Angelica Katharina

Név: Angelica Katharina
Nem: nő
Kaszt: harművész
Kor: 18

Kinézet: Ápolt, hosszú, barna haj, gyönyörű égkék szem, pirospozsgáson. Testalkata vékony, és átlagos testméretű. A legszívesebben feszülő ruhát, illetve miniszoknyát visel.
Jellem: Barátságos, ám valami elképesztően perverz. Kedvenc hobbija közé tartozik a fiúk zaklatása alkatával, vagy egyéb módon. Azonban élesharc közben (boss, mini-boss vadászat stb), fegyelmezett és véletlenül sem hülyéskedik.

Képességek
Gyilkosfullánk
A képesség nem aktiválódik se mozdulattal se másképp, csak ha kimondjuk a következő mondatot.
- Oltsad ki életét Gyilkosfullánk!
Az elhangzás után a fegyver színe zöldre vált, és zöld lé csöpög róla. Aktiválás után, ha eltalálom az ellenfelet, akkor mérgezést kap, ám emellett én is sebződök, aminek mértéke a mérgezés által okozott sérülésnek pont a fele, ami akkor is hat, ha még nem sikerült eltalálnom az ellenfelemet. A Mérgezés addig tart, míg bizonyos mennyiségű koronát nem dob (nem muszáj egymás után körben), vagy le nem jár a körkorlát. Ott, ahol eltaláltam egy fekete virágszimbólum keletkezik, ami addig marad ott, míg el nem múlik a mérgezés. A képességemet kikapcsolásához:
- Pihenj le Gyilkosfullánk!
Amint kimondom máris elhalványul a fegyver, ám addig nem kapcsol ki a fény, míg a mérgezésnek nincsen vége.

Kezdeti mérgezés: 2 körön keresztül 3 HP, és 1 koronát kell dobni.
A körök száma 2 szintenként nő eggyel.
A sebzés 5 szintenként nő eggyel.
Koronák száma 3 szintenként nő eggyel.

Fegyver kinézete:


Előtörténet:
Egy nemesi családba születtem egyke gyermekként. Szüleim, hogy vigaszt nyújtsanak elleptek minden jóval, amit csak el lehetett képzelni. Hatalmas szoba, puha ágy, mindenféle harapnivaló, ám érezni lehetett, hogy ajándékaikban egy csepp szeretet sincs, csak boldognak akartak látni, és ennyi az egész. Egy ideig azt hittem boldog vagyok, ám ahogy teltek múltak az évek egyre jobban ráébredtem, hogy egyedül vagyok érzéseimmel. Azt a szeretetet, amit nem kaphattam meg a szülőktől megpróbáltam más úton megszerezni. Külsőm miatt sok férfi fejét sikerült magam köré csavarnom, ám egyik sem szeretett magam miatt, csupán a külsőm miatt. Barátaim nem lettek, mert egy igencsak negatív tulajdonságra figyeltem fel magamban. Elképesztően élvezem azt az érzést, ha egy férfit teljes zavarodottságba taszíthatok, ami lassan már fontosabb volt számomra, mint a szeretet. Szülei még mindig próbáltak a kedvemben lenni, és így került hozzám egy különös játék. Sword Art Online a neve, és egy MMORPG alapú játék. Már a trailer is felkeltette a figyelmem, így örömmel húztam fel magamra a NerveGeart, és repültem a virtuális világba, ahol nincsen tabu. Kasztnak a Harcművészt választottam, mert szimpatikusnak tűnt, és észrevettem valamit. A legtöbb árnyharcosnak kései voltak, ám nekem egy különleges penge. Jobb kezem középső ujjára rögzült a penge, és alkarvédő is tartozott hozzá mind ez arany, fekete színben. Rögtön sejtettem, hogy szüleim keze lehet a dologban, mert nem akarták, hogy ugyanolyan legyek, mint a többiek, és ezzel is kitűnjek, ám az azért nem tetszett, hogy beatert csináltak belőlem. A vadászatot nagyon élveztem, és máris öt fiút sikerült megszereznem magamnak, akikkel kedvem szerint szórakozhattam, és kiélhettem perverz mivoltomat, mivel az itt történtek nincsenek hatással a külső testemre. Azonban, mikor megtudtam mi is folyik itt rögtön megfordult egy-két rosszabb gondolat a fejemben, rögtön példának a terhesség, ám elvetettem, mert jól tudtam, hogy azért ennyire nem lehet valóságos a játék, és még nem bújtam egyelőre senkivel össze. Azonban már óvatosabb voltam vadászat téren, mivel nem óhajtottam feldobni a pacskert. A fegyveremet próbáltam jobban kiismerni, mivel nem olyan könnyű egy ilyen fegyverrel bánni. Egyik nap egy igencsak rámenős fiúval találkoztam az egyik vadászmezőmön.
- Tűnj már el, most nincs időm veled foglalkozni! – ordítom le a fejét.
- De te vagy a legszebb lány, akit… - kezdte volna mondani, de én torkának szegeztem a bökő hegyét.
- Utoljára szólok! Vagy elmész… vagy meghalsz!
- Te undorító r****c. – mondta, mire előkapta kardját – Ha nem akarsz magadtól, majd akkor kényszerítelek!
Ez a kifejezés nem tetszett nekem annyira, így már arra is feldühödtem.
- Oltsad ki az életét…. Gyilkosfullánk!
A bökő hegye máris zölden ragyogott, és máris elkezdett nedvedzeni a vége. Futásnak indultam, és támadtam. A fiú sikeresen kivédte csapásom, és megpróbálta ő is visszavágni. Még éppen időben emeltem magam elé jobb karomat, mivel így a karvédőmmel tudtam védeni a csapást. Bal öklömmel egy gyomrost adtam a fiúnak, aki így hátrébb lépett, ám nem sokat sebződött, azonban ez elterelésnek elegendő volt. Alig pislogott kettőt, máris beledöftem a bökő hegyét a szíve tájára. A fekete virág rögtön felbukkant. Éreztem, hogy életem már csökkent, de láttam, hogy a fiúnak is elég kevés lett már, pedig csak egyszer csaptam.
- Ha kedves az életed… Menj a Kezdetek Városába, és méregtelenítsed magad! Bye! – búcsúzok el tőle.
Mikor hátranéztem azt látom, hogy pont a virágot akarja lekaparni, ám már nem foglalkoztam vele, hanem elindultam egy újabb vadászútra, ám siettem, mert a mérgezés nem örök, és ha nem sietek ez a szerencsétlen még utánam jön.