Re: Főtér

by **Mayumi** Szer. Szept. 30 2015, 22:00

Egy nem várt kérdés. A lány egy pillanatra eltűnődött, hogy mit válaszoljon a kérdésre. Igazából mindenféle válaszötlet eszébe jutott csak az igazságot lenne fájdalmas közölni a fiúval, mégpedig az, hogy senki sem invitálta még meg korábban céhbe. Talán a kis szint, talán az ellenszenves viselkedés tehet róla, bárhogyan is, ezt egy kicsit mindig is szégyellte, és zavarta őt.
- Nos... - belekezdett a mondatba, azonban szinte azonnal elcsendesedett, picit összébb húzta magát, fejét elfordította a fiúétól, a szoba sarka felé pillantott, eltűnődött ismét, hogy vajon mit is kellene válaszolnia, hiszen egyik válasz sem lenne helytálló, az igazság pedig fájdalmas, és kellemetlen. Azonban már olyannyira sokat gondolkodott, hogy kezdett cikivé válni a csend, és bele is pirult a saját meggondolatlanságába. - Ez nem olyan egyszerű... Ráadásul én egy Erős és Határozott nő vagyok! Nem szükséges a könnyebb utat választanom! - vágja rá, igazából egyfajta tématerelés gyanánt, de a mondata végére még bele is remegett a hangja, de igyekezett továbbra is terelni.
- Kezd kiszáradni a torkom. Biztos a sok beszédtől. - végignyal a felső ajkán, mintha incselkedne a fiúval. Közben minden megy a maga módján, lágy előre dőlés, mély dekoltázs, félmosoly, és csillogó szemek, amelyek egyenesen a lovagéba bámulnak. Természetesen nincs ezzel semmiféle hátsószándék, csupán az amit eddig is tett. Megszerzi amit meg akar. Ezúttal pedig a "csiszolatlan gyémántra" fáj a foga. A legtöbb unalmas férfi azonnal kap az alkalmon és megpróbálná magáévá tenni, a lány pedig kénye-kedve szerint rendre is utasítja őket. Persze csak azokat akiket nem talál megfelelőnek.. A próbatétel ezúttal kicsit talán a szokásosnál is kegyetlenebb volt, nem csupán felcsigázza szerencsétlent, de még átkozott feladványokkal, véletlenszerű dührohamokkal, erős hangulatingadozásokkal is megspékeli a színjátékot. Minden tőle telhetőt bevetett. Majd a férfi reakciójára elkerekedik a szeme, fejét a másik vállára hajtja, hogy Silver még véletlenül se lássa a meglepettséget a szemében.
- Aranyos vagy. Szeretem a bókjaid. Szeretem az akcentusod, és azt hiszem a türelmed is. Annyira örülök neki, hogy nem vetetted rám magad mint holmi kiéhezett kutya, aki azon nyomban ráugrik az első elérhető "lyukra". Te tényleg egy lovag vagy! - dicséri meg a fiút, és igyekszik úgy feküdni, hogy Silver kapjon levegőt, és ő se érezze magát kényelmetlenül. A fiú mellé húzza magát, fejét továbbra is a vállán pihenteti, kezével pedig a fiú mellkasát simogatja.
- A gyermekkoromról? Nincs semmi különleges a gyermekkoromban. Egyszerű gyermek voltam, a szüleim rengeteget dolgoztak ezért már korán megtanultam, hogyan is lássam el magam. Többnyire egyedül voltam otthon, illetve rengeteget játszottam a szomszéd fiúval, aztán pedig elköltöztünk. Rengeteget költöztünk, Japán több részén is laktam, sok embert megismertem, sok mindent kipróbáltam, viszont nem igazán jeleskedtem sem a művészetekben sem pedig a sportban. Egyedül talán a kitartásom és a céltudatosságom volt az ami kiemelkedett a többiekétől... Nem tudom.. mire vagy kíváncsi úgy igazából? Könnyebb ha kérdezel. És szeretném ha te is mesélnél egy keveset magadról. A gyerekkorodról.

by **Silver** Pént. Okt. 02 2015, 20:32

Kíváncsian vártam a választ, de nem nagyon akart megérkezni. Még a fejemet is oldalra billentettem. It's not like úgy könnyebb lett volna, csak... nem tudom, valahogy így esett jobban a várakozással eltelő néhány pillanat. Néhány hosszú, hosszú pillanat. Már belekezdett a válaszába is, de aztán mégis csak egyetlen szóig jutott vele, és én kezdtem úgy érezni, hogy nincs is válasza igazából. Nem vagyok egy nagy zseni, de ezen a feleleten még én is éreztem, hogy erőltetett Suspect

- Sokáig én is ódzkodtam tőle, de aztán mégis összeszedtem a bátorságom és jelentkeztem. Nem bántam meg, nagyon sok élményt ad a céhem, most már úgy vagyok vele, hogy nélküle nem is lehetnék teljes ebben a világban! - mosolyogtam rá Mayumira bátorítóan, miután mindezt lelkesen előadtam. Yes, úgy éreztem, hogy ha kicsit bátorítom, az segíthet neki rájönni arra, amire én is rájöttem. Minden további nélkül meghívtam volna a Justice League-be, ha nem lett volna így is gyakorlatilag tele a céh... pedig egy ilyen nemes lelkű lánynak helye lenne nálunk!
- I-it's nothing. Öhm... nem sietettem, ha még nem érzed magad késznek, hehe... ^^" - nevetgéltem kínomban, mert... igazából... nem szerettem volna bevallani, de annyira ellenállhatatlan volt... Óriási önuralom kellett ahhoz, hogy ne nyúljak hozzá. Igyekeztem másra gondolni, de ilyen közelről tisztán éreztem az illatát, a teste melegét, és ahogy simogatta gyengéden a mellkasomat, az egyenesen őrjítő volt @.@

Én igyekeztem a hátára koncentrálni, és ott rajzolgatni az ujjammal, de veszélyes játék volt, és a vékony anyagon keresztül egyre csábítóbb volt a gondolat, hogy a csípője felé tévedek, vagy esetleg még lejjebb.
- Kalandosan hangzik, de mennyire voltál így magányos? - kérdeztem. Én valószínűleg imádtam volna a sok utazgatást, mert nem bírtam egy helyben maradni és nagyon eleven voltam kiskölökként, de ha egyedül lettem volna, valószínűleg megőrülök és képzeletbeli barátokat találok ki, vagy nem tudom.
- Nekem van egy bátyám. Az egész gyerekkorom abból állt, hogy versengtünk. Ki tud hamarabb felkelni, elkészülni a suliba menet, versenyt futottunk, ki ér oda a kapuhoz hamarabb, rivalizáltunk a jegyek terén, a sportban, a lányoknál... mindenütt! Van amiben ő volt jobb, van amiben pedig én. Sokszor civakodtunk is, de a vége mindig az volt, hogy megfogadtuk, máskor a vesztes lesz a jobb. Óriási motiváció volt, hogy legyőzzük egymást, a rokonok meg egy idő után már kínosan ügyeltek rá, hogy teljesen egyforma ajándékot kapjunk - nevettem fel, és azt kívántam, bárcsak ő is itt lenne most. Persze már hosszú évek óta nem volt ugyanaz az életünk, mint gyerekként - Hihetetlenül éveztem a gyerekkoromat - tettem hozzá, és annyira belemerültem a mesélésbe, hogy észre se vettem, mit csinálok. Már a fenekét cirógattam, nem a hátát pale

by **Mayumi** Hétf. Okt. 12 2015, 20:24

- Majd talán egyszer ha késznek érzem magam rá én is csatlakozom egy olyan közösségbe ahova úgy érzem, hogy illeni fogok. Egyelőre még keresem önmagam. De még így céh nélkül sem vagyok magányos. Sok kedves emberrel szoktam beszélgetni, és még most is egy hős lovag társaságában vagyok. Lehetne ennél is jobb a napom? Ne válaszolj, tudom, hogy nem lehetne, mert ez így is tökéletes. - a lány nyelvet ölt és halk édes kuncogásba kezd. Valójában jól érezte magát, és nem csupán azért mert jó a társasága, hanem azért is mert minden Silverrel eltöltött perccel egyre biztosabbnak érezte, hogy újra célt talált az életének. Új célt, új kísérleteket, új ötletekkel, és új tapasztalni valókkal. Mennyi jegyzet, mennyi adat. Szinte már látja magát a díjátadón ahol megjutalmazzák a sikerkönyvért amit a saját kezűleg írt az összegyűjtött tapasztalatai alapján. Egy valódi úttörő lesz a csodás felfedezésekért, és büszkén bebizonyítja, hogy a nők és a férfiak között sosem lesz egyenlőség, hiszen a nők mindig is magasabb szinten álltak.
- Annyira jó vagy hozzám! - csókot lehet a férfi arcára - Ez a jutalmad a türelmedért. Szívesen főznék vagy sütnék is neked valamit azonban a jártasságaim fejlesztésével nem igazán foglalkoztam, ezért valószínűleg valami ehetetlen moslékkal tudnék csak szolgálni, azt pedig senki sem szeretné. Hidd el, pocsék szakács vagyok idebent. - A hangsúly főleg a mondat végén érződik, hiszen a kinti világban más volt a helyzet. Nem egy mesterszakács ugyan, de a rizst mindig tökéletesen el tudta készíteni, ahogyan az egyszerűbb ételekkel sem volt különösebb gondja hála a háztartástan óráknak.
- Eleinte nagyon hiányoztak a barátaim. Viszont hamar be kellett látnom, hogy mire újra összebarátkozom valakivel addigra úgyis tovább költözködünk, ezért egy idő után feladtam. Az egyik gyermekkori barátommal sokáig leveleztünk egymással, azonban egy idő után ez abbamaradt.... Tudod, úgy igazából az összes lakhelyem közül a tengerpart hiányzik a legjobban! Imádom a sós tengeri levegő illatát, van benne valami megnyugtató. Valami nosztalgikus.. - szinte el is tudja maga előtt képzelni ahogyan kiáll egy szirtre szélesre tárja a karjait és élvezi ahogyan a szél lágyan simogatja a hátát, a lábait, a karját, gyengéden táncoltatja a ruháját és a haját. Silver-kun gyermekkorának történetét hasonló érdeklődéssel fogadta mint a korábbiakat, csendben hallgatta, és időnként meg is lepődött egy-két dolgon, azoknak hangot is adott.
- Hű, nem is sejtettem, hogy egy testvér ennyire tudja motiválni az embert! Ma is tanultam valamit! - persze a figyelmét az sem kerülhette el, hogy a férfi keze lentebb tévedt, de nem szólt neki, sőt mi több úgy tett mintha észre sem venné! Picit mocorgott ugyan, de végig tartotta a szemkontaktust, majd egy picike ásítást is imitált, természetesen a szája elé téve a kezét ahogyan illik.
- Nem tudom, te, hogy vagy vele, de én nagyon elfáradtam. Mozgalmas napunk volt, jó lenne aludni egyet. Holnap korán el kell mennem, van némi elintézni valóm, szeretnék száztíz százalékos lenni! - ekkor az öklével a szemei kezdi dörzsölgetni, és a lepedő után nyúl.
- Remélem mihamarabb folytathatjuk majd ezt a beszélgetést. Vagy akár egy másikba is belekezdhetünk majd, mondjuk egy vacsora mellett? :]

by **Silver** Csüt. Okt. 15 2015, 13:57

Ha azt kéri ne válaszoljak, akkor nem válaszolok, úgyhogy csak mosolyogtam a szavain. Igazán happy voltam, hogy én is ővele lehetek, és bíztam is benne, hogy egyszer meg fogja találni a neki való céhet, ahogy nekem is sikerült, és talál olyan barátokat és lelki társakat, amilyeneket én is. Addig is szerettem volna megosztani vele a boldogságomat, egyre biztosabb voltam benne, hogy szükségem van erre a lányra. Kedves volt, önzetlen, és nem utolsósorban gyönyörű, a szavai pedig melegséget keltettek a szívemben, ahogy csilingelő hangján a fülembe búgta azokat. Majd' kibújtam a bőrömből, kicsit jobban magamhoz is szorítottam örömömben, hogy ilyen kincsre leltem.
- I hope egyszer megkóstolhatok valamit, amit te készítettél, de addig is mást kell kitalálnod - kacsintottam rá Mayumira, majd kuncogtam kicsit.
- I'm sorry. Szerencsére itt aztán tényleg kicsi a világ... és úgy tűnik, itt leszünk még egy ideig - mondtam, utalva arra, hogy nyugodtan barátkozhat, mert hát a szintek átmérője alig néhány kilométer, és jó a közlekedés feljebb, itt nem lehet elszakadni egymástól olyan könnyen. Mindenesetre tengerpart... volt olyan edzőtáborunk, amikor a tengerhez mentünk és homokban edzettünk, kifejezetten élveztem a napsütést és a meleget, de vajon mennyire más, ha minden nap láthatom a partot, és mondjuk télen hűvös van, vagy esik az eső?
Aztán ugyan belefeledkeztem a beszédbe, de amint kijöttem a "transzból", a mocorgásával együtt könnyen felfedeztem, mi is történt, mire elpirultam és úgy kaptam el a kezem onnan, mintha forró vasat fogtam volna meg. Készen álltam rá, hogy bocsánatot kérjek, de a lány fel se hozta, nem is utalt rá. Talán nem is zavarta annyira? Anyway, inkább a lapockája környékére helyeztem a kezeimet. Még mindig zavarban voltam kicsit az incidens miatt, és szégyelltem magam, de én is éreztem, hogy mennyire nehezen tartottam kordában a vágyaimat, miközben ennyire lenge ruhában feküdt mellettem egy valódi angyal.
- Alright, én is kicsit álmos vagyok - adtam be a derekam - Mit szólnál hozzá, ha a tengerpartra mennénk piknikezni? - ajánlottam fel az alternatívát. Végül is a vacsora megvolt ma, nem árt egy kis változatosság, és úgy tűnt számomra, hogy a beach ideális helyszín, ha ennyire szerette. Addig is segítettem a takarót magunkra húzni, és mosolyogva figyeltem, ahogy behunyja a szemét, és elalszik. Csak azután hunytam le én is a szemem, mikor már édesen szuszogott.

Köszi a játékot, folyt. köv. a küldiben Wink

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 17:20

"Szóval merre kéne mennem?"- erre gondoltam először mikor elkezdődött minden. Elhatároztam, hogy itt várakozok egy emberre , aki segítene nekem hol tudnék mindent elindítani az alapoktól kezdve.
Miközben várok észre vettem valamit: a tojás ami ott volt a közvetlen közelemben repedezni kezdett és utána egy kis sólyom tört ki belőle. Ez még először még nem is jelentene sok bajt, de utána történt a krakk: a kis fióka egy gyerek hangján megszólalt, "Papa, papa te vagy az?". Ekkor jöttem rá, hogy gyengén de értem az állatom beszédét. Elmeséltem neki mi történt és ő is benne volt, hogy várjunk hátha segítene nekünk. Gondolkoztam rajta mi legyen a neve, de csak egy név jutott eszembe: Skyfaller. Szerencsére a mozgásából azt vettem észre, hogy neki is tetszik.
Hamar megtanult repülni, így miközben én egymagamban ültem és vártam, ő közben elrepült és megismerte a teret. Én is így tettem: a távolban mintha egy párt láttam volna az egyik padon, a szökőkútnál éppen kereskedtek, valakik a küldetés táblát nézték nagy sietséggel. Az ég szép kék volt, mintha az "error"-okkal teli ég és a GM megjelenése soha nem is történt volna meg. A távolban egy templomot láttam, annak is csak a tetejét a rengeteg madárral, köztük Skyfaller is ott volt. Gondolataimba merülve ott ülök egyedül Sky társaságában, segítségre várva.

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 17:43

Valahogy az Ébredő idomárok száma manapság megfogyatkozott, és ezt Shu nem nagyon tudta mire vélni. így még inkább kereste az ismeretlen idomárokat a tömegben. Néha szerencséje volt, amikor rátalált egy-egy kaszttársra, ám vicces történések is kerekedtek ebből a nagy társkeresésből. Találkozott olyan kardforgatóval, aki egy kasztváltás előtt idomár volt, de azután a céhvezére tanácsára váltott, ám még mindig annyira kötődött az idomársághoz, hogy az összes felszerelésének a kinézetét idomárosra cserélte, és még a kisállatot is megtartotta maga mellett, persze már nem harci petként. A legtöbb kaszttárs azonban vagy nem Ébredő volt, vagy nem szorult segítségre, így kis idomárunk kezdte magát egyedül érezni. Igen, ott voltak az Angyalkák... de... de ekkor Timidus valamit felfedezett a templom tornya körül, és intett is a társának, akinek arcán hatalmas mosoly kezdett felrajzolódni. A fehér-kék, körülbelül német juhászkutya nagyságú tollas sárkány azonnal fel is röppent, és lassú szárnyalással közelítette meg a sólymot, majd landolt a tornyon, és a közös nyelven szólt hozzá, amelyet eddig a petek túlnyomó része megértett.
-Szervusz. Timidus vagyok, a Jumpy Vigor céh tagja. A társam odalent várakozik, szeretnénk titeket megismerni.
Mutatott le a tér egyik pontján tébláboló Shura. A kislány jól kivehető volt, hiszen élénk kék ruhája még a karácsonyi díszekkel telepakolt főtéren is világított, és könnyű volt kiszúrni, mert izgatottságában még kissé szökdécselt is. Timidus persze nem volt ilyen izgatott, és bár ő is fontosnak tartotta az idegenek megismerését, a barátok szerzése már mást jelentett számára, mint az idomárnak.
-Megtennéd, hogy elvezetsz minket a te társadhoz? Nem láttunk még titeket itt, és ha kezdők vagytok, akkor szívesen segítünk eligazodni a világban.

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 18:15

Mikor felnéztem az égre láttam valamit: Skyfaller közelében egy sárkány-kutya keverékű állatot vettem észre. Jeleztem neki, hogy vezesse ide kíváncsi vagyok rá kinek az állata az iménti sárkánykutya. Újonnan képességemnek hála miközben jött elárulta, hogy Timidusnak hívják és a társa a közelben tartózkodik. E nyelvet nem nagyon ismerem de a megfelelő szavakat tudtam így köszöntöttem őt.
-Üdvözöllek Timidus! Engem Akichinek hívnak, a sólyomnak akit követtél Skyfaller, a társam.
Timidus a távolba nézett, ahol egy lányt láttam a tömegből felénk jönni. A lány eléggé nagy kedvében volt, biztos annak örült, hogy egy újabb Idomárral találkozhat. Az igazat megvallva kíváncsi vagyok, hiszen ő az első aki felénk jött úgy hogy sejti ki lehetek. Mikor megérkezett bemutatkoztam.
-Szia! A nevem Akichi és a társam, Skyfaller egy fiatal sólyom.
Mikor bemutattam neki Sky furcsán viselkedett: A tollai ragyogni kezdett és Éjfekete színre váltott. Új volt nekem hiszen még én se ismerem rendesen, viszont szerintem ezzel üdvözli a másik idomárokat (valami megérzése lehet).
-Bocsi, nem tudom miért csinálja, biztosan kedvel téged. Kezdő vagyok. A felszereléseden látom, hogy nagy szintű vagy. Még új vagyok segítenél körbe vezetni?
Az arcán láttam, hogy elfelejtettem valamit és már eszembe is jutott hogy mi.
-Elnézést, eléggé faragatlan vagyok. Te már tudod a neveinket én viszont csak annyit tudok, hogy a társad neve Timidus. Szóval, Téged hogy hívnak, illetve hogy hívhatlak?

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 19:47

Nem, nem sárkánykutya, csak kutya méretű tollas sárkány. Timidus bólintott arra, amikor Skyfaller a társához invitálta, és követte is a sólymot. Neki azért, mivel sokkal nagyobb volt, elég volt csak volt csak vitorláznia, és így is landolt a másik idomár mellett. Vitorlázás közben persze ő is jelzett a farkának intésével Shunak, hogy kövesse, bár látás jártasság nélkül ilyen távolságból az ilyen kis mozdulatokat azért elég nehéz lehetett kivenni, de szerencsére az idomárnak erre nem is volt szüksége. Ahogy Timi nem az ő irányába indult vissza, ráadásul a madárkát követte, már sejtette, hogy Akichi felé veszik az irányt, így ő is arra igyekezett. Ha jól értettem, és Murai a saját nyelvén köszöntötte a sárkányt, akkor sem láthatott semmilyen meglepődést a sárkány arcán, vagy a tekintetében. Timi elraktározta a tudást, hogy Szophiehoz hasonló képességű idomárral találkozott, és tudta, hogy ennek Shu is nagyon örülni fog. Viszont mivel köszöntötték, ő is köszönt, méghozzá mellsőinek megrogyasztásával, ahogy a japánok között illik, meghajolt, és csak ezután szólalt meg, ezúttal emberi nyelven.
-Szervusz Akichi. Igen, a méreteiből sejtettem, hogy fiatal, ahogyan te is az vagy. A sólymokat is felismerem, bár közelebbi ismeretségbe még nem sokkal kerültem.
A színváltás sem kerülte el a figyelmét, azt azonban ő sem tudta, hogy mi lehet ez, bár tippje volt.
-A menüdben megnézheted, hogy van-e már képessége Skyfallernek. Az ilyen effektek általában a képességek előjelei.
Ekkorra már Shu is megérkezett, ő is meghajolt, és mosolyogva hallgatta végig a lányt, és sűrűn bólogatott. Bemutatkozott volna ő is, csak mire szóhoz jutott, már meg lett kérdezve a neve. Egy kicsit zavarban volt, hátha úgy sejti a másik, hogy modortalan volt, amiért nem ezzel kezdte, de azután gyorsan kiverte a fejéből a gondolatot.
-Persze, szívesen körbevezetünk titeket... bár elég nagy a város, szóval tudnunk kellene, hogy mit szeretnétek megnézni. És nem, nem vagy faragatlan, nekem kellett volna bemutatkozással kezdenem. Shukaku vagyok, és Shunak hívhatsz, ha úgy könnyebb, őt pedig Timinek.

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 20:08

-Shukaku? Úgy hallottam, hogy te eléggé jól ismered az idomárság alapjait. Amúgy elsőnek felszereléseket szeretnék vásárolni Skyfallernek, pénzt szeretnék szerezni későbbre, illetve az egész várost megismerni.Most jut eszembe! Azt mondtad, hogy ez a színváltozás a képességszerzésnek az első jelei. Mire gondolsz?
Miközben a válaszát vártam észrevettem valamit Sky-on: az egyik tolla tűz vörös lett, de én is csak akkor vettem észre amikor a kezeim közé szállt... Még valami piszkálta az oldalamat.
-Bocsi ha megkérdezem de te is tudod mit mondanak a társaink? Mert azt vettem észre Timin és Rajtad is, hogy értettétek amit mondtam a saját nyelvükön.
Elmondok neki néhány dolgot, hogy tudja mi is helyezetem jelenleg...
Ha nem zavar mesélek magamról valamit, azt hogy miért is akartam egyből állatidomár lenni, mikor megérkeztem ,remélem nem okoz gondot, illetve te is mesélsz a te helyzetedről. Na a történetem ott kezdődik amikor az iskolában is az állatok között szerettem lenni. Már félre ne értsd csak az udvaron rengeteg madár volt és néha eltévedt kutyákat is találkoztam. Elkezdtem gondozni őket melyek aggasztották a többieket, mivel így is egyedül szoktam menni az állatokkal. Egy évvel megérkezésem előtt egy remeténél voltam aki rengeteg vadállattal volt körülvéve.
Erre elszomorodtam, mivel a valóság jut az eszembe így inkább abbahagytam.
-Sajnálom, nem tudom fojtatni. Remélem megérted. Inkább térjünk vissza! Már alig várom az utazásainkat, mint én, mint pedig Sky.

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 21:39

-Hááát... izé... igyekszem...
Vakargatta a tarkóját Shu elpirulva. Nem tartotta magát hírességnek, de azért annak mindig örült, ha már hallottak róla, annak meg pláne, ha jó színben tüntették fel, és most nagyon úgy érezte, hogy ez a helyzet. Persze ő volt az, aki konkrétan kereste a kicsiket, hogy segítse őket, ő üzemeltette a Dojot is, az ő céhe működtette a Szabad Rablás Boltocskát... ennyi azért elég lehetett a hírnévhez. Na de azzal már gond volt, amikor ebből eredően elvárásaik is voltak az embereknek felé úgy, hogy nem is ismerték, és olyan elvárásaik, amiket talán teljesíteni sem tud. Ebben a kérdéskörben viszont pont tudott, úgyhogy gyorsan elő is halászott pár szórólapot az eszköztárából.
-A felszerelésekben már rögtön tudok is neked segíteni. A céhünk, a Jumpy Vigor működtet egy boltot, ahol egyes tierű felszereléseket árulunk a kezdőknek, és az egész becsületkassza alapon működik. Tehát annyit fizetsz, amennyit gondolsz, és ha nincs pénzed, akkor ingyen is elviheted a felszerelést... csak ugye arra szoktuk kérni a vásárlóinkat, hogy ha nem használják, akkor hozzák vissza a dolgokat.
A szórólapon csak a bolt neve volt, egy kis kép meg a koordináták, amivel meg lehetett találni a térkép segítségével.
-A pénzkeresés már picit neccesebb. Ugye küldetéseket a Főtéren lévő táblákról a legkönnyebb felvenni, ott általában kezdő küldik vannak meghirdetve, pont ezért. Látod? Ott vannak!
Mutatott egy irányba, ahol valóban nagy táblák díszelegtek, egyiken egy térkép volt, a többire azonban cetlik és szórólapok voltak kiaggatva, ami mind egy-egy küldetést rejtett.
-De jelentkezhetsz is ugyanott, és akkor értesít a rendszer, ha új küldi van, és jelentkezhetsz, ha tetszik. Mi szeretünk a hagyományos módon kijárkálni és megnézni... de azok mi vagyunk. Persze az a legegyszerűbb, ha jelentkezel egy céhbe, és azoknak a bankjai általában dugig vannak pénzzel, és szívesen segítenek, meg felszerelnek, meg minden. A képesség pedig...
Elmosolyodott, majd nyitott tenyerét a lány elé emelte.
-Ha ideadod a kezedet, akkor megmutatom, hogy hol találod a menüdben a képességek leírását. Neked is van képességed, és Skyfallernek is van képessége. Lehet, hogy ő még nem kapta meg az övét, de már a tollak változása sejteti, hogy milyen lesz a képessége... de ebből még semmit nem tudok.
-A lány tud beszélni a petek nyelvén.
Jelentette ki Timidus, és a lány következő kérdésével már ez teljesen egyértelművé is vált.
-Akkor már meg is van a te képességed. És... hát Timi ugyan nagyrészt érti a többi petet. A petek nyelve nagyon különös, mert sok fajta létezik. Vannak, akik csak állathangokat adnak ki, amik valóban állathangok. Vannak, akiknek az állathangok mögött nyelv is van. Amikor Timi pici volt, ő is csak sárkányul beszélt, és jó pár szót megtanultam tőle, de én például ugye a sólymok vijjogását nem értem, a petek viszont egymást legtöbbször megértik. Azért mondom, hogy legtöbbször, mert találkoztunk már olyan pettel, akit egyikünk sem értett. Sőt, olyanokkal is, akik gondolatátvitellel kommunikáltak.
Na ebből már sejthető volt, hogy Shu is imádja az állatokat, és lelkes kutatójuk. A történetre mosolyogva bólogatott, és figyelmesen hallgatta, ám amikor hirtelen megszakadt, csak értetlenkedve pislogott. Nem, nem értette meg, de mivel nem akart semmit erőltetni, így csak bólintott.
-Én... én nem remetével éltem, hanem apuékkal egy nemzeti park erdejében. Apu vadőr volt, és az egész család ott élt vele, mielőtt...
Na és ekkor megértette, hogy miért hagyta abba a másik a beszédét, mert a kinti szörnyűségekről ő sem akart beszámolni.
-És... oké... akkor... mit nézzünk meg előbb?

by **Akichi Murai** Vas. Dec. 27 2015, 21:57

-Szóval ez a képességem? Igaz ezt már sejtettem de sebaj majd lesz későbbi lehetőségem. Sky is kaphat képességet?
Az utolsó kérdésem után hirtelen valami megrázott, (mivel Skyfaller tollát simítgattam) azt láttam, hogy láng vörös lett és valami ezt súgta: Arial Ignition. Szóval ez lesz... érdekes. Felnéztem Shu-ra.
-Már értem mi a képessége. Amúgy az alábbi sorrendben szeretném megnézni a dolgokat: Először a bolthoz, aztán a dojódhoz és végül megpróbálnák Sky-val egy küldetést.
Megszólalt Sky a fejemben: "Én most pihennék egyet Papa majd csak azután mennék.". Én is fáradt voltam de most el kell gondolkodnom a most hallottakról, illetve ma már eleget hallgattam. Rengeteg dolog van amire kíváncsi vagyok, de most szerintem valahova el kell mennem majd pihenni Skyfallerrel.
-Figyelj Shu. Nem tudnál majd valami helyet mondani nekem ahol lepihenhetnénk majd, mert Sky szólt, hogy most fáradt és az igazat megvallva én is az vagyok de még bírom.
Ezzel az utolsó mondatommal hátrébb döltem a padon, szememet az ég felé irányítom és ezen az egy dolgon gondolkodok most: Arial Ignition. Sky képessége.
Mikor Skyfaller elaludt és a ruhám egyik zsebébe elbújt és néhány dolog jutott az eszembe: Több idomár nem volt a közelünkben, illetve még a képességekről nem tudok sok mindent.
-Figyelj Shukaku. Miért nincs itt egyetlen idomár se a környékünkön és te honnan tudtad meg mi Timidus képessége? Tudnál róla még néhány dolgot mondani?

by **Shukaku** Hétf. Dec. 28 2015, 14:32

-Mhmm. Ezek szerint ez a képességed.
Bólogatott lelkesen az idomár, majd kicsit elgondolkodott azon, hogy miként is tudná szemléletesebbé tenni a szituációt. Persze hamar eszébe jutott, szóval el is kezdte.
-Általában a petek intézik el maguknak, hogy szót értsenek az idomárokkal, de ezek szerint neked Kayaba máshogyan gondolta. Tudod, még kint láttam egy ilyen vicces képet. Két delfin volt rajta, és arról beszéltek, hogy hiába próbálnak kommunikálni az emberekkel, ők túl buták ahhoz, hogy megértsék őket. Itt is valami ilyesmiről lehet szó. A petek általában értik a mi nyelvünket, de mi nem mindig értjük az ő nyelvüket. Sky képessége pedig... na ez megint egy picit bonyi.
Ő is lecsüccsent a padra, és lóbálta egy picit a lábát, mielőtt folytatta volna. A sárkány mellé telepedett, fejét a lány ölébe hajtotta, Shu pedig simogatni kezdte.
-Szóval kikelés után nem sokkal kapják meg az első képességüket. Akkor vannak fiúka, vagy bébi fázisban. Ezután úgy a tízes szint környékén fejlődnek, és kapnak még egy képességet. Ez a tízes szint nem biztos, csak ilyen átlag azoknál, akikkel eddig taliztunk. Ekkor lesznek ugye fiatal fázisban. Ezután van a felnőtt fázis, az valahol ötvenes körül lehet, mert szerintem Deliznek már felnőtt társa van, és ugye nem lehet nagyobb szintű, mint mi, szóval ezt még Timi nem kapta meg.
Ezen nem gondolkodott sokat, hogy miért nem, ezt rábízta Kayabára, ő úgyis jobban tudja.
-Így tehát összesen három képijük lehet, míg nekünk tizenegy. Egy alap, majd minden tizediknél egy új.
Nem kellett mondani se, látta rajtuk, hogy fáradtak, így azonnal bólintott.
-A Dojo mellett vannak hálószobáink is, ahol ingyen lehet aludni. Nem tágas, de kényelmesebb, mint az olcsó fogadók, és szívesen látunk, meg étel is van. Külön foglalkozom a peteknek készült ételekkel, és ragadozómadaraknak már nem egyszer főztem, úgyhogy össze tudok ütni valamit Skynak is.
Az utolsó résznél már összenézett a sárkánnyal, aki megcsóválta a fejét.
-Hát... a képességeink titkosak, hiszen némelyikkel megvédjük magunkat, és ha elmondanánk mindenkinek, akkor kicselezhetnék... vagy valami. De egyébként a menüdön belül van a petnek is egy menüje. Itt tudod megnézni az állapotát, és itt tudod elolvasni a képességeit is. Én az első pár napot csak azzal töltöttem, hogy a menüt bogarásztam, és mindent megkerestem benne... neked már könnyebb lesz. És...
Hisame és Peter emlékére picit elszomorodott, de azért folytatta.
-Volt egy kedves sárkány és egy idomár, akik befogadtak a céhükbe, és ők mutattak meg mindent. És... hát egy picit ez is ösztönöz abban, hogy mi is segítsünk a piciknek. Szóval... akkor bolt, vagy szundi?
Még nem pattant föl, türelmesen megvárta, amíg ketten döntenek.

by **Akichi Murai** Hétf. Dec. 28 2015, 20:48

Miközben a viccet megértettem elkezdtem elgondolkodni merre menjek. Skyfaller békésen alszik a zsebemben, így most akár mehetnénk bármerre amerre szeretnénk.
-Szerintem nézzünk el a boltba addig, ameddig Sky alszik. Nem akarom felkelteni, de jó lenne, ha a többi felszerelést megvenném és így hamarabb fogjuk érteni a dolgokat. Meg amúgy is, miközben ő alszik az alapokat amit nekem tudnom kell addig meg tudnám tanulni , majd ha felkelt, akkor pedig remélem Timidus segít neki egy picit ismerkedni a várossal.
Ezzel Timi felé néztem a válaszára várva. Remélem hamar végzünk, minél hamarabb elakarom kezdeni a küldetésem kijuttatni magamat meg a többieket. Nem értem még most se miért csinálták ezt, de ha már itt vagyok szétnézek. Mikor felnéztem az égre rengeteg madarat láttam az égen. Erről jutott eszembe.
-Shu! Merre lehet valami békés helyet, találni ahol az ember nyugodtan eléldegélhetne egymagában? Arra gondoltam, hogy később Sky-val elmennénk egy helyre, ahol pihenhetünk addig ameddig nincsen szüksége valakinek ránk, illetve szeretnénk egyedül éldegélni mondjuk egy tó közelében. Sky ott eltudna repülni én meg még nem tudom. Ja és nem válaszoltál rendesen mi történt, miért nincsen sok idomár a közelben,
Ezzel kérdőn hátra dőltve vártam, hogy Shu válaszoljon, vagy csak mutassa az irányunkat.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 28 2015, 21:21

-Akkor egy bolttúra rendel!
Szalutált Shu, és már pattant is volna fel a padról, hogy elinduljon a Boltocska felé, ám érkeztek új kérdések, úgyhogy azon nyomban meg is torpant.
-Az alapokat... hát... én az élésben vagyok otthon, mármint... élelem, szállás, ruhák, céh esetleg, ha keresel. Ilyenek. Ha az olyan alapokra lennél kíváncsi, mint a harcrendszer, a pontozás, a fejlődés, az már mind Timi asztala.
-És szívesen elmagyarázom neked is, és Skynak is a dolgokat. Az első, és legfontosabb, hogy az idomár és a pet egy. Együtt kell tanulnotok és tapasztalnotok, mert kizárólag egymásra számíthattok száz százalékosan. Ezért nem megoldható, hogy te úgy tanulj, hogy közben Sky alszik. Természetesen mivel te nem röpülhetsz, a várost neked a csak földön, míg neki levegőből is megmutatom, ám te kapsz térképet, hogy lásd, hogy ő mit lát.
És ezzel tulajdonképpen el is árulta, hogy addig egy mukkot nem fog tanítani, amíg mindketten nem elég kipihentek ahhoz, hogy tanuljanak. Szerencsére azonban olyan kérdés következett, ami inkább Shunak szólt, a lány pedig elgondolkodott azon, hogy véletlenül nem találkozott-e össze régi önmagával.
-Vannak olyan védett területek, ahol nem ilyen zsúfolt minden, mint itt. A kisebb falvakat ajánlom a magasabb szinteken, ám nagy tavak csak védett területen kívül vannak, oda viszont nem érdemes egyedül kiköltözni. A rablóbandák, meg a gyilkosok pont az ilyen magányos célpontokat keresik... szóval ha ilyesmit terveztek, akkor előtte erősödjetek meg egy picit. És...
Picit elpirult, amiért nem válaszolt, de hát ő nem volt Timidus, nem maradt minden a fejében. Visszacsüccsent a padra, gondolkodott egy picit, majd elkezdte.
-Hát... izé... igazából fogalmam nincs, hogy miért nincsen sok idomár. Vagyis... elképzeléseim vannak, de ezt ne vedd biztosra. Szóval először is, az idomár nem egy OP kaszt. Ez azt jelenti, hogy nem olyan nagyon menő. Meg ugye a fiúk nem szeretik, ha egy kisállat védi meg őket, mert akkor nem ők védik meg magukat. Sokkal fiúsabb, ha valami nagy fegyverrel kalimpálsz. Szóval egyrészt ezért lehet. Másrészt ugye idomár kasztot az választ, aki szereti az állatokat... azt hiszem. És azt is hiszem, hogy az ilyen emberek békésebbek. Sokan azt hiszik, hogy a fejlődéshez farmolni kell, vagyis mobokat ölni, pedig nem... de mivel ezt hiszik, így nem is próbálkoznak, nem fejlődnek, hanem beilleszkednek a város vagy a falu életébe, és így nem látod, hogy idomár vagy sem. De az is lehet, hogy ez mind butaság, és valami teljesen más oka van az egésznek. Nem tudom. Én szeretem ezt a kasztot, soha nem vagyok egyedül, Timire mindig számíthatok... meg amúgy sem szívesen püfölnék másokat fegyverekkel. Most... ha gondolod, akkor elvezetlek a boltba. Nincs messze, egy fél óra sétával ott vagyunk.

Ha minden rendben halad, játékunk majd itt folytatódik :3

by **Akichi Murai** Pént. Jan. 01 2016, 20:49

-Áááááá! El se tudom hinni! Azt hiszem egy picit nyugtom lesz, de valami azt súgta jöjjek ide mert valami fog történni. Szerinted Sky, mi történhet majd?
Persze, azért is jöhettem vissza hiszen innen indult el minden. Itt kelt ki Skyfaller, itt találkoztam Shukakuval és itt tanultam meg jó néhány dolgot Shunak köszönhetőnek. Remélem nem haragszik rám, hogy csak úgy leléptem. Két-három napja történt, hogy bent ragadtam ebben a játékban és ez eléggé elszomorító, alig telik az időőő Sad

. Sky mint mindig, a felettem levő eget szelten kis fiókához képest eléggé jól. Szinte holt fáradt vagyok alig állok a lábamon.
-Sky tudnál figyelni rám ameddig egy picit pihenek?
-Igen apa. Mihelyt valaki feléd közeledik egyből jelzek és vigyázok rád.
-Köszi. Hamarosan felkelek.
Ezzel lefeküdtem és furcsa dolgot álmodtam. Sky a képességét használva megmentett egy csoportot a veszélytől de súlyosan megsérült. Onnan tudtam hogy ez csak egy álom, mivel Skyfaller is tudja, hogy nélkülem életveszélyes ezt a képességét használnia. Remélem minél hamarabb tudunk fejlődni, így egymásra teljesen tudjunk támaszkodni.
~Eléggé új nekem ez a repülés dolog de tetszik! Aggódok apa miatt, hiszen rengeteg mindent próbál megtenni, azért hogy mások is biztonságba kerüljenek mihelyt tudunk oda menni segíteni nekik.~ Ezt gondoltam miközben a többi madárral a Főtéren levő templom toronyban beszélgettem. Nem sokban különböznek tőlem. Elmondták, attól hogy csak átlagos élőlények, tetszik nekik ez a játék, ez a világ.
Elkaptam egy picit Sky gondolataiból és megnyugodtam, hogy ő biztonságban van és jól érzi magát.

by **Noxy** Pént. Jan. 01 2016, 21:23

Egy küldetés után csak nehezen tudtam visszatalálni a Kezdetek Városába, mert a küldetés vége jóval messze eltartott, és ráadásul össze-vissza haladtam odafele az úton, így kissé eltévedtem.
De végül visszajutottam. Elsősorban beugrottam a kocsmába, hogy két pohár szíverősítőt legurítsak és hp növelő szendvicset bedobni, aztán bementem a kovácshoz megjavíttatni a felszerelésemet. Nahogy nehéz napom volt, a küldetésem is kifárasztott, ráadásul néhány idióta mob táncikált az idegeimen. Az utóbbiak csak megbánták bűnüket.
~ Majdnem eltévedtem, mobok vertek széjjel, elment egy csomó pénzem frissítésre, a jutalmam a küldiért se érte meg... most komolyan hogy fogok így valaha is felfejlődni? Kár, hogy nincs itt Yuichi... legalábbis az ő társasága igen jól jönne, mert egy igazi jó baráttal könnyebb lenne kibeszélni a dolgokat ~ morfondíroztam gondolatban . ~ Ez igazi szar nap... ennél rosszabb már nem lehetn... ~
Ekkor átestem valamin. Akkorát tanyáztam, ahogy még eddig sose. Szétterültem. Fájdalmat nem érzem, mert itt nincs ilyen érzés, de ez az esés annyira kizökkentett, hogy természetesen okom volt arra, hogy egyből felkapjam a vizet, és cenzúrázásra érett szavakat kezdjek mondani.
Mikor kikáromkodtam magam, megnéztem mi volt az, amin átestem. Azaz ki volt az. Ugyanis átestem egy játékoson keresztül, aki éppen húzta a lóbőrt a földön, a lehető legrosszabb helyen, s ott, ahol járnak és kelnek a tisztességes játékosok.
- Az anyádat.
Megragadtam a fickót a tarkójánál fogva, és talpra állítottam magam felé, ahogy az erőpontom ezt megengedte erőlét jártasság hiányában.
- Öcskös, szerinted mire valók a fogadók meg az egyéb szálláshelyek?! Itt fekszel az út kellős közepén, hogy átessenek rajtad az emberek... és pont akkor fogtál ki éppen engem, mikor pont nem vagyok jó hangulatomban, öcsi! Úgyhogy most nagyon erős mentséged legyen arra, hogy kerültél te ide az útba, hogy szunyókálhass!

by **Akichi Murai** Pént. Jan. 01 2016, 22:13

~Hmmmm? Valaki van a közelemben? Áááá, dehogy, akkor Sky már szólt volna.~ Ekkor hallottam meg Skyfallert miközben felém zuhan, hogy egy ember ráncigál és engem szid. Ezek szerint jól beszunyáltam és még észre sem veszi, hogy ki vagyok fáradva.
-Elnézést uram..... Hölgyem?! Sajnálom, hogy az útban voltam, de nincs semmi pénzem kocsmára meg fogadókra plusz a fáradság is erőt vett rajtam, pedig még azt hittem, hogy sokáig bírni fogom Sad

. Na mindegy. Szeretném kiengesztelni azzal, hogy meghívom önt valami olcsó dologra mert azért a pénz még jól jönne későbbre Smile

. A nevem Akichi, Akichi Murai. Áááh már itt is vagy. Ő pedig a társam Skyfaller, de a Sky is tetszik neki.
Miközben bemutatkoztam a hölgynek és próbálkoztam, hogy megbékéljen velem elmeséltem neki a kalandomat ebben a nagy városban és hogy eléggé kezdő vagyok nem tudom merre kéne mennem. Persze Shu-ról is beszéltem, hogy ő volt az aki kezelésbe vett, hogyan kezdjem el az itteni életemet.
-Vigyázz a papámtól! Ha meglátom, hogy valamit csinálsz vele, akkor én fogom kezelésbe venni az arcodat.
-Sky nem tudja a hölgyemény, hogy mit beszélsz de átadtam neki. Bocsi, azért hogy ilyen csak nálla fontos az első benyomás és amikor látta, hogy ráncigálsz rossz fényben tűntél fel neki. Hát akkor, merre van az a dolog, ahol meghívhatom?
Miközben a válaszra vártam megetettem Skyfallert néhány magokkal amikor találtam, hogy el lehet vinni még akkor, amikor a bolt felől jöttem vissza. Nagyon ízlett neki, majd utána a vállamra szállt és onnan figyelte az idegent.

by **Noxy** Szomb. Jan. 02 2016, 13:48

- Akkor olyan helyen aludjál, ahol nem esik tőled pofára a normális ember! - mérgelődtem. - És nagyon nem érdekel, hogy te meg a csibéd kicsoda! Ha pénz kell, menj küldetésekre, vagy lopjál, vagy valami, de ne itt rontsd a levegőt!
Mikor jött valami állítólagos nemtetszés, és annak hátterében rejtett fenyítés a közvetítőn (az úton fekvőn) keresztül a feladótól (csibe), ezen csak elröhögtem magam, de megtartottam a szarkasztikus hozzáállásomat a halálosnak tűnő fenyegetéshez. A riadt ábrázatot, meg a visszatáncoló utalásokból ítélve egy nagyon kezdő kis szintűvel van dolgom. Talán alig pár napja került be, miután le volt fagyva azóta, mióta a nagy bejelentés után a folyamatosan belépő új játékosokat leblokkolták alvó állapotba. Legalábbis csak hallottam ilyen pletykákat, amiknek nem biztos hírforrásuk van. Vajon a SAO útikönyvben szerepel, hogy mi történik azokkal a játékosokkal, akik a legelső nap után próbálnak ide bejutni? Majd alaposan megnézem azt.
- Szóval fenyeget engem a kis vakarcs? Kishaver, ilyen szinten te nem vagy elég a fél fogamra, nemhogy a kiscsibéd! Ne akard kipróbálni, milyen érzés veszíteni egy csatában, de sanos nincs kedvem semmilyen harchoz, csak egy kiadós pihenőhöz. Addig is, ha a kiscsibe ki akarna csinálni, előtte szedjen fel magára egy kis súlyt meg szintet. Így nem tanácsolom neki, hogy bárkinek is neki menjen, mert akkor kénytelen leszel szerezni egy másik állatot utána.
Azzal megfordultam, és elindulok, hogy faképnél hagyjam a fekvőrendőrt játszó öcsit meg a madárnyelven kötekedő kiscsibéjét. Semmi pénzért sem akarná pocsékolni az időmet olyasmire, amivel csak felhúznám most magam. Elég bajom volt anélkül is, nem kell még egy kolonc a nyakamon.

by **Akichi Murai** Szomb. Jan. 02 2016, 14:31

-Bocsi, hogy megsértettünk, csak nálam minden ilyen új. Sky-nál van ez a védelmi ösztön, de mind a ketten tudjuk hogy még sokat kell fejlődnünk ahhoz, hogy valakinek is tudjunk segíteni. Pénzem meg amúgy annyi van amennyit a kezdetnél kaptam szóval csak annyival tudnálak meghívni valamire. Arra meg hogy fáradt vagy nem tehetek róla, hogy mivel segíthetnék neked, de van egy ötletem. Nekem is pihennem kell, így ha tudsz egy közeli olcsó fogadót akkor, kifizetem a bent létet, mivel nekem is szükségem van már rá, vagy ha csak valami ételre akkor pedig arra meghívlak. Skyfaller, te pedig maradj veszteg egy picit nem akarjuk, hogy még jobban ránk haragudjon igaz?
-Akármennyire nem akarom de igazad van apa, felmegyek az égbe és majd onnan figyelek mindent.
Ezzel én felszálltam, apát és az idegent magukra hagyva.
~Nem értem miért is ennyire ideges a hölgy bár látom eléggé fáradt és szerintem most végezhetett egy küldetéssel, de nekem meg a kezdéssel van problémám Sad

.
-Ha nem segíthetek, akkor én elmennék mivel inkább szeretek egyedül lenni és még egyszer sajnálom, hogy az útban voltam. Viszlát!
Ezzel megfordultam és elindultam a Főtér közepén a szökőkútnál levő padokhoz ahol leültem pihenni és gyűjtögettem a kis kukacokat nagy bajomra, hogy Sky-nak meglegyen a kajája a későbbiekhez.

by **Noxy** Hétf. Jan. 04 2016, 21:35

Úgy néztem rá a srácra, mint ahogy ilyenkor egy normális ember szokott az őrültekre nézni. Ha részeg lennék, akkor se hinném el, pedig most olyan jól és józan vagyok, mint amilyen nem is voltam hosszú idők óta. És igen, nincsen elvonási tüneteim, tán a friss virtuális levegő teszi. Na de józanul még inkább alig hittem el, amit az imént hallottam.
- Öcsi, a legtöbb fogadó ingyé' van, és ha annyira csóró vagy, akkor minek akarsz meghívni valami olcsó italra? Nem iszom olcsó szutykokat, fiacskám, de nem ám! Én csak is a jó minőségű piákat fogyasztom, csak az igazi kalinkamaty jön be nekem. És mindenek előtt egy jó kis bor... jöjjön hát a bordal!
Csettintettem egyet, és körülöttem minden sötétbe borul, a reflektorfény rám világított. Én meg bepózoltam éneklésre készen. A zene egy zongorakísérettel kezdődött, aztán egy szép piruett forgással megkezdődött a dal.

Én arra törekszem hogy
Mihamarabb mindenen áthajtsak
Aztán a kocsmába húzzak
És pár üveg bort lehajtsak
Szívem csak akkor boldog
Ha borosüveget fogja
S amíg világ a világ
Én vagyok a bor foglya

Ki borommal ujjat húz
Nem fél haragomtól hát
Aztán persze néz, ha
Küldök rá egy jó kis borlavinát
Ez az éhség
Folyton ingerel
Bármit teszek
Folyton pulthoz terel

Jajj borocskám, imádlak nagyon!
Ezt abba nem hagyom!

Egy jó kis pincér a rendelést egy lánynak viszi
Más bambán néz, ki látja el nem hiszi

Imádlak nagyon!
Azt abba nem hagyom!

Mondd, minek gyerekpezsgőzés
Olyan szánalmas egy szokás
Hogy merészelsz előttem kannást inni
Fityiszt kapsz ezért, nyavalyás
Sió és egyéb citromos sör
Ezek nem kell ide, nem is más
Csak jó minőségi bor kell ide
Főleg tiszta száraz, nem vitás

Ki borommal ujjat húz
Féljen haragomtól
S aztán csak bambán néz
Agya addigra kifut a józanságból
Ez az éhség
Folyton ingerel
Igyál jobból hát
Ettől jobb leszel

Jajj borocskám, imádlak nagyon!
Ezt abba nem hagyom!

Jobb, ha minőséget iszol!

A végére, ahogy minden dalos eseményen szokás, robbannak a petárdák, szállnak a konfettik, háttértáncosok kánkánból pózolnak, meg egyéb ilyen hülyeség. Különben is elég hülyeség az, amit most elénekeltem arról, hogy a minőségi bor milyen jó. De mindegy, hátra ezzel nagy hatással leszek a normális emberekre, akik eddig iszogatták az alkoholmentes sörüket, a citromos változatokat, a szörpöket, meg a vörösboros kólákat. Na jó, a kóla az egy jó alapanyag a keveréshez, néha Johnny Walkerrel vagy a legjobb minőségű borhoz öntöm, ha nem akarok annyira becsiccsenteni. Ami a cidert illeti, az is nagyon jó dolog.
Visszaálltam normális álló helyzetembe, és minden visszatért a régi kerékvágásba, mintha nem történt volna semmi. Nagy komolyan néztem a fekvőrendőr öcsikénk szemébe.
- Szóval ne olcsó vackokat igyál, hane tisztességesebb jó piákat, de attól még nem volt rossz próbálkozás, ha a csajozást nézzük.

by **Akichi Murai** Kedd Jan. 05 2016, 12:24

Hát mit ne mondjak eléggé meglepett ez a hirtelen bordal. Közben már régen felálltam és azon kezdtem gondolkodni lehet hogy részeg? Mindegy ameddig nem haragszik rám annyira addig nem baj. Az utolsó mondatánál megállt az ütőm.
-Bocsánat de maga miről beszél? Én nem akarok senkivel semmit, alkoholt még nem ihatok de attól még jónak hangzik. Ha egyszer eljön az idő, akkor szeretnék önnel inni egyet, mivel ahogy hallom és látom igazán ért hozzá. Mivel fáradtak vagyunk elvezetne egy fogadóba és majd másnap meg kipróbálnám milyen az igazi ital.
Apa vállára szálltam és a fülébe csipogva megkérdeztem tőle, hogy ez biztonságos-e. Annyit válaszolt kockáztatnunk kell lehet hogy később még hálásak leszünk ezért. Most hogy mondta lehet hogy igaza van, legalábbis abban reménykedek hogy tényleg az legyen.
Miután válaszoltam neki még a hölgytől megkérdeztem, merre is van akkor a legközelebbi fogadó és szépen várva Sky-t cirógatva merre is tovább.

by **Noxy** Kedd Jan. 05 2016, 19:31

- Öcsi, olyan öreg vagyok én, hogy úgy magázz, mint egy vénasszony? Mert ha látsz rajtam valami ősz szálat, az bizony lehet nálam valami egészen gázos dolog, mert legalábbis nem vagyok húsz éves sem - komor pofával letöröltem egy vajfoltot a hajszálamról, ami abban a színben tényleg őszes hangulatot adott a hajamnak. - És mi az, hogy még nem ihatsz? Isten szerelmére, kölök, te nem vagy egy gyerek, hogy jó kisfiú módjára tengődjél! Ez egy szabad virtuális világ, és a szüleid sincsenek itt, hogy megszabják, mit csinálj és mit nem! Mikor én tizennégy voltam, akkor ittam először egy jó kis cidert meg egy magyar kéz gyártotta egri bikavért, félszárazon. Mintha csak tegnap történt volna!
Ismét felrémlettek előttem a régi emlékek a régi szép vidéki időkről. De ha nem is mutattam ki, gyorsan elhessegettem valahogy ezeket a képeket, mert nem szeretném semmiképpen sem, hogy egyszer valaha, egy szép napon, mikor nem kéne, lelombozódjak és visszaessek az évekkel ezelőtti depresszióba, amiből csak nagy nehezen nőttem ki és gyógyultam fel. De hát akkor is egy picit voltam csak idősebb ennél a fekvőrendőrnél, mikor agyi állapotom miatt szükségem volt az agyturkász segítségére.
- Hidd el, igyál jó erős, minőségi piát, és jobb lesz a világ szorongás nélkül, de nem kell lerészegedni - ajánlottam erősen és abba az irányba mutattam, ahol volt az a bizonyos fogadó, ahová mindig betérek kirúgni a hámból. Én a mai nap folyamán már nem fogom meglátogatni a helyet, az fix. Túlságosan fáradt lennék hozzá, és jobb dolgom is van most, minthogy kölyköket terelgessek, és ma is leüljek piálni azért, hogy jobban elviseljem az idióta társaságot, akikkel össze vagyok zárva.
- Egyéb kérdés? Mert más és jobb dolgom is van, ne húzd az időm.

by **Akichi Murai** Szomb. Jan. 09 2016, 15:35

-Igazán sajnálom még egyszer ezt a balesetet. Legalább a nevét elárulná, tudjam kicsoda is mondta ezt a jó tanácsot és úgy mond segített.
Türelmesen megvárom válaszát közben már azon gondolkodtam, mikor is menjek ahhoz a fogadóhoz amit a nő mutatott nekem. Közben Skyfaller-vel megbeszéltem, hogy mihez is kezdjünk ezután a beszélgetés után. Lehet, hogy elsétálgatunk egy kicsit, jobban mondva én sétálok ő pedig repkedve szállni fogja az eget. Engem betig az kezdett el foglalkoztatni, hogy meglátogatom-e egyáltalán azt a fogadót és meddig kéne még itt ülnöm, mivel már nem volt kedvem állva végighallgatni Őt.
Amikor ez a kérdés elhangzott, akkor már sejtettem hogy az a nő és apa hamarosan befejezi ezt a beszélgetést és elindulunk az irányukon. Megint fáradt voltam, bár lehet, hogy azért, mert még csak egy fióka vagyok így nem bírom a hosszú távokat, de attól még szeretek repülgetni. Így a kérdés után én felszálltam egy háztetőre és az ottani madarakkal kezdtem el beszélgetni. Lekiabáltam apához:
-Én most jól elleszek itt majd szólj ha indulunk!
Már sejtettem hogy megkapom a válaszomat, így már kezdtem felállni. Éppen lesöpörtem a port magamról meg a köpenyemről amikor Sky hangja elért hozzám és csak mosolyogva álltam és vártam a választ. Ha pedig nem kapom meg akkor elindulok.

by **Eldrie** Kedd Jan. 26 2016, 17:06

//Shukaku//

Kis bolyongás után, szórakazottan érkeztem meg a fő térre. Az utóbbi egy-két órában mélyen gondolataimba merülve bolyongtam össze-vissza a városban, alig-alig figyelve környezetemre. Gondolataim az utóbbi pár nap körül forogtak, amik eléggé... eseménydúsak voltak, legalábbis az első pár napom szinte céltalan, lassan eltelő, "találjuk ki hogy mi a fene is van" helyzetéhez képest. Egy-két játékos még meg is állított, amikor látták, hogy szinte mint egy zombi járok az utcákon, de gyorsan békén hagytak, miután biztosítottam őket, hogy csak simán elgondolkoztam.
Általában nem voltam ennyire eltájolva, de ma valahogy nem voltam teljesen magamnál. Lehet hogy késleltett reakció volt erre az egész helyzetre? Őszintén szólva nem hiszem, de más lehetőség nem jutott eszembe. Mindenestre mire feleszméltem, itt találtam magam a fő téren, a kezdő város egyik legforgalmasabb pontján. A hely, mint mindig, most is élénk volt: játékosok beszélgettek egymással, válogattak a küldetés tábla előtt, vagy éppen portékáikat árulják. Gyorsan előhozom a menüt, hogy megnézzem az időt, és tudatosult bennem, hogy a nap felét a semmivel töltöttem: későn is keltem, sokáig tartott mire elindultam, és a városban is csak bolyongtam. Arra jutottam, ki kellet valahogy szakítanom magam ebből az állapotból. Rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy már így is túlgondoltam mindent amit csak lehetséges, úgyhogy ideje kitisztítani a fejem. Jobb ötletem híján a tér közepén lévő szökőkút körüli padokra néztem. Hogy, hogy nem, az egyiken senki sem ült, így a kúttal szemezve le tudtam ülni. Lehet csak a folyamatos császkálás volt a problémám, mert, bár amúgy se szerettem összezavart lenni, valahogy a természetem ellen valónak éreztem, most, amint egy helyben, nyugodtam ültem, az eddigi gondolataim is tisztázódtak, és rögtön jobban éreztem magam, még egy mosoly is utat talált az arcomra. Valószínűleg érdekes látványt nyújthattam; már ha bárki is észrevette ahogy egy zombi odesétál egy padhoz egy szökőkút előtt, majd vigyorogni kezd.

by **Shukaku** Kedd Jan. 26 2016, 17:37

Kezdett nagyon hideg lenni. A karácsony is megvolt hóval mindennel, ahogy annak lennie is kellett. Szerencsére itt nem uralta az a randomitás a világ időjárását, ami odakint, hanem a világ jóságos urai döntötték el, hogy mikor ki mennyire fázzék. Persze Shu tudta jól, hogy bármit is mondjon Mirika, a világ igenis változatos volt, csak az istenek voltak olyan kedvesek, hogy virágos mezőkkel várták a gyerekeket húsvétkor, és havazással karácsonykor. Most azonban lassan február volt, és mégis fagypont alatt pihent a hőmérő higanyszála még a nappali órákban is. Szóval kesztyű, sapka, sál, nagykabát, és méghozzá anorák, legyen akármilyen ciki is, hiszen Shu méreteiben csak gyerekeknek valót lehetett kapni, na meg persze vastag csizma. Ezt a felszerelést egyáltalán nem harcra találták ki, de most az idomárnak eszébe sem jutott harcolni. Timidussal az oldalán, akinek szintén sál volt akasztva a nyakában, éppen a heti egy önkénteskedést folytatták le. Még most is voltak páran akik vagy Ébredők voltak, és nem volt pénzük meleg ruhákra, vagy ugyan nem voltak kezdők, de elhagyták magukat, és ócska fogadókban tengették az életüket, ahol szintén nem számíthattak jobbra, mint az íztelen zsömle és hasonló ínyencségek. Az idomár pedig úgy döntött, hogy egyszerre oldja meg a hideg és az éhség kérdését. Na persze csodát nem tehetett, viszont kimaxolt italkészítés jártassága volt, így hát fogták a kiskocsit, beletettek egy hatalmas italszállítós bigyuszkát, rengeteg műanyagpoharat, és végighúzták az egészet a Főtéren, hogy mindenkinek osztogassanak. Már éppen végeztek, amikor meglátták az újonnan érkező férfiút. Shu egy pillantást vetett a sárkányra, hiszen míg a lány nem tudta megjegyezni mindenki arcát, akinek már osztottak forrócsokit, a sárkány erre képes volt, és meg is rázta a fejét. A tartály ugyan már üres volt, de Shu önkénteskedős napján senki nem maradhatott szomjas a főtéren, szóval szépen odahúzták együtt az egész formációt a pad elé, majd mindketten meghajoltak.
-Izé... Shukaku vagyok, ő pedig Timidus. Meleg italt osztunk, és neked még nem adtunk, mert most érkeztél... szóval...
Nem merte megmondani, hogy elfogyott, hiszen akkor minek jött volna ide, úgyhogy a tőle telhető legteljesebb természetességgel töltött a saját kulacsából az egyik pohárba, mintha csak mindenkinek így töltött volna, majd Eldrie felé nyújtotta. Úgysincs itt semmi betegség, ha valaki fázik, akkor meg ne finnyázzon... akkor se, ha előtte a sárkány is ivott a kulacsból. Meg ezt amúgy sem kell tudnia.

by Ajánlott tartalom