[Küldetés] Nehéz Döntések

Miután köszöntem Shizukának, körbe tekintettem a fogadóban, és észre vettem egy kisebb csapatot, akik egymással beszélgettek. Egy kis ideig még nem volt zavaró, de aztán egyre emelték a hangerőt, és nem lehetett, nem hallgatózni, mintha csak sikeres hallgatózás dobásom lett volna egy DnD játékban úgy jött felém az információ. Egy pillanatra Shizukára néztem, majd újra a kis csapatra emeltem a szememet.
-Eléggé hangosan beszélgetnek, jegyeztem meg halkan, miközben a térképre is rátekintettem, bár onnan ahol álltam csak magát a formát láttam részleteket nem. Talán ha egy kicsit közelebb lopóznék, de vajon mennyire közel kerülhetek anélkül, hogy meglássanak? Jobb, ha előbb inkább a lánnyal beszélem meg a teendőket.
-Mit gondolsz?-Kérdeztem újra feléjük pillantva, hogy értessem vele, hogy mi jár a fejemben, és reméltem, hogy neki van ötlete, mert én még nem nagyon akarnék beleugrani, egy ismeretlen kalandba, de talán elcsíphetünk egy jó kis jutalmat, főleg, hogy ezek a fickók kezdőknek tűntek, biztos nem lehetnek kettes szintűek. Egyenlőre csak még egyszer a térképre pillantottam. Úgy tűnt hogy az ott egy város térkép, és mintha a keleti résznél lehet az x de lehet, de közelebb kéne mennem, hogy biztos legyek. Egy kicsit közelebb léptem, és neki dőltem az asztalnak, így jobb rálátásom volt a tárgyra.
-Szóval hogy aludtál?-Tettem fel a kérdést, bár inkább csak elterelésnek.

Végre megérkezett Jasami is. Szerencsére nem kellett túl sokat várni rá. Igaz, Shizuka elég türelmes típus, így még egy fél órás késésre sem biztos, hogy rosszul reagál. Úgy gondolta, hogy megvárja, míg a fiú megreggelizik, ha még nem tette. De még mielőtt bármi komolyabbról is szó eshetett volna, akaratlanul felfigyeltek mindketten egy közeli társaságra, akik kissé túl hangosan tervezgették a következő lépésüket.
~Nem vagytok valami óvatosak…A fél város hallja, mit terveztek…
Jasami még meg is jegyezte, hogy kissé hangosak. Shizuka csak egy bólintással reagált. Közben már ő is a társaságra figyelt. Az ő bajuk, hogy túl hangosak. Talán sikerül előnyt kovácsolni az óvatlanságukból. Lopva oda-oda pillantott. Nem akart lebukni.
~A keleti városhatár…Vajon milyen értékes lehet a zsákmány? És vajon őrzi-e valamilyen ellenfél? Az mondjuk elég valószínű, ha értékes.
-Azt gondolom, hogy az én pénzem kevés lenne egy ilyen információra. Ha már így átadták, meg is nézhetnénk.-válaszolt nem túl hangosan, úgy hogy csak Jasami értse őt.
A fiú is közelebb hajolt, így ő is jobban láthatta a térképet. Shizuka már eleget bámulta. Maga a térkép már ismerős volt neki, csak a piros X helyét kellett megjegyezze. Azért még 1-2 alkalommal oda pillantott, hátha lesz egy másik térkép is a rejtett területről. Közben fülelt, hogy a lehető legtöbb hasznos információt megtudhassa az ismeretlen területről. Már ha a társaság tud egyáltalán valamit.
-A körülményekhez képest egész jól. Sokáig gondolkodtam mindenfélén, de aztán csak elaludtam és kipihenten ébredtem reggel. És te? Reggeliztél a szobádban?
Persze ez csak elterelés volt. De addig is kevésbé tűnnek gyanúsnak. Várta, hogy a társaság befejezze. Ha megvan minden információ, amit tudni lehet, akkor el is indulhatnak.

-Hát, elég sok mindenen gondolkodtam, nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de biztos nem volt sok.-Mondtam, miközben tovább fürkésztem a térképet, majd szép lassan a lábamra álltam, és rátekintettem.
-Akkor szerintem...-Kezdtem bele, de hirtelen egy másik ember jött be, és ahogy elnéztem cseppet sem volt jó bőrben, már az életének legalább fele eltűnt, pedig a páncélzata, legalább egy kettes szintű játékosra utal, én ilyen páncélt nem is láttam a boltban, amikor a cuccomat szedtem össze. A segély kiáltására, egy pillanatra megfagytam.~Egy miniboss? Csak úgy bespannolt az erdőbe? Ah... Ez biztos azért van, hogy ritkítsa a játékosokat. Az a szemétláda.~
Megdöbbenten tapasztaltam, hogy sorra állnak fel az emberek, hogy a férfi után iramodjanak, én viszont hezitáltam és Shizukára néztem.
-Az a fickó gyanús nekem. Nem úgy néz ki mint egy átlag ember, mi van ha egy NJK? Figyelmeztetnünk kéne a többieket.-Mondtam aggódva, hiszen, mégis csak emberekről van szó, nem hagyhatjuk őket meghalni. Én már kész voltam, hogy induljak, de reméltem, Shizuka támogatását is megkapom. Bár volt egy olyan érzésem, hogy ő inkább a kincsre hajtana, tekintve, hogy elárulta, hogy nem volt csapatjátékos. Még egyszer kitekintettem, és próbáltam valami tervet kidolgozni, hogy mit csináljunk ha kiérünk a helyszínre, de gyorsan kell dönteni, hisz ha kikerülnek a látó körünkből, akkor már nem fogjuk tudni merre menjünk, miközben vártam a választ, már el is indultam az ajtó felé, hogy legalább a bejáratból figyeljem a történteket.~Talán figyelhetném a kék hajút, és ha valami történik akkor rögtön oda állok elé, és lekérdezem, remélhetőleg nem az lesz a vége, hogy egy csapással megöl, nem tudom, hogy milyen erős, jobb ha vigyázok, és remélem, hogy gyorsabb vagyok nála.

Shizuka már jó párszor megnézte magának a térképet. Már nagyjából tudja, hogy hol kell, hogy legyen a bizonyos piros x által megjelölt hely. Már épp rátértek volna arra, mit is csináljanak, amikor egy alak rohant be a fogadóba. Ránézésre nem volt szegény játékos. Elég mutatós volt a páncélja, az életereje mégis már a sárga zónában volt. Elmondása szerint egy miniboss bukkant fel a közeli erdőben. Ez mondjuk nem szokatlan egy játékban. Egy előre meghatározott időpontban megjelenhet boss, vagy küldetéshez fontos NJK, illetve egyszerű szörny is.
-Erős miniboss lehet, ha ilyen jól felvértezett figurákat így megizzaszt…Elképzelhető, hogy NJK…-jegyezte meg halkan.
Persze a kocsmai társaság rögtön felpattant, hogy segíteni induljon. Néhányan még kiitták a korsólyukat és csak azután indultak el. Shizuka megvárta, míg a tömeg kirobog. Nem szereti, ha nyomorognia kell az ajtóban. Jasami persze menni akart segíteni és láthatóan a lány megerősítésére várt. Végül a lány is felpattant, majd a fiú után indult, hogy kövessék a mentőcsapatot.
-Menjünk. Nézzük meg azt a minibosst.
Valójában nagyon is kíváncsi volt a bossra. Sajnos eddig csak beszámolók alapján hallott ezt-azt. Mivel a béta-teszt alatt csak rövid, pár órás élménye volt csak a játékban. Azt meg nem arra szánta, hogy bossokat hajkurásszon. Inkább kiélvezte ezt a varázslatos világot, aminek most a foglya lett a többiekkel együtt. Persze esze ágában sincsen ész nélkül berohanni a csatatérre. Nagyon reméli, hogy sem Jasaminak, sem a többi felkerekedett hősjelöltnek sincsenek ilyen tervei. Bár bolondok mindig akadnak. Először is fel kell mérni, mire képes a miniboss. Aztán a lehető leggyorsabban tervet fabrikálni ellene.

Shizuka beleegyezett, hogy megnézzük ezt a miniboss-t. Kissé megkönnyebbültem, hogy nem ellenezte. Ahogy kiléptem az ajtón megláttam a többi embert, ahogy a csata irányába futnak, így én is elkezdtem utánunk futni. Bár lehet ezzel lemondtunk a keleti részen elrejtett kincseken, de ha szerencsénk van, akkor nem csak segítünk a többieknek de szerezhetünk valami lootot a szörny testéről.
Amikor viszont oda értünk a célunkhoz, nem éppen az a látvány került a szemem elé, amire számítottam. Nem hogy egy miniboss nem volt hanem egy csomó zombi, amik nem egyes szintűek az egyszer biztos. Megtorpantam, és lassan előhúztam a kardomat.
-Zombik? Mi a fene?-Mondtam miközben végig tekintettem a csoporton.-Nos, azt tudom, hogy a zombik azok nagyon lassúak. Ha szét tudjuk szedni őket, akkor nem fognak tudni eltalálni.-Mondtam Shizukának, elsődlegesen de elég hangosan, hogy körülöttem mindenki hallhasson.
-Csak ne hagyd, hogy csoportba tömörüljenek.-Mondtam, és közbe felvettem az alap állást, és figyeltem ahogy az események folynak. Nem akartam berohanni a csatába anélkül, hogy tudnám, hol segíthetek.~Hol lehet az a kék hajú. Jó lenne tudni, hogy mi köze van a dolgokhoz.~

A hangokat követve hamar megtalálják a csatázókat. Sajnos épp az ellenkező irányba kell menni, mint amerre a kincs lenne. A helyszínre érve nem látnak semmiféle minibosst, hanem egy pár zombit. Shizuka nem olvasta át túl alaposan a kezdők kézikönyvét. Jobban mondva csak belelapozott pár érdekesebb részen. Jasami rögtön el is látta pár infóval, amik persze köztudottak olyanok számára, akik láttak klasszikus zombis filmeket.
-Azért ne vegyél rá mérget, hogy lassúak…Ki tudja, hogy milyen zombikat vett alapul a játék készítője? Lehet, hogy még futni is tudnak, ha akarnak. Mindenesetre, általában egyenként nem jelentenek nagy veszélyt. Sokkal inkább csoportosan veszélyesek.-osztotta meg a gondolatát a fiúval.
Jelen volt a csapat is, akiknek a kincsét szeretnék elszedni. Shizuka egy pillanatra szemezett a nővel, de semmi több. Nem volt mondandója számára. Előhúzta a kardját és készült az összecsapásra az élőholtakkal.
-Ha sokáig nem jön elő az a miniboss, akkor jobb lesz, ha a tömegre hagyjuk a végét. Kihasználhatjuk az időt arra, hogy előbb érjünk a kincs rejtekhelyére.-mondta Jasaminak mellé állva.
Bár általában szeret berohanni a sűrűjébe és aprítani, most óvatosabban jár el. Elvégre most a saját élete a tét és visszatölteni sem lehet az állást. Megközelítette a legközelebbi zombit, majd amennyiben hozzáfért, megpróbált sebet ejteni a mellkasán egy vágással. De mivel nem tudja, mire képes az ellenfél, a támadás után hatókörön kívülre távolodik. Lehet, hogy csak életerőt veszítene, de az is lehet, hogy mérgezést kap, ami megint csak életerővesztéssel jár. Volt dolga épp elég élőhalottal más játékokban. Nagyjából egy kaptafára szoktak készülni. De azért érhetik meglepetések a társaságot.

A hely gyorsan kezelhetetlenné vált, ahogy a zombik megindultak felénk, és látszott, hogy pár ember nagyon gyorsan negatívba süllyedt. A szemeim elkerekedtek ahogy figyeltem őket. Próbáltam hátul maradni amíg nem találok ki valamit. Látszott, hogy egy egyes szintű csapat képtelen leküzdeni őket. Úgy tűnt, hogy minden csapás után feltöltődik az életük. A gyorsaságomat kihasználva próbáltam figyelni, hátha van egy olyan pillanat amikor nem regenerálódnak. Ha látok egy olyan pillanatot, akkor felszólalok.
-Próbáljatok egyszerre támadni. Van egy pillanat mielőtt regenerálódnak!-Mondtam, miközben felkészültem, hogy támadjak egy kisebb csapat oldalán, de óvatosan nehogy valamelyik megtámadjon.

Ha esetleg nem látnék ilyesmit, akkor komolyan elkezdek aggódni a győzelmünket illetően, és körbe tekintek aggódva, hiszen ki tudja mi történhet ha ez így megy tovább.
-Most mit csináljunk. A zombik életenergiája túl nagy ahhoz hogy egy ütéssel megöljük őket, Talán ha egyszerre viszünk be sebzést, de mekkora támadás kelhet ehhez?-Kérdeztem, miközben Shizuka felé fordultam.-Próbáljunk meg egyszerre támadni, hátha elég nagy sebzést tudunk bevinni, hogy meghaljanak tőle.

A zombik szerencsére nem voltak fürgék, így könnyű lehet kitáncolni a támadásaik elől, amennyiben az ember elég figyelmes. Ami ebben a fejetlenségben nem éppen valószínű. Az ellenfelek túl nagy szintűek a társaságnak. Itt muszáj lesz csapatmunkát kikényszeríteni az emberektől, vagy sok játékos életereje nem csak a piros mezőbe fog átmenni. Jasami nem mond butaságot, bár ezt valószínűleg más is kigondolhatta, hisz elég ésszerű tény.
Közben a kékhajú legény kiabál, hogy ha valaki érzékeli a bosst, akkor szóljon. Shizuka eddig nem használta a képességét, mivel alapvetően nem támadásra való. Éppen hogy érzékelésre. De kezdő szinten még nem túl nagy a hatótávja. Mindenesetre a semminél több.
~Akkor ideje bevetnem a Sixth Sense-t. Remélem tényleg olyan hasznos, mint ahogy a leírás mondja…
Távolabb ment a csatától arra a pár másodpercre, míg aktiválta a képességet, majd felmérte vele a helyzetet. A képesség segítségével képes érzékelni a közelben lévő összes karaktert, legyen az jk, vagy njk, tehát a minibosst is, ha közel van. Meg így a zombik számát is talán meg tudja becsülni. Na meg a szintjüket is nagyjából megállapíthatja. Igaz, sajnos csak 10 méteres körzetben hat, de az is több a semminél. Közben Jasami mellé áll az elgondolásával, miszerint egyszerre kellene bevinniük egy támadást.
-Gyorsan regenerálódnak, tehát az egyetlen esélyünk, amit te is mondasz. Egyszerre bevinni több támadást, ami talán le tudja nullázni az életerejüket.
Beszéd közben figyelte, hogy egy-egy csapással a harcosok mennyi életerőt tudnak leütni egy ellenfélről. Próbálta megbecsülni, hogy mennyi egyidejűleg bevitt támadásra lenne szükség. Teljesen felesleges Jasamival együtt egyszerre csapkodnia egy zombit, ha ketten sincsenek elegen hozzá. Lehet, hogy négy vagy öt egyidejű csapásra is szükség lesz, ami már egymás veszélyeztetésével is járhat, ha körbe veszik az ellenfelet és nem figyelnek egymásra.
-Mit gondolsz? Hány egyes szintű ember kellhet egy ilyen leküzdéséhez?

A baj az volt, hogy hiába csaptunk egyszerre akkor sem tudtuk megölni őket.
-Ah pokolba.-Kiáltottam fel, miközben az egyik zombi lecsapott, és mielőtt félre ugorhattam volna, lecsapta a páncélom. Szerencsére nem vesztettem életerőt, de több ilyet nem fogok tudni védeni. A legközelebbi csapás, már ki fog űzni a harcból.
-Ez így nem fog menni. Nem vagyunk elég erősek.-Mondtam, és hátrébb ugrottam. Védekező pózba állva.
-Shizuka van valami ötleted? Ezek mindenkit meg fognak ölni, ha nem találunk ki valamit.-Mondtam, közben, gyorsan előre ugrottam, hogy egy zombit megrúgjak, nem azért, hogy sebzést okozzak, hanem, hogy hátra essen és lehetőleg magával rántson pár társat. Nem igazán tudtam, most mit csinálhatnék, így ezután csak próbáltam figyelni, hogyha valaki bajban volt akkor segítsek a kimentésében. A zombik körbe vétele, nem volt túl jó ötlet az én szememben, mert ha sarokba szorulnak, akkor csak könnyebben fognak megtámadni valamit, mivel többen vannak mint mi, így nem tudjuk szét szedni őket ha összetömörülnek.
-Ne, ha összeállnak, akkor nem lehet kivédeni a támadásaik, szét kell szakasztani őket kisebb csoportokra. Nem vagyunk elegen, hogy leszorítsuk őket.-Mondtam, miközben védekeztem, és próbáltam hallatni a hangomat. Az emberek egyre fogytak, és csak reménykedtem, hogy még elegen vagyunk, hogy egy hálót ki tudjunk alakítani, a szűk utcában nem érünk ellenük semmit.
-Próbáljuk elcsalni őket egymástól, akkor könnyebben tudunk egyre koncentrálni. Ha sokan vannak, akkor nm lehet tökéletes kombót bevinni.

Shizuka és Jasami együttes támadása sem vezetett sikerre. Amennyire meg tudta becsülni a lány, három vagy négy pontosan egyidejű csapás kellene egy-egy zombinak. Jasami viszont kiesett, mert elveszítette a páncélját.
-Nincs értelme összevonni őket, akkor még inkább nehéz lesz őket sebezni! Három vagy négy egyidejű csapás kell legalább csak egyhez, ahhoz pedig körbe kell venni. Próbáljunk meg elkülöníteni egyet! Lássuk, hogy sikerül-e körbevéve elbánni vele!
Remélte, hogy akad három játékos, aki figyel arra, amit egymásnak mondanak a játékosok. Egyedül senki sem képes elintézni egy zombit, így muszáj lesz összedolgozni.
-Vagy villámgyorsan kialakul a csapatmunka, vagy vissza kell vonulni. Egyre csak fogyunk és fáradunk, ők viszont nem fognak leállni, míg egy játékos is van a közelben.
Sajnos nagyon is jól látta, hogy az erőviszonyok nem kiegyenlítettek. Ha a játékosok létszámfölényben is vannak, a szintkülönbség miatt teljesen értékét veszti ez az előny. Közben a képessége segítségével nagyjából felmérte a helyzetet. Érzett valami erős kisugárzást. De nem látta a gazdáját. Fölöttük nem volt semmi, viszont jobban odafigyelve érezte, hogy a föld alól érzékelhető az erős kisugárzás. Shizuka óvatosan megközelítette a kékhajú srácot.
-A miniboss! Alattunk van! Nem érzékelem teljesen pontosan, de elég erős kisugárzása van egy bosshoz.-hozta tudtára a dolgot, ha már iderángatott egy csomó embert harcolni.
Persze nem suttogott, így halhatta mindenki, hogy mit tett közzé az imént. Félő volt, hogy a zombik csak a játék bemelegítő részének számítanak. Lehet, hogy a miniboss csak arra vár, hogy a csatlósai elhulljanak. Aztán megjelenik, és könnyedén lemészárolja azokat, akik itt vannak.
-Lehet, hogy csak fárasztani akarnak minket a zombikkal…-jegyezte meg.
Nem nagyon támad egyik zombira sem, hiszen teljesen felesleges. Inkább védekezik, vagy kitér a támadásaik elől. Próbál összeszedni egy négyest, hogy megpróbáljanak egyszerre elbánni egy zombival.

A harc folytatódik, viszont sikerült egy jól használható stratégiát felállítani, és kicsit szét tudtuk szedni a zombikat. Én igyekeztem a tömörülések közé csapni, hogy oszlassam a sűrűséget, majd amilyen gyorsan lecsaptam, olyan gyorsan ki is ugrottam a harcból~Fhu... Megérte megvenni azt a cipőt. Ez a 6-os gyorsaság, nagy előnyt jelent.~Gondoltam magamban, majd ahogy láttam, hogy Shizuka elkezdett beszélgetni a kék hajú fiúval így gyorsan csatlakoztam, így hallhattam, hogy miről beszélnek. Letöröltem a kardomat, majd oda léptem hozzájuk.
-Én is jövök. Minél előbb öljük meg azt a szörnyet, annál könnyebben fognak a többiek elbánni a szörnyekkel.-Mondtam, és gyorsan körbe néztem egy lehetséges egér út után. Meg ha már itt vagyok rajta tarthatom a szemem azon a fiún. Gyanúsnak tűnt a feszengése. Lehet hogy ő idézte elő ezt a katasztrófát, ami nem lenne túl kellemes információ egyikőnk számára sem. Csak reménykedem, hogy nem lesz karakter halál, és ha ez az ő hibája az ő helyében remélem, ő is reménykedik.
-Gyerünk, siessünk, nincs sok időnk.-Mondtam, és intettem, hogy induljunk, miközben figyeltem a zombikat, hogy azok ne zárják el az utunk. Ha kell akkor félre rúgom az egyiket, de azért figyelek, hogy sebzést véletlenül se szerezzek, Ha képes vagyok rá, akkor gyorsan félre ugrok egy támadó elől, és közben figyelek a többiekre is, nehogy váratlanul valami rájuk támadjon, bár biztos vagyok benne, hogy jól tudnak harcolni, azért, mégis csak érdemes vigyázni a másikkal. Természetesen remélem, hogy ők is hasonló kép tesznek. Bár azért remélem, hogy ez a csapat ki tud tartani, amíg mi elvégezzük a feladatunk.

//Öm, szeretnék egy adatot kérni, hogy köbö mennyi pontnyi sebzést csináltam. Kell a különleges képesség töltéséhez.//

Shizuka tovább figyelte a terepet a képességével. Volt egy csapat zombi, a játékosok és a miniboss a föld alatt. Megosztotta az információt a kék hajú sráccal, közben Jasami is fülelt, majd közölte, hogy ő is menni akar. A kocsmából ismerős srác viszont közölte, hogy ő le tud menni a föld alá. Ez hasznos lehet, ha sikerül a segítségével elérni a minibosst.
-Szóval szerintetek is a miniboss támogatja a zombikat? Akkor egy rugóra jár az agyunk.
Mást nem érzékelt úgysem, aki ilyet tehetne. A zombik mind egyformák, meg egyébként sem egy bonyolultfajta ellenfél a játékokban. Szerencsére időközben rendeződni látszik a játékosok sora, így úgy tűnik sikerül kordában tartani az élőholt sereget. Ha sebezni nagyon nem is sikerül őket.
-Igen, menjünk. Mutasd az utat! Ti meg tartsatok ki valahogy!-válaszol a fiúna,majd a kék hajú lovagnak.
A lánynak feltűnt a fiú feszengése. Amilyen lelkes volt korábban a vásárolt információ miatt. Kicsit elgondolkodott, miközben követte őt a minibosshoz.
~ Lehet, hogy saját szakállára megnézte a rejtett területet és előcsalta a miniboss szörnyeit? Hamarosan kiderül, hol is akar minket levinni a föld alá. Remélem, nem sétálunk csapdába…
-Milyen messze van a járat a föld alá?-kérdezte a fiút.
Próbálta kipuhatolni, hátha helyes a sejtése és a miniboss a rejtett területen van, ahova egyébként is le akartak menni a kilesett információ segítségével. Így két legyet üthetnének egy csapásra.
~Remélem, elegen leszünk a miniboss ellen. Egy rendes boss egy ekkora csapatot megenne reggelire. Óvatosnak kell lennünk.
Látja Jasamin, hogy ő is gyanakvóan figyeli a fiút. Csak két ujjal jelzi neki, hogy rajta kell tartaniuk a szemüket.

Az egyik játékostól még hallottam egy kiáltást, de csak egy pillanatra kellett hátra tekintenem, mert már jött is a válasz az előttem lévő fiútól.~Szóval Kraal a neve.~Gondoltam magamban.~És mint az kiderült tényleg ő a felelős. Remélem jó lesz a védekezése, különben... Úristen mi a franc?~Az egyik pillanatban még itt volt a másikban pedig már vagy 10 méter volt közte és köztünk, amire csak pislogni tudtam, a szám kissé leesett, de elkezdtem futni utána.~Ez a fickó minden pontját gyorsaságra tette? Nekem hatos szinten van és alig tudom utol érni.~Gondoltam fintorogva, miközben folytattam a követését, de azért néha Shizuka mögé is tekintettem, hogy lássam tudja-e tartani a tempót. Amit még észrevettem, hogy Kelet felé megyünk, szóval tényleg az a titkos helyszín a ludas. Nem tudom, hogy most örüljek, hogy nem a lemenést válasszuk, vagy inkább aggódjak, amiért nem erre jöttünk, hisz akkor tudatlanul, de mégis csak gyorsabban véget vethettünk volna ennek az egész káosznak... De lehet, hogy ketten nem lennénk elegek a minibosshoz. Ahogy elértük a sikátort megálltunk, én ne szóltam semmit, csak bólintottam, és elindultam utána, de azért a kezem még mindig a markolaton volt, most egy kicsit túl paranoiás voltam. Bár igaz elsősorban csak a kitartás pontokat kell visszatöltenem, a páncélra nem emlékszem, hogy feltöltődik pihenéskor. Amikor oda értünk az ajtóhoz, én neki dőltem a falnak és csendben figyeltem a másik tevékenységét. Nem tartott sokáig hogy végezzen, szóval most már biztos voltam benne, hogy járt már itt, és nem értettem félre valamit. Szépen ellöktem magam a faltól, majd amikor beszélni kezdett, csak felhúztam a szemöldököm.
-Fáklyát csak akkor érdemes vásárolni ha egy tömlöcöt akarsz kifosztani, és én ezt nem terveztem, az éjjel látás pedig drága, és szintén tömlöchöz kell.

A fiú társainak láthatóan nem nagyon tetszett, hogy ott hagyja őket. A neve tehát Kraal. Mivel a többieken akarnak segíteni a miniboss legyőzésével, így valahol érthető, hogy velük tart. De más esetben Shizuka nem tartaná sokra azt az embert, aki a bajban ott hagyja a társait. Jóban vannak, vagy sem, nem túl szép dolog. A fiú jó sok pontot rakhatott gyorsaságra, mert alig bírták követni. Még Jasami is, aki kicsit gyorsabb volt, mint Shizuka. A gyorsaság fontos, de némi erő sem árt. Nem várt rájuk, még a főútnál sem, csak integetett, hogy merre. Aztán végül bevárja a párost, hogy együtt haladjanak tovább a sikátorokban.
-Nyilván nem lehet ilyen egyszerű lejutni oda…-jegyezte meg, amikor a fiú az ’Immortal Object’ felirattal találkozott az ajtóbetörési kísérletnél.
Végül a fiú kiügyeskedi az ajtónyitást egy téglányi lyukon benyúlva. Így ez az akadály is elhárult.
-Nincs. Az eredeti tervem az volt, hogy egyedül neki állok farmolni és lépek pár szintet. Nem egy minibossal szerettem volna nyitni a játékot.-felelte egykedvűen.
Jasamira pillant, akinél szintén nincs fáklya. Persze, nyilván ő is minden pénzét kicsivel jobb felszerelésre költötte. Ez persze érthető is. Nem szabad csak úgy nekivágni.
-Ki tudja, talán lesznek fáklyák a földalatti folyosókon. Az adhat annyi fényt, amennyire szükségünk van. A képességemmel meg képes vagyok bizonyos távolságon belül érzékelni, így meglepni is nehezebben tud bárki. Na de, ha nincs más megbeszélni valónk, akkor menjünk. A többiek számítanak ránk.
Ha nincs ellenvetés, vagy más egyéb, akkor neki is vághatnak. Ha más nem, akkor ő megy előre, hogy a csapat szeme legyen. Közben a markolaton tartja a kezét.

A fiú miután megtudta, hogy nincsen semmi világítási eszközünk, rögtön lefurázott minket, mintha egy hatalmas bűntényt követtünk volna el. A Másik pedig hogy rögtön a kapcsolati kifejezést használta amire csak pislogtam egyet, majd Shizukára néztem.~Huh, gyönyörű kezdés öreg, szerintem ezzel most veszítettél körülbelül 15 pont bizalmat mindkettőnktől... Ha most valami Bioware játékkal játszanánk, vagy ilyesmi.~Persze ki is oktatott minket, hogy miért kell mindig magunkkal vinni egy fáklyát, és hogy miért költsünk éjjellátásra, de most igazán nem volt kedvem belevágni a képébe, hogy feldobhatná a talpát, mert a végén valóra válik.
-Figyelj, ha továbbra is ilyen barátságosan, viselkedsz akkor bajok lesznek közöttünk.-Mondtam, de ő már lent volt a pincében. Sóhajtottam egyet, és megráztam a fejem, mielőtt összekulcsoltam a karjaim, és oldalra tekintettem Shizukához.
-Neked sem szimpatikus vagy csak velem van a baj?-Kérdeztem, miközben a másik már kiszólt, és elindult fölfelé, én meg csak csendben vártam, amíg felhozza a tárgyakat. Elvettem a sajátomat, majd végig néztem rajta, és beletekintettem az adatokba.
-Nem lenne jó ha egyszerre csak egy fáklyát égetünk? Megspórolhatnánk vele kellemetlen perceket.-Mondtam, miközben elővettem a bal kezembe, a fényforrásunk, de nem gyújtottam meg.

Shizuka nem szól semmit az élettársas le barátozásra. Csak hümmög egyet, éreztetve, hogy nem volt megfelelő a szóhasználat. Nem igazán kenyere az mmo-beli házasságkötés. Az effajta ismerkedéssel is óvatosan bánik. Van pár rossz tapasztalata.
-Mivel lerohanták az összes vadászterületet az indulás után, nem láttam értelmét a kapkodásnak. Inkább vettem némi felszerelést abból a kevés pénzből, amit kaptam.-felelte a kioktatásra.
A fiú lement, hogy körülnézzen, közben Shizuka váltott pár szót Jasamival.
-Van egy stílusa…Amilyen könnyedén ott hagyta a bajtársait, olyan könnyen képes lesz lemondani rólunk is. Ha elérünk a minibosshoz, légy résen. Nehogy megpróbáljon a saját hasznára feláldozni minket.
Végül a fiú hangja hallatszott lentről. Talált pár fáklyát, ami jó dolog. Ennyivel jobbak az esélyeik. Elvette az egyiket és eltette. Jasami javaslatával értett egyet.
-Egyetértek. Akkor viszont jobb lesz, ha te mész középen. Én fedezem a hátunkat, te pedig a magabiztosságod alapján már rendelkezel éjjellátással, tehát tiéd a megtiszteltetés, hogy előre mehess.-válaszolt előbb Jasaminak, aztán a másik fiúnak.
Nem bánta, hogy a másik előre ment, legalább nem kell a nagy dumáját hallgatni. Jasami kulturáltabban viselkedik. Bár nem kellene ennyire könnyen felhúznia magát mások modortalanságán. Az ő szegénységi bizonyítványuk, hogy lenézőek azokkal, akik kicsit le vannak maradva hozzájuk képest. Az ilyenek miatt nem szereti az mmo-kat.
-Akárhogy is, de ha harcba keveredünk, vigyázz a fáklyára, vagy próbáld a falba szúrni, vagy bármi. Amikor leértünk, nézzünk szét, hátha van még néhány ezekből. Jól jöhetnek későbbi kalandozásokban is.
Bár örül annak, hogy a másik fiú előre ment, azért nem tartja a legjobb ötletnek, hogy külön váljanak. Remélhetőleg nem csak a szája nagy.