Chariton

Felhasználónév: Chariton
Valódi név: Corwin Riley
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor:  19

Jellem: A sport megtanított rá, hogy legyek türelmes. Talán túlságosan is. Ennek ellenére, ha érdekel valami rákérdezek, nem várom meg míg magától elmondja az illető. Nyitott vagyok, kedvelek a társaság középpontjában lenni, de ha már csak nagyon jól ismerem a társaságot. Nem véletlen a felhasználónév sem. Kedvesnek tartom magam, de erősen állítom, hogy mást kell megkérdezni erről. Próbálok segíteni, annak akinek tudok. Mondhatni lovagias vagyok. Még egy utolsó...sokkal szimbatikusabbak a nők mint a férfiak, barátság terén is. Nem kedvelem őket valamiért túlságosan. De a lehetőségük adott a bizonyításra. Ha mégtöbbet szeretnél tudni rólam, ne légy rest, és beszélgessünk.

Képesség: Salut! (passzív)- Chariton múltjának hála gyorsan megfigyeli ellenfelei taktikáját és mozgását így gyorsan megtalálja a gyengepontjukat is. Ha két körön keresztül ugyanazt az ellenfelet támadja, a sebzése öt százalékkal nő, ez a hatás maximum kétszer halmozódhat, 10%-ig. Ez a képessége minden 10 szint után erősödik plusz egy-egy százalékkal emelve a plusz sebzés értékét. (Ha így nem fogadható, akkor kibővíteném azzal, hogy: Ha Chariton ezután más ellenfelet támad, az első támadása ellene csak a felét fogja sebezni.)



Reggel. Ébresztő. Ébredés. Jól aludtam, az ágy kényelmes volt, ami el is várható egy ilyen szintü hotelben. Szívesen pihennék még, nem arról van szó, de idő van. Kikászálódom, elmegyek a mosdóba, lezuhanyzom. Végigtekintek magamon a tükörben. Felkapom a szemüvegem, hogy lássak is valamit.  A barna szemem a szemüveg mögött mégjobban elveszlik a szemembe érő szintén barna hajam miatt. Nem is próbálkozom azzal, hogy megfésüljem, majd a hajpánt felfogja párbaj közben. Nem szeretem magam a tükörben szemlélni. Nem mintha lenne okom panaszkodni, 5 évnyi a tréningek és edzőtáborok meghozta a gyümölcsüket: a nyújtásoknak és sok gyakorlásnak hála, az egykor átlagos magasságúból, a mai, kortársaim között is magasnak montható 185 centiméter körüli magasságú fiúvá nőttem ki magam; nem vagyok túl izmos, csak pont annyira ami kell hogy megfelelően gyors lehessek. Mások vékonynaknak neveznének. Nézem egy darabig a bőröndömet, hogy mit vegyek fell -mintha lenne választásom. Edzőruha, edzőcipő. Magamhoz veszem az irataimat és kimegyek a szobámból. Az edzőm, a szomszédosban kapott helyet, de nem kopogtatok be, a megbeszéltek szerint várom a hallban. Vagyis várnám,  a lépcsőn – igen, lépcső, jobban kedvelem mint a lifteket- lefelé jövet megpillantom hogy az egyik kanapén ül, és egy kollégájával beszélget. Odamegyek és csatlakozom a beszélgetéshez, úgy is van még időnk:
- Jó reggelt -köszönök.
- Neked is Corwin -szólt az edzőm, Trevor. 60-as évei körül járt, árulkodó jel volt erről a jó néhány őszhajszáló és a kis sörhasa. A kollégája felé fordult -Had mutassam be a tanítványomat, William. Corwin Riley, 19 éves, 2 éve van a szárnyaim alatt…
Folytatták a beszélgetést, nem igazán szóltam bele az udvariasságon túl, csak figyeltem. Megtudtam, hogy nem az ő tanítványával fogok küzdeni, az övé más fegyvernemben indul. Pár percnyi beszélgetés után elindultunk a csarnokba ahol a verseny lesz...


A papírforma ismét győzött, velem együtt. Még csak nem is a döntőben volt a legnehezebb meccsem, hanem még az elején, valami ifjú tehetség ellen, akit nem rég fedeztek fel. Látni lehetet rajta,  hogy nincs hozzászokva ehhez a tempóhoz. A családomat hiába kerestem volna a díjátadón, hisz...fogalmazzunk úgy, hogy nincs egy élő rokonom se. Hosszú történet. Maradnak a riporterek, a szokásos sablonkérdésekkel és sablon válaszokkal.


Reggel. Köd és szél. Mit vártam, York-ban mindig ilyen az idő. Most kényelmesebb az ágy. Vagy mondhatni a szokásos, hisz „itthon” vagyok. Új még ez a ház, de azért már otthonnak nevezem. Ma délután lesz az edzésem. Szerencsés véletlenen, így legalább kipróbálhatom az új ketyerém. Drága szerkentyű ez a NervGear, de Trevor elintézte, hogy megkapjam a klubb pénzén, mint edzőeszközt. Kíváncsi vagyok mennyire lesz igaz rá, szoftver még nincs hozzá, ami támogatná, hogy gyakoroljam a vívást egy virtuális valóságban. Viszont járt hozzá egy MMORPG, és azok alapján amit tudok a harcrendszer is érdekes benne. Ha másnak nem, egy kis kikapcsolódásnak jó lesz. Rég volt már amikor komolyan vettem egy ilyen játékot, most sem hiszem, hogy lesz időm a toplista valamelyik pozíciójáért folyó harcban.

Bejelentkezés. Adatok. Felhasználónév. Használjuk a régit. Chariton. A jelentése miatt, dicsőség és kedvesség. Mindkettő igaz rá, bizonyos fokig. Nem szeretem meghatározni magamat, inkább a megfelelő emberek tegyék. Kár, hogy belőlük nincs túl sok. Visszaterelem a gondolataimat, most nem ennek van itt az ideje. Kasztválasztás. Első a listában, harcos. „A kardforgatók egy szál karddal állnak neki a küzdelemnek. Megkülönböztető jegyük, hogy hihetetlenül fürgék a csatamezőn, gyorsaságuk kiemelkedő. “ Gyorsan végig futom még a többit, de nincs hozzám közelebb álló kaszt. Na meg ha lesz valami köze a realitáshoz akkor nagy valószínűséggel itt tudok majd a legtöbbet gyakorolni.

Bejelentkeztem. Valamiért nagyon fura érzésem van. Szétnézek. Nincsenek túl sokan az első városban, pedig elvileg nem rég kezdődött a játék. Ez nincs rendjén. Keresek egy játékost..., aki elmondja mi történt. Lassan három éve. Mi történt kint? Hogy fogok kijutni? Majd néhány hosszú, sétával töltött óra után megfogalmazódott bennem. ...Miért akarok kijutni? A vívó karrierem miatt? Aha. Három év. Nem vagyok hülye, a testem úgy leépült, hogy szinte semmi esélye hogy újra pástra lépjek. A barátaim? Milyen barátaim? Nevetek egyet kínomba. Nagy valószínűséggel már nincsenek, nem álltak olyan közel hozzám. Társaságomból adódóan a legtöbb fiú volt. Akik voltak, azokat szépen lassan elvesztettem, mert nem foglalkoztam velük, a csapattársaim pedig soha nem kedveltek, túl irigyek voltak hozzá. Élő rokonom nincs. Ha összegezzük a dolgokat, nem sokkal rosszabb itt bent sem, azt leszámítva, hogy könnyebben meghalhatok. Voltam egy ideig...”árvaházban”...megszoktam a bezártságot, most sem fog zavarni. Miért is kellene annyira szenvednem tehát az ide való bezártságtól? Itt is élhetek. Itt is találhatok okot arra hogy éljek. Hova tovább... lehet pont itt fogom megtalálni rá…

(Ha sikerült elnyernem az év eddigi legkevesebbet mondó előtörténete díjat, szóljatok )