Bájos Hercegnő versus Nemes Lovag

(Elnézést kérek. Tudom egy hölgyet nem illik megvárakoztatni.)
Mint máskor ezúttal is a kezdetek városában ültem egy padon és önmagamon töprengtem. Eddig volt három összecsapásom és mindegyiket túl is éltem. Ez az élmény egy furcsa érzést keltett bennem miszerint halhatatlan vagyok. Többször is szembenéztem a halállal de mégis itt vagyok és játszok. Jól tudtam, hogy azért maradtam életben mert az ellenfeleim jóindulatúak voltak azonban egy kis hang azt súgta különleges vagyok. Egy érzés ami szerint én felsőbbrendű vagyok és akármit megtehetek. Ez csak egy kósza gondolat volt de akkor is ott kószált a fejemben. Ahogy végignéztem az embereken az jutott eszembe ha megölném őket senki nem tudná meg, hogy én lennék. Ez egy szörnyű és ostoba gondolat volt ami pár pillanat alatt ki is szaladt a fejemből. Fölálltam a padról a magasba emeltem a karjaimat végeztem pár nyújtó mozdulatot majd elindultam az egyik városkapu felé. Az a hely kezdett túl zsúfolt lenni és szükségem volt egy helyre ahol kiereszthettem magamból a negatív gondolatokat. Mikor kiértem a kapun egyből a közeli síkság felé vettem az irányt ahol nagyon kevesen szoktak megfordulni. Amint megérkeztem rögtön megjegyeztem, hogy ez a síkságon tényleg nagyon sík. Majd elővetem a kardomat és ellenfél után kezdtem kutakodni. Nem játékos után ugyanis ezúttal nem volt kedvem párbajosdit játszani. Arra volt szükségem, hogy pár agyatlan mobon kitölthessem az indulataimat. Örökre meg akartam szabadulni eme kellemetlen gondolattól. Jó messze meg is láttam szerencsétlen áldozatomat. Rögtön elkezdtem teljes erőmből rohanni, nehogy elmeneküljön. Száguldottam felé pontosan 11 pontnyi sebességgel. Éreztem, ahogy a szél az arcomba csapott a szívem egyre hevesebben vert. Nem halottam vagy láttam semmit csak azt a vadínszót. Ahogy egyre közelebb értem a vadállat egyre nagyobb lett de nem érdekelt. Mikor már méterek választottak el célpontomtól előrántottam a kardomat majd abban a pillanatban mikor mellé értem lecsaptam. Nem tudtam azonnal megállni a sebesség miatt szükségem volt pár méterre. Lassan megfordultam és láttam ahogy az a nagy dagadt disznó apró pici kis pixelecskékre robban szét. Ez segített kiereszteni a gőzt így hát elraktam a kardomat. Egy különös hang kezdett kiabálni miszerint elloptam a zsákmányát. Lassan megfordultam és egy angyalt láttam magam előtt egy igencsak dühös angyalt. A haja hosszan lelógott a hátán, a szemei olyanok voltak mint két smaragd. Alacsonyabb volt nálam és törékenyebbek is tűnt de a kisugárzása akár egy hercegnőé. Eléggé zavarba jöttem mert nem nagyon kerültem kapcsolatba lányokkal, főleg ilyen dühösekkel nem.
-Elnézést kérek nem vettem észre. Hölgyem.- az utolsó szót azért tettem hozzá, hogy megnyugtassam a lányok általában szerették az ilyet.
-De bizonyára van még elég préda. Ez úgyis túl nagy volt hozzád kisasszony.-
Bizonyára megbolondultam amiért egyszerre tegeztem és magáztam. Nem tudtam mit akarok teljesen össze volta zavarodva. A szívem majdnem olyan hevesen vert mint mikor célba vettem a vaddisznót. Olyan gyönyörű volt legszívesebben ..hagyjuk úgysem kedvelt volna.
-Miért vagy egyedül kíséret nélkül? Talááán vissza kísérhetnélek a városba.- miközben mondtam mindkét kezemet a hátam mögé tettem és a jobb lábamat húzogatni kezdtem a földön.

Hiába kértem elnézést ő kisasszony még mindig rendkívül mérges volt rám azért az aprócska incidens miatt. Elkezdett szabadkozni, hogy neki az a vaddisznó kellet. Úgy viselkedett mint egy kislány akinek pont az orra előtt vették meg a kiszemelt plüssmacit. Utána elmondta attól, hogy kicsi még nem feltétlenül gyenge majd karba tett kézzel dölyfösen hátat fordított nekem. Nagyon örültem magamnak legszívesebben fejbe rúgtam volna magam. Sikerült felidegesítenem a legszebb lányt akit valaha láttam egy olyan helyen ahol még a madár se jár. Ezután azt mondta attól, hogy erős vagyok meg magas nincs jogom ellopni mások zsákmányát. Már megint a régi nótát kezdte fújni.
-Nem akartam ellopni csak nem tudtam, hogy itt vagy. Plusz ha te akartad levadászni miért vártál olyan sokáig? De mondtam már sajnálom és nem loptam el semmit.-
Miközben próbáltam kimagyarázni magamat valamit elkezdett matatni maga előtt ezután maga mögé hajított egy kis üvegcsét. A tartalmáról fogalmam sem volt, de gondoltam nem fényező krém volt benne. Ezután elöveztem még egy pengét és közölte velem mélyen a szemembe nézve meg fog büntetni. Az érzelmeim kavarogtak akár egy hóvihar. Egyszerre éreztem örömet, szerelmet, megbánást, csalódottságot, és bosszúságot. Olyannal lettem megvádolva amit nem követtem el. Igaz kicsináltam azt a sertést de nem volt ráírva a kis hölgy neve. Sajnos nem tudtam mit tenni a hölgy rám támadt a pengéivel. Innen tudtam, hogy Zarakihoz hasonlóan Árnyharcos a tündérkirálylány. Mivel városon kívül voltunk így gond nélkül rám támadhatott. Úgy döntöttem ezt a kis affért arra használom, hogy először éles harcban teszteljem a surranóimat(8 pontos sebességen). Ezek az árnyharcosok nagyon türkösek tudtak lenni és kellet a sebesség. Bár ebben a világban a sérülések nem voltak komolyak mégis tartottam magamat az irányelveimhez. Ezek közül az egyik soha ne támadj nőre kivéve ha remek indokot adott. Mivel csak engem akart megbüntetni nem volt okom ártani neki. A kardomat kihúzom hüvelyéből és igyekszem tartani a kardtávolságot. Mivel a pengéi rövidebbek a kardomnál nálam az előny kivéve ha olyan trükkös a hölgy mint az a piercinges. Igyekszem kitérni a csapásai elől és a kardomat csak védekezésre használom.

A kis hölgy még mindig nagyon fel volt paprikázva és csak azt hajtogatta én elloptam a malacát. Annyi időre állt csak meg míg megebédelt majd amint meglátta az állatot rohanni kezdett de lekésett. Abban a pillanatban jutott eszembe én egy jó ideje nem sokat ettem. Gondolataimat egy csörömpölő hang zavarta meg. A kis hölgy eldobott valami fiolát ami halk puffanással ért földet majd rögtön apró csillámló pontokká bomlott szét. Amint a tárgy leeset a kis hölgy akár a western filmekbe megindította a támadást. Futás közben előkapott még egy pengét így már kettővel rohant felém. Elsőnek a jobb kezében lévő pengével bökött a bal vállam felé de szerencsére a kardommal ki tudtam védeni. Egy pillanattal később a másik késsel a bal vállamat vette célba én viszont hátraléptem így csak a levegőbe hasított bele. Ezután pár pillanatra megállt nem támadott mintha várt volna valamire. Kis idő múlva újabb rohamot indított ellenem ezúttal a jobb késével a lábamat vette célba. A kardomat vízszintesen a földbe böktem így a kardom lapjáról csapódott le a veszélyes penge. Ezután a kardomat kissé megemeltem és a jobb lábam felé lendítettem pont időben mert így sikerült eltérítenem a lábam elleni merényletet. Ezután egy újabb rövid szünet következett majd kezdődött minden előröl. Őszesen hatszor indított elennem ilyen támadási rohamot és mindegyiket sikerült épp bőrrel megúsznom. Hol a kardommal téretettem el a csapást hol pedig egy ügyes lépéssel tértem ki az útjából. A hatodik támadáshullám után újra beszédet intézett hozzám a hercegnő. Arra kért, hogy hadjam magamat megsebesíteni vagy én sebesítsem meg őt. Akár, hogy kérlelt nem voltam hajlandó sutba vágni az elveimet. Nem akartam rá támadni kivéve ha nagyon nyomós okot ad rá és az életem nem volt valami jó érv. Mindkét pengéjével a föld felé mutatva egy újabb rohamot indított elennem ez azonban más volt mint az eddigiek. Nagy iramban elindult felé mintha belém akart volna jönni de az utolsó pillanatban egy ügyes mozdulattal kiért jobbra. Éppen utána akartam fordulni mikor megéreztem két tárgy behatolt a hátamba az életerőm meg lecsökkent. Ettől a sunyi támadástól kissé ideges lettem ezért megszorítottam a kardom markolatát majd miközben a hölgy felé fordultam elindítottam egy vízszintes csapást a feje irányába.
Nemsokkal a fejétől vagy talán a fejének hűlt helyétől megállítottam a kardomat és sikerült lehiggadnom. Az élet erőm minimális mértékben csökkent és erre a fogásra számítanom kellet volna. Szégyelltem is magamat amiért majdnem megütöttem ezt a dölyfös kislányt.
-Elnézést kérek nem volt szándékom ártani neked.-
Jól tudtam itt a testen nem maradnak sérülések és fájdalmat sem érzett volna azonban nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy ártatlan nőre kezet emeljek. Azonban, hogy ne legyen unalmas a játéka ezúttal én indítottam támadást. Egyenes de gyenge döféseket indítok a mellkasa felé amiket el tud téretni. Így kettő legyet üthetek egy csapásra ő nem sérül meg, de azt sem mondhatja, hogy én nem támadtam.

Nem akartam, hogy újból szidalmazó szavakkal illessen ezért mikor megbizonyosodtam, hogy nem okoztam benne semmi nemű kárt támadásba lendültem. A mellkasát vettem célba gyenge szúrásokkal abban a reményben, hogy ez kielégíti harcos étvágyát. Minden csapásomat gond nélkül kivédte, de ez nem csak az én érdemem volt. Valami történt velem mikor halálos pengéit a hátamba mélyesztette. A mozdulataim lassabbak lettek mint az elején. Nem volt olyan hatalmas a változás de azért én észrevettem. Arra gondoltam, hogy a jobb pengéjére kent anyag tehet a lelassulásomról. Zaracki nem használt ilyesmi trükköket, így egy újabb információval lettem gazdagabb. Minden egyes csapásomat gond nélkül kivédte és közben mindvégig gyönyörű maradt. Minden egyes mozdulata művészinek mondható volt. Bizonyára megunta a hasztalan támadásaimat mert ellentámadást indított ellenem. Bal pengéjével jobbra terelte a kardomat míg ő egy elegáns fordulatot tett. Olyan érzésem volt mintha táncoltunk volna. Soha életemben nem volt ilyen gyönyörű partnerem mint ez a hercegnő. Mikor befejezte a pördülést a mérgezett kését akarta újfent belém vágni ami ellet nem tehettem semmit. Annyira belefeledkeztem a szépségébe, hogy elfelejtettem védekezni. Éppen mikor a penge elért volna valami váratlan dolog történt. A csúszós fű miatt elcsúszott és nemesze a lábamtól a fenekére esett. Landoláskor egy kis fájdalmat jelző hangot adott ki magából. Tudtam jól nem érezhet fájdalmat de a régi szokásokat nehezen vetkőzi le az ember. Egy pillanatig töprengtem azon mit is kéne tennem majd felemeltem a kardot tartó kezemet. Óráknak tűnő hosszú másodpercek a szemébe bámultam majd szúrtam. A kard gond nélkül beleállt a földbe én pedig segítő jobbomat nyújtottam a hölgynek remélve, hogy nem fog orvul letámadni..
-Gyere hadd segítsek és aztán folytathatjuk a büntetésemet, de van egy ajánlatom. Versenyezzünk ki vadászik le több vadkant. Ha nyersz meghívlak egy ebédre azonban ha vesztesz -ebben a pillanatban gonosz vigyor ült ki a képemre-te hívsz meg és én fizetek. De akár folytathatjuk az illemtanórát.-

/Elnézést kérek a késésért de tegnap volt egy kis kerti munka és estére lefáradt az agyam. Ezért nem tudtam gyorsan írni kérlek bocsáss meg amiért raboltam az idődet bájos hercegnő./

/Sem gond pont olyan volt ez mint karácsony előtt tudom előbb utóbb elérkezik és akkor kelemes élményben lesz részem./

A kis hölgy egy elégé furmányos tervet eszelt ki. Egyszerűen elterelte a kardomat majd pördült egyet, hogy másik kezével a hasamba vágja gyilkos szerszámát. Hiába voltam túl megannyi sikertelen párbajon hiába rendelkeztem egy gyalog kakukkot megszégyenítő lábbelivel. Azt a csapást semmiképpen nem tudtam volna elkerülni. Bebizonyosodott, hogy a kis hölgy sokkal ügyesebb és erősebb mint amire én számítottam. Sajnos az elbizakodottságot nemegyszer majdnem a vesztemet okozta szerencsémre mindig jólelkű ellenfelekkel hozott össze a sors. Kész voltam elviselni a fájdalom nélküli szúrást de végül nem volt rá szükség. Elcsúszott egy nedves fűcsomón így egy elegáns támadás helyett egy kevésbé elegáns fenékre pottyanást hajtott végre. Én rövid gondolkodás után a földbe böktem a kardomat remélve kissé bizonytalan teszem ezzel. Ezután a karomat nyújtottam neki és felajánlottam egy békésebb levezetését a vitánknak. Ő a kezemet elfogatta és nagy örömömre nem próbálkozott semmiféle újabb cseles trükkel. Egy lágy mozdulattal felsegítettem mert olyan volt mint egy valódi hercegnő. A virtuális világnak hála éreztem bőre selymes tapintását és lágy puhaságát. Mikor emeltem a kezem mintha egy lágy tol pihét tartottam volna a kezemben. Mikor már újra két lábbal állt a földön kijelentette benne van de csak dupla desszerttel. Utána közölte velem mikor akarom lebonyolítani mert ő már evett és kissé elfáradt. Egy kissé én is elfáradtam de voltak még erőtartalékaim. Mikor kiejtette a száján az evés szót jutott, hogy vacsora óta nem ettem egy falatot sem. A testem ezt nyomatékosította egy hangos gyomorkorgással. Kissé elpirultam és a bal kezemmel vakargatni kezdtem a tarkómat miközben valami remek kifogáson törtem a fejemet.
- Annyira belemerültem a párviadalba, hogy el is felejtettem ma még nem ettem semmit. Akkor mit szólnál egy vacsorához. A versenyt megejthetjük legközelebb is mert mikor legközelebb összehoz minket a sors. A viadalunk meg döntsük el- ennél a mondatnál lehajoltam fölvettem egy kavicsot és a hátam mögé rejtettem a bele kezembe.- ha kitalálod velem vacsorázol és én fizetek de ha nyerek én vacsorázok veled és én fizetek pont mit az előbbinél. Úgysem kínálkozik gyakran lehetőség egy ilyen szép hölgy társaságában vacsorázhassak.

/Elnézést kérek amiért ilyen lett a hozászolás és sajnálom, hogy miattam fogsz majd kevesebb pontot kapni pedig nagyon jó vagy./