Re: Kard ki kard

by **Hinari** Szer. Nov. 12 2014, 16:07

Talán túl hamar is lett vége, de úgy éreztem, hogy ennyi pont elég volt. Hiszen hónapok óta ki sem mozdult, hirtelen belevágni, ráadásul ilyen tempóban, ez még neki is sok lett volna. Amint megjelent a felirat, mosolyogva csúsztattam vissza a Katanát a tokjába, lefutva a szokásos köröket, melyeket az illem megkövetelt, majd, kicsit kinyújtóztatva magam, szereltem le a maradék felszerelésemet is.
- Nagyon szívesen, és szólj csak nyugodtan, ha úgy érzed szükség van egy kis gyakorlásra – bólintottam a köszönetére vidáman, s csak amikor követtem a tekintetét a híd párkánya felé, jöttem rá, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk. Tanácstalanul néztem körül: és mégis, hogy jutunk föl? facepalm

Lemondóan sóhajtottam, majd elnevettem magam, nekidőlve a kőfalnak – Lehet nem is lesz olyan messze az a fölsétálás – jegyeztem meg, s bár én akrobatikával könnyedén felmászhattam volna, őt azonban nem hagyhattam itt. Egy ideig még vártam, hátha mutatni akar valamit, utána viszont lett egy ötletem – Gyere – intettem neki nevetve, ellökve magam a faltól, s a folyó kövein kezdtem el lépegetni, azokon egyensúlyozva - Asszem egy kicsivel följebb elmaradozik a kőfal, ott majd kimehetünk – mondtam, ugorva mégegyet, a fiú szavain gondolkozva, amiket Ritáról és a kijutásról mondott. Úgy tűnt, hogy komolyan gondolja őket, s az, hogy képes volt túllépni ennyi mindenen, és inkább előre nézni, felébresztett bennem egyfajta tiszteletet a fiú irányában. Örültem, hogy közénk tartozik.
- Jut is eszembe – álltam meg és pördültem hátra, majdnem beleesve a vízbe – Nem tudtam, kinek adjam, de azt hiszem, hogy nálad lesz a legjobb helye – nyitottam le a menümet, kikeresve az említett tárgyat. Előhívtam, s ha Yuichi közelebb ért, biztatón nézve a szemébe, nyújtottam át neki Az Igazság Rúnáját – Amint beleteszed a fegyveredbe, jelzi, ha vörösök vannak a közeledben. Nagy segítség lehet bizonyos helyzetekben, és erősebbé is tesz – magyaráztam, ám mire válaszolhatott volna, már tovább is ugrottam egy sziklányi távolsággal, vidáman nézve vissza rá, intve neki, hogy jöjjön, különben lemarad. Szép napunk volt, s a kezdeti reményvesztettség után a fiú arcán tükröződő boldogság pedig olyasmi volt, ami ezt csak emelni tudta.

/ Köszi a játékot, mindig élmény veled párbajozni ^^ /

by **Hayashi Yuichi** Szer. Nov. 12 2014, 16:40

Óh, majd elfelejtettem, miután visszanéztem Hinarira, ez a maszk jelentősen gátol a látásban, valamint mindig ad egyfajta plusz érzést, hogy hazudtoljam meg magam, de már csak azért se tennék ilyet. Eltüntettem egyesével a harci felszerelésem, és kardom a hátamon tartott hüvelyébe illesztetem. Hagytam, hogy jöjjön a koccanás hang és rendben, elérhető helyen lesz.
- Megpróbálhatok felmászni, de szerintem ehhez én kevés vagyok, magasabb akrobatikával nem lenne gond. Amúgy ez is a tervem, és mikor elérem a harmincadik szintet, akkora elakarom érni a súlyemelés kettőt is - mondtam neki, miközben mellette a falat vizslattam szemmel. Repedéseket, réseket, kiszögelléseket keresve. Még egy ideig fel is jutnék, de nem hiszem hogy jó ötlet lenne.
Hívására válaszolva meg is indultam utána át a híd alatt. Jó kedvem volt, és már lassan töltődött vissza is életerőnk, ahogy szerencsére a vágások és szúrások sem fedték be testünk. Jó kint és nem bent.
-Ühüm, jövök-jövök - feleltem, miközben lábam mögött csobbant egy kavics és ugrottam a következőre, hogy minél kevesebb vizet érjek ez alkalommal. Harcban, végül is mindegy, ha van lehetőségem beleadni mindent, amit tudok.
Miközben ugráltam, megállt és, amit mondott meglepett. Közel ugrottam hozzá és ahogy kinyújtott kezére néztem, kinyújtottam én is. Furán hangzik, de nem tudom mi is ez, és hogyan köszönjem meg. Megvártam míg tenyeremen koppan a tárgy és lenéztem rá, jött is a magyarázat, ami elképesztő. Gyilkosok ellen készített rúna, ami jelzi a kardhasználójának, ha közelben van egy PK.
- Köszönöm Hinari - mondtam a szellőnek, mivel ő már tovább is haladt. A követ kezemben tartva, ugráltam utána, intését követve. Boldog voltam, most kaptam harmadjára szívemhez közel állót. Elsőnek egy családot, másodjára útmutatást és most pedig, jelentős biztatást hogy ott legyek a végéig, túléljem.
- Jövök - jeleztem felé, örülök, mégis csak lesz egy kis mászás, és a követ továbbra is markomban tartottam, nem túl szorosan, nem túl lazán. Újra köztetek vagyok és itt felidéztem a karácsonyi képet magam előtt, a sürgés forgást a lányoktól és a pakolást tőlünk fiúktól. Könnyű dolgunk volt.
Egy ugrás közepett eszembe jutott a kard.
- Ángárd - suttogtam magam elé. Boldogan sírhatnékom van, miért? Széles mosollyal igyekeztem utána próbáltam felzárkózni.
- Estére főzök, jöjjenek a többiek is - kiáltottam felé. - Ma valami különlegeset eszünk - mondtam halkabban, ahogy beértem.
A patak csendben csordogált utánunk és folytatta napi műveletét. Eljutni a tóhoz és felfrissíteni. Én ugyan ezt tettem, hazajutottam segítségével.

//Köszi a játékot és a meglepit is Smile

by **Cardinal** Csüt. Nov. 13 2014, 12:20

Ossu!

Olvasni is élmény a Yuichi-párbajokat, nem csak tapasztalni Very Happy

Lezárom a küzdőteret, 90 expet és 220 aranyat kaptok. A Katana pedig 27 tapasztalatponttal gazdagodik.

by Ajánlott tartalom