[Saját küldetés] Az örök 10-es átka

by **Strea** Pént. Okt. 23 2020, 14:51

Az örök 10-es átka

Résztvevők: Silence (lvl 47), Saibāitachi (lvl 10)

Jó szórakozást ^^

by **Saibāitachi** Pént. Okt. 23 2020, 15:38

Menyét az új maszkjában üldögél egy asztalnál és gondterhelten figyeli a körülötte oldalgó koboldokat. Az asztalon egy korsó egy jó adag hideg habzó sörrel, ami ebben a tikkasztó melegben, ami a szint sajátossága, igen élvezhető. Bár elég ostobán néz ki, ahogy egy a száját takaró maszkban üldögél egy korsó fülébe kapaszkodva.
Gondterhelt ábrázata nem a környezetének szól, hanem a gondolatainak. Hosszú ideje csak egyhelyben toporog. Mióta csak igénybe vette a gyors szintugrást képtelen egyről a kettőre lépni.
~Pedig azt mondták, csak ha a rosszarctól veszek narkót, abból lehet probléma… a jó sráctól igényelt szintlépésből nem… ez valami átok… tuti átok.~

Gondolataiból a kobold zenészek velőtrázó zenéje zökkentették ki, ahogy hangszereiket kínozva éktelen csikorgás-nyikorgás közepette próbáltak valami dallamfélét követni. Itachinak nem kenyere mások felett ítélkezni, így nem is tiltakozik a zaj ellen. Inkább figyeli a megélénkülő kobold látogatókat, ahogy egy Heavy metal zenekart megszégyenítő módon hörögve-morogva „énekelnek”.
A kocsmáros lép mellé;
– No igen ez a legszebb szerelmes dal amit itt hallani lehet… - Itachin nem tudta eldönteni, hogy most ironizál-e vagy teljesen komolyan mondja. A kobold érzelmek a számára elég nehezen értelmezhetőek – Urasá’ kér-e mellé rágcsá’ni valót? – bök az árnyharcos által szorongatott korsó felé.
– Köszönöm, nem. Egyelőre elég lesz csak az ital. – válaszolta, majd hogy ne tűnjön illetlennek, a maszkot lehúzva belekortyol az italba. Az ital meglepően ízletes, sokkal rosszabbra számított. ~Ha a zenéhez nem is, a sörhöz értenek…~ gondolja, miközben visszailleszti a szájára maszkját.
– Gondolja nem lenne egyszerűbb ané’kűl? – kérdi a kobold a maszkra mutatva.
– Ilyen pandémiás viszonyok mellett jobb, ha van az emberen egy maszk. – Vigyorog Itachi az értetlenül bámuló kocsmárosra, aki megvonja a vállát és odébb áll. Ahogy tekintetével követi, Menyét észrevesz egy játékos lányt, aki épp most lépett a helyiségbe. Figyeli ahogy leül egy asztalhoz, s közben elelmélkedik újra saját agyszüleményén;
~Lehet, hogy az átok része az is, hogy csak lányokkal találkozom? Tuti rájöttek ki vagyok és ezzel büntetnek. Tudják, hogy nehezen jövök ki az ellenkező nemmel…~

Megvárja míg a nő rendel, majd ahogy otthon szokta egy szuszra kiissza a korsó tartalmát. Amint végzett visszaigazítja a maszkot és odasétál Silence asztalához;
– Meg engedi? – kérdi, majd rögtön mentegetőzni kezd – Nem vagyok egy rámenős fajta, ne értse félre, csak rajtam kívül ön az egyetlen játékos, és talán tudna segíteni… mert hát keresek valakit, de egyelőre a helyiek nem túl „készségesek”. Elég primitíven vannak lekódolva, és hát a vezérlő MI-jük sem valami fejlett. Ahhoz meg semmi kedvem, hogy napokig fel-alá járkáljak… – széles gesztusokkal túlozza el, hogy a falu milyen méretekkel rendelkezik, de észbe kap. Megint túl sokat jár a szája, így inkább már nem fejezi be a mondatot.

by **Silence** Pént. Okt. 23 2020, 17:31

Nem gondolta volna, hogy vissza fog térni erre a szintre. Nem volt jó emlék Vakobold...
És mégis itt van. Nem szeretett volna nagyobb szintre menni, mert az volt a lényeg, hogy biztonságos helyen legyen.
És a brádhoz kapcsolódó emlékek mellett ott volt az élmény is, hogy Simeon mennyire örült a csillogó kis csecsebecsének, amit itt talált.
És hát... arra készült, hogy valami karácsonyi ajándékot szerezzen a fiúnak. Meg Tengerszemnek is. És Kiminek is.. Akiket... talán Grimméknél és a JLnél is inkább a családjának érzett éppen.
Volt viszont egy gondja, amit előbb mindenképpen meg kellett oldania. Az ajándékhoz pénz kell, és bár már nem ragaszkodott hozzá, hogy minden költségét maga fedezze az életének, és folyamatosan dolgozzon ezért... Simeonnak szeretett volna olyan pénzből ajándékot venni, amiért ő dolgozott meg. Valahogy így tűnt jónak.
A munka keresés közepette - ami nem hozott sok sikert - ideje volt, hogy betérjen a fogadóba.
Sok elvárása nincs, múltkor sem tudtak neki forrócsokit adni, bár az egy másik fogadó volt a városban (nem véletlenül)
A legegyszerűbbnek tűnő ételt rendelte, és egy pohár vizet, a pincértől közben füzetén keresztül megkérdezve, nem-e keresnek itt embert néhány hétre, esetéeg 1-2 hónapra.
Elkeseredetten vette tudomásul, hogy nincs szerencséje, ugyanis itt csak koboldok dolgoznak.
Az ételt várva elgondolkodott, hogy lehet ez az oka a sikertelenségének. Ebben a városban nem fog munkát találni... Pedig az lenne a legjobb, főleg, hogyha talál valamit, ami tetszene Simeonnak, és azért cserébe dolgozhatna!
A gondolatból viszont kirántja az asztalához lépő, furcsa férfi. Kérdőn pislog rá... Mit enged meg? Hiszen már megszólította... Azt pedig jól látja, hogy vannak üres asztalok, így biztos nem helyre van szüksége.
A következő mondatokra viszont, némi fáziskéséssel felcsillan a szeme. Oh... Segítségre van szüksége! Biztos látta, hogy a Liga tagja, és azért kér segítséget tőle! Kicsit ki is húzza magát. Igen, ő a liga tagja, és a Liga tagjai segítenek ha tudnak!
Maga elé veszi a füzetet, és írni kezd, közben magához képest is halkan szólalva meg
- Segí-tek! -
Pár perc után a füzet is a férfi felé fordul, benne néhány sorral.

Szivesen segítek. Kit keresel, és mit tudsz eddig róla?

Nem, még ezután sem jutott eszébe, hogy engedélyt adjon a férfinak leülni. Ahogy az sem, hogy bemutatkozzon. Lefoglalja a gondolatait, hogy segíthet, mint a Liga tagja.

by **Saibāitachi** Pént. Okt. 23 2020, 20:03

Itachi tudja, hogy nem tökéletes a japánja, de azért arra nem számított, hogy nem fogja érteni a lány azt, amit mond. Gondolatban újra le ellenőrzi, hogy a megfelelő szavakat használta-e, de közben a hölgyemény szemei felcsillannak, melyet a megértés szinonimája ként azonosít az árnyharcos.
De csalatkoznia kellett, mert rögtön el is fordul, és egy füzetet elő véve írni kezd. A fiú még vár egy kicsit, reménykedik benne, hogy újra felnéz és ad valami választ, de csak egy nagyon halk szuszogás szerű hangot hallat, ami akár még beszéd is lehetne, és talán még némi halvány esély is lenne arra, hogy meghallja, ha a végtelen világűr egy eldugott szegletében a néma semmiben lebegne és nem egy zsibongó tavernában ácsorogna.
~Most ez komoly?! Most jut eszébe haikut írni?~ Gondolja Itachi és már épp fordulna el, mikor a hölgy felé fordítja a füzetet. Először csak néz nagy szemekkel, majd leesik neki a tantusz.
– Lehet, hogy nem tud beszélni. – biccent, majd minden udvariassági formulát mellőzve, kifordít egy széket az asztaltól, és arra merőlegesen letelepedik. – Kész szerencse, hogy én meg olvasni nem tudok. – mondja, de az idétlen vigyora nem látszik a maszktól.
A füzetér nyúl, és ha a lány hagyja, mint egy olvasó táblát maga elé tartja. Ha pedig nem engedi el, akkor közelebb hajol a laphoz, és úgy próbálja meg kisilabizálni.
– No akkor lássuk mi is van itt… – ha Sil nem engedte el a füzetet, akkor most, mint egy kisiskolás az ujjával követi az írásjeleket – Igen ezt ismerem, egyesszám első személyű névmás létigével, ezt nem ismerem… ezt sem… ku-ni-ta… passz ta-su-passz-ru-ko-to. Jaaa akkor ez a tasukeru koto és akkor előtte az örömmel… vagy szívesen… ehh, mindegy a lényeg, hogy segít.
Nagyjából így dekódolja az írást, és mivel ezt az anyanyelvén teszi, így Silence csak a japán szavakat érti belőle. /Igen ez azt jelenti, hogy Itachi bár európai, de nem magyar/ A kódolás végeztével visszanyújtja a füzetet, vagy felegyenesedik attól függően, hogy a füzetnek mi volt a sorsa. Utána japánul folytatja.
– Bocsánat, de az írásjelek nem igazán mennek, eddig még nem volt rá szükségem, és csak a nagyon alap Kanjikat ismerem, illetve a Hiraganákat és a Katakanák egy jelentős részét, de azokból sem mind.
Majd mosolyogva /ami a szemén látszik csak/ folytatja.
– Nem lesz egyszerű kommunikálnunk, de legalább tanulok… a muszáj nagy úr. – kuncog, miközben elfordítja a tekintetét a lányról. Ugyanis nem szeretné ha teljesen lököttnek nézné így gyorsan átgondolja mit mondjon el.
– Valahol itt lakik egy sámán, aki állítólag… nos hát… ért bizonyos dolgokhoz. Őt szeretném megtalálni.

by **Silence** Pént. Okt. 23 2020, 22:41

Hamar észreveszi, hogy valami nem úgy működik ahogy kéne. A férfi szemében ugyanis nem látja megcsillani a megszokott zavartság, és meglepettség után az üzenet megértését jelző fényt... Pedig egész biztos benne, hogy jól írta... a megfelelő karakterekkel...
Nem bólint rá arra, hogy ne tudna beszélni...
- Nem sze-retek. - pontosítja a dolgot az előző megszólalásnál valamivel hangosabban, elbizonytalanodva. Rendesen néhány mondatban leírná a férfinek, hogy mi a helyzet a beszéddel, de... Most viszont még mindig a kezében szorongatta a füzetet a kérdéseivel, ami úgy tűnt, nem ért el a másikhoz...
Azon pedig kifejezetten megrökönyödik, hogy a férfi nem tud olvasni. Az arcára kétségbeesés ül ki. Nem tudja hirtelen, hogy akkor mit csináljon, mert bár rövidebb mondatokat gond nélkül el tud mondani, de hosszútávon biztos nem lesz tartható, hogy mindent szóban kelljen elmondania.
Nem zavartatja magát, hogy új ismerőse helaet foglalt az asztalnál. Közben a férfi a füzetért is nyúlt, amit szívesen oda is ad, bár nem teljesen fogja fel a mozdulatot.
Amikor viszont észreveszi, hogy mégis megpróbálja kisilabizálni a mondandóját a füzetből, kicsit zavarba jön, az ismeretlen nyelv viszont kissé elbátortalanítja... Nehezen viseli, hogy nem éri a másikat, ha azért nagyjából azt meg is értette, hogy nem neki szánja a szavakat a férfi. Zavarja, hogy nem tudja kibogozni, mennyire sikerül megfejteni az írását..
Kicsit több önbizalommal a végül nem túl nagy sikerről tanuskodó bocsánatkérésre felajánlotta volna, hogy megtanítja a karaktereket a férfinak, de... fel sem merült benne, hogy ő bárkit is tanítani tudna.
Elkeseredetten, de elszántan bolintott a megállapításra, hogy nem lesz könnyű kommunikálni. Elkeseredetten, mert tartott tőle, hogy sokat kell beszélnie, és elszántan, mert a liga tagjaként igenis akart segíteni megtalálni a férfinak, amit keres.
Figyelmesen hallgatta az információkat. Sámán... Nem hallott még a szinten sámánról, de... olvasott ezt-azt róluk, így volt valami elképzelése, hogy miként is kellene kinéznie egy ilyen sámánnak, és a háznak, ahol lakik. Felvidulva bólintott, és míg sietősen megette a közben megérkezett ebédjét, igyekezett végiggondolni, hogy amennyire a várost ismeri, hol lakhat benne egy sámán.
Eközben pedig arra is lett ötlete, hogyan kommunikáljon a segítségét kérő játékossal.
Maga elé vette a füzetét, de ezúttal nem írni kezdett.
A végül néhány perc múltán a férfi felé forduló lapon vázlatos rajzok voltak láthatók. Az egyik néhány épület és egy utca volt, bekarikázva. Mellette pár vonal, mint fűszálak voltak láthatók, rajta egy viskóval, állatbőrökkek, meg talizmánokkal díszítve. A ház fölé pedig egy nyilat rajzolt.

by **Saibāitachi** Szomb. Okt. 24 2020, 14:57

Itachi a szék háttámlájára könyökölve egykedvűen közli;
– Nem tud vagy nem szeret, az eredmény szempontjából mindegy is. – vonja meg a vállát. Nem ítélkezik senki felett, bár azon komolyan meglepődik, hogy egy nő nem szeret beszélni. De erről arckifejezése nem árulkodik.

Amint végzett a dekódolással és a lány neki kezdet habzsolni, legalábbis az árnyharcos mércéjével, kicsit atyáskodóan, ahogy a húgának szokta megjegyzi.
– Evéssel ne kapkodjon a kisasszony, csak szépen nyugiban… elvégre nem kerget a mongol. – Majd a rajz láttán felélénkül.
– Király! Képrejtvény! Szeretem a feladványokat… – majd maga elé húzza a füzetet a rajzzal – tisztára mintha activityznék… valaki fordítsa meg a homokórát… házak, utca… falú… szőrös ház… belenyilallt… megvan; a szomszéd falú szőrmekészítőjének házába villám csapott! – a szemében huncut fény csillog, és a vigyora tán még a maszkon is átsejlik. De ha a lány szemei elkerekednek az értetlenségtől rögtön hozzá teszi – Csak vicceltem!
Majd komolyra fordítva a szót megjegyzi, feltéve, hogy Silence befejezte az evést;
– Ha Ön tudja hol van, akkor akár indulhatunk is, he csak sejti, de nem tudja… nos akkor is. Viszont lenne egy javaslatom. – a lehető legnyájasabb hangon folytatja – Nem tudom nem észrevenni, hogy Ön nem tisztavérű japán… ne haragudjon, nem célom megbántani vagy ilyesmi, csak arra gondoltam, hogy talán írhatna Hepburn féle átírással, vagy ha úgy jobban ismeri rōmaji írásjelekkel, mert azokat gond nélkül kitudom olvasni. Már ha nem túl nagy kérés.
Ha a lány nem tiltakozik vidáman folytatja;
– Nos ebben akkor megegyeztünk! A továbbiakban Ön adja a helyismertet és a tudást, én pedig… – egy pillanatra elgondolkodik, majd széles vigyorral a maszk alatt folytatja – a lelki támaszt és a támogatást! – majd a csapos felé fordulva – Főúr fizetek! A hölgyét is! – leperkálja az összeget az asztalra, szándékosan kerülve a lány tekintetét, hogy ne tudjon tiltakozni. Mivel tudja, hogy szólni úgy sem fog. Majd feláll és az ajtó felé indul. Az ajtóban megáll és kinyitja, hogy az egyezményes európai széles kézmozdulattal jelezze „tessék kifáradni, csak Ön után!”

by **Silence** Hétf. Okt. 26 2020, 12:31

Fuwa nem vitatkozik ezen. Végül is, az eredmény szempontjából tényleg mindegy.
Az ételét megkapva bólint a férfi megjegyzésére, majd eszik tovább ugyan olyan sietősen, mint addig. Nem kapkod, em is kergeti senki, de szeretne minél előbb végezni, hogy nekikezdhessenek a kutatásnak.
Elkerekedett szemmel, kissé kétségbeesve pislog a rajzokra, majd a férfira, aztán vissza... Most akkor nem volt jó ötlet, hogy az írás helyett inkább lerajzolja a mit mondani szeretne?. Pláne, hogy amiket a férfi mond, egyáltalán nem felelnek meg annak amit ő mondani szeretett volna...
KÖnnybe lábad a szeme, mert így akkor egyáltalán nem tudja, hogy lehetne megoldani, hogy a másik értse őt....
Értetlenül, a szemét megtörölve pislog a férfira. Viccelt? Mivel viccelt? Hogy szereti a képrejtvényeket? Vagy azzal, amit megfejtésnek mondott, Vagy mivel?
Arra, hogy tudja, határozottan rázza a fejét. Nem, biztosan nem tudja. Aztán bólogat, mert sejteni... hát úgy sejti csak abban a házban lakhat a sámán. Másik nincs a környéken, ami megfelelne egy sámán lakhelyének.
Bólint. Valóban nem, csak félig japán. Az addig kíváncsi tekintete viszont értetlenné változik... Hogy... hogyan próbáljon meg írni? Merthogy... Felesleges információnak ítélték meg a szülei a brailey írás mellett ezeket a dolgokat, idebent pedig nem kifejezetten oktatást, inkább segítséget kapott, hogy kommunikálni tudjon amihez... elég volt megtanulnia a rendszer által is használt írásjeleket.
Az értetlen tekintetbe azért belevegyül a kérdés-kérés is, hogy a férfi magyarázza el, mire gondol.
A helyzet valamiféle megoldását követően azátn meglepve, de tiltakozás nélkül elfogadja a férfi előzékenységét, hogy az ő ételét is kifizeti. Mirika mntha egyszer azt mondta volna, az ilyesmit engedni kell a férfiaknak,
Természetes módon megy előre, beárva azért, hogy akinek segíteni szeretne, ne maradjon le, hanem inkább mellette tudjon jönni, ami hát... Azért nem volt könnyű a gyorsaságkülönbség miatt.

Gond nélkül megtalálta a házikót, amire gondolt. Kívül valóban úgy nézett ki, mint ahogy egy sámántanyát elképzel az ember. A nyílásokat bőrök fedték, a ház előtt egy sast formáló fafaragvány, szalmatető...
Fuwa figyelmét viszont nem ezek vonták magukra, hanem a sas nyakában lógó, csillogó,világító, tengerkék medál. Ez az! Ezt lesz a legtökéletesebb aándék Simeonnak!

//Rád bízom ott-e a sámán a házban Very Happy

by **Saibāitachi** Hétf. Okt. 26 2020, 15:55

Amint felnéz a rajzból, a tréfának szánt megfejtést követően és a lány szemében meglátja az összegyűlt könnyeket komolyan meglepődik. Eddig a tréfái többnyire csak bosszantotta „áldozatait”, de még soha egyetlen alkalommal sem ríkatta meg. ~Ez a játék kezd egyre érdekesebb lenni…~ gondolja, majd sóhajtva közli;
– Ej te kis Mimóza virág! A megfejtés csak tréfa volt, nem akartam kigúnyolni a rajztehetséged. – érti teljesen félre a lány reakcióját. – De a kedvedért egy rövid időre félreteszem a botor énem.

Majd a mondatait követő fejrázásokra elmosolyodik;
– Ne rázd úgy a fejed, mert a végén még elszédülsz – majd észbekap, hogy nem szabad tréfálkoznia, így gyorsan kiegészíti – Elég, ha csak simán teszed, amit tudsz, én meg majd követlek.

– Fogalmad sincs miről beszélek, igaz? – vonja le a logikus következtetést Itachi a lány tekintetét látva. – Mondanám, hogy megtanítalak rá, de az egy picit vak vezet világtalant kategória lenne. Mivel nem ismerem az összes katakanát. Nem beszélve arról, sok értelmét nem is látom, mivel esélyes, hogy soha többé nem találkozunk, és ha eddig el voltál nélküle, szerintem továbbra sem fog hiányozni. Én meg majd megpróbálom kiokoskodni, amit írsz.

A házhoz érve, az árnyharcos felélénkül.
– No igen, mintha egy kelta druida háza lenne, szóval esélyes, hogy sámán lakik itt. – Majd a lány felé fordulva mélyen meghajol – Örök hálám! Sokat segítettél. Tényleg nagyon köszönöm. Ha valami csoda folytán újra összefutnánk akkor egy újabb étkezésre a vendégem vagy. – mondja búcsúzva, mivel megsem fordul a fejébe, hogy esetleg neki is itt van dolga.
A ház bejáratához ballag és bezörget.
– Halihó van itt valaki?! – majd a választ meg sem várva betolja az ajtót és belép.
Bent a szárított füvek bódító illata csapja meg orrát. Nem mintha sok szárított gyógyfű lenne a helyiségben, egyszerűen csak ilyenre van programozva. Középen egy primitív konyhaszerűség tűz rakóval, ami felett a tetőnyíláson át tud távozni a füst. Az egésznek egy bronzkori tapasztott agyag körház feelingje van. A tűznél egy vén kobold üldögél. Itachi oda lép hozzá és megszólítja;
– Hali cimbora! Te volnál a sámán? Lenne egy kérésem, ésszerű árért cserében persze. – nyíltan beszél, mert az njk-tól nem tart és az eszébe sem jut, hogy esetleg Sil utána jön a házba. – Volna itt egy átok amit, nos nem ártana eltávolítani. – már ép folytatná, mikor megszólal a kobold.
– Igen! Sámán! Lakik itt sámán. Erős sámán, jó sámán.
– Szuper! – jegyzi meg a fiú a közbevetésre, majd megismétli – Szóval itt van ez az átok amit ha eltávolítanál rólam. Nos igen hálás lennék, mondjuk úgy 100 arany erejéig, ha ez…
– Igen! Sámán! Lakik itt sámán. Erős sámán, jó sámán.
Itachi néhány pillanatra figyeli az npc-t majd nagyot sóhajtva közli vele;
– Úgy tűnik neked sem programoztak 70 iq-nál többet cimbora. Ha nem bánod akkor megpróbáljuk ezt most kicsit gügye módra kapcsolva. – mondja, de a kobold nem válaszol. Talán kiakadt a szövegértő szubrutinja, a sok értelmezhetetlen kifejezés miatt.
– Te megmond nekem, hol lenni sámán!
– Igen! Sámán! Lakik itt sámán. Erős sámán, jó sámán. – Itachi kezdi összevonni a szemöldökét, ami nem sok jót jelent. Majd jobbjával megböki a kobold mellkasát;
– Te… – balkezével mint egy kacsacsőrt formázva. Ujjaival beszédet imitál – mondod… – most magára mutat – nekem… – ballal egy járó alakot formázva, mutató és középső ujjával járást szimulálva – hova ment – sejtelmes hangon mondja, miközben kezeivel mintha egy varászfelhő felszállását mutatná – a sámán!
– Itt lakik a sámán. Erős sámán, jó sámán.
– Ááááá! – fakad ki Itachi – És az ember ne kapjon agyvérzést! – majd egész közel hajol az npc-hez – Neked nincs rendben itt minden!– böki meg a homlokát, aminek a következtében a legnagyobb meglepetésére egy menü jelenik meg közte és az öreg kobold közt;

- főzet vásárlás
- tárgyjavítás
- kívánság teljesítés (küldetés)

– Mi a szösz?! – kommentálja a fiú zavarában, hogy most akkor mi van. Majd vállát megvonva rábök a legalsó lehetőségre. Majd elégedetten megfordul, hogy szembe találja magát a lánnyal //nyilván csak ha bejött, bár jó lenne, mert akkor ül a poén// és teljesen elfehéredve kérdi;
– Ügye nem voltál egész végig itt!?

//A küldi feladat majd alakul, a jutalma meg lehet hogy a sasos csecsebecse Wink

by **Silence** Csüt. Okt. 29 2020, 21:20

A bánatos, kétségbeesett tekintet értetlen-kérdő tekintetté változott. De miért viccelődik ezzel? Hiszen egyáltalán nem játék, hogy próbálnak kommunikálni. Nem viccből nem beszél... És (remélhetőleg) a férfi sem viccből mondta, hogy nem tud jól olvasni.
A megjegyzésre, hogy ne rázza a fejét elnézőn mosolyog. Ő ugyan nem fog ennyitől elszédülni. Hozzá szokott már a szervezete, hogy sok fejrázással kommunikál a beszéd kiesését kompenzálva.
Kicsit szégyellve a hiányosságát, bólint. Valóban, fogalma sincs. De mostmár szeretné megtanulni, mint minden újdonságot, amivel találkozott. Majd megkéri Oziriszt, vagy Simeont hogy tanítsa meg.

Végül cak elérték a házat, ami felmerült benne mint a sámán valószínű lakhelye. És a tökéletes ajándékot is megtalálta!
Óvatosan leakasztotta a nyakláncot a szoborról, közben automatikusan, de nem igazán értve amit mondott bólintott.
Aztán besétált a házikóba a férfi után. Eddigre már figyelt is a környezetére, úgyhogy szépen "bállt a sorba", és kivárta, hogy új ismerőse megbeszélje amit akart a sámánnal. Mert hát.. a sámán ül a tűznél, nerm?
Az mondjuk furcsa, hogy ugyan azt a mondatot ismételgeti, de hát Dömdödöm sem tudott mást mondani, mint a nevét...
Végül örült is, hogy nem ő ment először a sámánhoz, mert nem tudta volna megfejteni, mit kell csinálnia.
Nem igazán tudta, hogy reagáljon a kérdésére. Végül elkezdte rázni a fejét, de félúton a mozdulat bólintásba ment át. De, végig itt volt, és várt a sorára. Ami történetesen éppen ott volt, úgyhogy ő is odalépett a koboldhoz, és a vállára tette a kezét, mutatva a láncot, aztán kérdő tekintettel magára mutatott. Szerette volna megtudni, mit kell tennie, hogy elvihesse a láncot.
A felugró küldetésablak pedig tökéletesen megfelelt válasznak.

Végezd el a következő feladatokat:
Jószerencse főzet eladása
Szerelő keresése a Talizmán megjavításához
Kívánság teljesítése

Sajnos hiába nyomkodta a feladatokat... nem akarták a térképen elvezetni sehová. Negyedik próbálkozásra vette észre, hogy az inventoryja viszont villog, és megnyitva ott is volt a jószerencse főzet, és a törött talizmán is. Már csak el kell adni az előbbit, és meg kell javíttatni az utóbbit.
Ha közben Itachi próbálkozott hasonlóval... A térkép ezt a helyet jelölte mint a feladatok elvégzésének helye... Ahol ő volt, a kobold, aki a feladatot adta, és Fuwa.

by **Saibāitachi** Pént. Okt. 30 2020, 12:30

A fejrázást, majd a bólintást követően a fiú fülig elvörösödött. Kellet is néhány pillanat mire összeszedte magát. Ez alatt Silence elzongorázta a boci-boci tarkát a kobold konzolján, aminek a következtében Itachi térképén felváltva kezdtek villogni, hol pirosan hol zölden a kobold, a lány és a saját helyét jelző pöttyök.
– Ennyi épp elég lesz a disco-fényből – nyúlt a lány keze után, de mielőtt megfoghatta a csuklóját Silence is abba hagyta a nyomkorászást, így félúton megakasztotta a mozdulatot.
– Gyanítom a fickó – bökött a sámán felé – sikeresen összekapcsolta a küldetéseinket.
Lenyitotta a saját küldetés paneljét, és a Kívánság teljesítés küldetés alatt két alfeladat jelent meg.
– Nálam főzet vásárlás és tárgy javítás van. – közli – Megmutatod neked mid van? – folytatja, majd észbe kapva ismét elvörösödik, és gyorsan hozzáteszi – Mármint úgy értem a küldetés naplódba!

Ha Sil megmutatja a feladatait, vagy valamielyen módon közli vele, akkor felvidulva folytatja.
– Yosh! Akkor így egész egyszerűnek tűnik a dolog! Hoci ide a lötyit! Adok érte 10 petákot. – és már küldi is át az inventoryból a 10 aranyat a lánynak. Amint végeznek, az első feladatra oda is kerül a zöld pipa.
– Remek! Akkor lássuk a következőt.
Lenyitja a menüt és töprengve nézi.
– Nyilván köze van ehhez a javításhoz a főzetnek is. De vajon hogyan? – Nézi a Silnél lévő amulettet, majd megdörzsöli az állát. – Még soha nem láttam ilyet, szóval magamtól aligha fogom tudni megjavítani. Talán… – néz a már nála lévő főzetre – ennek kéne alkalmassá tennie a feladatra. – Mondja majd mielőtt a lány még megállíthatta volna, kinyitotta az üvegcsét és jó nagyokat belekortyolt.
– Bleeee! Mintha epét innék! – majd újra a talizmán felé fordul – Nos okosabb nem lettem tőle, viszont mintha minden sokkal fényesebb lenne. – mondja, Itachi ugyan nem látja, de Silence igen, hogy a fiú azért lát mindent fényesebnek, mert a szempillái, a szemöldöke és a haja is fényes aranyszínben kezdett el ragyogni.

by **Silence** Hétf. Nov. 09 2020, 16:26

Nem igazán értette, miért jött zavarba az utitársa... hiszen semmi olyasmi nem történt, amit neki nem szabadott volna látnia, vagy igen?
De az is igaz, hogy nem ért rá sokat merengeni ezen, hiszen meg kellett szereznie azt a medált Simeonnak.
Észrevette, hogy miután próbálta elérni, hogy a térképén ki legyen jelölve a pont, ahol feladatokat el kell végezni, volt valami furcsa a férfi mozdulatában... Mintha előbb felé nyúlt volna. De hát biztosan csak közben találta meg, merre is van a sámán. Vele is előfordult már, nem nagy dolog.
Annál érdekesebb volt a kérdés, hogy össze lettek-e kapcsolva a feladataik. Kérni sem kellett a másiknak, sőt, lehet kifejezetten udvariatlanul oda is lépett, hogy lássa, milyen feladatokat kapott, közben pedig megnyitotta újra a saját küldetéseit, hogy fordítva is láthatóak legyenek a feladatok.
Bólogatott. Tényleg furcsa. Neki eladnia kell a főzetet, a férfinak vásárolnia. A férfinak meg kell javítania egy tárgyat, neki pedig van egy tárgya, ami javításra szorul...
Lelkesen bólintott, és át is küldte... volna a főzetet, ahogy az adás-vételnél kell, de... Fogalma sem volt, kinek.
- Hogy hív-nak? - kérdezte lenyitott panellal, ahol a játékos nevét kellett volna megadni akivel üzletelni szeretne. Fordítva is működhetett volna, de neki ez a panellt nézve eszébe sem jutott. Oda nem az ő nevét, hanem a férfiét kell beírni. Mármint a játékban használatos nevét. De ezt már késő lett volna hozzátenni a kérdéshez. És bízott benne, hogy elég érthető egyébként is, hogy erre gondol.
Csak meg oldják ezt a gondot, nem?
Mindenesetre, ha sikerült, jöhetett a következő. Hogyan kell megjavítani a Talizmánt? Elég szép darab volt, de sajnos elég csúnyán elrepedt.
Saibaitachi közben megitta a főzetet, aminek nem volt túl jó íze, és a szeme.. Ragyogni kezdett! Na nem úgy, mint Simeoné szokott, de az idomárfiú is egész biztosan olyan lenyűgözve bámulta volna, mint most Fuwako.
Akinek, ha a srác ránézett, most az inventoryját jelképező tarsolya látszott számára ragyogni. Valahol abban lesz a megoldás!

by **Saibāitachi** Kedd Nov. 10 2020, 19:58

Amint Sil közelebb húzódik hozzá, hogy lássa a küldetés menüjét, Itachi kihúzza magát. Nem tartja tolakodásnak az árnyharcos, hiszen teljesen ésszerű lépés, ha össze akarják vetni a küldetéseiket. Nagyjából úgy fél fejjel magasodik a lány fölé, így mikor lenéz a menübe, a tekintete olyan helyre téved, ahova egy illedelmes és jól nevelt fiú nem néz. Amint tudatosul benne, azonnal félrekapja a fejét, és pironkodva néz a saját menüjébe.
A fiú fel sem fogja, hogy a lány beszélt, mivel neki egyelőre még ez a természetes. És az is természetes neki, hogy azonnal viccet csináljon belőle;
– Engem!? Sehogy – mondja, miközben legyint egyet – Engem csak küldeni szoktak… általában melegebb égtájakra.
Ha Silence szeme elkerekedik, akkor kapcsol, hogy vele nem szabad poénkodni, mert mindent komolyan vesz. Ha a lány vonásai nem tükröznek meglepetést, akkor a fiúnak sem jut eszébe, hogy vissza kell vennie a poénfaktorból. Persze azért elmosolyodik és hozzáteszi;
– Ha a nevemre vagy kíváncsi, az Saibāitachi. De gondolom, ezt tőled nem sűrűn fogom hallani, úgy hogy nem is fontos. Nevezz, aminek akarsz, vagy egyszerűen csak bökj oldalba, ha szeretnél valamit.
Majd kicsit eltöpreng, és enyhe zavarral a hangjában felteszi a kérdést, mely már egy ideje foglalkoztatja.
– Egyébként, ha nem vagyok indiszkrét… Miért nem szeretsz beszélni? – persze azért nagyon figyel, ha annak a jelét látja Sil-en, hogy a téma túl kényes, akkor azonnal visszavonulót fúj; – Inkább hagyjuk… nézzük a feladatokat.
Viszont ha ennek jelét nem látja, akkor nagyon is kíváncsi a válaszra és érdeklődve figyeli, amit a lány jegyzettel a füzetbe. Vagy épp rajzol, ahogy neki tetszik.

Miután bele kortyolt a lébe //nem, nem itta meg az egészet// és a feje ragyogni kezdett, mint egy jól tervezett karácsonyi kerti lámpás, néha az arca előtt legyint egyet. Mintha csak próbálná a zavaró fényt elhessegetni, akár egy idegesítő szentjánosbogarat. Emiatt nem nagyon tud koncentrálni az alkalmi útitársára, így annak arckifejezése sem tudatosul benne. Legalábbis egyelőre.
– De nyomorultul idegesít ez a fény… – hunyorog Itachi, de rajta az sem igazán segít. Majd ahogy észreveszi, a lány tatyója felé bök – Mintha belőled jönne. Pontosabban a szütyődből. – majd ismét tanújelét adja egyedi humorának – Elfelejtetted lekapcsolni a gyertyakristály fogadok! Vagy a tárgyaid esetleg félnek a sötétben?

by **Silence** Szomb. Nov. 21 2020, 15:39

Fuwát egyáltalán nem zavarja - sőt, igazából fel sem merül benne, ahogy az sem, hogy ez nagy gond lenne - hogy Saibaitachi tekintete illetlenül elkalandozik. Ő koncentrál a küldetések összehasonlítására, ami bőven elég kihívás.
Elkerekedett szemmel pislog a férfira... Ennyire rosszul fogalmazta volna meg a kérdését? Hiszen ő egyáltalán nem így értette...
Végül kiderül, hogy mégiscsak értette a kérdést, és válaszolt is. Csak... Nehéznek hangzott a név...
-Saba...Sayba... Ziba... - próbálkozott reménytelenül.... És az írásig még el sem jutott...
A kérdés aztán elterelte a figyelmét a feladatokról. Törökülésbe ült, és írni kezdett a füzetébe... Aztán nagyjából a második mondatnál el is akadt... Nem... ez így nem jó... Hiszen Saiba nem tudja elolvasni az üzenetét.
Elkeseredve csukta be a füzetét. Aztán nagy levegőt vett.
- Kényel-metlen. És ne-héz, meg fá-rasztó. És ne-héz ér-teni.. - próbálta magyarázni, amit a füzetében bővebben, és talán világosabban írt volna le. Így csak remélte, hogy eléggé érthetően a dolog így is... Nem volt teljesen biztos benne, hogy igen.
Szélesedő mosollyal nézte Itachi arcát, ahogy az aranyfény, legalábbis szerinte, egyre jobban bevonta.
- Pe-dig szép! - jegyzi meg halkan. Ahogy a férfi a kis táskára bök... neki egészen más jut eszébe! Igazi kihívás!
Boldogan bólogatni kezd, fogalma sincs milyen szavaira Saibának, és előszedi a rajzos lapjait, és csak azért nem feledkezik meg a férfiról, mert éppen őt akarja az aranyszínben ragyogó szemeivel lerajzolni!
Nos... Ha Itachi közben figyelte az inventoryját, amiben matat... Az ércek világítottak pontosabban amikből egy kevés volt nála, biztonság kedvéért.
Hogy Fuwát el tudja-e tántorítani a hirtelen rátört ihlettől... Az csak rajta múlik. Az egész biztos, hogy elsőre nem érti meg, mit mond neki, tekintve, hogy le sem veszi a szemét a lapról. Először is nagyjából vázolja fel a kontúrokat, ahhoz meg csak a lapot kell figyelnie egyelőre.

by **Saibāitachi** Szomb. Nov. 21 2020, 18:46

– Saibāitachi – ismétli meg az árnyharcos – De ne vesződj vele, nem ér az egész annyit! – legyint, majd feledve korábbi elkalandozását kicsit közelebb húzódik Silence-hez és a lenyitott menüjébe mutogat. Mivel kereskedés kezdeményezhető a közeli játékosokkal /én legalábbis így emlékszem, akár a party meghívónál, nem kell ismerned, mert automatikusan jelzi a rendszer a közeledben lévő játékosokat, de ha tévednék akkor bocsi/ és Itachi már átküldte a lóvét, a lány menüjében a kereskedés fülnél ott villog a fiú neve.
– Nézd csak! Ez vagyok én... Saibāitachi.

Miután a lány leült, és elkezdett írni, Itachi elhelyezkedett vele szemben. Ő térdeplő ülésbe ült le a sarkára, úgy ahogy az edzéseken szokták, mikor a mestert figyelik. Érdeklődve figyelte, ahogy az írásjelek egymás után, szépen sorban a papírra kerültek. Volt köztük olyan, amit még így fejjel lefelé is felismert, de azért akadt olyan bőven, amin gondolkodnia kellett. Azonban az első mondat végéig sem jutott mikor a kardforgató abba hagyta az írást, és érezhető nehézséggel beszélni kezdett. ~Kár. Gyakorlásnak jó lett volna~ futott át Itachi agyán, de a lány mondandójára koncentrált. Majd bólintott, mint aki tökéletesen érti a problémát. Természetesen megint tévedett, de ez annak tudható be, hogy még soha eddigi rövid életében nem találkozott olyannal, akinek Sil-hez hasonló nehézségekkel kellett küzdenie.
– A barátaid nem javasolták még, hogy énekelj? Mármint terápiás célzattal. Tudok egy olyan énekesről, aki a normál beszédben olyan szinten dadogott, hogy már érthetetlen volt, amit mondott. Viszont amikor énekelt, úgy jöttek a szavak az ajkaira, mint egy irodalmárnak. Szerintem ki kellene próbálnod. Akár még alapíthatnál egy lány együttest is. – majd elmosolyodva folytatja – Tudok javasolni két hölgyet; Kasumi lehetne a dobos, így végre nem engem püfölne meg rugdosna. Szóló gitárosnak be vehetnétek Minakot aki az idegeim helyet téphetné a húrokat. Te énekelnél és tolnád hozzá az alapütemet egy ritmus vagy bass-gitárral. Ti lennétek az új Stereopony! – vigyorog a fiú, mint a tejbetök úgy, hogy még a maszkon keresztül is látszik.

Ha Silence láthatóan értetlenül néz rá, akkor így folytatja;
– Nem érted miről beszélek? Az ének az, amikor ütemre beszél valaki váltakozó hangmagassággal. Egyszerűbb lenne zenére, de mivel az itt nem fog összejönni így megpróbálom anélkül. – mondja, és először elkezd dúdolni, hogy feltudja venni az ütemet, majd belekezd abba a kis bugyuta dalocskába, ami elég népszerű volt odahaza, így meg merte kockáztatni az éneklését.

"Es war einmal eine Müllerin
ein wunderschönes Weib
Sie tut ja selber mahlen
schön Geld sich zu ersparen
wollt selbst der Mahlknecht sein,
wollt selbst der Mahlknecht sein.

Und als der Müller nach Hause kam
vom Regen war er naß
Steh nur auf, steh nur auf, du Stolze
mach mir ein Feuer von Holze
vom Regen bin ich naß,
vom Regen bin ich naß…"

A dalocskát egy tiszteletteljes közbevetés akasztja meg;
– Itt lakik a Sámán! Erős Sámán! Jó Sámán!
A közbevetést Itachi rosszalló tekintettel jutalmazza, majd visszafordul a lány felé.
Amint meglátja a lány rémületét (vagy a csodálkozó tekintetét, amit rémületnek vél), illetve ha Sil értette, hogy mit jelent énekelni, de elveti az ötletet, gyorsa rövidre zárja a dolgot;
– Igazad van, ostoba ötlet volt. Felejtsd el!

Amint a lány matatni kezd a szütyőjében Itachi szavait követően, a fiú megélénkül. A fénypászmán keresztül is látja, amint a kardforgató átpörgeti a világító érceket. Kicsit meg is lepődik, de amikor a papírlapoknál meg állapodik, érteni véli a helyzetet; ~Úgy tűnik egy újabb képrejtvény lesz.~ Nézi ahogy a lány előveszi a lapokat és rajzolni kezd, de sehogy sem akaródzik összeállni a rejtvény. Ez úgy tűnik inkább rajz lesz és sokkal tovább fog tartani az elkészülte, mint az előző, így hagyja nyugodtan alkotni;
~Akkor legyen így!~ Határozza el magát a fiú, és a legnagyobb természetességgel nyúl a törött medálért, oda, ahova Silence tette, miután a rajzoláshoz készült (remélhetőleg nem a keblei közé rejtette). Majd lenyitja a saját inventoryját és megnézi, hogy a nála lévő érc is világít-e, mivel azt gondolja, hogy igazából nem egy bizonyos érc kell, hanem csak érc. Úgy tűnik a tippje jó volt, így szépen leteszi maga elé a talizmánt, kiveszi az ércet és a üvegcsét a maradék lötyivel és mellé helyezi szépsorba. ~Tisztára mintha egy szertartás lenne~ gondolja és töprengeni kezd, hogy vajon mi lenne a kézenfekvő sorrend. Ha Silence felnéz a rajzolásból, akkor azt látja, hogy a fiú jobbkezével az állát fogja, úgy hogy mutató ujjának bütyke a száját takarja, balja pedig mellkasán keresztbe a jobbjának könyökét támasztja. Időnként jobbjával kalimpál a szeme előtt, hogy elhessegesse a már lassan képzelete által materializált szentjánosbogarakat. Időnként rámutat az egyik tárgyra, és ajkai néma szavakat formálnak. Elsőre tisztára úgy néz ki, mintha ec-pec kimehetsz számolna a tárgyakra. Olyannyira belemerül a gondolkodásba, hogy a lányról teljesen megfeledkezik. Szóval, ha nem vigyáznak még a végén rájuk esteledik.

by **Silence** Csüt. Dec. 03 2020, 15:00

Igenis törődik vele, és a megismételt hangzással, már nagyjából ki is tudja mondani. Saibaitachi elég gyorsan reagál hozzá, hogy az írási így se jusson el. El lett rendezve a gond, és sikerült azt adásvétel.
Végül megkísérelte szóban elmondani a választ a kérdésre, és csillogó szemmel fogadta az értést jelző bólogatást. Nem olyan nagy gond ez! Még egész jól el is beszélgethetnek!
Meglepetten pislogott a felvetésre. Aztán megrázta a fejét. Nem, nem javasoltak neki ilyesmit... Még kicsit fel is csillant a szeme a kilátásra, hogy énekelve könnyebb lesz a szavakat formálnia!
Az együttes ötletére viszont szabályosan elsápadt, és zavartan vakarta meg a halántékát. Tűnhetett értetlenségnek is, az énekszó pedig kicsit megnyugtatja.
Bátortalanul tapsol párat, aztán, elpirulva, szégyenkezve szólal meg, majdnem motyogva.
- Nem tu-dok éne-kelni... - mondja. Pedig próbálta már, mikor karácsonykor az egyik vásárban sétálgatott, és hallott egy varázslatos zenekart fellépni.

Végül belemerül a rajzolásba. Elég hamar elkészültek a kontúrok (legalábbis úgy érezte), és innentől Saibaitachit figyelte. Vagyis... figyelte volna. De nem látta a szemeit, az arcát... Pedig látszani kell a vonásainak is, hogy le tudja rajzolni...
Volt a fiúnál olyan érc, ami világított, de... nem csak egy ércre volt szükség a művelethez.
Az előkészítésnél ki is derül, hogy két féle érc szükséges, amiből az egyiket pipálta csak a Saibánál lévő készlet.
- Ha-hó! - mondta Fuwa észlelve, mennyire nem figyel rá a férfi. Aztán vette csak észre, hogy min ügyködik.
Félre is teszi a rajzot, feláll, és közelebb is megy, hogy jobban megnézze.
Ismerősnek tűnik neki, ami történik.
- For is ezt csi-nálta - mondja meglepve, miközben leül Itachi mellé.
- Rossz Sámán. Rossz sámán! - kotyog közbe a kobold. Változott a szöveg, mi?

by **Saibāitachi** Csüt. Dec. 03 2020, 21:29

Az árnyharcos belemerült a gondolkodásba és arra jutott, hogy valami még hibádzik ~Ez így sehogy sem áll össze, valami fon…~ kicsit még talán össze is rezzen ahogy Sil rászól.
– Hogyan? – emeli fel a tekintetét és kíséri figyelemmel a lány közeledését. Majd ahogy oda ér picit magyarázni kezd.
– A tárgy listádon láttam… úgy tűnik közük van egymáshoz, de szerintem még valami hibádzik, mert nem lehet sehogy kombinálni őket.
Silence közbevetésére nem tud mit mondani, de érzi belőle a megerősítést, hogy talán jó úton haladnak.
– Remek, de nem tudom kiről beszélsz. Ha megtennéd, hogy megnézed a tárgyaidat, hogy talán nálad van-e a hiányzó darab, vagy még vala…
És ismét bele beszél a mondandójába a tűznél ücsörgő alak. A fiú kivár, hogy van-e folytatás, de nincs, picit sértődött hangon jegyzi meg;
– Nocsak talán félsz a konkurenciától! – majd hirtelen észbe kap és bekapcsolja az észlelését, és a fegyvere után nyúl. Aztán rájön, hogy védett helyen vannak így azt visszateszi, de a jártasság azonnal jelez és Itachi az ajtóhoz ugrik, és elég vehemes mozdulattal feltépi. Az ajtóban egy másik, igencsak elhanyagolt külsejű kobold ál. Rőt szakállát balkezével amolyan Gandafosan simogatja, míg jobbkezében egy botot tart melyre kissé ránehezedik. Néhány másodpercig a fiút figyeli, aki elsőre nem igazán tudja hová tenni a dolgot, majd egy huszárvágással megoldja a problémát;
– Nem veszünk semmit! Köszönjük! – és azzal bevágja az ajtót a másik orra elött.

Amint visszalép a lányhoz, a leg természetesebb hangon folytatja;
– Hol is tartottunk?! Ja igen az inventoryd kellen megnézned.

Ha az iménti közjátékot követően, esetleg a kardforgató neheztelve, vagy furcsán néz rá, akkor még hozzá teszi;
– Most mi van?! Ő mondta, – mutat rá a tűznél kuporgó alakra – hogy rossz sámán! Akkor meg csak nem fogom beengedni!

by **Silence** Hétf. Dec. 07 2020, 20:35

Nem kezdett magyarázatba. Hosszú lenne, és valószínűleg felesleges is annak, aki nem ismeri Grimm köreit. Akkor pedig minek fárassza magát?
A kérésre viszont bólintott, és lenyitotta az inventoryját. Mostmár nem két, hanem csak egy érc világított, amit persze ő nem látott. Ha Saiba szólt neki, akkor ki is vette azt a bizonyos ércet a leltárából, és a másik érc mellé tette. Saiba listáján pedig ezzel kipipálódott az szükséges ércek rovat.
Fuwa kíváncsian pislog az ajtó felé. amikor Saiba odalép. Az észlelése már azóta jelzi, hogy közeledik valaki, mióta felkelt a rajzolásból, de védett területen, csukott ajtónál ő nem foglalkozott volna vele, majd kiderül, van-e dolguk egymással. Ha minden jelzés miatt aggódna, akkor gyorsan megbolondulna.
Meglátva az ajtó mögött álló alakot, hát... Elkerekedik a szeme, és meglepetten, diadalmasan fel is sikkant... Csak az ajtó becsukódik a figura előtt.
Karbafont kézzel, felfújt arrcal néz az árnyharcosra.
- De a sá-mán volt - jelenti ki durcásan. - A má-sik nem is ha-sonlít! Ezt pe-dig rosszul csi-náljuk - mutatott az összekombinálandó hozzávalókra. Azzal felkel, és kisétál az ajtón, hátha még ott találja a sámánt, de az sajnos már nem áll az ajtó előtt, az észlelésével pedig nem sokra megy, hiszen többen is járkálnak nem messze.
Próbálkozik a látásával is pásztázni a környéket, de hiába... nem tűnik fel sehol a kobold újból.
Ha az árnyharcos követte, akkor kissé elszontyolodva kérdezi
- Hova tűn-hetett? - néz tanácstalanul társára, miután ő maga teljesen hiába próbálta megtalálni a sámánt.
Az eszébe sem jut, hogy az npc könnyedén megjelenhet ott, ahol a helye van: a sámán tanyán, a tűz mellett.

by **Saibāitachi** Hétf. Dec. 07 2020, 22:36

A leányzó készségesen mutatja az árnyharcosnak a tárgylistáját, amiben Itachi rá is bök, arra a hiányzó elemre, amit még világítani lát. Miután Sil kiemeli a tárgyat és a többi mellé helyezi, a fiú halkan megjegyzi;
– Eddig jók vagyunk, de hogyan tovább!

A kardforgató felindultságát nem igazán érti, de elfogadja, és csendben tűri a dorgálást, majd amikor a feladatra terelődik a szó, és a lány lemutat a tárgyakra, azt már nem tudja megállni szó nélkül.
– Nos, ez elég nyilvánvaló! Ez így most nem más, mint egy kupac kacat. – majd kissé oldalra billenti a fejét, – Bár ha innen nézzük, akkor inkább egy kacat kupac.
Ahogy figyeli Silencet az ajtó felé mentébe, az a bizonyos pipa nem csak a szükséges ércek mellé kerül, hanem a „Bosszantsd fel a server legártatlanabb és legkedvesebb lányát” rovat mellett is megjelenik. A fiú sóhajtva fordul felé, ~Talán tényleg csak nehezítettem a dolgunkon.~ gondolta, és halkan, amennyire csak telik tőle, nehogy a lány meghallja – Bocsánat!

Közben a kardforgató az ajtóhoz ér, és próbálja fellelni az imént még az ajtóban álló alakot ismét. A kérdése alapján ez nem sikerült, így Itachi egy lépéssel közelebb megy az ajtóhoz és ő is kinéz rajta. Persze azért meg nem erőlteti magát, és ennek okát rögtön el is mondja.
– Ugyan! Amiatt ne aggódj! Ha tényleg a mi sámánunk volt, akkor úgy is vissza fog jönni. Elvégre ez az Ő háza, és csak nem hagyja, hogy két alak kiebrudalja a kecóból. Én inkább amiatt aggódnék, hogy ne valami tagbaszakadt melák kobold haverjával jöjjön vissza, hogy kihajítson minket. – vigyorodik el a fiú, ismét magára találva. És ezzel le zártnak tekinti a dolgot és visszafordul a tárgyakhoz, hogy az iménti alakkal találja szembe magát. A vén kobold ugyan abban a testtartásban áll, mint az előbb az ajtóban mindössze egy arasznyira Itachitól. Aki komolyan meg is lepődik lévén fel sem figyelt, hogy az észlelése jelezte az alakot, és hogy eme zavarát leplezze;
– Üdv! Jó hogy jön! Az asszony – bök a hüvelykjével a háta mögé Sil irányába – szólt, hogy mégis csak kéne egy sodrófa. Aminek a keménységét alighanem a fejemen fogja tesztelni.

by **Silence** Szer. Dec. 09 2020, 23:30

Ki volt élezve a füle, hogy meghallja mások hangját, így hallotta a bocsánatkérést, amire nem is lett volna semmi szükség. Már rég nem a méreggel volt elfoglalva, hanem azzal, hogy megoldja a helyzetet, és előkerítse a sámánt. Hát persze, hogy az a szakállas alak volt a sámán!

Kérdőn pislog a mellé érő Saibára. Visszajön? Ez biztos? Kissé elsápad viszont a kilátásra, hogy haragudni fog rájuk az előbbi incidens miatt... De... akkor hogy szerzi meg az ajándékot Simeonnak?
Egészen kétségbeesik a gondolattól, hogy mégsem fogja a sámán nekiadni, és egy egész sor ötlet jutott eszébe, hogy valahogy mégis elkérje a medált.
Kicsit riadtan fordul vissza Saiba hangjára. Hiszen senki nem jött be az ajtón...
És mégis, ott állt a sámán a tűz mellett, mintha mindig ott állt volna.
Az első dolgot tette, ami eszébe jutott, ahogy meglátta: Odaugrott, és mélyen meghajolt.
- Saj-nálom! - mondta, már-mér könnybe lábadó szemekkel. Ugye nem fog tényleg haragudni, és elzavarni őket? Ugye elmondhatja, hogy szeretné a nyakláncot odaajándékozni valakinek? Ugye?
A sámán titokzatosan (hiszen az az ilyesféle szereplőknek kötelező) elmosolyodik, és a fejét kezdi csóválni.
-Ezek a mai fiatalok folyton rohannak, és arra sincs idejük, hogy utánanézzenek, legalább jó irányba futnak-e. - mormolja rettentő bölcsen, ránézve a kirakodó vásárra.
- Mit akartatok ti ezzel a sok kacattal fiam? - kérdezi Saibát, közben odabotorkálva, és kézbe véve a repedt talizmánt.
Fuwa kissé értetlenül pislog a koboldra. Kissé sok lett neki az információ. Dehát egyértelmű, hogy szeretnék megszerelni a talizmánt... A sámán adta a feladatot... vagy... nem a sámán... de akkor ki? Megígérte, hogy cserébe megkapja azt a nyakláncot Simeonnak! Vagy... nem is mondott ilyesmit?

by **Saibāitachi** Csüt. Dec. 10 2020, 21:51

Ahogy Silence odaugrik a két férfi egyszerre fordítja felé a fejét, mintha csak zsinóron mozgatnák őket. Azonban a reakciójuk már egészen eltérő. amint a lány meghajolva elnézést kér.
– Jaj de kis cuki! – lelkesedik Itachi – Akkor te is olyan típusú vagy aki elnézést kér a hajszárítótól, mikor kihúzod a konnektorból?! Ez csak egy program, egy gép. Talán úgy tűnik vannak döntései, de valójában csak egy séma szerint az optimálisra törekszik, és komplex érzelmekre, mint a könyörület és a megbocsátás egészbiztosan nem képes.
Alig, hogy befejezte a szeme akkorára tágult, mint a Brandenburgi kapu, amint meghallotta a kobold kommentárját az események kapcsán. Első döbbenetében még válaszolni is elfelejtett, majd lenézett a kupacra, majd vissza a szakállasra. Végül, mint egy kíváncsi kis madár félrebillentette a fejét, és úgy vizslatta a koboldot, aki ismét feltette a kérdés;
– Tán nem fogalmaztam tisztán? Mégis mit szeretnétek ezekkel itt? – mutat le a holmikra.
Az árnyharcos ismét lenéz a kacatokra, majd megrándítja a vállát.
– Csak barkácsoltunk. – mondja, mert az agya a régi kakukkos órára hasonlító üzemből, átváltott Doxára. Már egyáltalán nem érdekli, hogy 10-es szintű marad örökre, az sem érdekli, ha többé csak nőkkel kell kalandoznia, akik folyamatosan csak zavarba hozzák. Már semmi nem érdekli jobban, mint az „ami” elötte áll. ~Kit érdekel az a béna küldetés! Ez itt sokkal izgalmasabb!~ és a keze már lendült is. Kiválasztotta a küldetés paneljét és a mutató ujja már csak néhány milliméterre volt az „Eldob” gombtól, mikor a kardforgató megmozdult a szeme sarkában. A keze megállt a levegőben. ~Ha eldobom a küldit, lehet hogy Ő sem tudja végig csinálni. Pedig úgy tűnik neki fontos.~ Egy mély sóhajjal kísérve visszahúzza a kezét és leinti a panelt.
– Na jó, igazából a talizmánt kellene megjavítanunk, hogy a kisasszony lezárhassa a küldetését, és kérhessen valamit. Amiről leginkább fogalmam sincs, hogy mi az. És ez így helyes, elvégre semmi közöm hozzá. De! – emeli fel a mutató ujját a magasba – Elötte lenne itt valami, amit tesztelnem kell. – mondja, és amig az ujját a magasban tartja másik kezével lehívja a rendszeridő panelt. Aztán további két ujján nyújtja ki, így most három ujjat mutat a koboldnak. Végül úgy, hogy közben a rendszeridőt figyeli, visszahajlítja a gyűrűs ujját, majd egy másodperc múlva a középső ujját, végül szintén egy másodperccel később a mutató ujját is. Bal kezével megböki a panelt, és azon nyomban megszólal;
– Kinek a háza ez? – kérdezi japánul, amire a kobold azon nyomban válaszol;
– Az enyém.
– Indul innen játékosoknak küldetés? – kérdezi az anyanyelvén (amiről most már tudjuk, hogy német).
– Nem. – válaszolja azonnal a kobold japánul.
– Létezik a 10-es átka? – kérdezi Itachi továbbra is németül.
– Nem! Aincradban nincsenek átkok, csak negatív hatások és véletlen generátor, ami talán kicsit alul van kalibrálva.
– Le tudjuk zárni a nyitott feladatunkat? – ezt a kérdést már újra japánul tette fel.
– Igen.
A fiú ismét megböki a panelt a baljával. Majd megnézi az eredményt.
– Ez! Ez, egészen elképesztő! – mondja, mint valami gyerek, aki megkapta a karácsonyi ajándékát – Oohhh-ooo! Ez hihetetlen! – ujjait belefúrja kócos hajába.
Körbejárja a koboldot, végig méri tetőtől talpig. Majd ismét megállapodik elötte.
– Nem bánná, ha alkalmanként ellátogatnék önhöz, csupáncsak beszélgetni?
– Ugyan miért bánnám?! Ha itt találsz nagyon szívesen beszélgetek veled.
– Ez szuper! – Lelkesedik fel Itachi és odalépve a koboldhoz megöleli, és baráti módon meg paskolja a hátát. – Nagyon hálás vagyok. És akkor most rá is térhetünk a kisasszony problémájára, mert az enyém már meg is oldódott.
Felveszi az ercek közül az egyiket.
– Arra gondoltam, hogy mivel fémből van az a bigyó is, talán valahogy ezeket kellene bele applikálni, gondoltam arra is, hogy a lötyi talán valami oldószer, de azt végül elvetettem, mert annak semmi értelme nem lenne. Katalizátor sem lehet, mart ahhoz lágy vagy még inkább folyékony anyagok kellenének. Szóval sehogy sem akar összeállni a dolog. Gondoltam arra is, hogy a fémeket a tűzbe dobva talán belehetne olvasztani, de ahhoz ez a tűz kevés. És tudtommal nincs kovács a közelben.
Majd a lányra és a koboldra tekint, és megrántja a vállát.
– Nem szépítem, ez a fejtörő bizony kifogott rajtam.

by **Silence** Kedd Dec. 15 2020, 15:39

Nos... Fuwa arca Itachi szavaira leginkább arról árulkodnak, hogy fogalma sincs, miről beszél. Nem ember a sámán, ez világos, de ettől még illik bocsánatot kérni, amiért betolakodtak, és faragatlanok voltak vele. Neki nem teljesen különül el egymástól a valóság, és a játék. Hogy is különülne, mikor sosem Látta a különbséget, ha tisztában is van vele, hogy létezik.
Még kevésbé értette a sámán és Saiba között lezajló párbeszédet... De hát... A fiúnak is van küldetése... az is fontosnak tűnt...
Kezdve nagyon kényelmetlenül érezni magát a helyzettől leült a felsorakoztatott hozzávalók elé, és inkább azokat kezdte tanulmányozni.
- Szóval barkácsolni. És mond csak, fiam, hogy akarsz barkácsolni felszerelés nélkül? - érdeklődik a sámán. A kezében pedig megjelenik egy üst, benne egy fogóval, és egy kalapáccsal.
A további párbeszéd alatt végig a kezében tartja, mintha ott sem volna. Fuwa viszont észrevette, és értetlenü kapkodja a fejét Saiba és a sámán között... Amit a fiú beszélt, abból egy szót sem értett, és a kobold válaszaiból sem lett túl sokkal okosabb, ha lett is sejtése, miről szólt a párbeszéd.
Az öleléssel viszont nem csak a lány, de az npc sem tudott mit kezdeni. A programja igyekezett visszatérni a kezelhető helyzetbe, és megismételte az utolsó mondatot.
-Ugyan miért bánnám?! Ha itt találsz nagyon szívesen beszélgetek veled -
Sikerrel ugyan nem jár, Itachi gondolkodásának végén is még lefagyva áll. Nem úgy Fuwa, aki keresztbe fonja a karját, és kissé felfújt arca, durcásan bámul Itachira a kijelentésre, hogy nincs kovács a közelben. Hát akkor ő micsoda?
Sértődötten fel is pattan, kikapta az érceket az árnyharcos kezéből, és elsétál a sámán mellett a tűzhöz, neki a kezében hagyva a felszerelés. Helyette a saját kis állványát, és üstjét veszi elő, beledobálja az érceket, és a tűz fölé teszi. Nem tart sokáig, hogy megolvadjanak. A forró üstöt még mindig durcásan teszi Itachi elé, akinek közben változik a küldetésleírása: Rakd össze az olvadt fémet, és a törött medált.

by **Saibāitachi** Kedd Dec. 15 2020, 21:21

Ahogy a mondandója kiakasztotta az öreg kobold MI-jét Itachi csalódottan horgasztja le fejét. ~Pedig nekem úgy tűnt ennél sokkal fejlettebb. Legalábbis képes az elvonatkoztatásra és a logikus következtetésekre. Az első kérdése alapján és a mondandója alapján…~ majd legyint magában ~Ehhh, mindegy is! Nem is értem miért gondoltam, hogy itt nem érnek ugyanolyan csalódások, mint kint.~ visszaül a földre, csak úgy, mint korábban a sarkára, és nézi, ahogy a lány nekikezd a fém olvasztásának. Aztán amint az kis röhejes tűz megolvasztja a fémet, még csalódottabb lesz az ábrázata.
– Az én elmém ennél sokkal racionálisabb, nyilván nem lennék jó ügynök a mátrixban. Eszembe sem jutott volna azon a nyamvadt, talán ha 300 C-fokot prezentáló, lángon megolvasztani egy olyan ötvözetet, aminek az olvadási tartománya 800-1000 C°.
Majd amikor Sil leteszi elé a holmikat, azzal a tipikus „Felőlem!” ábrázattal, egykedvűen a kezébe veszi a fogót, megfogja vele a törött amulettet vagy talizmánt, vagy mit ~Ehh kit érdekel, hogy mi a nehézség ez!~. Ráhelyezi az olvadt fémre. Másik kezébe veszi a kalapácsot. Még utoljára a kalapácsos kezével felhozza a küldetés paneljét, a mutatóujját eltartva a kalapács nyelétől, rábök a küldetésre. Majd a biztonság kedvérét átolvassa újra a fázis leírást. De semmivel sem lett okosabb. Leinti a menüt, és megrántja a vállát.
– Csak szólok, hogy én a méregkeverést vettem fel, szóval oda sem szagolok a kovácsoláshoz. Úgyhogy ne engem hibáztass, ha bukjuk a küldetést. – Azzal meglendíti a kalapácsot, egy pillanatra még kitartja a feje felett /szóval ha Silence akarja, itt még megtudja állítani, azzal, ha lefogja a csuklóját/, majd minden csalódottságát beleadva rá csap a talizmánra egy isteneset. A kalapács éles csendüléssel ért célt. Az árnyharcos megvan győződve róla, hogy a talizmán már nem két, hanem legalább húsz darabban van a kalapács feje alatt. Néhány másodpercig fel sem meri emelni az eszközt. Végül lassan, mintha csak alá akarna kukucskálni, elemeli a kalapácsot, hogy elé táruljon a látvány.

by **Silence** Pént. Dec. 18 2020, 19:01

Fuwa egyáltalán nem értette, mi a baja Itachinak. Kovács, így ha nem egy gyertya fölött, hanem tisztességes tűz fölött próbálkozik Aincradban nem gond, hogy megolvassza a fémet. Sokkal gyorsabban is, mint a valóságban kellene. Ezt tudta, mert utána olvasott a kovácsolásnak, amennyire meg tudta érteni, mikor kovács lett. Csak nem kezd bele úgy, hogy nem is tudja, micsoda az, és hogy működik.. Különösen ő nem, aki ilyen keveset tud a világról.
Akkor enyhül meg, amikor meglátja Saiba kezében a kalapácsot. Határozott, sietős mozdulattal rázza meg a fejét figyelmeztetően, miközben odalép, és nem tartva a reakciótól, finoman igazít a fogáson. Ha helyesnek véli már, ahogy a kalapács áll társa kezében, akkor pedig a talizmán közepére mutat, éppen nem érve hozzá a fémhez. Ide kell ütni!
Ha Itachi így ütött rá a medálra, akkor elégedetten, és kifejezetten vidám mosollyal bólint. Így kell ezt!
Csillogó, várakozó tekintete jelzi, hogy még egyszer rá kell csapni ugyan így. Ha kell, most is igazít a dolgokon, és az újabb csapás után felugrik előtte is, és a férfi előtt is a küldetésrész teljesítését hirdető ablak. A talizmán megjavult!
Már csak egy maradt... A kívánság teljesítés.
Na de annak hogy lásson neki? Gondolkodik, keresi a megoldást, de csak nem jut eszébe semmi okos.
Aztán megakad a szeme a sámánon, és felcsillanó tekintettel lép oda.
- Van va-lami kívánsá-god? - kérdezi. Hiszen logikusnak tűnik, nem? A sámántól kapta a küldetést... vagy nem a sámántól... De akkor is. Biztos a sámánnak van valamilyen kívánsága. És miután azt teljesítette, végre megkapja a tengeres, napfényes nyakláncot!

by **Saibāitachi** Pént. Dec. 18 2020, 20:34

A fiú bár látja Sil értetlenségét, nem kezdi el magyarázni az előbbi kijelentésének lényegét. Mivel soha nem találkozott még olyannal, aki nem járt volna iskolába, és amiről beszél az általános iskolai fizika, így a lányról sem feltételezné soha, hogy ne kapta volna meg az alap oktatást. Mivel Ő csak olyannak látta a kardforgatót, aki lát is, hall is, és ha nem is szeret, de beszél, meg sem fordul a fejébe, hogy odakint mindezek nem adattak meg neki.

Az árnyharcos készségesen hagyja, hogy Silence a szoborjátékhoz hasonlóan beállítsa a megfelelő tartást a karján, majd amikor az ujját elhúzza a talizmántól, megcélozva a mutatott pontot lecsap. Felemelve az eszközt a fiú úgy ítéli a hatás nem az, aminek lennie kell, ezért kérdőn néz a lányra, akinek tekintetéből kiolvassa a „na még egyszer”-t, így hát ismételten oda csap a kalapáccsal. ~ Stressz oldónak is simán beválik~ gondolja magában, miközben a felugró ablakot vizsgálja.

Amikor a társa odalép a sámánhoz és felteszi neki a kérdést, már újra mosolyog és vidáman tápászkodik fel, majd lép oda a pároshoz.
– Szerintem azt a részt félreérted! – kezdi el magyarázni – Gyanítom, az arra vonatkozik, hogy ha kész vagyunk a feladattal, akkor előrukkolhatunk a kívánságunkkal. Mutatom.
Még gyorsan átgondolja a mondandóját. Mivel ami miatt jött, arról kiderült, hogy ostobaság, így arra gondolt, jó lesz a talizmán emlékeztetőnek. És mivel egy értéktelen kacat, nem tart attól, hogy probléma lenne a birtoklásából.
– Szeretném megkapni a megjavított talizmánt! – mondja, de látszólag nem címzi senkinek. És sejtése beigazolódni látszik, mert a következő pillanatban a talizmán eltűnik az üllőről (vagy akármiről, amin a javítást végeztük). A fiú megnyitja az inventoryját. Mivel elég szerény a készlete, nem is kell sokat keresgélnie, hogy meglelje. Diadalmasan mutatja fel a lánynak.
– Látod! Csak ennyi! Ha van valami, amit szeretnél, csak ki kell mondanod.

//Szerintem legyen ez az utolsó kör. Még utána egy búcsú és zárat hatjuk a topikot. Vagy másként látod?//

by **Silence** Szomb. Dec. 19 2020, 21:12

Fuwa nagyjából tisztában volt a való világ működésével is... Csak soha nem látta ezt a működést, így sokkal inkább volt neki valóság Aincrad programozott világa, amint nem csak tapintani tudott, de látni is, és hallani is. Egyáltalán nem rázta meg, hogy sok téren más szabályok irányították.
Boldogan tapsikolt a kovácsolás sikerén, okézva az ablakot, ami a küldetés teljesítéséről tájékoztatta.
És reménykedve próbálta megoldani az utolsó részt is. Saiba magyarázatára aztán eltátotta kissé a száját, és hátrébb is lépett, hogy teret adjon az árnyharcosnak.
Kérdőn pislogott, mert ahogy ő látta nem történt semmi. Aztán felragyogott az arca, amikor nem az üllőről, hanem a fiú inventoryjából került elő az ékszer. Örömében meg is ölelte a legközelebbi embert, aki nem volt olyan ismeretlen: Itachit. Éppen néhány másodpercig, mielőtt megállt a kunyhó közepén, és vett egy nagy levegőt, hogy minél folyékonyabban tudja kimondani a kérését, valahogy úgy, ahogy a teleportáláshoz a városneveket, vagy a Switch-et ahogy megtanulta.
- Kérem szé-pen az aj-tó előtti nyak-láncot! - mondta. És már kutakodni is kezdett a leltárában az ékszer után. Ahogy görgetett, az arca kezdett egyre csalódottabb lenni... Nem találta. Neki miért nem működik?
Elkeseredetten csukta volna le a menüjét, amikor az csippant egyet. Újra átpörgetve a tárgyait pedig hamar meg is találta a keresett kis csecsebecsét. A boldogságtól könnybe lábadt szemmel hajolt meg a sámán előtt, aki egy ideje, visszatalálva az ölelés okozta sokkból, sejtelmes mosollyal figyelte a párost. A lány nem tudta kimondani, hogy köszönöm, de nem is kellett.
- Gyertek máskor is - intett a sámán, és visszafordult a tűzhöz.

//Deal Very Happy

by Ajánlott tartalom

[Saját küldetés] Az örök 10-es átka

[Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka

Re: [Saját küldetés] Az örök 10-es átka