Shota vs Makuda

Shota soha nem volt az a fajta játékos, aki él-harc a harcokért, legyen az akár játékosok, akár mobok elleni, de a hasznosságukat ebben a világban még ő sem tudta elvitatni. Hiszen minden erre volt visszavezethető és bár a küldetések masszív tapasztalatpontszerzéssel jártak, mégis, igazán sok aranyat csak harcokkal lehetett szerezni: kazamatákkal és persze küzdőterekkel - az ideiglenes aréna mesés aranyjutalmairól nem is beszélve, amik minden résztvevő játékosnak kijártak, függetlenül attól, hogy elvesztette-e vagy nem a legutóbbi meccsét.
Furcsa, hogy ezt rendre oly kevesen használták ki - igaz mostanáig a srác is közéjük tartozott.
Hogy mégis mi vette rá a férfiút, hogy pont Makudát hívja ki, az nehezen lenne megfogható tény: Shota úgy logikázott, hogy ha korábban azon a minibosson azonos szinten voltak a fiúval, az olló csak nem nyílhatott ki annyira, hogy teljesen esélytelen legyen, a többieket pedig vagy nem ismerte, vagy tudta, hogy jóval erősebbek őnála, vagy egészen egyszerűen nem volt hozzájuk kedve. Kivételt pedig csupán Eli jelentett, de ővele... nem, ővele nem akart harcolni most. A kis szemétke csak készítse el neki szépen a vacsoráját, mire hazaér. A kihívás aztán gyorsan megválaszolásra is került és a srác elégedetten vette tudomásul, hogy az itemek terén is megegyezik az álláspontjuk; kár lenne egy sima mérkőzésre elpazarolni azokat a tárgyakat, amik a csóró szólós életét egy nap megmenthetnék majd. És hogy Makuda úgy amúgy céhben volt? Ez az információ el sem érte Shota ingerküszöbét, még azután sem, hogy odaérve az épülethez köszöntötték egymást.
- Üdv. Köszönöm, hogy elfogadtad a kihívásom - hajolt meg enyhén a harcművész és a bejárat felé vette útját - Van valamilyen óhajod a harcteret illetően? - kérdezte és ha a másiknak volt kívánsága, úgy készségesen odaengedte őt, hogy beállítson bármit, amit csak szeretne, ha viszont a kardforgató átadta neki ennek jogát is, úgy Shota egy mocsaras, de tereptárgyak nélküli helyszínt választott, ahol sem elbújni nem lehet, sem pedig gyorsan közlekedni - már ami a lábakat illeti, ugyebár. Amit viszont lehetett, az a repülés és belépve a pályára a srác fel is szerelte az Angyal Lándzsát, hogy a visszaszámláló lejárta után azonnal beállhasson védekezni: abban ugyanis teljesen biztos volt, hogy egy kardforgató ellen nem ő fogja kezdeni a párbajt.

Shota (36) - HP:250 | F:110+13 | E:30 | K:29+7 | GY:53 | S:35 | P:380

Spec felszerelés: Angyal Lándzsa, Pegazus Bakancs
Az itemhasználat megegyezés szerint tiltott.

Makuda (Sebzés: 25, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 6 vagy afölé kell dobnia, 2.6 SP kiskörönként.)
Shota (Sebzés: 30, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Makuda (34. szint): 115/115 HP, 100 páncél, 340/340 CSP
Shota (36. szint): 250/250 HP, 380 páncél, 180/180 CSP

Aktív dixi: Shoowy

Attól függetlenül, hogy párbajozni hívta ki Makudát, egészen barátságosan indult kettejük találkozása, Shota pedig örült neki, hogy nem grimaszokkal és sóhajtásokkal találta szembe magát - annak pedig még ennél is jobban, hogy az előző aréna ellenfelével ellentétben a vele szemben álló srác valószínűleg hetero volt. Vagy legalábbis nem kezdte el taperolni, ahogy az a fura, csöndes kardforgató ezelőtt.
A továbbiakra azután csupán bólintott és odasétált a panelhoz, hogy beállíthasson egy számára kedvező terepet, vagyis valami olyasmit, amivel egyszerre kerülhet előnybe a repülés és hátrányba a gyorsaság. A mocsaras, sziklákat, fákat és egyebeket nélkülöző helyszín tehát ideális választás volt, az ifjú és egyébként meglehetősen finnyás fiatalúr viszont csak akkor kezdte el felfedezni ennek roppantmód kellemetlen hátrányait, amikor belépett a csatatérre.
Sár. Koszos, mocskos sár mindenütt.
Még jó, hogy Makuda kellően távol állt tőle ahhoz, hogy láthassa a harcművész arcán átfutó grimaszt és hallhassa a lemondó sóhajtást, amivel Shota a saját maga által beállított terepet szemlélte. Már most utálta az egészet, pedig még le sem járt a visszaszámláló. Hát, hosszú harc lesz ez így. Hacsak nem gyorsítja meg valahogy...
Gondolataiból aztán a gong megszólalása zökkentette ki és a fiú már tárta is szét hófehér, egyelőre makulátlan (és Makudátlan) szárnyait, hogy időben a levegőbe emelkedhessen, arra viszont nem számított, hogy a kardforgató rendelkezik a kellő jártasságkombinációval, amivel ha nem is teljesen, de némileg semlegesíteni tudja a környezet adta nehézségeket. Persze, - ahogy erre Shota számított is - a fiú márcsak a kasztjából adódóan is ügyes volt és első próbálkozásra sikerült őt, a fegyverkezelés mesterét megsebeznie, igaz a második csapás már éppenhogy, de mellé ment. Shota pedig gyorsan feljebb emelkedett és először azért megnézte, hogy a kard, ami végigszántott rajta, tiszta volt-e még, majd úgy döntött, hogy megkockáztat egy a tisztaságára veszélyes manővert és hirtelen alábukott, hogy megszerezze az ellenfél kezében lévő, szépen csillogó pengét. Először támadást színlelve előrelendítette a lándzsáját, ám végül elsuhant a másik mellett és közben a szabad kezével igyekezett kifacsarni a fiú kezéből a fegyvert, nem sokra rá pedig, akár sikerült meglepnie a másikat, akár nem, lábát megtámasztotta a sárban és onnan fordult egyet, hogy a hosszú lándzsájával megpróbálja a srác védtelenebb oldalát megvágni.


Képességpróba: "Minden az enyém". Siker esetén... hát, siker esetén majd ideszerkesztem a statváltozásokat, de előre nem iszunk a medve bőrére és pláne nem végzünk pluszmunkát ^^" Ezek után pedig 1 támadás.

Szerk.: Shota elvette Makuda fegyverét, azaz a fegyveren és a fegyverben lévő rúnán lévő statpontok gazdát cserélnek. Ez annyit tesz, hogy (+10 Erő +5 Kitartás +5 Fegyverkezelés) és (+7 Kitartás +11 Gyorsaság) minusz illetve plusz, ami a következőképpen módosítja az alap állást:

Makuda (Sebzés: 15, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 6 vagy afölé kell dobnia, 2 SP kiskörönként.)
Shota (Sebzés: 40, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Makuda (34. szint): 115/115 HP, 100 páncél, 280/280 CSP
Shota (36. szint): 250/250 HP, 380 páncél, 240/240 CSP

Azaz a jelenlegi állás Shota köre után:

Makuda: 115/115 HP, 60 páncél, 280/212+15=227 CSP, 0.6+2=2.6 SP
Shota: 250/250 HP, 355 páncél, 240/186 CSP

Mivel a képim hátránya miatt az első támadásodnál a 2-es is elég találathoz, így mindkétszer betaláltál.
Illetve kérlek Makuda aktuális adatait a köröd után (HP, páncél, CSP, SP) vezesd fehérrel a reagod után; ezt minden játékosnak magának kell követnie


Shota úgy állt ott, kezében egy lándzsával és egy karddal, mint egy kisiskolás a felelés után, amikor maga sem hiszi el, hogy minderre ötöst kapott. Még arról is megfeledkezett, hogy térdig a sárban áll; hófehér szárnyait bűzös foltok pettyezték.
Meglepettségéből ellenfele szavai zökkentették ki:
- Ugyan, dehogy. Magam is mégcsak most próbálgatom ezt a... dolgot - hárított azonnal, kissé feljebb emelve a kardforgató fegyvert - Kár lenne, ha vége lenne - tette hozzá és ahogyan teltek a másodpercek, úgy olvadt le arcáról a gyermekiesség és fordult arckifejezése abba az önteltséget leplező, megszokott mosolyba, ami már ő volt, egyértelműen ő. Shota ugyanis rájött, hogy ő bizony ebben is egy zseni, amin mondjuk (így utólag belegondolva) nem is volt miért csodálkoznia, hiszen bármihez is fogott eddig életében, abban általában kiemelkedő volt és nagyon úgy nézett ki, hogy itt sincs ez másképpen - legalábbis az ifjú harcművész szentül meg volt győződve erről.
Az, hogy látványosan bénán tartotta kezében a pengét és hogy igazából fogalma sem volt róla, mit kezdjen a két fegyverrel most, hogy megszerezte a másodikat, számára apróságok voltak csupán. Kihúzta magát, kitárta szárnyait és hevesen csapkodva elrugaszkodott a talajtól, igaz ahhoz a rátapadt sártól elég nehézkesen, hogy Makuda ne tudja mindkét csapásával könnyedén eltalálni. Ez azonban nem zavarta meg a harcművészt különösebben: Shota csak pár elégedetlenebb pillantást vetett koszos ruháira és szárnyaira, megbámulta magának a vörös pixelnyomokat, amiket a srác öklei hagytak maguk után, de mivel a páncélja még ennyi találat után is bírta, a harc állásán egyelőre nem aggódott túlságosan. (A koszosságán már annál inkább, így el is döntötte, hogy az aréna után első dolga lesz venni egy fürdőt.) Azután - hálát adva az eszének, hogy vett olyan jártasságot, amivel bírja a terheket - fél kézzel előreszegezte a lándzsáját és a kardot jobb híján lóbálva maga mellett repült előre, hogy fennsőbbségének teljes tudatában (és remélhetőleg ennek buffban való manifesztálódásával együtt) megszúrhassa vele a fiút.

Képességpróba: "Jobb vagyok, és?", siker esetén +36 erő. Ezután 1 támadás 40 vagy 76 sebzéssel.

Shota: 250/250 HP, 325 páncél, 240/132 CSP

Makuda talán csak amiatt nem láthatta Shota csodálkozó tekintetét, mert a szúrás után a harcművész - az ütközést elkerülendő - kanyarodott egyet a mocsár felett. A férfiú nem gondolta volna, hogy máris leüti ellenfele páncélját, hiszen ha valamire, hát erőre nem sok pontot pakolt, ám az, hogy immáron két fegyver volt a kezében, lendített valamicskét a sebzésén, ez a tapasztalat pedig új bizakodással vértezte fel a srácot és mire újra szembe került a kardforgatóval, arcán már egy az előzőnél elégedettebb mosoly tükröződött. Lehet nem is olyan gáz ez a harcikálás, mint azt eredetileg gondolta volna?
Sokat agyalni ezen persze nem volt ideje, mert ellenfele már lendült is előre és puszta (és itt megjegyezhetjük, hogy emellett valamennyire sáros) kézzel igyekezett csapásokat bevinni, több-kevesebb sikerrel: az első elől Shota még képes volt röptében elhajolni, ám a második telibe kapta őt és egy kissé ki is billentette az egyensúlyából, amit fél méterrel egy bűzös mocsár felett lebegve nem volt olyan nehéz elérni nála egyébként sem. Arcán átsuhant a fintor, amint szárnya vége belelógott a sárba, majd már el is kezdett csapkodni, hogy minél hamarabb a levegő tisztaságában találhassa magát. "Kár, hogy harc közben nem lehet terepet változtatni." - merült fel benne, azután már mozdult is volna, hogy hátrasimítsa a haját, de rájött, hogy mind a két keze foglalt és ez talán mégnagyobb bosszúsággal töltötte el, mint koszos ruhájának látványa. Elengedni a fegyvereket azonban ostobaság lett volna csupán egy hajigazításért, szóval mit volt mit tenni, arcába lógó tinccsel bukott alá és amíg bal kezével felemelte a kardot, hogy támadást színleljen vele (és ezáltal talán megtévessze az ifjú kardforgatót), jobb kezével megszorította a lándzsát és egy sréhen lefelé tartó vágást igyekezett megejteni Makuda hozzá közelebb eső oldalán.

Támadás 70 sebzéssel.

Shota: 250/250 HP, 310 páncél, 240/96 CSP

Furcsa érzés kerítette hatalmába, amikor látta a vágása nyomán Makuda életcsíkját pirosba zuhanni. Egyszerre rettent meg (egy pillanatra megfeledkezve róla, hogy az arénában nem lehet megölni senkit) és futott át arcán az elégedettség, hogy ő milyen nagyszerű - ugyanakkor viszont meg is könnyebbült, hogy lassan vége lesz a harcnak és végre maga mögött tudhatja ezt az egész helyszínt, annak bűzével és mocsokjával együtt.
Vagy lehet, hogy nem is lassan?
- Köszönöm - mosolyodott el és hajolt meg enyhén a másik dícsérő szavaira. Természetesen arra számított, hogy ezzel a kardforgató fel is adja és neki innentől a kisujját sem kell mozdítania a győzelemért, ám a történtek nem éppen ezt igazolták: Shota meglepetten hőkölt hátra, amikor a másik mégis rátámadt, mitöbb, egyenesen ráugrott és leterítette. Együtt zuhantak alá és toccsantak nagyot a mocsárba; a sár és latyak felfröccsent körülöttük, fekete foltokkal pöttyözve be a levegőt. A harcművész köpni nyelni nem tudott. A páncélpontjai csökkenésére oda sem figyelt, csakis azzal volt elfoglalva, hogy valahogyan szabaduljon ebből az undorító helyzetből és ha nem is azonnal, de idővel rájött, hogy voltaképpen neki pont van olyan jártassága, ami segíthet. Így tehát Súlyemeléssel igyekezett lelökni magáról a fiút és - aktiválva a Pegazus Bakancsát - gondolkodás nélkül szúrt feléje a lándzsájával is, elsősorban azért, hogy megnyerhesse a mérkőzést és eltűnjön alóla a kialakított pálya, másodsorban pedig, hogy ezzel is kellő távolságot teremtsen közöttük és ha véletlenül mellé megy a támadás, felrepülhessen. Csak... minél távolabb innen.

Ha megjelent közöttük a lila fal, akkor Shota megkönnyebbülten állt két lábra és tette el a fegyverét, megköszönve a másiknak a harcot. Ha viszont elvétette, úgy méltatlankodva állt be védekezésre és nézett farkasszemet Makudával, minden porickájával az ellen küzdve, hogy a belőle áradó mocsárszagtól ne hányja el magát.


Pegazus Bakancs aktiválás, így csak 1-es és koponya esetén lesz sikertelen a támadás. Ezek után 1 támadás Makudára.