[Küldetés] Az elf királynő

by **Cardinal** Hétf. Ápr. 13 2015, 19:03

Résztvevők:
- Danee
- Hayashi Yuuichi
- Kurokawa Yuuki
- Miu
- Ozirisz
- RenAi
- Ryuninji Ren

Bevezető kör. Kerüljetek a második szintre, Urbus főterén lyukadtok ki, akár teleportáltok, akár a kazamatán keresztül érkeztek. Hogy mit csináltok előtte, tudomást szereztek-e a questről, találkoztok-e előtte vagy a főtérre érve, az teljesen rátok van bízva. Egy közös pont van: a főtér töküres, sehol egy lélek, se NPC, se nyitva lévő bolt vagy fogadó, és amikor a 2. szint területére érkeztek, megkapjátok eme questablakot.

Elf seregek szállták meg a városokat, csak kevesen menekültek meg a vadászaik elől. Menekülj, te is, ha kedves az életed! Vagy képes vagy eldobni azt magadtól, és megdönteni a királynő uralmát?

Alatta pedig a szokásos kék és piros gomb. Aki a pirosat nyomja meg, az nem jut túl a főtér területén és nem vehet részt a küldetésen, szóval úgy tessék trollkodni Suspect

Határidő: egy hét

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 13 2015, 20:54

„Ősök könyve, 7 bejegyzés, 4. cikkely: Elfek.

Réges-régen, mikor még Aincrad a nagy kontinens része volt és mielőtt még Kayaba Akihiko a világ teremtője a magasba nem emelte az egész országot a többi égi sziget közé, véres belviszály sújtotta az egész földrészt. Aincrad két legősibb faja, az emberek és az elfek vívták csatáikat a teljes uralom megszerzéséért. Évszázadokon át dúló háború dontotte romba az egykor oly gyönyörű tájakat, és utóbbi faj lassan de biztosan vette át az irányítás az ország felett. Mágiájuk erősebbnek bizonyult a fegyvereknél még ha csak kevéssel is. Türelmesek voltak és a városok sorra adták meg magukat az elf haderőknek míg egy nap az emberek megalkották a saját mágiájukat és a hatalmas erőket kristályok segítségével adták át a varázstalan embereknek és tartották azt kordában. Az új erő villámcsapásként sújtott le az elfek hordái között és ezzel megfordítva a háború kimenetelét. Az elfoglalt területeket visszavették és az ellenséges haderőt a saját földjükre szorította vissza. Ám Robald király, Aincrad akkori uralkodója nem elégedett meg ennyivel. Félve, hogy az elfek később újult erővel igyekeznek leigázni az embereket, nem elégedett meg az elf területek elfoglalásával és lakóik elűzésével. Népirtásba kezdett, ezzel pedig elhozta Aincrad legsötétebb és egyben legvéresebb korszakát. Elfek milliói vesztek oda a tisztogatás során míg végül csaknem teljesen eltűntek. Azonban legendák szerint még van belőlük néhány várva, hogy bosszút álljanak.”

- Nem csoda, hogy az égbe száműztek minket. – Csuktam be a könyvet. Ez minden amit a könyv az elfekről ír. A város főtere üres volt. Túlzottan üres. Mikor legutóbb itt jártam hemzsegett az emberektől és a különféle árusoktól most viszont semmi. Bár nem hittem azoknak a pletykáknak miszerint valóban elf katonákat láttak errefelé, kezdek attól félni, hogy talán mégsem szóbeszéd az egész, ráadásul egy üzenet… nem sokkal inkább egy figyelmeztetést is találtam. Remélem még nincs túl késő és tudok valahogyan segíteni.

/Yuuki megnyomja a kék gombot/

by **Danee** Szer. Ápr. 15 2015, 22:34

- JÓ HOGY NEM MÁR RÖGTÖN FEJJEL LEFELÉ KÖPSZ KI MAGADBÓL?!!!! - kiáltottam ingerületen a zavarosan kavargó event horizontra
- HE! - poroltam le a vörös bőr nadrágom
Az a fránya teleport pont úgy tett le, hogy a cipőm orra PONT beleakadjon valami Kayaba-verte küszöbbe!!!
És persze zakóztam egy akkorát...
Még az államat is meg kellett igazítani utána, mert valahogy nem állt egészen természetesen.

Ki a fene gondolta volna, hogy egy kis teleport rulettezés ilyen pofára esésben fog végződni. Pedig már kezdtem volna élvezni, akármilyen unalmasnak is indult.
Akárcsak az összes többi unaloműző marhaság, ami az eszembe jutott.

Szóval, épp a nadrágom porolgatom gépiesen, amikor felugrik valami idegesítő értesítés. De nem érdekel, hajtom is félre a többi hülyeség mellé, amikkel mostanában zaklat a fél világ.

Még hogy menjek vissza, meg hova tűntem és hasonlók... Meh...
Csak hát visszaugrik elém. Tolnám odébb, de csak nem akar nyugton maradni.
Akkor látom, hogy ez nem üzenet.
Ezzzz...
Ez valami Quest. Igen. Nyílván mert van ilyen elfogad, elutasít rajta.
Azt mondja... Hm...Elf seregek... aha... meneküljön ki merre lát... ah... igen... értem...
- Mi? Mi a franc ez? - nézek körbe, s sehol egy teremtett lélek.
Nézem a térképet, azt mondja Urbus. Hát ez fura... soha nem jártam ilyen nevű városban eddig! Második szint?
- Egye fene! Amúgy is valamit az elfekről zagyvál! Megnézzük! - kattintok a megfelelő gombra. Ami nem a piros. Mert elsőre majdnem azt nyomtam meg. Igen, igen, a kék. A kék pirulát kell bevenni. Jaja!

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Ápr. 16 2015, 19:33

A harmadik kertészetemet nyitottam meg nem túl régen. A laborban azért kicsit kényelmesebb, de a kényelem, az számomra mindig is, elég hátul volt a listában. Úgyhogy első kertem felé tartottam. Nosztalgikusan, játszadoztam a gondolattal, és Nionak írtam is egy rövid üzenetet:

Hayashi Yuichi írta: Várlak a hídon, vagy a fa alatt. Szeretlek.

Boldogan toppantottam be a teleport kőre. S a csodás napsütést magam mögött hagyva, vártam, hogy a hasonlóan szép, de már kisebb város kövét érezzem talpam alatt. Talán ezt a szintet ismerem a legjobban a többi közül, Nyster sorházai, viszont mindig is azt a mediterrán vérmérsékletet sugallták számomra, ami az ereimben tombol, így az marad az örök kedvenc.
Ahogy megérkeztem, máris egy nem várt esemény fogadott. Gyorsan még egy üzenetet írtam, miközben figyeltem a megnyitott ablakot, és az üzenet mögött elterülő kihalt tájat. - Egy zsarnok uralmát, minden esetben meg kell törni, bármi is legyen a célja - motyogtam orrom alatt, majd ahogy végeztem az üzenettel egy céhkörüzenet formájában kiküldtem. Csak legyen otthon valaki, aki épp ráér. Most még inkább jobb lenne, ha Nio jönne.. vagy nem is tudom. Az biztos, hogy most a kertészet nem lehet biztonságos. Láttunk már elég sereget ahhoz, hogy, tartsunk az ilyentől. Elsőnek menekültünk, másodjára harcoltunk, most mi következik? Előhúztam a fakó arany katanát és leléptem a kőről. A küldetés panel még mindig ott volt, majd megnyomtam a kék gombot. Ekkor kissé változott a világ és két alak jelent meg a semmiből. Zöld indikátor, és pozíciójukból nem tűnik úgy, hogy elf katonák lennének, vagy menetelő sereg. Sőt egyiküket még ismertem is. Kardomat leengedve üdvözöltem sárkányölő Danee-t.
- Hali! Hayashi Yuichi és kegyed? - hajoltam meg a lány előtt, majd fordultam vissza a kardforgatóhoz. Ha akkor és ott lett volna egy fotó kristályom, a kezdetek városának hőse lenne már a férfi - örvendek, hogy újra látlak. Ti is belesétáltatok, ebbe? - kérdeztem, szememmel a láthatárt pásztázva. Szinte várva, hogy megjelenjen a porfelhő, ami a sereg mozgását mutatja.

by **RenAi** Vas. Ápr. 19 2015, 18:09

Trallalázva, dúdolgatva, danolászva, fütyülgetve, vagy csak azonosíthatatlan hangokat kiadva magamból igyekeztem az egyes szintre. Felhívták a figyelmem valami nekem való küldiről, így ezzel a szándékkal toppantam be Tolbana város mezsgyéjére a teleporton át, mire egy pritty jelezte hogy bizonyrossz helyen járok. Nobi-kun adott kedvet hozzá, és bízta rám hogy vigyem végig helyette is. Igaz nem ismerem a srácot, de aranyosnak tűnik. Odaadó és segítőkész ugyanakkor kicsit szeleburdi, de ez is édesebbé teszi. Bár kicsit morcos vagyok hogy rossz helyre küldött, ugyanakkor innen már nincs messze a kettes szint. Nosztalgiázva lépek át a kapun, rég jártam erre, és meg is kaptam azt a bizonyos küldetés felhívót. Ujjongva fogadtam el, el sem olvasva azt majd körbepillantva meglepődök hogy mennyire kevesen járkálnak errefelé. Mondjuk… senki. oO Ördögszekér, és halovány pofelhő alakú mini tornádó jelzi a map teljes kipusztultságát. Talán már mindenki a küldin van és elkések? Riadtam meg a felismeréstől, így gyorsan átolvastam a felhívást. Hmm gonosz elfek. Oké. Ennyi maradt meg belőle, de elfek sehol… emberek sehol… kétségbe esve pillantok körbe, majd…
- Báttyuuus. o/ - Kiáltok fel lelkesen, és rohanok is felé a főtérre.
- És egy vörös lányka. oO – Akinek odaintek szintén. Majd Yuichi vérét kezdem el szívni.
- Ejnye, báttyus tudtam én hogy a vörösöket szereted. – Öltöm rá a nyelvem, és remélem sikerült zavarba hoznom. Majd a magas fiúra pillantottam, kellett pár pillanat mire rájöttem hogy kicsoda is. Danee. Örültem a jelenlétének, így neki is oda intettem egy nagyot, bár vele szeretnék még beszélni később, de most nem alkalmas, így nem is feszegetem a témát. Majd elhívom valahova.
- És? Várunk még valakit? Vagy…vagy mikor indul a küldi? – Tettem össze izgatottan a kezeimet, és türelmetlenül toporogtam.

by **Ozirisz** Hétf. Ápr. 20 2015, 11:06

Ismét egy átlagos napnak indult ez is, mint a többi. Ismét nem volt túl sok kedvem se mobozni, se bármi máshoz. Legszívesebben átaludtam volna ezt a napot is, ahogy szinte az összes ilyen átlagos napot, ha egyáltalán tudnék egy-két óránál többet aludni...
Node ha már felkeltem, ideje kicsit körbenézni, kicsit nyomozni, kicsit felfedezni, és hasonlók. A Kezdetek Városának a zaját már unom, Horunka bámészkodó NPC-it szintúgy, Nysterben tegnap részegedtem, tehát ezek a helyek kilőve. Az erdős-mezős részek pedig nem a legjobbak, ha valami talán használható infót akar az ember kihallgatni. És az erdő közepén kocsma sem sűrűn van...
Aztán bevillant az ötlet: Körül kellene nézni Marome faluban, a 2. szinten. Nem nagy falu, ellenben sok árussal, akiknél ritkaságok is vannak, meg ugye a helyi fogadó, ahol van frissen csapolt komlószörp is, és ha szerencsém van, sikerül valami infót összeszedni a helybéliektől arról az állítólagos feltámasztó tárggyal kapcsolatban.
El is sétáltam a teleport kapuhoz, hogy a 2. szint fővárosába, Urbusba utazzak. Ám nem várt meglepetésekben lett részem. Először is, totál üres minden. Bár, jó pár másodpercig fel sem tűnt, mert csak néztem ki a fejemből, mint aki épp a boot-szekvenciáját futtatja... Ami először furcsa volt, az a gyanús, kísérteties csend. Az NPC-zenekar nem fújja a hangulatzenét, nincsenek mutatványosok és árusok az utcákon, sőt... minden be van zárva. Vajon Kayaba bevezette a vasárnapi zárvatartást? Már, ha egyáltalán vasárnap van. Kissé összefolynak a napok... azt hiszem kell még egy kávé...
Aztán feltűnt egy küldetésablak. Elf seregek... menekülj te is... ahha, persze. Meneküljön a halál. Ha odafenn hosszú élet van megírva számomra, akkor nem fognak megenni reggelire holmi elfek... Ha pedig itt lesz a vége a dalnak, akkor állok elébe. Nem futamodok meg, nem menekülök. Nem menekülök a halál elől, inkább kihívom magam ellen, és lesz, ami lesz!
Ráböktem a kék gombra, majd egy szép nagyot ásítottam, és megdörgöltem a szemeimet. Körbenéztem, majd újra csak néztem ki a fejemből, de közben leesett, hogy már vannak itt rajtam kívül is páran, sőt, ismerősök is. Yuichi, RenAi, Danee... és egy, eddig még ismeretlen lány. Vajon hogy kerültek ide?
- Sziasztok! - köszöntem oda a többieknek, majd egy újabb ásítás közepette elkezdtem kotorászni az tárgyaim közt, és egy flaska kávé materializálódott, majd egy pár másodperc múlva le is gurult. Na így már mindjárt jobb. Majd elbambultam a nagy semmibe...

by **Miu** Hétf. Ápr. 20 2015, 22:47

Mostanában nem igazán lehet panaszom amiatt, hogy unatkozom ás semmi sem történik. Mindig van mivel foglalkoznom és mindig találkozom új és érdekes arcokkal is. :3 Csak pont mára nem volt semmi se betervezve, így szokott mód a szokásos kisorsolós játékommal döntöttem el, hogy hova is menjek ma garázdálkodni. A mai nyertes helyszín pedig a második szint lett. Mivel abban egyeztem a kis hangokkal, hogy vadászni fogok, így a városok és falvak most kimaradtak a sorsolásból. Gyorsan összekaptam magam és már indultam is a teleport kapu felé, vidáman dudorászva, úgy mint akinek a világon semmi problémája sincs. Egy kicsi bizsergető érzés járta át minden porcikám, mikor a teleport kapu átkonvertálta a pixeleim a második szintre. Kissé kellemetlen érzés, de tűrhető ez az a szükséges rossz amit el kell viselni ahhoz, hogy gyorsan juthassak el egyik pontból a másikba. Épp, hogy csak kilökött magából a teleport, máris egy questablak ugrott fel előttem. Akkor vadászat sztornó és nézzük is meg, hogy mibe is kíván belerángatni ez a quest. Valami elf seregről volt szó, meg a királynőjükről, meg arról, hogy ki kéne őket söpörni innen.
-Hmm-hmm...Végül is miért is ne. Izgisebbnek tűnik, mint amit mára beterveztem.
Motyogtam az orrom alatt és közben rányomtam a kék gombra, hogy elfogadjam a küldetést.
-Ezzel meg is volnánk, akkor irány Urbus.
Futó lépésben haladtam a város felé és csak a főtéren álltam meg. Ott is jól hátul valahol, kissé elbújva. Mióta Cearso bogarat ültetett a fülembe kissé oda figyelek és igyekszem előbb feltérképezni a dolgokat és csak utána fejes ugrani mindenbe. Az eddig felsorakozott játékoson kívül egy teremtett lélek se volt sehol. Egy régen látott ismerős arcot is sikerült kiszúrnom, viszont most nem igazán foglalkozom vele. Az indikátorom túlságosan is kirikít a tömegből, szóval most igyekszem meghúzni maga és próbálom nem felkelteni az egész bagázs figyelmét. Lassan odalépdelek a már ott lévőkhöz, de azért tartom a három lépéstávolságot is. Egyelőre csak nézelődöm és várom, hogy mik lesznek a történések.

/Jelentem, hogy most Miun nincs fent a szemkötője :3 /

by **Cardinal** Kedd Ápr. 21 2015, 21:32

Szóval egy csoportba verődtök, úgy fest. Leszámítva a kis renitens Miut, de ő is ott van a közelben, szóval nem kell többfelé mesélnem. Remek-remek. Amint elfogadjátok a questet, a térképeteken megjelenik egy nyilacska, ami a városfalon kívülre mutat, nem túl eredeti módon egy barlangot jelöl. Nem kell sok sütnivaló, hogy kitaláljátok: oda kellene menni. Ahhoz meg ki kell jutni a városból. Nosza, szedelődzködjetek, útközben lehet ismerkedni, hangolódni, esetleg külön utat járni.

Eseménydús körötök határideje újfent egy hét.
Ren 500 szóval fizet, ha szeretne játszani.

by **Kurokawa Yuuki** Csüt. Ápr. 23 2015, 10:12

- Én vagyok a karmazsin kardfogató, Yuuki! – Húzom ki magam büszkén válaszolva a fiú kérdésére.
Úgy tűnt nem én vagyok az egyetlen aki szeretne segíteni az embereknek és vissza akarja szorítani az elf haderőt de a látszat mint ha picit csalna hisz az egyik fiú rögtön olyat kérdezett amitől elkönyveltem, hogy ő csak véletlen van itt.
- Én nem másztam bele semmibe! Önként jöttem segíteni az itt lakóknak és túlélőket keresni valamint békés megoldást találni a problémára. – Bár a békéssel lehet már elkéstünk de semmi szükség még több vérontásra. talán megtudunk egyezni az elfekkel. Ekkor azonban már egy harmadik személy is megjelent méghozzá nem is akárki.
- Senpai! – Borulok a nyakába. – Na, na? Megismersz? Ugye nem, ugye nem? Tudom, hogy nem! – Ugrok hátra miután alaposan megölelgettem és párszor körbefordulok és ha még ez sem segít akkor a két kardot előhúzva veszek fel különféle pózokat. – Na és így? – Igaz csak egyszer találkoztunk de reméltem, hogy sikerült emlékezetesnek maradnom és a senpai hamar rájön, ki vagyok. Igaz sokat változtam de azért alapjaiban annyira nem… na jó de.
Végül aztán még egy ember befutott, úgy hiszem elegen vagyunk, hogy szembenézzünk az elfekkel.
- Remek máris induljunk. Biztos vagyok benne, hogy az ellenség arra van. – Mutatok ugyan abba az irányba amerre a kis nyilacska is. – Az ösztöneim egész világosan adják a tudtomra, hogy a sereg ott bujkál. – És azzal már lódultam is a megjelölt irányba és csak később vettem észre hogy talán túlságosan is rohanok így inkább felzárkóztam a senpai mellé.
Az ösztöneim egy barlanghoz vezettek ami nem meglepő. Kiváló hely egy sereg elrejtésére.
- Megjöttünk! – Kiabálok be a barlang száján. – Az emberiség képviseletének nevében azonnal adjátok meg magatokat, nem kell még több ártatlan embernek és elfnek meghalnia!

by **Danee** Csüt. Ápr. 23 2015, 14:29

- Yo! Yuichi-kun! - emletem én is magasba a fegyverem... vagyis... az nem is volt előhívva, úgyhogy némi derékszíj lapogatás után rájöttem, hogy ezt az üdvözlést most nem tudom ugyanúgy fogadni, így hát csak szórakozottan emeltem magasba a tenyerem
- Ami azt illeti én beestem - vigyorgok mellé
Maradtam az egy személyes bámészkodó tömeg szerepében, főleg, hogy Yuichi a máris csajozásba kezdett azzal a kis ismeretlen vöröskével

A következő szerencsétlen nyertesünk megint egy lány, ahogy a kapu pulzálva köhögte ki magából az illetőt, már fordultam is oda
- No lám, csak nem egy Ai-chan? - somolyogtam az orrom alatt, aztán csak néztem, hogy kit hív ez a szeleburdi nő a bátyuskájának Shocked

RenAi intését viszonozva én is visszaintegettem, aztán hanyagul a zsebeimbe süllyesztettem a kezeim újra

- Szasz Ozi! - intettem az újonnan érkezőnek, s már kezdtem magam úgy érezni mint valami meglepetés partyn, úgyhogy elő is hívtam egy habos mákost, hogy teljes legyen az öröm és komfort érzet. Nem teketóriáztam sokat. Haraptam a habba, nem törődve a következményekkel.

Már csak azért is mert a következő személy, aki a kapunál materializálódott nem volt más mint az én párbajhősnőm, akit.... őőő kicsit otthagytam... izé Rolling Eyes

- Tső Miu-chan! - indultam el felé - Ööö, aszem, bocsi a korábbiakért...
- Remélem nem orroltál meg rám nagyon és még vagyunk beszélő viszonyban? - kérdeztem egy bizonytalan vigyorral.
- Kérsz egy sütit? - töröltem le a szám szélét, de persze a mákszemek ettől még ott feketéllettek a fogaim közt, ahogy igyekeztem a vidámságom átragasztani a leányzóra
Elő is kaptam a farzsebemből még egy teljes tepsivel
- We have cookies! Többiek, kértek? - kínáltam körbe

Aztán a vöröske is megszólalt, de mivel épp újat haraptam a habosba, így csak biccentettem felé elsőre, s csak miután lenyeltem a falat egy részét, csápoltam felé
- Szia Yuuki, a kardforgató vöröske... - csuklottam egyet, csaptam a számra - akarom mondani, karmazsin!
- Én meg Danee vagyok a nagy és rettenthetetlen sárkányölő, minden anarchisták vezére, az npc pofozó, a pedofilok atyja, a legkisebb céh alapítója... őőő aszem ennyi egyelőre a címekből
- Merre is megyünk? - de indultam a többiek után igyekezve egyelőre az én hőn szeretett Mium mellett maradni.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Ápr. 27 2015, 16:46

[Küldetés] Az elf királynő 1355108756500_www.kepfeltoltes.hu_

- Veeeeeeeeh…. – komolyan mondom ezek az alacsonyszintű kazamaták rendkívül unalmasak. Semmi izgalom, semmi ijedség, félelem, de még meglepetés sem. Itt sem lennék, ha nem szeretnék beszerezni pár potibuffoló alapanyagot, ami azért nem árt, ha van nálam, lévén potifőző vagyok Cool

Petem kardformában van, így én irtom az alacsonyszintű undormány mobokat. Elég uncsi meló, de legalább nem kell semmit sem elkapkodnom
- Hé, mióta vagyunk már itt? – kérdezem már-már nyafogva, mint egy kisgyerek akivel olyat csináltatnak, amit nem is akar…
~ 27 perc, 36 másodperc ~ szólal meg a kardom, illetve ezt a formát felöltött kisállatom.
- Még csak? Legalább négy órának tűnt - nincs mese… meg kell szaporáznom lépteimet, csapásaimat, hogy minél hamarabb kijussak(Ai version: kilyussak Razz

) innét,mielőtt végez velem az unalom… a legnagyobb ellenségem.
Még legalább negyed óra kínszenvedés árán megpillantom a fényt, mely a kijáratot hivatott jelezni… egyből jobban is érzem magam
- Na végre… - kiáltok fel örömömben, bár még koránt sem biztos, hogy megkapom azokat az itemeket, amikért eredetileg idejöttem, de most ez valahogy nem is érdekel… soha .. soha többet nem jövök ide unatkozni az tuti biztos… Rolling Eyes

Szinte rohanok a kijárat, azaz a fény felé, nem szeretnék a kelleténél több időt tölteni az unalom tengerén… szabadság \o/
- o.O - it valami nincs a helyén, vagyis én nem vagyok ott Suspect

A kazamata nem ide szokott kirakni, egyáltalán hol van az az itt? Jártám én már itt ezelőtt, vagy nem? Suspect

- Hol vagyunk? - kérdezem, csak azt nem tudom minek, ha én se tudom, akkor ő se fogj….
~ Urbus-ban ~ vágja rá egyből
- Ezt meg honnan tudod - hitetlenkedem, mert tényleg.. honnan tudná? :O
~ Ki van írva
- Gweh… >.> - és tényleg…. csak kicsit körül kellett volna nézzek, de nem is ez az egyetlen meglepő dolog, hanem az, hogy kapásból felugrik nekem egy quest ablak. Na, ezt már szeretem, így nem nekem kell csetepaté után járkálnom Cool

- Elfek serege? Na, ez már valami – jegyzem meg hangosan. Ez elég izgalmas küldetésnek hangzik így első látásra és már csak azt remélem, hogy nem olyan szafaris, idegesítő elfecskék lesznek lesnek azok… bár nem is tudom, hogy mit várok ettől a szinttől Rolling Eyes

Simán elfogadom a küldit és el is indulnék, ha nem pillantanék meg egy kisebb tömeget a közelben, akik valószínűleg ugyan azt a questet kapták meg, mint én. Kicsit szemügyre veszem őket és elhúzom a szám… vannak ott olyan emberek, akik abszolút nem illenek bele a jó csapatba, illetve annak fogalmába. Először is ott van buta Ai-chan, aki buta, aztán a céhtársa, a nem tudom milyen nevű idegesítő kardforgató… Meg van még ott pár emberke, akiket nem nagyon ismerek, ezért úgy döntök, hogy nem közösködöm, egyedül battyogok aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.
A térképen megjelenő jelzés a városon kívülre mutat.. hát oké, de én még nem megyek. Am is tudok repülni, így van időm körbenézni a városban, hogy mi történt, van-e itt valami érdekes dolog, vagy épp elfek Suspect

A kardforma marad, nem tudom miért, de mivel ő akarja így, egyelőre hagyom, de ha majd repülni kell….

by **Hayashi Yuichi** Kedd Ápr. 28 2015, 15:27

Ai-huginak külön örültem, de kirohanására, máris, ugyan mit mondhatnék?
- Csak egy fekete hajúért vagyok oda és vissza - mondtam végül is, kissé félre fordított arccal, hogy hajam hátha elég jól belelóg arcomba. - A küldetés már elindult - mondtam még szintén némi pírtól küszködve. Tényleg nem szabadna kedvesnek lennem, de azt meg nem tehetem.. visszafordultam és rámosolyogtam a két lányra, majd az érkező Oziriszra is. Azt hiszem jobb lesz, minél hamarabb társaságába verődni, de előbb van még tisztelet köröm. Ezt azonban egy bizonyos karmazsin kardforgató megakadályozta. Ahogy előhúzta a második kardot, rögvest megálltam mindenféle apró mozgással. Hátamon végig futott a hideg, és Rita arcát láttam a két kard mögött. Ezelőtt, egyedül tőle láttam ilyet, hogy bármikor képes két kardot hordozni. Nekem a Niji nem teszi lehetővé csak rövid ideig, és csak is harci helyzetben. A hasonlóság, amin végképp megütköztem, vörös haj.. két kard és.. tenyerem homlokomra tapasztottam. A tepsiről kínált süteményből vettem egyet, majd még hármat, de még csak meg sem kóstoltam, csak ujjaim között tartottam. Yuuki.
Ai-hoz ugrottam szinte és lerohanva kérdeztem: - meg van még a kristály, ugye? Mond kérlek, ugye megvan? - hirtelen erőm veszve közel összerogytam, de a katanát a földhöz támasztva megakadályoztam az összeesést. Majd felpillantottam az újonnan érkezőre, és indikátorán megakadt szemem. Vörös. Megacélozva akaratom, kihúztam magam. Jobb lesz, ha feladatra figyelek, amíg egy haramia van a közelben. Megnéztem a térképet, ami egy barlangot ábrázolt. Csapda.
- Az a hely egyértelműen egy csapda - mondtam, majd mint aki beleélte magát, megindultam. Már csak az a kérdés, hogy a küldetést adó, célpont, vagy a vörös lány állította a csapdát? Odasétáltam Oziriszhoz és beálltam lassú sétával mellé.
- Neked mi az elképzelésed a sereggel kapcsolatban és a barlanggal persze? - kérdeztem a sebezhetetlen istenségtől. Ugyan egyszer már sikerült eltalálnom, de ahogy láttam, utána Hinari katanája elől is úgy ki slisszolt, hogy a lánynak nem maradt esélye se. Az a találat a véletlen műve, vagy direkt engedte be, hogy adjon valami reményt, de szerintem egy gm ő.
A barlanghoz érve, csatára készen felhívást követően, látásom és észlelésem bekapcsolva beléptem a barlang száján. Ha van itt valami vagy valaki, annak már bizton felhívta a figyelmét a vörös hajú lány.

by **Miu** Szer. Ápr. 29 2015, 23:02

Még mindig tartom a tisztes távolságot a csapattól. Mostanra már biztosra megállapítottam magamban, hogy mindenki jóval felettem jár a szintek terén. Meg az is feltűnt, hogy mindenki ismer mindenkit, szóval elvesznem is sikerült a tömegben, mert engem senki se ismer, azon a kergén kívül. Aztán mivel én nem mentem oda hozzá, így Danee lépett oda és kezdett el beszélgetni nekem. Bár most ez hiányzott nekem a legkevésbé.
-Szia. –a köszönésem hangsúlyából lelehetett venni, hogy nem igazán vagyok oda meg vissza attól, hogy ide jött hozzám- Ööö, aszem, talán még beszélő viszonyban vagyunk. De csak talán…
A sütivel való kínálást, egy kissé morcos félrepillantással utasítottam vissza, még a fejem is elfordítottam picit, hogy biztos érthető legyen a dolog. Meg még az is, hogy haragszom rá és n várja el azt, hogy majd hirtelen itt vidámkodni fogok vele...

Megvártam, míg mindenki elindul és sereghajtóként zártam a sort, még mindig távolságot tartva a népektől. Daneeval továbbra sem foglalkozom különösebben. Nem igazán izgat az, hogy mellettem jön, sőt az sem foglalkoztatni, ha megunja a duzzogásom és inkább felzárkózik a többiekhez. Én most csak csendben megszeretném húzni magam és csak akkor felszólalni és cselekedni, ha muszáj. Egyébként se vagyok hasznos a csapatmunka szemszögéből sem, szóval tényleg csak az eltűnés és a bámészkodás a jelenlegi célom.

/Tudom, hogy nem lett meg a 250 szó. De hulla vagyok és örültem annak is, hogy ezt a borzadájt összetudtam kaparni >.< /

by **Cardinal** Pént. Május 01 2015, 15:31

Nohát, csak ne olyan sietősen. A barlanghoz nem lehet csak úgy odaérni pillanatok alatt, át kell vágni a város felén, és ez korántsem veszélytelen feladat. Semmi óvatosság az ellenséges vonalak mögött? Ren egy tucat, alakzatban közeledő elfre figyelhet fel, akik a hangoskodó csapat felé tartanak, és amint hőseink a nyílt terepre érnek, ami jelen esetben egy kisebb tér a város szélén, az elfek vezetője támadást vezényel. Nyilak reppennek a magasba, és mindenkibe beleáll két-két lövedék, 20-20 sebzést okozva. Rent kivéve, aki hát vagy mozizni fog, vagy segít, ez rajta áll. Az elfek egyetlen ütésből lenyomhatóak és nem is túl gyorsak, de azért tessék odafigyelni Razz

Ozirisz és RenAi 500 szóval pótolhat.
Határidő jövő szombat éjfél.

by **RenAi** Szomb. Május 02 2015, 10:43

Kezdtünk gyülekezni. Hatalmas mosollyal az arcomon vártam az érkezőket és csatlakoztam a többiekhez. Éreztem hogy ez egy jó kis játék lesz.
- Karmazsin Kardforgató Yuuki? *-* - Kérdeztem vissza vevesen és lenyűgözve. Tök coool. *-* Nekem is kell ilyen név. >< Nekem is! Nekem is! Nekem iiiiiss~! Gweh rám miért nem aggattak ilyet, hisz nem rég lettem felvilágosítva hogy én igenis híres és hatalmas lovag lányka vagyok amire büszkébb is lehetnék. :3 És nekem még sincs ilyen megtisztelő megnevezésem T.T Noh de nincs idő illetlenedni és sajnálkozni. Majd a magyarázatára és az okára amiért itt van, csak hevesen bólogattam.
- Én is! Én is! Én is. – Felelem szinte közvetlen a mondatára. Majd… a nyakamba ugrott. oo Megfogtam a kezeit oda tartva a vállaimra, majd forogni kezdtem vele. Kedves és aranyos kis lányka. Bár tudnám mégis kicsoda. oo Majd meg is kérdezte. Letettem, pár pillanatig járattam rajta a szemem, majd…
- Ehm. Persze. Re vagy a Karmazsin Kardforgató Yuuki. – Felelem, úgy hogy okosnak tűnjek, bár könnyen lesüthet rólam, hogy fogalmam sincs. oO Majd Danee is csatlakozott hozzánk.
- Sütiii *-* Kérek persze. *-* - Vigyorodok el majd Yuichit próbálom idegesíteni picit, és úgy néz ki sikerül is. Hát mit tehetnék, a jó hugicák már csak ilyenek. :3 Majd vissza is kapom.
- Fekete hajú? – Kérdezek vissza meglepetten. Ayaninak fekete a haja?oo Ohh hogy mennyi mindenről le vagyok maradva már megint, vagy még mindig uhhh… Majd lassan mindenki vett szinte Danee sütijéből. Yui-báttyus oda lépet hozám és egy hirtelen kérdéssel lerohant.
- Ehm… persze. Miért? – Kérdezem. Hisz nem értettem. Mondjuk sejtettem, elég volt csak a Karmazsin lányra pillantani, de én még egyszer biztosan nem fogok bele esni ebbe a hibába… összekevertem Ritát Suzuméval… de még egyszer nem teszek ilyet. Régen Rent is összekevertem és azt hitem elrabolta Regit… de most már nem tehetek ilyet… Rita nem jön vissza csak így… az élet nem ilyen egyszerű és már kezdek bele törődni, bármennyire is szeretném én is az ellenkezőjét. Ezek közben Ozirisz is beesett, még kissé álmosan ásítva. Lelkesen köszöntöttem. Majd jött még egy tag… Nem ismertem a lányt, de kedvesen köszöntem neki és bemutatkoztam.
- Szia. RenAi vagyok, de hívj csak Ai-channak nyugodtan. – Mosolyodok el, láttam hogy Yui bátyus feszengve fogadta az indikátora miatt. A fiú vállára tettem a kezem, hisz még a tartása is megváltozott, így igyekeztem picit nyugtatgatni őt. Próbáltam fenntartani a békét és a jó hangulatot amennyire csak lehetett. Akkor még fogalmam sem volt hogy jön majd még valaki, aki szeret incselkedni másokkal és nem is meri a békét, talán még a fogalmát sem. Yuuki megindult, rögtön követve a megérzéseit, ami nem is lett volna baj, én is követtem volna, önszántamból léptem volna bele abba bizonyos csapdába, hisz van egy olyan érzésem hogy a lányt ha akartuk volna sem tudtuk volna megállítani, így jobb ha bele megyünk a játékba és követjük, segítjük őt. Meg is indultunk. Büszkén lépkedtem a kis csapat élén. Majd hogy kilyussunk (Oppa. Ai style. o/) kijussunk, a városból el a barlanghoz, kapkodtuk is a lábunkat. Nem jutottunk messzire, hisz félúton egy nyitottabb területen, egy eltévedt nyilvesszőre lettem figyelmes az égből ami a földbe fúródott. A nyílvssző elpixeleződött, és meg sem fordult a fejemben hogy még sok fogja követni. Visszakeresve az érkezés ívét pillantottam az égre.
- Ott. – Mutattam a kezemmel az égre, de nem volt már időm kimondani hogy elfek, sem semmit, hisz nyilak zápora söpört végig rajtunk. Amint megpillantottam rögtön aktiváltam a Heart Attack, tehát a pont gyűjtős képim. És akit csak tudtam Switcheltem, vagy épp elé álltam.
- Switch. Yuichi. -
- Swicth Ozirisz. -
- Switch Danee - és
- Switch Yuukii. – Nem tudom hogy kiket sikerült időben leswitchelnem, és ha láttam az új lányt a piros indikátorral ha tudtam ellöktem a nyíl elől, mivel nem tudtam a nevét, így nem segíthettem másképp. Hirtelenjében nem kezeltem túl jól a kialakult helyzetet, de amit tudtam megtettem. Viszont támadni nem tudtam, amíg odafent voltak…. ez így tök igazságtalan. Sad

/Heart Attack aktiválva tehát pont gyűjtés aktív, (ha sikerült) és switcheltem akit csak tudtam és láttam. ><" xD/

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Május 08 2015, 11:25

Csillogó szemmel hallgattam a Danee ként bemutatkozó férfit.
- Tényleg? Tényleg egy sárkányölő vagy? – Hajoltam közelebb hozzá. – Nem hittem volna, hogy még vannak olyanok akik erre specializálódnak. A sárkányok nagyon erősek. És… és hány sárkányt győztél már le? Tényleg olyan erősek mint mondják? Azok is tudtak beszélni? Hogyan győzted le őket? – Bombáztam őt a kérdéseimmel. Talán ha szépen megkérem megtanít rá, hogyan vágjam át a sárkányok kemény bőrét és akkor Timidust is le tudom, győzni. Sőt lehetséges, hogy Danee-senpai képes a fegyvere és közte lélekrezonanciát előidézni? Mindenkép tanulnom kell a senpaitól! De előbb a fontos feladat. Pedig alig bírom megállni, hogy ne kérjem meg most azonnal. De viszont Ai-senpainak sikerült elérnie, hogy még se hozzam fel, sőt kicsit meg is bántott.
- Senpai, annyira sokat azért nem változtam. – Tettem el a kardokat. – Nem hiszem, hogy olyan sok Yuuki, nevű ismerősöd lehet. – Eddig én is csak eggyel találkoztam így joggal feltételezem, hogy nem túl gyakori név. – Képzeld! Hamarosan elérem a szintet, hogy csatlakozzak a céhetekbe. – Büszkélkedtem el neki, így már talán beugrik neki ki vagyok. – Még Shu senpait is legyőztem aki az aréna bajnok. – Igaz nem volt száz százalékig komoly, vérre menő küzdelem de a győzelem az győzelem.
- Ha csapda akkor sétáljunk bele. – Fordultam a senpai ismerőse felé… elfelejtettem a nevét… mindegy. – Akkor már nem számít csapdának ha tudjuk, hogy csapda és ha számítunk rá könnyebben kikerülhetjük. – Indulok el én is de alig, hogy elérjük a város főterét nyilak záporoznak ránk. ennyit a béke tárgyalásokról. A nyilaktól nem zavartatom magam és rögtön a csapat elf felé rohanok előrántva a fegyvereim, a páncélom úgyis felfogja a nyilakat.
- Nitoryu… - Vetődöm be az elfek sűrűjébe és kardokat oldalra kitartva jó párszor megpördülök a tengelyem körül. – Tatsumaki! – Remélem a reflexeik nem túl jók és sikerül párat lekaszabolnom.

by **Danee** Pént. Május 08 2015, 22:29

... hát valami hasonlóra számítottam Miutól, de azt hittem ennyire nem gáz a helyzet...
- ??? -
Aham. Szóval most vérig van sértve. Értem. Az 'A' verzió szerint szüntelenül és leginkább hasztalanul ostromolhatom mindenfélével, amíg ki nem fulladok, ami eredményezheti azt is, hogy megenyhül, meg azt is hogy még inkább irritálni fogom
- Oké - oO
A 'B' verzió pedig úgy hangzik, hogy "Jól van, akkor duzzogjál csak, én nem fogom feleslegesen jártatni a szám! Majd csak kiderül, hogy véglegesen elhidegültél tőlem, vagy ez csak egy orvosolható átmeneti állapot
Kerestem volna a tekintetét, de ő direkt nézett másfelé. Ismerem már ezt. Ha most lelécelek mellőle, akkor igazoltnak véli majd a haragját, és véglegesen lepattint. Na ezt nem játsszuk! Itt maradok melletted, akkor is ha ez most nem tetszik neked!

De ez persze csöppet sem gátol abban, hogy a felém intézett szavakra reagáljak, még ha egy másik leányzóhoz is kellett eközben beszélni, s nem Miuhoz. Még ha ez most esetleg fel is húzza majd, nem fogok kuka maradni:
- Tényleg. - válaszoltam Yuukinak
- De nem specializálódtam sárkányokra, csak úgy jött a dolog. Amúgy csak kettőt. Éééés... egyiket se egyedül - válaszoltam rezignáltan, miközben Yuichire pislantottam. Hogy Yuuki is lássa: a fejemmel a srác felé böktem
- Van köztünk még sárkányölő, nem igaz Yuichi-san? - kérdeztem
- Na szóval - fordultam vissza a karmazsin hajúhoz - Vele együtt nyomtunk le egy kisebb sárkányt a Starting City főterén. Nem volt olyan durva. Elfértünk végül is. A téren. Nagyjából. De muszáj volt felkarikázni mert kezdett odaégni a város... érted...
- Nem volt nagy kunszt, kicsit megcsapkodtuk, aztán belülről kinyitottam. Amúgy elég erősnek tűnt, de meglehetősen lomha is, könnyen ki lehetett védeni a támadásait, amikor odafigyeltünk rá
- A másik sárkány már egy pöppet nehezebb volt... de arról majd máskor... meg annak egy egész partival kellett neki mennünk...

- Ja... sétáljunk - ismételtem a lány után rezignáltan - Dooku gróf már biztos vár minket. De ezúttal csináljuk együtt... vagyis... harcoljunk... úgy értem... Rolling Eyes

Még jó hogy be tudtam fejezni a mondandómat, és nem közben nyilaznak le, mert az pofátlanság lett volna. Így meg csak értetlenül néztem az ellenünkre törő hegyes-fülűeket
- Elfek... - dörmögtem bosszankodva
- Elfek!!!! - nyílalt belém a felismerés, és sipítottam kislányos hangon, jojózó szemekkel, és nyilván némi rózsaszín háttér is bevillanhatott, na meg szivárvány és cukorkák, meg csili-vili dolgok mindenfelé Shocked

Aztán beugrott, hogy de hát már van selfim elfekkel, szal mindegy is, levágjuk ezeket és mehetünk tovább
Elrugaszkodtam hát Miu mellől, miközben a kardomat kipattintottam a bazinagy tokjából.
Egy pillanat alatt átszeltem a távot, hála a rendszernek, ami a rohamozó képességeknél rásegít, s a tokból előrántva a nodachit megküldtem egy Rage Spike-al az elém kerülő szerencsétlent

//ha tényleg talált a nyíl:
[Küldetés] Az elf királynő 966c9e341a78d25caa3ae81f298d883e_c81ac80a9c41684d027468e3cbd6e62bff9a0a69

[Küldetés] Az elf királynő 966c9e341a78d25caa3ae81f298d883e_c81ac80a9c41684d027468e3cbd6e62bff9a0a69

//sima támadás az "Egyik" nevű elfre, majd dobok, ha kell >.>

stats:

by **Ozirisz** Vas. Május 10 2015, 00:11

// elnézést a késésért ^^

A reggeli kóma már kissé alábbhagyott, de még el nem múlt. Egy újabb ásítással nyugtáztam a térképen felbukkanó nyilacskát. Majd kicsit jobban megnéztem, és... kívül a városon, ha minden igaz, akkor egy barlang. És, ki hinné, de oda kell menni. Milyen meglepő...
Szép kényelmes tempóban a csapattal elindultam én is a barlang felé. Nem siettem, hisz a dícséretről mind lekéstünk, a lecs***és pedig bőven ráér. Csak lépkedtem, közben elgondolkoztam ezen-azon...
Aztán egyszercsak Yuichi szavai kizökkentettek az elmélkedésből.
- Hát, hogy mi a véleményem? Egyszerűnek tűnik a küldetés, de nem az. Első ránézésre a barlangot kell kipucolni, ahogy az MMO-kban megszokott farmolós küldetéseknél szokott lenni. - kezdtem bele a mondandómba - Viszont ez a küldetés nem feltétlen az, aminek látszik. Inkább tűnik egy Eseménynek, ami kihatással lehet Aincradra. A kiürített város, a figyelmeztetés... egy vadászós küldetéshez túl nagy a felhajtás... - majd egy nagy levegő után folytattam - De ez csupán az én véleményem, az én elgondolásom... - fejeztem be a mondandómat.
Közben Danee sárkányölős kalandja is segített elnyomni a kattogó fogaskerekek hangját, bár lehet vesztünkre...
Pár pillanattal később Ai hangjára figyeltem fel, ahogy az égre mutat. Aztán nyílvesszők reppentek felénk. Minden bizonnyal egy csapat elf volt a forrása. De miért támadnak meg minket? Mi lehet a konfliktus oka az elfek és az emberek között? Vajon ennek az egésznek volt valami előzménye is? De van egy olyan érzésem, hogy kiderül előbb-utóbb.
Kicsit meglepődtem, hogy Ai switcheli a jónépet. Ennyire vastagon lenne életponttal? Hisz még azt se tudjuk, hogy mennyit sebez egy darab, és most... az ég is elsötétült majdnem attól a sok nyíltól, legalábbis úgy éreztem. Bár lehet csak a fáradtság miatt kezd megviccelni a szemem?
De akárhogy is, nagy felelőtlenség a lánytól a legnagyobb jó szándék ellenére is. Lehet, hogy 1-2 nyíl is halálos. És az sem kizárt, hogy a karakterek életerejének X %-át sebzik... Korábban is volt rá példa, hogy egy robbanás miatt mindenki a piros zónába került, a jóval magasabb és jóval alacsonyabb szintűek egyaránt. Igaz, a robbanás okozta sebzést nem is lehetett átvenni másoktól...
Daneeról és az elfekről viszont két dologra tudtam asszociálni: a „gyerek” és a „cukorka” szavak villantak be az elmémben. Főleg a jómultkori kazamata után, amikor a kardforgató srác halál nyugodtan ellőtt egy fotókristályt, hogy az egyik sötételffel lefényképezkedjen, két kardcsapás között. Na ilyen sem minden embernek juthat eszébe. Ehhez már magas szintű „elvetemültség jártasság” kell, ami vagy megvan az emberben, vagy nem. De tréner ehhez a jártassághoz nincs egyik világban sem. No meg persze elf-mánia...
Apropó, elfek. Páran már bele is vetették magukat a harcba, míg RenAi inkább mindenki védelmével volt elfoglalva. Én nem voltam valami harcos kedvemben, így meghagytam a lehetőséget a többieknek, hisz ahogy elnéztem, elég könnyedén kaszabolták őket. Vannak itt tőlem harcmániás egyének is, és valószínűleg ezt a hullámot csak bemelegítésnek szánták. Vagy ébresztőnek. Ez utóbbinak nálam is bevált, hisz ez az egész felfordulás, és a kardcsapások zaja valahogy kicsörömpölte az álmosságot a fülemből, és meglepő, de jobban is hatott, mint a sok+1-edik kávé.
Hogy mi lehet ennek a küldetésnek a célja? Amennyi macerával jár, kétlem, hogy csak „sima” grindelés lesz, ahogy már a céhtársamnak is mondtam. Én inkább a miértekre, és a mögöttes okokra vagyok kíváncsi. Azokra a tipikus bölcsességekre, amiket az ember képtelen felfogni. Lehet, hogy a világot irányító, mindenható Rendszer már fejlettebb, mint mi lennénk? És mit akar jelenteni az a mondás, amit még a 6.szinten egy eldugott részen ücsörgő NPC mondott: „Ha tudnád, hogy a gyertyaláng tűz, már rég kész lenne az étel...”? Avagy a világmindenség nagy kérdései, az élet értelme. Talán ez az elfes dolog is egy újabb rész a nagy kirakósban?

by **Miu** Vas. Május 10 2015, 00:42

Úgy néz ki, hogy nem kellesz Danee azon marhaságait hallgatnom, amikkel általában igyekezne jó kedvet ragasztani a másikra. Akkor én innentől csendkirályt fogok játszani és nem fogok beszélgetni. Totál ellentétesen fogok viselkedni, mint ahogy egyébként szoktam. Mert néha én is lehetek szeszélyes és nyűgös hangulatban.ˇ^ˇ Szóval most csöndben leszek és hallgatom a népeket magam körül, meg persze haladok előre a csapattal.
Kicsit igyekszem úgy haladni, hogy Daneet kissé eltudjam hagyni. Kezd nem tetszeni, hogy mellém szegődött. Azon is nagyon igyekszem, hogy fenntartsam azt a duzzogós és fancsali képet, amit sikerül elsőre az ábrázatomra venni. Bár az ezen való erőlködés jobban látható az arcomon, mint az ami a célom lenne. Egyszerűen nem nekem találták ki a haragtartást és az ezzel járó nyűgöket. Viszont most akkor is igyekszem fent tartani ezt az állapotot, akármennyire is irritáló nekem ez az egész. Én most akkor is haragot fogok tartani, ha beleőrülök is. Az meg már megint egy másik muzsika lesz, hogy meddig is fogom kibírni, de a mostani esemény alatt biztosan kifogok tartani a haragom mellet.

Mentünk-mentünk, mendegéltünk és bele is futottunk egy elf csapatba. Meg megindult felénk valami féle nyíl eső is, de nem volt időm megcsodálni, mert egyik pillanatról a másikra már a földön is hevertem. Ugyanis az egyik kedves csapat társam kissé odébb taszított. Gondolom a nyilak elől akart ellökni, csak én meg sose álltam teljesen stabilan a lábaimon, és ha még rá is segítenek, akkor mindig az a vége a dolognak, hogy elterülök a földön. Mire feltápászkodtam, már néhányan neki is estek az elfeknek. Én meg csak kukán ülök a földön és nézem a történéseket. Mindenesetre feltápászkodom, majd sikerül felfognom ezt az egész szituációt. Aztán még egy kis fázis késé következett. Végül sikerült elővarázsolnom a kardom is, majd egy olyan közepes tempóval meg is indultam a kiszemelt célpontom felé és így tovább…

by **Ryuninji Ren** Hétf. Május 11 2015, 16:36

Amint látom, hogy kik verődtek össze abban a csapatban, jobbnak láttam nekem vegyülni velük, de ez érthető is. Sosem voltam valami nagy csapatjátékos, nem most fogom elkezdeni. A minimap-on megjelenő jelzésre én is odafigyelek, de azért még körül szeretnék nénii ebben a városban. Mikor utoljára itt jártam, még minden rendben volt, vagyis unalmas, most meg…. nos, majd meglátjuk. Egyelőre nem látok semmi és senki érdekeset. ideje körülnézni \o/
Fordítanék hátat a hangoskodó csapatnak, amikor megpillantok pár elfecskét… illetve vannak bőven, de akkor is csak elfek… gyengus, hosszú-fülű, nyomi Legolas-ok Suspect

Természetesen nem engem vesznek célba, mert észre sem vesznek, hiszen nem vegyültem a köznéppel, akik persze nem fogják vissza magukat soha sem. Meg is van ennek a gyümölcse, kapnak pár nyilat az ülepükbe, hehehehe….
A picike csapat megrohamozza az elf támadóikat és darálják őket. Mondjuk elég trééé, mert emberrel mindössze csak a felét tudják lecsapni.
- Szét szeretnél kapni párat? – teszem fel a kérdésem a kardomnak.
~ Hai! ~ Ez nem változott…. az alakja és a személyisége igen, de ez nem. Bár jóval visszafogottabbá vált, picivel könnyebb kezelni.
- Akkor hajrá – épp, hogy kimondom, az izgatott főnixem máris felveszi eredeti alakját és felreppen az égre, jó magasra, hogy onnan indíthassa meg a támadásait.
Fentről érkezik meg, egyenesen rázuhanva egy elfre, lábaival azon nyomban el is pixelezve azt. Pár pillanat csupán, hogy bal keze egy másik mellkasát döfje át, ezzel elhozva számára a véget, és ezzel egy majdnem egy időben jobb keze tép le egy szőke fejet. Oi-oi… elég durva ez a brutalitás, ráadásul még nem is végzett. Még egy ellenséget felkap a kétméteres főnix, két karjánál megfogva, majd nemes egyszerűséggel széttépi áldozatát
- O.o… hűha….. – csak ámulok és bámulok, mikor eszembe jut, hogy nekem is kellene valamit tennem. Kezem felemelem, amire már gyűlnek a viharos fellegek… pár másodperc és az utolsó talpon maradt hegyesfül-t egy villám süti meg.
Fah’renheit is a magasba száll, hogy visszatérjen hozzám dolga végeztével….

by **Hayashi Yuichi** Kedd Május 12 2015, 12:57

Talán igen, talán nem.. hugi szava viszont elegendő volt, amíg meg van a kristály és látok mást két karddal ilyen könnyedén bánni, addig felesleges lesz erre gondolnom újra. Nem Rita ébred fel, tehát a kis medve nem tudja ténylegesen megfordítani tettét. Még várnod kell Rita, de kiszabadulsz, ezt bizton kijelenthetem, ameddig életerőm nem esik zéró alá, addig csak is a kijutásra fókuszálok elsődlegesen.
Kicsit félre téve ezt jólesett a törődés, és máris nem volt olyan rideg a vörös látványa, de azért jobb ha nem lankad a figyelmem, a balul vagy szándékosan félre sikerült ember versus ember harcoknak látható tényezője van. Ezt nem véletlen választja ketté a rendszer. Hiába van kevesebb mozgástere, hiába támadnak rá a játék által generált őrök és szövetségeseink magasabb szinteken. Még most sem mondtak le ezek a gyilkolásról.
Yuukira ezek után alig csak rá pillantva és mondva megerősítettem, hogy Danee-val mindketten sárkány ölők vagyunk, bár én hozzá tettem, hogy itt a legfőbb sárkány ölő az a szőke srác, én maximum csak koloncnak voltam ott. Ezzel hárítva, minden elkövetkező dicsőítést. Nem akartam magamnak ilyesmi hírnevet, csak ott voltunk és tettük a dolgunk, amikor kellett. Ahogy ez most sincs másképp.
Végül Ozirisz mellé csapódva, érdekes módon válaszolt kérdésemre. "Egy a világra kiható cselekménybe csöppenhettük" Szavait így tudtam csak lefordítani. Azt hiszem kezdem érteni, mégis miért sebezhetetlen ez a srác. És az, hogy még a közben csapódó csapdára is ez a reakciója, a semmit tevés két dolgot állíthat. Tényleg egy bennfentes mellett állok, vagy stratéga ő is. Inkább gm, ha feltételezve mondta, hogy ez egy esemény, ami a szinthez tartozik. Nem akarja leleplezni magát. Én sem tenném a helyébe biztosan, de én másképp cselekednék. Ez viszont mindegy is.
- Igazad lehet - feleltem válaszára - tegyünk valamit érte, hogy ez ne az elfeknek legyen kedvező - mondtam szeletnyit vidámabban és közben már a megtámadott védők felé fordultam. Itt most mi vagyunk a behatolók és a támadók, bármennyire is fordított helyzet adott. Cseleknem kell, vagy ölbe tett kézzel várhatom, hogy mikor lesz a csatának vége. Viszont ezek elfek. Amíg van lehetőség arra, hogy akár egyetlen sötét elf azaz saját nyelvükön duuchii is van közöttük, addig minden elfnek hullania kell.
Megugrottam miközben hívószóval aktiváltam a nijit és megjelent bal kezemben a szabdaló, irányított vágásokkal tereltem félre ellenfelem fegyvereit, miközben megszabadulva a nyilaktól (ha találtak), belefeledkeztem a rés és nyitottan maradt védelmi pontok keresésében. Ameddig csak tudtam vágtam és ha volt lehetőségem aktiváltam legújabb képességem, így visszatérhetett a szabdaló állandó védekezésre és támadásra. Minden egyes sikeres szúrással és vágással, egy-egy szeglete veszett el halandó énemnek, és átvehette a helyét, a harci tombolás. Éreztem ahogy minden tagom a harcnak él, és minden végzetes találattal, egy pixel felhő és némi arany és exp mennyiség jelzi, hogy én még élek, és nem én vesztem oda. A harc hevében egy ismerős páncélos teremtmény közelébe kerültem, és a viharfelhő is egyértelműen jelezte, a mágus itt van. Sebaj, amíg hasonlóak a céljaink, addig nem lehet gond.
Kíváncsi vagyok Ozirisz mit ötölt ki. Talán ez most a legjelentősebb, hisz a csapda közepén vagyunk. El kellene tűnni innen gyorsan, amíg még lehet.

by **Cardinal** Szomb. Május 16 2015, 14:16

RenAi kicsit későn mozdult, így miután mindenki - Rent kivéve -, elszenvedte a maga sérülését és veszített 20 páncélt, jöhetett az óvatlanságotoknak köszönhető harc...ocska. Ugyanis nem jelentettek nagy kihívást a hegyesfülűek, és Ren hathatós segítségének hírmondójuk sem maradt. Vagyis de, csak ti azt nem láthatjátok. Jelenleg azonban még a boldog tudatlanság kellemesen zsibbasztó érzésével folytathatjátok az utatok a barlang felé, és feltételezzük azt, hogy oda is értek, mivel más atrocitás nem ér titeket az úton.
Egy sötét lyuk a domboldalban. Ez a ti barlangotok, azonban ha beljebb merészkedtek, a nyirkos falakon három méter magasba kifüggesztett fáklyák lobognak, így se Látás jártasság, se Gyertya Kristály nem kell ahhoz, hogy ellássatok az orrotok hegyéig. Egyetlen járat vezet a barlang gyomrába, a föld mélyén pedig egy mesébe illően félhomályos teremben, a tábortűz mellett egy békésen üldögélő ősz vénembert találtok. Gandalf és Dumbledore nyomában ő bizony a szakállas remete, aki botjával mindenféle mágiára lenne képes, ha lenne mágia a világban. Nem vesz észre titeket. Még.

A késlekedés elkerülése érdekében szeretnék május 24-ig itt találni minden reagot.

by **RenAi** Kedd Május 19 2015, 17:28

- Persze, hogy tudtam hogy te vagy! – Vigyorodtam el, és persze hazudtam vagyis csak füllentettem, ez még aligha nevezhető hazugságnak. A szöszi külső után ez a varösö, uhh vad, de hiába ő még ezt is aranyossá teszi.
- Uhh! Tényleg?? – Lelkendeztem, majd megfogtam a két kezét, összeszorítottam, és ugrándozni kezdtem örömömben. Majd bekapcsolódva Yuichi és Ozi társalgásában hevesen bólogattam mint aki ért is valamit. Lehunytam a szemem és hümm-ögtem. Mondjuk azt azért nem szeretném hogy tényleg kihatással legyen ez az egész Ainradra. Viszont jó kis bagázs gyűlt össze, biztos voltam benne hogy élvezetes harcnak nézünk elébe.

Vidáman indultunk meg, és a hangulat meg is maradt egészen addig amíg egy csapat elf ránk nem támadt, hiába próbáltam switchelni, vagy bármi nem sikerült… Akik tudták támadták az elfeket, én sajnos képtelen voltam hisz közelharcra vagyok szakosodva. És mire támadni tudtam volna addigra a lényeknek csak pixel foltjuk maradt. Fogalmam sem volt ki lehetett az a furcsa alak aki olyan brutálisan bánt el az elf néppel, de erős a sejtésem hogy vagy egy fura páncélt viselt, vagy pedig nem ember volt az illető, inkább emlékeztetett egy szokatlan madárra. Majd a villámcsapás. .__. Még jó hogy nem tévedt annyira közel senki sem, de hogy még Aincard természetei jelensége is a mi párfogónk legyen, egy furcsa idegennel együtt, az nagyszerű.
- Köszönjük! – Kiáltok fel, és figyelem merre repül, de egy idő után eltűnik a szemem elől.
- Nyos, fiúk lányok, úgy látszik van egy titkos segítőnk és még Aincard időjárása is a mi pártunkat fogja. Azt hiszem szerencsés napunk lesz! – Kiabálom el, vagy alán mégsem. Az utunk meglepően csendesen folytatódott, se egy orvtámadás, se egy kémkedő ellenség. Szinte már gyanús volt ez a nyugalom, ami nyugtalansággal is töltött el picit. Majd oda érünk a barlangoz amihez a jelzés vezetett el minket.
- Szuper! – Csaptam össze a tenyerem, mindenki lelkesedésér. Ha csapda hát szaladjuk bele, én sem gondolnám másképp. ^^ Majd ha nem előznek meg, akkor viszont én lépek be elsőnek. Végig vizslatom a barlang falát, a fáklyákat, és azt a rövid utat, ami egy öreg bácsival végződött.
- Jó napot. –Köszönök, és ha minden igaz a hangom akaratlanul is visszhangzott picit.
- Bácsi-san, úgy tűnik önt keressük. Tud segíteni az elf küldetést illetően? Tudja egy csapattal most is találkoztunk, és hát… gyorsan nyomuk veszett. ^^”- Fogalmam sem volt hogy is fogalmazzam meg, de ez esett a számra. Természetesen mindezzel megvártam a többieket is, így ha valaki gyorsabb volt akkor átadtam neki a szót.

by **Danee** Kedd Május 19 2015, 18:58

Elfek, Főnix, villámok \o/
Elfogytak.
Meg a percnyi lelkesedésem is.
Unott képpel tolom vissza a nodachit a tokjába, s a lángja fulladva, prüszkölve köhögi a füstkarikákat, míg csak kattanásig nem tolom.
- Akkor ennyi? - nézek a többiekre, vizslatnám a város utcáit, meg a tetőket, és most már az eget is.
Eh. Akkor menjünk...
Ennyi jó kardforgató között igazán jól kellene éreznem magam. De valami még sem jó. Ami miatt semmi más se jó most.
Hagyom, hogy előre menjenek, így aztán magam maradhatok a gondolataimmal.
Legalább feltűnés nélkül nézhetem a kompániát.
Mondjuk...
Eh...
Miu.
Zsebre dugom a kezeim, s az út porát rúgom. A kavicsokat nézem, ami csak a cipőm orrá elé kerül.
Tekintetem folyton rá vándorol, gondolataim körülötte forognak.
Tényleg ennyire elrontottam volna a dolgot kettőnk között?
...Megint?
...Mint az elsővel is?
Hátra nézek. Az utca üresnek tűnik.
Talán... talán semmi értelme... lehet le kéne lépnem most inkább...
Vissza nézek rá.
Nem értem. Akkor most mi van? Mit kéne csinálnom?
Pár lépéssel lemaradva a többiektől, kullogok mögöttük, amikor beérünk a barlangba, se változik a dolog, csak az öreg kuruzsló láttán gondolkodom el, hogy én is leülhetnék a tűz mellé.
De inkább csak a barlang falának dőlök. Hallgatom, a többiek mit találnak ki, nézem mit csinálnak. Meg ő. Meg Ő.

by **Miu** Kedd Május 19 2015, 19:39

Elég hamar elfogyottak az elfek. Ami köszönhető a semmiből megjelenő főnixnek. Mert igazából én még csak most értem ide nem rég. <.< De azért sikerült nekem is ellátni párnak a baját. Ha siettem volna, akkor talán többet tudtam volna játszani velük, de nem akartam sietni, sőt annyira elfeket hentelni se volt kedvem. Bár szerintem nem is lesz kedvem hozzá…

Haladunk tovább és gond nélkül el is érünk, ahhoz a bizonyos barlanghoz. Bár nekem nem igazán szimpi az a ötlet, hogy bemasírozzak ide. Mióta egy csapat pók hátulról meglepett és kiráncigáltak a szűkös pókkazamata járati közül, nem igazán szeretek ilyenekbe mászkálni. Igaz, hogy ez a barlang elég tágas, de akkor sem tetszik.
-Ööö… Én inkább kint maradnék. Volt egy elég rossz élményem egy kazamata során, ami egy barlangban volt. Szóval én inkább kint maradnék őrködni, hogy nehogy meglepjen minket még egy elf csapat a hátunk mögül…
-Menjetek előre, és ha nagyon muszáj tovább haladnunk a barlangba, akkor valaki szaladjon ki szólni és visszacsatlakozom a csapathoz. De amíg nem muszáj, én nem mennék be. Sajnálom, de a félelmei erősebbek, mint a kalandvágyam.
Hacsak nem taszigál be csak azért is valaki, akkor meg is állok a barlang bejárata előtt és elkezdem fürkészni a tájat. Ha már attól tartok, hogy jönnek még elfek és esetleg hátba támadhatnak minket, akkor már oda figyelek és őrködöm ott kint. Jobb dolgom úgy sincs. Lehet butaság a pont nekem kint maradni az én hatalmas szintemmel, meg harci tudásommal. De végül is ez csak a második szint, csak is az ellenfelek létszám fölénye a problémás a szintjük nem igen lehet az, látva az előző csapatukat.

Hp: 70/70
Páncél: 8

Pontok:

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Az elf királynő

[Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő

Re: [Küldetés] Az elf királynő