A Sziget

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 24 2012, 16:41

Egy nagyobbnak mondható sziget az óceán közepén. Mielőtt víz lepte volna el a szintet nem messze ettől a szigettől volt a kazamata is, azonban mára már elérhetetlen. Ezen a szigeten található a Medve Erdő is, mely olyan sűrű, hogy a fák lombkoronája között nem szűrődik át elég fény. Azért a talajon így is megélnek a nedves mohák.

by **Anatole Saito** Pént. Feb. 15 2013, 18:58

Az a Kék csiga nem sokat hozott a konyhára. Tulajdonképpen veszteséges volt az a süti, még ha 10 aranyam is bánta csak. No, de itt van még a másik sütis cetli is, ráadásul az többszörösébe is került az előzőnek. Úgyis emiatt izgulok jobban, szóval ideje újra elolvasni.

"Bizonyára fáj a fogad értékes holmikra, bevételre, s kalandra. Siess, a negyedik szinten még kevesen járnak, leld meg elsőként a várva várt kincsedet."

Hajjaj, teleportálhatok megint. Így visszatérek a mezőségről Arbusba, majd a teleportkapun keresztül secperc alatt feljutok a 4. szintre. Itt nem is jártam még, de ezek a mezőségek úgyis egy kaptafára készültek, mintha a programozó és látványtervezők ezen akartak volna spórolni. Ha nem lesz ilyen sűrű a napirendem, akkor csekkolom majd az itteni várost is, már ha van egyáltalán, mert ez a portál kapu eléggé a semmi közepére tett le. Mondjuk legalább nem kell olyan messzire mennem, a koordináták szerint lassan el is érem a keresett helyszínt. A biztonság kedvéért magamon hagytam a harci felszerelésem és lándzsámat vállamon félig átvetve, úgy bandukolok a mezőn keresztül, mint egy napszámos, aki éppen dolgozni megy. Még jó, hogy nem kaszám van fegyver gyanánt, mert egy erre járó igencsak kiröhögne, hogy bronz vértben megyek kaszálni a jószágoknak. Kicsit felkuncogok a saját hülyeségemet végiggondolva, miközben hol a terepet kémlelem, hol a mini mapomon lesem a megadott kódokat. Azon sem lennék meglepődve, ha valamilyen mob őrizné a kincset, úgyhogy hallgatózásomat max fokozatra kapcsolom, nehogy sunnyogva valaki vagy valami meglepjen. Ahogy elérem a checkpointot, ahol lennie kéne a motyónak, érdeklődve és egyre izgatottabban keresem az X-et, vagy azt a pixelnégyzetet, amire rálépve felvillan az itemet jelző üzenet a menümben.

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 17 2013, 03:26

És már megint itt vagyok... Komolyan mondom, tuti hülyének néznek, hogy fél órán belül már másodjára masírozok keresztül ezen a mezőn full páncélban, miközben a mini mapomon a koordinátákat követve bolyongok. Megfordult a fejemben, hogy el se jövök ezért a nyavalyás kincsért, mert tuti megint átverés, de már annyit szívtam ma, hogy legalább ennyi kis kárpótlásom legyen. Merthogy mi is állt a két apró sütiben? 1. "Ne kísértsd a szerencsédet." Na mikor ezt elolvastam akkor született meg bennem a döntés, hogy a 10 arany kedvezményt nem fogom udvariasságból mégis kifizetni... 2. "A szerencse puszta véletlen. A 4. szint mezőségén megtalálod, mit keresel." Na és ezért bóklászok már megint itt. Ami viszont a legdühítőbb, hogy az előző fals kincses X mellet alig két méternyire van a mostani. Annyira megörültem a múltkor II Bunmei felfedezésének és az ezzel járó komolyabb összegnek, hogy azt hittem én kis naiv, hogy velem nem fordulhat elő átverés. De rá kellett jönnöm, hogy ez a sütivásárlás tényleg egy nagy kamuláda, amiből elsőre kivételesen jó cuccot húztam. Vagy az éppenséggel a beetetés volt. Mindenesetre ezután maximum vadászok szerencsesütijét fogok venni, az jött még be eddig a legjobban. No de lássuk, hogy mit is rejt ez az X. Kis híján felforr az agyvizem, mikor kiderül, hogy mindössze egy Halvány erősítő kristályra akadtam, aminek a piaci forgalma jóval a 80, de még a 40 arany alatt is mozog. Teljesen veszteséges volt ez az üzlet, jobban jártam volna, ha elfogadom a 40 aranyat és befogom a számat. Szó szerint bedobom az inventorymba a kristályt, majd puffogva hazaindulok.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Márc. 31 2013, 01:02

Eddig mezőség volt, innentől "A sziget".

by **Szophie** Szomb. Május 11 2013, 19:56

Követtem a térképet, amely a kincs felé vezetett. Nem tudom, mennyire megbízható ez a besúgó, mindenesetre nem találtam elég hatalmasnak az összeget, amit kért ahhoz, hogy ne próbáljam ki. Életemben sokkal többet veszítettem már holmi pár aranyocskánál, és ez az összeg úgy sem fog a földhöz vágni. Ennél jóval többet kötöttem már a fékezhetetlen sütizéseimre, amelyeket nap, mint nap folytatok.
Egy kis szigeten találtam magam, valahol egy óceán közepén. Igazán hangulatos volt, ahogy a hullámok a part menti kövekhez csapódnak ütemesen, miközben mindenféle madár csicsergését hordozza a szél. Egyedül voltam, legalábbis a látóteremben egy teremtett lélek sem volt. Jó volt ez a kis pihi a Kezdetek városnak nyüzsgéséhez képest. Lehet, hogy majd többször fogok ellátogatni ide a közeljövőben. Lépteimtől a homok besüppedt, és a cipőm is jól telement a meleg, szemcsés anyaggal, így inkább levettem. Aztán a szél belefújta a páncélomba, így azt is levettem. Végül egy sima bikinit öltöttem magamra, egyszerű strandpapuccsal, tekintettel arra, ha valami baj lesz, úgy is gyorsan vissza tudom venni a felszerelésemet, no meg Vezér is itt van, hogy megvédjen. Apropó Vezér.. Most sem maradhatott el az orra alatt morgás, és a nemtetszés. Egyszerűen kezelhetetlen a drága.
- Remélem, pancsizni nem akarsz. - vetette oda, gúnyos vigyorra húzva szájt.
- Miért? Lehet, hogy ott lesz az a titokzatos kincs izé, amit keresünk. - mondtam, figyelembe sem véve előbbi megjegyzését, majd a víz felé fordultam.
- Nem, oda biztos, hogy nem mehetsz be. - parancsolt rám. Mintha hallgatnék rá.. Csak azért is! Mégis mi tiltja, hogy ne? Ő? Rá nem hallgatok.
- Várj! Oda nem mehetek veled! És ki tudja, milyen szörnyű vízi lények rejtőznek ott. - ezen meglepődtem. Nem, nem a vízi szörnyek gondolatán, hisz az ebben a világban szinte bosszantóan természetes, viszont a tény, hogy nem jöhet velem felkeltette az érdeklődésemet.
- Mégis miért nem? - kérdeztem szinte rögtön vissza, hisz ez meglepett.
- Mert csak.. - fordult el, szemét lesütve. - Amúgy sem tudsz úszni! - Jó, ez igaz volt, hiszen a valóságban természetesen tudtam, de itt a fene sem tudja, mire emlékszek, és mire nem, mit tudok, és mit nem. Rögtön megszimatoltam, hogy Vezér nem úszása mögött viszont nem ez áll a háttérben. Fürkészve ránéztem, és erősen törtem a buksim. Csak nem félti a kicsi bundáját? Ez tűnt a legjobb magyarázatnak.. Bár otthon rendszeresen fürdetem (még ha ennek semmi értelme, akkor is), de azt sem szereti, akkor ettől szintúgy ez miatt viszolyoghat. Hümm.. Érdekes. Még egy félelmére fény derült.
Csendesen folytattuk utunk, mindketten a kérdéses tárgyat kerestük. Néhány helyen beleástam a földbe, benéztem bokrok alá, de sehol semmi. Végül egy eldugott helyen egy elhagyatott barlangra leltem. Kíváncsiságom befele invitált, no meg a tény, hogy valószínű, hogy ott lesz az én kincsem. És igazam is lett. Egyszer csak megcsillant valamin a képességemből eredő kis fénygömb gerjesztette fény. Odamentem, és végül megtaláltam. Igen, végig ezt kerestük! Szinte biztos!

A következőt találtad: {T1} Kidolgozott Bőrruha (+8 páncél)

by **Sakamoto Rin** Szomb. Május 25 2013, 17:15

Tengerparti piknik! Very Happy

Munya~ ez a nap is úgy kezdődik, ahogy mindegyik. De miért? Miért kell felkelni minden reggel? Nincs is iskola, akkor meg miért?.... Ja, tényleg én butus, hisz direkt állítottam be a felkelést kényszerítő ˝ébresztőórát˝. És hogy miért? Hát az jó kérdés… na, várjunk… Ááááááh, nem megy, túl reggel van még és nem tudok gondolkodni, az egyedüli, ami most eszembe jut, hogy az a fénycsóva, ami bevilágít a zsanérok között nagyon vakító. Kipattanok az ágyból, már ha a lajhárokat is megszégyenítő gyorsaságommal való mozgást lehet kipattanásnak nevezni. Megállok az ágyam mellett és miközben egy szép nagyot ásítok, magamra idézem az inventoriban tárolt szokásos öltözékem csak a sisakot hagyom ki, mivel azt csak harc esetén veszem fel, hogy ne kócolja össze a hajam.
Majd nyújtózkodások közepette kúszom le, hogy elmehessek az egyik közeli étterembe reggelizni… igen megengedhetem magamnak itt fent az ötödik szinten is, mivel végre van pénzem *.* Meg is rendelem a fincsi kakaót és egy saját alkotású szendvicset. Ám alig, hogy a pincérnő távozik, szemem a látómezőm azon sarkába téved, ahol a kis digitális óra mutatja az időt, és ekkor varázsütésre hirtelen eszembe ötlik: Nariko hugicával találkozó reggel 10 órakor a negyedik szinten. Az óra azonban már 9:55-öt mutat.
- Jaj, nekem. Onee~nyan haragudni fog, ha elkések… vagy azt hiszi majd, hogy valami bajom esett. Sietnem kell! – pattanok fel villám gyorsan az asztaltól és indulok is el, hogy megkeressem a portált. Már rég nem találkoztam az én édes hugimmal, így már nagyon vártam a találkát, szóval el sem hiszem, hogy így elfelejtettem. ~Mattaku~nyan én vagyok a legrosszabb nővér, nyuuu~ ~ fut végig a gondolat a fejemben és ekkor nem tudom, hogy a gondolat miatt, de hirtelen vakító fényesség támad én meg megbotlok valamiben, így a földre kerülök.
- Nyaaaaa~ – bár fájdalmat nem érzek még így is tudom, hogy az arcocskám beledörgölődzött a macskaköves útba. Szépen felülök a földről és elkezdem a kibontott, fekete tincseimet elsöpörni a látómezőmből… na várjunk…
- Kibontott? Fekete? NYAAAAA~! – adok hangot meglepőd ötségemnek, amint megragadom a hajam, ami pont úgy néz ki, mint Elfhercegnősködésem előtt. - Mi, mi történt velem? És, uh, mi ez a nagy valami a fenekem alatt? – állok négykézlábra majdnem kinyújtott lábakkal, tehát nem a térdeimen tá maszkodba és nézek a két lábam közé a földre. Ekkor pillantom meg a narancssárga és fehér színnel tarkított tojást. Érdekesnek tűnik, bár a körülöttem lévőket leginkább a póz, amit felvettem keltette fel a figyelmüket, így azt gyorsan beszüntetem és leülök a tojással szemben, hogy jobban szemügyre vehessem.
- Hm… Hmmm… Ez egy Pet? – igen, hamar leesik, hogy ez micsoda. Láttam már játékosokat ilyennel sétafikálni, mert kezdő MMO-sokként fogalmuk sem volt, hogy kell kikeltetni egy ilyet, de szerencsére én konyítok ehhez, mert más játékban már voltam ilyen kasztú játékos. Az első teendőm így az, hogy megnyitom, a kis ikont mely e tojás leírását tartalmazza. A nevének a helye üres ugyan is ezek a tojások csak akkor kelnek, ki ha nevet adunk nekik. Ré is klikkelek és elgondolkodom…
- Hm… Legyél… legyél, mondjuk… Kurama. Igen, Kurama~nyan mert olyan a színed, mint egy rókának.
Hogy ebből hogy jutotottam el a Kuramáig? Hát egyszerű. Mivel japán vagyok, ezért mangát is olvasom és van egy shonen manga is, amit olvasok, aminek az a címe, hogy Naruto. Na, és abban van a fiú hasában egy róka, aki tökre gonosz és mikor már nem lesz, az kiderül, hogy az a neve, hogy Kurama.
Be is írom a nevet mire a tojás megrepedezik. Majd a hirtelen pixelekre esik szét és a lehulló kékeszöldes szilánkok közt megjelenik egy kis négylábú állatka.
- Nyaaa~ KAWAII! – rántom magamhoz a kis lényt és kezdem, elölelgetni csak miután leteszem, akkor veszem észre, hogy egy tényleg egy kis rókakölyök kelt ki a tojásból. Szerencsére nem érte maradandó kár attól, hogy jól meg ölelgettem.
- Nariko… oh… – ötlik az agyamba hirtelen, hogy már ott kéne lennem az alsóbbik szinten, de már jócskán elmúlt 10 óra. Ám ekkor eszembe jut egy briliáns ötlet. - Oh, tényleg… küldök neki egy üzit, hogy kicsit kések! – gyorsan meg is írom, majd az elküldése után, felpattanok a földről.
- Yosshi, akkor induljuk Kurama~nyan! – pár méter után azonban kiderül, hogy Kurama~nyan nem igazán kedveli, vagyis inkább fél a sok embertől, így kénytelen vagyok felkapni a földről és az ölemben vinni. De ha már így alakult…
- Haha… akkor addig lássuk mi a speciális képességed… – felelem majd meg is nyitom a kis pet menüjét. - Thief? Oh… hm… értem… aha. Hihi, ezt majd kipróbálom a hugicán. – kúszik mosoly az arcomra, csak azt nem tudom, hogy vegyem rá, hogy kiálljon ellenem egy harcra, bár először még azt kell, megtárgyalunk, hogy-hogy lettem megint olyan, mint régen…
- Most pedig ELŐRE!! - azzal neki is iramodok a portál ugyan is már nincs messze. Mihelyst oda is érek, megállok, majd kimondom a varázsigét…
- 4. szint! – azzal máris feltűnik a fényeffekt, mely elvisz engem az eggyel lejjebbi szintre. Kinyitva a szemem egy hatalmas tóra, vagy mondjam inkább, hogy tengerre nyílik. De nincs idő bámészkodni, mivel késésben vagyok, máris elkeresek nézelődni, hogy, megtaláljam a drága hugicám… - Kurama~nyan, keress egy olyan lányt, aki úgy néz ki mint én, rendben? – bólint is egyet a kis róka ám utána szinte látom a feje felett a kérdőjeleket hisz számára csak én nézek ki úgy mint én.
- Narikó~nyan! Hol vagy? – kiáltok egyet hátha ez segít.

by **Akuma** Vas. Május 26 2013, 00:48

Tengerparti piknik!

Nariko nagyon izgatott volt ezen a reggelen, fel és alá mászkált a szint hely dolog valamin. Szóval, nem nagyon találta a helyét! Az egész azzal az üzenettel kezdődött, amit Rin küldött, hogy a 4. szinten 10 órakor szeretne végre megint találkozni, csak... ő nem volt benne biztos, hogy ez volt az a bizonyos nap, mert azt nem igen tudta, melyikről volt szó. És sajnos ez az elképzelés látszott helyénvalónak, pedig a fél éjszakát azzal töltötte, hogy valami úton-módon rájöhessen, miképpen lehetett az ilyen szintek között utazgatni. Mondani sem kell, nagyon ijesztő élmény volt, és a környék is másféle volt meg minden, megint nem tudott eligazodni és... annyi volt az ember. Azt márpedig nagyon nem szerette, számára nagyon bonyolultak voltak, s ehhez az a furcsa küldetéses feladatos labirintusnyulasdi is nagyon rásegített.
Elég volt csak visszaemlékezni arra a barátságtalan íjászra, aki aztán valamilyen gonosz-szerű filmfigura-féle szuperagy viselkedést produkált belőle, mert sajnos jobb ötlete az utánzásnál akkor már nem volt. Arra pedig az jobb kedvre derült, aztán viszont elment süteményt enni azzal az ijesztő fiúval, aki nem igazán csinált semmit, őt pedig ott hagyták nagyon csúnya módon. Már nagyon szerette volna viszontlátni Rint, olyan sokat volt messze és olyan sokáig, amennyit soha a sok év alatt és... uuuh... ez nagyon rossz volt, már csak gondolni is, nem hogy át is élni... Nariko pedig egyre csak bizonytalanabbá vált egy ilyen nagy világ dologban, a sok ijesztő emberrel és mindenféle más rosszal.
Most is, ahogy ezen a kék és sárgás helyen, a sok vízzel meg emberrel, úgy szorongatta fegyverét, mintha az egyetlen biztos pont lett volna a világon, csak hogy nem volt az! És nem tudta, hogy már mennyi idő telt el, a gondolatai is zavarosak voltak, más és más dolgokra gondoltak, alig volt bennük valami rendszer. Az ígéret, hogy viszontláthatja Rint, párosítva azzal a sok mindenkivel, akik nem ők voltak, nagyon felborították a lelki békéjét. Minden olyan sokáig tartott, nem értette ezt, fogat csikorgatott és szemeket meresztett, még a haját is megtépkedte olykor-olykor.
De igazán csak akkor pörögtek fel a dolgok, amikor nagyon ismerős hang ütötte meg nem létező füleit, s izgatottan az irányát kezdte el keresni. Biztos ő volt az, a nevét kiáltotta, de merre lehetett? Nyomban orra is bukott a homokban, mert a nagy igyekezetben elfelejtett a lába elé nézni.
- Rin~nyan! - kiabált segítségért, miközben próbált felkelni - Tatsuketeeeeeeeeeeeee!!!

by **Sakamoto Rin** Kedd Jún. 04 2013, 18:57

Tengerparti piknik

- Nariko~nyan! Hol vagy? – kiálltom el magam és közben körbe-körbe forgolódom, de nem találom sehol. Ezért aztán még gyorsabban pörögni kezdek hátha olyan lassan pörögtem eddig, hogy mire odaéretem volna ahol volt az óta már arrább állt, de annyira megtetszik, hogy a végén már nem bírom abbahagyni aztán bummm! Elterülök a homokban, és jaj, nekem forog, velem az egész világ @~@ Aztán végre kezd kitisztulni a kép va-vagyis kiegyenesedni naaaa >.< Szóval megállni és hirtelenjében még egy ismerős hang is a fülembe jut.
- He? Mi? Narko~nyan? – pattanok fel hirtelenjében, de olyan hirtelenjében hogy megint megszédülök… - Nyuuu~ Na-nariko~nyan… várj, mindjárt ott leszek csak egy kicsit megszédültem. – teszek, helyzetjelentést magamról miközben végre megpillantom a földön fetrengő ikertestvéremet. Biztos ez a földön elterülődi is olyan iker megérzéses dolog vagy mi, amiről még az iskolában hallottam a Dilis~sensei~nyantól, mert Jun és Saya ikrek voltak és az első órán a Dilis~sensei~nyan folyton azzal nyaggatta őket, hogy legyenek a kísérleti nyulai, hogy megmutathassa az egész osztálynak az-az iker kapocs dolgot, amit csak két olyan személy tud, akik ugyan akkor születtek…
- Na, megyeeeek… Nyaaaaa! – indulnék el, mint a hős, aki megmenti, a hugicáját ám ekkor hirtelen egy szélroham elfújja a süvegem, így kénytelen vagyok egy sarkon fordulással utána eredni…
- Gyere vissza! Gyere vissza, hallod?! – kiálltok a süveg után, ami csak száll és száll, végül aztán végre leesik a földre. - Na, végre… *kifújja magát* rossz süveg, rossz. – ütögetem meg a ruhadarabot, na nem azért mert rossz volt – bár megérdemelte – hanem hogy a homokszemcsék lepotyogjanak róla és ekkor…
- Juj, Nariko… NARIKO~NYA! – futok vissza a lány irányába.
Mindeközben szegény Kurama~nyant tudtomon kívül hátra hagytam és így mikor elmentem a magas röptű kalap után ő ott maradt. Biztos összezavarta, hogy kettőt lát belőlem ugyan is mikor visszaérek, azt látom, hogy Kurama~nyan ott áll a lány előtt és fejét enyhén félredöntve néz rá. Biztos azt kérdi „Mit csinálsz a földön?” hehe…

by **Akuma** Pént. Jún. 14 2013, 17:26

Tengerparti piknik!

Arccal a homokban nyöszörgött egy picit, aztán megpróbált feltápászkodni mikor ismét hallani vélte Rin hangját. De ügyetlennek bizonyult és visszapottyant, amikor lába melyre súlypontját próbálta helyezni, egyszerűen kicsusszant alóla. Megint elterült, de szerencsére Nővérke~nyan hangja megnyugtatta, hogy mindjárt ott lesz segíteni, így hát egyenlőre felhagyott a próbálkozással, hogy talpra álljon. Nem tudta meddig feküdt ott, de lassan kezdett kicsit hosszúnak érződni az ott töltött idő, tehát újból mocorogni kezdett és végül felkapta fejét a homokpárnáról. Ekkor azonban megdermedt, ugyanis két idegen szempár nézett vele farkasszemet és és... és... és és, hát... és... az olyan nem várt dolog volt.
Egy hosszú pillanatot követően végül pislantott, s w-ülésbe kecmeregve, tűnődve bámulni kezdte a kis valamit, eközben szép lassan az ő feje is oldalra billent. Vajon mi lehetett ő? Mintha már találkozott volna hasonlóval, de nem nagyon tudta hová tenni.
- Ohayō! Te egy nyuszi vagy...? - kérdezte találgatva - Talán... kiscsibe? Uuuu... watashi wa baka desu...! Nem láttad nővérke~nyant? Ő... olyan mint én, csaaak... okosabb, meg ügyesebb, meg szebb is és... ő... ő olyan mint egy szuperhős!
Ahogy így próbált szót érteni vele, egyszer csak felbukkant mögötte Rin~nyan alakja, így rögtön meg is feledkezett kettejük beszélgetéséről. Visítva felpattant, s homokot szórva lába nyomán, megrohanta nővérkéjét és szorosan átölelve megpuszilgatta az arcát. Biztosan nagyon hiányzott már neki, mert hogy ős is nagyon hiányzott őneki, tehát egészen biztosan így volt ez. Elengedte, s egy lépést hátrálva végignézett rajta, hátha talált valami változást azóta, hogy visszajött a régi haja meg szemei. Tekintete tehát nővérke~nyan feje búbján állapodott meg, s szemei nyomban felcsillantak.
- Kawaii! - kiáltotta.

by **Aidor** Csüt. Aug. 15 2013, 21:26

A zsinór megmozdul. A kezem megszorul a boton. Kapás van. Csak most ne szúrjam el. Meghúztam a botvégét. Egyre erősebben és erősebben. Ez valami marha nagy hal lesz! Vicsorogtam. A virtuális izmaim megfeszültek, ahogy küzdöttem a hallal. Az pár percen át ment, a bot egyre inkább hajlott. Már attól tartottam eltörik. Nem tört el... Sőt a hal engedett. Nem is kicsit. De valahogy természetellenes módon jött ki a vízből. Kb úgy, mint amikor a zsinór elpattan, hirtelen kicsapódott és nyílegyenesen csapódott az arcomnak egy csizma. Elterültem a földön. Egy rövid ideig feküdtem, majd felültem.
-Ez meg, hogy jött ki? Kérdezem magamtól, kicsit szédülten. És egyáltalán ki a fene dobta ezt be az óceánba. Emeltem fel úgy, hogy rendesen szemügyre vehessem.
-Legalább párba fognám őket. *Sóhaj* Majd oda dobtam a mögöttem elhelyezkedő kisebb kupac bakancs közé.
-Üdv a klubban. Mondom. Mert az biztos, hogy eddig nem fogtam semmit, sem aminek ne lett volna lábszaga. Ja, de mégis.. van itt néhány hínár szár is a bakancsok között. Vajon felhasználhatok onigirinek? Tűnődtem. Bár jobban meggondolva nem szívesen ennék meg semmi olyat, ami egy csizmában látott felszínt. Még mindig törökülésben ültem a homokos partszakaszon. Mellettem néhány pár méter magas parti sziklával, úgy 4-5 méterre tőlem és a szikla se lehetett magasabb 3 méternél. Beszívtam a sós levegőt. Hallgattam a sirályok hangját majd ugyanebben a pózban megint meglendítettem a pecabotot. Remélve, hogy ezúttal valami használhatót is fogok. Vagy ha nem max tovább bővül a gyűjteményem. Kitudja… talán valakinek ép erre van szüksége… valamilyen csínyhez, esetleg megenni… Bakancs főzelék fincsi.

by **Hime** Pént. Aug. 16 2013, 20:21

//Aidor, Kiyo//

Végre egy újabb nyugis nap, amit semmit tevéssel tölthetek. Gondoltam magamban, miközben ébredeztem olyan kilenc óra magasságában. Harcolni kedvem nem volt, és a küldik sem vonzottak egyenlőre. Az első szint, már unalmas volt számomra, mivel szinte már mindent láttam. Mobolni most nem volt kedvem, majd este valamerre gyilkolok pá órát, hogy edzésben maradjak. De mit is kezdjek ma magammal, gondolkoztam, miközben magamra kaptam szép új ruhámat alá pedig az új bikinimet mivel úgy döntöttem, elnézek a négyes szintre a szigetre. És ki tudja, lehet, hogy fürdőzök egyet a tengerben is. Még úgysem jártam arra fele, hisz nemrég lettem csak négyes szintű. El is utaztam hát oda, és egy darabig csak lófráltam a gyönyörű tengerparton, és élveztem a napsütést. Nemsokára egy ismerős figurába botlottam. Már messziről észrevettem a fiút, és emlékek tömkelege ontotta el agyamat. Az a harc. Már majdnem győztem. Nem sok kellett volna. Egyetlen ütés, de vesztettem. Ott döntöttem el, hogy ezentúl minden egyes nap minimum három órát edzeni fogok. Ott tört el bennem valami, de most úgy érzem, erősebb vagyok, mint valaha. Óvatosan közelítettem meg a srácot, majd hatalmas mosollyal az arcomon megszólítottam.
- Szia Aidor. Mi a helyzet veled? A harcunk óta nem láttalak. Minden oké veled?- Kérdeztem, majd kicsit hátrább vonultam, hogy tuti ne akadályozzam meg abban, amit éppen csinál. Közben, mivel ezt a partszakaszt megfelelőnek találtam. Ruhámat le is vettem magamról menüm segítségével, így már csak a bikinim maradt rajtam. Kíváncsi voltam, vajon Aidor mit fog szólni az új szereléseimhez, hisz ezekhez nem olyan rég jutottam hozzá, de amennyire el volt merülve a horgászásban, attól tartottam, hogy talán észre se vett. De úgy döntöttem, hogy nem zavarom. Csendesen leültem egy kicsit távolabb a leterített plédemre, és vártam, hogy észrevegyen.

by **Aida Atsumori** Vas. Aug. 18 2013, 20:47

”Már ötös szintű vagyok, tehát már elérhetővé vált, az első, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik szint. Hmm… Első hármon már jártam. Ma meg kéne néznem vagy a negyediket, vagy az ötödiket. Az előbbi tudom, valami szigetes-tengeres izé-bizé cucc, az utóbbi…az nem tudom… Inkább megnézem a negyediket, imádok úszni.” – keltem fel, olyan tíz körül. ”De még előtte elugrok a Sweet Dreams-be”
Felöltöztem, majd elindultam a cukrászda felé.
”Nézzük, mit egyek, először iszok egy banánturmixot, utána veszek egy puncsos sütit, mert az múltkori bevásárlásomkor nem volt”
Leadtam, a rendelésem, majd kiültem a teraszra, ahol neki is kezdtem az evésnek.

Kezdésképp megittam a banánturmixomat., folytatásnak kivégeztem a sütit, majd elindultam a teleporterhez. Tudtam hogy jól úszok és nem is féltettem magam, ezért fejest ugrottam az óceánba! Nyugis kis helynek tűnt, nem nagyon láttam senkit. ”Kicsit félek…de nincs rá okom…jól úszok és ha valami lefogna akkor előveszem a lándzsám és kész!” Úgy döntöttem lemerülök és körülnézek lentebb. Épp felmerülni készültem, körülbelül két méter mélyen jártam, amikor éreztem, hogy valami a fürdőnadrágomnál fogva felhúz. Hamar rá is jöttem mi volt az, egy nálam nem sokkal idősebb fiú horgászott ki.
- Fityu haver, - szólítottam meg. – szerinted hasonlítok egy halra?
Nos, ebben a pillanatban leszakadt a fürdőnadrágom vége, én meg csobbantam egy szépet. Jó mélyre jutottam le, aztán felmerültem és kimásztam. Úgy négy méterrel álltam a Nagy ho-ho-horgásztól, be is akartam szólni, de hirtelen a fickótól nem messze, megláttam egy régi ismerősömet, Himét.
- Szia Hime!!! – integettem neki. – Mi újság!?
Visszanéztem a fickóra.
- Őőőőőő… Ti ismeritek egymást?
”Hime megcsalja Yuichit?” – lebegett a fejem fölött a WTF!? felírat.

by **Aidor** Vas. Aug. 18 2013, 21:52

- Szia Aidor. Mi a helyzet veled? A harcunk óta nem láttalak. Minden oké veled?

Hangzott a kérdés. Hátra pillantottam.
Yo... Hime, igazam van? Minden oké. Vadászni jöttél? A mobok többsége a sziget belselyé... Kezdtem hozzá, de Hime hirtelen "átöltözött" fürdő ruhába. Persze kényelmes ez, csak egy gombnyomás és nincs lehetőség kukkolni se. Sokak csalódására, de ez meglepett.
Mit... Mi a fenét csinálsz? Kérdezem. Bár a fürdő ruha egyértelművé teszi a dolgot, mégse gondoltam volna, hogy van bárki, aki megfürdik ebbe az óceánba. Ez nem védet terület, mobok, pk-sok, mély víz és állítólag még vízi szörnyek is élnek ebben az óceánban. Ő meg egyedül ide jött, hogy vegyen egy fürdőt. Ez aztán bátorság... és persze felelőtlenség is. Majd közömbösen visszafordultam a bot felé.
-Vigyáz magadra, állítólag furcsa lények élnek a vízben. Mondom. Majd nem sokkal rá az úszó kapást jelzett. Sőt, ha nem fogom a botot stabilan már rég magával rántotta volna az a valami. Igen, ez biztosan egy hal! Nem is kicsi.
Kapás van! Kiáltottam tekertem a zsineget, a botot magasra emeltem és stabilan tartottam. Aztán megpillantottam. Ez a valami egy kölyök! Ekkor valami eltört bennem, ezt egyszerre nehéz volt feldolgozni. Csak bámultam és bámultam, ahogy ott lógott az íj módjára feszülő bot végén egy pattanásig feszülő damilon és egyedül én tartottam.
Végül megszólaltam még mindig sokkos állapotban.
-Ez a víz tele van furcsaságokkal. Majd mintha csak a végszóra várt volna valami elszakadt, feltehetőleg egy alsógatya és a nem minden napi fogásom nagy csobbanással hullott a vízbe. Én nem foglalkoztam vele, inkább azzal foglalkoztam, hogy új csalit helyezzek a horogra. Kicsit sajnáltam, az iménti jó cápa csali lett volna, és ha belegondolok, hogy én még a damil elvágásán is elgondolkodtam... Bár egy cápa elvileg még túl nagy falat lett volna számomra, szóval a terv több helyen is hibásnak bizonyult volna.
De nem számít végül is épségben kimászott a partra én meg nyugodtan dobtam újra a horgot a vízbe, nem törődve az iménti kérdéssel.

by **Hime** Hétf. Aug. 19 2013, 12:14

//Aidor+Kiyo//

Végre Aidor is észrevett engem, és nem kicsit lepődött meg, amikor ruhát váltottam. Kicsit azt vettem ki a szavaiból, hogy valamennyire aggódik értem, mint játékostársáért, de gyorsan meg is nyugtattam.
- Nyugi, csak kicsit napozni szeretnék, meg esetleg a sekélyebb részbe megyek be. - Folytattam is volna mondandómat, ám ekkor a fiú horgászbotja kapást jelzett, és legnagyobb ámulatomra Kiyo-t fogta ki a vízből. Mi az isten. Bámultam a két fiú felé, hisz egyben komikus jelenet volt, mégis nagyot néztem azon, hogy Aidor milyen erős is valójában.És most hogy így belegondolok, nagyon visszafoghatta magát a harcunk során, hisz éppen hogy nyert csak. nagyon szoros küzdelem volt. Percekig meg se bírtam szólalni, majd amikor Kiyo is kimászott a partra, reményeim szerint valamit felvett magára, mivel hogy idő közben elszakadt a fürdőnadrágja, így ismét a vízbe került, akkor bírtam csak megszólalni.
- Szia Kiyo-kun.- Néztem rá mosolyogva a fiúra.- Ő itt Aidor, ő volt az, aki egy igen szoros harcban legyőzött engem nem olyan rég a küzdőtéren. -Mutattam be Kiyo-nak Aidor-t.
- Aidor ő pedig, akit az imént fogtál ki a vízből Kiyo. Vele még régebben harcoltam, aminek sár birkózás lett a vége, és hát ott ez a srác maradt alul, elég csúnyán.Na most, hogy a bemutatás megvolt, akár le is ülhetnénk, és élvezhetnénk a napfényt végre.
- Amúgy Kiyo veled mi újság van?- Kérdeztem.- Elég rég nem láttalak már téged. - Mondtam az ifjabb srácnak, majd kényelmesen hátra dőltem a lepedőmön, és élveztem a napfényt, valamint vártam a fiúk reakcióját.
- Apropó, van itt valami sekélyebb partszakasz, ahol meg lehet mártózni egy kicsit a vízben?- Néztem rá kérdő tekintettel a srácokra.

by **Aida Atsumori** Szer. Aug. 21 2013, 11:11

Hála istennek Hime is észrevett engem, a pecaboton lógva már azt hittem fel se ismer ennyi idő után, mivel meg se szólalt. Mondjuk, jobban belegondolva nem túl meglepő, hisz azért egy tizenöt éves srác érdekes fogásnak bizonyul. Mosolyogva köszöntött engem, aztán a Nagy ho-ho-horgász is belett mutatva. Aztán elmondta azt is hogy velem is harcolt már, és csúnyán alulmaradtam.
- Egy pillanat!!!! – ugrottam be újra a vízbe, mert a fürdőnadrágom kezdett szétpixeleződni.
Sötétzöld nadrágomat, leváltottam a narancssárgára. Igazából mindkettő Rövidnadrág címkével volt, de én nekem fürdőnadrágnak is elment.
- Jól van, egy, rosszul pontoztam, kettő sárba lehetetlenség futni. Szóval. – mosolyodtam el. Majd valamikor mindenképp mérkőzzünk meg újra. Teljes életes küzdelemben.
Felőlem érdeklődve dőlt hátra a lepedőjén.
- Hát, nincs túl sok dolog, léptem pár szintet, és még mindig nem véstem a fejembe hogy háttal nem kezdünk mondatot. – mosolyodtam el ismét. – És, úgy érzem ez a „bezártság” jó hatással van rám. Áttudtam értékelni az életem.
- Nekem is kéne valami, amire tudok feküdni… - vettem elő a lándzsámat, majd felhajítottam a pálmafa leveleihez.
Sikerült is levágnom legalább három levelet, de elfelejtettem, hogy ez még mindig nem a valóság.
- Gáz…. – néztem csalódottan, aztán elkezdtem rohanni a lándzsám felé, hogy elkapjam.
Úgy rohantam, ahogy tudtam, még Himét is átugrottam, aztán becsúszva elkaptam a csodás fegyverem. Úgy gondoltam több szükségem nincs rá, ezért el is raktam. Helyette inkább ing kollekcióm két darabját idéztem meg, egyik az undormány színűekből származott, pontosabban piros volt, a másik egy fehér, Hawaii mintás. Az előbbit a fejem alá tettem, nehogy rátapadjon a homok a hajamra, vagy valami, másikat meg felvettem.
- Hmm, lehet van valamerre. Szét kell nézni. - vettem elő az invertorymból a sütiket.
- Kértek valamit?

by **Aidor** Szer. Aug. 21 2013, 15:34

Érdekes fogásom úgy fest elég aktív életmódot folytat mivel már vissza is ugrott a vízbe a lassan el pixeleződő gatyája után.
-Szerintem annak már mindegy... Mondtam. Majd hátra pillantottam a mögöttem fekvő cipő kupacra és megszólaltam.
-Kell valamelyikkőtöknek új cipő? Nektek ingyen adom. Egyiknek sincs meg a párja, de így is több mint a semmi. Majd az úszó ismét kapást jelzett és egyszerűen feltekertem a legújabb fogásom.
-Odasüss ez olasz. Mondom rátekintve egy magas sarkú cipőre, ami ép a horgomon lógott. Időközben Kiyo ekkor a lándzsájával hadonászott a pálmafák felé. Azok nem pixeleződnek el, ha leszeded őket? Kérdeztem magamtól. Közben új csalit akasztottam a horogra és megint meglendítettem. Majd válaszoltam Hime kérdésére is.
-Nem hinném, a parttól kezdve nagyon gyorsan mélyül a víz. Válaszoltam. Eközben Kiyo szépen kipakolt. Többek között sütiket. És megkérdezte, hogy kérünk-e.
-Milyen van? Kérdeztem. Most valahogy megkívántam a sütiket, arra meg még sose gondoltam, hogy süteményt csomagoljak az útra. Most is van nálam egy pár étkezésre elegendő szendvics nálam. De arra, hogy süteményt hozzak még sose gondoltam. Jelentősen gyorsabban jár le a szavatossága, mint bármi másnak. És kevésbé laktató. Bár azért… néha jól esne. Süteményt legfeljebb a városban szoktam enni. Akkor se gyakran. Legfeljebb hetente egyszer. Néha még annál is ritkábban. De van, aki így takarékoskodik. Nem mintha ezeken az összegeken múlna bármi is. Talán csak nem akarok elkényelmesedni. Bár egy masszás olykor jól jönne… Néha úgy elnyomom magam, hogy az már fájdalmas. Hogy miképp csinálom, nem tudom. Nem jellemző rám a görbe testtartás és külön ügyelek arra, hogy ne is legyen az.

by **Hime** Szer. Aug. 21 2013, 21:50

//Aidor, Kiyo//

A fiúk nagyon mókásak voltak, főleg Kiyo, aki alighogy partra kászálódott, már rohant is vissza a vízbe, mert a nadrágja kezdett szét pixeleződni. Azon is meglepődtem, hogy Aidor csak fél pár cipőket fog ki ebből a hatalmas tengerből. Viszont megnyugtattak, hogy a part mentén még nem olyan mély a víz, és így ott lehet fürdőzni. El is akartam indulni, ám előbb Kiyo levélszerzési szándékán nevettem egy nagyot, mivel, alighogy a földre értek a levelek, szét is pixeleződtek. Ekkor a fiú úgy döntött, hogy inkább az ingeit teszi maga alá, és arra ül le. Nem rossz ötlet, de az invertorymból kivettem még két plédet, és a fiúknak adtam őket. A következő percben Kiyo már egy ifa platónyi édességet szedett elő, és mindkettőnket megkínált belőle.
-Köszi öcskös.- Néztem rá mosolyogva, és egy szép nagy krémest ki is vettem. Majd elővettem a szörpjeimet, és három poharat, és a sajátomba töltöttem egy keveset, a többit pedig a sütik mellé tettem. Illedelmesen megköszöntem a sütiket, majd vártam egy fél órát, és elindultam a vízbe. Már idejét se tudtam, mikor úsztam utoljára, ám most is ugyanolyan simán ment, mint régebben. Élveztem, ahogy a hűs víz simogat, és most minden mást kizártam az agyamból, csak arra figyeltem, hogy túl mély területre ne kerüljek. Ám egyszer csak valami hozzá ért a lábamhoz. Először nem is törődtem vele, azt hittem, hogy valami hínár. Ám a következő pillanatban észrevettem a vízben úszkáló halakat, és két-három kígyó szerű valamit.
Hatalmasat sikítottam. Megmozdulni se és megszólalni se bírtam. Ám a víz egyre inkább sodort magával a mélyebb részek felé. Ám ahogy a víz beljebb sodort, a fiúk csak annyit láthattak, hogy én kezdek be pánikolni, de megmozdulni nem merek, és egyre inkább kezdek elsüllyedni. Ám a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem z, hogy nem messze tőlem megjelent a világ legveszedelmesebb ragadozója, nem is egy, hanem két példányban. Igen, a víz tetején hirtelen két cápauszony jelent meg, és elkezdtek körülöttem körözni. Az agyamban már elkezdett lejátszódni az életem, mint a kinti, mint a benti, ám megmozdulni továbbra se tudtam, mintha le lettem volna fagyva....

by **Aida Atsumori** Csüt. Aug. 22 2013, 00:17

Hime jót nevetett a levél szerzési módszeremen, örültem hogy mosolyt varázsolhattam az arcára. Ezt ő kedvességgel jutalmazta, pontosabban, adott egy jó kis plédet, ezért az ócska piros ingemet gyorsan ki is cseréltem rá.
- Köszi! – mosolyogtam rá.
Közbe Aidor megkérdezte, hogy kell-e nekünk valamamelyik cipő.
- Hmm…ingyen…nem hiszem, van nekem elég lábbelim, na meg nincs párja az összesnek, ha jól láttam. Vagy de? Mert ha igen akkor lehet viszek valamit. Amúgy tényleg, ebből mit akarsz csinálni, bakancsfőzeléket? – nevettem fel.
Aidor talált egy pár értékes darabot is, mondjuk egy szép, olasz magas sarkú.
- Na, ez már valami szépen ki van dolgozva, legalábbis ekkora távból úgy tűnik. – néztem a cipőt fekvésemből. – Érdekes hogy ilyeneket dobálnak bele.
Régi nevén mondva a nagy ho-ho-horgász elkezdett érdeklődni a sütemények iránt és megkérdezte mik vannak, ami alatt Hime elvett egy krémest.
- Van krémes, makaron, mandulás-csokoládés torta, nyalókák, cukorkák, gumicukrok, rengeteg krémmel töltött kissüti, meg még nem tudom, már nem nagyon emlékszem. Vegyél nyugodtan, bármit, bármennyit, azért vettem, hogy megosszam a barátaimmal.
Kis idő elteltével Hime megunta a napozást és bement a vízbe. Kíváncsian néztem, ahogy óvatosan úszkálgat arra ahol, kisebb a víz. Aztán hirtelen pánikba esett. Nem tudtam mi baja lehet, teljesen leblokkolt, az áramlat pedig elkezdte beljebb sodrani.
- Hime! Hé! Hime! Jól vagy!? – ordítottam oda neki.
Két cápa kezdett el járkálni körülötte és tudtam, azonnal cselekednem kell. Elkezdtem a víz felé rohanni, először odamentem Aidorhoz, gyorsan.
- CSINÁLJ VALAMIT AZZAL A NAGY FOGÚVAL – ragadtam meg a lábát, majd hozzávágtam az egyik cápához.
Tudtam azt is, higgadtnak kell lennem, okosan kell cselekednem. ”Áhh, igen! Ezt láttam egy animében!” – vettem elő a Kezdő Lándzsám, majd beugrottam a vízbe, úsztam, minden erőmmel azon voltam, hogy minél gyorsabban odaérjek, mondjuk azért kezemben egy kétméteres cuccal, nem túl egyszerű az úszás. Oda is értem és a cápa harapni készült, de ekkor én felvillantottam a Super Hero oldalamat. A csodálatos kínai lándzsámmal függőlegesen kitámasztottam a cápaszáját, majd lemerültem. Beúsztam Hime alá, aztán elkezdtem kifelé úszni. Nehéz munkának bizonyult, popómnál egy cápa járt, nyakamba egy nőci ült és egy kézzel fognom is kellett őt, nehogy leessem. A kapaszkodó meglepően nagy és puha volt. Szóval úsztam, teljes erőbedobással és még egyet hátrakiabáltam Aidornak.
- GYERE TE IS! – értünk ki a partra.
Akkor vettem észre, az a nagy, puha dolog, Hime melle volt. Nos, abban a pillanatban, az arcom körülbelül megegyezett a világ legélénkebb vörösével. Gyorsan elengedtem, aztán leejtettem a kezem a homokba. Ha még nem mászott le rólam, akkor valahogy a hátamon feküdhetett, ülhetett, valami.

by **Aidor** Csüt. Aug. 22 2013, 22:29

-Akkor dobjatok egy krémest. Mondtam nekik, miközben azon fáradoztam, hogy a legújabb szerzeményem is a helyére kerüljön. Gyönyörű helyet találtam neki a kupac legtetején és ekkor vettem észre két egymáshoz nagyon hasonló bakancsot is a kupacban, amiket azonnal összekötöttem a cipőfűzőjüknél fogva. Majd megint leültem a cipőt az ölembe vettem és hozzá fogtam a krémeshez. Nagyon finom volt... olyan krémes... de ez egy krémesnél természetes. Eközben Hime megunta a parton való ücsörgést és bement a vízbe. Aminek következtében nem is élvezhettem tovább az ízeket. Ugyanis hirtelen elkezdett távolodni a parttól és mintha pár cápa uszony is felbukkant volna. Most mondhattam volna, hogy én meg mondtam, de ha akartam se tudtam volna mondani. Pedig akartam. Ugyanis Kiyo a képembe ordította, hogy - CSINÁLJ VALAMIT AZZAL A NAGY FOGÚVAL. És mielőtt megkérdezhettem volna mit is már repültem is a vízbe. Ha tudnám mi volt ezzel a célja... bár valahogy sejtem. Legalább el tudott volna odáig hajítani és nem csak félútig akkor egy csomó fáradtságtól megkímélhette volna a cápákat. Nem kéne a csemegéért ilyen messzire úszniuk. Az egyik fel is figyelt a csobbanásra a másik folytatta, amit együtt elkezdtek. Kiyo sprintelt a lándzsájával Hime segítségére. De a későbbiekben hívjuk Vízi Hullának, mert ha a cápa nem öli meg én biztosan. Persze előbb túl kéne élni ezt a kis kalandot tekintve, hogy az egyik egyértelműen engem vett célba. Elkezdett körözni körülöttem közben láttam, ahogy Vízi Hulla a lándzsáját használva peckeli ki a másik száját ezzel egér utat nyerve maguknak. Persze... könnyű neki azzal a túlméretezett fogpiszkálóval. Nekem persze nincs ilyesmim. De ekkor döbbentem rá, hogy még a horgászbotom és a párt talált bakancsom is a kezemben van. Nos, a saját cápám ellen nem sokat ér, de legalább szórakozok egyet a másikkal. Megpörgettem a bakancsokat a fejem fölött az összekötött fűzőkkel és a felpeckelt szájú felé hajítottam. Telibe találtam az meg menekülőre fogta. Gyönyörű dobás volt... de mit csinálok emezzel itt. A ráadás kedvéért lesüllyedtem miután eldobtam a bakancsokat mivel az időre abba hagytam az úszást. Cá-Peti ezt az alkalmat választotta, hogy "lecsapjon". Nos, ugyan azt mondom, lecsapjon, de még csak kóstolgat. A cápák nem így támadnak. Ez szemből jött és nem is volt gyors, a cápák alulról és gyorsan támadnak, ha ölni akarnak. Persze ettől függetlenül ez nem azt jelenti, hogy ha hagyom, hogy bekapjon nem öl meg. Szóval odébb rúgtam magam ő meg elhaladt mellettem én meg mivel nem akartam, hogy lecsapjon a farkával megkapaszkodtam a hátuszonyában. Ő meg úszott egyre lejjebb és lejjebb. Szerencsére ez még nem megy túl mély rész... Alig 20 méter lehet. Talán 30... Visszafojtott lélegzettel merültem vele egyre mélyebbre aztán elértük azt a 20-30 méter mély feneket. Ahol odébb rúgtam magamat tőle. Ő maga tett egy kis kört és újra támadt. Ekkor körülnéztem és néhány kő alatti deszkát vettem észre, amik emiatt nem úsztak fel. Talán ha jobban körülnézek észrevehettem volna az elsüllyedt hajót benne a sok kinccsel. De valahogy mással voltam elfoglalva.
Még mielőtt feljebb lebegtem volna, odébb rúgtam a követ a deszka meg gyorsan emelkedni kezdett velem együtt. De késő, a cápa túl közel volt tátotta a hatalmas száját. Így a méretes deszkát magam elé tartva pajzsként használva tartottam. A cápa bekapta és darabokra roppantotta, de nekem lehetőséget adott arra, hogy megint odébb rúgjam magam. Már csak el kéne kapnom egy kisebb deszkát darabot. De fenébe, fejjel lefelé vagyok. az iménti elrúgás miatt. A deszka meg ott van a lábam magasságában. Ijedten kaptam, a késeim után és hajítottam a deszka felé úgy, hogy a kicsi keresztvasuk még ép oda fogassa a lábam a deszkához. Aztán illetten vettem tudomásul, hogy a horgászbotot meg elengedtem. Megint csak illetten kaptam utána és még ép elkaptam a végét. A levegőm lassan fogytán volt. Vajon elég hamar feltudok így jutni mielőtt megfulladok? Nem... Egyértelműen nem. Már feladtam a reményt mikor a cápa megint körözni kezdett körülöttem. Így megnyugodva konstatáltam, hogy ez hamarabb fog megenni, minthogy megfulladjak. Azt hiszem ez mégis csak szebb halál. De azt nem vettem észre, hogy mikor elhaladt mellettem a damil kampós vége be akadt a cápa pikkelyei közé. Így meg lepődtem mikor hirtelen a horgász bot megindult velem együtt. A cápának ez láthatólag nem tetszett, mert sietve indult meg a felszín felé. Hatalmas sebességet értem el a deszkával a lábamon és a cápa hajtóművel előttem. Majd a cápa közvetlen mielőtt elérte volna a felszínt-irányt váltott és közvetlen a víz felszín alatt kezdett el... Száguldani? Még jó, hogy motor hangja nincs. De nem is ez volt a legizgalmasabb pillanat, hanem mikor felbukkantam a felszínen. Nagy sebességgel csapódtam ki a vízből méterekre elhagyva a vízfelszín. Lábamon a deszkával kezemben a horgászbottal, aminek a vége még mindig a cápát tartja fogságban. Nagyot szippantottam a friss sós levegőből. Ha nem lett volna légszomjon biztos üvöltöttem volna. De sebaj, mert hamar bepótoltam a kimaradást. Mikor ismét felszínt értem és megindultam abba az irányba amerre a cápa úszott. A deszka miatt nem süllyedtem el csak az egyensúlyomra kellet ügyelnem. Berogyasztott térdel ordítottam.
-Ááállljjjj!!!!! Stop, stop, stoooop!!!!!! Halt!!!! Kiabáltam minden általam ismert nyelven. Ezt az egy szót, de úgy fest a cápa nyelvtudásomra még ráférne egy kis csiszolás. Mert nem értette meg... vagy legalábbis semmi jelét nem mutatta. A hullámok fodrozódtak mögöttem. Szél csapott az arcomba. Mint egy motorcsónak. Döbbentem rá. Főleg a fordulások. Ez... Ez... Vízisí?
-Miféle anime ez? Kiabáltam. Egy darabig oda visszaszáguldozik egy pár száz méteres szakaszon. Aztán Cá-Peti úgy döntött itt az ideje a változatosságnak és egy pár zátony felé vette az irányt. Már nem volt olyan messze mikor a damil úgy döntött, hogy bemondja az unalmast és elszakad. A cápa pillanatokon belül eltűnt előlem én meg siklottam tovább ugyan azzal a sebességgel. Kicsit fura ugrató szerű kialakítása volt a zátonynak. Ami úgy fest működik is mivel a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy átrepülöm a nem rég még mellettem lévő sziklákat amiknek árnyékában ücsörögtem egy jó darabig. Azok a békés szép napok... igaz, hogy nem telt el még 1 óra az óta, de már éveknek tűnt visszagondolva. Aztán megpillantottam Kiyo-tt és Hime-t a parton. Úgy fest megúszták. Átrepültem a fejük felett közben természetesen üvöltöttem és becsapódtam a parti homokba ahol még siklottam egy darabig aztán szép lassan lelassultam és leálltam. Úgy álltam a deszkán, mint eddig is berogyasztott térdel és néztem, mint aki szellemet látott. Aztán a deszka reccsent egyet szilánkokra tört én meg hanyatt vágódtam. Még azt is elfelejtetem, hogy lenne itt egy megölésre váró személy... na majd legközelebb.

by **Hime** Csüt. Aug. 29 2013, 10:41

Nem sok mindenre emlékeztem, mikor a parton végre magamhoz tértem. Nem tudtam, hogy kerültem ki a vízből, vagy hogy ott mi is történt valójában. Nem fogta fel az agyam valami miatt a dolgokat. Annyiban biztos voltam, hogy valaminek történnie kellett, hisz itt fekszek a homokban. És a többiek szemében mintha aggódást, félelmet és rémületet látnék. Megpróbálok felülni, de a fejem kissé kótyagos még. Rémülten nézek körbe, hisz az előbb még békésen úszkáltam a vízben. De mi történt utána? Sejtelmem sincs. Ránézek az egyik fiúra, majd a másikra. Nem értem, mi bajuk van.
- ÖÖÖhhhmm fiúk. Mi az isten történt? Az előbb még békésen úszkáltam a vízben, most meg a parton vagyok. Valami volt a vízben? Vagy mi baj van?- Néztem rá kérdő szemekkel a fiúkra, és nem értettem, hogy miért nem emlékszem semmire.

/Még majd szerkesztem kicsit, csak azért írtam, h tudjunk haladni. De ha nektek nem baj, h csak ennyi, akkor marad ennyi./

by **Jun** Szer. Szept. 18 2013, 19:46

- Kincskeresés! Jeej! - pattogtam örömömben a macskaköves utcákon végig, kezemben a papirost szorongatva amit részletesen leírva feketén fehéren olvasható, merre is találom az én kis kincsem. Már elég régóta vártam, hogy összefussak egy megbízható belevalóval és mit ad isten? Hát persze, hogy a második szint egyik piacán futottam össze eggyel. Először azt hittem holmi perverz, csak ott állt a sikátor falának dőlve támaszkodott, és a menüjét bütykölgette. Egy ideig csak néztem kevésbé feltűnően, végül közelebb baktattam, és egy rövidke beszélgetés, pár üveg ital a helyi kocsmában, megtörte a jeget és végül elárulta, hogy már órák óta vár valakire, de még csak az üzeneteire sem válaszol. Majd jó társaságomért cserébe nekem adta, azt mondván, hogy neki már úgysem kell, tegyek vele ami szeretnék. Széles vigyorral az arcomon szorítottam össze a papirost, majd rejtettem zsebembe és mint ha mit sem hallottam volna, hagytam el a zsúfolt utcát, egy kicsit üresebb környéket keresve, amit valljuk be nem nehéz ezen a szinten... Jobban szemügyre véve a papírt elég egyszerű instrukciókra bukkantam. Első feladat feljutni a negyedik szintre. Mi sem egyszerűbb nekem, aki már a Istenként koptatja az utcákat. Pillanatok alatt feljutottam a hármasra, majd azt következőnek a négyes szintre, amit hatalmas óceán borított be. Ámuldozva néztem a tenger felé, A sziget nevű óriás szigetről. De hiába volt ilyen gyönyörű a táj, sokkal jobban foglalkoztatott, a kincs.
- Nézzük csak... - mélyültem el a papírkát olvasva, keresve a következő lépést. - Megvan! - böktem rá az ujjammal, majd a számra fontam a szabad kezem. Talán nem kellene hangoskodni, sok féltékeny alak lehet a közelben akik bármit megtennének a kincsemért. Tettem egy kört, csak úgy össze vissza céltalanul, próbálva lerázni magamról az esetleges követőket, még ha nem is voltak, legalább körbejártam kicsit. Hamarosan elértem az erdősebb részt, amit a papiros említett. Már csak a két óriás szikla kell... és onnan pár lépés... Kis küszködés árán felmásztam egy pálmafa szerű dologra, amiről beláthattam a környéket, és szerencsémre nem jártam túl messze a sziklatömböktől, letéptem egy különös gyümölcsöt a fáról, és előre hajítottam, és mielőtt még becsapódott volna, és szemelől tévesztem cseréltem vele, sietve rohantam a szikla felé. Kétszer, háromszor körbesétáltam, megkeresve rajta a jelölést, először nehezen de sikerült rábukkannom a nyílra ami egy odvas fához vezetett. Bekukucskálva valami csillogó tárgyra lettem figyelmes.
-KIIINCS!- nem bírtam visszafogni magam, és olyan hangosan kiáltottam el magam, amilyen hangosan csak tudtam. Majd egy csókot nyomtam a cetlire.

by **Aida Atsumori** Szomb. Szept. 28 2013, 22:49

Aggódóan magasodtunk Hime fölé, vártuk hogy felébredjen. Hosszú percek teltek el, szinte óráknak tűntek számomra, aztán végre kinyílt a szeme.
- Jól vagy!? – kérdeztem tőle.
Nem értette mi történt, csodálkozva vélte felfedezni, hogy már nem a vízben van, hanem a parton.
- Hát… - próbáltam nyugtatni egy mosollyal. – először nyugodj meg, pihenj, majd aztán elmondom. – vettem elő az invertorymból az ételeket, és italokat.
Reménykedtem hogy a svédasztal megnyugtatja valamennyire, gondoltam valami pillanatnyi sokkban van, vagy hasonló, ezért mindent megpróbáltam.
- Szóval… - kezdtem bele. – Hirtelen cápauszonyok tűntek fel a vízfelszínén, körözni kezdtek körülötted, amitől te teljesen lefagytál. Mozdulni se bírtál, és ezt észre is vettem. Tudtam cselekednem kell, ezért azonnal elkezdtem rohanni a víz felé, és hozzávágtam Aidort Mr. Nagyfogúhoz – itt tartottam egy kis szünetet és térdepelve kértem bocsánatot szegény sráctól. – Gomenne! Gomenne! – álltam fel. – Aztán én is beugrottam. Úsztam, ahogy bírtam, közbe előhalásztam a lándzsámat, amivel kitámasztottam a másik cápa száját, téged meg valahogy feldobtalak a hátamra, és elkezdtem úszni kifelé. Közbe Aidor lenyomott egy csodás vizibalettot Mr. Nagyfogúval. – kezdtem megint bocsánatkérésbe. – Gomenne! Gomenne! – majd ismét kiegyenesedtem, szinte egy pillanat alatt. – Fej-fej mellett volt, a harckimenetele eldönthetetlennek bizonyult, egyszerű verejtékezve figyeltem ahogy majdnem megdöglik az a szerencsétlen..!...aztán átrepült a fejem fölött és nem sokkal utána már ő is itt állt mellettem. – fejeztem be a mondandómat.
- Amúgy, nem láttátok a másik cápát, amelyiknek kitámasztottam a száját? – néztem körül. – Hmmm… - vigyorodtam el. – kipróbálok valamit!
„Mindig is imádtam Fizzt!”
- CHUM THE WATERS! – vettem ki egy halat az invertorymból, amit bedobtam a vízbe.
Ügyesen körözött, vígan, nyugodtan úszkált körbe-körbe, aztán BUMM! Alulról feljött Mr. Nagyfogú, és megette.
- Őőő…ja… - jöttem rá hogy igazából semmi értelme nem volt. – Akkor… jól vagy? Minden rendben?

by **Aidor** Pént. Okt. 18 2013, 18:45

Hogy jól vagyok-e? Persze leszámítva azt a tényt, hogy majdnem megfulladtam, aztán majdnem megettek, vízisíztem, ugrattam és a végén repültem, majd értem földet, leszámítva ezeket a dolgokat azt hiszem, jól vagyok. De ez nem rajtad múlott. Mondtam miután kellően összeszedtem magam. Szerencsére Hime is megúszta. Bár arra nem számítottam, hogy ő az-az eszméletvesztős típus lenne. Úgy tűnik, hogy jól van. Persze miért ne lenne. Ebben a játékban mindenki jól van, amíg nincs nullán az életereje. Utána viszont baj van. Hime megúszta és én is. Némi életerő veszteséggel. Egy pillanatig tényleg azt hittem meghalok. Kiyo pedig sűrű bocsánatkérésekkel kisérve esdekelt.
-Rendben vagy? Kérdezem Himét. A választ még megvárom. Aztán elköszönök.
-Nos, vigyázatok magatokra. Mondom, majd:
-Kiyo. Fordultam felé és lekevertem egyet neki.
-Ezt legközelebbik. Majd egy intéssel távoztam. Ennyi kaland mára bőven elég volt nekem. Elfáradtam. A csizmák amúgy se érnek semmit, szóval ott hagytam őket. Ők pedig... biztos van némi beszélgetni valójuk egymással. Nekem pedig elegem volt a horgászatból egy időre. Cápák… *borzong* ezek nem az én világom. És ne lássak még egyszer cápát se ezen se a másvilágon. Bárhol is legyen az. Ami a lándzsáját illeti… valamikor majd csak meg lesz, vagy nem… de az már az ő baja. Végül is én is megúsztam… a szó szoros értelmében is. Nem sok híja volt. De rendben vagyok. És ha belegondolok, hogy majdnem új sportágat teremtettem. Csak azt az őröltet nézném, meg aki ezt űzné is. Arra kíváncsi lennék. Cápa sí… ez nekem magas és biztos nem vagyok egyedül. *sóhaj* Irány haza.

by **Szophie** Hétf. Nov. 04 2013, 19:58

Újra itt. Imádom ezt a kicsiny kis szigetet, ezt mutatja az is, hogy már számtalan alkalommal jöttem el ide egyszerűen kikapcsolódni, pihenni, nyaralni, esetleg kalandokat keresni, vagy kincsek után nézni. Ha már egyszer egy szigeten vagyunk.. Rolling Eyes

Még az a szörnyű küldetés sem tántoríthat el, amelyen anno itt vettem részt, és melyen egy csomó ember a szemem láttára - sőt, az én fondorlataim hatására - halt meg. Attól függetlenül még ez egy nagyon jó kis hely volt, és most is itt voltam, bár most egy a fülembe jutó hír miatt vagyok itt, miszerint egy tárgy van elrejtve ezen a helyen. Nem tudom, mennyire értékes, avagy sem, sőt, az sem biztos, hogy létezik. Annyi tuti, hogy az informátor szerint itt valami el van rejtve valahol. Hogy most hazudott-e, azt csak ő tudja.. Vagy talán ő sem. Mindenesetre én most itt voltam, nagyot nyújtóztam, és hagytam a farkasra a kincs megtalálásnak dolgát. Ha már a kedvenc szigetemen vagyok, és éppenséggel van egy társam, akit ugráltathatok, akkor igazán belefér egy kis pihenés, szunya, napozás.. Szóval csak a szokásos. Le is heveredtem egy plédre, és bámultam ki a fejemből, az elhaladó tejszínhab felhőket.

Vezér:
Magamra hagyott. A lusta némber! ._. Leheveredik, alszik.. pedig most akármilyen fontos dolgot is találhatnánk! Na, de ezért egész este mobokat fogunk gyilkolni, nem fog lerázni, nem fog pihenni. Csak itt végeznünk kell előbb. Azt hiszi, megúszhatja a csak úgy pihenést? Ugyan, ennél azért jobban ismerhetne.
Nagyban trappoltam az erdőben, dühösen a gazdám felelőtlensége miatt, amikor valami megcsillant a zöld aljnövényzetben.
- Ez lesz az én tárgyam! - örömittasan fel rohantam, és elkezdtem kiásni. Tudtam én, hogy lesz itt valami! Tudtam, hogy gyorsan megtalálom! Jeahh! Aztán futás a mibi-mobokhoz!

A következőt találtad: Éles *Fegyver* (+2 erő)

by **Aida Atsumori** Szer. Nov. 20 2013, 18:42

- Mmmmmmh…. – nyöszörögtem a takaró alatt. – Mmmmmmmmmmmh…
Ősz ellenére, kint veszettül sütött a nap, egyszerűen vakított, égetett, és lassan már a takarón is átütöttek a fénysugarak, meg már kezdett bemelegedni az a légkör is. Én meg pont olyan szobát kaptam, ahol nincs függöny. ”Nem hiszem eeeeeel…mért pont nekem jutott ez a szoba? Mért nem…Snowcat kapta például? Neki úgy se árt a meleeeheheeeeg! Jó..muszáj lesz felkelni.”
- Figyelem, figyelem..világbajnoki mutatvány következik… - motyogtam magamnak, majd legurultam az ágyról.
Már ez is megterhelő volt, + 50 fokkba, full lustán, de ismételten erőt vettem magamon, így már sikerült valami kóválygós, függőlegesben lévős, talán állásnak nevezhető pózt, és kiléptem az ajtón.
- Jó reggelt…. – ásítottam. – Mennyi az idő?..
Nem kaptam választ, így aztán ránéztem a karórámra…ha ott lett volna.
- Ja igen, ez Aincrad…el is felejtettem. – mentem vissza a szobámba átöltözni.
A White Roseos öltözékemet vettem fel, aminek színei a fehér, és fekete volt. Egyszerű, fehér, ujjatlan pólómra, egy fekete-fehér rövidujjal rendelkező dzsekit vettem, melynek alja összekapcsolható volt, de én erre a lépésre lusta voltam. Nadrágnak egy lefelé sötétedő, két oldalt három-három szíjas csodálatos ruhadarabot vettem fel, cipőm pedig egy egyszerű fehér, kicsit a mai sportcipőkhöz hasonlító lábbeli lett. Ami mellékesen kicsit nagy rám, de nem lényeg. Aktiváltam a teleport kristályomat, amivel egy pillanat alatt a negyedik szint homokos partjain teremtem.
- Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen… - kóvályogtam. – Nem leheeeeeeeet!
Mikor White Rose kastélyban azt hittem, ennél nagyobb hőség nem lehet, megtapasztaltam, hogy ott még hatalmasabb kánikula van. Nem csodálkoztam hogy üres az egész hely. Még abban a pillanatban felhúztam a nadrágom szárát, a dzsekim meg a fejemre tekertem turbánnak…majd végre, végre odaértem a biztonságos részhez! Fél óráig tartott egyáltalán rendesen nyakig bent lenni a vízbe, annyira hideg volt a víz, de utána már békésen úszkáltam, várva a megszokott csodát.

by Ajánlott tartalom

A Sziget

A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Horgász szezon

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget

Re: A Sziget