Eru vs Takada

Aréna, sok csodás játék, mint utólag megtanultam, nem csak játék vannak olyanok, akik legálisan levezethetik feszültséget itt. Vagy fél, vagy felek egy párbajjal lerendezhetik anélkül bárki ténylegesen megsérülne. A sérülés alatt természetesen halált értem, a büszkeség az már más tészta az nem fizikai dolog. Nem vagyok gyakorlott párbajozó igazából eddig csak egyszer jártam itt és akkor is kikaptam. Nem a pont szerzés vezérelt vagy más hasonló csak kíváncsi voltam és tanulni akartam. Most valami más dolgot szeretnék. Most is kíváncsi vagyok, de ma azt hiszem más fajta tapasztalat szerzés lesz, mint legutóbb. A legtöbb játékost gyorsan kerülgettem lévén a gyorsaságom elég magas. Sajnos nem olyan magas legendásként emlegessék. Annak is eljön majd az ideje egyszer, mikor nevem lesz ebben a világban. Szeretném, ha elismernének és ismert lenne a nevem. Nem azért, mert rettegnek tőlem annyi rondaságot csinálok. A csínyek, tréfák azok semmik én a sárga vagy piros indikátora gondolok. Azok aztán fúj, nem értem mi a jó abban másokat bántani. Egy kis aréna az rendben, na de védett területen kívül bántani valakit az nem szép.
Pontosan azt szeretném, ha a hírem egyszer akkora lenne meg látnak az ilyen alakok meg gondolják azt bántanak más békés játékosokat. Azt hiszem ezen túl sokat gondolkodom. Most a bácsit kellene meg keresnem ebben a nagy tömegben Takádat pontosabban. Egy ideje nem láttam, kíváncsi vagyok most hogyan áll.

Óvatosan settenkedem amikor meg látom, egy kicsit meg akarom ijeszteni. Van azóta észlelése lehet észrevesz. Mivel nincs bekapcsolva egyik jártasságom-se igazából amint meg fordul tuti meglát.
Háta mögé akarok lépni és derekánál jobb kezem egy újával meg bökni.

~Itt nincs… akkor lehet, hogy tényleg én értem ide előbb~, gondolja az öreg, de miközben felegyenesedik egy apró ujjacska böki oldalba, amitől kissé összerezzen, de hamar rendezi a „vonalait”. És a következő pillanatban, már halvány mosollyal az arcán üdvözli az apróságot.
– Jó napot Eru san! – köszönti, a nála megszokott kissé fapados, de a hagyományokat követő módon.

Takada sokat töprengett ezen a küzdelmen. No nem mintha azt gondolná, hogy a kimenetele nem egyértelmű. Nem, inkább arról van szó, hogy azon töprengett, hogyan tudná megoldani, hogy az árnyharcos legalább egy kicsit profitáljon a küzdelmükből.
Az öreg horgászcimborájával, aki egy program vezérelte NJK-hoz mérten igen értelmes, ~…talán az üzletelésből kifolyólag, magasan programozott szociális mi-t kapott~ azt mondta; „Felesleges erőltetni az agyát. Az első pofontól úgy is kifekszik Takada san.”
Az öregnek nem volt nehéz belátnia, hogy a boltos-halásznak tökéletesen igaza van, de ugyanakkor nem volt hajlandó belenyugodni. És elő is áll egy ötlettel, melyet a kölcsönös üdvözlést követően, vázol Erunak.

– Arra gondoltam, hogy egy picit tehetnénk izgalmasabbá is ezt a megmérettetést. Mit szolnál ahhoz, ha nem használnánk fegyvereket, csak pusztakézzel küzdenénk. – majd kis szünet után, folytatja – Valamint, ha a pálya, úgymond nem volna szokványos. Arra gondoltam, hogy egy amolyan ingapályán küzdenénk, ami rendszertelenül ing, a legváratlanabb ütemben és irányban. Kétségtelenül, javítaná a koordinációs képességünket, valamint az egyensúly érzékünket. Tudom, hogy így a küzdelmünk feltételei kizárólag engem érintenek pozitívan, lévén, hogy a fegyverem statisztikája messze elmarad… – itt egy picit tétovázik, mert nem tudja, hogyan fogalmazzon. Már többszőr feltűnt neki, hogy az árnyharcos, úgy beszél jobbjához, illetve róla, mintha az egy személy lenne, és semmi esetre sem akarta megbántani az ifjút. De semmi használható nem jut az eszébe, így úgy magyaráz tovább mintha már megadta volna a hasonlítás alapját – Nem beszélve az egyensúly dologról. Én ugyanis rendelkezem akrobatika jártassággal, így lehet kicsit előnybe lennék.
Ezen feltételezése azon alapszik, hogy eddigi megfigyelése alapján Eru nem rendelkezik ezzel a jártassággal, de ha mégis, akkor nagyon valószínű, hogy most közli ezt az öreggel.
Végül summáza az egészet, és megvárja mit reagál az apróság – … szóval ezt találtam ki.

//Játék menetre lefordítva: A fegyver nélküli küzdelem, gondolom nem szorul magyarázatra. Viszont az ingapálya annál inkább.
Az elképzelésem az, hogy a támadásoknál dobni kellene korona-koponya kockával is, és amennyiben nem kerül ki korona a dobásból, úgy a játékos elveszíti egyensúlyát, netán elesik, így abban a körben nem tud támadni, mert vagy az egyensúly visszaszerzésére kell figyelnie, vagy épp fel kell állnia (A többletköreit is elveszíti, mivel a felállás, vagy egyensúly visszanyerés teljes körig tart, függetlenül attól, hogy a másik fél milyen gyorsan mozog).
Egyértelmű, hogy mindenkinek van egy ösztönös egyensúly érzéke, így Eru a jártasság hiányában 1 kockával dobna, míg Takada, mivel rendelkezik az akrobatika jártassággal ő két korona-koponya kockával dobhatna, így dupla akkora az esélye, hogy megtartja egyensúlyát. Szerintem a küzdelem kimenetelét egyáltalán nem befolyásolja, mert valószínűtlen, hogy Takada sikerrel bevigyen annyi támadást, és pusztakézzel tudna annyit sebezni, hogy akárcsak Eru páncélját is leüsse, annyi idő alatt, míg az árnyharcosnak nem sikerül 1 koronát dobnia, mivel többletkörei révén az első sikeres támadásnál sebez annyit még fegyver nélkül is, hogy Takada 77 Hp+páncél értékét nullázza.
Azért itt írom le az elképzelést, és nem PM-ben, hogy a staff is lássa, és ha bármi kivetnivalót lát benne, akkor azt jelezni tudja, még a küzdelem megkezdése elött.//

Takada pusztakéz (11) - HP:60 | F:12 | E:11 | K:12 | GY:11 | S:11 | P:17