emelt fel, mint egy tollpihét,és már indult is velem a szökőkút irányába, minek hatására én sikítozni kezdtem. Persze csak viccből, és hogy még nehezebb dolga legyen, neki álltam izegni, mozogni, hogy nehezebben tartson.

by **Chancery** Csüt. Júl. 11 2013, 16:48

//Jun és Jay :3//

Miután alaposan megindult a beszélgetés két társam között, ahogy az lenni szokott, mély hallgatásba burkolóztam, csak hallgattam és bólogattam. Álomkelő a jelek szerint kivételesen örült Jay jelenlétének, de valószínűleg csak azért, mert így Jun figyelme elterelődött róla.
Mikor az onsenbeli szokásokra terelődött a téma, éreztem, ahogy kezd bennem az idegességből származó adrenalin egyre nagyobb szintet elérni. Tehát akkor... Óóóó, tényleg! Akkor az animékben is, mikor azokban a gyönyörű, forró tavacskákban fürödnek meztelenül, azok onsenek?
Na, nem mintha lenne okom szégyenlősnek lenni az illendőségen kívül. Numero egy: Jay a párom, numero kettő: Jun lány, numero három: törölközők :3
- Chan ha szeretnéd, majd megmosom a hátad.
-Nyemkejj, kössz. -nyújtok nyelvet mosolyogva és belekarolok Jaybe. -Még neki se engedtem eddig, igaz? Razz

Időközben, hála égnek, elértük a fürdőházat. Gyönyörűség, igaz, engem jóformán minden ház el tud kápráztatni. Szerintem ad nekik egy furcsa, csalogató, misztikus aurát a tudat, hogy mindegyikük másmilyen belülről, és a kíváncsiság, hogy vajon mi lakozhat a bensejükben, valami lélegzetelállítóan jó. Minden reggel, mikor iskolába sétáltam régen, nézegettem a házak ablakait, főleg télen, mikor némelyikben már égett a villany a sötétben (a nap még nem kelt fel, mikor indulnom kellett... de már rég lenyugodott, mire hazaértem... utáltam a telet). Most viszont belépek egybe, amit eddig nem ismertem, és ez olyan jó, kellemes kíváncsisággal tölt el. Ám hagyom Jun-t vezetni, hát ha ő jobban ismeri a járást.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Júl. 12 2013, 11:03

Hime

Ahogy megpróbáltam volna mozgásra bírni, nem ment és még egy kicsit engedett is. Szépen emelkedett felfelé, azonban hirtelen elengedte magát. Nem volt nehéz vagy bántó, de a lendület magával rántott, és ráestem, közben valahogy ruhát cserélt. Értem! Az a birizgálás a tenyeremben az volt, a menüét aktiválta, és biztos beállított valami gyors funkciót rá. Cseles, ugyanis arcom piros lett, mint a vadalma. Testét szintem szemernyi pontokon fedte csak levél formájú ruha. Az Éva kosztüm igen hatással volt rám, és ahogy ráhuppantam, szinte teljesen hozzá nyomódtam, adtam neki egy csókot jelezve bizony, tetszett a terve és hanggal nyilvánultam meg.
- Ez milyen gyors ruha csere volt. És ahogy látom, hozzászoktál teljesen a piachoz, és a játékhoz, immáron jóval több dologra tudod használni menüd, mint az én valaha én képes leszek – azzal egy mozdulattal igazítottam kicsit a pánton, mert nagyon le akart jönni róla. Hasára ráhelyeztem tenyerem és végig simítottam rajta egészen a melléig, ott egy csavart leírva kikerültem, és bal kezem a lapockájára csúsztattam. Egy lassú mozdulattal, jobb lábam-átemeltem térde fölött, közben jobb tenyeremmel végig simítottam hasán csípőjén és combján, majd átfordítottam és kissé fenekéhez hozzáérve megemeltem a combjánál, felkaptam közel szorítottam magamhoz és futattam vele pár méter a szökőkútig, és a peremére leültettem. Azzal beugrottam a hűsítő vízbe beálltam háta mögé, félrehúztam haját és megcsókoltam a vállát, majd az állát kicsit felém húzva ajkait is. Bal kezemmel közben egy kis vizet szervíroztam tenyerembe, és egy hirtelen mozdulattal, szegycsontjánál lecsorgattam. A levelek között lecsorgó víz látványára csak egy puszit adtam arcára, amire hatalmas cuppanással vettem el csak ajkaim, és elfutottam, beljebb a szökőkútban. Olyan túl nagy tér nem volt, de a központi számomra ismeretlen motívum mögé rejtőztem el. Valami obeliszk volt, furcsa írásokkal. Mind ismeretlen számomra. Egy két bámészkodó JK akadt már ekkora. Bizonyára figyelmüket nem személyem kötötte le, de ez cseppet sem zavart. Ruhám vizes lett, de nem cseréltem át, ugyan is nekem nem volt mire cserélnem. Szégyellem bevallani, egy rövidnadrágom volt, de az legutóbbi kalandom folyamán elszakadt és elpixeleződött. Kevesebb ruhában meg nem fog még látni. A gondolat is furán jött le, itt minden digitális, még ha fizikai valója kint van valahol a világban. Végül is rászántam magam és menüm gyorsan előhozva eltüntettem a felsőm. Így legalább csak a nadrágom ázik meg és a cipőm, igaz é azzal a mozdulattal az is eltűnt rólam és visszakerült a felszereléseim közé. Majd próbáltam kikukucskálni az oszlop mögül, bizony itt van-e még Hime, és mit tervez azok után, hogy eltereléses támadással lelocsoltam. A hideg váz már kicsit sem zavart, igazán sosem, halász városban felnőve mi mást tehettem volna mindig a víz volt a közeg, ahol legjobban éreztem magam, persze a zöld után. És ez mind a gépek előtt. Biztos kirúgtak már rég.. jött a sötét gondolat..

by **Jay** Szomb. Júl. 13 2013, 15:30

Kellemesen elbeszélgettünk, de az, hogy meztelenül kelljen fürdenem egy onsenben mások előtt, valahogy nem vonzott túlságosan. Próbáltam is a gesztusommal ezt Chan felé jelezni, nem tudom, észrevette-e.
Viszont az, hogy nem szabad bámulni, az már tetszik. Próbálja bárki is bámulni csak az én Chanomat!

Tehát koedukáltba akar menni Jun. Ezt furcsállom, mert ha különválnánk, akkor is Channal menne, hiszen Jun lány...vagy tévednék? Első megérzésem jónak bizonyulna, mikor kezet nyújtottam neki? Nagyon remélem, hogy nem, mert az kész átverés lenne. Na akkor meg végképp tessék Chan közeléből elmenni az onsenben.
Főleg akkor lettem ideges, amikor felajánlotta szerelmemnek, hogy megmossa a hátát. HAH! Azt nézem én meg! Még nekem sem engedte, hogy megmossam a hátát. Hála az égnek, Chan ezt nagyon ügyesen el is hárította, és kissé meg is nyugtatott vele. Azonban kellemetlen érzéseimet Junnal szemben ez nem csökkentette le, kicsit meg is szorítottam párom kezét valamiért, de ő meg átkarolt. Ez még jobban esett, tudván, nem kell féltsem őt. Mondjuk nem is féltem, de azért, mint mindenkiben, bennem is megvan ez: ő az enyém.
-Az biztos, hogy nem engedted. És ha valaki megmoshatja a hátad, az csak én vagyok Razz

- nyújtom ki viccesen a nyelvem, nem sértésként, hanem csak poénkodva.
Kicsit tovább sétáltunk még, és elértük az onsent. Szép-szép, de remélem, hogy belülről nagyobb és szebb. Channal megvárjuk, amíg Jun előremegy, hogy mutassa az utat, én meg egy gyors puszit adok szerelmem arcára.
Egy onsen...biztosan be akarok én menni ide? Valahogy rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban. Vagy csak a szégyenlősségem játszik közre? Mindenesetre, nem túl kellemes érzéssel lépek be az ajtón.

by **Jun** Szomb. Júl. 13 2013, 20:58

//Chan és Jay :3//
Végre itt vagyunk. Kicsit kifújtam magam, végül is elég nagy utat tettünk meg a Tavacskától az onsenig. Az épület egyszerűsége sok régi emléket idézett fel, már alig várom, hogy belülről is megnézhessem milyen munkát végzett Kayaba. Jay kicsit megrémített elég sokszor nézett rám furcsán, mélyen elgondolkodva az úton. Kicsit olyan érzés fogott el mintha kérdezni vagy mondani akarna valamit. De azt hiszem jobb ha nem zargatom vele. Még egy pillantást vetettem a fürdőre kívülről, majd a párocska felé fordultam.
- Akkor menjünk be. - mosolyogtam rájuk majd egy 180°-os fordulatot tettem és löktem be az ajtót. A látvány cseppet sem lepett meg, kicsinyke pult, mögötte nénivel. Egy nagy szekrény tele italokkal, árcédulákkal ellátva. Vajon, mivel hűtik le őket? Talán erre is valami kristályokat használnak? Kitudja. Az előtérből egy keskeny folyosó vezet tovább a fürdők felé, és egy kicsit tágabb pedig a lakrészekhez. Szóval itt még szállásolnak is.
- Na hogy tetszik a látvány? - kérdeztem tőlük, talán kicsit túl hamar is. Majd a vélemények meghallgatása után, odaléptem a nénihez és megadtam neki a pénzt, amiért cserébe használhatjuk a fürdőt. Illetve még egy szobát is kibéreltem magamnak, ilyenkor este már nem ajánlott új lakás után kutatni, szóval azt hiszem megfelel ez is egy napig.
- Kifizettem magunknak a fürdőt. Ha éjszakára is maradnátok akkor lehet szobát bérelni. - mutattam a pult irányába. Majd megvártam őket, ha ők is ez mellett döntöttek. Egyre csak izgatottabb és izgatottabb lettem, hogy végre megmártózhatok a forró vízben. Kicsit bántam, hogy Chan elutasította a hátmosást, de még egy próbát tehetek. Jay felé fordultam.
- Jay-san. - mondtam ki a nevét a "san"-t kicsit elnyújtva. - és, esetleg... mit szólnál ha, - kicsit elvörösödtem, idegesen játszani kezdtem az ujjaimmal, nem is tudom, hogy is mondjam neki. Majd végül összeszedtem minden bátorságom és folytattam. - me-meg..-megmoshatom a hátad? - tettem fel neki a kérdést, de van egy olyan érzésem, hogy nemmel fog felelni. Majd válaszától függetlenül, a fürdőrész felé invitáltam őket.

by **Chancery** Szomb. Júl. 13 2013, 22:25

//Jun és Jay :3//

-Deszééép. -csapom össze a tenyerem (miután elengedtem Jay kezét), mikor meglátom az épületet. Már távolabbról is elvarázsolt, de így, közelről, még szebb. Eszembe jut a Sen to Chihiro fürdőháza (Chihiro Szellemországban, asszem erre fordították magyarul a címét), és pislogok az ég felé, hogy vajon elrepül-e ott fenn egy fehér sárkány. A látvány elmarad, de legalább belépünk és azonnal megcsap a meleg pára gőzterhes érintése.
Szinte be sem telek a látvánnyal, mikor Jun már faggat, hogy hogy tetszik. Örömteli csillogással felelem csak neki, hogy ez meseszép, és tovább iszom a környezetem ingereit. Álomkelő unott képpel battyog mellettem, mint valami öregasszony. Normális esetben az ellen is tiltakoznék, hogy Jun fizessen mindent, de annyira elvarázsolt az új helyszín, hogy teljesen elfeledkeztem róla, csak arra eszmélek fel, mikor a pultra mutat.
-Hát, nem hiszem, hogy utána les kedvünk visszagyalogolni az első szintre... -vonok vállat és veszem elő azt a kis szütyőt, ami eredetileg Normmé volt, de a távozása óta pénztárcának használom. Bőven csörög most benne az apró és győzedelmes mosollyal tartom Jay arca elé. -És most nem tűrök ellentmondást! A legutóbbi küldetésem sokat hozott a konyhára, úgyhogy ezt most én állom!
Ha kell, még birkózok is vele, de akkor is :PSzerencsémre Jun valamit szeretne tőle kérdezni, így amíg elmondja kívánságát, kifizetek magunknak is egy szobát éjszakára.
A kérdés hallatán elkuncogom magam, még Álomkelő is prüszköl egyet, mintha nevetne. Elrakom a szütyőt és várom, hogy induljunk, bár azon csodálkozom, hogy a macska még nem érzi a víz illatát, miközben az én orrom már tele van vele. Közben egy sunyi mosollyal lesem, mit válaszol Jay:3 Fúú, kis gonosznak érzem magam, de jó.

by **Jay** Szomb. Júl. 13 2013, 23:57

/Chan és Jun/

Besétáltam Chan mögött az épületbe és konstantáltam: szép, szép. Más, mint amilyennek elképzeltem, de kellemesen csalódtam, azt hiszem, ez megfelelő lesz.
Alighogy körbenéztem, Jun kérdése egyből jön, hogy miként kedveli szemem a látványt. Próbáltam minél inkább azt hangsúlyozni, hogy szép.
A berendezés valóban egyszerű volt, az öreg nénike a pult mögött az italokkal pedig annyira oda való volt, hogy először észre se vettem.
Mikor szerelmem előveszi kis szütyőjét, hogy kifizesse a ma esti szállásunkat én is előveszem aranyaim egy részét, hogy ellenkezni kedjek, de Chan hirtelen ledöntött és elkezdett velem birkózni. Na, ha már ennyire akarja, hogy ő fizesse, akkor hagyom. Persze, mielőtt leszállt volna rólam, egy meglepetéscsikivel dícsértem meg a mutatványunkat. Mondjuk az meglepett, hogy Jun fizeti az egészet, de sebaj, majd legközelebb én hívok meg mindenkit. Kérdésére viszont, hogy megmosná a hátam, kissé hátrahőköltem - na de kérem, még alig ismerem, azt se tudom, hány éves, vagy hogy mi a teljes neve, de máris hátmosás? Még Chan se mosta meg a hátam! T_T
Próbálkozásom annak irányában, hogy minél kedvesebben utasítsam vissza, a fejemben ezerféleképp lezajlott, de csak a következőket tudtam kinyögni:
- Öööööö..... ne haragudj, de nem. Nem akarlak megsérteni ezzel, de semmiképp nem.
Ha megsértettem, ha nem de nem fogom ezt engedni. Sőt, őszintén, már sok kedvem sincsen bemenni a fürdőbe. Szeretnék lefeküdni aludni, aztán kész.... de most rontsam el ezzel Chan első onsenes élményét?
Ugyan, így is elég sok dolgot elrontottam az életben, nem akarom még ezt is a rovásomra írni. Így hát mosolyogva követem őket, bárhová is induljanak.

by **Jun** Vas. Júl. 14 2013, 09:42

// Chan és Jay :3//
Chan is úgy döntött maradnak éjszakára, és kis vitába is keveredett a fizetéssel kapcsolatban Jay-al ami egy elég vicces birkózásba torkollott. Egy ideig néztem és jókat mosolyogtam a "harcon" majd észrevettem, hogy ott van a cica egyedül magányosan. Mégsem hagyhattam szegényt csak úgy ott. Közelebb oldalaztam hozzá lassan felé emeltem a kezem és simogatni kezdtem. Szegénykét kicsit sokként érhette, hogy csak úgy a semmiből megjelentem mellette oly sok idő után. Majd amint Chan és Jay eldöntötték a fizetéses dolgaikat, a fürdő felé vettem az irányt. Jay kicsit sápadtnak tűnik, picikét aggódtam is érte, Chan pedig úgy tűnök nagyon odavan a helyért. Ez már fél siker, majd a többi része még jobban lenyűgözi őket.
- Ne aggódj Jay, az onsen vizéről azt tartják, hogy gyógyító hatású, biztos jobban leszel tőle. - biztattam kicsit, végtére is ki ne szeretne jó egészséget? Nem sok ember rendelkezik olyan Isteni képességekkel mint a hatalmas Jun-sama, örök egészség hmm... Kicsit elmerültem a fantáziámban, de mire észbe kaptam már a tolóajtó előtt álltunk. Egy kis hatásszünet után, félrerántottam és beléptünk az első részébe, ahol levetkőzhetünk. Egymást követték a szekrények, aprócska kosarakkal, rengeteg törölköző, a megszokottnál kicsit talán nagyobbacskák, ettől eltekintve minden pont olyan mint egy valóságos onsenben. Tetszik. Egészen addig nem is érdekelt miért vannak ruhás kosarak amíg el nem kezdtem vetkőzni. Meglepetten néztem, hogy van itt kosár, de a felszereléseinket el tudjuk raktározni, akkor minek? Biztos minél valóságosabbra akarták alkotni. Kivételesen a kosárba raktam a ruháim, nem akartam ezzel elrontani a fürdőház "hangulatom". Nem vártam Chan-ékra, egyrészt mert kicsit kellemetlen érzés egy törölközőben ácsorogni, másrészt nekik sem lehet túl kellemes, hogy valaki ott áll és nézi őket. Szóval a következő rész felé kezdtem szökellni, mielőtt még tovább mentem volna szóltam nekik, hogy ott várom őket. Kíváncsi leszek, vajon a cicus mennyire fogja e szeretni. Ha Chan és Jay nem akarta akkor majd az ő hátát fogom megmosni. Csak ne, hogy a végén szarvaim nőjenek a glóriám helyére.

by **Chancery** Vas. Júl. 14 2013, 11:07

//Jun és Jay :3//

Elrejtek egy kis fintort a válasz hallatán. Tudhattam volna. Én sem vagyok szent, a valóságban olyan mereven álltam az élethez, ahogy senki más, de a SAOban azóta, hogy leültem a főtéren levő egyik padra, rengeteget változtam. Bár ez az élet nem sokban különbözik a kintitől, itt jobban ki van emelve, hogy életveszélyben vagyunk - tiszta pszichológia. Talán pont ezért gondolom azt, hogy fölösleges a merevség és a mindentől való elhatárolódás. Végre itt az alkalom, hogy szabad legyek, bulizzak, nem kell hétkor lefürödni-ágyba bújni, mint ahogy megszoktam. Talán pont ezért érzem már hetek óta, hogy én nem akarok kiszabadulni ebből a játékból... mert itt végre élhetek, nem úgy, mint otthon.
Jay valószínűleg még nem élte ezt így át. Most így belegondolva egyáltalán beszélgetett-e még mással is rajtam kívül...? Mindegy is, nekem is időbe telt a változás.
Álomkelő közben, amint észleli, hogy Jun mellette van, egy nagy sikkantás kíséretében beviharzik a lábam mögé és lekuporodik, fenyegetően morogva a lány felé. Még mindig egyértelmű, hogy a második-harmadik vizes kaland után nem fogja könnyen megkedvelni őt.
Mikor követem Junt a következő részbe, a macska olyan szorosan kötődik hozzám, hogy majdnem orra bukom benne párszor. Rögtön kiválasztok egy Jun mellett levő szekrényt, amíg ÁK bele nem karmol a lábamba, jelezve, hogy ő távolabbra menne, mire elhessegetem: -Akkor menj Jay mellé, sipirc!
Gondolva, hogy úgyis lányok vagyunk, nem feszélyezem magam, hogy Jay pedig hogy dönt, velünk vagy külön vetkőzik, azt majd kigondolja ő maga :)Haloványan eszembe rémlik egy kép, ahol még kiskamaszon, rettentő szégyenlősen kellett hasonló szituációba keverednem, és két törölközőt tartó ember takarásában öltöztem át fürdőruhába - hisz annyi eszem nem volt, hogy előre azt vegyem fel -, de hogy ez mikor volt, hol és kikkel, arról már fogalmam sincs.
Miután magam köré csavarom a törölközőt, jövök rá, hogy valójában mennyire fura ez az egész. Újra végigpörgetem magamban az összes hasonló animés jelenetet, amit láttam, és kissé megnyugszom: Japánban ez teljesen természetes, sokan csinálták már, akkor én is képes leszek. Megvárom Jay-t, hogy elkészüljön, s együtt mehessünk Jun után.
Hogy Álom hogy viseli a dolgot? Nehezen. Itt már erősen érzi a gyanús vízillatot, a szőre az égnek mered, és mikor próbálom beszuszakolni őt a fürdőbe vezető ajtón, megveti a lábát és egy tapodtat sem akar mozdulni.
-Nyugi má'! -szólok rá, miközben próbálom felemelni a földről; ami nehéz, mert húsz karommal tartja magát. -Nem foglak vízbe dobni, de ne is legyél távol tőlem! Elleszel a szárazon, meg Jun ígért neked meleg tejet is! Nem fogunk fröcskölni, berántani, semmi. Oké?
Némi gondolkodási idő múlva elengedi a padlót és engedi, hogy bevigyem, de rögtön kiugrik a kezeim közül és a legszárazabb, legtávolabbi sarokba bújik meg, hogy ne érhesse el senki. Plusz szemmel láthatólag főleg a tej győzte meg, mert sűrűn pislog ide-oda, hogy vajon mikor érkezhet. Még jó, hogy ezt a pultosnak is említettem, és remélhetőleg majd hamarosan meg is érkezik :3

by **Hime** Hétf. Júl. 15 2013, 15:39

//Yuichi

/

Kedvesemen láttam, hogy nagyon meglepődött a gyors ruhaváltáson, ami nem is meglepő, mivel ha jól tudom nagyon kevesen jöttek rá a gyors menügombok használatához. Ám a következő pillanatban már rohan is velem a szökőkút irányába.
-Tegyél le te őrült!- Kiabáltam, miközben próbáltam kiszabadítani magamat, persze csak poénból. A következő pillanatban leültetett a szökőkút padkájára, majd a hátam mögé lépve kezdett el kényeztetni, és egy másodperc múlva hideg vizet csorgatott rám.
Felsikítottam, mert nagyon hideg volt a víz, ám mire hátra néztem ő már az obeliszk mögül leselkedett. Na most mit csináljak, gondolkoztam magamban. Valahogy bosszút kell állnom rajta, és már tudom is, hogy hogyan.
-Hollow.- Suttogtam óvatosan, és reménykedtem benne, hogy a víz csobogása miatt nem hallotta meg. Mikor kinézett az oszlop mögül, ami engem az egyiptomi oszlopokra emlékeztetett, egyből az arcába fröcsköltem a vizet, hogy két klónom a háta mögé tudjon kerülni, és együtt egyszerre fröcsköltük le orvul igaz, de ő kezdte. Közben észrevettem, hogy már pár jk és njk karakter is a közelünkben van, és minket néz, de ez most nem érdekelt. Kíváncsi voltam, hogy mit szól az én édes egyetlenem a két klónhoz. Tudtam nagyon jól, hogy a klónjaim is ugyanabban a falatnyi bikiniben vannak, mint amiben én, és amennyire a rajtam lévő ruha sokkolta drága páromat, sejtettem, hogy ugyanez hármas kiadásban még erőteljesebben üt majd. Mikor meguntam a locsolkodást, magam mellé szólítottam a klónokat, és egy lépéssel előttük állva kihívóan néztem Yui-ra, és vártam, hogy most vajon mit fog lépni, erre a gonosz tettre.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Júl. 18 2013, 14:02

Hime

Szavai ellentmondtak tettének, szóval nem állíthatott meg.
- Nem hogy inkább kapaszkodnál, és csókommal próbáltam megszakítani kiabálását és színlelt izgését mozgását. Ránéztem, azzal leültettem a szegélyre. Hamarosan már az oszlop mögül kukucskálva vártam következő lépését. A hideg víz ahogy végig csorgott rajta csábító volt minden porcikájában. Bármennyire is vágyakozom, nem rontok ajtóstól a házba. Ekkor azonban szemből egy vízsugár száguldott felém. Könnyedén kitértem előle, majd jött a második szintén szemből, ez már talált, és kevés a szemembe ment ezzel elvesztettem egy pillanatra a látásom, de ez nem tartott soká. És egyben jött hátulról is fröcskölés. Igen csak átáztam, de nem zavart, úgyis elfog pixeleződni a víz a ruhámból. Hátra fordultam és szintúgy ott volt Hime kétszer is. Ügyes trükk, de ez már rám nem úgy hat, illúziókkal nem foglalkozom, mint korábban. Azzal odasétáltam a bokáig érő vízben Himéhez, körbefontam a derekát.
- Meglepetés, te vagy az igazi, a többiek csak illúziók és ők kicsit sem izgatnak - mosolyogtam rá miközben adtam egy puszit a homlokára.
Azzal el is engedtem és megfogtam kezét. - Majd megszáradunk útközben, van valami amit feltétlen mutatnom kell. És ha sokáig ebben a ruhában maradsz, - pirultam el - kénytelen leszek eltűnni veled valami rövidítőn, ahol senki nem lát minket - kacsintottam rá. Azzal beleegyezését sem várva felkaptam és a kíváncsi idegen szemek elől a szökőkút párkányát átugorva miközben Hime két karomban volt a Sakura fák alatt eltűntünk. Láttam egy szomszédos kis utcát oda befutottam és igen innen már ha csak halovány körvonalakban de látszódott a domb. Egyszerű házak voltak körülöttünk és Hime bikiniben. Az út kissé kacskaringós volt és ez csak egy irány adó pont, hogy igenis merre haladunk és Hime bikiniben. Bőre hideg volt és nedves, letettem magam elé és végig simítottam kezén, már párolgott is a víz, de nem úgy, mint odakint, hanem pixel árban. Gyönyörű volt a pillanat. Az utca komorsága ugyan nem tetszett, de az előttem álló Hime igen. Átkaroltam újra és nem szóltam hozzá, nem csókoltam meg, csak vártam. Kíváncsi voltam most mit gondol. A két klónját jól helyben hagytam, szóval őket még stírölhetik a szemek, bánom is én..

by Ajánlott tartalom