Atoru vs. Ayse - "Revans"

by **Ayse** Vas. Május 10 2015, 20:11

Tizenegy huszonöt… Nem tetszik nekem ez az eredmény. Hiába tudom a fejemmel hogy idebent nem számít, és hogy hiába gyakorlok nem használ hisz ezzel nem szerzek plusz pontot… mégis… Mégis úgy tűnik hogy idővel jobb és jobb lesz az eredményem, de nem eléggé. Hiába fejlődök gyorsan, nem elég… Ez még nem! Ugyanakkor nem edzhetek mindig így tudván hogy sokkal többet kell gyakorolnom mintsem simán csak harccal vagy küldetésekkel próbálkoznék. Csendes hajnal volt, alig voltak páran ébren. Ezt szerettem. A lábaim még mindig a futás tempóját követték, alig bírtak leállni és lelassulni, így akaratlan is gyorsabb léptekkel nyitottam fel a fogadó ajtaját, és léptem be rajta. Pár pillantást elkaptam akik már megszoktak, hisz tudták hogy a reggeli futás afféle hóbort nálam. Bár akadt, aki le akart beszélni, és olyan is akinek tetszik a hozzáállásom… Engem viszont ez pont nem érdekel. Intettem a fogadósnak hogy kérem a reggeli kajám, amit fent fogyasztok és míg én letusoltam, mert hiába nem voltam izzadt, mégis frissítő és tisztább érzetet biztosított számomra, tehát addig hallottam míg a szobám ajtaja nyílik, leteszik az asztalra majd távoznak, mindezt már kifizettem odalent, és hiába kerül többe az hogy felhozzák, jobb szerettem fent magamban elfogyasztani a reggelimet. Amint ez megtörtént, unottan dőltem hátra a székbe, és ugyan már reggel óta élődött bennem, sikerült érvekkel meggyőznöm magam hogy a mai nap a küzdőtereké lesz. Összepakoltam magam után, majd el is indultam. Reggel hat. Alig egy óra telt el, és bele fért, a futás, a reggeli és már ki is értem a küzdőtér arénájára. Alig telt el pár perc máris akadt egy kihívóm, amit a várt közöny helyett egy csöppnyi örömmel fogadtam.

by **Atoru** Vas. Május 10 2015, 20:42

A mai nap is kellemesen kezdődött, és már korán kidobott az ágy, mint mostanában oly sokszor. Amióta Anatole már nincs köztünk, nem alszom már olyan sokat. Későn fekszem, korán kelek... Soha nem alszom többet, mint amennyi szükséges, és nem eszem többet sem. Helyette inkább olvasom, eljárok vadászni, találkozom a céhtársakkal, és Chifuval... Ezenkívül pedig párbajozom. Mostanában egyre inkább érzek arra késztetést, hogy "húsvér" emberekkel mérjem össze az erőmet a mobok helyett. Sokkal izgalmasabb, és nagyobb az élvezet is.
Emellett pedig új barátságokat köthetek. Egy párbajnak köszönhetem, hogy az Angelic Voice tagja vagyok, és egy másiknak, hogy megismerhettem Shizukát... És Ririchio-t. Kettejük közül talán az utóbbit érdemes kiemelni, mert vele találkoztam már azóta egyszer... És akár megint találkoznék. Próbáltam küldeni neki levelet, és barát felkérést is, azonban a név nem volt helyes, akárhányszor is próbáltam. Egy idő után már azon gondolkodtam, hogy mi van akkor, ha hamis nevet adott meg? Ha nem is a sajátja volt, amit megosztott velem? Először haragudtam rá, de aztán inkább voltam bánatos, mintsem mérges.
Volt a lányban valami... Megfoghatatlan, ha érti az olvasó, hogy mire gondolok. Maga volt a rejtély, és talány, amit megakartam fejteni. Ám amikor azt hittem, hogy végre megfejtettem, az álomkép szertefoszlott és újból csak a nagy sötét falak álltak előttem. Amikor megtudtam a nevét, úgy éreztem, hogy kicsivel közelebb kerültem hozzá... De rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, és talá örökre elveszítettem.
Azonban nem így volt. Amikor reggel beléptem a küzdőtérre, már ott láttam őt. Először nem tudtam, hogy mit tegyek. Oda menjek? Ne menjek? Megszólítsam? Akar engem egyáltalán látni? Úgy éreztem, hogy tétlenségemben ott fogok elsüllyedni.
De végül döntöttem, és elindultam felé, egy kissé idegesen.
- Sze-szervusz Ririchio. - mondtam, kiszáradt torokkal. Lehet, hogy ez nem lehetséges, de én mégis úgy éreztem, hogy összeszorul a torkom a szárazságtól. Ezért aztán köhintettem néhányat, hogy könnyebben jöjjenek nyelvemre a szavak. - Te is párbajozni jöttél ide? - amint kimondtam a kérdést, éreztem, hogy bakot lőttem. Mi másért lehetne még itt, ha nem a harc miatt? De próbáltam úgy tenni, mint aki nem vette észre, hogy milyen bolondságot is kérdezett az előbb. - Esetleg... Szeretnél velem párbajozni egyet? - kérdeztem meg reménykedve. Az se zavar, ha nemet mond, de... Volt egy olyan érzésem, hogy nem fog. Nevezhetnénk női megérzésnek... Ha nő volnék. De így be kell érni a "férfiúi megérzés" kifejezéssel.

by **Ayse** Vas. Május 10 2015, 22:45

Meglepően korán érkeztem ki, bár én mostanában sokszor járok ismét ebben az időtájban harcolni. Valahogy jobban szerettem mint délelőtt vagy délután. Mindig jobban esett a friss levegőben vagy korán reggel, vagy amikor már fakul az idő és a levegő is hűsebb. Szertem mikor a bőröm símogatja, és kissé megborzongok egy egy hidegebb szellőtől. Arról nem is beszélve hogy energikusabbnak érzem magam ilyentájt mintsem napközben mikor ezer ágra tűz a nap. A küzdőtér arénájában alig volt pár ember. Szeretem a korán kelőket, úgy néz ki pont ők azok akik… akik komolyan gondolják az életet és a világukat. Akik nem lusták tenni érte, és ma én is így állok hozzá. Több harcot is le szeretnék folytatni, akár egy ellenféllel is, bár az emberek nem szeretnek ugynazzal az illetővel párbajozni újra és újra… Ki tudja miért? Érthetetlen számomra. Most viszont ismét itt vagyok tele erővel és energiával. Na jó azért annyira nem, hisz a reggeli futás némileg kivett belőle, de álltam mindenféle kihívást.

Hallottam a nevemet. Meg is döbbentem picit, hisz furcsa volt. Sőt első gondolatom az volt hogy talán kevernek valakivel de nem… hisz a hang tulajdonosa…
Meglepett kivel futottam itt össze, bár az igazat megvallva még minidig nem tudtam mit is gondoljak konkrétan a fiúról. Régebben harcoltam vele, sőt volt egy közös küldetésünk is, ami viszonylag lágyabb hangulatban telt mint az előző. Szinte már várom mikor kerülök összetűzésbe a fiúval bizonyos nézeteket illetően, de az elmúlt dolgok miatt talán igyekszem majd megértőbb lenni vele. Hisz úgy néz ki tényleg nem akar rosszat senkinek, de ez a mentsük meg a világot hozzáállás… Felfoghatatlan számomra még mindig…
- Csá! – Köszöntem
- Igen. – Feleltem egyszerűen.
- Rendben. Legyen rewans. – Jegyeztem meg ez fél mosollyal az arcomon. Majd már küldtem is a felkérést. Nem teketóriáztam. Teljes életes harc. Már megszokásból is arra kattintok.

by **Atoru** Csüt. Május 28 2015, 20:07

Később gondoltam csak bele, hogy mi van akkor, ha nem hiába jött ide? Igen, tudom, párbajozni jött... De mi van akkor, ha más oka is van? Ha esetleg valaki mással szeretett volna találkozni?
Ezirányú kételyeim hamar semmivé foszlottak amint köszöntött engem, ez alkalommal lezserebben, és mondhatni jobb kedvvel is, mint legutóbb. És remélhetőleg most már előbb leszünk egy hullámhosszon, mint legutóbbi alkalommal... Habár, én azt sem bántam.
A maga módján kialakult közte és köztem egy kapocs... Tudjátok, mint amiről szoktak mesélni, az a láthatatlan fonal, aki sosem szakad el. Valami hasonló lehet közöttünk.
A párbajjal kapcsolatos gondokat hamar le tudta a vállamról, és már küldte is a felkérést... Amin több okból is elmosolyogtam magam, és egyiket Ririchio-val is megosztottam.
- Mindig egész életes párbajokat vívsz, ugye? - nézek rá fejcsóválva, mintha rosszallnám ezt a szokását. - Egyébként mindig ilyen korán itt szoktál már lenni? - teszem fel a kérdést a lánynak. - És ami még fontosabb: Meg lehet találni téged párbajmentes környezetben is? - Ez már inkább hasonlított kíváncsi kérdésre, míg az előző egy afféle "Gondoltam megkérdezem" kérdés volt.
- Hm... Ez visszavágót jelent? - kérdeztem meg a lánytól. Ezek a nyugatias kifejezések...

És nyugatias nevek és képességek! Még az én képességemnek is angol neve van! Megértem, hogy... jó pofizni kell az USA-nak, de van egy határ.
- No és mondd, már jobban vagy? - teszem fel a kérdést, miközben tart a visszaszámlálás. - Most nem tűnsz olyan borúsnak, mint annak idején. - állapítom meg jó megfigyelőhöz méltóan a teljesen szembetűnő megállapítást.
No de viccet félretéve... Tényleg örülök, hogy már jobban van, és nem üldözi a lányt - még ha csak kicsi időre is - a múlt borzalmas démona. Ki tudja? Talán ha ott lett volna a Szanatóriumban, akkor most ő sem szenvedne annyit.
Ha időközben le is telik a számláló, nem támadok, ha én is tudnék előbb. Nevezd ezt lovagiasságnak, esetleg lenézésnek, megalázásnak, vagy egyszerű ostobaságnak. Én megvárom, amíg te lendülsz támadásba.

/Egy kérdés: Használjunk-e bárminemű harcrendszert, vagy sem? Very Happy

/

Statok (Lv16):

by **Ayse** Hétf. Jún. 08 2015, 21:40

- Igen. – Felelem a fiúnak őszintén, nehéz is lenne másfélét hisz az újaim már szinte magától mozdulnak arra a panelra a megszokás végett. Láttam rajta hogy nem tetszik neki, nem értem miért hisz ennek van csak igazi tétje, amúgy püfölni egymást nem több szimpla hó csatánál vagy iszapbirkózásnál, nem több csak gyermeteg játékok.
- Szeretek korán kelni. – Válaszom tömör, bár volt már rá példa hogy az ágy engem is rabul ejt, bár azt sem tartom többnek csak emberi gyengeségnek és lustaságnak. Majd a következő kérdésére csupán elhúztam a szám, nem tudom mit gondol rólam, vagy épp magáról, de sértő volt így válaszra sem méltattam… De a csevej nem maradt el, folytatta tovább mígnem eljutottunk a párbajfelkérésig. Küldtem is neki a meghívót szinte gondolkodás nélkül.
- Igen. – Felelem, bár nem értettem mit nem ért benne. Majd a következő kérdése. Eddig jó kedvem volt viszont két olyan kérdést is feltett amire akár meg is sértődhettem volna. Mondjuk meg is sértődtem de nem kötöm az orrára, talán majd ha eljön annak is az ideje, még türelmes vagyok. Nem értettem hogy mit ért a „jobban” alatt, de igen. Azt hiszem ma nem vagyok olyan feszült és a korai kelés is elégedettséggel töltött el irányomban. De nem tudtam mit válaszoljak hirtelen. Nem akartam beismerni hogy bajom van vagy épp volt, nemhogy még neki, magamnak sem… Viszont arról nem tudtam hogy borúsnak tűntem. Mármint nem vagyok egy csacsogi vidámka, de ez igen, talán tényleg búskomornak tűnhettem.
- Gondolom. – Ez jött elsőnek mint válasz, hisz magam sem tudtam eldönteni, de ezek szerint így látja. Tehát ha lát változást akkor igaza lehet. Bár úgy gondolom akkor közvetlenebb voltam vele mint most. De… mindig is rosszul jöttem ki másokkal, nehezen találtam én is és mások is velem közös hangot. Ezért nem hibáztathatom őt, viszont magammal sem tudom, hogy mit kéne, vagy hogy kéne-e egyáltalán kezdeni bármit is… Viszont a számláló lassacskán lejár, a fegyverem élesítem a kezemben várja hogy használhassam. Majd amint megüti a nullát, lendületet is veszek és egy alulról felfelé haladó vágással indítok felé.

Statok:

Élet: 14=70
Fk: 27
Erő: 48
Kit: 9=45
Gyorsi: 33
Spec. kép: 12

Módosítók:
Súlyemelés 2: /-4 negatív módosító. (Hentes -4 Kitartás eltörölve.)/
Hentes:(+16 erő -3 gyorsaság -4 kitartás, a támadás után 1/10 erőnyi vérzés egy körig)
"Az előző használójáról azt állítják, hogy nem volt százas. Alapított egy céhet és az óriási céhházat dugig tömte vaddisznó fejekkel. Azóta nem nyitotta ki senki sem az ajtaját."
Igazság Rúnája: (+4 erő, +5 gyorsaság, +5 fegyverkezelés)
Ha van a közeledben piros játékos, a fegyvered világítani kezd.
Képesség: /Grinder/: Spec/3 arányban, +1 erő.

by **Atoru** Szomb. Jún. 13 2015, 13:42

Az első két kérdésre a válasz könnyedén érkezett, még ha tömör is volt... A harmadikra viszont nem kaptam választ, csak egy grimaszt. Ezért megint csak a saját "zsenialitásomat" tudom dicsérni. Már nem egyszer fordult elő, hogy az "ismerősökkel" - olyan rossz ez a kifejezés - ápolt viszonyomat többre értékeltem, mint amilyen valójában volt. És talán ez is tehet arról, hogy senki nem tud rólam velősebb információkat. No sebaj. Ha eddig túléltem így, ezután is menni fog. Viszont még egy képességemről elfeledkeztem szólni. Hogy is fejezzem ki... Empatikus vagyok. Nagyon. Ha a környezetemben valakinek problémája van, vagy meg lett sértve, esetleg hirtelen rossz kedve lett... Akkor nekem is rossz kedvem lesz. Sőt, néhány alkalommal akár lelkifurdalásom is, ha úgy érzem tehetek a dologról... És most tehetek. És még azt sem tehetem meg, hogy bocsánatot kérek, és ezért ezek a leghülyébb helyzetek egy ember életében. Azért bántottam meg valakit, mert túlértékeltem a kapcsolatunkat, és nem tudok megfelelő kiengesztelést sem nyújtani, úgy szint a kapcsolatunk mibenléte végett. Ahj... - Elnézést az otromba kérdésekért. - válaszolom végül. - Legközelebb átgondolom, hogy mi csúszik ki a számon. Csak... Tudod néhány témában érdekelt volna a véleményed, és úgy gondoltam, hogy ilyen dolgokról nem párbaj alatt kéne beszélnünk.- magyarázom a lánynak. Miért ilyen komplikáltak az emberi kapcsolatok? Sokkal egyszerűbben is meglehetne oldani, ha pontos határokat szabnánk meg... Ezt viszont a kollektív tudat hiánya nagyban gátolja, és ezért mindenki máshogyan gondolkodik az emberekről, és a velük fennálló kapcsolatokról. És bár sem ő, sem én nem tudtam, de volt bennünk közös is, a régebben felsorolt ellentétek mellett. Nem találtuk a helyünket, és talán nem is akartuk megtalálni. Mindketten magunknak valók vagyunk, és ezért a kapcsolataink legtöbb esetben felszínesek... Igen, még nekem is, akinek van egy barátnője. Semmit nem tudok Kokoro-ról, ami a múltjával kapcsolatos. Egyedül azt, hogy intézetben nevelkedett és a nevelők gonoszak voltak, semmi többet.

A számláló lejárt, ellenfelem pedig habozás nélkül rontott nekem frontálisan. Most, hogy ismertem a képességét tudtam, hogy nem éri meg távol maradni tőle. Ezért először kikerültem a támadását egy ugrással, ezután pedig cikáztam körülötte, próbálva összezavarni, ami talán már nem lesz olyan könnyű. Gyorsabb lett az előző harc óta... Én mostanában csak a fegyverkezeléssel foglalkoztam, és úgy látszik ez a sebességem kárára vált. Ha nem vigyázok, könnyen bevihet egy találatot. Végül csak egy késsel próbálok belevágni a lábikrájába, majd távolabb ugrok. Hiába a képessége, ha elég ügyes vagyok akkor kikerülhetem. Remélem...

/24 sebzés, ha talál/

Hp: 110
Páncél: 30

by **Ayse** Vas. Jún. 14 2015, 13:48

Meglepetten álltam a fiú reakciója felett és azon is hogy észrevette a bunkóságát. Egyenesen a szemét kutattam a mondandója alatt.
- Nem baj ha goromba vagy, inkább tisztelem az ilyeneket mint a nyájasságot és álszentséget. – Jegyeztem meg, jelezve hogy nincs szüksége bocsánatkérésre hisz nem haragszom, csak kicsit hirtelen éreintett a mondata. Viszont a fiú azon részét amit elő tudtam hívni azt érdekesnek tartottam, szerettem, és többet akartam belőle látni, hisz úgy vélem az, az igazi Atoru. Meglepett a folytatás amiben azt ecsetelte hogy érdekelt a véleményem, hisz nem volt semmi olyan ami konkrétan összekötne minket hogy az legyen. Nem függünk egymástól. Viszont kíváncsivá tett.
- Igazad van, de úgy unalmas lenne, főleg a harc után, vagy előtt hisz a végén még befolyásolna a válaszokban. Azt tanácsolom ahány bevitt sérülést okozol, annyi kérdést tehetsz fel és majd eldöntöm mire kapsz helytálló választ. – Osztom ki a feltételeket.

Majd a számláló lejárt, és felkészülve rontottam neki a fiúnak. Tudtam nincs értelme hezitálni, és táncot járni hogy ki támadjon előbb. Úgy véltem inkább meglepem, ami nem sikerült egészen úgy mint terveztem. A reakcióideje gyors, így könnyedén kerülte ki a fegyverem, és még arra is volt ideje hogy a hátam mögé szökelljen. Nem kellett sok gondolkodási idő, a karodm markolatának a végét szabadon hagytam és a végével próbáltam meg megütni a fiút, kilendíteni az egyensúlyából és egy vágást intézni felé, de sikerült elég közelkerülnie hozzám, így a lábamat meg is vágta az egyik késével, bár a másikat használhatta volna okosabban is, de a szép szó, szép szó…
- Első sebzés, hallgatlak. – Jelentem ki, kis teret hagyva közöttünk.

Sikeres támadás esetén: 48 sebzés.

Élet: 14=70
Páncél:46-24=22

Ért találat: 24.

by **Atoru** Hétf. Jún. 15 2015, 18:32

Most rajtam volt a meglepődés sora.
- Várjunk csak... Tehát szerinted eddig ezt csináltam? - kérdeztem meg a lánytól. Ahj, hogy nem tudja elfogadni az önzetlenség létezését ebben a világban. De majd én megmutatom neki, hogy igenis létezik még!
A javaslatára egy harsány nevetés volt a válaszom. Félre ne érts, nem azért, mert a javaslatot találtam viccesnek... Inkább azt, hogy megint találtunk egy motivációs tényezőt. - Rendben van. - nyújtottam a kezem egy fülig érő mosoly kíséretében. - De akkor legyen fair. Ha neked is van kérdésed, akkor megválaszolom, és az igazat fogom válaszolni.- adom meg a saját feltételeimet a lánynak, hogy lássa kivel van dolga.

Uh, kíváncsi vagyok, hogy milyen válaszokat fogok kapni a kérdéseimre!

Talán az újabb díj miatt, vagy egyszerű megszokásból, azonban küzdőtársam nem cicózott - de rég használtam ezt a szót! - és egyből támadott.
Amíg az első támadását kivédtem, a másodikat gyakorlat hiányában nem tudtam. Lehet, hogy magasabb szinten állok, mint ő, de harctéri tudásom nem vetekedik az övével.
Így történhetett az is, hogy bár bevittem a találatot, de a következő támadása betalált nekem, én pedig a lendület hatására néhány métert arrébb is gurultam. Ilyenkor érzem szerencsének, hogy idebent nincs fájdalom...
Amikor elmondta, hogy feltehetem az első kérdést, törökülésbe pattantam, és úgy szóltam hozzá.
- Hm... - egyelőre csak ennyit tudtam kinyögni... A gondolatok cikáztak a fejemben, és hirtelen nem tudtam, hogy melyiket is tegyem fel. De úgy gondoltam, hogy egy egyszerűvel kezdek. - Szerinted létezik önzetlenség? - miközben feltettem a kérdést, jobbra-balra ringatóztam, és egy mosolyt is megeresztettem magamnak. Miután választ kaptam a kérdésemre, és a magam módján reagáltam is rá, felálltam és leporoltam magamat. - Most rajtad a sor ha szeretnél kérdezni. - adom át a stafétabotot. Nyilván az ő "csőrét is piszkálja" néhány dolog, legalábbis le merném fogadni.
De az is lehet, hogy újból csak tévedek. Kezdem azt hinni, hogy ezzel a lánnyal kapcsolatban minden gondolatom csak tévedések sorozata...

Hp: 92
PP: 0

Ért sebzés: 48

by **Ayse** Hétf. Jún. 15 2015, 21:26

Ismét összefutottam vele, bár most nem is bántam annyira. Nem azért mert hiányoltam, valahogy meg sem fordult a fejemben hogy összefuthatunk, csak nem tudom… Úgy elvoltam most, bár szerintem mindez arra vezethető vissza hogy tényleg jobb picit a hangulatom, ami szüntelen változik, hol be akarom zárni magam a szobámban, hol viszont nem tudok meglenni odabent mert fullaszt… De az emberek csak fárasztani szoktak, így őket mindenképp kerülöm, de most nincs bajom ezzel a helyzettel sem. Az emberekt úgy értem hogy azokat akik többet akarnak, álltalában akikkel összefutok itt, főleg kora reggel, csupán exp-vadászatot folytatnak, így egy gyors küzdelem és meg is vagyunk. Akad hogy egymáshoz sem szólunk. De ez a fiú más. Neki be nem áll a szája, folyton tesz vesz, gondolkodik, egy percre sem maradna csendben. Próbálkozik az látom, és el is fogadom, de nem értem miért… Egy ismeretlen mint én, egy olyan aki még csak normálisan fel sincs szerelkezve… mégis mi haszna származhatna belőlem?... Majd hozza a formáját.
- Nem egészen így értettem, inkább úgy hogy az aki mérges vagy indulatos, jobban kiadja az igazi énjét meggondolás nélkül. És ezt szeretem. – Jegyzem meg neki, hátha így érthetőbb. Igen jobban tisztelem azokat akik nem az illem és kedvesség fátyla mögé bújva mint például Asuka az idegesítő nyájasságával, hanem inkább az afféle ösztönemberek mint az a fura gyerek… a hibbant… Malcom?... Talán. Az olyanok sokkal érdekesebbek részemről. Miután megállapodtunk pár dologban, kinevet. Összeszűkült szemekkel figyeltem végig, az arcom egy izma sem rándult, de nem haragudtam meg rá, hisz ha tényleg nem rajtam nevet hanem a szituációt tartja komikusnak, akkor elfogadom hogy viccesnek tartja. Miután megegyeztünk szinte arra kért hogy én is kérdezzek… vagyis így hangzott. Igazság szerint meg sem fordulta fejemben ilyesmi, nincs mit kérdeznem tőle… Talán majd idővel… Majd támadtam, megsebzett, de még nekem is sikerült belecsípnem, vagyis… a pácnélját teljesen levittem. Ezt örömmel konstatáltam. Most viszont hátrébb pördülve majd törökülésbe ülve. Úgy láttam jó kedve volt. Nem akartam ezt elvenni tőle, viszont érdekelt hogy miért ennyire magabiztos és vidám. De úgyis megtudom. Feltette a kérdését.
- Önzetlenség nincs. Mindig magadért teszel mindent, hogy a lelkiismeretedet kiengeszteld, hogy elmondhasd magadról jót csináltál, és hogy különbé emeld magad a másiknál. – Nem igen kellett gondolkodnom ezen a válaszon, szinte azonnal kiszaladt a számon.
- Jelenleg nincs. – Felelem tömören, majd ha nem pattan fel lecsapok rá ismét, feltéve ha nem akadályoz meg ebben valamivel. A támadásom egy egyszerű rohamozott szúrás. Vagyis roham után, egyenest a fiú teste felé szúrtam.

Támadok 48 sebzéssel ha talál.

by **Atoru** Kedd Jún. 16 2015, 15:34

- Hm? Tehát szerinted ez az emberek igazi énje? Szerinted minden ember dühös és vérszomjas ragadozó, aki azt szeretné, hogy ő lehessen az alfa hím és minél több fajtársát taposhassa... Nem igaz? - teszem fel továbbra is mosolyogva a kérdést. De talán észrevehetett valami furcsát a hangomban, vagy a szememben... Valami idegent, ami eddig még nem volt tapasztalható. Legközelebb a racionalitáshoz áll ez a dolog, de ennél több. Félelmetesebb.
Amikor valaki így beszélt egy animében, a hideg futkosott a hátamon. ._.' De ki kellett próbálnom, hogy milyen érzés így beszélni! Ami azt illeti... Kicsit fura. Hozzá lehet szokni, de én nem akarok.
Amikor megláttam a reakcióját a nevetésemre... Legszívesebben még hangosabban kacagtam volna. De az önkontrollnak hála meg tudtam emberelni magamat. Nem is tudom, hogy mihez kezdenék enélkül.

A harc elkezdődött, most pedig tartott egy kis pihenőt, hála nekem. A kérdést feltettem, ő pedig válaszolt is.
- Eh? Így gondolod? - kérdezem továbbra is billegve, boldog arccal. Nagyra becsülöm benne, hogy ilyen... kifejlődött? Nem, nem ez a megfelelő szó rá. Nem is pontos... Nem, nem is érett, hanem... Ajj, nem jut eszembe! >< A lényeg az, hogy nem hezitál, és nincsenek kétségei.
Sajnáltam, hogy ő nem kérdez. De nem tehetek ellene. Ha ügyes vagyok, akkor a végére talán kapok néhányat tőle. Addig viszont sok csapásváltáson fogunk még átesni.
Igaz is, csapás. Ellenfelem gyorsan véget akart vetni a meccsnek, legalábbis az egyenes és határozott csapásai erre a következtetésre juttattak. Még szerencse, hogy gyorsan arrébb tudtam ugrani.
- H-héj! Ezzel majdnem eltaláltál! - fortyanok fel, természetesen teljesen jogtalanul. Ez egy párbaj, aminek célja, hogy eltaláljuk egymást. És hogy gyakoroljuk a cselvetést.
Amint újból rohamozni próbál, egy kis port - vagy homokot - szedek fel a földről, és a lány arcába szórom. Remélve, hogy ezzel kis időre elveszti a látását megpróbálok kettőt szúrni belé, majd hátrébb ugrok.
Persze annak is fennáll az esélye, hogy a képességét használja. Ebben esetben egy kommandós gurulást alkalmazok, és így próbálok közelebb kerülni hozzá.

Hp: 92

2x24 sebzés, ha talál

by **Ayse** Hétf. Júl. 27 2015, 19:38

Hallgattam a fiú mondatát, majd elfogott a röhögő görcs… Amolyan gúnyos, kellemetlen hangú röhögés.
- Túl akarod egyszerűsíteni. Én csupán annyit mondtam, hogy a felszínes jókedv, kedvesség és közvetlenség csupán egy álca, és ha ideges vagy, mert nem éred el a célod, akkor kerül felszínre az igazi éned. – Magyaráztam körbe. Bár abban igaza volt, hogy mindenki fentebb akar kerülni azon a bizonyos létrán, és a célért sokan könnyen alátapossák a másikat. Szóval nem mondott akkora hülyeséget, de maga az előadásmódja, az fenomenális volt. Igazság szerint tetszett, mégis ezt az őrült reakciót váltotta ki belőlem. Eddig a jó pofi fiúcskát próbálta játszani, most viszont a cool pasit. Vicces volt így látni, bár kicsit szenvedésnek véltem az egészet, mégis belementem a játékba. Kíváncsi vagyok ki tudom-e hozni ismét a sodrából, vajon megint láthatok tőle olyan ártatlan kis könnycseppeket? Majd megint felajánlom neki a vállamat, ha szeretné…
NEM! Éreztem magamban is hogy kezdek túlzásokba esni, amit nem engedhettem meg magamnak… Majd egy kis pihenő, egy válasz és egy visszakérdezés. Nem reagáltam rá semmit, se nem helyeseltem, se nem változtattam meg a véleményem. Felesleges volt bármit is tennem, hisz így is nyilvánvaló. A fegyverem ellen nem volna hatással a kései, viszont fejlődött, a pontjai elárulják a mozgásából. Viszont mindezek mellett még trükközik is. És ugyan láttam hogy mire készül elképzelésem is volt hogy miként védjem ki, ugyanakkor nem tettem semmi ilyesmit. Szimplán becsuktam a szemem, a mozdulatomon nem változtattam, vélhetően arra számíthat, mint ahogy arra is, hogy egy mozdulat után hátrálok, de nem csupán rohamoztam előre, hogy felkoncoljam a testét. Az egyik tőrét sem sikerült kivédenem... Viszont egy lendületes szúrást intéztem meg én is felé, majd ha sikerült ha nem visszavonultam pár lépésnyit.
- Kérdezz! – Ajánlottam fel neki a lehetőséget, hisz így beszéltük meg…

Sikeres támadás esetén: 48 sebzés.

Élet: 14=44
Páncél:46-24=0

Ért találat: 48

by **Argo** Pént. Szept. 25 2015, 20:03

Hai~
A küzdőteret inaktivitás miatt lezárom. Jutalmatok 45 exp és 110 arany

by Ajánlott tartalom

Atoru vs. Ayse - "Revans"

Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"

Re: Atoru vs. Ayse - "Revans"