Clio Chronos (Sötét Angyalkirálynő)

Név:
Clio Chronos (avagy a Sötét Angyalkirálynő)

Nem:
Nő

Kaszt:
Harcművész

Kor:
18

Kinézet:
Clio külső megjelenésre mindig első ránézésre gótikus, pedig csak részben az. Valóban fekete általában a viselete, de mindig egyedien öltözködik, néha vörös, lila, sötétzöld vagy más sötét árnyalatú holmikat is felkap magára. Gyakran visel hosszú vagy rövid kesztyű-féle kiegészítőt a ruhájához, meg kemény csizmát/bakancsot. És az se kétséges, hogy a gót stílusú lányok csak sötétvörösre vagy feketére festi a haját, miközben Clio eredetileg vörös árnyalatú, fekete hosszú, ám mégis kóvosnak tűnő hajzuhatagát nemcsak hollófekete melírral, hanem sok-sok vörös és sötétlila kiegészítők is járnak hozzá. Hogy még a külső megjelenésével még jobban hangsúlyozza a rock és a metál iránti rajongásból kialakult egyedi stílusát, napszemüveget visel. Bőre szép, spanyolos napbarnított színárnyalatú, szeme szürkéskék, magassága 165-167 cm között tengődik. Habár testfelépítése elárulja, hogy kondizik és fitneszre is van ideje, a maga módján igenis csinos lány, és ezt a mellbősége és egyedi kerek feneke is kiemeli. A hátoldali deréktájon egy félig meddig "V" alakú, egy pár fekete angyalszárny szimbólum van, és fölé elhelyezve ez a felirat áll japán nyelven: Sötét Angyalkirálynő.

Jellem:
Clio nagyon közvetlen, vicces és karizmatikus jellem. Mégha ránézésre nem normálisnak ítélnék meg, nem egy ostoba csitri, jó koponya. Ha egy típikus, elkényeztetett, félénk királykisasszonynak az ellenkezőjét keresné valaki, Clionál még eltérőbbet nem is találhatna. Sőt, enyhe túlzás is az ő személyisége, nemhogy a külső megjelenése. Nagyon bátor és kemény lány, és az se izgatja, ha beszólna vagy kikezdene olyaskivel, aki még nála is sokkal erősebb és magasabb (méretben, szintben, egoban, teljesen mindegy). Még egy típikus két személyes vagy tömeges bunyóba is képes lenne okból vagy ok nélkül belekeveredni. Ha be is akarnának neki húzni, a szeme se rebben meg, viszont nem hagyná magát annyiban, minden követ megmozgatna azért, hogy megtorolja a vereséget, megaláztatást. Nagy dumás ismeretében vegyes véleményeket válthat ki másokból attól függetlenül, kivel milyen viszonyt táplál. Persze van, amikor enyhén vagy erősen túlzásokba esik, és képes megsérteni, vagy megbántani valakit. Ez is azzal jár, hogy ami a szívén az a száján, ő mindig enyhén vagy keményen megmondja a magáét véleményét vagy nemtetszését kinyilvánítva. Amikor vidám társaságba keveredik, akkor azzal szórakoztatja a többieket, hogy vicces élménybeszámolókat tart (általában ezzel is tartja a lelket mindenkiben), vagy előveszi a basszusgitárját, és eljátszik nekik egy-egy már létező számot, vagy az együttesének műalkotását. Egyedien csinos gótikus külsejéhez belső karizma, vonzerő is kijárt neki. Képes olyan szavakat használni, vagy másmilyen módszerrel csábítani, hogy akár egy kapcsolatban élő srácot is képes lenne kenyérre kenni, éppen ezért nem mindig a külsejére, hanem a belső karizmájára buknak a hímneműek. De akár diplomáciai célból is ki tudja használni ezt az adottságot. Tud magára vigyázni, de nem mondhatjuk, hogy óvatos is; van amikor direkt vagy véletlenül belekeveredik valamibe, vagy ő okoz ugyanígy valami galibát, amiből vagy vicces vagy komolyabb körülmények között igyekszik kimászni, helyrehozni a hibákat (csak ha ő is úgy látja, hogy anak jobb úgy lennie, ahogy volt korábban). Ami a drámai pilanatokat illeti, Clio nagyon utál ilyesmibe beekeveredni, az ő világától távol áll az ilyesmi, de ha mégis így alakul, akkor nagyon komoly tud lenni, vagy komolyan venni a dolgokat, ha azzal képes egyetérteni. Költői érzéke van, zenei művészethez nagyon jól ért. Persze, aki basszusgitárosként benne van egy lassan-lassan felvirágzó rock-metál bandában, annak tehetsége is van a hangzerekhez, ámde a basszusgitár áll Cliohoz a legközelebb. Szabadidejében egy kiadós lustálkodás, erőlét-fejlesztés vagy lógás mellett vagy új dal szövegét és kottáját írja, vagy pedig basszusgitározik. Ilyenkor még külön örül, ha mások odajönnek hozzá meghallgatni basszusgitározását (annak még jobban örül, ha az előadásért megjutalmazzák taps mellett némi arannyal ). Nagyon szereti az angyalokat, mármint a sötéteket és a bukottakat, mert úgy érzi, közel áll hozzájuk, és annak is érzi magát. Hobbiból gyűjti az ilyen angyalszobrocskákat és figurákat, ezért a barátai és együttestársai ráaggasztották a "Sötét Angyalkirálynő" becenevet, amit a végén magára is tetováltatott.

Képesség:
Clio képességei alapban sötét angyalokkal kapcsolatos. Irántuk való rajongás és a hátderekán található tetoválás miatt is a szerver rendszere a regisztrálás idején erre alapozta neki az egyedi képességeit.

Angyalszárny
Clio hátán megjelenik egy három méter átmérőjű fekete angyalszárny, amivel képes repülni egy bizonyos kasztolási ideig. Ugyanúgy rohamozni is tud vele, és a védelme is nagyobb lesz. Támadás során feltüzelt gyorsasággal nekirepül az ellenfelének. Egy körig használhatja, de két kör a várakozási ideje, amíg újra nem használhatja.
Az angyalszárny gyorsasági bónuszpontja minden tizedik szinten kettővel nő, míg a védelem (ami a páncélzathoz adható) eggyel nő.

1-10 szint:
+2 gyorsaság; +1 védelem
10-20 szint:
+4 gyorsaság; +2 védelem
20-30 szint:
+6 gyorsaság; +3 védelem
30-40 szint:
+8 gyorsaság; +4 védelem
40-50 szint:
+10 gyorsaság; +5 védelem
50-60 szint:
+12 gyorsaság; +6 védelem
60-70 szint:
+14 gyorsaság; +7 védelem
70-80 szint:
+16 gyorsaság; +8 védelem
80-90 szint:
+18 gyorsaság; +9 védelem
90-100 szint:
+20 gyorsaság; +10 védelem

Előtörténet:
Clio Chicagoban született egy szegény családban, és első hat évét nyomorban és félelemben töltötte. Az apja, Bruno Chronos egy típikus csökkent agyi kapacitású izomagyú volt. Hogy izomagyú volt, azzal nem is lett volna semmi baj, csakhogy Bruno szó szerint, egészségügyileg elmebajos volt és nagy örömét lelte alkoholizmusban, erőszakoskodásban. A valaha fénykorát élt Chronos család minden vagyonát italra és doppingszerekre költötte. Rögeszméje volt fitogtatni, hogy ő egy férfi, és mindenkinek azt kell csinálnia, amit ő akar. Ha nem tetszett neki valami, akkor tört-zúzott, és mások testi épségét se kímélte. Pontosan ebbe őrült bele. Clio anyja, Claudia Chronos kényszerből, pontosítva félelemből lett a felesége nem sokkal azt követően, hogy egy fellángoló szenvedély után terhes lett a lányával, és Bruno erőszakkal követelte, hogy legyen a felesége, vagy dagatra veri, amíg el nem vetél. A családja hiába könyörgött, hogy ne tegye meg, inkább jelentse fel Brunot súlyos zsarolás vétkével és vegyen részt egy védelmi programban, de mivel akkoriban Claudia még féltette saját és szíve alatt hordott gyermeke életét, kénytelen-kelletlen hozzá is ment Clio apjához.
Clio már születése után nem sokkal tapasztalta meg az erőszakoskodást, csak ő nem emlékszik rá, és az anyja mesélt neki erről. Kórházba kellett vinni őt egyszer csonttörés gyanújával, mert egy otthoni balhé során, miközben Bruno részegen megverte a feleségét minden ok nélkül, felborította a babaágyat, és az akkor csecsemű Clio megütette magát az ágyból való kiesés közben. Hat éves koráig az apja őt is, és az anyját is folyton verte és fenyegette, akár részeg volt, akár nem. Nekik nem lehetett beleszólásuk a dolgokba, egyszerűen "hallgass" volt a nevük. Még akkor se szólhattak semmit, amikor hazahozta magával haverjait egy közös férfias szórakozásra, vagy más nőket, akikkel a viszonyát még egy kicsit se leplezte félelemben tartott felesége előtt. Hogy eddig miért nem tett senki semmit Clioért és Claudiáért, az azért volt, mert mindenki félt a családfőtől a környéken, és aki egy rossz szót is mert róla szólni, vagy feljelenteni, akkor személyesen vagy a haverjaival elment az iletőért és azt a családjával együtt összeverte. Amikor rendőrségi ügy keletkezett volna ebből, akkor Bruno nagy színészi hatással játszotta az ártatlant a hatóság előtt, és szemtanúk (akiket megfenyegetett, hogy segítsék őt ki a pácból) mellett, bizonyítékok nélkül kihúzhatta magát a bajból, vagy kiváltatta magát a börtönből.
Végül eljött Clio életében a pálfordulat. Amikor betöltötte a hatodik évet, Bruno úgy döntött, hogy iskola helyett szórakoztatóiparnak akarta eladni pénzért saját lányát (jajj, hadd ne mondjam el, milyen iparhoz is!). Ezt azonban Claudia már nem akarta engedni, azonban az ellenkezésének újabb verés és bútorral való leintés lett a vége. Csakhogy ezúttal még ez se tartotta vissza az összevert asszonyt attól, hogy az utolsó pillanatban felkapja a gyermekét, és elmeneküljön ki az utcára, és kiabálni kezdjen: - Segítség! Segítség! A férjem egy őrült! El akarja adni a lányomat! Hívják a rendőrséget és az elmegyógyintézetet! Kérem, álljanak ki egy ártatlan kislányért, és mentsék meg az életét egy elmebajos alkoholistától!
A környék hallotta a segélykiáltást és buzdítást, aztán hirtelen a szomszédok felbátorodtak, és mindenféle védekező eszközzel a segítségükre siettek, hogy távol tartsák tőlük Brunot, amíg ki nem jött a rendőrség. Azaz kommandót kellett kihívni, mert ezalatt Bruno haverjai is kijöttek, hogy barátjuk mellé szegődve felvegyék a harcot az utcai tömegverekedésben. A kommandósok végül nagy erőfeszítéssel lekapcsolták őket, Brunot pedig vagy egy tucat hatóságinak sikerült ártalmatlanítania, és óvintézkedések mellett minden végtagját lebilincselve elszállítania. Az egészből szinte állami hírű ügy lett, és az eset bekerült az újságokba és a tévékbe is. Mivel Bruno a családon belüli erőszakot alkalmazott az évek során és az utcai balhéban elkövette a legnagyobb bűnöket, amit ember elkövethet (nemcsak tíznél több embernek sikerült súlyos sérüléseket okoznia, de négy ember a kórházban meg is halt miatta, köztük egy kiskorú is), a bíróság villamosszék általi halálbüntetésre ítélte. Az egészségügyi minisztérium fellebbezni próbált azzal az indokkal, hogy ezek a vétségek az elmebajból alakultak ki, amiről nem a férfi tehet, azonban a kormány nem volt hajlandó egy ilyen ember után adóztatnia az Egyesült Államok lakóit, így a fellebzést visszautasította a bíróság, és Bruno Chronoson az ítélet után egy héttel végrehajtották a kivégzést nyilvánosság előtt.
Clio és Claudia végre felszabadultak, valamint a férfi kivégzését követően a nő özveggyé vált. Miután két évig mindketten kötelező pszichiátriai kezelésen estek át, kiköltöztek Chicagoból Tokióba, hogy elkezdhessék új életüket, elfelejtsék az egészet és ne lehessenek többé a központban (nagyon zavarta őket, hogy az eset után mindenki körülöttük őgyelgett, ez pedig épphogy felborította magánéletüket). Ettől kezdve megkezdődött egy új, békés, vidámabb korszak. Miután megtanulták a nylvet, és Claudia ingatlanügynökként kezdett dolgozni, sínre szállt az életük, és anyagiakban nem volt több problémájuk.
Clionak csak három év kellett, mire feldolgozta. Az ilyesmit szinte lelkileg soha egy ember se dolgozná fel, ha ő is gyerekként kénytelen volt ugyanazt átélnie, mint Clio, de ő azonban hála erős lelkivilágnak és fantáziadús kitartásának könnyen felülkerekedett a múltján, viszont soha nem beszél róla senkinek. Tíz év felett is még élte rendesen gyermekkorát, hogy levezesse minden visszafojtott hiperaktivitását, majd amikor kamaszodott, akkor kezdte felvenni saját stílusát, és ugyanakkor kezdte el levezetni további feszültségeit azon, amit igazán szeret. Stílusát gótikusan rock-metálra vette, ahogy az idő folyamán rajongani kezdett ezekért a zenei irányzatokért. Nagy vágya lett híres zeneszerzővé és zenésszé válnia, úgyhogy elég korán elkezdte kreativitási tehetségét kidolgoznia. Elkezdett basszusgitározni és dalokat/kottákat írni. Azután, amit az apja mellett élt át, nem akart többé fizikai erőszak áldozatává válni, így kondizni és fitneszezni is járni kezdett anyjával együtt, hogy megvédhessék magukat másokkal szemben. Most hogy ez az erőléti testépítés kifizetődött, Clio kemény, azonban nagy tehetségű csajjá vált. Még ha a jegyei pocsékak voltak, és mindig csinált valami még nem törvénybeütköző szamárságokat az iskolában vagy azon kívül, népszerűvé vált az iskolatársai közt, majd miután három másik nagy zenész barátaival, Kakassal (fronténekes, elektro-gitáros), Pityuval (dobos) és Ichigoval (szintetizátoros) megalapították a Platina Varánusz nevű rock-metál együttest és garázsból kiindulva ifjúsági koncerteken kezdtek fellépni, az egész környék, majd egész város ismerni kezdte nevüket és dalaikat. Szabadidőben sokszor lógott a haverokkal mindenhová szórakozni, de még az anyjával is sok időt töltött. Persze, voltak időszakok, amikor néhány sráccal randizott, akik megtetszetek neki és sikerült okosan elcsábítania (na ebből három alkalommal már volt balhé, mert három srác a tizenegy exből megcsalta a féltékeny barátnőjét Clioval). Hobbiként még fekete angyalszobrokat és figurákat kezdett gyűjteni, miután megszerette a fekete angyalokat, amelyek személyileg és külsőleg is részben hozzá kötődnek. A barátai Fekete Angyalkirálynőnek kezdtél el becézni, és hogy még ezzel büszkélkedhessen is, hátoldali derekára tetováltatott egy pár fekete angyalszárnyat felettük japánul a becenevével.
Mire leérettségizett tizennyolc éves korára (elégséges-közepes értékelésekkel csak sikerült átcsúsznia), addigra megjelentek a NerveGearek, és népszerűvé vált ezáltal a SAO is. Clio és az együttes tagjai elsők voltak a sorban, akik elvitték a legelső darabokat, és részt vettek a béta szerveren. Clio eljutott a tizedik szintig, mire a SAO béta szerverből átváltott hivatalossá. Az ő választása harcművész volt, mert annál bármilyen fegyvert lehetett választani, és Clio csináltatott egy olyan basszusgitárt, aminek az egyik alkotóeleme, azaz a nyele egy kipattintható hosszú kétkezes kasza, amit bármikor kihúzhat a hangszeréből.
Amíg a béta szerver lefutott, Clionak gyakran kellett vitáznia Claudiával. Az anyja eleve mérges volt, amiért Clio nem hajlandó főiskolára menni, inkább világhírő karriert akart befutni a Platina Varánusszal. Ha nem volt próba, és nem volt fellépés sem, akkor szabadidőben az együttes tagjai együtt nyomták le a tesztszervert, ami aztán végképp szúrni kezdte Claudia szemét. A nő megmondta lányának, hogy ha folyton csak azon az "agyleszívó" játékon lógnak a zenei pályafutásuk mellett ahelyett, hogy értelmesebb dologgal tölthetnék szabadidejüket (azért Clio mindig szánt egy kis időt az együttes számainak megírására), akkor ennek nagyon rossz vége lesz. Na de Clio nem hagyta magát, továbbra is erre szánta legtöbbször az együttes tagjaival szabadidejét.
Azán elindult hivatalosan a szerverjáték. Szintén a Platina Varánusz volt az elsők között, akik a legelső napon beléptek a SAO-ba. Eleinte úgy kezdődött el számukra a játék, ahogy általában, mikor a bétát nyomatták. Az együttes mind a négy tagja bohóckodással töltöték inkább a játék indulásának első pár óráját, és virtualizálódott hangszereikkel szórakoztatták a többi játékost. Mivel Clioék már ismerték a szerverjátékot, inkább hagyták, hadd fejlődjenek azok, akik először játszanak a SAO-val.
Mikor úgy döntöttek, hogy egy kicsit fejlődnek, aztán mára abbahagyják a játékot, hirtelen azon kapták magukat, hogy az összes jelenlévő játékost Aincrad főterére teleportálták. Hogy mi folyik itt, az elején még a Platina Varánusz tagjai se értették. Aztán megjelent a gamemaster, azaz a SAO létrehozója, Kayaba Akihiko. Mindenki nagy megrökönyödésére kijelentette, hogy a játékból nem lehet kilépni, és közölte, hogy mostantól kezdve ha itt lenullázódik a hp-ja valakinek, az nemcsak a játékban, hanem a valóságban is meghal. Még akkor is, ha valaki a valóságban leszedi a fejéről a NerveGeart. Elmondása szerint vagy kétszáz... vagy még ennél is több játékos már meg is halt!
Amíg a legtöbb játékos kiakadt, addig a Varánusz együttesei fújolni és káromkodni kezdett. Clio még be is mutatott KA-nak, de az nem törődött velük, hiába próbálták közölni vele, hogy a jövő héten fellépésük is lesz. Mikor KA elment, magára hagyva a díszes társaságot, mindenki lassan beletörődve a virtuális fogsággal nekilátott tevékenységeiknek, hoy elérhessék a bűvős századik szintet, amit KA szerint ha elérnek, kijuthatnak a játékból.
Nem sokkal ezután kialakult a gyűlölet a bétások iránt, akiket "beaternek" kezdtek csúfolni. Clio, Ichigo, Pityu és Kakas először tényleg a vádaskodások középpontjába kerültek, de aztán, mikor úgy döntöttek, hogy hosszú időre inkább félrevonulnak és hagyják a nem bétás játékosokat fejlődni, első szinten szinten maradtak nagyon hosszú ideig, addig ugyanazt folytatták, amit a valóságban is: zenéltek. Szabadidejükben ugyanúgy lógtak, mint bármikor, de csak lassan tudták visszanyerni csalódott barátaik és rajongóik bizalmát (amit a bétázás miatt vesztettek el).
Így élték Aincrad-i életüket hosszú ideig, amíg végül eljött az idő, hogy elkezdhessenek fejlődni. Bár együttesként együtt maradnak továbbra is, de olykor olykor, amikor fejlődni mennek, vagy küldetést csinálni, akkor arra az időre kénytelenek lesznek különválni. Megfogadták, hogy amikor szükség van rá, sietni fognák egymás segítségére, hiszen ők négyen a legjobb barátok.
Clio is így indul meg útjának. Egyelőre egyedül járja most az útját, de szívesen felszegődne valakihez, vagy valakikhez. Az együttes többi tagjával szabadidejében, azaz sima lógáskor, próbák idején és fellépésekkor találkozik.

Módosítottam a képességem korlátozását.